Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-07-24 / 30. szám
A Érdekes riport A régi térképeken hiába keresi valaki a Tolna megyei Tengelic községet. Érthető hisz még mintegy hetven évvel ezelőtt a mai község helyén a Gindli-család puszta homoktengerének hullámaival játszadozott a tolnai szél. Tengernyi szorgalom és munka nyomán negyven községből érkezett telepes — Tolnából és Baranyából — létrehozta e szép modern nagyközséget. Az emeletes iskola már „öreg” épület, mintegy íélévszázados. a három templom egyike, az evangélikus templom negyvenéves... a két kollégium pedig egészen fiatal. A TEMPLOMÉPÍTÉSI JUBILEUMRA készülő gyülekezet lázas örömmel és megilletődötten várta az egyházkerület püspökét, D. Dr. Káldy Zoltánt. „Nem gondoltuk volna, hogy ilyen kicsiny gyülekezetét egy társgyülekezetet is felkeres a mi világot járó püspökünk.” Május 22-én Balogh András lelkész kíséretében percnyi pontossággal megérkezett a püspök. A templom kapujánál a presbitérium élén Koch György gondnok. Sólyom Károly paksi esperes. a gyülekezet lelkésze feleségével, Lehel Ferenc, a templomépítő lelkész feleségével — fogadták az érkezőket. A templomban négy kislány virágot nyújtott át a vendégeknek, s máris felcsendült a zsúfolásig megtelt templomban a szép hálaadó ének: „Hogy ne dicsérném az Istent zengedező énekkel. .Az ének szavaihoz kapcsolódott az igehirdetést végző főpásztor. Negyven éve — mondotta — szentelte fel e hajlékot Kapi Béla püspök. Akkor érezhető volt, hogy igen nehéz idők következnek. A szörnyű világégés ötvenmillió drága emberi életet — egymilliót e magyar földről — követelt... E gyönyörű kis templom ízléses magyaros fából faragott berendezésével mint tűzből kiragadott gyémánt megmaradt. Istennek legyen hála a templom, a gyülekezet megtartásáért. A vasárnap igéjéből Ézs. 44. 1— 5. három részt emelt ki az igehirdető. I „Ne félj!” (2 b. v.) Anyagyülekezet volt Tengelic — 1938-tól. A parókus helyben lakott, majd nyugdíjas lelkész is lakott a parókián — Fábián Imre —, s most a húsz kilométernyire levő Paksról gondoztatik. Nem elfelejtett, nem leépített gyülekezet! Tengeliei gyülekezet a magyarországi evangélikus egyház szeretetéből nem hullottál ki. gondolj az igére: „kiválasztattál”, a Jézus vérén megváltott gyülekezet vagy, nem nézhetsz önmagadra, kicsinységedre, és nincs hiány a szolgálatban sem — hangzott a szószékről. II. „Lelkemet adom” (3/b vers) ... s mi, akik tudunk az első pünkösdről, hálás örömmel valljuk, hogy Isten most is őrzi, tartja, újjáteremti a gyülekezetét a hirdetett igén és a szentségeken keresztül. Hatalmas dolgot visz véghez a lélek, sem püspök, sem papok, sem gondnokok nem tudnak gyülekezetét teremteni, hitet szugerálni. Isten Szentlelke adja a hitet, s teremti az egymással való közösséget, amelyben a gyülekezet részesül Krisztus szerete- tében, egymás szeretetében... — Szólt a szolgálat szépségéről és öröméről, hangsúlyozottan az öregekkel kapcsolatos felelősségről ... Mivel a gyülekezetei az ő Urának határtalan szeretete élteti, a szolgálat is határtalan. Az egyházban nem egymást szeretge- tik, megosztjuk szívünk szerete- tét azzal a néppel, amelyhez tartozunk. A falu gondja a mi gondunk, társadalmi gondja a mi gondunk, s közel vagyunk a szenvedőkhöz, Afrikában és Ázsiában az egész emberiség nagy családjához tartozunk! III. És a jövő? (3/b) Már negyven évvel ezelőtt is felvetődött ez a kérdés az egyházzal kapcsolatban, s kifejezetten a negyvenes évek első felében. Ézsaiáson keresztül Isten azt üzeni neked és „utódaidnak”, tengeliei gyülekezet: vannak, s negyven év múlva, s azután is lesznek, kik kezükbe írják ezt a drága mondatot: „az Űré vagyok” (7. vers). S ez nem jelent titkosságot, mintha 40 év múlva csak félve lehetne ezt megvallani. A vőlegény szerelmese nevét tenyerébe véste. Isten szava hozzánk: tenyerembe metszettelek Téged. Igen! Isten nagyon szeret, Hozzá tartozom. Holnap is lesznek, akik meg fogjak vallani: én az Úré vagyok, lesz népe Istennek, amely Isten szeretetét fogja tanúsítani nagyon hétköznapi módon is, önfeláldozó, becsületes, segítő munkával. AZ ISTENTISZTELETET ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS KÖVETTE. Sólyom Károly esperes köszöntöt- te a püspököt, a református gyülekezet lelkészét, Tasnádi Vilmost, és a főgondnokot, dr. Tóth Gyulát, Hollóst Jánost, a HNF elnökét és a vendégeket. Köszöntéséből megtudtuk, hogy Paksról autóbusszal hatvanan jöttek a kisebb testvérrel együtt örvendezni : „Kapcsolatunk nemcsak jogi kapcsolat, mint társgyülekezeti kapcsolat, hanem élő és testvéri. Lehel Ferenc szombathelyi lelkész, ki mint adminisztrátor került Tengelicre 1935-ben, szólt a gyülekezet indulásáról, s a templomépítésről. Visszaemlékezett az első közgyűlésre, az eszméltető, nagyon reális felvetésre: nekünk nem kell pap és nem kell templom .. „Nem ezen háborodtam tel hanem az háborgatott, hogy hol vétettük el a mi dolgunkat. Akkor, amikor mi Jézus mindenekre kiterjedő szeretetéről tudunk. s azt megtapasztalhattuk, miért nem tudtuk ezt hitelesen továbbadni. egészen közel a mi népünkhöz hozni, miért kellett annak megtörténnie, hogy parasztságunk. illetve annak egy része magárahagyottnak, mostohának érezte magát, sokszor telve bizalmatlansággal? Másképpen kellene csinálnunk, másképpen kellene élnünk keresztyénségünket. Eszméltető volt ez az első találkozás. Másképpen kell csinálni, lehet önkéntességgel gyülekezetét fenntartani, destrukciónak tartották többen, amikor azt vallottuk többen. hogy nincs szükség kötelező egyházi adóra és kivetésre. 1935 végén jegyzőkönyvben ez szerepel: nem kell templom, mert nem vagyunk hajlandók ezért kivetéssel terhet vállalni. De ment másképpen! 1936 nyarán egy világ- konferencián Budapesten tartózkodott Prosper Rajaobelina ma- dagaszkári fiatal lelkész. Hallott arról, hogy Tengelicen a gyülekezet, egy részének, a kicsiny nyájnak mennyire szívügye a templomépítés, hol hangzik Isten igéje, mely közösséget teremthet a negyven községből származó különböző tradícióval rendelkező magtmr és német nyülekezeti tagok között. Gyűjtőkörútra vállalkozott, amelyen hol a lelkész, hol öccse, Lehel László tolmácsolta, s mikor Prosper Rajaobelina a lelkésszel letette Tengelicen a közgyűlés elnöki asztalára az 1200 pengő adományt, a közgyűlés csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha jegyzőkönyvbe kerül: a templomépítéssel kapcsolatban kivetés nem lesz. Nem is volt erre szükség! Jött a másik gyűjtőkörűt, 103 gyülekezetbe jutott el a lelkész, kit testvére három hónaoon keresztül minden ellenszolgáltatás nélkül helyettesített. Ez a gyűjtőkörűt 6000 pengőt eredményezett. S mikor az egész gyülekezet találkozott az egyház közösségével és megtapasztalta a feléje áradó hordozó szeretetet _ Jé zus szeretetének továbbadott szeretetét — a gyülekezet is lángra gyűlt. Egy éven belül teljesen készen volt a templom. Kivetés elvetésével, teljesen önkéntesen. A kicsiny nyáj nem csalódott hitében. A templomot Sándy Gyula műegyetemi tanár tervezte minden ellenszolgáltatás nélkül. Huszonkettedik temploma volt ez. Kajái János építőmester kivitelezte nagyon lelkiismeretesen, mintegy 14 000 pengőért. E kicsiny nyáj nemcsak azt vallalta, hogy másképpen kell csinálni, hanem azt is, hogy másképpen kell élnünk keresztyénségünket. Megértette, hogy keresztyén szolgálatunkhoz hozzátartozik a háború elutasítása. Nem volt felháborodva azon, hogy lelkésze munkaszolgálatot vállalt, s nem volt felháborodva azon, hogy lelkészé próbált valamit a falu életén lendíteni, a kis szövetkezeti létesítményben munkaalkalmat teremteni, s a termelői árak megkétszerezéséért fáradozni. Akkor nagyon sokan az egyházban is furcsa szemmel néztek rám, — mondta a lelkész, s e nagy család körében szeretném megköszönni egy fiatalabb lelkésztársamnak, hogy akkor testvéri szeretettel és megértéssel állt mellém és bátorított: igazad van. ezt az utat kell jár ni.. keresztyén mivoltunkhoz hozzátartozik a szociális kérdéssel kapcsolatos nyugtalan felelősség, s a béke ügyének szenvedélyes ' szolgálata. E fiatal lelkésztársam a magyarországi evangélikus egyház püspök-elnöke, s aki engem egykor barátilag erősített: Dar Es-Salamban a világ luthe- ránizmusát akarja testvérileg tudatosítani: Jézus nevének meg vallásával el vagyunk kötelezve a szociális igazság, az igazságos társadalmi rend, a béke szolgá latára . . . hangzott a visszatekintésben. ' Sólyom. Károly esperes öröm mel számolt be arról, hogy nemcsak felépült a templom, hanem a gyülekezet megtartotta, s renoválta. s aki Tengelicre jön, a szép kis templomban élő gyülekezettel találkozik. Juszt Fülöp. Csapó Sándor, Szabó János és mások szép munkája mellett, hálával gondol a gyülekezet Koch György gondnokra és feleségére Zsuzsanna nénire is, hisz a szép gondo zott kertet és udvart az ő veríté kük öntözte az utóbbi években. A református gyülekezet lelkésze köszöntésében megemlítette, hogy a kicsiny evangélikus gyülekezet példája bátorítólag hozzá járult ahhoz, hogy a nagyobb református gyülekezet is ugyan abban az évben megépíthette templomát. Meleg testvéri köszöntést adott át. amely ugyanúgy megérintette a szíveket, mint Pámer Sándornak, a Paks-tenge- lici társult gyülekezet felügyelőjének köszöntése, aki megilletődötten mondotta: a tengeliei gyülekezet gondja és öröme a paksi gyülekezet gondja és öröme. Szívből jövő köszönetét mondott a látogatásért a püspöknek, akinek vezetésével az egyház útja jó irányba halad, a gyülekezetek élnek. Isten áldását kérte úgy hazai, mint nemzetközi szolgálatára. a népek barátságáért való odaadó fáradozására. Zárszó jogán a püspök megköszönte a meghívást. Bécs, Sopron, Tengelic, majd Budapest Deák tér, Moszkva. Dar Es-Salam — e szolgálatok sodrában vagyok itt — mondotta, érezze meg e kis társgyülekezet, hogy legalább olyan drága, mint Sopron, Békéscsaba, Orosháza. Nagy ügy, ami most van. Sólyom Károly át tudta ölelni a gyülekezetei szeretettel, netn lebontásról van szó, amikor összevonunk — nem Tengelic volt az első, nem is az utolsó —, nem azért tesszük, hogy leépítsük, hanem több tag együttes szolgálatát erősítsük. Van papja a gyülekezetnek, még ha Pakson is lakik Örülök Hollósi János, a HNF elnöke jelenlétének — mondotta —, az egész társadalom jelenlétét juttatja kifejezésre, örülök, hisz az evangélikus egyház a népfrontpolitika alapjain áll, a nemzeti egység, az egész társadalom segítése szívügyünk. Végül a moszkvai és Dar Es-Salam-i egyházi tanácskozás jelentőségét méltatta. AZ ISTENTISZTELET UTÁN a községi tanács elnöke a községi tanácson adott fogadást a püspök-elnök tiszteletére, ki egyben a parlament tagja. E fogadáson igen jó beszélgetés alakult ki, ez folytatódott a parókián rendezett közebéden is. A közebéden felszólalt a tanács elnöke, a római katolikus gyülekezet lelkésze, s a háziasszonyok nevében Pintér Andrásné. A felszólalásokra válaszolva az egyházkerület püspöke hangsúlyozta. hogy nagy jelentőséggel bír a falu előmenetele szempontjából a hívők és más világnézetű emberek összefogása. Majd a vendégek nevében hálás köszönetét mondott a gazdagon megterített asztalért. Lehel Ferenc Magnetofonfelvétel alapján LATIN-AMERIKAI KUK Ez év tavaszán latin-amerikai és karibi keresztyének konferenciát tartottak Mexikóban (március 7—11) a békéért való felelősségük kérdéséről és elhatározták, hogy megalakítják a Keresztyén Békekonferencia latin-amerikai és karibi regionális bizottságát. A KBK Kenyában tartott Munkabizottsági ülése egyhangúlag felvette az új regionális bizottságot. Küiögctjük a kévéket A harmadik Anyanyelvi Konferencia elé .4 megboldogult Váci Mihály irt az „oldott kévéről”, a világon szélszórt magyarságról. Köztudott, a kévének ez az oldása korán elkezdődött. Akkor már, amikor a magyar haza olyan szűkén mérte a szegény ember számára a kenyeret, hogy József Attila szavaival „kitántorgott egymillió magyar" boldogulást keresni, s kikötöttek a pennsylvániai sötét bányák mélyén, s a detroiti gyárak zakatoló gépei mellett. A népek nagy kohója, Amerika, úgy olvasztotta magába törékeny népszilánkjainkat, mint az olvasztó kemence izzó lávája a csekélyke rézforgácsokat. Nem hallatszott be a panasz a párnázott ajtók mögé, hogy ,.a lélek kialszik”, s Vöröshiaty szavai, — hazádnak rendületlenül — meghiúsult vágy maradt csupán. EKÖZBEN NEMZEDÉKEK VÁLTOTTÁK EGYMÁST, s a tapasztalat azt mutatta, hogy Kissek. a Nagyok, a Szabók és a Kovácsok pusztán nevükben, s őseikben hordoztak magyar vért. De jöttek más viharok is. amelyek a könnyű kévéket magasba kapták, mint a forgószél. Megoldották, s még inkább szétszórták a négy világtáj felé véreinket. Valami bánatos honkeresés vándorbotos magyarjai bandukoltak a népek országútjain, s százezrek tépték el a köldökzsinórt, amely a magyar röghöz kötötte egykor. Az öt világrészen mindenütt felbukkant a magyar, s egyre nagyobb szórványsors lett fekete kenyere. Mi maradt meg a 20—30 éve elsodródott magyarok szívében, tudatában? Egyre vékonyodó szálban a honvágy, s a keserves szórványban egy-egy családi tűzhely mellett, az új otthonban egyre hi- básabban, idegenül csengő régi nyelv, a magyar. .4 NYELV MARADT MÉGIS AZ ŐRTŰZ A TÁVOLI IDEGENBEN, egy-egy felzokogó dal: „kis lak áll a nagy Duna mentében..egy- egy imádság, a magyarul tanult Miatyánk foszlánya, s magyar szó, ha sok száz kilométeres körzetben összegyűjti a magyar lelkész nyájat. az elszéledt juhokat a magyar ige köré. A magyar öntudat utolsókat lobbanó kis rözselangja a nyelv, a halódó test egyetlen transz- fúziója. amivel még menteni tudjuk a menthetetlent. A világ nagy vásárterén elkelnek a lelkek. Lörincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit arról, hogy immáron harmadszor rendezik meg hazánkban a magyar nyelv, a magyarságtudat ápolása céljából az anyanyelvi konferenciát. Van ebben a munkában valami megható, szivet dobogtató. Sziszifusz sajnálhatta magát igy a völgyben, amikor újra meg újra visszagurult a kő. de elölről kezdte. így van valahogy a mozgalom is. Amit vet nyáron, azt a „hosszú esztendő zivatara ledönti, jege elveri. Tengert akar vederrel kimerni, és mégis felgyűri ingujját, nekiereszkedik s meri szinte eszelősen. Lelkes emberek törekszenek, hogy pedagógusokat képezzenek a nyelv továbbtanitásara, vagy egyszerűen kicsi gyermekeket tanítanak meg nyaralás közben az édes anyanyelvre. így kerül sor szakemberek konferenciájára, gyermeknyaraltatásra, továbbképzésre, illetőleg egyszerű tanításra. A konferencia keretén belül és túl a mozgalom már kitaposott úton jár. módszerének megfelelően magyar énekre, táncra, kiváló költőink verseire stb. tanítják a fiatalokat, azokat pedig, akik szívesen vállalják, azoknak a tanítás módszerét adják át, hogy külföldön műveljék tovább e szép munkát, a nyelv ápolását. S AKINEK A SZÍVÉBEN MEG VAN ANNYI LÁNG. hogy egy szobát képes bemelegíteni, az boldogan vállalkozik erre a feladatra. Az idei anyanyelvi konferenciára, amely sorrendben a harmadik, s amely augusztus 8—13-ig Budapesten lesz, olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy helyhiány miatt tnindenkit nem is lehetett fogadni. E konferencián részt vesznek lelkészek is — evangélikus részről többek között Teleky Béla ausztriai lelkész —, mert az egyház munkája rendkívül számottevő ezen a területen. Hiszen a magyarul hirdetett ige, az egyház összefogó ereje, szervezete, rendkívül nagy szolgálatot végez ezen a téren. A hazai magyar egyházak vendégszeretete, valamint a Magyarok Világszövetsége, és az anyanyelvi, konferencián szervezett munkája eddig is számottevő eredmény felmutatója volt. A KÜLFÖLDRŐL ÉRKEZŐ ÉS A BALATONNÁL NYARALÓ GYERMEKEKET IS „Isten hozott”-tal fogadjuk. Nagy öröm számunkra. hogy e néhány hét alatt valamennyit megtanulnak szüleik, nagyszüleik nyelvéből, azokból a népdalokból, amelyek egykor könnyeket préseltek édesanyjuk, nagyanyjuk szemébe, s talán, ha majd egyszer Torontóban vagy Sidneyben a csárdás ritmusát hallják, a magyar vér dobbantásra készteti lábukat. DE A MAGYAR SZÓÉRT MAGUNK IS TEHETÜNK VALAMIT. Nem sokra és nagy, fergeteges cselekedetre gondolok. Tudom, alig akad család, ahol rokon vagy ismerős nem él távol idegenben. Némelyik talán már négy-öt, vagy még több évtizede. Ne szakítsuk meg velük a kapcsolatot! Ne legyen fáradt a kezünk, hideg a szivünk, amikor rájuk gondolunk, s papírt, tollat fogunk. Ömöljön belőlünk gazdagon a magyar szó és érzelem! Írjunk nekik magyarul és szépen! Ne szélgyelljük kölcsön venni nagy költőink szavait, képeit. Idézzük bátran Petőfi, Arany, Ady, Babits, József Attila sorainkat gazdagító gondolatait. Ki tudja, emlékeznek-e még a rímekre, a költői képek árnyalataira? Tudom, ha bele merjük szőni gondolatainkba Petőfitől e néhány sort: — Kis lak áll a nagy Duna mentében, Öh, mi drága e lakocska nékem. Könnyben úszik két szemem pillája Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik, Vágyaimnak sólyom szárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. — újra dúdolni fogják, mert nem lehet ezt másképpen, ha a honvágy szivárványhidján hozzánk röpül gondolatuk. Mondom, merjünk írni! S az írás nemcsak könnyúsztatta szemeket fog előidézni, de édes anyanyelvűnkhöz való hűséget segítjük elő vele. Szítsuk a kicsi rőzsetitzeket, hogy melegítsenek és világítsanak! Rédey Pál — Szentháromság után a 7. vasárnapon az ollárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári Igéje: Rm 6, 19—23; az igehirdetés alapigéje: Jn 12, 44—50. — SOPRON. A június 26-án tartott ünnepi közgyűlésen búcsúztatta a gyülekezet Rusznyák Ferenc igazgató-lelkészt, aki július 1-ével nyugalomba vonlt. A zsúfolásig megtelt gyülekezeti teremben dr. Winkler Oszkár egyetemi tanár köszönte meg a nyugalomba vonult lelkész több, mint két évtizedes hűséges és eredményekben gazdag soproni szolgálatát. A gyülekezet igen értékes ajándékát Linzer Gertrud és Schmidt Tibor adta át a hívek szeretete és hálája jeleként. Ugyanez a küzgyűlés Weltler Rezső esperest választotta meg a soproni gyülekezet igazgató-lelkészének. — ZALAEGERSZEG—BAR- LAHIDA. Július 3-án Gyülekezeti Segély vasárnap volt a gyülekezetben, amelynek szolgálatait Madarász István Sömogy- vámosi lelkész, egyházmegyei Gyülekezeti Segély előadó végezte. Az istentisztelet offertóriuma a Gyülekezeti Segély céljait szolgálta.