Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-16 / 3. szám

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 1976. december 21-én tartotta rendes évi ülését. Az ülésen megjelent Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Pozsonyi László főosztályvezető. Jelen voltak: dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, D. Káldy Zoltán püspök-elnök. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke. Szent-Irány Ödön és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelők. Dr. Fekete Zoltán köszöntötte az Országos Presbitérium tagjait és a vendégeket. Majd D. Káldy Zoltán püspök-elnök terjesztette elő jelentését, melyből ez alkalommal közöljük az alábbi részleteket:

Isten iránti hálával és Neki való köszönet-mondással teszek jelentest az Országos Presbitériumnak Magyarországi Evangélikus Egyházunkban 1975-ben, illetőleg 1976-ban végzett munkáról. Magától értetődően egy ilyen püspöki jelentés csak a főbb vonásokat tartalmazhatja, hiszen nem terjedhet ki mindenestül a több mint 300 anyagyülekezet, továbbá a hozzájuk tartozó sok száz szórványban folyó munkára. Bármennyire döntőnek tartom a gyülekezetekben folyó munkát, mégsem tudom vállalni azt a többször hangoztatott megállapítást, hogy „a gyülekezetekben él az egyház, ..a többi csak adminisztráció". Az igazság az, hogy a gyülekezetekben is él az egyház, de él az Országos Egyházban is, annak különböző osztályain is, a bizottságaiban is, a különböző munkaágakban is, a Teológiai Akadémián is, a sajtóban is, és azokban a szolgálatokban is, amelyeket országos és helyi szinten elvégzünk társadalmunkban. Mi csak olyan gyülekezeteket értékelünk, amelyek nem önmaguknak élnek, hanem mindig az egész Magyarországi Evangélikus Egyház eleven közösségében tudják magukat és azzal való összefüggésben gondolkodnak, ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy az Országos Egyház akkor cselekszik helyesen, ha egyházunk szolgálatának irányvonalait úgy jelöli meg, hogy mindig maga előtt tartja az egyes gyülekezeteket.

Egyház a szocialista társadalomban

Abból a tényből kell újra és újra kiindulnunk, hogy a Magyar- országi Evangélikus Egyház a világnak egy olyan területén él, ahol a fejlett szocializmus építése folyik. Ez egyházunk számára örvendetes tény. Hiszen elvileg élhetnénk egy olyan országban, ahol a kapitalista társadalmi rend áll fenn, társadalmi igazságtalanságokkal, kizsákmányolással, a társadalmi osztályok közötti áthidalhatatlan szakadékokkal és ellentétekkel. diszkriminációkkal és egy olyan kormányzat alatt, amellyel szemben kellene fellépni a békéért, a leszerelésért, a békés egymás mellett élésért, a népek közötti együttműködésért és biztonságért. A mi társadalmi rendünk, amelyben az egyház él, eltüntette a szakadékokat a különböző társadalmi osztályok és rétegek között, társadalmi igazságosságra épül, és azt gyakorolja, eltörölte a diszkriminációkat, megszüntette a kizsákmányolást, egyértelműen a béke, a biztonság, a társadalmi fejlődés, a békés egymás mellett élés és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés, a leszerelés mellett van. Egy ilyen társadalmi rendben az egyház még akkor is jobban el tudja végezni Istentől kanott szolgálatát, ha az új társadalmi rend. tehát a szocializmus építése közben mindig vannak új kérdések, és ismételten végig kell gondolnia szolgálatának lényegét, és annak konkrét formáját. Az azonban egészen világos előttünk, hogy a diakóniai teológia életté alig tud lenni egy kizsákmányoló

társadalmi rendben, illetőleg ott alamizsna, vagy segély formájában, tehát a pillanatnyi ínség enyhítésében jelentkeztetik,

ugyanakkor, a szocialista társadalomban — mint azt egy nemrég megjelent cikkben, Aczél György miniszterelnök-helyettes cikkében olvastuk — ..a szeretet dimenzióinak kiterjedéséről és reális megvalósulásáról van szó”. Mivel diakóniai teológiánk is a szeretet gyakorlását nemcsak pillanatnyi szükségekben akarja inspirálni, hanem folyamatosan, széles körben és a szeretet reális megélésében, ezért örülünk annak, ami a szocialista társadalomban a szeretet dimenzióinak kiterjedése érdekében folyik, és ezért szívesen segítjük a szeretet reális megvalósulását társadalmunkban.

Hazafias Népfront

Ennek a diakóniai teológiának megélésére nyílik kitűnő alkalom a Hazafias Népfrontban. A mögöttünk levő hónapoknak egyik legjelentősebb eseménye volt a Hazafias Népfront VJ. Kongresz- szusa, amelyen egyházunk képviselői is jelen voltak. A Hazafias Népfronton belül válik konkréten lehetségessé egyházunk lelkészeinek, gyülekezeti tagjainak gyakorlati együttműködése más világnézetű honfitársainkkal népünk előrehaladása, fejlődése érdekében, a fejlett szocialista társadalom építésében. Mindannyian tudjuk, hogy a vallásos és nem-vallásos emberek egymástól eltérő elvi alapokból indulnak ki, amikor á fejlett szocializmust építik, viszont ebben a munkában, a tettekben, a hétköznapi cselekedetekben egyek tudnak lenni a nagy építőmunkában. Közös cselekvés a jóért, a még jobbért, erre hív és erre ad alkalmat a Hazafias Népfront a vallásos és nem-vallásos embereknek egyaránt. Amikor most erről szólok, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy városokban és községekben, tehát a, helyi szinten gyakorolják lelkészeink és gyülekezeteink ezt a közös cselekvést községükért és városukért. Ezt elsősorban azzal tehetik, ha egyházunk tagiai a termelőszövetkezetekben, üzemekben, gyárakban, műhelyekben és hivatalokban még az eddiginél is nagyobb felelősséggel, a nép vagyonával és az idővel való még hűségesebb gazdálkodással, minden területen szem'előtt tartva a minőséget, végzik szolgálatukat, de azzal is. hogy szívesen vesznek részt olyan társadalmi munkákban, amelyek községük, vagy városuk fejlődését. szépítését, a körülmények javítását mozdítják elő. örülünk annak. hogv a Hazafias Népfront Országos Tanácsában, a Budapesti Bizottságban jelen vannak egyházunk képviselői, és ugyanígy örülünk annak is. hogy a megyei, járási, városi és községi bizottságokban mintegy 80 evangélikus lelkész dolgozik.

Országos Bckctanács

Ugyancsak a diakóniai teológia alapján, népünk és az egész emberiségért való felelősségünk jegyében végezzük szolgálatúnkat az Országos Béketanácsban. Az Országos Béketanács jeles munkát végez népünk békepolitikájának alapján a népek barátságának, együttműködésének, egymás jobb megértésének és az egész világ békéjének ügyéért. Egyházunk támogatja az Országos Béketanács munkáját és aktívan vesz részt .szolgálatában. Örülök annak, hogy a Béketanács felkérésére ez év október végén részt vehettem a „Szolidaritás Ciprussal" nevű, Frankfurtban tartott világkonferencián. Megtisztelő volt számunkra, hogy ebben az évben több evangélikus lelkész kapta meg az Országos Béketanács kitüntető jelvényét, vagy emléklapját.

Magyarok \ ilágssövetsége

Részt veszünk a Magyarok Világszövetsége Elnökségének munkájában is. Fontosnak tartjuk ezt a munkát, hiszen a földön, elsősorban Nyugat-Európában élő és a tengerentúli magyarsággal való kapcsolat fenntartását szolgálja, és őket akarja ellátni a magyar kultúra értékeivel, örülünk annak. hogy a Magyarok Világszövetsége által rendezett Anyanyelvi Konferencia jó eredménnyel végződött, továbbá, hogy a Magyar Hírek c. lap jó szolgálatot végez, és a Szülőföldünk Rádió ugyancsak jó munkát végez a külföldön élő magyarokkal való kapcsolat ápolásában. Nemegyszer kaptunk lehetőséget a Szülőföldünk Rádióban való szolgálatra.

Állam cs egyház

Szólnom kell az állam és egyház között fennálló jó viszonyról. Ez a viszony túl van már azon a kategórián, amelyben a régi képlet szerint úgy szoktunk beszélni az államról, mint „felsőbbség"-ről. Természetesen az állam a Magyar Népköztársaságban is szuverén, és mint ilyen szuverén állam egyben ,.felsőbbség" is. De mivel a szocializmust építő Magyarországon minden hatalom, a dolgozó népé, és ebben a népben ott vannak a hivő emberek is, köztük az evangélikusok, azért a közös munkára. a közös felelősségre és nem a Római levél szerinti „felsőbb hatalmasságok” jellegre esik a hangsúly. Természetesen szükség van rá. hogy az állam és egyház képviselői beszélgetést folytassanak. őket közösen érdeklő kérdésekről. Ezek á megbeszélések mindig nyíltak, mindkét oldalról elvi alapokon folynak és eredményesek. Ezen a helyen kell megköszönnünk államunknak az elmúlt évre is folyósított államsegélyt, azt, hogy 38 külföldi konferenciára, bizottsági ülésre és nemzeti egyházak meglátogatására biztosította egyházunk képviselőinek az útlevelet és ezzel együtt lehetőséget adott arra, hogy a szükséges valutát az utazásokhoz megvásárolhassuk. Azt is köszönjük, hogy az állami nyomdáknál sajtókiadványaink megjelentetéséhez biztosítva volt a kapacitás. Azért is hálásak vagyunk. hogy az elmúlt évben is 13 alkalommal végezhettünk a Magyar Rádióban szolgálatot a vallásos félórák keretében.

Ezt követően a püspök részletesen beszámolt az 1976-ra előirányzott tervek végrehajtásáról. Külön is kiemelte a gyenesdiási lelkészkonferenciák megtartását, a nyíregyházi ÉLIM egészségügyi gyermekotthon felújítását. Majd jelentést tett az 1976. évben végzett külügyi munkáról. A jelentéshez többen szóltak hozzá. FelMiklós Imre államtitkár felszólalása az Országos Presbitérium ülésén

Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke felszólalásában méltatta a szocialista állam és az egyházak, a marxisták és a keresztyének közötti kapcsolatok fejlődését, ennek házai és nemzetközi jelentőségét. Emlékeztetett arra, hogy barátok és kételkedők nagy érdeklődéssel ügyelik mindazt, ami ezen a téren hazánkban történik, hiszen egy történelmi jelentőségű lehetőség válik valósággá. Jól látjuk a nehézségeket és a problémákat is. Tudjuk, hogy még sokat kell közösen tenni... •

Az űj utakat kereső harmadik világban tömegméretű a szocializmus iránti szimpátia. Egyebek között érdeklődéssel figyelik az állam és az egyház viszonyának fejlődését, az egyház sorsának alakulását a szocialista társadalomban. A mi helyzetünk is bizonyítja, hogy nemcsak a kapitalizmusban élhet az egyház. A kapitalizmusban kialakult együttéléssel szemben ezen a téren is van más alternatíva. Nem véletlen, hogy a tőkés társadalomban élő egyházi vezetők többsége r.agv érdeklődést tanúsít irántunk. Látják, hogy a vallásos emberek náluk is mást várnak az egyháztól.

Ebben az összefüggésben találjuk meg a Magyarországi Evangélikus Egyház és D. Káldy Zoltán püspök úr tevékenységének jelentőségét is. Különösen érzékelhető ez, ha a múltra és az elmúlt évtizedekben végbement fejlődésre tekintünk vissza. A történelmi múlt nemcsak azt jelenti, ami 1945 előtt volt. Ma már a múlthoz tartozik a felszabadulás utáni időszak is. Elmondhatjuk, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház is sokat tett azért, hogy az állam és az egyház viszonyában a jelenlegi helyzet létrejöjjön. Erre nagy szükség volt, hiszen a régi, a felszabadulás előtti egyházzal nem lehetett volna megbékülni. Az evangélikus egyház képes volt a megújulásra és be tudta bizonyítani, hogy tud élni az új társadalmi rendszerben. Ennek eredményeként a társadalomban és magában az egyházban is megváltozott az egyházról kialakított kép . . .

Az államtitkát- utalt Aczél György miniszterelnök-helyettesnek a Világosság c. folyóirat októberi számában megjelent cikkére. Ehhez kapcsolódva szólt azokról a kedvező változásokról, amelyek jelzik, hogy a magyar katolikus egyház legmagasabb szintű vezetése is kész a Hazafias Népfront programjának támogatására, az állam és a katolikus egyház közötti jó viszony továbbfejlesztésére. Rámutatott e fejlődés jelentőségére és reális értékelésének fontosságára.

A jövőt illetően — hangsúlyozta — népünk érdekeit szolgáló közös feladataink megvalósításában továbbra is szükség van az egyházak közreműködésére. A közösen elért eredmények után a fejlődés objektív feltételei között magasabb igényű feladatok tárulnak elénk. A következő esztendő szép. de nem könnyű feladatai megoldásában számítunk az egyházakra is. Az MSZMP XI. kongresszusán megerősített szövetségi politikánk jegyében szeretném kérni mindehhez az evangélikus egyház vezetésének, híveinek cselekvő közreműködését és támogatását, fejezte be beszédét Miklós Imre államtitkár.

A LELKIISMERET NEM HAGYTA NYUGODNI

Betty Williams, 33 éves titkárnő és két gyermek anyja. Augusztus 10-én Belfastban, a véres polgárháborújáról hírhedt Észak-Ir- országban, tragikus kimenetelű baleset szemtanúja volt. Brit katonák lelőttek egy menekülő terroristát gépkocsijának kprmány- kereke mellett. A vezető nélkül maradt autó elütött egy asszonyt három gyermekével együtt. Mind a három gyermek meghalt. „Borzalmas volt”, mondta Betty Williams. „Láttam, hogy az , egyik katona arcán is könny folyt.”

A hét éve folyó polgárháborúban nern ez volt az első ilyen élménye. 1973-ban 18 éves unoka- öcesét 'protestáns szélsőségesek agyonlőtték. Nem sokkal később egy brit katonát öltek meg szeme láttára és 1974 elején férjének egyik rokona halt meg bombarobbanás következtében. „Ilyeneknek kell hétköznapjainknak lenniük Észak-írországban? Kötelesek vagyunk ezt eltűrni?”

A három gyermek' halála után Betty Williams már tudta, hogy végre tenni kell valamit. „Senki se buzdított erre”, mondja, „de hiszek az isteni vezetésben". Néhány barátnőjével kezdett házról házra járni és aláírásokat gyűjtve ennek az egyszerű követelésnek: „Békét akarunk”. Három óra alatt ezer ember írta alá- — ez volt a kezdet. Két nap múlva elindult az első békemenet Belfastban: kereken 10 000 résztvevő. A harmadik alkalommal 35 000-en voltak Belfastban és 50 000-en Dublinban.

„Katolikűs vagyok. De számit ez? Hiszek Istenben — és a hit számomra ezt jelenti: imádkozni és cselekedni.” .— mondja Williams asszony, aki felmondta állását és az asszonyok békemozgalmának akarja szentelni minden energiáját. Tisztában van azzal, hogy még sok akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy úgy mégerősödjék a mozgalom, hogy a politikát befolyásolhassa.

MILYEN NYELVEN BESZÉLJEN AZ EGYHÁZ?

szólalt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal ei- höke is (felszólalását lapunk más helyén közöljük).

A püspöki jelentés megtárgyalása után meghallgatta az Országos Presbitérium a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon működéséről szóló jelentést, majd a

Diakóniai Osztály, a Sajtóosztály, Nyugdíjosztály. Gyülekezeti Segély, a Központi Alap, a Gyűjtemények munkájáról szóló jelentéseket, továbbá a Kántorképzó Intézet és az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság jelentését. (A jelentésekre lapunkban később visszatérünk.)

Csak a gyülekezetekben él az egyház ?

As Orsxnans Presbitérium ülése

Sven Ingebrand, a közelmúltban kinevezett új svéd püspök, egyik első megszólalásában az ódivatú és régies, archaikus nyelv egyházi használata ellen lépett fel. A régies nyelv használata

még nem bizonyíték állításunk , igazságára. A szavak értéke és ; tartalma változik, helytelen tehát nem azt a nyelvet használni, : melyet a modern ember köny- nyen megért.