Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-07 / 32. szám

GYERMEKEKNEK. Isten háza A templomot már kívülről is meg lehet különböztetni minden más épülettől. A különböző ko­rokban különböző építészeti stí­lusokban, román, gótikus, ba­rokk. vagy modern stílusban épültek a templomok, mégis van­nak olyan jellegzetességek, ame­lyek minden templomra jellem­zőek. Majdnem minden templomnak van tornya. A templomtorony magasba ívelő alakjával arra fi­gyelmezteti a híveket, hogy ne csak a földi dolgokkal törődje­nek, hanem gondoljanak a meny- nyei, a lelki dolgokra is. A templomtornyok csúcsán külön­böző jelképeket láthatunk. A leg­általánosabb jelkép a kereszt, amely arra figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus nem maradt a sírban, hanem feltámadott és él. Ezt elsősorban a templomban hangzó igehirdetésben és a ki­szolgáltatott szentségekben mu­tatja meg. A református templo­mok tornyán általában csillag van. amely a betlehemi csillagra emlékeztet, amely elvezette a napkeleti bölcseket a megváltó Jézushoz. Ritkábban előfordul, hogy kakas van a torony csú­csán, figyelmeztetve arra, hogy mindig ébereknek kell lennünk és vigyáznunk kell, nehogy kí­sértésbe essünk. A templomto­rony órája nem csak arra való, hogy mutassa a pontos időt, ha­nem arra is figyelmeztet, hogy életünk órája egyszer lejár, s hogy értelme legyen életünknek, jól kell gazdálkodnunk minden időnkkel. A régi időbken a templom nem­csak istentiszteleti hely volt, ha­nem védelmül is szolgait a gyü­lekezetnek. Ha ellenség közele­dett, a falu népe a templomban keresett oltalmat. Ezért a régi templomokat úgy építették, hogy azok egyszersmind védő várai is legyenek a gyülekezetnek. Ma már erre nincs szükség, de azt a hitünket, hogy Isten gondvise­lő Atyánk, aki megoltalmaz min­den veszedelemtől, mi evangéli­kusok azzal szoktuk kifejezni, hogy a templombejárat fölé Lu­ther Márton híres énekének első sorát szoktuk felírni: Erős vár a mi Istenünk! Máskor meg ilyen felirat kerül a bejárat fölé — esetleg az embereket hívó és vá­ró Jézus képével: Jöjjetek én- liozzám mindnyájan! Az igében munkálkodó Jézusnál nem csak oltalmat, hanem békességet is ta­lálhat minden ember. A templomot azért szokták megkülönböztetni minden épület­től, mert a templom Isten háza. Persze Isten nem úgy lakik a templomban, mint az emberek a lakóépületekben, hanem az ige­hirdetésben, a keresztségben és az úrvacsorában mutatja meg jelenlétét. Jelenlétével hitet éb­reszt az emberekben, a hit által pedig erőt ad arra, hogy az em­berek mindennapi feladataikban megállják a helyüket, szeressék egymást és ezáltal boldogok le­gyenek. Isten jelenléte és áldó mun­kája nem attól függ, hogy mi­lyen díszes, vagy különleges a temolom épülete. Vannak torony nélküli, nagyon egyszerű templo­mok. s ha az emberek kitárják szívüket, ott is éppúgy megta­pasztalják Isten jelenlétét, mint a gyönyörű gótikus katedrálisok- ban. Sőt, ha egy egyszerű csalá­di otthonba gyülekezünk össze Isten igéje köré. Isten ott is jelen van áldó szeretetével. A templom, vagy bármely istentiszteleti, hely úgy lesz igazán Isten háza, há ott az emberek átélik Isten je­lenlétét és a szívükbe fogadják őt. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, S mint templomban, lakjál bennem Vezérlő Szentlélek! Sclmeczi János CSAK HÚSZ SZÁZALÉK TUDJA A MIATYANKOT A norvég fiatalok nagy része nem ismeri az Úrtól tanult imádság szövegét — állapította mag Helge Aarflot lelkész. Oslo egyik elővárosában a gyülekezet konfirmandusai között .végzett felmérése során arra az ered­ményre jutott, hogy a fiatalok­nak csak 20 százaléka tudta el­mondani a Miatyánkot komo­lyabb hibák nélkül. „Ennek a megállapításnak bi­zonyos következtetések levoná­sához kell vezetnie a lelkész! munkát és az egyházi tanítást illetően”, mondta Aarflot lel­kész, majd hozzáfűzte: „Ha a mai szülők nem képesek legyőz­ni félénkségüket és nem tudják gyermekeikkel együtt elmondani a Miatyánkot, akkor legfőbb ide­je, hogy megkérdőjelezzük egy­házunk keresztelési gyakorla­tát.” A gondviseléshit kérdéséi „Én lelkem miért csüggedsz el?” A Biblia sokszor beszél a csüg- gedésről, pontosabban a csügge- dés ellen, akárcsak Gerhardt Pál a 377. énekben, amelynek kezdő sora mostani írásomnak a címe: „Én lelkem miért csüggedsz el?” A Zsidókhoz írt levél 12. rész 5. verse pl. arra int, hogy ne csüg­gedjünk, ha Isten fényit var v dorgál. 2. Kor 4, 16, verse pedig azt mond a. hogy ne csügged­jünk el, ha a külső emberünk megromol is. (Betegség, örege­dés ...) Kétségtelen, hogy betegség, csapás, próba idején úgy érezzük, hogy Isten távol van tőlünk. Ügy érezzük, hogy Isten elrejtőzik a szükség idején (Zsoltár 11. 1). Ha a próbatétel alatt imádkozunk (bár van, aki nem is képes ilyen­kor imádkozni!), sokszor nem ka- e>,r>k azonnali választ. Mintha Is­ten nem hallaná meg panaszun­kat, vagy közömbös lenne Neki, hogy szenvedünk. Ilyenkor azt érezzük, hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink, útjai nem a mi útjaink, hogy az Ö szándékai kiismerhetetlenek — és ez sokszor elcsüggeszt. DE MÉGSEM AZ A DOL­GUNK, hogy a szenvedésben, bajbán elcsüggedjünk. Isten ép­pen azt akarja, hogy az ember vesse latba az akaratát, eszét, tudományit, és győzzön betegség, természeti katasztrófa felett, vagy győzze le az anyagi vagy szellemi elmaradottságot. Helyte­len lenne azt mondani, hogy ami rossz, az „sors”, amibe bele kell törődni. Egyházunk támogatja a haladást, az elmaradottság fel­számolását. Emberek, népek sor­sán, helyzetén sokat segíthet a tudás, technika stb. A mezőgaz­daságban a nehéz munkát köny- nyíthetik a gépek. Vagy gondol­junk a fejlett orvostudomány eredményeire: gyógyszerekre, gyógyászati eszközökre. A tévé nemrég mutatott olyan készülé­ket, amellyel a vakok letapogat­Krisztussal közösségben A Biblia sok gazdag képpel beszél arról, hogy Isten nem akar az ember nélkül, önmagában élni. Isten a mennyei Atya, az emberek Isten gyermekei, így egymásnak testvérei. Isten emberré lett Jézus Krisztusban, így „testvérévé” lelt az embernek. Isten olyan, mint a jó „gazda”, aki rábízza javait „sáfár”-jára, az emberre. Vagy: Jézus a szőlőtő, aki élteti, táplálja, gyümölcstermővé teszi a szőlővesszőket, tanítványait. Ezek a képek azt is kifejezésre juttatják, hogy Isten nem uralkodni akar az emberen, hanem elsősorban is adni akar neki mindabból az anyagi és lelki gazdagságból, amellyel csakis ő rendelkezik kimeríthe­tetlen bőségben. A képek a szerető Atyát és az önmagát az emberért halálra adó Istent ábrázolják. Olyan Istent ábrázolnak, aki minden erejével, hatalmával gazdagítja az embert, szebbé, jobbá, értelmeseb­bé teszi az ember életét. A mai istentisztelet igéi erről az Istenről szólnak: aki a Krisztussal vaió közösségre hívott el minket, hogy életünk az ő szeretetéből táplál­kozó hűséges, munkás, gyümölcstermő élet legyen. FRIEDRICH VON BODELSCHWINGH HALÄLA Ez év június 5-én, Szenthárom­ság vasárnapján élhunyt Fried­rich von Bodelschwingh lelkész, a Bielefeld melletti Bethel inté­zet volt vezetője. Hasonló nevű nagyapja, majd nagybátyja után harmadikKént állott- hosszú ideig az intézmény élén, meghallván Bethel hivásái és nem törődve egyéni ambíciói­val. Teljesen átadta magát a nagy munkának. Sokféle tehetségével szolgált betegeinek. Jelentős ige­hirdető és lelkipásztor volt, mun­kájában zenei tehetségét- ié érvé­nyesítette. Sok megnyilatkozása nyomtatásban is napvilágot lá­tott. Életelve volt: többnek lenni, mint látszani. Erősen hitt a társadalom meg­változtathatóságában, és azon iparkodott, hogy az emberek „megtérjenek a körükben élő szenvedő társaikhoz”. Nagyra be­csülte a sérült embert is és nem tűrte, hogy előtte az intézet gon- dozottairól mint „emberanyagról” vagy „beteganyagról” szóljanak. Egy alkalommal ezt mondta: „nem tartoznak ők ugyan az em­bereknek ahhoz az osztályához, akik alkotnak valamit, Hozzájuk fűződő barátságunk alapja határ­talanul nagyobb s ez az, hogy ők léteznek.” Mind a három Bodelschwingh munkája nyomán épülhetetett ki Bethel világjelentősége. DR. HEINRICH REISS A WESZTFALIAI EGYHÁZ ÚJ ELNÖKE A nyugat-németországi Westfá- rom és fél millió egyháztagot liai Tartományi Egyház új veze- számláld evangélikus egyház elő- tőjét, Dr. Heinrich Reiss elnök- ző vezetője az ökumenikus moz- püspököt július 1-én iktatták be galom egyik vezető személyisé- hivatalába Bieleíeldben. A há- ge, D. Hans Thimme volt. (epd) hatják egy könyv szövegét. Nincs tehát szükség arra, hogy valaki felolvasson nekik, hanem — ha lassabban . is — maguk tudnak olvasni. A gyógyszerek használa­ta nem áll ellentétben sem a hit­tel, sem az imádsággal. Persze tudjuk, hogy az orvosi tudomány, a gyógyszer vagy műtét csak esz­köz. Ezek által Isten maga gyó­gyít. ISTEN KEGYELMÉT KELL LÁTNUNK éppen abban, hogy nem kell öibetett kezekkel néz­nünk a bajt, hanem segíthetünk. A tudomány egyik módszere a ba­jok megelőzése. Ide tartozik egy járvány megelőzése védőoltással vagy a tüdőszűrés, rákszűrés stb. Ide vehető a korszerű védekezés a mezőgazdasági kártevők ellen, vagy még olyasmi is, mint a földrengések előrejelzése. Amikor bajban vagyunk, sok­szor jön az az érzés: Isten elha­gyott, távol van tőlünk. A Biblia nyíltan beszél arról, hogy ebben a földi életben minden baj az ember bűne miatt van. A bűn­nel együtt jött be a halál és mindaz, ami a halálhoz tartozik, azt okozza, azt megelőzi. „Aho­gyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átter­jedt a halál azáltal, hogy min­denki vétkezett.” (Róm 5, 12.) De még fontosabb ennél az evangé­liumi üzenet, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen. Isten tehát az életet akarja. Nem a ha­lottak, hanem az élők Istene. Ne­ki nincs kettős akarata, hanem azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön. (Tim 2, 4.) A Bib­lia nem azt hangsúlyozza, hogy Isten távol van tőlünk, hanem, hogy mi távolodunk el Tőle. De arra is biztat, hogy ..Közeledje­tek az Istenhez és O közeledni fog hozzátok” (Jak 4, 8). NINCS OKUNK A CSÜGGE- DÉSRE. „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség”, olvassuk a 25. Zsoltár 10. versében. Ez az ige vigasztalhat minket még a próbatétel alatt is. Az említett énekben Gerhardt Pál azt mond­ja: „Jó az Úr nem sújt túlságig.” Pál apostol pedig azt mondja: „Isten nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni” (1 Kor 10, 13). mi tehat a pröba cél­ja? A HIT ERŐSÍTÉSE. És nem utolsósorban az is, hogy erősítse bennünk a szeretetet a felebarát iránt. Lássuk meg a másik em­ber problémáját, terhét, talán be­tegségét. „Egymás terhét hordoz­zátok” (Gál 6, 2). Így mutat rá az ige arra. hogy a csüggedés he­lyett a szolgálat útjára kell, sőt így mondom: lehet és szabad lépni. A keresztyén ember célja a másokért élés, másoknak va­ló szolgálat. Ennek a szolgálat­nak a mindennapi életben való végzése, a másokon való tényle­ges segítés öröme, eredménye szabadít meg a csüggedéstől. Így tapasztaljuk meg, hogy Isten ve­lünk van és megáldja segítő sze- retetünket. Gáncs Aladár Luther és Zwingli az úrvacsoráról Luther Mártont a Szentlélek elvezette a Biblia üzenetének megértéséhez. így indult el a re­formáció. A Szentírás tanulmá­nyozása során felismerte a re­formátor, hogy az egyház tanítá­sa eltér Isten kijelentésétől. írá­saiban sorba rámutatott a téves tanításokra. Már 1520-ban „Az egyház babiloni fogságáról” írott könyvében a hét szentségről szóló római tanítást támadta. Kimutat­ta. hogy Krisztus csak két szent­séget rendelt: a keresztséget és az úrvacsorát. Azt tanította, hogy az úrvacsora Isten kegyelmi aján­déka. Krisztus rendelése szerint két szín alatt kell kiszolgáltatni. Azt hirdette, hogy Krisztus való­ságosan jelen van az úrvacsorá­ban. Ezf a meggyőződését Krisz­tus szavára alapozta. Luther nem megérteni akarta az úrvacsora tit­kát. Abban hitt, amit a Szent­írásban olvasott. A REFORMÁTOR úrvacsora­tanítása nemcsak a római kato­likus egyházban, hanem a refor­máció híveinek a táborában is ellenkezést váltott ki. A svájci re­formáció vezetője Zwingli Ulrik azt vallotta, az az úrvacsora nem egyéb, mint Krisztus halálára való emlékezés. Az úrvacsorával élő csak kenyeret és bort vesz magá­hoz, nem Krisztus valóságos tes­tét és vérét. A szereztetési igék­nek csak jelképes jelentőséget tu­lajdonított. Észokokkal igyekezett megmagyarázni azt, ami a hit titkaként adatott számunkra. Az úrvacsorakérdés megbontot­ta a reformáció táborának egysé­gét. Nemcsak a svájciak indultak külön úton, a wittenbergi teoló­gusok sem voltak valamennyien egy nézeten az úrvacsoráról szóló tanítás kérdésében. Bizonysága e ténynek az, hogy Luther kénytelen volt megírni a ..Mennyei prófé­ták ellen” című könyvét. A refor­mátor egyik egyetemi tanártársa, Karlstadt András 1523-ban köny­vet adott ki Luther ellen. Megtá­madva úrvacsoratanát azt állí­totta. hogy: „a szereztetési igék: ez az én testem, nem a kenyérre, hanem Krisztusra vonatkoznak '. Azt hirdette, hogy a Szentlélek közvetlenül működik bennünk. Nincs szüksége közvetítő eszkö­zökre. Zwingli 1525-ben kiadott könyvében védelmére kelt Karls- tadtr.ak. keményen szembeszállva Lutherrel. A reformátor igaza tudatában 1526-ban egyik értekezésében hangsúlyozta, hogy az úrvacsorá­ról szóló tanítása megegyezik a Biblia szavaival. Zwingli válaszolt a reformátornak erre az írására. Ez arra indította Luthert, hogy eev nagyszabású, világos érvekkel kidolgozott, gondosan megszer­kesztett vitairatot írjon úrvacso­ratanának védelmében. 1527-ben jelent meg a reformátornak ez a könyve. Szenvedélyes hangon szállt szembe Zwinglivel és tár­saival. Tévelygőknek nevezte őket. A könyv több helyén szin­te maró gúnnyal fordult szembe ellenfeleivel. Kimutatta az általuk vallott tanítás tarthatatlanságát. A BIBLIA ALAPJÁN ÁLLVA az úrvacsora szereztetési igéjének szó szerinti értelmezéséhez ra­gaszkodott. Egy betűt sem volt hajlandó föláldozni az igéből. Ki­fejezésre juttatta békülési szán­dékát is. Késznek mutatkozott ar­ra, hogy elismeri ellenfelei igazát, ha bibljai igehelyekkel meggyő­zik. Egyik levelében könyvéről ezt írta Luther: „Isten kegyelméből e könyv sokakat megerősített a józan hitben”. Ellenfeleiről így nyilatkozott: ..Ha Krisztus is úgy akarja és engedi, majd szembe szállók velük bátran és okosan.” Az 1527-ben megjelent könyv­vel nem fejeződött be az úrvacso­ra körüli vita. A következő évben megírta és kinyomtatta Luther nagy hitvallását az úrvacsoráról. Azzal az elhatározással fogott könyve.megírásához, hogy az úr­vacsorakérdésben az utolsó sza­vát mondja ki ellenfeleivel szem­ben. • Fülöp hesseni tartománygróf 1529. októberében Marburgba hívta Luthert és Zwinglit azért, hogy összebékítse őket és véget vessen az úrvacsora vitának. A megbeszélés nem hozta meg a kívánt eredményt. Luther enge­dékenyebb volt. Zwinglit azon­ban ez nem elégítette ki. A re­formátor nem tudta feladni ere­deti álláspontját: Isten cselekszik az úrvacsorában. Jézus Krisztus­ban kegyelmi ajándékát adja. Még sem volt azonban hiábavaló a találkozás. A megbeszélések vé­gén a vitatkozó felek kölcsönö­sen ígéretet tettek arra. hogy a vitát abbahagyják. Megtörtént a reformáció alapirányainak korai szétágazása. A REFORMÁCIÓ TÖRTÉNE­TÉBEN jelentős esemény az úr­vacsora vita. A küzdelem során mind tudatosabbá vált Lutherben az ige és a szentségek egyenran­gúsága. Felismerte, hirdette a kegyelmi eszközök fontosságát, írásaiban számtalan jelét adta annak, hogy egyetlen tekintélyt ismer el, a Bibliában magát ki­jelentő Krisztust. Öt szolgálja, Benne bízik, és örök életét tőle várja. Luther öröksége kötelez az úrvacsorával való gyakori és ör­vendező élésre. perencZy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents