Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-13 / 24. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XLI. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1976. június 13.

Ára: 2.50 Forint

A Szentháromság: érettünk

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN a keresityénség tanításának drága kincse szólal meg. Nem egyházi tanról vagy dogmatikai tételről van szó csupán, hanem Isten ajándékáról, amelyben megfejti önmagát, kitárja lényegét és szívét. A Szentháromság Isten alapvető magatartását tükrözi ez a szó: érettünk! Érettünk történt minden. Istennek ez az ember iránti végtelen szeretete, sőt: emberközéppontúsága a legfőbb jellemvonása. A Szentháromság teljes szeretete lüktet benne ebben a szóban és magatartásban: érettünk.

AZ ATYA ÉRETTÜNK CSELEKEDETT. Amikor Isten megteremtette a világot, szépei és jót alkotott. Gyönyörű a természet. Isten szépérzéké sugárzik, a teremtett világban. Isten bölcsessége alkotta a természeti' törvényt, a világ nagy rendjét. Ebben a pompás rendben, óriás világ-loglkában benne lüktet a Teremtő bölcsessége. Isten jónak tervezte a .világot, amelyben minden kölcsönösen kiegészíti egymást, egymást táplálja és szolgálja. A világba rejtett életet adó erő.' a természeti törvények hasznossága, a világ tápláló és eltartó mivolta bizonyságot lesz Isten jóságáról.

És ez a méreteiben hatalmas, szépségeiben lenyűgöző, célszerű logikájában megérthető, gondoskodást és táplálást jelentő világ nem egyébért van, hanem az emberért: érettünk. Isten nekünk adta e világot, hogy benne uralkodjunk, a magunk. hasznára fordítsuk, a természet törvényeit megismerjük, s Isten munkatársai legyünk abban, hogy ennek a világnak a szépségét, gazdagságát, kihasználhatóságát továbbépítsük. Amikor Isten uralkodóvá tette az embert a világ felett, ezzel világosan tudtunkra adta, hogy ez a világ az ő tulajdona, mint a zsoltáréra mondja: „Az Űré a -föld és annak teljessége" — de ugyanakkor kinyilatkoztatta akaratát, hogy ez a világ nem egyébért van, mint érettünk.

A FIÚ ÉRETTÜNK JELENT MEG. Istennek a békés, szép és gazdag világát a bűn, az ember bűne fonákjára fordította. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek módja van választani élet és halál, hamisság és igazság, szennyes és tiszta között. Isten tervét és akaratát rontja meg, ha az ember a bűnt választja. Váltságul és orvosságul nem kevesebbet, mint tulajdon Fiát adta ártatlan bárányként érettünk. Mi többet tehetett volna Isten, hpgy tökéletesen bebizonyítsa irántunk való szeretetét: minden érettünk van! A hibátlan és szeplőtlen Bárány minden szenvedése és kínja: érettünk. Azért volt ő szent és tökéletes, hogy eleget tegyen érettünk. Isten célgondolata Jézussal az volt, hogy az emberért küldi a világba. Már Jézus születését így értelmezte a Szentírás: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3, 16).

Az érettünk született Krisztus érettünk élt. tanított, szeretett, érettünk halt meg, érettünk támadott fel, mindent érettünk cselekedett. Méltán foglalja össze Pál apostol Isten ember- szerető szándékát így: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk?” (Rám 8, 32). Nem megrendítő az, hogy minket részesít Isten előnyben, és tulajdon Fiát hátrányban? Nem gondolkoztunk még ezen az értékrenden, hogy először mi szerepelünk Isten szeretetében, és azután egyszülött Fia? Nem bizonyította be Isten ezzel eléggé, hogy valóban mindent, oda akar ajándékozni minekünk? Nem lükteti eléggé Isten igéje ezt a középponá gondolatot: érettünk?

A SZENTLÉLEK ÉRETTÜNK MŰKÖDIK. Isten, aki nekünk adta és ránk bízta világát, aki bűneink váltságául és életünk megújításául adta az ártatlan Bárányt, Krisztust, a Szentlélek által az egyházban hirdetteti igéjét és akaratát, amelynek legfőbb tartalma kibeszélhetetlen szeretetének gazdagsága. amelyben az ártatlan Bárányon keresztül elveszi a világ bűneit és új életre készít fel minket. A hirdetett igében és a kiosztott szentségekben jelenlevő Isten hirdetteti nekünk, hogy az ő egész lénye telve van szeretettel irántunk, s ez a szeretet azt lükteti, dobogja: érettünk! Nekünk szép ez a világ. miénk ez a természet, minket gazdagít a föld minden java. miénk a keresztfa oltára, s az azon elkészített váltság, miénk az új élet, amelyben a Szentlélek naponta megújít minket, miénk az egyház, a Szentlélek tábora, amelybe Isten Lelke egybeseregelteti mindazokat, akik hisznek Jézus Krisztusban. Miénk az egyház, amely a Krisztusban hivőknek erőforrást jelent az életben való helytállásra. Miénk az egyház, amely azért szolgál az igével és szentségekkel, hogy az egyháznak, a Krisztus-testnek, a tagjai megteremjék a Krisztus-hit jó gyümölcseit, a. felebaráti szeretet cselekedeteit.

Mit jelent ez számunkra gyakorlatilag? Ez az egyház, a magyarországi evangélikus egyház, nem másért van, mint érettünk. Ez embert szolgáló egyház. Nem öncélú, nem hatalmi, nem papos egyház, hanem a hivő emberért működő, mert Isten maga így jelölte meg rendeltetését. Ezért érezzük magunkat iit lelki otthonunkban, ezért tekintsünk bizalommal erre az egyházra, ezért érezzük jól magunkat itt, ezért ajándékozzuk meg szeretettel ezt az egyházat és gyülekezetét, mert érettünk van.

MIKOR ÍGY ÁTTEKINTETTÜK, MIT CSELEKEDETT ÉRETTÜNK az Atya, a teremtett világ ideajándékozásában, a Fiy, önmaga halálában és feltámadásában, s a vezérlő Szentlélek. az egyház működtetésében, akkor értjük meg érettünk szolgáló szeretetét, mert ez mind ebbe a szóba foglalható ösz- sze: érettünk! Isten minden cselekvésével ránk céloz, itt minden ránk irányul és minket ölel át szeretete.

EMBERTÁRSAINK KÖZÖTT KELL MEGHÁLÁLNUNK mindazt a kegyelmet, amit Istentől kaptunk. Ha Isten azt mondja: minden érettetek van, akkor nekünk azt kell mondanunk erre: én pedig éretted vagyok. Uram! ö viszont a feléje forduló és hozzá megérkező szívet visszafordítja az embertársak felé, azokra mutat, mintha mondaná: háládat ott bizonyítsd be közöttük!

D. Dr. Otllyk Ernő

Hitben és testvériségben megerősödve

tudunk hűen szolgálni

Megkezdődtek az országos le/készi konferenciák

Az ég kékje csillogóan tükröződik a Balaton vizén, a környező természet üde májusi zöldje, a friss — hegyek fuvallatát hozó — levegőjárás és az érzékelhető csend: mindezek együtt szolgáltatják a megfelelő hátteret a Gyenesdiáson megkezdődött országos lelkész- konferenciák megnyitó napján. Érezhető az öröm is, ahogy a rég nem látott kollégák most találkoznak, együtt lehetnek és együttesen tanulhatnak, gondolkozhatnak a lelkészeket közelről érintő teológiai, egyházpolitikai és társadalmi kérdésekről. Akik itt most együtt vannak, fiatalok és idősek — 25 évtől a közel 70 évesig, lelkészek és női lelkészi munkatársak. mindezeket a tanulás, ismeretbővítés és hitbeli megerősödésük igénye fogja össze.

EGY-EGY TURNUS, 55—60 LELKÉSZ, KÖZÖS MUNKÁJA közel egy hetet vesz igénybe, mindig hétfő estétől péntek délutánig, mégpedig — most hiába van itt a Balaton! — nem a pihenés és üdülés időbeosztásával. hanem reggel 8- tól — Szünetekkel — este 9-ig igen feszes és- jól átgondolt programmal, amelynek keretében előadások, konzultációk, parlament és hozzászólások váltják egymást; ezen kívül naponta kétszer — reggel kezdéskor és este zárás előtt — áhítatok. Mindez lehetőséget ad egy-egy témában való elmélyedésre. bár nemcsak figyelni kell, hanem jegyzetelni is, hogy később is mód legyen a hallottak otthoni újabb átgondolására.

Az ige, diakóniai teológiánk révén a központba állított Krisztusban szólítja meg itt lelkészeinket összességükben és mindenkit egyénileg is; Krisztus, akinek ereje élő és ható ma is, és a szolgálatra igazítja lábaikat.

LAPUNK MÁJUS 16-1 SZÁMÁBAN már írtunk nagy vonalakban a konferenciáról, az előadókról, valamint a témákról. Ismétlés helyeit most arról adnék számot, mi volt az, ami különösen megkapott a konferencián. Először is az, hogy érzékelni lehetett, lelkészi karunk mennyire együtt van gyülekezetével, népünkkel, mennyire azonosul a falu, a város lakosságának, népünk kis és nagy gondjaival, örömeivel; másodszor az a nagy felkészültség, amellyel az előadók ide kiálltak, és felelős szóval, személyes hittel és meggyőződéssel vallottak a témáikról; harmadszor — és nem’ utolsósorban — az, ahogyan a. hallgatóság figyelt, órákon át jegyzetelt, majd lelkiismeretből fakadó, hitet tevő felelősséggel, mindig építően szólt hozzá a témákhoz.

D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELNÖK ELÖAÜÁSA 'elején annak az örömének adott kifejezést, hogy ez a lelkészi konferencia — 4 éves szünet után — ismét létrejöhetett, ezt a tényt igen nagyra értékeli és kéri a lelkészeket, hogy nyitott lélekkel legyenek itt jelen. Hitben erősödjenek meg és a hallottakat így adják tovább. Egyházunk a mai élet eddig soha nem tapasztalt széles sodrásában dinamikus lendülettel él és szolgál; ezt a

ból az érdeklődés, a téma aktualitása és a „közös húron” való gondolkodás ereje csendült ki.

A KONFERENCIA SZÜNETEIBEN TÖBBEKKEL BESZÉLGETVE, a következő vélemények fogalmazódtak meg;

D. Káldy Zoltán püspök szerint1 rendkívüli érdeklődés, a visszhang a legjelentősebb, mert ez annak a. bizonyítéka, hogy aktuális témákkal foglalkozik a konferencia. Öröm a

A gyenesdiási szeretetotthon régi épülete

szolgálatot csak hitből fakadóan és testvéri érzületben megerősödve tudjuk hűségesen elvégezni. Maga a világ, de a teológia is az idők folyamán változik, fejlődik, ezért szükséges, hogy a korral lépést tartva és előre tekintve tanuljunk. Fegyelmezett nyíltságot kért a jelenlévőktől, a felelős szó tudata hasson át mindenkit.

Káldy püspök ezekkel az indító gondolatokkal egyben meg is adta a konferencia alaphangját. E cikk keretében nincs helyünk a főelőadásának ismertetésére. Most csak any- nyit említünk, hogy ebben „életvitelünk” kérdéseivel mint központi problémával, foglalkozott. A tételekben fokról fokra logikailag felépített, és mindenkor megindokolt, szentírásilag alátámasztott széles spektrumú előadásban a mindenkor jelenlevő Krisztust, .mint diakóniai teológiánk fundamentumát mutatta be. A feszült figyelemmel kísért előadásnak elég talán zárógondolatát idéznünk: „Életvitelünk altkor igaz, ha Jézussal a mások szolgálatába tudunk önzetlenül állni”.

Arra sincs most módunk, hogy a négy napon át folyó előadásokat és a hozzászólásokat ismertessük, de jellemző lehet annak megemlítése, hogy már a főelőadáshoz a hallgatóságnak majdnem a fele hozzászólt: a nagy felelősséggel megfogalmazott felszólalásokMegh

uvo

Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1976. június 18-án, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tartja

TANÉVZÁRÓ ISTENTISZTELETÉT,

amelyen a szolgálatot D. Dr. Ottlyk Ernő püspök végzi. Ugyanitt tartjuk délelőtt 10.30 órakor a Teológiai Akadémia

TANÉVZÁRÖ ÜNNEPI ÜLÉSÉT,

a következő tárgysorozattal:

1. Erős vár a mi Istenünk: 256. é- 1—2. v.

2. Igét olvas és imádkozik: Dr. Groó Gyula professzor.

3. Dr. Fabiny Tibor dékáni jelentése az 1975—76. tanévről.

4. A végzett hallgatók búcsúzása.

5. Jutalmak kiosztása.

6. Himnusz.

Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

hozzászólások nyíltsága, a jelenlevők értik egyhazunk diakóniai teológiáját, és egyre jobban akarják érteni azt. Számos olyan terület van, ahol még nem fogalmaztuk meg az arra a területre vonatkozó diakóniai alapállást: .itt még van az egyház illetékeseinek — püspökeinek, professzorainak — tennivalójuk. A diakóniai teológia lényege a „Krisztus-centrikus”

szemlélet, és mind a Szentírást, mind az élet napi kérdéseit, problémáit ebből az alapállásból kell szemlélnünk. Minden szolgálatunk is csak ebből az alapállásból indulhat ki,

D. dr. Ottlyk Ernő püspök, mint a lelkészi 'munkaközösségi munka irányítója úgy látja, hogy a magyar lelkészi kar számára nagyon fontos alkalom a lelkészi konferenciák sorozata, mert egyrészt lelkészeink tovább érlelik diakóniai teológiánk eredményeit, másrészt szívügyükké válik, mélyen beivódik a lelkészi tudatba és szívesen vállalják ezt a teológiai koncepciót.

Szebik Imre esperes különösen azért tartja fontosnak a lelkészi konferenciákat, mert épp az ő egyházmegyéje területén — ahol a mintegy tízezer evangélikus nagy szétszórtságban él 13 gyülekezetben — a lelkészek ritkán tudnak a távolságok miatt találkozni, óhatatlanul a magukra maradottság érzése tölti el őket, nincs, aki a közelben tanácsoljon: a lelkészi konferenciák kiváló alkalmak, hogy az ország minden részéről ide összegyűlő lelkészek egymást hasznos gondolatokkal, tapasztalataik átadásával, testvéri szóval segítsék. Különösen a főelőadásnak az „életvitelre” vonatkozó része fogta meg: a gyülekezet életében rendkívül fontos annak felismerése, hogy a diakóniai élet, a szolgáló élet nemcsak az egyén, de a gyülekezet egészének feladata és egyben felelőssége is.

Kovács Etelka csöglei lelkész szerint az előadások élményt jelentettek a számára. A lelkésznek ma nélkülözhetetlen a helyes teológiai alapállás. Az itt kapottak nagyban segítik, hogy szórvány lel- ‘ készt szolgálatát fokozottabb hittel és hűséggel tudja ellátni.

Dr. Muntág Andorné és Ke- veházy Lászlóné lelkészi munkatársak úgy értékelik, hogy ezt a testvéri találkozót, ahol az előadásokon túl lehetőség van a lelkészek között kötetlen gondolatcserére, nem szabad elmúlasztani. A diakóniai teológia nem fiktív elmélet,, hanem élő valóság, amely nagy egységbe foglalja egyházunk minden tevékenységét. Aki a diakóniai szemléletben él, az helyt tud állni a napi élet problémái között: ezért kell ezt továbbadni minél szélesebb körben.

A résztvevők közül a legfiatalabb Gáncs Péter leikész, aki különösen örül annak, hogy most első ízben ilyen konferencián részt vehet; mo6t érzi, hogy belépüit és része az egesz ország lelkészi karának. A konferencia indulása nagy hatással volt rá. meglepte, hogy közel 60 lelkész milyen egy akarattal, azonos érzéssel és gondolati formában van jelen a konferencián. Meglepte a sok hozzászólás: a jelenlevők, nem mint „publikum” voltak jelen itt, hanem egyes témákat hozzászólásaikkal kiegészítő cselekvő résztvevők gyanánt.

Krahling Dániel lelkész szerint mind a 4 év előtti, mind a mostani konferencia kiváló alkalmak a teológiai ismeretek rendezésére, rendszerezésére, szembesülésre az ige mondanivalóival; a gyakorló lelkész számára új erőforrás és további szolgálatra buzdító lehetőség. Ezek eredményei a jobb igehirdetésben és a hűségesebb szolgálatban fognak kamatozni.

Nagy István esperes mint előadó, egyben a többi előadásnak és a hozzászólásoknak hallgatója, úgy érzékeli, hogy egyházunk megtalálta a helyét a mai szocialista társadalomban, az élő Istenhez kapcsolódó hite és felelős szeretete következtében — mint egyház, gyülekezet és egyes hivő — éppen a társadalmi diakóniájában tanúskodhat hitelt érdemlően. A keresztyén emberek, mint társadalmunk megbecsült tagjai, egyenrangú partnerekként vehetnek, és bátran vegyenek is részt társadalmunk és az egész emberiség égető problémáinak megoldásában, és ne „kullogjanak” a társadalmi fejlődésünk után „lógó nyelvű” kutyák gyanánt. Ebben a szolgálatban nagyon megerősítő a lelkészi konferencia.

MINDEHHEZ MIT TEHETNE HOZZÁ A RIPORTER? — Meg kell vallanom, hogy a konferencián töltött idő számomra, mint gyülekezeti és közegyházi tisztségviselő számára élmény volt és megerősítő erejű. Élmény, mert láttáin lelkészeink őszinte tanulni- és fejlődnivágyását, valamint nyíltszívűségét társadalmunk, népünk, az emberiség gondjaiban való részvételben. Megerősítő volt abban az eddigi tudatomban, hogy lelkészeink hivatástudattal vállalják és látják el szolgálatukat falvakban, városokban egyaránt, vállalva a kis kenyér, de gazdag szolgáláti lehetőségek útját. — Elmélyültség és a jóért való együtt tusakodás érződött a konferencián; ez a 'légkörből szinte fizikailag érezhető volt. — Kívánom, és velem együtt, bizonnyal sokan, akiknek^ szívügye lelkészeink korszerű továbbfejlődése, hogy a lelkészi konferenciák, amelyek szeptember közepéig folyamatosan tartanak, sok jó gyümölcsöt teremjenek lelkészeink, és rajtuk keresztül gyülekezeteink, : egész társadalmunk javára. Odor István

<

I