Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-24 / 30. szám

GYERMEKEKNEK. 1 Dózsa papja „A szolgaságot nem a termé­szet hozta létre, hanem a balsze­rencse és a kapzsiság ... az urak­nak szántjátok a földet, nekik ül­tetitek a szőlőt, nekik nevelitek a nyájat, nektek nem marad csak a szolgaság ... ha a nemes építke­zik, nősül, házasítja lányát, vi­lágra jön, vagy meghal, ti fizeti­tek árát... abból lesznek nagyok es gazdagok, hogy kizsákmányol­nak benneteket... bűnösnek mondhatók-e azok. akik visszakö­vetelik szabadságukat és jogu­kat?” Dózsa György beszédéből való mondatok ezek, amelyet állítólag Cegléden mondott el. A paraszt­forradalom eseményeit ismerjük. Most nem az a feladatunk, hogy végigkísérjük Dózsa útját a vég­váraktól Budán keresztül Temes­várig, sőt az izzó vastrónig. In­kább azon gondolkodjunk el, hogy amikor szinte az egész or­szág — földrajzilag is és a lakos­ság nagy rétegeit tekintve is egy új korszak megvalósulását látta: milyen viszonyban voltak Dózsa és a papok? Dózsa és a főpapok ellenségek voltak. Ugyanaz a Bakócz Tamás érsek, aki összehívta a paraszto­kat kereszteshadjáratra, a pápá­nak írt egy kéőbbi levelében: „gyilkos és rabló hordának” ne­vezi őket. Feljegyezték, hogy ami­kor a papok a templomokban ki­hirdették a keresztesek feloszla­tását, a nép így szólt: „amit ti barátok és papok beszéltek, ha­zugsíig. Nem hiszünk többet pré­dikál ástoknak, nem megyünk többé templomaitokba”. A gazdag püspökök pépellenes papok vol­tak. Dózsa és az egyszerű papok ba­rátok voltak. Akik a néppel éltek, nyomorgtak, most is a nép mellé álltak. A főurak gyanakodva je­gyezték fel: „Az összeesküvés úgyszólván minden népi szárma­zású papot rossz hirbe kevert, mert a parasztok ezeket, mint sa­ját húsukból, vérükből származó embereket, egy ujjal sem bántot­ták.” Ezek közül a papok közül sokan a harcokban is jelentős szerepet kaptak. Dózsa több al- vezére is pap volt. Mészáros Lőrinc, Dózsa papja volt ezek közül a legkiemelke­dőbb. Életéről nem sokat tudunk. Ceglédi pap volt mielőtt Dózsá­val kapcsolatba került. A forra­dalomnak alvezére lett. Az urak ..elvetemült embernek” nevezték, tehát sziwel-lélekkel népe olda­lán állt uraival szemben. Azt is tudjuk, hogy Dózsa testvére, Ger­gely, a szelídebb, mérsékeltebb irányhoz tartozott a küzdelem­ben, vele szemben Lőrinc pap képviselte a határozottságot. Néhány levele fennmaradt. Eb­ben is határozott harcra hív: „Ha adóbehajtók jönnének és erőszak­kal akarnának kicsikarni jogtala­nul pénzt, az egész gyülekezet keljen fel” — írja. Valószínűleg az ő elképzelése volt, hogy a for­radalom után. testvériesebb egy­ház jöjjön létre: a püspökségeket (14 volt!) meg kell szüntetni, egyetlen püspökség maradjon, de rajta kívül minden pap egymás­sal egyenlő legyen. Még arról is ír, hogy az egyház földje, vagyo­na eredetileg a népé, el kell ko­bozni. Amikor Dózsát kivégezték, Lő­rinc pap állt a sereg élére és több ütközetben hősiesen helytállt. Vé­gül őt is elfogták és kegyetlenül kivégezték. Népünk tudatában és beszédé­ben a szabadságharcosok még so­káig „keresztesek” voltak. A ku­rucok is (crux: kereszt). Jól is van így, mert a kereszt nemcsak minden ember üdvösségét, hanem minden ember egyforma és szép életét is kell jelentse. Jézus ke­resztje új társadalmi rendünkben is erre indít: „Szeretettel szolgál­jatok egymásnak.” Keveházi László Amerikai négerek vendégei voltunk (Folytatás az 1. oldalról) autónk. A paloták egy része meg­próbálja utánozni a Fehér Házat. Itt látni a legtöbb luxusgépkocsit. De a fény és árnyék igen erős, a nagy gazdagság mellett ott van a kiáltó szegénység is. A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTE­TÉS AZ EGYIK LEGNAGYOBB BŰN — mondotta a Haarlem ne­gyed egyik néger lelkésze. A rasz- szizmus tagadja Isten teremtésé­nek igazságát, megveti a másik embert, noha Isten az embert egyenlőnek teremtette. A Keresz­tyén Békekonferencia előadói és felszólalói közül többen rámutat­tak arra is, hogy a faji megkü­lönböztetés összefügg a kapitaliz­mussal. Ennek érdeke a gazdagok kiváltságának őrzése. A világ szo­cialista országainak alkotmányai mindenütt tiltják az emberek megkülönböztetését fajra, nemre, vallásra nézve. Ugyanakkor biz­tosítják mindenkinek a munkához való jogát, a kizsákmányolástól mentes életet és messzemenő szo­ciális gondoskpdással veszik kö­rül az embert. Erre különösen is hangsúlyt kell tenni akkor, ami­kor az emberi együttélés rendjé­nek ennyi igazságtalanságáról van szó. Ottlyk Ernő A gondiiseléshit kérdései / „Az Ur gondot visel4’ A magyar nyelv egyik legkife­jezőbb szava ez: „Gondviselés”. Nincs is talán más nyelv, amelyik körülírás nélkül, ■ egyetlen szóban tudná kifejezni azt, ami ebben van. Gondviselőnek azt nevezzük, aki annak érdekében, hogy mi felemelt fejjel, felszabadultan, könnyen és vidáman járjuk az élet útját. leveszi vállunkról a terhet, és ő maga viszi helyet­tünk. Mert amit mi ,,gond”-nak ne­vezünk, az súlyos teher: az élet sok fájdalma, aggodalma és félel­me, megoldatlan és megoldhatat­lan kérdései, sok keserűség és csalódottság, fáradtság és kime­rültség. Nemcsak érezzük, hanem sokszor valóban úgy is van, hogy a gond. a gondok ránk nehezed­nek, megroskasztják vállunkat. Hogyne lenne nagy és felszabadí­tó érzés ettől a tehertől megsza­AMIKOR ISTENT GONDVI­SELŐNEK NEVEZZÜK, azt vall­juk róla, hogy ő leveszi vállunk­ról a terhet, sőt magara veszi azt. Amikor pedig a zsoltáríró arra biztat, hogy „vesd az Ürra terhe- det” (Zsolt 55. 23). akkor éppen ebben a hitben akar mi nivet erő­síteni. Szépen mondja Luther: „A keresztyén ember a gondját az Isten vállára veti. Neki van hoz­zá jó erős válla, hogy elhordoz­hassa. Sőt, meg is parancsolta, hogy gondjainkat őreá vessük. Nem vethetsz rá annyit, hogy még többet is szívesen el ne hor­dozna.” Azzal, hogy Istent Gondvise­lőnknek valljuk, két fontos dolog­ról teszünk bizonyságot. Először arról, hogy Istent igazi Istennek tartjuk, olyan erősnek, hogy ma­gára tudja venni, el tudja viselni minden embernek, ennek az egész világnak a gendját. Azután pedig arról teszünk bizonyságot, hogy Isten akarja is hordozni a világ gondját. Ez utóbbit csak az tudja bizo­nyossággal vallani, aki úgy is­merte meg Istent, ahogyan őt Jé­zus Krisztus mutatta meg ne­künk. Tőle tudtuk meg. hogyan szereti Isten a világot, ó beszélt arról, hogy a mennyei Atyának gondja van a mezei virágokra <Mt ü. 28—29). és gondja van a kisverébre is (Mt 10, 29—31) — és ha ezekre gondol, bizonyosak lehetünk affelől, hogy rólunk se feledkezik meg, hiszen mi drá­gábbak vagyunk mindezeknél! ÉS ITT EGY MÁSIK GAZDAG TARTALMÚ SZÖT is szoktunk használni Isten gondviselő szere- telenek kifejezésére: törődik ve­lünk. „Törődni” azt jelenti: ön­maga íöláldozásáig vállalni a gondoskodást, valakinek minden mozzanatát féltő szeretettel fi­gyelni, minden erőt, rendelkezés­re álló hatalmat és minden időt felhasználni annak érdekében, akit szeret. Sőt: lemondani önma­gáról másért. Isten pedig ezt tette Jézús Krisztusban: Űr létére szol­gává lett. minden hatalmát az ember szolgálatára fordította. Hitvallásunkban a gondviselő Istent Atyának nevezzük: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyá­ban, mennynek és földnek terem­tőjében. De Istent Atyának ne­vezni Jézustól tanultuk meg. Ezért nem tudjuk, nem is akarjuk Istent „önmagában” nézni. Nem akarunk a saját elképzelésünk szerint gondolni Istenre. Igaz: az egész teremtett világ, a teremt­mények egymásrautaltsága, a ter­mészet csodálatos rendje és szép­sége mind, mind Istenről tesz bi­zonyságot. De az ég madarairól, a mező liliomairól és az emberről gondoskodó Istent igazán megis­merni csak akkor tudjuk, ha megismertük Isten irántunk való szeretetét úgy. ahogyan azt Jézus Krisztusban mutatta meg nekünk. EZ A KERESZTYÉN GOND­VISELÉS-HIT az az alapszemlé­letünk, amely próbára kerül ak­kor, amikor szembenézünk az élet nehéz, kiszámíthatatlan, rejté­lyes, sokszor megoldhatatlan problémáival, de akkor is, ha rá­jövünk, hogy mennyi mindenre képes maga az ember. Az elmon­dottakból az is kiderül, hogy a keresztyén gondviselés-hit nem „megoldani” akarja az élet rejté­lyeit, hanem segítséget nyújt ah­hoz, hogy megtaláljuk helyünket és feladatunkat az életben, hogy gondoktól felszabadultan éljünk a világban. „Az Űr gondot visel” — milyen kifejező mondat ez! Ürról beszél, aki azonban nem zsarnok módjá­ra, csak magával törődve uralko­dik. hanem minden hatalmát ar­ra fordítja, hogy levegye rólunk a gondok terhét — és aki önmaga föláldozásáig törődik velünk. En­nek az Urnák az ismerete új ér­telmet ad áz életünknek. Muntag Andor badulni! Ady Endre: A SION-HEGY ALATT Borzolt, fehér Isten-szakállal, Tépetten, fázva fújt, szaladt Az én Uram, a rég feledett, Nyirkos, vak, őszi hajnalon Valahol Sion-hegy alatt. Egy nagy harang volt a kabátja, Piros betűkkel foltozott, Bús és kopott volt az öreg Ür, Paskolta, verte a ködöt, Rórátéra harangozott. Lámpás volt reszkető kezemben És rongyolt lelkemben a Hit S eszemben a régi ifjúság: Éreztem az Isten-szagot S kerestem akkor valakit Megvárt ott, a Sion-hegy alján S lángoltak, égtek a kövek. Harangozott és simogatott, Bekönnyezte az arcomat, Jó volt, kegyes volt az öreg. Ráncos, vén kezét megcsókoltam S jajgatva törtem az eszem: „Hogy hívnak téged, szép öreg Ür, Kihez mondottam sok imát? Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.” „Halottan visszajöttem hozzád, Én, az életben kárhozott. Csak tudnék egy gyermeki imát?” Ö nézett reám szomorúan S harangozott, harangozott. „Csak nagyszerű nevedet tudnám.” ö várt, várt s aztán felszaladt. Minden lépése zsoltár-ütem: Halotti zsoltár. S én ülök Sírván a Sion-hegy alatt. AZ ÚJSZÖVETSÉG ÚJ-HÉBER NYELVEN Az Izraeli Bibliatársulat most római katolikus tudósok is részt első ízben jelentette meg az Üj- vettek benne, tehát mindkét fe- szövetséget ivrit, azaz új-héber lekezet használhatja. Az új for- nyelven. A fordítás munkája dítás első kiadása 15 000 példány­nyolc évvel ezelőtt kezdődött és ban jelent meg. Kilencszáz évvel ezelőll koronázták meg I. László királyt István király hatalmas állam­szervező munkája halála után megrendült. A fiatal országban véres belső viszályok dúltak. A belső bomlás mellett külső ellen­ségek is rátörtek nemzetünkre. Az országot leigázni akaró német császárság éles ellentétben volt már akkor is a pápai hatalom­mal. Melyik mellé álljunk? A külpolitikai bizonytalanság, bel­ső zűrzavar, erkölcsileg meglazult társadalom, a tolvajlás és úton- állás elharapózása gazdaságilag is, erkölcsileg is megsemmisülés­sel fenyegették országunkat. EBBEN A TÖRTÉNELMI HELYZETBEN KERÜLT A MA­GYAR TRÓNRA I. László király. 900 évvel ezelőtt tették fejére István király koronáját! Már trónra lépése előtt szerette és be­csülte őt népünk. Egy fejjel ki­emelkedő ékes termete, daliás megjelenése, bátorsága és ereje, lovagi gondolkodása, határozott politikai bölcsessége alkalmassá tették arra, hogy a nemzet biza­lommal tekintsen rá. De még egy különös tulajdonsága volt az 1077-ben megkoronázott király­nak : kegyes, hivő, Krisztust isme­rő ember volt. Fontos volt ez ak­kor, amikor a pogány, félig ke­resztyén magyarok a régi vallást akarták visszaállítani, amivel pusztulásba vitték volna az or­szágot. A keresztyén vallás Lász­lón keresztül nemzeti intézmény- nyé lett és teljes egységbe forrt a hazafias érzéssel. Külföld felé nö­vekedett országunk nemzetközi tekintélye. Területben is nagyob­bodott hazánk, mert László roko­ni kapcsolatai révén országunk­hoz csatolta Horvátországot. A versengő európai nagyhatalmak között okos külpolitikával rangot szerzett a fiatal Magyarország­nak. HA A KEZDETLEGES, KÖ­ZÉPKORI TÁRSADALMI VI­SZONYOKAT, pl. a jobbágysá­got sújtó terheket — robotot, adót, dézsmát és kilencedet — nem is szüntette meg, a keresz­tyén és lovagias uralkodó meleg embersége egységbe fogta össze a nemzetet és jó közhangulatot te­remtett. A belső züllés megszüntetésére, a köz- és vagyonbiztonság érde­kében kemény törvényeket ho­zott. A pannonhalmi zsinaton 18 szakaszos törvénykönyvet ve­zetett be, szigorúbbat, mint Ist­ván király. A hatalmaskodó fő­urat éppen olyan keményen meg­büntette, mint bárki más vétke­zőt. Élete végén újabb 31 szaka­szos törvénnyel teremtett rendet és közéleti tisztaságot az ország­ban. Egy másik zsinaton egyházi vonatkozású törvényeket is kikö­tött. Nemcsak az egyház jogairól, de kötelességeiről is szigorú ren­delkezései voltak. Megengedte a papok hajadonnal kötött egyszeri házasságát is. Kegyes, lovagias élete, keresz­tyén hitéből folyó emberszeretete és igazságossága örök időkre szó­ló legendákat teremtett alakja köré. Csak mutatóba néhányat hadd említsek meg kedves Olva- sóinknak. Egy kun vitéz által elrabolt magyar leányt megszabadított. A jelenet képe odakerült a legtöbb 14. században épült magyar tem­plom falára. A tordai hegy is azért hasadt meg, hogy a kunok elől elmene­külhessen a király. Népe még lo­va patkójának nyomát is látni véli a sziklán. Az üldözött kunok, hogy időt nyerjenek a menekülésre, arany­pénzt szórtak a magyarok közé. László király kővé változtatta a pénzt: ez a Szent László pénze. Pestisjárvány idején égi bizta­tásra kilőtte nyilát a szent életű király. A leeső nyílvessző átfúrta egy növény levelét: íme, ez a gyógyító hatású genciánafű ... Szent László füve. Zala megyében járva kiesett a király szekerének kerékszege. A hűséges Deák Balázs ujját dugta a kerékszeg helyébe, hogy meg­mentse szeretett kiráL^ életét. A királyi hálaadomány: föld és ne­messég. Így lettek „Szent László nemesei” a Zala megyeiek. Krakkó várát a király azzal bírta megadásra, hogy minden katonájával egy csizmaszár földet hozatott és az így emelt dombot behintette liszttel. Az éhező krak­kóiak látva a magyarok jólétét és gazdagságát — megadták magu­kat. László királyt a fehérvári kirá­lyi temetőbe vitték eltemetni. A koporsóját szállító kocsit azonban az angyalok Nagyvárad felé tol­ták. Oda is temették. Még halála után is látták hívei lóháton, fején koronával, győzel­mesen harcolni a csatában. Az ütközet ideje alatt koponyája el­tűnt a nagyváradi sírból... Naiv és együgyű legendák ezek, mégis bizonyságai, hogy László király milyen mélyen élt népe emlékezetében és szeretetében. Uralkodásához fűződik a ma­gyar történetírás kezdete is. Ki tudja, talán ő bízhatta meg egyik tudós papját, hogy írja meg a Gesta Hungarórumot. a magya­rok történetét, középkori törté­netírásunk legkimagaslóbb mű­Sümeghy József

Next

/
Thumbnails
Contents