Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-13 / 24. szám

Mit tanítunk as új Teológiai Akadémián? Az újszövetségi tanszéken ELSŐRENDŰ JELENTŐSÉ­GŰ a keresztyénség hite és élete szempontjából az Újszö­vetség. Benne találjuk meg a Jézus Krisztusról, mint Urunkról és megváltónkról szóló legelső bizonyságtételt. Benne találunk választ arra a kérdésre, hogy hogyan kelet­kezett a keresztyénség, és mit jelent keresztyénnek lenni. Éppen ezért elsőrendű jelen­tőségű ielkészkiépzésünkben az Újszövetséggel Való foglalko­zásunk. Sók évre visszatekint­ve lehet mondani, hogy volt idő. amikor híveink és az em­berek körében szélesebb körű biblia ismeretét tételezhettünk fel, mint ma. De a pontosabb bibliaismerettel nem mindig volt egyenes arányban' az Írás tartalma és üzenete iránti iga­zi érdeklődés. Gyakran a ha­gyományos tisztelet és a meg- szokottság közömbössége vet­te körül a Szentírást. Ma az emberek és különösen a fiata­labb nemzedék — részben ta­lán éppen az el világi asodás, a szekuralizáció következtében — frissen, elevenen, életsze­rűen közelíti meg a Szenti rést, amikor találkozik vele. Ér­deklődésük sokoldalú és igé­nyes. Nem lehet velük szem­ben egyszerűen az Újszövet­ség kánoni tekintélyére hivat­kozni, és minden kérdést el­hárítani azzal a tekintélyi elv­vel, hogy „ez Isten igéje”. Tudni szeretnék, hogyan is ke­letkezett az Űjszövetség, mi a történeti háttere és összefüg­gése a keresztyénség eredeté­nek. Az érdeklődés homlokte­rében áll különösen Jézus sze­mélye, működése, tanítása: mi a történeti igazság Jézus sze­mélyével kapcsolatban, és mi­lyen címen állítjuk, hogy ő az Igazság ma is, számunkra is. A mai ember igényes és sok­oldalú érdeklődésére igénye­sen és sokoldalúan kell felké­szítenünk a jövendő lelkész- nemzedéket az újszövetségi tudománnyal. jegyzetnyagban olyan észrevé­tellel, hogy a .szöveget egyik értelmezéssel így, más értel­mezéssel amúgy lehet fordíta­ni. (Kiragadott példa: Hm 3, 9. vagy 3, 21p Erre az alapve­tő tartalmi és nyelvi ismeret­re épül fel az Újszövetséggel való tudományos szintű fog­lalkozás. amely mindenekelőtt két irányban halad, mert két ni tartalmáról eltereli figyel­münket, ha emberi történeti eredetét és összefüggéseit ku­tatjuk. M.i nem így látjuk ezt a kérdést. Mi Jézus Krisztus­ban a „testté lett Igében” hi­szünk, aki belépett az embe­riség történetébe, s ezért a ró­la szóló írott bizonyságtétel­nek, az evangéliumoknak, a leveleknek és egyéb iratoknak A Teológus Otthon egyik szobájának részlete A LEGELEMIBB ISMER­KEDÉS '*®z Újszövetséggel .„újszövetségi bibliaismeret" címen történik. A magasabb szintű kérdések felvetésére természetszerűleg nem is le­het gondolni addig, amíg a hallgatók nem tudják, hogy mi is t'an' az Újszövetségben: milyen könyvek vannak ben­ne, milyen történeteket mon­danak el az evangéliumok Jé­zusról, milyen leveleket, mi­lyen célból írt Pál apostol stb. Már a magasabb szintű munkára készít el az újszö­vetségi görög nyelv tanulása. Ez kétségtelenül nehéz fel­adat- De ha valalki belelapoz az új bibliafordításunkba, lépten-nyomon találkozik a kérdésre keres választ: ho­gyan keletkezett az Űjszövet­ség, és hogyan jött létre a ke­resztyénség. AZ ŰJSZÖVETSÉG ERE­DETE olyan történeti kérdés, amelyre nemcsak a történeti érdeklődés miatt, hanem ke­resztyén hitünk felől közeled­ve is választ kell keresnünk és adnunk. Nem mindig 'és min­denütt látták ezt a történeti kérdést lényegiesnek. Sőt tud­juk, hogy vannak keresztyén közösségek, amelyek ezt a tör­téneti érdeklődést elutasítják azzal az indokolással, hogy a Szentírás, .benne az Újszövet­ség is. a maga egészében szó­ról szóra, betűről betűre isteni eredetű könyv, amelynek iste­Hálaadás Tótkomlóson ugyanúgy, mint ezek gyűjte- . menyének, az újszövetségi ká­nonnak megvan a története. És amikor az Újszövetség tör­ténetét kutatjuk, akkor a tör­ténelmet a kész Újszövetség felől visszafelé, pergetjük Jé­zus felé. Ez a történeti irányu­lás Jézus felé jellegzetesen re­formátort. Ma az ökumenikus dialógusban sokszor szerepel az a tétel, hogy nem lehet egy­más mellé állítani a Szentírást és a hagyományt, mint a hit két forrását, mert a Szentírás, tehát az. Újszövetség is, a ha­gyományból csapódott le. Ez önmagában igaz. De hozzá kell tennünk, hogy az Újszövetség a Jézusra vonatkozó hagyo­mány legeredetibb lecsapódá­sa, és ezért mindennemű egy­házi hagyomány előtt és felett áll, és minden egyházi hagyo­mánynak, tanításnak, bizony­ságtételnek feltétlen mértéke. A KERESZTYÉNSÉG ERE­DETÉRE csak az újszövetségi kor történetének ismeretével adhatunk választ. Az ószövet­séggel kapcsolatban elég szé­les körben tudatosult az a tény, hogy Isten népének tör­ténete szemléletessé a kor tör­ténetének ismeretével válik. Az Újszövetséggel kapcsolat­ban azonban keresztyén kö­rökben sokszor leszűkült a tör" téneti látóhatár, és kevésbé tudatosult az Űjszövetség val­lási, politikai és társadalmi lá­tóhatára. Ezért azután, ami­kor az újszövetségi üzenet mai megszólaltatásáról van szó, a Jézusrói szóló evangélium mai vallási, politikai és társadalmi széles látóhatárát is nehezen tudják megérteni és megértet­ni. Azt hiszem, ezzel elég vi­lágossá vált az Űjszövetség történeti szemléletének mai aktualitása. JÉZUS KRISZTUS az Űj­szövetség egész bizonyságtéte­lének középpontja. Ezt a re­formátorok közül különösen Luther Márton hangsúlyozta. Látását és tételét az újszövet­ségi tudomány is igazolja. Igaz azonban az, hogy ma az ér­deklődés nem annyira az Űj­szövetség egysége, mint in­kább a benne foglalt bizony­ságtétel sokfélesége, sokszínű­sége, pluralitása felé fordult. Az újszövetségi tudomány kiét ága foglalkozik ezzel a kér­déssel. az újszövetségi írásma­gyarázat és az újszövetségi teológia. Az. előbbi részletek­be menően elemzi az Űjszö­vetség egyes könyveinek szö­vegét és gyakorlatilag termé­szetesem a legfontosabb Iratok: az evangéliumok, Pál Római levele stb. állnak homloktér­ben. A másik tudományág: az újszövetségi teológia azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az első keresztyénség hogyan ér­telmezte Jézus működését, ta­nítását, halálát és feltáma­dását. Eközben nemcsak a kérdések sokasága, hanem az őskeresztyén teológia egész színképe is kibontakozik ©lőt­tünk. A sokféleség tehát tör­téneti tény. De a feladatunk­nak tekintjük annak elemzé­sét is, hogy az őskeresztyén- ségben kimutatható különbö­ző teológiai irányzatoknak van mégis egyetlen egy vonat­kozása pontja, és ez Jézus Krisztus. Az Újszövetség em­berei különféleképpen,'de va-% lamennyien Jézusról tesznek bizonyságot, s így kerül a sok­féleség középpontjába az a Jé­zus. aki egészen más volt. és mást akart, mint amit tőle vár­tak — akié minden hatalom mennyen és földön, de aki ezt a hatalmát az ember megmen­tésére, javára, szolgálatára használta és használja. És ugyanezt várja követőitől, egyházától. Így épül bele az újszövetségi tanszék munkája egyházunk mai szolgálatába. Dr. Prőhle Károly Jókor meglett hasznos lépés Mielőtt egy család nekifog házat építeni, először tervet ké­szít, s aztán az anyagi fedezet előteremtésének módjait keresi meg. Az emberiség békés családi egvüttlakozásának terveit az ún. helsinki értekezleten már megalkották. Sőt Európa és Észak-Amerika államfői aláírásukkal erre magukat mintegy el is kötelezték. Az is kiderült már, hogy az építkezést is to­vább lehetné folytatni, ha az emberiség megszabadulna a fegy­verkezés terheitől. A leszerelési világnap azt célozza, hogy minden ember lelki ismeretét és felelősségérzetét fölrázza. Mi a világ békés akaratú tömegeivel együtt követeljük meg a politikusoktól és a katonai vezetőktől: a politikai enyhülést folytassák, sőt mindinkább vigyék át katonai síkra is. Szük­séges, hogy a világ népei ezt mind hangosabban követeljék. Ügy látszik az egyes nyugati katonai vezetők képtelenek az újonnan kialakult helyzetnek megfelelően gondolkodni. Ellen­kezőleg, tovább akarják folytatni a fegyverkezési versenyt, amit az imperializmus kényszerít az emberiségre. Fülükbe kell kiabálni: Uraim a Pentagonban és egyebütt, Önök egy ütem­mel el vannak maradva. Tájékozódjanak a politikában és a vi­lág közvéleményében. S meggyőződhetnek, hogy Önök egy időszerűtlenné vált rendszerben gondolkodnak még mindig. Lehetetlen az enyhülés térhódítása idején egyre több és egy­re költségesebb fegyverfajtát kifejleszteni és felhalmozni. Hi­szen egy-két éven belül úgyis korszerűtlenné, hogy ne mond­jam kacattá válnak. Egyébként is a fegyverzet növelésé már rég elvesztette az értelmét: hisz <a világot csak egyszer lehet elpusztítani! Minek ehhez Önöknek többszörös lehetőség és több fajta módszer? Egyébként is, tábornok urak, mi a világ népei, nem elpusztulni, hanem élni akarunk, egyre jobban és a béke növekvő biztonságérzetében. A stockholmi felhíváshoz való csatlakozásunkban is többek közt ezt akartuk kifejezésre juttatni. IGAZ, HOGY NEM MINDENKI OLVAS ENSZ KIMUTATÁ­SOKAT, különben velőig borzadna: a világ jelenleg évente 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre! Ez hatszor több, mint amit a közegészségügyre áldoz. És többszöröse annak, amit közoktatásra és mezőgazdaság .fejlesztésre fordít. Közben a világ számos helyén hiába kiáltanak a betegek orvos és gyógy­szer után, másutt pedig nincs meg az embereknek a betevő falatja. Bűn tehát, a szó igazi értelmében, 20 millió embert fegyverben tartani. 50 millió fö szolgálja a haditermelést. Pe­dig ezek mind kitűnően képzett és súlyosan megfizetett szak­emberek. Mi, az utca emberei szinte föl se tudjuk fogni az ily módon elfecsérelt értékek nagyságát. Szédítő belegondolni, mit tudna ennyi nagyszerűen képzett és ereje teljében levő férfi a béke viszonyai között az emberiség javö.ra megtermelni. Hogy ezek a gondolatok ne maradjanak vágyálmok, a szocia­lista világ külpolitikája eddig is hallatlan erőfeszítéseket tett a kölcsönös bizalom kiépítése, szóval az enyhülés s így a ka­tonai enyhülés érdekében is. Az eredmény még nem túlzottan lelkesítő! Szórványos híreket hallunk a SALT tárgyalásokról, f genfi Leszerelési Bizottság munkájáról. De meg kell becsül­nünk a jelenlegi helyzetben a kismértékű előrehaladást is, mert ezek az előrehaladás irányát mégiscsak mutatják. Annál nagyobb örömünkre szolgált az a legújabb hír, hogy Moszkvá­ban és Washingtonban egy időben vette a kézbe a tollat Brezs- nyev főtitkár és Ford elnök, hogy aláírja a földalatti atomrob­bantások korlátozásáról kötött újabb egyezményt, s mindez az amerikai elnökválasztási kampány idején! Az ottani ideges hangulatot is segíteni fogja talán Brezsnyev kijelentése: „Ez a szerződés a korábban létrejött megállapodásokkal összekap­csolva azoknak az intézkedéseknek újabb láncszeme, amelyek a fegyverkezés fokozódásának korlátozására és az atomfegy­ver-kísérletek általános és teljes beszüntetésére irányulnak.” Csattanós válasz ez a pentagoni héják vijjogására, a támadás­ba lendült újfasiszták vádaskodására és az NSZK-beli Strauss vezette szavalókórusnak. A vezető hatalmak a világ sorsáért érzett felelősségben most azt nyilvánították ki, hogy nem befo­lyásolják őket az ilyen felelőtlen hangok, hanem továbbhalad­nak az enyhülés útján. Együttműködnek az atomenergia békés felhasználásában, és az is nyilvánvaló, hogy Brezsnyevnek isaza van ebben, ez más országok számára is haszonnal fog járni. VALÖ IGAZ, HOGY EZ MÉG NEM LESZERELÉS, de egv lépés már az oda vezető úton. A világ adottságait ismerve, ki­mondhatjuk: jókor megtett és nagyon hasznos lépés! Aki akar­ja. megértheti: a politikai enyhülés immár katonai síkra is át­terjedt. A világméretű társadalmi fejlődés eredményei ilyen módon hatottak a nemzetközi erőviszonyokra. Az enyhülés te­hát továbbterjed és folyamatos. Egv közmondás jut eszembe: a kutya ugat. de a karaván halad. Az enyhülés folyamata te­hát feltartóztathatatlan és az emberiség érdekében annak is kell maradnia! Virágh Gyula " \ 4 230 ESZTENDEJE volt áp­rilis 25-én annak, hogy Szent- andrás pusztájáról 80 család érkezett Komlós pusztára. Ide menekítették evangélikus hi­tüket és élniakarásukat. Még azon a tavaszon, hajlékukkal egyidőben építették fel az imaházál és az iskolát. naik cselekedetei jöttek elő, hanem benne vannak az egy­szerű gyülekezeti tagok 'is, akik formálták a 230 eszten­dő gyülekezeti életét. Szíve­sen gondolunk arra a család­ra is, amelynek tagjai hűség­gel őrizték meg azt az énekes könyvet, amelyből énekeltek a A gyülekezet elnöksége és presbitériuma Anna-Maija Raittila: MÓNIKA „Mit kért ő tőled annyi könnyhullatással, Istenem? Semmi mást, csak azt, hogy ne engedj elhajóznom. De Te minden értelmet felülhaladó gondviselésedben nem törődtél azzal, amit abban a pillanatban kért, hanem legmélyebb vágyára hallgattál, hogy azt cselekedd meg velem, amiért szüntelen imádkozott.” (Augustinus) Felszedték már a hajó hídját. Vitorlákat duzzaszt a szól. És ne hidd, Mónika a parton, hogy titokban éretted sírt, hogy maga se tudta, hova indult, Ki elől menekül és Kit keres kompromisszumokban, szabad viszonyokban, dicsőségben... Odáig imakamrád rácsain át nem kíséri el bánatod. Beiraiás vallásoktatásra A hittanbeíratás az 1976—1977. tanévre az általános isko­lákban és a gimnáziumokban június 16-án, szerdán délután 14—18 óráig és június 17-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell be­íratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíra­tást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. ORGONAMÜVEK BEMUTATÓJA A Délpesti Református Egy­házmegye orgonamű-pálváza- tán díjnyertes művekből első ízben június 13-án, vasárnap este 6 órai kezdettel lesz be­mutató hangverseny zenés áhitat keretében a budapest-jó­zsefvárosi református tem­plomban (VIII., Salétrom u. 5.). Az előadásra kerülő művek szerzői: Fosang Árpád, Hal­mos László, Kenesei György, Koloss István, Lisznyai Szabó Gábor, Máté János, Pécsi Se­bestyén, Rezessy László és Su­lyok Imre. A díjnyertes mű­vek előadására felkért művé­szek: Beharka Pál, Keraszon Dezső. Kovács Endre, Máté Já­nos és Sepsy Károly. I A nyolcvan családból, túl minden próbatételen és embe­ri nyomorgattatáson, 50 éven belül 3 templomot építő gyüle­kezet lett, miközben arról is igyekeztek gondoskodni, hogy minden gyermek tanulhasson. A lelkészek sorában ott volt Wallaszky Pál, aki éppen itt írta hitet ébresztő prédikációi mellett az első magyar iro­dalomtörténetet latin nyel- nyelven. ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉ­SÜNKBEN nemcsak a régmúlt dicső nagy emberei és azok­Szentandrás pusztáiról Kondás­ra tartó elődök is. Szerényen tartotta meg a tótkomlóei gyülekezet ezt a ju­bileumot, de mégis méltóan. Ezen a napon iktatta be a gyü­lekezet igazgató lelkésze az újonnan megválasztott 15 pres­bitert és 80 képviselőtestületi tagot. Istennek legyen hála és di­csőség a 230 éven át elvett jó­ért, áldása kísérje tovább gyü­lekezetünket és új szolgálatte­vőit. Koppány János Leng az árbocon az indulás lobogoja: a halálé és az élő reményé. Finnből fordította Túrmezei Erzsébet « t Komoly Sámuel Komoly Sámuel makói lel­kész hosszú és súlyos betegsé­gében 55 éves korában május 30-án elhunyt. Június 2-án nagy gyülekezet részvételével kísérték el sírjáig felesége, gyermekei, rokonsága és a Csongrád-Szolnoki Egyházme­gye lelkészei. Ravatalánál Fo­dor Ottmár esperes hirdette az igét. sírjánál dr. Cserháti Sán­dor szegedi lelkész szolgált. „... az én Atyámnak az az aka­rata, hogy aki látja a Fiút. és hisz benne, annak örök élete legyen ...” ÖKUMENIKUS ÖSSZEFOGÁS A BRAZIL SZÁRAZSÁGBAN Több mint egy hónapot ké­sett az összesen négyhónapos esős évszak Brazília északkele­ti részén. A falusi lakosság Serato vidékéről a vízhiány miatt ismét a nagyvárosok nyomornegyedeibe v menekült, másr k tizenöt kilométeres vagy még ennél is hosszabb utat kénytelenek megtenni a legközelebbi víznyerő helyig. A „Diaconia”, tizenegy bra­zíliai protestáns egyház közös vállalkozása nyolc év óta tesz erőfeszítéseket annak érdeké­ben, hogy a gyakori szárazság­tól és árvizektől váltakozva sújtott lakosságot lakóhelyé­nek feladásától eltanácsolja. Technikai és anyagi segítséget igyekeznek nyújtani öntöző- rendszerek és gátak építéséhez, valamint iskolák és egészség­házak létesítéséhez. \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents