Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-18 / 3. szám

Bmummm Espereseinké a szó A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye „Mindent megtett örömünkre.. Jn 1, 17 BŐKEZŰEN ADAKOZÓ ISTENÜNK VAN! Van-e méltóbb válasz igénknek erre az üzenetére a 119. sz. énekünk sorai­nál?: „Áldjuk, ki üdvösségünkre Mindent megtett örömünk­re . ..” Valóban, Isten olyan gazdagon berendezett világot bo­csátott az emberiség rendelkezésére, amely elegendő feladatot és biztos megélhetést nyújthatna minden embernek. De Isten adakozó szeretete nem merült ki otthonunk megteremtésében. Az Alkotó azóta sem pihen, hanem lankadatlanul fáradozik teremtményeinek boldogságán. MIT VÁRHATUNK TEHAT ISTENTŐL? Vajmi keveset je­lent Isten annak, aki utolsó szalmaszálnak tekinti. Ez esetben Isten nem volna több a mesebeli dzsinnél, amelyet Aladdin végszükség esetén csodalámpájával megidézhet. Hát nem hív­ható Isten segítségül? Dehogynem! Hiszen maga biztat: „Hívj segítségül a nyomorúság idején...!” (Zsolt 50, 15) De az is nyilvánvaló, hogy Isten alkalmi segítségnél sokkal többet kí­ván adni nekünk. Nemcsak gerendáról gondoskodik a roskadó fal megtámasztásához, hanem megbízható alapot épít. Nem­csak kiemeli a kátyúból a szekeret, hanem járható utat ké­szít. Nemcsak felsegíti az elbukottat, hanem karjain hordoz­za. EZERT ADTA NEKÜNK ISTEN A TÖRVÉNYNEK, AZ ÉLET JÓ RENDJÉNEK ISMERETÉT. Az egész teremtett vi­lág, a legparányibb atomtól a legtávolibb csillagóriásig, tör­vényekhez igazodik. Nélkülük a világ egy pillanatra sem áll­hatna fenn. Természetes, hogy az emberi élet sem képzelhető el megszabott rend nélkül. Ha a közutakon életveszélyes zűr­zavar uralkodna közlekedési rend nélkül, mennyivel inkább igy lenne az emberi élet más területein is, ahol annyi­féle érdek és törekvés keresztezi egymást! Csak míg a létezés alsóbb fokain, pl. a fizika területén, mindennek akarva-aka- ratlanul engednie kell a törvénynek, nekünk lehetőségünk van az emberi élet rendjét vállalni vagy elutasítani. De ha ez a rend nem érvényesül tudtunk és beleegyezésünk nélkül, akkor honnan tudjuk, hogy mihez kell igazodnunk? Isten a törvényt beleírta az ember szívébe (Rm 2, 15), és ezért lelkiismerete megmondhatja, mit kell tennie. Am hogy ez a szívbe írt törvény el ne mosódhassák, Isten Mózes által kije­lentette akaratát. A mózesi törvényt Jézus is megerősítette azáltal, hogy kiemelte annak lényegét, a felebaráti szeretetet. Az emberi élet jó rendje tehát akkor valósul meg, ha nem egymás rovására, hanem egymás javára élünk. Isten sohasem fárad bele, hogy emlékeztessen minket erre a törvényre, és számon kérje teljesítését. ISTEN JÉZUS KRISZTUSBAN A TÖRVÉNYNÉL TÖBBET, ÖNMAGÁT ADTA NEKÜNK. Figyeljünk fel az igénkben ta­lálható finom megkülönböztetésre! A törvény Mózes által „adatott”. Mózes tehát nem több közvetítőnél. Tudtul adhatja Isten akaratát, de segítséget nem adhat annak betöltéséhez. A kegyelem és igazság viszont Jézus Krisztus által „lett”. Azaz nem feladatként mered elénk, hanem már kész, megmásítha­tatlan ajándék. A törvény igaz, jó és szükséges, de olyan ma­gasra emeli a mércét, hogy bűnös valónk miatt nem tudunk felnőni hozzá. A törvény így szülhet képmutatást vagy elke­seredést és lázadást. Jézus Krisztusban azonban Isten szere- tetét és közösségét kínálja fel nekünk, mielőtt arra méltókká lehetnénk. Nem a törvény betöltésének rögös útja végén vár reánk, hanem kegyelmesen mellénk szegődik, mielőtt egyál­talán elindulhatnánk. Nem egy feddhetetlenekből álló váloga­tott csapat kialakítására törekszik, hanem boldog-boldogtalant meghív asztalához, hogy Nála erőre kapjon az erötelen. Ebben a Krisztus által felkínált kegyelemben rejlik az igazság. Mind­addig homályban marad előttünk Isten igazi lénye, míg fel nem ismerjük, hogy Isten szeret, mielőtt szeretetet várna, és ad, mielőtt kérne, önmagunkat is csak a kegyelem fényében ismerhetjük meg igazán. Nincs már szükségünk ugyanis arra, hogy jobbnak hazudjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, s arra sem, hogy kétségbeessünk önmagunk miatt. Isten ke­gyelmet nyert gyermekei vagyunk. Mondhat-e ennél többet bárki is rólunk?! Isten bőkezű Isten. Boldog az. aki hitével elfogadja ajándé­kait. Akinek életét Isten alkalmi segítségnél többel, és a tör­vénynél nagyobbal tudja gazdaggá teni. Dr. Cserháti Sándor A Magyarországi Evangé­likus Egyházban — az önálló anyaegyházközségek számát tekintve — a legkisebb egy­házmegye a mienk. Nem ren­delkezünk egyháztörténeti és magyar nemzeti történeti szempontból nagy múlttal. Az ősök betelepedettek, de magu­kévá tették környezetük tör­ténelmi múltját és ebben lép­tek tovább. A Hajdúság java­része református, Szabolcs- Szatmárban is többségiek a református testvéreink a gö­rög és római katolikusok kö­zött. 1753/54-BEN, HOSSZÚ vándorút végen nyír­egyházán sok száz telepes talált új otthonra. Jelen éveinkben az ipartelepítési, városfejlesztési szempontból kiemelt várost még ma is so­kan és szívesen emlegetik TIRPÁKORSZÁG FŐVÁRO­SÁNAK. Ma már 80 000 lako­sú város Nyíregyháza. Itt él egyházmegyénk lélekszám szerinti zöme. Nyíregyháza: bázis gyülekezet. Szervezeti szempontból új fogalom ez. A gyülekezet lelkészei gondozzák Szabolcs megye csaknem egé­szét. A gyülekezet magját a megyeszékhelyen élő és a ta­nyabokrok világában levő evangélikusság adja. A szá­zadfordulótól családi és meg­élhetési szempontból tovább- települők egy ún. missziói egyházközséget alkottak (Dél­szabolcsi Misszió), mely egy évtizede egy szervezetben él a nyíregyházival. Jelenünk­ben leányegyházközséggé ala­kul a nagy kiterjedésű kisvár- dai szórványgyülekezet —, melynek gondozása szintén a nyíregyházi lelkészekre hárul. A BAZIS GYÜLEKEZET KÉT SZERETETINTÉZ­MÉNYT mondhat magáénak. Ezek fenntartása felé irányul a nagy gyülekezet népének szeretete. A gondozottak szá­mát tekintve a nagyobbik in­tézmény az ÉLIM gyermekott­hon, melyben végbemenő re­konstrukciós munkáról né­hány hónapja beszámolót ol­vashattunk hetilapunkban. — A másik intézményünk az öregek szeretetotthona, ahol kisebb-nagyobb otthonosító, modernizáló munkát minden évben végzünk. Az ótthon igazgató bizottsága itt is sze­retne évek óta melengetett bővítési tervet megvalósítani. A MEGYESZÉKHELYTŐL SZÁZ KILOMÉTERNYIRE ÉLŐ KÖLCSEI gyülekezet, keletkezése szempontjából a múlt század elejéig tekint vissza. A nagyobb kenyér re­ményében áz északi hegyvi­dékekről jöttek az ősök, nya­ranta aratni, majd megtele­pedtek ott. Nyelvüket bár csak két-három emberöltőn keresztül őrizték, a gyüleke­zeti összetartásnak és hithű­ségnek példaképei lehetnek. Ez a gyülekezet gondozza — mint második bázisgyüleke­zet — a szórványaink két já­rásnyi területét. A gyüleke­zetnek fennmaradásához szüksége van a közegyház se­gítségére. Most át kell lépnünk a köz- igazgatási megyehatárt, Haj- dú-Bihar-megyébe érünk. A MÚLT SZÁZAD UTOL­SÓ HARMADÁBAN KELET­KEZETT A DEBRECENI gyülekezet, melynek múltja bizonnyal sokkal régebbi. A mai nagyvárosba betelepülő evangélikus talán nem Is gon­dol arra, hogy az állomáskö­zeli egyik mellékutca elején szerényen meghúzódva áll a torony nélküli evangélikus templom. Él és fenntartja magát egy kis maroknyi gyü­lekezet, mely mint a megye egyetlen anyagyülekezete gon­dozza a megye jelentős részét. Ezt az igen sokrétű szolgála­tot, igen hosszú idő óta, lan­ELHUNYT DR. HOEKENDIJK PROFESSZOR Múlt év júniusában szívro- Theological Seminary tanára ham következtében úszás köz- volt, a missziói tudományokat ben méghalt Dr. Johannes adta elő. Hosszú ideig a Hol- Hoekendijk holland teológiai land Missziói Tanács főtitkára professzor. 63 éves volt. 1965 volt és az utrechti egyetem óta New Yorkban a Union teológiai fakultásának tanára. HANS SEÍGEWASSER HETVENÉVES Háns Seígewasser, az NDK kormányának egyházi ügyek­kel megbízotti államtitkára 1975. augusztus közepén töl­tötte be 70. évét. Születésnap­ján az egyházak képviselői is köszöntötték, méltatva az ál­lam és egyház kapcsolatainak pozitív irányú fejlődésében szerzett érdemeit. Hans Seígewasser fiatal ko­ra óta részt vett a munkás- mozgalomban. A nácizmus idején 11 évet töltött fegyház- ban és koncentrációs tábor­ban. A felszabadulás után je­lentős párt- és állami funk­ciókban volt. I960 óta az egy­házi ügyek államtitkára. Az élet napos oldalán Jó házasság Lapunk hasábjain általában többet foglalkoztunk a házas­ság körüli problémákkal, mint a jó házassággal. A válások számának ij esető nagysága hazánkban indokolja az okok és a megoldások keresését. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy a há­zasság, ez a sokszor beszédté­maként hol kigúnyolt, hol di­csért emberi életrend az a ke­ret. amelyikbe Isten belerej­tette a maga áldását. Ahogyan a régi példabeszéd mondja, akit az Isten meg akar álda­ni, azt nem pénzzel és va­gyonnal, hanem emberrel áld­ja meg. hozzá illő élettársat, férjet, felséget állít mellé. HISSZÜK ÉS VALLJUK. HOGY A HÁZASSÁG NEM­CSAK EMBERI ÜGY, két fél szerződése, közjogilag elis­mert egyezmény egy férfi és egy nő között, hanem Isten rendelése, teremtési rend az ember számára. A Biblia szavai szerint „nem jó az em­bernek egyedül lenni”. A há­zastársak közössége, a testi, szellemi, lelki közösség két ember egy életre szóló szövet­sége egymás boldogítására. Ezért nem szabad elhamar­kodottan. meggondolatlanul házasságot kötni, azzal a gon­dolattal, hogy „legfeljebb majd elválunk”. A hatodik parancsolat a tízből a házas­ságot védi. hogy „amit az Is­ten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza”. MI A JÓ HÁZASSÁG TITKA, lehet-e valamilyen receptet adni? Mivel annyira különbözőek vagyunk termé­szetre és az élethelyzetünk is más, minden házasságban a két félre van bízva, hogy ki­alakítsa a maga együttes éle­tét, a maga otthonát. Éppen az a nagyszerű két fiatal szándékában, hogy egymásban bízva, egymásra támaszkodva indulnak el, formálják ki a maguk életkörülményeit, te­remtik meg a maguk otthonát és közben alakítják, formálják egymás egyéniségét, együtt érnek teljes emberré. Szülők­nek, rokonoknak óvatosan kel beleszólni a fiatalok életé­be, akik ma a társadalom sokféle segítségét is élvezik, igénybe vehetik a lakásépítési kölcsönöktől kezdve a bölcső­déket és óvodákat, az anyák­nak járó kedvezményeket. BIZONYOS, HOGY A JÓ HÁZASSÁG A KÖLCSÖNÖS SZERETETEN, a szerelmen alapul. Az Ószövetségből az Énekek Éneke szavai szerint: „Bizony erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Ügy lobog, mint a lobogó tűz. mint az Ümak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, fo­lyók sem tudjál-e elsodorni. De ha valaki háza minden kin­csét kínálná is a szeretetért, azzal sem érne el semmit”. Az élettársi szövetség titkára mutat rá a magyar szóhaszná­lat is, amelyik szerint férj és feleség fél emberek maguk­ban. A szeretetben benne van a megértés és megbecsülés, a másik segítése. A mai rohonó korban, amikor felgyorsult az élettempó, amikor nincs időnk sokszor egymásra hall­gatni, mint főnök és beosztott, ügykezelő és ügyfél, munka­társ vagy ismerős, férj és fe­leség időt szakíthat egymás számára. Egymás meghallga­tása, az együttes élet problé­máinak megoldása magában foglalja a tévedések, a nézet- eltérések lehetőségét is. A szeretetben benne kell lennie a megbocsátásnak, az újra­kezdésnek, a másik hibái vál­lalásának is. A tapasztalat mutatja, hogy itt éppen a hét­köznapi és a legapróbb dolgok tudják a legjobban megkese­ríteni az együttélést. de együttes őszinteséggel le lehet győzni azokat. MINDEN EMBERI KAP­CSOLAT KÖZÜL A LEG- SZOROSABBRA. a házasság­ra különösen is érvényes az élet krisztusi alaptörvénye, hogy „aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt”. Azaz annyit ér a házasság, amennyi benne az áldozati elem, a másikra való figyelés, a másiknak való szolgálat, a másikhoz való alkalmazko­dás. Egymás megbecsülése, bi­zalom és hűség teszik boldog­gá az együtt töltött éveket, adnak jó családi légkört a gyermekek neveléséhez, ilyen házasságok és ilyen családok lehetnek a társadalom előbb­revivő, boldogabb jövőt mun­káló alapsejtjei. Manapság divatos dolog iro­dalomban. filmekben inkább a házasság válságát emleget­ni, rossz házasságokat ábrázol­ni, szétzüllött családokat be­mutatni. Sajnos, ilyenek is vannak. Az a meggyőződésünk azonban, hogy nem ez a több­ség és nem ez a mérce. A minden házasságban föllelhe­tő,, emberi természetünkből adódó hibák és mulasztások el­lenére Isten ajándéka a házas­ság. ORSZÁGUNKBAN NA­GYON SOK JÓ HÁZASSÁG VAN, sale boldog férj és fele­ség. Lényegesen több, mint amennyire a hibák nagyító alá kerülésével összefüggésben általában gondolunk. Ahol pe­dig nem így van, ott a férj vagy a feleség ne a házasság intézményét vagy a házastár­sát hibáztassa, hanem nézzen önmagába és a változtatást kezdje el magán. Ifj. Harmati Béla kadatlan hűséggel látja el a gyülekezet lelkipásztora. A gyülekezet ereje, épületei kar­bantartására, nagyobb javítás esetén azonban kevés, ezért ők is rászorulnak egész egy­házunk szolgáló szeretetére. Gyülekezeti önállóságát nem tudta megőrizni a közel ötven esztendős múltra tekin­tő Komádi gyülekezetünk Egyházkerületünk múlt évi közgyűlése óta leányegyház­község lett, lelkészi szolgála­tot ők is Nyíregyházáról kap­nak. A BÁZISGYÜLEKEZE­TEK LÉTELE sok türelmet, alázatosságot, gyakorló szol­gáló szeretetet igényel, egy­részt az egy városba tömö­rült lelkészektől — mint pász­toroktól —, másrészt, a ha­gyományos gyülekezeti kép­ben az „anyagyülekezet”-től. A lelkészeknek kell, hogy köl­csönös legyen egymás szolgá­latának segítése. A gyülekezet is új helyzetbe kerül. A lelké­sze nem csak az övé, hanem osztoznia kell, egy távolabbi­val, esetleg számára ismeret­lennel. Itt valósul még az Ige szava: „egymás terhét hordoz­zátok”. Bemutatkozásunk elején azt írtam: „nem rendelkezünk nagy történelmi múlttal”, de benne vagyunk a történelem­ben, a jelen egyházi, társa­dalmi, családi, munkahelyi történetét formáljuk. Nem közömbös azonban, hogy mi­lyen indulattal és milyen cél elérése reményében. Hálával dicsérjük Isten kegyelmes ke­ze munkáját — gyülekeze­teink életében és az élő Ige hatását, amivel az elhunytak helyére új embereket állít a gyülekezetbe. Ez persze ön­magában nyilván nem elég: cselekvésre késztet. Egyhá­zunk egészében való helyünk és szerepünk még alaposabb felmérésére, környezetünk, tár­sadalmunk körében végzett szolgálatunk még jobb ki­munkálására, a közös szolgá­latban és felelősségben még több alázatra, megértésre, egy­más kölcsönös segítésére, egy­házunk diakóniai teológiája és életformája szellemében. Benkóczy Dániel Ez az én szeretett fiam Máté 3, 13—17 1884-ben a Madaba nevű Palesztinái városban az utolsó percben sikerült egy értékes, régi mozaikpadlót a befedés­től és ráépítéstől megmenteni. A váro6 a Jordán folyó keleti partján fekszik. A mozaik pe­dig egy i. sz. 6. században épült templom padlózata volt. A mo­zaikpadló Palesztina térképét ábrázolja a Nílus torkolatától Föníciáig. Jelenleg ez a legré­gibb térkép Jézus egykori ha­zájáról. S olyan — mint egy kedves gyermekrajz . Mit látunk rajta? A Jordánt és vidékét. A folyóban szép nagy halak úsznak. A Jordán a Holt-tengerbe ömlik. Abban nincs élőlény, innen kapta a nevét is. A mozaikképen levő halak nem úsznak odáig, ha­nem visszafelé a torkolattól. A folyó felett két oszlop kö­zött kötél feszül. Ahhoz erősí­tik a csónakot, amelyen a ré­vész az utasokat egyik partról a másikra szállítja. így nem sodorja el a csónakot a víz árja. A Jordán jobb partján, a kötél nyugati végénél őrto­rony áll. Onnan ellenőrzik a réven átkelőket. A folyó bal partján, a keleti oldalon a művész kecses gazellát ábrá­zolt. amely oroszlán elől me­nekült. Tudjuk, hogy nemcsak a bibliai korban, hanem még a középkorban is otthonosan mozogtak az oroszlánok a Jordán, völgyében. Látunk ezen a régi mozaikképen még pálmafákat, házakat, sőt egész várost és hegyvonulatot is. Több felírást is olvashatunk rajta, legalábbis az, aki a gö­rög betűket el tudja olvasni. Ezek helységnevek és közöttük van annak a helységnek a neve is. amelynek a közelében Keresztelő János megkeresz­telte az embereket a Jordán vi­zében és ahol Jézus is megke- resztelkedett. János evangélis­ta említi ezt a helységnevet: Bethabara. KERESZTELŐ JÁNOS pró­fétaként lépett fel. Izrael régi nagy prófétáinak nagy prédi- kációs témái szólalnak meg az ajkán: ítélet és megtérés. Ke­resztelő János hitte és hirdet­te, hogy közel van Isten ítéle­te Izrael népének bűnei miatt. Nagyon szemléletes képpel mutatta meg. hogy milyen na­gyon közel: A fejszét a favá­gó már a fa tövére, a törzs és a gyökér találkozási helyére illesztette, még egy mozdulat­tal fellendíti a levegőbe s a lendület erejével lecsap és már bele is hasít á fejsze éle a fa húsába. Ebben az ítélet­ben a nagy favágó minden olyan fát kivág, amely nem terem jó gyümölcsöt. Keresz­telő Jánosnak ez a hasonlata azt jelentette, hogy Isten ha­ragjában minden emberi tet­tet elítél, ami nem helyesen, jól. igazságosan és a többi ember javára történik. Kéresztelő János bészéde nem volt kedves és kellemes és mégis özönlöttek hozzá aa emberek Bethabarába, a Jor­dán partjára, ö pedig azt kí­vánta hallgatóitól, hogy bán­ják meg addigi gonosz tettei­ket, javuljanak meg és ennek külső jeleként keresztelkedje­nek meg. Egymás után be is léptek a keskeny, kanyargós és nem nagyon bővizű s egy­általán nem mély folyóba az emberek és megmeri tkeztek benne. A víz egy pillanatra csszezárult a fejük felett és teljesen ellepte őket. Keresz­telő János olyan nagy és el­lenállhatatlan hatást gyako­rolt az emberekre, hogy töb­ben is feltették a kérdést, va­jon nem ő-e a messiás, a sza­badító. akire az egész nép vár? Vajon nem ő lesz-e az ítélő bíró. Az evangéliumok írói szerint Keresztelő János tiltakozott ez ellen a Vélemény- ellen és önmagát csak Isten el­jövendő küldötte előtt járó hír­nöknek és útkészítönek vallot­ta. EGY NAPON AZTÁN Ke­resztelő Jánosénál sokkal je­lentősebb szó hangzott el eb­ben a kérdésben ott a Jordán partján. Isten kinyilatkoztatá­sa volt az Jézusról. Ugyanis Jézus is megkeresztelkedett a Jordánban és az ő keresztelé­sét is Keresztelő János vé­gezte. Ez a jelenet sok mű­vészt alkotásra ihletett és meg is festették vagy szoborként megformázták, úgy ahogyan elképzelték. A jelenet az első pillanatra olyan, mintha azt a véleményt erősítené meg, hogy Keresztelő János prédi­kál és keresztel Isten nevében és megbízásából és még Jézus is odajárul hozzá, mint a nép­nek egyik tagja, aki semmi­ben sem különbözik a többi­től. Teljesen egy sorban áll velük. A keresztelést azonban is­teni kinyilatkoztatás követte. Egy hang, amely azt mondta: Ez az én szeretett fiam, aki­ben gyönyörködöm. Ez a szó egyrész helyeselte Jézus tettét,' hogy közösséget vállalt a megváltásra szoruló embefé- vel másrészt kiemelte népe tagjainak sorából és megmu­tatta. hogy a többiekéhez nem hasonlítható, különleges kap­csolatban van Istennel. Olyan szoros és meghitt kapcsolat­ban, mint apa és fia vannak egymással, S ez a szó Jézust Keresztelő János fölé is emel­te, mert azt mondta el róla, hogy ő egyedül Istennek az a kedves küldötte és megbízott­ja, akire az a nagy feladat vár, hogy megváltsa az emberi­séget és tanítsa Isten ismere­tére és parancsolataira az em­bereket és a népeket. Jézus pedig ezt a megbízatást nem haraggal és ítélettel teljesítet­te — ahogyan Keresztelő el­képzelte —. hanem szelíden és irgalmasan. bocsánatot adó és megújító szeretettel.

Next

/
Thumbnails
Contents