Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-13 / 24. szám

Isten dicsősége világunkban Ézs 6, 3 Igénk nem valamit mond Istenről, hanem a legfontqsabbat mondja: Mindig, mindenütt jelen van világunkban. Szentség­ben, dicsőségben. Tehát sohasem tétlenül, hanem úgy, hogy újat teremt, gátat vet a gonosznak és megújít sok-sok szívet. Vjtestámentomi nyelven: Szentháromság egy Istenként van jelen. Szentségéből, dicsőségéből, hatalmából és jóságából min­dig annyit értünk meg, annyiért kell hálásaknak lennünk, amennyit a világhoz és hozzánk való viszonyában, cselekvé­sében és szeretetében szakadatlanul megmutat. Ö MINDENNEK TEREMTŐJE ÉS URA. Nemcsak a terem­tés kezdetén volt az. A végtelen tér és történelem minden pontján és szakaszán az. Napjainkban is a „Seregek Ura”. Ura, mert teremtője a menny, az angyalok számunkra látha­tatlan világának. Teremtője, rendettartó, gondviselő, kor­mányzó Ura az általunk látható és végtelen világnak. De a Se­regek Ura az új életek sokaságában éppenúgy, mint a válto­zások folytonos egymásmellettiségében és egymásutánjában. Abban is, hogy sorra-rendre feltárja teremtése titkait és a fej­lődés ezerarcúságában, ajándékaiban sok emberszív és lelki szem csodálkozhat Rá mindennap, imádva és hálásan. Szá­munkra nem régmúlt a jelenléte, teremtése és úrvolta Még csak nem is tegnap. Egyre modernebb világunk, környeze­tünk újságai, lehetőségei, egész földünket érintő kérdései, fel­adatai között ráz fel és eszméltet rá igénk, világunk, életünk titkára, okára és céljára. Nem véletlenek játéka földünk és az emberiség sorsa. Isten felségterülete, teremtésének, cselekvé­sének, végső céljának műhelye. Nem engedi, nem tűri, hogy dicsőségének szállása, földünk, a gonosz és bűn káoszává és minden élet temetőjévé váljék. A gonosz és bűn elleni harcá­ban, új teremtésében és gondviselésében igényli és igénybe veszi emberteremtményének felelős szolgálatát. 0 MINDENEK MEGTARTÓJA, MEGVÁLTÓJA. Egész te­remtett világát átölelő haltalma és szeretete nem hagyja vesz­ni teremtését. Ezért lett közelvalóvá. Ézsaiás bizonyságtétele Istenünk földet betöltő dicsőségéről egészen kinyílik Lukácsé­ban: „Üdvözítő született ma nektek, az Űr Krisztus” (2, 11). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” érte és neki. így Isten dicsősége éppen nem szűkült le és be világunkban, hanem kinyílt, kitágult Krisztus megváltó mun­kájával és sokak boldog és hálára indító tapasztalatává vált és még válik. Közlevalósága többé nem riadalom és kárhozat, hanem mindenek üdve. A „Jaj nékem! Elvesztem!” vészkiál­tás félelmének kínját örökre elűzte a szent és dicsőséges Isten megváltó, embert és világot újjáformálni kész szeretete. Azért, ha övé a dicsőség a teremtésben és gondviselésben, még in­kább övé egészen mindenekre kiterjedő megváltó munkájá­ban. — Egyházának népe ilyen vigasztalással és reménységgel lehet felelős a világért és kell, hogy a világ legfelelősebb népe legyen. Hite, szabadsága, küldetése van arra, hogy osztozzék Isten világgondjában. Ö EGYSZERRE MUNKÁLJA VILÁGA ÜDVÉT ÉS JAVÁT. Egyetlen pillanatra sem tétlen fenségként néz az emberiségre, hanem folyvást szól és cselekszik. Hirdetteti igéjét és teremtő Leikével hitet ébreszt emberszívekben. így mindig vannak, akik megértik világra szóló szeretetét és szándékát. Egyházát azért élteti és ajándékozza, azért van és lesz a földön, hogy szolgá­latba állíthassa. Rábízza igéjét és ráruházza a felelősséget an­nak hirdetéséért. így munkálja világa üdvét. Dicsőségét úgy ié iríúf/ttiutatja, hogy igéjével és Lelke erejével üdvösséget sze­rez a földkerekség és a történelem határáig. Szokat 'azonban a szeretetszolgálat útján is munkába len­díti, akik ízlelik üdvösségszerző jóságát. Isten szeretete való­ban ökumenikus. Annyira, mint dicsősége, hiszen szeretete is az Ö dicsősége. Azért az emberiség földi java sem közömbös neki. Dicsőségével nem fér össze semmiféle embertelenség, el­nyomás, kizsákmányolás vagy faji gyűlölet. Az öldöklés, pusz­títás és a tobzódó és felelőtlen dúskálás árnyékában mijjdig ott terjengő nyomor sem. Azért teszi népét mindazok társává és szövetségesévé ezekben az ügyekben, akik a Seregek Urá­nak ismerete és elfogadása nélkül is készek az emberiségért munkálkodni. Az ő munkájában is szabad látnunk igénk evan­géliumát: Dicsősége betölti a földet. A világért. Hiszen: „Az Űré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók (Zs 24, 1). Szabó Gyula Gondolatok A múlt évszázad végén fi­gyeltek fel intézményesen a pszichológusok, orvosok és pe­dagógusok a gyermek külön világára. A gyermek nem mé­reteiben kis felnőtt, aki keve­sebbet lát ugyan a világból, mert kiesi, de lényegében ugyanúgy látja. Ma már tud­juk. hogy a gyermek másképp látja a világot, másként reagál érzelmeivel és másként kötő­dik a külvilághoz. Gyerme­kien látni annyi, mint önma­gában látni: a legegyszerűbb dolgot is egyedi, egyszeri je­lenségként. önmagában teljes­nek. Olyannak, ahogyan a művészet is megjeleníti! Vi­lágszerte a gyermeknapot en­nek tudatosítására tartják meg. Egy légy zümmög az ablak­üvegen. A gyermek úgy tud rácsodálkozni erre a szá­munkra semmitmondó törté­nésre, olyan kíváncsian fogad­ja be. ahogyan csak az ámul el, aki még nem ismer sablont és konvenciót. Nem csodát vár. nem is sző hozzá ábránd- képeket. Csak lebilincseli a látvány. Mert a világ dolgai nem „magától értetőd őek”. „Az. hogy a víztükör fodrozó-’ dik. kisimul és megint fodro­zódik, a gyerek szamára nem semmiség, nem törvényszerű, nem is véletlen, hanem szán­déknak, előidézésnek és bekö­vetkezésnek olyan egybefonó- dása, amely újra meg újra mint önmagában való törté­nés ragadja meg” — írja Mé- rei Ferenc a közismert Gyer­meklélektanában. Amikor Jézus azt mondja: „ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek orszá- _______________________________1 Gyertek, legyünk Isten munkatársai! TEOLÓGIAI AKADÉ­MIÁNK I—H. ÉVES HALL­GATÓI retorikából záróvizs­gaként azt a feladatot kapták, hogy vitaindító bevezetőt mondjanak a lelkészt hivatás­ról egy olyan ifjúsági körben, ahol többen is foglalkoznak az­zal a gondolattal, hogy a lel- készi pályára lépjenek. A dol­gozatok közül egyet teljes ter­jedelemben közlünk az aláb­biakban • Mindenekelőtt megköszö­nöm azt, hogy meghívtatok erre a mai alkalomra. Bizo­nyára sok mindent szeretnétek kérdezni tőlem: a kérdések, a beszélgetés előtt azonban el­mondok bevezetőként néhány gondolatot. MIT JELENT LELKÉSZ­NEK LENNI, lelkészi pályára készülni? — ez a témája rövid kis beszédemnek. — Egyhá­zunk az egyetemes papság el­vét vallja. Minden hivő ke­resztyén pap, ha az evangéliu­mot hirdeti, Isten kegyelmében bízva. Isten akarata szerint él. Éppen ezért a lelkészi pálya első feltétele az igaz keresz- tyénséq. — Nem tudom, kik azok közöttetek, akik arra gon­doltak, hogy a lelkészi pályát választják, ezért mindegyikő- tökhöz szólok: Tudjátok-e vál­lalni ezt az első f elf ételt ? LELKÉSZNEK LENNI AZONBAN „TÖBB” vagy In­kább „más”, mint egyszerűen keresztyénként élni. A lelkész munkája — hivatás, mesterség, ha úgy tetszik „szakma” is. A lelkészt a gyülekezet választja ki és hívja el szolgálatának teljesítésére. Következéskép­pen egész életre szóló munkát jelent az igehirdetés, az em­berekkel való foglalkozás, tö­rődés, a gyülekezetépítés. So­kan a legnehezebb hivatásnak tartják, a lelkészeket pedig a legtanultabb embereknek. En­nek valóban így is kell len­nie: a sokféle munka sokolda­lúságot követel. Egész embert kívánó nehéz pálya ez, de szép­ségét éppen a nehézségek le­küzdése jelenti! Tapasztaltam ezt édesapám életében is, aki már 40 éve lelkész Nem aka­rok rózsaszínű képet festeni a lelkészi hivatásról, inkább reá­lisan lássátok: nehéz, de szép pálya. Vállaljátok-e nehézségeivel, szépségeivel együtt? HARMADSZOR A TEOLÓ­GIAI AKADÉMIÁRÓL egyné­hány szót. — Elsőéves va­gyok még csak, de azt már megtapasztaltam, hogy itt va­lóban lehet a lelkészi pályára készülni! A komoly és nehéz tanulás, a vizsgák mellett azonban igazi főiskolai diák­élet folyik. Van lehetőség a barátszerzésre, közösségek ki­alakítására, szórakozásra, ön­képzésre — mindenre. De az adott lehetőségeket mindenki­nek magának kell kihasznál­nia. (A tantárgvakról, a tanu­lásról, a mindennapi életről még várom kérdéseiteket!) BEFEJEZÉSÜL: Isten belső hívása után — én, mint „kül­ső” valaki, mint embertársa­tok hívlak benneteket erre az egész életet kívánó szolgálat­ra. Istennek munkásokra van szüksége az egvházban, az egész világban. Munkatársak­ra, akik odaviszik az emberek­hez az Ö szeretetét, és hirde­tik a jót, az örömöt, a békét — az evangéliumot. Gyertek, legyünk együtt Is­ten munkásai, munkatársai! Seben István I. évf. hallgató Az élet napos oldalán , . „Hogy csendben és békében megférjünk az emberekkel” Jó múltkorában, amikor az egyik előadási órámon a haj­dani falusi, tanyasi települé­sek elzártságáról esett szó, csöndes vitába keveredtem Gy. Pistával. Pista Békés me­gyei — akárcsak jómagam —, és akkor mondott ellent el­hangzott szavaimnak, amikor arról beszéltem, hogy eleink, dédnagyszüleink annyira ma­gukra voltak hagyatva, hogy vajmi kevés kapcsolatuk lehe­tett akár a szomszédos község­gel. akár a nagybetűvel írható Világgal, de sokszor — és mi­lyen sokszor — megkésve ér­tesültek arról is, ami a tőlük öt kilométernyire levő tanyában történt. Pista éppen itt vágott közbe: náluk — Orosházán — régen is és ma is az volt, és az a ter­mészetes, hogy a tanyákon la­kók nagyon is számon tartják egymást, igaz emberséggel, sőt megható szeretettel figyelik mindazt, ami a harmadik, ami a tizedik szomszéd portáján történik. Számon tartják azt, ha valaki beteg, ha a másik meg családi problémákkal küszködik és örömmel vegyes büszkeséggel nyugtázzák azt, ha valakinek — szorgalmas munkája eredményeképpen — jól megy a sora. Ezért — mondotta — nincs igazam, mert az elzártság nem volt és főleg ma nem jellemző a tanyákon élő emberre. Sőt — igazította helyre a „tévedé­semet” — az emberek nemcsak tudnak egymásról, hanem ha kell, segítenek is egymáson, egymásnak. Fiatal barátom ellenvetését tudomásul kellett vennem, s így kellett tennem még akkor is, ha én a hajdani falvaink, tanyai világunk „lehatároltsá- gáról” vagy — ahogyan ma olyan divatos szóval mondjuk: kommunikációképtelenségeről óhajtottam néhány keserű szót szólani. Csakhogy őt és minden bizonnyal a mai fiatalok jó részét nem ez érdekli, számára nem ez a meghatározó tapasz­talat. Neki — és végső soron mindnyájunknak — az emberi kapcsolatok megléte, az em­beri kapcsolatok milyensége a fontos, a lényeges, és nem azok a tényezők, amelyek ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulását akadályozzák vagy nehezítik. Az a fontos és lényeges, hogy meg kell talál­ni azt az élet- és létformát, amely magától értetődőnek tartja a szükebb és az egészen tág értelemben vett közösség mindennemű segítését. S ha erre múltbeli példákat is tu­dunk felsorolni, akkor az va­lóban megható, ha pedig je­lenbelieket, akkor ez minden­képpen szívetmelenlegetően szép dolog. A MÚLTBELI PÉLDÁK FELSOROLÁSA HELYETT, maradjunk a jelenben: sze­rencsés és megelégedett em­bernek tudom magamat akkor, ha a szomszédaimra gondolok. Szerencsés vagyok, mert a tíz­emeletes ház nyolcadik eme­letén élve öt olyan szomszédot és jó néhány olyan lakótársat „tudhatok a magaménak”, akik megérdemelnék azt, hogy név szerint felsoroljam őket, ha erre helyem lenne. így szomszédom S. Dezső nyugdíjas és családja. S. szom­szédról csak annyit, hogy ha valaki a munkájáért élő em­bert kívánná megírni, meg­énekelni, akkor hozzá külde- ném: kérdezze meg őt, hogyan élt és él még ma is. A felesé­ge meg mindnyájunk gondvi­selője, olyan valaki, aki ide- költözésünk után nagyon hatá­rozottan. de nagyon szelíden rávette a „lakótársakat”, hogy pl a szemétledobó nem sze­métdomb. (Meg is lehet nézni, hogy milyen tiszta azóta is ez a „szemetes” hely.) A család­hoz tartozik még a „nagyfiú”, a meny és mindenekelőtt a már az ebben a házban szüle­tett unoka, ö az egyik sze- münkfénye, s csak azért az egyik, mert van az emeletün­kön egy másik apróság is. akit ugyanúgy szeretünk és tőle is azt várjuk, hogy majd szeres­sen bennünket akkor is, ha fel­cseperedik és mi már öregek leszünk. K. Sándorékkal közös a fa­lunk. A leányuk most érettsé­gizik és ez izgalomban tartja az egész nyolcadik emeletet: sikerül-e a vizsgája és főleg: felveszik-e az egyetemre. Tu­dom, hogy felveszik — mert jól tanul —, de azt is tudom, hogy ha a jövő tanévben egye­temi polgár lesz, akkor ezt mindnyájan megelégedéssel fogjuk nyugtázni. Éppen olyan megelégedéssel, mint ahogy ezt tették a szomszédok akkor, amikor az én lányomnak sike­rült az egyetemi felvételi vizs­gája. A legnépesebb család az északi sarokban lakik: anya, apa. leány és fiú, vő és meny élnek olyan harmonikus megértésben, hogy mindnyájan tanulhatunk tőlük. Velük szemben — a család negyedik tagjaként — él a nagymama. Ha őt látom, akkor a 6aját nagymamám jut az eszembe, s nemcsak azért, mert egészen kicsire öregedett, hanem azért is, mert mindig el van foglalva valamivel, mert ő az, aki szí­vével, törődésével összetartja az övéit... DE SOROLHATNÁM MÉG TOVÁBB: beszélhetnék a Tol­nai gyerekekről, az idősebb és fiatalabb „lakótársakról”, s bármennyit is írnék csak ugyanazt mondhatnám: sze­rencsés és megelégedett ember vagyok, mert olyan nagyobb családban — a szomszédaink között — élhetek, amely „csa­lád” messze betölti azt a óhaj­tást, amit Luther a Nagykáté­ban így fogalmazott meg: „Hogy csendben és békében megférjünk az emberekkel”. S hogy ez így van, ez egy fény- i sugár — az élet napos oldalá- j ról. Dr. Vámos József : tanév végén gába” (Mt 18, 3), akkor nem visszafiatalítani akar, amit nem is lehet megcsinálni, ha­nem erre a gyermekies szem­léletmódra akar elvezetni, ahol semmi sem,.magától ér­tetődő vagy véletlen”, hanem minden, szándéknak és előidé­zésnek a következménye. A gyermek az iskolai tanu­láson keresztül is készül az „életre”, a „felnőttek világá­ba”, ez az ő munkája, A ját­szással is tanul, de az ered­ménytől független tevékeny­séget nem nevezzük munká­nak. Az iskolai tanulásnak, még hg a jó pedagógusok igyekszenek is játékossá, gye­rekessé tenni, van követelmé­nye, sőt minősítése, amit ép­pen ezekben a napokban kaptáik meg a gyermekeink. Ezek a bizonyítványok nem­csak a gyermekek munkáját mutatják, hanem a pedagógu­sokét és a szülők munkáját is: mennyire tudtuk megszeret­tetni velük az egyes tantár­gyakat, hogyan tudtuk átse­gíteni óikét az egyes kudarcél­ményeken, ami tanulás köz­ben érte őket? Ha csak a tan­tárgy nehézségét emlegettük nekik, vagy a gyerekünk lus­taságát szidtuk, akkor a rossz bizonyítvány bizony nekünk is szól! Az okos szülő-nevelő le­ül a gyerek mellé, s kezdi magyarázni, hogy az esztergá­lyosnak és a mérnöknek miért kell tudnia számolni, az autószerelőnek és az űrhajós­nak miért kell érteni a fiziká­hoz, a permetező tsz-tagnak vagy az orvosnak miért kell ismernie a kémiát, vagy miért kell nyelveket tanulnunk az utazásokhoz . .. Beszéljünk a társadalmi munkamegosztás­ról is. ami hitünk szerint Is­ten akarata ebben a világban (1 Kor 12, 12.), mert így Isten világfenntartó munkájának leszünk részesei, amikor be- töltjük földi hivatásunkat! A tudomány életbeni szere­pét — és nemcsak anyagi je­lentőségét! — a szülőknek kell a gyermekeknek megmu­tatni. a szaktárgyak szépségé­re és érdekességére a pedagó- gusoknaik kell a gyerekeket elvezetni. Hazánkbarr az utób­biak nehéz munkájukért kü­lönös köztiszteletben állnak. A pedagógusnap alkalmából köszöntöttük is őket gyerme­keinken keresztül virágokkal, kormányzatunkon keresztül j utaknazásokikal. Missura Tibor Fáklyavivők Már elindultak a staféták, hogy az ókori olimpiai játékok színhelyéről, Görögország Olimpia nevű falujából Mont- reálba, az idei nyári olimpiai játékok helyére vigyék az olimpiai lángot. Az olimpiai láng a barátságnak, a testvéri­ségnek és a békének a jelképe. A világ sportolói nemcsak azért gyülekeznek össze négy- évenként, hogy erejüket, ügyességüket összemérjék, ha­nem azért is, hogy hitet tegye­nek a népek barátsága és testvérisége mellett. A sportolók között megtisz­telő feladat fáklyavivőnek, az olimpiai láng továbbadójának lenni. Rendszerint azok közül a sportolók közül választják ki őket, akik az előző olimpiák valamelyikén ügyességükkel, vagy sportszerűségükkel kitün- tettékx magukat. Amikor az olimpiai láng elérkezik majd céljához, nemcsak az ő szivü­ket, hanem minden békeszere­tő ember szívét megtölti az iga­zi öröm. AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY HÓNAPBAN AZ evangélikus élet gyer­mekrovatában is ilyen fáklyavivőkről lesz szó. Ezek a fáklyavivők azonban, akik kö­zül alkalmanként egyet-egyet bemutatunk, nem az olimpiai lángot viszik, hanem a szere­tetnek, az örömnek és az új életnek Krisztus Urunk által lángra lobbantott füzét adják tovább. S nem is egy megha­tározott városba igyekeznek, hanem mindenkinek, aktvei csak találkoznak, átadják a jó hírt. hogy Jézus Krisztus sze- retetével lehet örömben, béké­ben és boldogságban élni. AZOKRÓL AZ EMBEREK­RŐL LESZ SZÓ. akik találkoz­tak Jézussal, a názáreti vándor prófétával, hosszabb, vagy rö- videbb ideig együtt jártak vele és megismerték benne Urukat, Megváltójukat. Majd meglátjá­tok, hogy milyen különböző módon lehet Jézussal találkoz­ni, milyen különböző körülmé­nyek között lehet vele ismeret­séget kötni. Azt is megláthat­játok, hogy bár a Jézussal va­ló találkozás módja különböző, az az öröm és boldogság, azon­ban, mely a vele való találko­záskor megtölti a sziveket, mégis nagyon hasonlít egymás­hoz. Akik átélik ezt az örömöt, nem is tudják azt megtartani maguknak, hanem ellenállha­tatlan belső kényszert éreznek arra, hogy másoknak is juttas­sanak ebből az ajándékból. így lesznek fáklyavivőkké, a szere­tet, a béke és az új élet köve­teivé. A FÁKLYA VI VÖK ÚTJA NAGYON KÜLÖNBÖZŐ. Egyeseket örömmel fogadják, másokat meg megvetik, kigú­nyolják. Jézus első fáklyavivői között nagyon sokan voltak olyanok, akiknek életük felál­dozásával kellett tanúsítani, hogy ők annak a Jézusnak a tanítványai, aki a legnagyobb áldozatra is kész volt ember­társaiért. Jézus első fáklyavivőivel ilyen sorrendben fogunk talál­kozni: 1. Vámszedöből evangé­lista (Máté). 2. Aki a veszély­ben is követte Jézust (Márk). 3. Az orvos-evangélista (Lu­kács). 4. A szeretet apostola (János). 5. A nagy testvér ár­nyékában (Jakab). 6. Az oszlop­apostol (Péter). 7. A legna­gyobb apostol (Pál). 8. A hűsé­ges munkatárs (Barnabás). 9. Az ifjú szolgák példaképe (Ti- móteus). 10. A „hitetlen” Ta­más. 11. Az első vértanú (Ist­ván). 12. Aki nem tartotta ma­gát méltónak Jézus keresztjére (András). 13. India apostola (Bertalan). 14. Aki választás útján lett apostol (Mátyás). 15. Csak anyagbeszerző? (Fülöp). AMÍG EZEKET A RÉGI FÁKLYA VIVŐKET VÉGIG­KÍSÉRJÜK izgalmas útjukon, talán észre se vesszük, hogy a mi szívünkben is meggyullad a szeretet krisztusi lángja, s mi magunk is fáklyavivőkké vá­lunk: beszédünkkel, magatar­tásunkkal, egész életünkkel közvetítjük az öröm és boldog­ság jó hírét a körülöttünk élő embereknek. Jr. Selmeczi János NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA SÁROSPATAKON 11. Rákóczi Ferenc születé­sének 300. évfordulója alkal­mából a Magyar Történelmi Társaság és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia. Borsod-Aba- új-Zemplén megye Tanácsa, Sárospatak város Tanácsa, a Magyar Tudományos Akadé­mia Irodalomtudományi Inté­zetének 18. századi munkakö­zössége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Rákó­czi -emlékbizottság támogatá­sával A Rákóczt-szabadság- harc és Európa címen május 24-től 28-ig nemzetközi tudo­mányos konferenciát rende­zett Sárospatakon. A konfe­rencián többek között dr. Fa- biny Tibor teológiai akadémiai dékán is előadást tartott „Rá­kóczi diplomáciájának vallás­politikai vonatkozásai” cí­men. EGYHÁZZENEI ISKOLA HALLÉBAN A Német Demokratikus Köz- nye, a hallei egyházzenei iskola társaság legrégibb és legna- 50 éves. 1926 óta több mint gyobb ilyen jellegű intézmé- ezer növendék végzett itt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents