Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-17 / 29. szám

Hazaérkezett egyházunk Dar cs Salaam-i delegációja A Vallások Világkonferenciájának határozataiból > Egyházunk delegációja — amely részt vett a Lutheránus Világszövet­ség június 13—26. között Dar es-Salaamban tartott VI. nagygyűlé­sén — hazaérkezett. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Hafenscher Károly, dr. Prőhle Károly. Takácsné Kovácsházi Zelma és dr. Káldy Zoltánná június 28-án, D. dr. Káldy Zoltán püspök — aki részt vett az új Végre­hajtó Bizottság első ülésén — július 3-án érkezett haza. A kéthetes nagy munka után szeretettel köszöntjük őket hazai földön és várjuk beszámolóikat a nagygyűlésről. Az aratás liturgiája Az őstörténetek közül az özönvíz után így hangzik Isten szava: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás.” ígéret ez, vagy ha úgy tetszik, evangéliumi kijelentés az évről évre visszatérő periódusokról, vetésről es aratásról. A Szentirás legszebb, legmeg- kapóbb képei, hasonlatai, példázatai a vetéssel, s az artással vannak összefüggésben. Mutatja ez azt, hogy az ember ősi tevékenységei nem függetlenek a gondviselő Istentől, s a megváltó Krisztustól. De jelenti ez azt is, hogy ,,emberé a munka, Istené az áldás”. Valamiféleképpen ez visszhangzik és csendül ki az Űrtől tanult imádságban is, amikor az övéit így tanítja: „Mindennapi kenyerünket add meg!” A vetés ígéret, az aratás beteljesedés. A kettő közé sűríti Jézus a kérést kö­nyörgés formájában: „add meg!” ÍGY GONDOLKODOM, AMIKOR A SZŰKÜLŐ GABONATÁB­LÁKRA TEKINTEK. Nem hangzott tehát feleslegesen a sok könyör­gés, a naponta elmondott ima. Sárgul, arannyá érik a kalász és a szel­lő érintésére susog az árpa, rozs, búza. Érik a kenyérnek való, s sűrű­södnek a gazdaságok gondjai, tervei, teendői. Szakavatott tekintetek fürkészik az óceánnyi táblákat, hogy melyik hajnalon induljon len­dületbe a gép és birkózzék meg a gabonatenger hullámaival. Mert az­zal ügy vagyunk, mint a csatával. Sem sietni nem szabad, sem késni. Pontosan kell tudni, mint a támadás idejét. A mag nem lehet éretlen, de túlérett sem. Egyszóval, gondos gazdának kell lennie annak, aki a .,parancsot” kiadja. ITT NÁLUNK, A MAGYAR KLÍMÁNAK MEGFELELŐEN, úgy Péter—Pál táján indul az aratás. Ünnepi pillanat volt ez mindenkor. Liturgiája volt. Akkor is, amikor a harmdtos hajnalban summások, zsellérek és parasztok kalaplevéve kaszapengére fogták a gabonát, de most is, amikor feldübörögnek a kombájnok, aratógépek motorjai, s monoton bugásuk a hajnali, déli és esti harangszóval vegyül. Ünnepi izgalom az első hektár hozamának kiszámítása, mert a jó magnak, jó vetésnek, jó termést kell nyújtania. Figyelem a jelentéseket. Eddig „jó, közepes” az átlag, s ez a mi vi­szonyaink között, a tavaszi szárazságot, a sok hűvös napot beszámítva, kedvező képet nyújt. A „mindennapi kenyér” körül nem lesz gon­dunk. Persze, a neheze még hátra van, s nyugtával lehet csak dicsér­ni a napot. A későn érkezett eső, jég- és viharkárok komoly gondot okoztak sok gazdaságban. Láttam gabonatáblákat, amelyeken mintha óriási szörnyek viaskodtak volna, hatalmas tappancsaikkal összetapos­ták a vetést. Láttam nagy területeket víz alatt, amelyek hosszú hete­kig megközelíthetetlenek lesznek nehéz gépeinkkel. Vihar és felhő- szakadás fektette le a kenyérnek valót. SZÜKSÉG LESZ AZ EMBERI LELEMÉNY ESSÉGRE, ERŐFESZÍ­TÉSRE, hogy a földhöz simult kalászokat megmentsük. Szükség lesz az ázott szemek gondos szárítására, tárolására. Hiszen minden szem mögött, töméntelen sok gond, verejték húzódik meg, minden szem az ország jólétén emel valamelyest. Ezt pontosan tudják a föld gazdái, de ugyanígy tudják a munkások és értelmiségiek. Azok a tízezrek, akik hétvégeken az országutak valamelyikén száguldaimk pihenésre és kikapcsolódásra, és azok is, akik közben homlokukat törlik a Nap és gép melegétől. AZZAL A GONDOLATTAL KEZDTÜK SORAINKAT, hogy „lesz aratás”. Isten szeretetéböl, ígéretéből. Évről évre, tehát idén is, S ez nem „unalmas” téma! Szeretném elsősorban azok figyelmét felhívni erre, akik közönbösen, vállrándítva veszik tudomásul a tényt, hogy „arat az ország”. Akik fásultan utaznak el a gabonatáblák előtt, s nem érzik, hogy közük van hozzá. Hogy „saját búzájuk” érik a mezőn, hogy az „ének a búzamezőkről” az egész magyar nép dallamkincsébe tartozik. Kérem is őket, hogy simogassák végig szerető tekintettel az aranyló kalászokat. És azokat, akik hisznek Isten áldásában, kulcsol­ják egyszer, legalább egyszer imádságra kezüket, ha aratást látnak és lássák meg abban a gondviselő Isten ajándékát. Ne vegyék soha ter­mészetesnek az artás szent cselekményét. A hivő ember előtt az ara­tás Isten kegyelmének csodája, s liturgiájába maga is bekapcsolódik. R. P. Amint arról már korábban be­számoltunk, június 6—10. között Moszkvában tartották meg 107 ország 663 küldötte jelenlétében a világ vallásainak a tartós békéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért összehí­vott nagy találkozóját. A keresz­tyén, izraelita, muzulmán, budd­hista, hinduista, sintoista és sikh vallások képviselői az elhangzott előadások és tárgyalásaik ered­ményeképpen zárónyilatkozatot fogadtak el, és a világ valameny- nyi államának kormányához és a világ egyházi személyiségeihez és a hívőkhöz felhívást intéztek. A VILÁG VALLÁSAINAK képviselőihez és híveihez intézett Felhívás hangsúlyozza: „Vallási különbségeink nem választottak szét minket, hiszen erkölcsi meg­győződésünk, gondjaink hason­lónknak bizonyultak, az egész em­beriség sorsát illető aggódásunk­ban az érintkezés közös pontját találtuk meg.” A Felhívás szembe­fordul azzal a véleménnyel, hogy a béke és a leszerelés ügye nem tartozik a ..vallások ügyei” közé, és hangsúlyozza a vallásközi együttműködés és véleménycsere szükségességét a világ békéjének tevékeny alakítása érdekében. Hi­szen a közvélemény formálásá­ban az egyházaknak, a különböző világvallásoknak jelentős szere­pük lehet. Ébresztg’etni kell a vi­lág lelkiismeretét, mert amikor az emberiség kétharmad része éhezik a világon, több mint há­romszáz milliárd dollárt fordíta­nak évente a fegyverekre.” Az ún. nem kormányszervezetek, tehát a társadalmi, egyházi, vallásos szer­vezetek jelentős szerepet vállal­hatnak magukra a maguk terüle­tén. E szervezetek jelentős szám­ban ott vannak az Egyesült Nem­zetek Szervezete által számukra kialakított tanácsban, az ún. Nem kormányszervezetek Tanácsában, ahol támogatniuk lehet az ENSZ tervezett Leszerelési Világkonfe­renciáját. A VILÁG VALAMENNYI ÁL­LAMÁNAK KORMÁNYÁHOZ intézett felhívás megállapítja, hogy az értekezlet résztvevői üd- vözlik „a nemzetközi enyhülést, amelyben a béke és igazságosság elengedhetetlen feltételét látják”. Hangsúlyozzák, hogy a vallások képviselői a vallásos tanokban meglevő különbözőségek ellenére is hasonló erkölcsi elveket valla­nak. a kormányokhoz intézett fel­A Keresztyén Békekonferencia küldöttsége dr. Tóth Károly főtit­kár vezetésével május 4—11-ig látogatást tett Vietnamban. A küldöttséget Hanoiban és Saigon­ban (Ho Sí Minh város) is fogad­ták egyházi és politikai vezetők. Számos alkalmat kaptak a kül­döttség tagjai, hogy egyházi em­berekkel, lelkészekkel és laiku­sokkal találkozzanak, elbeszél­gessenek buddhista vezetőkkel és a társadalmi élet képviselői­vel. Xuan Thuy, a párt központi bizottságának titkára • fogadást adott a delegáció tiszteletére- és tájékoztatást adott az újjáépítés terveiről és Vietnam politikájá­ról. A küldöttség örömmel ta­pasztalta, hogy a keresztyének és az egyházak is egyre aktívabban igyekeznek részt venni a nagy Franciaországban a Montbéli- ard székhelyű evangélikusság megválasztotta új püspökét, a 35 éves Jean Tartier lelkészt, aiki az hívásokban közös felelősségük jut kifejezésre. Üdvözlik az enyhü­lést, ellenzik a fegyverkezést, tá­mogatják a leszerelési világkon­ferenciát. a tárgyalásokat és az egyezményeket. Felszólítják a vi­lág országainak kormányait, hogy ne támogassák a fasiszta és faj­üldöző rendszereket, létesítsenek fegyvermentes övezeteket, tegye­nek meg mindent a háborús ve­szély megszüntetésére, a széles néprétegek javának munkálására. az alapvető emberi jogok érvé­nyesítésére. igazságos gazdasági és társadalmi struktúrák létreho­zására. HADD IDÉZZÜNK a Világkon­ferencia előadásaiból is. A főté- máról Babakhan mufti, a közép­ázsiai és Kazahsztáni Muzulmá­nok Tanácsának elnöke tartott előadást. Megállapította, hogy a világ vallásaiban a béke fogalma rokon és az isteni jó rendet jelöli meg a káosszal szemben, az igaz­ságosság pedig az az alapelv, amelyiknek a népek egymás kö­zötti kapcsolatát kell mea'határoz- nia. Az emberiségnek nincs más választása, mint a béke útjának keresése, ehhez pedig a leszerelé­sen keresztül jutunk. Azok az enyhülés legádázabb ellenfelei, akik hasznot húznak a hadiipar­ból. A vallások nagy lehetősége, hogy összefognak a békéért, le­nemzeti feladatok megoldásában. A küldöttség átfogó képet kapott a háborúk következtében előál­lott súlyos szociális és erkölcsi problémákról és a megoldásukra hozott jelentős lépésekről. A Ke­resztyén Békekonferencia képvi­selői kinyilvánították készségü­ket, hogy mindent elkövetnek Vi­etnam valóságos helyzetének szé­les keresztyén körök előtt való megismertetésére és hogy báto­rítani fogják a keresztyén egyhá­zakat és a nemzetközi keresztyén szervezeteket olyan akciókra, melyek összhangban állanak a keresztyén hittel és ugyanakkor segítségére vannak a sokat szen­vedett vietnami népnek a háború súlyos következményeinek elhá­ország legfiatalabb püspöke. Az egyházkerületnek, melyhez 35 000 evangélikus tartozik, ő a 39. püs­pöke. szerelésért és az igazságosságért és támogatják az ENSZ. a Béke­világtanács és a nem-kormány- szervezetek kezdeményezéseit, és akcióit ebben az irányban, a fej­lődő országok megsegítésére, a válsággócok okozta feszültségek felszámolására, az alapvető em­beri jogok megsértésének meg­szüntetésére. Raymond Goor belga római ka­tolikus kanonok a leszereléssel foglalkozott előadásában. Mivel minden vallásra jellemző az élet tisztelete, ezért be kell szüntetni az emberi létet fenyegető fegy­verkezést és meg kell valósítani a leszerelést. A közvélemény mozgósítása a vallások feladata is. Paulos Gregorios indiai ortodox metropoüta a népek közötti igaz­ságos kapcsolatokról szóló előadá­sának fő tétele a következő volt: a béke és igazságosság elválaszt­hatatlan egymástól, ezért szüksé­ges egy új, igazságos nemzetközi gazdasági rend megvalósítása. Az ENSZ és különböző szerveze­tei által újabban beharangozott ún. új világgazdasági rend azon­ban megvalósíthatatlan addig, amíg az amerikai és nyugat-eu­rópai tőkés körök a régi gyarma­tosító rendszer alapján örökölt kiváltságaik és előnyeik segítsé­gével zsákmányolják ki a sze­gény országokat. Olyan valóban új világrendre van szükség, ame­lyikben eltűnnek a jelenlegi visz- szásságok és a világ egésze nem •kapitalista, hanem szocialista ala­pon rendezi a maga gazdasági életét. Burgess Carr anglikán lelkész, az ismert afrikai egyházi vezető a tartós békéről szóló előadásá­ban azokat a tényezőket emelte ki. amelyek Afrikában nemcsak egy földrész, hanem az egész vi­lág békéjét veszélyeztetik. így a neokolonializmust és a faji meg­különböztetést. A Moszkvában tartott konfe­rencia valamennyi résztvevője érezte, hogy a nagy jelentőségű tanácskozás az együttműködés ed­dig még meg nem tapasztalt lehe­tőségeit nyitotta meg a világ val­lásos emberei előtt a tartós béke, a népek közötti igazságos kapcsola­tok, az emberisén boldog jövője érdekében. Az egyháztörténelem nagy zsinatait» úgy hívták össze, hogy azok valami ellen irányul­tak. tévtanításokat ítéltek el. sze­mélyeket átkoztak ki. A moszkvai konferencia, amelyiknek bizo­nyára folytatása is lesz. elsősor­ban nem valami ellen, hanem az egész világ, az egész emberiség békéje érdekében gyűlt össze. KBK-KÜLDÖTTSÉG VIETNAMBAN rításában. JEAN TAKTIER A LEGFIATALABB FRANCIA PÜSPÖK mmwm** ******* <><>«*>> :> i*■ ki Oi **•$’*'< * ? ** „s <■<&*« ÍWl- <z% i<fí:' I’lmen pátriárka megnyitja a Világgyűlést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents