Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-20 / 25. szám
XL I. ÉVFOLT AM 25. SZÁM 1976. június 20. ORSZÁG OS EVANGÉLIKUS HETILAP Ára: 2.50 Forint Az igéről Nem teológiai értekezés, pusztán néhány gondolat akar lenni e néhány sor, hiszen könyvtárakra rúghat az a tanulmányanyag, amely az igével foglalkozik. Dogmatikai rendszerek, s hitvallások szólnak lényegéről. Az anyaszentegyház állandó témája, hiszen arra vállalkozott, hogy tolmácsa és magyarázója legyen az igének. Magasztos, szent feladat ez, mert a legszentebb dologhoz, Isten lényegéhez nyúl általa. Csak levett saruval közeledhet hozzá, mint Mózes a csipkebokorhoz a Hóreb hegyén. SOK ÉRTELMŰ SZÚ, DE MINDEGYIK ÉRTELMEZÉSE ARRA TÖREKSZIK, HOGY A LÉNYEGET, A LEGFONTOSABBAT MÉG HtVEBBEN KIFEJEZZE. Jelenti az ige Isten szavát, jelenti teremtő, fenntartó, kormányzó munkáját, szent akaratát, jelenti hatalmát és erejét, de jelenti őt magát is, mert „kezdetben az Ige volt, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Ha tovább megyünk ezen az úton, akkor jelenti Krisztust, mert az „Ige testté lett”. Belső egység ez éppen az igén keresztül az Atya és a Fiú között. De ugyanakkor az ige eszköze, amely által munkálkodik a teremtéstől a megváltáson keresztül az ítéletig. Már ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy milyen szent valósággal állunk szemközt, amikor az igéről szólunk. De ehhez hozzátesszük, hogy titokzatos is, Isten valóságához közeledünk benne. Hiszen éppen az ige maga a kinyilatkoztatás, Isten szava, cselekvése. De az ige hozza mindezt tudomásunkra is. Hol embereken — prófétákon, Fián, apostolokon stb. — hol eseményeken — teremtés, gondviselés, megváltás stb.-in — keresztül. Titokzatosan, vagyis emberi értelmet meghaladóan. Sokszor mégis roppant egyszerűen. Ügy, hogy egy kicsi gyermek is megértheti, és a megértőké lesz az Isten országa. Maggá, búzamaggá tud válni, és ha jó földbe hull, terem majd száz annyit. AZ IGE BENNE VAN A SZENTlRÁSBAN. De a Szentírás nem mindenestől Isten igéje. Csak benne van, mint gyermek a pólyában. (Luther) A pólya is drága kincs és valóság, de drágább és mindenek felett szentebb a „csecsemő", az ige. Az evangélikus egyházat az ige egyházának hívják. Nem. ok nélkül. Luther nagy és vitathatatlan érdeme volt, hogy az igét megszabadította kötelékeitől. Képiesen: a leláncolt Bibliát kiszabadította a középkor fogságából. Minden mellékes volt számára, csak az ige legyen szabad, tiszta. Ezzel az ige cselekvő- képességének visszaadta az egyházban korlátlan lehetőségét. Azóta egyházunk az igén tájékozódik. Ez az iránytűje, ez a normája, ez a zsinórmértéke. Ezért mondhatjuk magunkról, hogy az ige egyháza vagyunk. SZÁMUNKRA AZ IGÉT ELSŐSORBAN A TESTTÉ LETT IGE, KRISZTUS MAGYARÁZZA, ö teszi világossá, érthetővé az Atya akaratát, szándékát. Ezért így is mondhatjuk, a lutheri egyház Krisztus-középpontú, „krisztocentrikus” egyház. Isten- tiszteleti és hitéleti középpontjában Krisztus áll, a testté lett Ige. Vagy csak egyszerűen az Ige. Igét hirdetünk, vagyis Krisztust, az Igében hiszünk, vagyis Krisztusban. A kettő elválaszthatatlanul egy és ugyanaz. Mégis két pilléren nyugszik evangélikus egyházunk hite- Ige és szentségek képezik a pilléreket. De az utóbbiak — a kereszt- ség és úrvacsora —, is csak az igével válnak szentséggé. Csodálatos és titokzatos folyamat az, hogy az egyszerű víz, kenyér és bor az igével együtt a bűnbocsánat valóságos eszközeivé válnak, Jézus Krisztus teste és vére. Más szóval a szentségekben is visszakanyarodunk a kiinduló ponthoz, az igéhez. AZ IGE ESEMÉNYEIT MEGÖRÖKÍTETTE ÉS ÜNNEPLI AZ ANYASZENTEGYHÁZ. Itt már közelebbről Krisztusról esik újra, meg újra szó. A testté lett Ige ünnepe karácsony, a megváltó Igéé nagypéntek, a feltámadott Ige ünnepe húsvét, s a megszentelő Igéé pünkösd. De tévedés lenne azt hinnünk, hogy az igét így szét lehet bontani, ahogyan az ünnepeket. Az ige egy és oszthatatlan, és örök. Ezért a keresztyén életben, az egyház gyakorlatában is egyszerre van mindenkor karácsony, nagypéntek, húsvét és pünkösd. Aláhúzni és hangsúlyozni lehet az igével kapcsolatban dolgokat, de szétbontani nem. Mint ahogyan szétbonthatatlanul egy a Szentháromság Isten. AZ IGE ÉLŐ ÉS HATÖ. Az egyház arra hivatott, hogy ennek az életnek medret készítsen, vezetéket képezzen. Az igehirdetésnek az a rendeltetése, hogy alkalmassá tegye a medret az ige számára, s vezetékrendszerét szüntelenül karbantartsa. Hogy a lényeg eljusson az emberi szívekbe. Az ige feleletet, választ igényel. Igent vagy nemet. Engedelmességet vagy visszautasítást. A búzamag példájánál maradva, az egyház „szórhatja” az igét. Jó és rossz talajba egyaránt. Tékozló bőséggel, szűkmarkúság mentesen. Soha nem volt joga, hogy visszatartson valamit is, vagy valamennyit is az igéből. És mindig tudnia kellett, hogy a jó földbe hullott mag sok gyümölcsöt terem. Jó mag és jó föld koútponens ahhoz, hogy jó gyümölcs teremjen. Az egyház nem lehetett soha reménytelen atekintetben, hogy ez a két komponens adott lehetőség. Isten akaratából. EZÉRT SZABAD ELEMEZNÜNK EGYHÁZUNK D1AKÓ- NIÁJÁT. Intézményein, gyülekezetein, családjain és egyénein keresztül. Megfigyelhetjük a két komponens találkozásának eredményét. Gondoljuk végig: emitt elesett embereket karolt fel, amott halk szóval vigasztalt, itt nagy kérdésekben vállalt becsületes döntést, melynek kihatása olykor felmérhetetlen volt, ott csak egyszerű munkával segített másokon, tegnap csak egy pohár vizet nyújtott nyöszörgő embertársának, ma meg gátszakadásnál láttuk verejtékezni, és holnap? A mag jó földbe hullt. A két komponens szerencsés találkozása Isten akaratából. A diakónia, a sokat emlegetett szolgálat, az ige eredménye. Igen, azé az igéé, amelyről elmélkedtünk. Mert erre felé vezet az útja. És mert éppen ez egyházunk, az ige egyházának felismerése: Isten cselekszik, szól, mi válaszolunk, és válaszunk a gyümölcstermés. Igenlésünk a szolgálat, a diakónia. Dr. Rédcy Pál Először, de nem ismeretlenül Dr. H. Rathke mecklenburgi püspök magyarországi látogatása NÉGY OLYAN EGYHÁZ VAN'A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN, mely tagja a Lutheránus Világszövetségnek. Egyházunk küldöttségének néhány évvel ezelőtti NDK-beli látogatásának folytatásaként és viszonzásaiként az elmúlt két év során egyházunk vendégeként üdvözölhettük ennek a négy egyháznak a vezetőjét. 1974 őszén járt nálunk Horst Gien- ke püspök Greifswaldból. 1975 tavaszán D. Ingo Braecklein püspök Thüringiából, idén tavasszal jött dr. Johannes Hempel szászországi püspök (aki sajnálatos megbetegedése miatt kénytelen volt megszakítani programját). Május 10-ből ismét kedves vendégünk voit: dr. Heinrich Rathke mecklenburgi püspököt és feleségét láthattuk vendégül egyházunkban és hazánkban. Bár évszázados története van magyarok és mecklen- burgiak kapcsolatának, hiszen régtől fogva tanultak magyar diákok, teológusok a rostocki egyetemen, az NDK-nak ebbe az északi tartományába mégis ritkábban jutnak el a magyar turisták. Az egyházi hírekben is gyakrabban szerepelnek a thüriingiai és a szász evangélikusok. Ezért kevesen tudják. hogy Mecklenburg mintegy 250 kilométeres átmérőjű területén 350 evangélikus lelkész szolgál 800 000 egyháztag között. Korábban ott is úgy számolták, hogy mindenki keresztyén. sőt evangélikus. Bár bizonyára voltak, akik akkor is számoltak azzal, hogy az evangélium valójában nem járta át minden ember gondolkodását. A forradalmi változások között azonban ez nyilvánvalóvá lett. Ugyanakkor rohamosan fejlődő városok — némelyik lakossága többszörösére emelkedett az elmúlt harminc évben — és az épülő vagy építendő iparszerűen termelő mezőgazdasági központok olyan változásokat is hoznak, melyek a településrendszeren kívül az emberek gondolkodását is alakítják. Ezért az egyházi szolgálat szempontjából is kérdés, hogyan szolgáljon azok között és azoknak, akik általában nemrég még kis falvakban uradalmi béresek voltak, ma pedig nagyipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói. Többek között ilyen problémákról hallhattunk Rathke püspök tájékoztató szavaiban. MINDIG IZGALMAS ÉS SZÉP FELADAT valakinek bemutatni egyházunk életét, külön öröm, ha az életről nemcsak beszélni lehet, hanem bemutatni is. Azon a héten sok alkalom volt erre. Rathke püspök igét hirdetett a Budai Szeretetotthonban, az óbudai ifjúsági órán és a Deák téri templom szószékén. Találkozott a Teológiai Akadémia tanáraival és hallgatóival, s természetesen megnézhette az új épületet is. Meglátogatta az első gyenes- diási lelkészkonferenciát, részt vett a fasori esperes- iktatáson. Előadást tartott egy győri lelkészi munkaközösségi ülésen és látta a győri evangélikus templomokat. A sajtó- osztályon a megmutatott könyvek közül ’magyar egyháztörténetet választott egyik magyarul tanuló lelkésze számára. Mindent megmutatni természetesen nem lehet, ezért elengedhetetlen része egy ilyen látogatásnak amikor D. Káldy Zoltán püspök-elnök az Országos Egyház vezető munkatársainak jelenlétében és segítségével ad képet múltunkról és jelenünkről, a megtett útról és a feladatokról, az örömökről és a kérdésekről, gondolkodásunkról és a bennünk levő (reménységről. AKI EGYHAZUNK VENDÉGE. EGYÚTTAL HAZÁNK VENDEGE IS. Nem akarjuk, nem is lehetne kisajátítanunk. Rathke püspökék is gyönyörködtek a magyar táj szépségében a Gellérthegyen, Vi- segrádon és Tihanyban. Látták a történelmi múlt emlékeit a budai Várban, Keszthelyen, Esztergomban és Aquincumban. Élmény volt látni azt a munkát is, ami a metró építésénél, az új Déli pályaudvarnál vagy a nagy budapesti Lakótelepeken történik: nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is készül. Bármerre jártak vendégeink. mindenütt feltűnést keltett Rathke püspök fiatalossága. Vannak ugyan nála fiatalabb püspökök is. látogatását azonban úgy kellett időzítenie. hogy iskolai szünidőre essék: kisiskolás gyermekeit így könnvebb mások gondozására bíznia. BÁRMERRE JÁRTAK VENDÉGEINK. mindenütt feltették a kérdést: járt-e már Magyarországon? Ez volt ugyan első magyarországi útja, mégis nagyon sok régi ismerőssel találkozott: hivatalos úton nála jártakkal, nyári szabadságukat Mecklenburg- ban töltött idősekkel és fiatalokkal. Bármerre jártak vendégeink; mindenütt ismerősként és barátként fogadták. olyanok is. akik még nem találkoztak vele. A magyaros vendégszeretet és a közös hit áthidalta a nyelvi nehézségeket is. Őszintén, reméljük, hogy ez a látogatás is lépés volt a testvéri kapcsolatok útján egymás jobb megértése és a közös szolgálatok irányában. Reuss András Tervek a megvalósulás küszöbén a marcalgergelyi gyülekezetben A MARCAL KÉT PARTJÁN. Vas és Veszprém megye határán fekszik a marcalgergelyi gyülekezet. A folyócska mentén húzódik itt, ezen a részen a két megye határvonala. A Marcal azonban nem elválasztja, hanem összeköti a két megyét, a két szomszédos egyházmegyét is. Ez a testvéri összetartozás élő valóság —■ immár évszázadok óta — ennek a gyülekezetnek az életé- / ben. A közel ezer lelkes egyházközségnek pontosan a fele közigazgatásilag Vas megyéhez tartozik, és a szergényi leánygyülekezetben él. a irtásiéi fele pedig Veszprém megyében található, Marcalger- gelyiben és Külsővaton. Földrajzilag is oly közel vannak egymáshoz a gyülekezet egyes részei, hogy a szép hangú ger- gelyi harangok zúgása tisztán áthallatszik a filiákba is. EBBE’ A GYÜLEKEZETBEN TETT LÁTOGATÁST május elején D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Látogatása Szer- gényben kezdődött. Ez a közel ötszáz lelkes filia az egész gyülekezet ..szíve”, amelynek tagjai, a . külső-v attakkal vállvetve, a legtöbbet segítettek az új parókia építésében, egyre szaporodó autós tagjai pedig a távolabb lakó lelkész kiszállásaihoz adnak gyakori és önzetlen segítséget. Szergény egyébként egészen 1732-ig anyagyülekezet volt. Ekkor, az ellenreformáció vihara elűzte lelkészüket. Perlaky Jánost, aki a Marcalon és a környező ingoványos réten átmenekülve, Gergelyiben talált menedéket. A szergényi hívek pedig, lelkészük iránti szere- tetből és hűségből, önként csatlakoztak Gergelyihez. A kedves, hangulatos, gazdag fafaragásokkal díszített szergényi templom bejáratánál a presbiterek sorfala várta, és élükön Szerdahelyi Pál csöngei lelkész, mint a gyülekezet gondozásával megbízott lelkipásztor fogadta és köszöntötte a felesége és Kö- szeghy Tamás püspöki titkár kíséretében érkezett főpásztort, alti a „Jó Pásztor” vasárnapján, a Jó Pásztor szerete- tével jött közénk. A PÜSPÖK EZÉKIEL 34, 15—16. ALAPJÁN tartott igehirdetésében arról szólt, hogy Isten maga gondoskodik nyájáról, ö keresi meg az elveszettet, visszahozza az elűzöt- tet, kötözgeti a megtöröttet, gyógyítja a betegeket és erősíti az erőtleneket. Isten ennek a ma is oly fontos pásztori szolgálatnak az elvégzésére küldte az embervilágba Jézus Krisztust, Ö a mi jó Pásztorunk, mi pedig nyájának tagjai vagyunk. Ez arra kötelez, hogy a jó Pásztor sze- retetével. diakóníai lelkületé- vel szolgáljuk az emberek javát az egyházban, de az egyház határain túl, társadalmunkban és a nagyvilágban is. Istentisztelet után a püspök úrvacsorát osztott, majd presbiteri ülés következett, melyen elsőnek Kiss Attila gyülekezeti felügyelő köszöntötte a püspököt. Az ülésen megbeszélték a gyülekezet gondjait is. melyek között első helyen szerepel az új parókia felépítése. Egyházunk vezetősége a Gyülekezeti Segélyen keresztül igen jelentős anyagi támogatást nyújtott ehhez az építkezéshez, mivel a régi, egészségtelen és megrokkant paplakot le kellett bontani. A hívek is százezer forint adománnyal és mintegy 40 ezer Ft értékű önkéntes munkával járultak hozzá az építéshez. Az új parókia már tető alatt van, már csak a vakolási és belső szerelési munkák vannak hátra, valamint a gyülekezeti terem kialakítása, mely ma már nélkülözhetetlen a jelen és a jövő gyülekezetének életében. A befejezés előtti feladatokról tárgyaltak most a presbiterek, és ennek a tanácskozásnak is a legnagyobb élménye, az ami az elmúlt másfél évé is volt. hogy a gyülekezet és egész egyházunk iránt érzett felelősséggel, a testvéri szeretet jegyében beszélték meg a gyülekezet valamennyi kérdését. A püspök, aki közelről ismeri a gyülekezet gondjatt. buzdított az építkezés befejezésére, majd tájékoztatást adott az utóbbi hónapok során végzett gyülekezetlátogatásairól. elsősorban a Veszprémi egyházmegye többi gyülekezetének örömeiről és gondjairól. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜSPÖK SZOLGÁLATAI délután is folytatódtak. Előbb a marcalgergelyi anyagyüiéke- zetben, utána a külsővati fi- liában végezte az istentiszteletek szolgálatát. A két délutáni istentiszteiet közti időben ^ pedig megtekintette az épülő parókiát, és megbeszélést folytatott a gondnokkal és a presbiterekkel a soron következő feladatokról. Mivel az új épület mág nem alkalmas vendégek fogadására. ebédre Somogyi Géza szergényi gondnok és felesége. vacsorára pedig Szűcs Károly külsővati gondnok és felesége terítettek asztalt otthonukban. igen nagy szeretettel, a vendégeknek. Délután Bárdost Jenő ny. dabronyi lelkész és a messze „Somogyországból” érkezett Sághy András vései lelkész várták a püspököt, hogy a szolgálatok után. „munkává-, csora” keretében beszéljék meg vele a két szomszédos gyülekezet problémáit. EZT A VERÖFÉNYES, GYÖNYÖRŰ MÁJUSI VASÁRNAPOT csak egyetlen felhő árnyékolta be: a meghívott vendégek közül Síkos Lajos és felesége nem érkezett meg. Pedig őket nemcsak „hivatalból” várta az egész gyülekezet. hanem úgy is, mint a marcalgergelyiek 22 éven át köztük szolgált, volt meleg szívű lelkipásztorát. De ezúttal hiába vártuk. Helyette az elszomorító hír érkezett csak, hogy az esperest betegsége miatt előző nap a pápai kórházba kellett szállítaná. A gyülekezet imádságos szívvel vitte Isten elé felgyógyulását. A kerület főpásztorát pedig visszavárja az uj lelkészlakás felavatásának örőmünnepére. Szerdahelyi Pál SZERVEZETI KÉRDÉSEK AZ EGYSÉG ÜTJÄBAN A Lutheránus Egyház Amerikában (LCA) és az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) között nem teológiai nézeteltérések. hanem kizárólag szervezeti kérdések állnak a szervezeti egység útjában — állapította meg egyhangúlag az a közös bizottság, melyet a kérdés tanulmányozásával bíztak meg. A bizottság javasolta, hogy a két egyház idei közgyűlései elsősorban ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak. Az elsőnek említett evangélikus egyháznak 3 millió, a másodiknak 2,4 millió tagja van, s mindkettő tagja az Egyházak Világtanácsának és a Lutheránus Világszövetségnek.
