Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-07 / 32. szám

Szabó Gyula esperest beiktatása DEBRECENI TEMPLOMUNK­BA sokféléi gyűltek össze a hí­vek a Hajdú-Szabolcsi Egyház­megye esperes-beiktató közgyű­lésére. Az Állami Egyházügyi Hi­vatalt Lóránt Vilmos tanácsos képviselte. A Tiszántúli Refor­való közös felelősségre és együtt- munkálkodasra rendelte. Hiszem, hogy az egyes népek és emberek az egész emberiség egyenlő érté­kű és egyenrangú tagjai Isten te­remtése alapján éppen úgy, mint megváltó szeretete alapján.” lentős diakóniai intézmények fon­tosságát, az igehirdetés mai fel­adatait, a gyülekezeti életet és az anyagi kérdéseket érintő fel­adatokat, a Magyar Népköztársa­sághoz való hűségünket és a bé­keerők új lendületet vett munká­ját. KARÁDI PÁL EGYHÁZME­GYEI FELÜGYELŐ tisztségét egyhangú újraválasztással hoszr szabbították meg az egyházma* gye gyülekezetei. Személyében olyan valaki tölti be ezt a tisztet, akinek szívügye, hogy egyháza szolgálatát hűséggel, tettekkel és áldozattal bizonyítsa. De igen fontos gazdag tapasztalata is. Magas beosztásban szolgált egy nagyvállalat dolgozójaként, vá­rosi tanácstagként és a Hazafias Népfront aktivistájaként. Szabó Gyula debreceni lelkész, a Hajdú—Szabolcsi Egyházmegye esperese mátus Egyházkerület, a római és a görög katolikus egyház és a baptista egyházkerület küldték el képviselőiket. Dr. Muntag Andor teológiai akadémiai tanár a Teo­lógiai Akadémiát, Szebik Imre miskolci esperes a szomszédos Borsod-Hevesi Egyházmegyét képviselte. Nyíregyháza küldött­sége élén a gyülekezet elnöksége jelent meg. Az egyházmegye lel­készei, valamint Kölese, Kisvár­án, Komádi és a szabolcsi tanya­világ evangélikusai jöttek el a közgyűlésre. A vendéglátó debre­ceni gyülekezet vezetőivel, pres­bitereivel és gyülekezeti tagjai­val telt meg a templom. Ezek után vette sorra az egy­házi élet különböző területeire vonatkozó. állásfoglalását és programját. Részletezte a lelkészi munkaközösségek feladatát, az egyházmegye területén levő je­AZ ÜJ ESPERES SZOLGÁLA­TA ELE NAGY BIZALOMMAL tekint egyházunk vezetősége. Ez jutott kifejezésre D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntő szavaiban is, valamint D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknek az Országos Egyház nevében írt levelében, és a gyülekezetek részéről tanúsított egyhangú választásban. A Szabó Gyula esperes felé irányuló biza­lom sokféle jelét fejezték ki a köszöntések, üdvözlések, amelyek közös célja, hogy Krisztus köve­tőiként és követeiként együtt kell járni a szolgálat útját Q M VIGYÁZZÁTOK RA NAGYON! Mit gyűjtöttem bölcsességben, türelemben, emberségben, szenvedésben, könnyözönben, érthetetlen, csúf közönyben, háborúban, vérben, bajban, kínok között síró jajban, harcban állva a világgal, s megbékélve olajággal. Lesz-e majd, kire hagyhatom, lesz-e majd, kinek adhatom? Mit gyűjtöttem szépben, jóban, mivé lesz, mi bennem jó van? Évek. miknek értelme volt, s amelyeknek emléke holt. Titkok, altudatba rejtve, s néha álmaimban sejtve, a szívem öröme, búja, vidámsága, gyásza, súlya: Lesz-e majd, kire hagyhatom, lesz-e majd, kinek adhatom? Lesz-e, aki nyomomban jár, ha útját lepi por meg sár, ha csúszós és keskeny az út és mindig csak a hegyre fut? Amit írtam, az mivé lesz? A gondolatom kié lesz? Mit megszenvedtem, ki kéri? Mit akartam, azt ki érti? Lesz-e majd, kire hagyhatom, lesz-e majd, kinek adhatom? A hitemet kire hagyjam? A szivemet kinek adjam? A lelkemet meg ki kéri? Hogy sáfárkodtam, ki méri? Lesz-e majd, kire hagyhatom, lesz-e majd, kinek adhatom? Istenem, mi lesz belőlem, hogyan döntesz majd felőlem, gyengeségem látva, tudva, ha menni kell a nagy útra? Bocsáss meg, ha balga voltam, s néha-néha azt gondoltam, hogy mikor a szívem égett, s hirdettem az emberséget, letörölhettem pár könnyet, ettől lett az éltem könnyebb. Ezt a pár felszáradt könnyet, amitol az élet könnyebb, az egész világra hagyom. Vigyázzatok rá nagyon! Gy&rmalhy Irén • • Ünnep Szentesen D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK beiktató igehirdetése Mt 9, 46—48 alapján a Krisztus köve­tésének azt az útját mutatta meg, amely az emberi együttélés rend­jét szolgálja. Isten a Tízparan­csolatban adta meg az emberi együttélés törvényét. Jézus Krisz­tus a Hegyi Beszédben folytatja az emberek egymáshoz való vi­szonyára vonatkozó akaratát. Szolgáló szeretete, az emberért történt halála és feltámadása mu­tatja az utat, hogy tanítványait az emberszeretet szolgálatára hívta el. Szabó Gyula esperes korszerűen látja egyházunk éle­tének döntő feladatát, amikor a szociáletikai kérdések feldolgo­zására tette a hangsúlyt, mert Krisztus követéséből kiinduló teológiánknak gyakorlati követ­kezményei vannak. Ez érvényes az egyéni életre ugyanúgy, mint a közösségi élet területeire, a munkahelyen, a haza szolgálatá­ban, a békéért folyó munkában, Jézustól tanuljuk a tág látókört, a hosszútűrő szeretetet, a mesz- szire tekintést és a minden em­ber felé készséges magatartást. A keresztyén templom nemcsak a hivők belső világa, hanem az a hely is, ahol Isten egyetemes­sége uralkodik, ahol Isten teljes világával törődnek, ahol távoli országok nyomorúságainak meg­szűnéséért is imádkoznak, ahol a lakott föld terheit is hordozzák. SZABÓ GYULA ESPERESI SZÉGFŐGLALŐJÁBAN tett hit­vallást a lelkészi és esperesi szol­gálatának alapvető szempontjait illetően: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus mindenek Ura és Szolgája. Való­ságos Isten. Nekem is Uram, aki engem elveszett és megítélt em­bert megváltott. Hiszem, hogy ezerezer megpróbált és sok vi­hart látott egyházam a teremtő, gondviselő és történelmet for­máló Isten akaratából él abban a Magyar Népköztársaságban, amelyet szocialista társadalmi rendiével, egész népével, minden sikerével és minden gondjával együtt vallók hazámnak. Hiszem, hogy Krisztus követőjeként és követeként magyar evangélikus egyházam egészével együtt ren­deltettem szolgálatra. Hiszem, hogy közös Urunk az egyházakat mind a világért, az emberiségért Egy június végi vasárnapon ün­nepibe készült a szentesi gyüleke­zet: hálaadó istentiszteletre gyűl­tek össze a szentesiek mellett a messzebbről — Fábiánsebestyén- ről — Nagymágocsról — érkezők is. Az ünnep előtti napokban feje­ződött be a templom öt év óta tar­tó belső tatarozása. Sok-sok mun­ka és áldozat van a megújított templomban. Ragyogó tisztaság fogadta a vendégeket. A HÁLAADÁS HANGJA SZÁLLT ISTEN FELÉ. S ezekben a napokban ünnepelte a gyüleke­zet lelkésze, Halasy Endre, lel­késszé avatásának huszonöt éves évfordulóját. Ebből a húszonöt évből öt éve Szentesen szolgál. AZ ÜNNEPLŐ GYÜLEKEZET­NEK Fodor Ottmár szolnoki lel­kész. a Csongrád—Szolnoki Egy­házmegye esperese hirdette az igét. Igehirdetésében erőteljes hangsúlyt tett arra, hogy szüksé­ges az Isten előtti csend és az ab­ban rejlő erő. Isten áldása képes­sé tesz minket a hűséges szolgá­latra. a mindennapok diakóniájá- nak elvégzésére. Az igehirdetés után az oltárhoz szólította a jubiláló lelkészt, a gyülekezet új felügyelőjét Simon Albertet, és négy új presbitert. Úrvacsora vétel után esküt tett a gyülekezet új felügyelője és négy új presbitere. AZ ISTENTISZTELETET KÖ­VETŐ KÖZGYŰLÉSEN került sor a szívből jövő, őszinte köszönté­sekre. Fodor Ottmár esperes test­véri, baráti szavakkal köszöntötte a lelkészt és feleségét, aki férje mellett több. mint két évtizede látja el a kántori szolgálatot. Min­den vasárnap együtt mennek ki a legtávolabbi szórványba is. — Kö­szöntötte a gyülekezet új felügye­lőjét is. Az egyházmegye lelkészi munkaközösségének köszöntését Riesz György mezőtúri lelkész tolmácsolta. • Az új felügyelő köszöntésében ismertette azt a munkát, amit a lelkész a gyülekezet területén a szentesi és a nagvmágocsi tem­plom tatarozásával kapcsolatosan végzett, majd átadta a gyülekezet igen értékes ajándékát a lelkész- házaspárnak. — A júbiláló lel­készt a felsőpárti református gyü­lekezet nevében Rúzs Molnár Im­re főgondnok köszöntötte. Ünnep volt Szentesen, csendes, családi ünnep — alázatos hála­adás a kapott áldásokért. ,, „ „Nem hatalommal, hanem az én lelkemmel!” Lelkészavatás Kőszegen Jó dolog az hogy püspökeink a lelkészjelölteket azok otthoni gyü­lekezetében avatják lelkésszé, il­letve bocsátják ki szolgálatra. így „otthon” ünnepelhet Isten háza népe. mint egy család. Akit eddig' imádsággal kísértek, nevelkedni láttak, többféle módon támogat­tak, amellett most ott állhatnak élete e fontos órájában. Ezt tapasztalhattuk július 9-én Kőszegen is. amikor D. dr. Káldy Zoltán püspökelnök lelkésszé avatta ifj. Szabó Lajost, Szabó Lajos kőszegi lelkész fiát. A szo­kástól eltérően tanulmányai utol­só évében a püspök szolgálatra indult, a kőszegi gyülekezet, ahol felnőtt, a vasasi gyülekezet, ahol szolgált és a pécsi, ahova a va- sasiakkal együtt várják, örülnek a szülők, különösen az édesapa, hogy fia mellette beleszeretett a lelkészi munkába. Az ige történeti hátterének megrajzolása szemléletessé tette a gyülekezetépités hallatlanul ne­héz munkáját, amiről Isten ket­tős kijelentést mond: a NEM-et és a HANEM-et. A Jézus Krisztusba vetett hi­tet nem lehet sem egyházi, sem társadalmi erőszakkal, mégcsak neveléssel sem valakiben feléb­D. dr. Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja ifj. Szabó Lajost. Balra dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, jobbra Szabó Lajos kőszegi lelkész osztotta be Vasasra, amely a pécsi gyülekezethez tartozik.tFelavatása után az ifjú lelkész feleségével együtt pécsi segédlelkészként folytatja szolgálatát Pécsett és környékén. Ez a magyarázata an­nak, hogy az Északi Egyházkerü­letből származó lelkészj elöl tét a Déli Egyházkerület püspöke, az országos püspökelnök avatta lel­késszé. Szombat délután eső üdítette fel a várost, majd arany napsugár szárítgatta, miközben a templom körüli parkban gyülekeztek az emberek és a szépmívű templom befogadta őket. Sokan jöttek a szomszédos falvakból és a Vasi Egyházmegye más gyülekezetei­ből is. Zsúfolásig tele volt már a templom, amikor 6 órakor D. dr. Káldy Zoltán püspök 14 lelkész élén elindult a parókiáról. Oda­lenn a presbiterek várakoztak. Mielőtt csatlakoztak a menethez, Mohr Imre felügyelő köszöntötte a püspökelnököt, aki válaszában megjegyezte: ,;Mindig szívesen megyek a gyülekezetekbe, de lel­készavatásra különös örömmel”. Az orgonaelőjátékot, Bach D- moll toccatáját Laski Mária, a lel­készjelölt volt zongoratanárnője játszotta, majd felhangzott az „Erős vár a mi Istenünk”. Az avatási szolgálatot D. dr. Káldy Zoltán püspök mellett dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadé­mia dékánja és Szabó Lajos, az édesapa végezte. Az igehirdetés alapigéjéül a püspök a meghívóra nyomtatott igét vette: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! — mondja a Seregek Ura” (Zak 4, 6). Először rámutatott arra, hogy milyen nagy most az örvende- zők tábora, örül a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház, mert Is­ten fiatalokat hív az ige hirde­tésére, örül a kissomlyói gyüle­kezet, amelyből ifj. Szabó Lajos reszteni, bármennyire is szív­ügyünk ez. Mégis lehetséges hit­re jutni Isten Lelke által, ö ma­ga teremti anyaszentegyházát hűtlen Péterek, gyenge Jánosok, üldöző Saulok, züllött Auguszti- nuszok, sorvadó lelkű Lutherok megújításával. Ö indított hitre magyar földön is csizmás parasz­tokat és egyetemi tanárokat. Nem állna itt ifj. Szabó Lajos, ha Isten Szentlelke nem szólí­totta volna meg és nem akarná eszközévé tenni. Szenvedélyes hangon szólt a püspök arról, hogy érdemes a lelkészi szolgálat terhét vállalni, mert páratlan, csodálatos munka ez: hirdetni Jézus Krisztus ha­talmát és szeretettel munkálkod­ni minden ember javán. Az igehirdetés világos útmuta­tása egységbe foglalta mindazt, ami az avatáson elhangzott és történt. Hangzott a karéjek: „Fogjad kezem, oly gyenge va­gyok, érzem ..Énekeltek a szombathelyi fiatalok is. Az ének szövege az ároni áldás volt. Meg­ható kép volt, amikor az édes­apa által tartott Bibliára telte kezét ifj. Szabó Lajos és úgy mondta a lelkészi esküt. Majd a lelkészek mondtak sorban áldást és énekelték a Confirmát. A templomajtó előtt sokan szo­rítottak kezet az ifjú lelkésszel, majd a gyülekezeti teremben rendezett vendégségen folytató­dott a köszöntések és köszönet- nyilvánítások sora. Az esemény azonban még to­vább gyűrűzött a résztvevőkben, ki tudja, kiben hogyan. Egy ostffyasszonyfait gimnazista lánv- ban mindenesetre úgy, hogy amikor nagyanyjának lelkesen beszámolt a lelkészavatásról, így fejezte be: „Mi lenne, ha én is teológiára mennék?” Valóban igaz: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkem­mel!” Joób Olivér ÜLÉST TARTOTT AZ EGYHÁZNÉPRAJZI SZAKCSOPORT Az Egyháztörténeti Szakcsoport alcsoportjaként működő, egyhá­zunk néprajzi és népművészeti sa­játosságaival foglalkozó munkakö­zösség dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán vezetésével má­jus 26-án a Békés megyei Geren­dáson tartotta ülését. A gvüleke- zet meghívása alapján az ülést megelőzően május 25-én gyüleke­zeti est volt a templomban, ame­lyen Mekis Adam esperes, püs­pökhelyettes. dr. Fabiny Tibor dé­kán és Hernád Tibor veszprémi lelkész tartott előadást, és igehir­detést több ének- és zeneszám, va­lamint szavalat kíséretében. A 12 főnyi szakcsoport meghall­gatta id. Dedinszky Gyula. Hernád Tibor. Huley Alfréd és Koppány János eddigi, több jutalommal dí­jazott néprajzi és helytörténeti kutatómunkájáról szóló referátu­mokat és a Somogy, Tolna. Veszp­rém és Békés megyékben lelké­szeink közreműködésével folyó egyháznéprajzi munka beszámoló­it. A munkaülés tanácskozásait mindvégig a evülekezet vendég­szeretete kísérte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents