Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-20 / 25. szám

Szeretetszolgálat minden embertársunkért Egyházmegyei diakóniai nap Baján Jézus képviseletében Lk lü, 16 KERESZTYÉN HITÜNK LEGDÖNTŐBB TARTALMÁHOZ TARTOZIK, hogy mennyei Atyánk megkönyörült a nyomorú­ságban vergődő embereken és egyszülött Fiában, Jézus Krisz­tusban testet öltött és eljött közénk. így valósítja meg mentő szeretet, hiszen így egészen közélünkbe tud kerülni. Hogy Is­tennek ez az emberközel szeretete Jézus mennybemenetele után is valóság lehessen. Jézus tanítványait, a keresztyéneket bízta meg, hogy az ö képviseletében közvetítsék az embérekhez Istennek ezt a mentő szeretetét. Hogyan képviselik a keresz­tyének Urukat, Jézust, illetve hogyan valósítják meg Isten szolgáló szeretetét? MINDENEKELŐTT BESZÉDÜKBEN. Az emberek közötti kapcsolatnak leglényegesebb eszköze a beszéd. A legegyszerűb­ben tudjuk közölni gondolatainkat, érzelmeinket. Isten úgy szól hozzánk, hogy belealázkodik az emberek szavába és úgy érinti meg a szíveket. Az igehirdetésnek éppen ebben van minden emberi beszédtől megkülönböztető sajátossága. „Aki titeket hallgat, engem hallgat" — szól Jézus ígérete. Az ige­hirdetés hallgatásának éppen ebben van a legfőbb értelme. Nem emberi teljesítmény fültanúi vagyunk, hanem Jézus hoz­zánk szóló szerető szavát élhetjük át minden igehirdetésben. Még ha törvényével ostoroz bennünket, akkor is ez a szeretet ölt testet beszédében, hiszen csak azért ítél meg, hogy annál nagyobb örömmel fogadhassuk el bűnbocsátó szeretetét. Isten emberré léteiének, az emberhez lehajló szeretetének ez a cso­dája érinti meg az igehirdetőt és az igehallgatót egyaránt min­den igehirdetés alkalmával. JÉZUS AZONBAN NEMCSAK AZ IGEHIRDETÉS ALKAL­MÁVAL akar jelen lenni beszédünkben, hanem mindig, vala­hányszor szóra nyitjuk meg ajkunkat. A keresztyén embernek minden körülmények között, a családban, a munkahelyen, vagy bárhol úgy kell szólnia, hogy beszéde ne hozzon szégyent Jézus személyére és ügyére. Mert a kívülállók Jézus Krisztust tdúítványainak beszédén és magatartásán keresztül ítélik meg. De más lenne a beszédünk, de kevesebbszer bántanánk meg szavunkkal a körülöttünk élőket, de kevesebb trágár beszéd hagyná el ajkunkat, ha mindig tudatában lennénk annak, hogy beszédünkben is Jézus képviselői vagyunk. Ezért figyelmezteti az apostol is a keresztyéneket: „Beszédetek mindig sóval fű­szerezett legyen!" AZ IS IGAZ, HOGY A SZÉP, KEGYES BESZÉD MIT SEM ÉR, ha nincs mögötte az egész élet fedezete. Ezért a keresz­tyének Urukat nemcsak beszédükben, hanem egész életükkel képviselik. Jézus szeretet úgy közvetítik az emberek felé, hogy ahol tudnak segítenek, elöl járnak az elesettek felkarolásában az árvák, özvegyek támogatásában és teljes szívvel támogatnak minden olyan törekvést, amely az emberek szebb és jobb éle­tét, boldogságát, örömét célozza. Ha a keresztyéneknek az élete így közvetíti Jézus szeretetét, akkor szavukra is jobban figyel­nek, prédikálásuknak is nagyobb hitelt adnak az emberek. Az egyház igehirdetésénél, missziói szolgálatánál sohasem szabad ezt szem elöl téveszteni. ELŐFORDUL AZ IS, hogy mindennek ellenére nem figyel­nek fel a keresztyének szavára és bizalmatlanul, idegenül fo­gadják őket. Ha azonban a keresztyének valóban Jézus képvi­seletében járnak, akkor sem torpannak, vagy rendülnek meg a szeretet tovább adó szolgálatukban. Dr. Selmeczi János A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. A* iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Rogate vasárnapján Baján gyűltek egybe a Bács-Kiskun Egyházmegye gyülekezeteinek küldöttei, hogy felmérjék: mennyire jutottak előre gyü­lekezeteink a diakóniai élet­forma kialakításában. Baja kicsiny szórványgyü­lekezete távol van az egyház­megye központjától és gyüle­kezeteitől is. E napon köz­ponttá váltunk egy napra. Megtapasztalhattuk újra azt, hogy csak a kilométerek vá­lasztanak el egymástól, nem élünk távol mégsem, hiszen 02 egy test tagjai vagyunk, akik­nek segítségére jöttek közénk testvéreink. Hozták szeretetü- ket, tapasztalataikat, segítő szándékukat, ígéreteiket, hogy így is segítsenek nekünk gyü­lekezetünk egységének kialakí­tásában, a diakóniai életforma erősítésében, s annak meglátá­sában, hogy égető szükség van szolgálatunkra, s jó gyümöl­csök termésére. Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész, egyházmegyei diakó- niai előadó prédikált az isten­tiszteleten. Igehirdetésében az imádkozó keresztyén élet és a diakóniai szolgálat egységét inutHtta meg. Közügy vagy magánügy az imádkozás? Köz­ügy-e a közügy, s magánügy-e a magánügy? Tragédia, zsák­utca az eredmény, ha a gyüle­kezet vagy annak egyes tagjai magánügynek tartják, mint- ahogy tragédia és teljes leál­lás az eredmény, amikor egy­házunk diakóniai életformáját is csak magánügynek, egyesek ügyének, s nem pedig közügy­nek tartják. Az tud jói imád­kozni, aki vállalja és viszi a diakóniai életformát, az éli jól egyéni és gyülekezeti életében a diakóniát, aki imádságainak minden személyét és tárgyát közügynek tekinti. Istentisztelet után Tóth- Szöllős Mihály, az egyházme­gye esperese tartott előadást: Elfelejtett felnéztii? Rövid hír az újságban: X. Y. 51 éves korában, tragikus hir­telenséggel elhunyt Másnap meghallom, hogy öngyilkos lett. Miért? Értelmetlen a kér­dés, mint maga a tett. Ha vol­na is módja rá, biztosan maga sem tudná okát adni. Egészsé­ges, képzett, szorgalmas, elis­mert ember volt. Élete motor­ja egyenletes zümmögéssel ha­haladt a maga választotta pá­lyán, és mégis lennie kellett egy mindenki előtt rejtett hi­bának, ami miatt kikapcsolta a gyújtást. Ha nem Is értem, nem ítélem el. Sokan talán úgy térnek na­pirendre fölötte, hogy: az ő dolga. Pedig nem, senkinek sem a maga dolga. Az ember kiléphet a sorból, de a helye üresen marad a menetoszlop­ban. És azt a terhet, melyet ő letett, most már a megtnarad- taknak kell tovább cipelniük, a maguké mellett. Valami paradox társítással a másfél éves kisunókám ' jut eszerhbe. Együtt szoktunk sé­tálni, napról napra hosszabb úton, közösen fedezve fel újabb és újabb csodákat. Már önállóan gyalogol. Előre fut, majd elmarad, hogy alaposab­ban tanulmányozhassa vala­milyen új felfedezését. Az út­kereszteződésben azonban min­dig megáll a járdaszegélyen, és felém nyújtja a kezét. Megfo­gom és átvezetem. És ilyenkor érzem, hogy ő is fógja az enyé­met. — Ne tessék mosolyogni, nagyságrendileg bármennyire képtelenség is, így van. Az a kicsi kéz, mely eltűnik az enyémben, fog. Valamelyik nap is így bal­lagtunk. Azaz, hogy csak én, mert Timi — erre a névre hall­gat, ha hallgat — elmélyült madártani tanulmányaiban. A kerítésen túl egy hatalmas vö­rös kakas állt, és kölcsönös ér­deklődéssel szemlélték egy­mást. Emberke — ez is az ő neve — lelkendezve közölte velem tudományos megfigyelé­sét: Ka! Aztán, látva teljes egyetértésemet, ugyancsak sza- porázta, hogy utolérjen, és újabb csodákat mutasson ne­kem. Hát lett is csoda! Egy sáros pocsolyában öltött testet, mely­nek a partján Timi megbotlott, és úgy elterült, mint egy kis piros béka.' A keze szétvetve, a lába kinyújtva, kicsi arca pe­dig centiméterre a zavaros víz­tükör fölött. Szaladtam, hogy segítsek. Azt hittem, hatalmas sírásra érek oda. És amikor mellé léptem, fe­lém emelte az arcát. Szája szögletében mosoly, szemében várakozás, és egész parányi lé­nyén elömlött a szabadulás biztos reménye. Azután tovább ballagtunk új csodákat látni. Talán egy ember élete is azon múlt, hogy elfelejtett fel­nézni, mielőtt a gyújtást ki­kapcsolta. Molnár Barna Az élet napos oldalán „Méltók is ezért teljes tiszteletre” „A diakónia egyháza vagyunk! Hol áll gyülekezetünk?” cím­mel. Nem mindegy, hogyan megyünk az úton, együtt, egye­dül, alkalmilag vagy kitartó hűséggel minden gyülekezet és gyülekezeti tag egységben az országos egyházzal és annak vezetőivel. Szűk körben, Izolál­tan, kerítésekkel körülzártan, múltban legyökerezve, belter­jes életmóddal nem lehet, nem szabad a szolgálat útján járni. A helyes diakóniai életforma: szeretetszolgálat minden em­bertársunkra kiterjedően. Hol és hogy gyakorolhatjuk ezt? Családban. Gyülekezetben. Közegyházi gondolkodásunk erősítésében. ökumenikus együttmunkálkodásunkban. A társadalomban, társadalomért, s az egész emberiségért végzett szolgálatunkban. Kétféle ke­resztyén van: elfogadó és szol­gáló. Az elfogadó azt mondja: élek, megvagyok az eddigi megszokott, begyakorolt mó­don. Nekem ez, így s ennyi is jó. — Ez kevés. — A szolgáló keresztyén sosem elégedett ön­magával, életével, eredményei­vel. Nem áll le, hanem mindig tenni akar, hittel és remény­séggel. Méltó módon kell és lehet szolgálnunk nekünk is! Hétköznap, ünnepnap, család­ban és gyülekezetben, munka­helyen és társadalomban. Délután fórum megbeszélés­sel folytatódott együttlétünk. Sok kérdés került elő: öröm és gond, segítség kérés. ígére­tek a segítésre. Szeretetottho­naink életéről kértek ismerte­téseket és felvilágosítást az ősszel induló diakóniai tanfo­lyamról. Megállapíthattuk azt, hogy bizony sokat kell még tanulnunk az élő és szolgáló Jézus Krisztustól és még job­ban figyelni elöljáróinkra, akik hittel és reménységgel mun­kálják a diakóniát, s akik azt akarják, hogy minden magyar- országi evangélikus is ugyan­azt tegye velük együtt. Minden kérdésre határozott hangú, de testvéri szívvel adott választ, útmutatást egyházme­gyénk esperese. A kétkedők és latolgatok elindulhatnak, az eddig is jól szolgálók pedig újabb indítást kaphattak a to­vábbi hűséges szolgálatra. Az esperes záróáhítatával fejeztük be diakóniai napun­kat. Dedinszky Tamás Vámszedőből evangélista MÁT®... Ezt a nevet olvas­suk az Újszövetség legelső könyve fölött. Ki volt, hogy ilyen megtiszteltetés érte? Ta­lán valami népszerű hős, ta­lán főpap volt? Távolról sem! Talán sokaknak ismeretlen szó ez: „vámszedő”. Amolyan adószedő volt, de nem a mai értelemben. A vámszedők — a megszálló rómaiak megbízá­sából, de az előírt sápon túl a saját hasznukra is — tisztes­ségtelen jövedelemhez jutot­tak, kapzsik, szívtelenek vol­tak. Mindenki megvetette őket. Szóba sem álltak velük, mindenhonnan kinézték őket. Egy napon, amikor Máté vámszedő ott ült az asztala mellett, valaki elébe állt. Má­té már nyúlt volna a pénzért, de ennek az előtte állónak nem volt semmi vagyona. De meleg szíve volt és ezt a meg­vetett vámszedőt szeretettel hívta: „Gyere, kövess engem!” Döbbent pillanat volt ez. Itthagyni a „biztosat” (bármi­lyen sötét úton jutott is a pénzhez) a „bizonytalanért”? Hiszen ennek a názáreti Jé­zusnak semmije nincs. De ahogyan ránézett és ahogyan szólította... Nem, nem tud el­lenállni. Felkelt az asztalától és Jézus tanítványa lett. Csodálatos nap volt! Úgy kezdődött, mint a többi. És akkor váratlanul minden más lett. Ezután, még mennyi döb­benetes élménye volt Máté­nak Jézus mellett. Rá kellett jönnie, hogy Jézus mellett nem bizonytalan az élet, s nem a rosszkedv a társuk, ha­nem az öröm. Látta, milyen sok emberen segített az Űr Jézus, mennyi csodát tetősze­reiéiből ! Nagyszerű évek vol­tak ezek. Majd megint jött egy váratlan esemény: Jézust el­fogták, kivégezték. Szomorú­ságuk azonban nem tartott so­káig, mert feltámadott, talál­koztak vele. Nem csoda, hogy erről a Jé­zusról beszélni kezdtek lelke­sen tanítványai. Máté is, ter­mészetesen. Hiszen mennyit köszönhetett Jézusnak! Elhi­bázva indult az élete, mások könnyein gazdagodott meg. És akkor jött Jézus és minden egészen más lett. Hát erről nem lehetett hallgatni! Be­szélt mindenütt, amerre járt. És biztosan értett az íráshoz is, mint vámszedő. Ma már nem tudjuk pontosan, meny­nyit írt le őmaga az Újszövet­ség első könyvéből — de hogy a neve e , fölé az evangélium fölé került, annak oka lehet. Amikor megkaptam a fel­kérést, hogy a Luther Márton Nagykátéjából vett idézet alapján írjak a f elsőbbségről, egy huszonnégy évvel ezelőtti emlék jutott az eszembe. Ak­kor szigorló teológus voltam és az újszövetségi teológiai dolgozatom témájául éppen a „Felsőbbség az Újszövetség­ben” témát választottam Ar­ra igyekeztem akkor, hogy va­lami nagyon tudományosat, írjak, valami olyat, ami jó lesz a szakprofesszomak, ami bizonyságát adja tanulmá­nyaimnak, tájékozottságom­nak. Megtehettem volna, hogy műét előveszem a régi dolgo­zatot, amire annak idején na­gyon jó osztályzatot kaptam, de nem tehettem. Nem akar­tam, hogy a régen leírt mon­datok befolyásoljanak, mert közben hosszú idő telt el, sok minden megváltozott. Az egy­kori tudományosságra való törekvést mára az élet váltot­ta fel, s- amit akkor talán csak a kutatások, a bölcselkedés kérdése vetett fel, ma a hét­köznapi élet teszi elénk. A fel- sőbbségről mindenki nagyon sokat tud, így ez a cikk in­kább 9sak összegezése akar lenni mindannak, amire az életünk naponként ad felele­tet. A felsőbbség Isten rendelése „Isten szolgája ő ... ” olvas­hatjuk a rómabeliekhez írt le­vélben, de másutt is. Nem más ez, mint az a bizonyosság és meggyőződés, hogy a felsőbb­ség nem valami szükséges rossz, ami ideig-óráig van, az­után megszűnik, elmúlik. Mi keresztyének Isten kezéből kapjuk a felsőbbséget is ép­pen úgy, mint sok mindent, ami hozzátartozik az életünk­höz. S ahogy Istent és rende­lését tiszteljük, tiszteletre méltó a felsőbbség is. A felsőbbség értünk van Visszaléphetünk a Szent­íráshoz, Luther Mártonhoz, hogy tételünk igazát keres­sük. A rómabeliekhez írt levél már előbb idézett verse így folytatódik: „Isten szolgája ő a te javadra’. Luther Márton .pedig így ír erről a kérdésről: „A világi hatalom tartja meg kinek-kinek az életét, nehogy eleméssze valaki...” „ Is­ten általuk táplál és véd ...” „ ... nekik köszönhetjük, hogy békében és csendben élvez­hetjük mindazt, amink van ...” A régi idézetek mellé oda kell vennünk a mai életünket, hogy a felsőbbség szolgálatá­nak teljessége nyilvánvalóvá legyen számunkra. Szocialista államunk mindent megtesz polgárai érdekében, így ter­mészetesen értünk, ebben a szocialista államban, társada­lomban élő keresztyénekért is. Biztosítja számunkra a külső és belső békét. Biztosítja szá­munkra a munkát, s munkánk eredményeképpen a biztos megélhetést. Érdekünkben hoz törvényeket, rendeleteket, s intézkedik minden tekintet­ben. Akkor, amikor lakásokat, bölcsődéket, óvodákat,, kórhá­zakat, vagy új gyárakat épít. Akkor, amikor lehetővé teszi az iskolázást, a továbbtanu­lást, akkor, amikor szociális intézkedésekkel segíti a kis­gyermekes anyákat, a több- gyermekes családokat, amikor ingyenes kórházi ellátással gondoskodik a betegekről, s gondoskodik a magukra ma­radt öregekről. Altkor, ami­kor használhatatlan földeket öntözéssel gazdagon termővé tesz. Akkor, amikor megte­remti a boldog élet lehetősé­gét. Nemcsak a Szentírás és a Luther Mártontól vett idéze­tek, de mai életünk mondja ki a tétel igazságát: a felsőbbség értünk van. A felsőbbség munkájában mi is résztveszünk Elindulhatunk ismét Luther Mártontól: „...abban van a község igazi gazdagsága és jó­léte, hogy ha sok kitűnő, mű­velt, értelmes, becsületes, jól nevelt polgára van...” „ ... mivel tehát a társadalom­nak emberekre van szüksége és a legtöbb baj az emberek hiánya, azért nem szabad ar­ra várni, hogy maguktól nő­jenek ...” És a mai életünk? Társadal­munk várja a munkánkat. Várja közvetve, a tanácstago­kon, az országgyűlési képvise­lőkön keresztül, de várja köz­vetlenül is a munkahelyün­kön, a politikai-társadalmi szervezetekben: a tanácsok­ban, a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács munká­jában. Várja, hogy segítsünk a közös tervek megvalósítá­sában, a közös célok elérésé­ben minden vonatkozásban. Várja két kezünk munkáját éppen úgy, mint építő gondo­latainkat. így igaz az, hogy mi is részesei vagyunk a jelsőbb- ség tevékenységének. A felsőbbség méltó a tiszteletre Ismét Luther Márton szava: ........engedelmes tisztelettel sz eressük hát őket...” „... méltók is arra, hogy imádkozzunk értük...” Akik az emberekért élnek, s minden elhatározásukat, cse­lekedetüket az emberek érde­kében végzett felelősség és munka határozza meg, érde­mesek a tiszteletre, a megbe­csülésre. Ezért vagyunk szol­gálatkész, engedelmes tiszte­lettel felsőbbségünk, vezetőink irányában. Boldogok lehetünk, hogy nekünk ilyen felsőbb^ ségünk van, s szocializmust építő hazánk boldog állampol­gárai lehetünk. Ha valaki úgy gondolja, hogy politikai cikket olvasott, jól gondolja. De ne feledje el, hogy akkor, amikor a Mi- atyánk negyedik kérésében^ a mindennapi kenyérért imád­kozunk, a mindennapi ke­nyérbe beletartozik sok min­den, „mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálá­sára kell, mint például ... de­rék és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jő barátok, megbízható szomszé­dok és ezekhez hasonlók”. Harkányi László Valami kimondhatatlan fel- szabadulás, öröm töltötte most el. Ezért szívéből fakadt a jó­kedvű hívás: „Jézus, jöjj a házamba!” És Jézussal együtt meghívta asztalához vámsze­dő barátait is. Milyen furcsa társaság gyűlt egybe! Akiket semmibe vettek a város lako­sai. És mikor messzire hallat­szott a nevetés, a jókedv, az utcán megálltak az emberek és nézték bosszankodva: ez a Jézus éppen ilyenekkel van együtt! De ezék a hangok sem Jézust, sem Mátét nem zavar­ták. Badacsonytomaj protestáns ima­ház: a hónap első vasárnapján de. 9. Balatonakalj evangélikus templom: a hónap utolsó vasár­napján du. 1/4 2. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy- Zsilinszky u. 23.) minden vasár­nap tíu. 4. Balafonboglár reformá­tus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján de. 9. Bala- tonfenyves református imaház: a hónap első és harmadik va­sárnapján du. fél 3. Balaton­it! réti református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 9. Balatonfüzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 6. Ba­latonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatontelle református imaház: a hónap első és harmadik vasár­napján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) minden vasárnap de. 10. és refor­mátus templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Batatonszemes evangélikus ima­ház (FO u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balatonszepezd: a hónap har­madik vasárnapján du. 3. Bala­A legfőbb ok Jézus szerete­te volt. Róla szói az egész evangélium. Ebben az írásban, van Jézus nagy beszédgyűjte­ménye is, a „Hegyi beszéd”. Ez az evangélium látja Jézust a nagy beteljesedésnek, mert gyakran idézi az Ószövetséget („ez azért történt, hogy betel­jesedjék” az Ószövetségnek egy-egy ígérete). Amikor a vámszedőből lett tanítványra gondolunk. Jézus­ra gondolunk áhítattal: mi­lyen nagy a szeretete, a mág­neses ereje! Görög Tibor tonvilágos Drenyovszky-villa (Zrí­nyi u. 36.): júliusban és augusz­tusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasár­napján du. fél 2. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon (Béke u. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák Ferenc u. 18.): minden va­sárnap de. 10. Kőröshegy refor­mátus templom: a hónap második vasárnapján du. 1. Kövágóörs evangélikus templom: minden va­sárnap de. 11. Révfülöp evangé­likus templom: a hónap első va­sárnapját kivéve minden vasár­nap de. 9. Siófok (Fő u. 93.): min­den vasárnap de. 11. Sümeg pro­testáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 1—3.): a hőnap máso­dik vasárnapján du. 4., a hónap negyedik vasárnapján de. ló. Za- márdi evangélikus imaház (Aradi u. és IV. köz sarok): a hónap má­sodik és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasár­napján de. 11. Istentiszteletek a Balaton mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents