Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-16 / 3. szám

GYERMEKEKNEK. Rabszolgából Jézus Krisztus szolgája Viháncoló gyerekcsapat torpant meg hirtelen. Az út mellett egy Idős. szállá]las férfi ült. Sugár­zott arcáról a szeretet. Először latiak faluiukban. Kíváncsian mentek oda hozzá, és megkérdez­ték : — Ki vagy? Honnét. iössz? — Patrik a nevem, kedves gye­rekek. Mikor ilyen gyerek vol­tam. mint ti — én is vidáman szaladgáltam. Britannia volt a hazám Apám házában minde­nem megvolt. Fiatal koromban egy éjszaka váratlan dolog tör­tént. A gyerekek közben körülülték az idős embert, és csendben fi­gyelték. amint most egy pillanat­ra elhallgatott, és mintha gondo­latban óira gyerek lett volna. — Tizenöt éves voltam, amikor falunkra azon az éiszakán kaló­zok. tengeri rablók törtek, a há­zakat. felgyúitották. sokaikat meg­öltek. a drága holmikat elvitték. Sőt. néhány fiatal fiút is maguk­kal hurcoltak, köztük engem is. Ide hoztak. Írországba, s itt el­adtak rabszolgának; egy nagyon kegyetlen gazdához kerültem. Disznókat, birkákat legeltettem hidegben, melegben. Enni alig kantám. Annál több verést, ha valamelyik állat megsántult vagy beteg lett. Sokszor könnyes szem­mel gondoltam vissza arra az időre, amikor szüleim házában olvan ió dolgom volt. Hat évig szenvedtem itt. Akkor megszök­tem. — Hogyan sikerült ez neked? — kérdezték a gyerekek. — Csodával határos módon. Amint egy naDon nyáiammal a tengerpart közelében voltam, lát­tam. hogy egy haió hazám zász- 1 a iával kikötött. Kereskedők hoz­tak ide eladnivalót. Bokorról bo­korra loDództam. míg az alko­nyat; órában, egv óvatlan pilla­natban. a hatóra osontam és ott az aliában elbúitam egy hordó mőgé. Dobogó szívvel vártam, csak már kiindulna a haió. ne­hogy rabtartóm keressen és rám találianak. Éiszaka ki is induit a haió a kikötőből. Reggel meg­találtak a hálósok, s mikor el­meséltem nekik mindent, ió szív­vel voltak hozzám. Apám faluia közelében aztán partra tettek. Gondolhatiátok a nagv örömöt, amellyel fogadtak szüleim, test­véreim. Már azt hitték, hogy so­hasem látnak viszont. — De miért kerültél újra ide vissza. Írországba? — kérdezték a gyerekek. — Dlmondom ezt is. Britanniá­ban már sok évvel ezelőtt meg­ismerték Jézus Krisztust, az itt szolgáló római katonáktól. Szü­leim is keresztyének voltak. S mikor hazaértem, mindnyájan leborultunk és hálát adtunk Is­tennek. hogv megsegített. Én ak­kor elmúltam 20 éves. fiatal vol­tam. de a 6 éves rabság nagyon megrázó élmény volt számomra. Mindennap elmentem az isten- tiszteletre. Ott egyszer arról a Jézusról volt szó. aki ellenségei­nek is megbocsát, sőt követőitől is ezt kéri. Nagyon szíven ütött ez. Nekem az írek voltak ellen­ségeim. s Jézus azt kéri. hogy nekik is bocsássák meg. sőt sze­ressem őket. Napokig ültem a sziklákon és néztem Írország fe­lé. Jézus hívásának hangia egy­re erősebb lett bennem. Szüleim ugyan [éltettek, de áldással el­bocsátottak. í.ey lőttem vissza nagy szeretettel arra a szigetre, ahol olyan nehéz volt számom­ra az élet. Elkezdtem beszélni az íreknek arról a Jézusról, aki en­gem küldött. — Hány éve történt ez? — kér­dezte a gyerekcsaDat. — Bizony, ennek 30 éve. Mell­sők faluba iutottam el. és sok­sok keresztyén van már országo­tokban. Méa nálatok nem jártam, most itt akarok beszélni Jézus­ról. — Jöiiön el. kérem, mihozzánk — mondta az egyik gyerek —. édesanyám nagyon beteg és so­kat sír. — Megyek, kisfiam. Mindez Jézus Krisztus születé­se után 460-ban történt. Görög Tibor — DEÁK TÉR. A gyülekezet az 1976/77. évi munkaév szerétet- vendégségein evangélikus egyhá­zunk jellegzetes tájegységeit mu­tatja be. Nógráditól ifj. Harmati Béla. Bács-Kiskun evangélikus- ságáról Tóth-Szöllös Mihály kecs­keméti esperes, Pest megyéről Keveházi Bászló pilisi lelkész, es­pereshelyettes tartott előadást. — RÁKOSPALOTA. A gyüle­kezet ifjúsága december 19-én szeret et vendégséget rendezett az idősebbek számára. A szép szám­mal egybegyűltek nagy érdeklő­déssel hallgatták Virágh Gyula esperes előadását „Fiatalok és öregek egymásért” címmel. A vendégek közül Odor István egy­házmegyei felügyelő biztatta az újtól nem idegenkedő szolgálatra a hívekét. Dr, Bodrog Miklós áhí­tatot tartott, verset mondott Tur- csány Bajos és ifj. Sikter János. közben pedig Sulyok Imre kará­csonyi énekfeldolgozásait, vala­mint középkori karácsonyi éne­keket hallgattak a részvevők szte­reo felvételről. — TÓTKOMLÓS. 1976. decem­ber 5-én Blázy Bajos újpesti lel­kész diakóniai napon szolgált a gyülekezetben. Olvassuk együtt Péter első levelét 1, 3—9: Két fény között Ha lassap. odafigyelve olvassuk Bibliánkból e szakasz szövegét, nyomban feltűnik stílusának ün­nepi hömpölygése és belső izzása. Tulajdonképpen egyetlen mondat az egész — még nem is fejező­dik be ott. ahol most megszakít­juk. Egyszerre más színben tűnik fel a bonyolultnak és zsúfoltnak tetsző fogalmazás, amikor észre­vesszük. hogy itt nem teológiai okfejtést találunk, hanem szinte költői megnyilvánulását egy lé­lek belső áradásának. Ezért hal­mozza a szavakat: ......el nem mú ló. szeplőtelen és hervadhatat­lan örökség”; .,. . . méltónak bi­zonyuljon a dicséretre, dicsőség­re és tisztességre”; ......kimond­ha tatlan. dicsőült örömmel”. A ritmikus sorokban Istent dicsérő himnusz lüktet. Kezdete megüti az alaphangot, s ez végigzeng az egészen: ..Áldott a mi urunk Jé­zus Krisztus. Istene és Atyja." A himnikus sorok az „üdvösség reménységéért” magasztalják az Istent. Igen távol állónak tűnik az üdvösség a mai keresztyén ember gondolatvilágától. Ne sies­sünk elmarasztalni ezért korunk hívőit, mert ebben a jelenségben nem pusztán a hit lanyhulása játszhat szerepet, hanem közre­hat a megváltozott szituáció. Pé­ter eiső levelének olvasói a világ vége közelségének tudatában él­tek Ezt többször lesz alkalmunk megfigyelni a levél olvasása so­rán. most az ..egy kissé” utal rá: rövid ideig tart a .jelenlegi álla­pot (6. v.). Ez a tudat nem tet­te ugyan érzéketlenné az akkori keresztyéneket a napi feladatok és a szeretet kötelezettségei iránt, de átfűtött® izgalommal, feszült várakozással az üdvösség re­ménységét.­A mai hivők szívét az olvasott szakaszban valami más dobogtat­ja meg. s ez korunk keresztyé­néi számára nem kevésbé izgal­mas. mint volt az üdvösség köz­vetlen idői' közelségének gondo­lata az első keresztyének életé­ben. Figyeljünk fel a szövegben ezekre a fordulatokra: az üdvös­ség — az ..örökség” szó ebben az értelemben áll —, „a menny­ben’ van fenntartva számotokra”; „készen van. hogy .nyilvánvalóvá legyen’...” A menny az Újszö­vetségben több, mint az antik világkép szerint laposnak gondolt föld fölé boruló égboltozat. A menny szó minden esetben ha­sonlat, mely az Isten láthatatlan világát érzékelteti. Ezért a „mennyben” vagy „Istennél” — teljesen azonos megjelölés. A mai keresztyén ember nem valahol a világűrben vagy az ismert világ- egyetemen túl keresi a mennyet, hanem a láthatatlan és megfog­hatatlan, térhez és időhöz nem köthető, érzékszerveinkkel vagy műszerekkel, számításokkal elér­hetetlen Isten közvetlen közelsé­gének vallja. Az üdvösség megvalósulása nem más, mint a mindenséget és az embert az Istentől elválasztó láthatatlan függöny szétnyílása. Akkor meglátjuk az Istent — mondja másutt az Újszövetség, persze hasonlatszerűen. hiszen nem emberi szemmel fogjuk megpillantani. Ekkor lesz ..Jézus Krisztus megjelenése” mindenek számára. Isten. Jézus Krisztus szeretetének és hatalmának köz­vetlen megtapasztalásával a ma még elképzelhetetlen isteni világ részesei leszünk. Közelebbi meg­festésétől tartózkodik az Újszö­vetség legtöbb könyve. Péter el­ső levele is. mert ki tudná azt emberi fogalmakkal. kénekkel leírni, hacsak nem akarná mi­tológiává tenni, ami ma elrejtett isteni valóság! Az egyetlen, amit mégis mond róla levelünk, hogy ujjongó öröm fog eltölteni, mert elértük a „hitünk célját”, ami egyúttal a hit vése hiszen nem lesz rá többé szükség. De az ál­talunk ismert öröm fogalmát is szétfeszíti a szó mindkét ielzőie: „kimondhatatlan”, tehát emberi nyelven körülírhatatlan. és „meg- dicsőült öröm”, azaz Isten dicső­ségétől. lényének sugárzásától áthatott öröm. Azért izgalmas kérdés ez a ko­runkban minden idegszálukkal benne élő hivő emberek számára, mert mi telies mértékben vál­laljuk a természettudomány ered­ményeit. és sajátunknak valljuk a természettudományos világké­pet. Régebbi időben még élhet­tek hívőkben elképzelések az is­teni világ közvetlen megnyilvá­nulásairól. Mi a XX. század gyer­mekei vagyunk, s tudiuk. hogy a földön és a mindenségben nem lehet tapasztalni, észlelni Isten jelenlétét. Krisztus hatóerejét, hanem minden jelenség megma­gyarázható a természet működé­séből. evilági okokkal, ha ennek kutatása soha nem zárulhat is le. Ezzel együtt mégis hiszünk Jé­zus Krisztusban, szeretjük őt — ahogyan a levél vallia —. noha a tapasztalati világban elválaszt tőle az Ö transzcendens, a meg­ismerés határain túli volta. Itt lesz számunkra, mai keresztyé­nek számára szívdobogtatóvá a levél mondanivalóia az üdvösség reménységéről: bizonyosak lehe­tünk afelől, hogy Istent és az élő Jézus Krisztust, az isteni valósá­gokat takaró fátyol egyszer szét­szakad. Hitünknek ez a remény­— HÁZASSÁG. Buzay József mérnök és Bapp Éva, dr. Rapp Károlynak, a kolozsvári Protes­táns Teológia rektorának leánya 1976. október 16-án tartották es­küvőjüket a kolozsvári evangéli­kus templomban. Az esketést a menyasszony édesapjával együtt D. Koren Emil esperes végezte. — HALÄLOZAS. őzt). Gats Sándorné, sz. Karner Ilona, né­hai Gats Sándor a volt soproni ség a horgonya, máskülönben szép illúzió maradna. Hitünk re­ménység is: reménység az isteni lét nyilvánvalóvá válásában. Bizony: merész kockázatnak tűnhet ez a hivő reménység! Va­lamin mégis megvetheti a lábát: „Jézus Krisztus halálból való fel­támadása”, bár szintén „csak” hitünk tárgya, de az egyetlen rés, amely megnyílt a tapasztalati vi­lágból az isteni világba. ISTEN IRGALMA Krisztus feltámadásá­nak szívünkbe adott bizonyossá­gával újjáformált minket, hogy valóság legven számunkra a vég­ső jövendő, az üdvösség. Ezt a hitet és reménységet csak Isten hatalma őrizheti meg bennünk életünk végéig. A mi számunkra a iövendő üd­vösségből szármázó fény széle­sebb pásztában. sávban hull az életünkre, mint a levél olvasói helyzetében. Az őket mint ke­resztyéneket érő megpróbáltatá­sokban ez a reménység vigaszta­lást és hitük erősítését jelentet­te. A „különféle kísértések” meg­jelölés nem erkölcsi értelmű, ha­nem az adott helyzetükben a hi­tük elfogyásának a veszélyére vo­natkozott. A levél íróia figyel-' műket a helyzetükben rejlő ál­dás felé is fordította: körülmé­nyeik elősegíthetik, hogy hitük edződjék, valódinak bizonyuljon. Mi más egyháztörténeti hely­zetben vagyunk, s ezért nem áll középpontban a szenvedés kér­dése. mint Péter első levelében. Ezenkívül korunkban a keresz­tvének több cselekvő lehetőség­gel és felelősséggel épülnek bele a körülöttük levő társadalomba és az emberiség ielen sorsába. ^ Azzal, hogy a végső reménység egészen reálissá teszi számunkra Isten és ajándékai valóságát. megnvitia a hit erőforrásait az élet feladatainak végzésére, ter­heivel való birkózásra, és hat­hatósan ösztönöz a szeretetne, az embertársainkon való segítésre, mind szemelve* vonatkozásban, mind a társadalmi és emberiség- méretű megölJ"'orló kérdésekben. Két fény között — Krisztus feltámadása és az üdvösség re­ménysége sugárzásában van előt­tünk az egész emberi élet és a világ, az emberiség jelene és iö­evangéükus népiskola utolsó igazgatójának özvegye 84 éves korában 1976. november 22-én elhunyt. Temetése 1976. novem­ber 26-án volt. Az igehirdetés szolgálatát Rusznvák Ferenc igazgató-lelkész végezte. „Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk!” özvegy Gats Sándor- néban Zoltán Lászlóné, a hegyes­halmi lelkész felesége édesany­ját vesztette el. voie is. Veöreös Imre 1968-ban ünnepeltük Békéscsa­ba úiratelepülésének 250. évfor­dulóját. Ekkor emlékeztünk meg arról, hogy a törököknek Ma­gyarországról való távozása után Harruckern János György Észak- Ma gyarorszáfiitól szlovák ajkú te­lepeseket hívott Békés megye te­rületére. Vallásszabadságot és jobb megélhetési lehetőségeket ígért és adott nekik, úgyhogy aránylag rövid időn belül jelen­tős lélekszámú települések kelet­keztek. s Ugyanakkor evangéli­kus gyülekezetek is alakultak ebben a megyében. Ezeknek so­rában a békéscsabai evangélikus gyülekezet fejlődött legnagyobb iramban. Békéscsabán már az 1750-es években több mint 3000 evangélikus élt. Ez a lélekszám az újabb letelepülések és a ter­mészetes szaporodás folytán az 1930-as években 33 ezerre emel­kedett. miközben Békéscsabáról is tovább raizottak más helyek­re a lakosok, s ielentős részük volt a nyíregyházi, ambrózfal- vai. medgyesegyházi, gerendást, pusztaottlakai stb. evangélikus gyülekezetek megalakulásában. A második világháború után a lakosságcsere és egyéb elköltö­zések folytán csökkent a békés­csabai evangélikus gyülekezet lfclekszáma. Ma 23 ezer békés­Evangclium anyanyelven csabai evangélikusról beszélünk. Ez azt is jelenti, hogy hazánk legnagyobb evangélikus gyüleke­zete a békéscsabai. BÁR AZ ELMÚLT 258 ESZ­TENDŐ ALATT magyar lako­sokkal is gyarapodott Békéscsa­ba lakossága, mégis elmondható, hogv ma is magán viseli ez a 60 ezer lakosú megyeszékhely a szlovák nemzetiségi vonásokat. Ez nemcsak abból áll. hogy a középületeken a magyar mellett ott látjuk a szlovák feliratot is, hanem kormányunk helyes nem­zetiségi politikája nyomán Bé­késcsabának van szlovák tan­nyelvű általános iskolája, gimná­ziuma és könyvtára, szlovák kol­légiuma, szlovák tájháza, szlovák klubja. A mezőmegyeri (Békés­csaba VII. kerülete) kultúrott- honbam magas színvonalon ápol­ják a szlovák népi hagyományo­kat, népi táncokat és népdalokat. Nemrégiben szlovákiai írók és költők rendeztek irodalmi estet Békéscsabán és a pozsonyi szín­ház társulata is több előadást tar­tott a békéscsabai Jókai Szín­házban. természetesen szlovák Mi csabaiak nyelven. A közhivatalokban szá­mos helyen a szlovák nyelv is megkapja a maga helyét. BÉKÉSCSABAI EVANGÉLI­KUS GYÜLEKEZETÜNKBEN a szlovák nyelv kezdettől fogva igen nagy megbecsülésben része­sült. Amióta a gyülekezet fenn­áll, tehát a telenülés (17181 óta, Békéscsabán csak olyan lelkészt választottak, aki jól bírta a szlo­vák nyelvet. Ez ma is Így van, mind a négy lelkészünk tud szlo­vákul. Erre azért Is szükség van, mert a gyülekezet megalakulása óta mindennap van reggeli szlo­vák nyelvű istentisztelet — az erzsébethelyi (V. kér.) gyüleke­zeti részben is kezdettől fogva (az 1850-es évek óta) — s eze­ken a reggeli könyörgéseken min­den alkalommal van 10—15 per­ces írásmagyarázat is szlovák nyelven, s ezenkívül vannak ter­mészetesen templomi és házi szlovák nyelvű úrvacsorái szolgá­latok is. SZLOVÁK HÍVEINK EGY- HÁZSZERETETE ÉS ÁLDO­ZATKÉSZSÉGE megnyilvánult abban is. hogy öt templomot épí­tettek a gyülekezet területén (hármat a város belterületén, kettőt a tanyavilágban, ill. szór­ványban). Egyházi iskolákat (42 tanerővel), tanítói lakásokat (26- ot) is építettek és tartottak fenn, s ezek nagy részében rendszere­sen folyt a szlovák nyelv, írás, olvasás, hittan és egyházi énekek tanítása is. Az 1896-ban létesített Evangélikus Egyházi Könyvke­reskedésben számos szlovák nyelvű könyv, iskolai tankönyv, különböző egyházi kiadvány (Posztilla is) jelent meg és volt állandóan kapható, az akkori igényeknek megfelelően. A szlo­vák nyelvű egyházi havi folyó­irat, az Evanjelicky Hlásnik, 3000 példányban, a szlovák egy­házi naptár, a Cabiansky Kalen- dár, 10 ezer példányban jelent meg. Az első ízben 1636-ban megjelent s gyülekezetünkben ma is használt szeretett énekes- könyvet a Tranosciust, a békés­csabai gyülekezet négy ízben ad­ta ki. Ezenkívül a gyülekezet ma is énekel a szlovák temetési éne­keskönyvből, a Funebrálból, s használja a szlovák Passió-köny­vecskét is. MAGYARORSZÁGI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZUNKNAK a Szlovákiai Evangélikus Egyház­zal történt megállapodása értel­mében lelkészeink és híveink ol­vashatják az Evanjelicky Posol és a Cirkeimé Bisty szlovák egy­házi lapokat. Ugyanakkor ör­vendetesek a rendszeres szemé­lyes . egyházi kapcsolatok is. Ezeknek keretében látogatta meg a közelmúltban Magyaror­szági Evangélikus Egyházunkat a Szlovákiai Evangélikus Egyház legmagasabb szintű. 4 tagú kül­döttsége. A három püspök és az egyetemes főtitkár felkereste Bé­kés megvei szlovák gyülekeze­teinket. és prédikáltak templo­maikban. Dr. Ján Michalko egye­temes püspök a békéscsabai evangélikus nagytemul ómban a gyülekezet nagy részének anva- nyelvén, szlovákul hirdette Isten igéiét. Az a reménységünk, hogy kormányunk jó nemzetiségi po­litikájának gyümölcseit a jövőben is élvezhetik szlovák nyelvű ál­lampolgáraink. köztük békéscsa­bai evangélikus gyülekezetünk szlovákajkú tagjai is. Mekis Adám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents