Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-18 / 3. szám

Büki ádvent Az oltár melletti székek egyikén ülve veszem szemügy­re a kis templom belső terét: megkopott bőrhuzat borítja az oltár körüli térdeplőt, jelezve annak korát és a közel kétszáz éven át itt bűnbocsánatot átü­tök térdeinek a nyomát. A fe­hérre meszelt falakon kívül fá­ból készült itt a mennyezet, szószék és oltár, a karzat és az azt tartó oszlopok, amelyeket világosszürke, márványt után­zó olajfesték fed. A fagytól megóvott fehér krizanténok dí­szítik az ádventre terített ol­tárt. A PADSOROKAT MEGTÖL­TI A BÜKI GYÜLEKEZET APRAJA-NAGYJA, mert nem egy megszokott ádventi vasár­napra szólt ma a harangok hí­vó szava, hanem a templom építésének 190 éves évforduló­jára. Erre az alkalomra a gyü­lekezet vezetősége meghívta az egyházkerület püspökét D. dr. Ottlyk Ernőt is. „Százkilencvenedszer hang­zik fel az ádventi kiáltás ma újra és frissen ennek a büki templomnak a szószékéről” — kezdte igehirdetését a püspök — és beszélt a Jelenések Könyvéből választott ige taní­tásáról, amely egy messzire- tekintő látásmódra, az örök ádventre való figyelésre tanít és int AZ ISTENTISZTELET KE­RETEBEN A PÜSPÖK BEIK­TATTA Bedi Jánost — koráb­bi másodfelügyelőt — a büki gyülekezet felügyelői tisztébe. Vele együtt járultak az Űr te­rített asztalához a presbité­rium tagjai és többen a gyüle­kezetből. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen az új fel­Anyagi kérdéseinkre figyelünk Korinthus és Budapest: azonosságok és eltérések Nem lehet mindenestül át­venni az Újszövetség korabe­li gyülekezetek példáját. Ez a kijelentés fakadhat a régmúlt visszasóvárgásából és lehet modern elbizakodottságból is. Igazságát úgy ragadjuk meg, ha megkérdezzük, miben tér el a mi helyzetünk és miben egyezik meg az egykori ko- rinthusi helyzettel. Mögöttünk történelem A jeruzsálemi gyülekezet szegényei részére Indított gyűjtés melyre Pál apostol 2 Kor 8—9-ben szólított fel, az első ilyen akciók egyike volt a keresztyénség történetében. S bár Pál apostol nem foga­dott el anyagi támogatást Ko- rinthusban, pedig joga volt hozzá —, nem a jeruzsálemi gyűjtés lehetett ennek a gyü­lekezetnek egyetlen anyagi természetű ügye. A gyüleke­zet, mégis meglehetős szabad­sággal dönthetett, hogy mi­lyen kötelezettségeket vállal magára, hiszen az egyházszer­vezés kezdeteinél tartottak: a lakóház, ahol Pált befogad­ták, nyilván elegendő volt gyülekezési helyül az egész gyülekezetnek; s Pál apostol missziói munkája során a szórványban élő zsidóság szervezetét is igénybe vette, míg lehetett. A mai helyzet jellemzője, hogy az egyház anyagi vonat­kozásban számos anyagi elkö­telezettséget már eleve örö­köl. A templomok, gyülekeze­ti termek, lelkészlakások, or­gonák előző nemzedékek ál­dozatkész hitével épültek, és a legtöbb esetben a ma nem­zedékének is jól szolgálnak, megőrzésükről gondoskodni kell. Szeretetintézményeink- ben is olyan munka folyik, mely nem mostanában kezdő­dött: az elődök által vállalt terheket anyagi vonatkozás­ban is vállalni kell. Gyüle­kezeteinknek, egyházunknak azok mellett, akik ma szolgál­nak az egyházban, azokért is anyagi felelősséget kell hor­doznia. akik már visszavonul­tak a szolgálattól, vagy akik majd csak ezután állnak bele. Társadalmi beágyazottság hoz viszonyítva is — jómód­ban élnek. Az áldozatot kérő szó nálunk túlnyomórészt bő­ségben élő, ha nem is vagyo­nos, egyháztagokhoz fordul. Hazánkban tervek irányítják az életet, s az egyháznak is kell és lehet anyagi vonatko­zású terveket készítenie. Ökumenikus tapasztalatok Az első gyülekezetek keres­ték még a hitüknek megfelelő formákat és kereteket az anyagiak dolgában. Mi már a sokadik nemzedék vagyunk, akik nemcsak az egyháztör­ténet tapasztalataiból, hanem testvéregyházaink gyakorlatá­ból is tanulhatunk. Anyagi fedezet Nagyon közelinek érezhet­jük magunkat viszont a ko- rinthusi gyülekezet helyzeté­hez abban, hogy amint az ő szükségleteik fedezete a tagok áldozatkészsége volt, úgy a mi egyházunk élete is — a tulajdonra és vagyonra tá­maszkodó korszak után — má ismét elsősorban és egyre in­kább az egyháztagók áldozat- készségének anyagi fedezeté­re épül. Hit és pénztárca v Gyülekezeteknek és egyesek­nek is van köztünk tapaszta­lata arról, hogy az anyagiak nyújtása a közösség kifejezé­sének egyik egyáltalán nem elhanyagolható módja. A sze­retet úgy igazi, ha nem pusz­ta jókívánság, hanem kézzel­fogható tetté vagy segítséggé lesz. Az igét is ott hallják meg, ahol nemcsak a szívek nyílnak meg, hanem többek között a pénztárcák is, meg­teremtve az ige további hir­detésének külső feltételeit is. Ezért a hit és az adakozás valóban elválaszthatatlan. Aki pedig kicsit is megismert ab­ból, hogy Jézus Krisztus „gaz­dag létére szegénnyé lett ér­tetek”, az ma sem tud kraj- cároskodni. Egy test vagyunk ügyelő szólt egyházunk útjáról és kifejtette, hogy a gyülekezet is csak ezen az úton járhat. Kérte jegyzőkönyvbe foglalni dr. Szabó Imre volt felügyelő nevét, aki negyven éven át szolgált a gyülekezetben oda­adással. Egy kislány a gyülekezetből virággal köszöntötte a püspö­köt, egy másik a pásztori szol­gálatot méltató verset mondott. Váci Mihály „Nem elég” című látni — mondta továbbá — a gyerekeket, akik elmondott köszöntéseikben a pásztor szol­gálatáról szóltak. A gyülekezet lelkésze felé irányuló szeretet is kifejezésre jutott bennük és a bizalom az új felügyelő iránt. SZÁZKILENCVEN ÉVES A BÜKI EVANGÉLIKUS TEM­PLOM, de fiatal, szép és mo­dern a papiak, amelybe a gyü­versét szavalta ej egy presbi­ter. A prófétai éleslátással meg­írt versből . merített gondola­tokkal köszöntötte Komjáthy Lajos, a gyülekezet lelkésze az ünneplő gyülekezetét és az új felügyelőt. A zsoltáros szavai­ra utalva a hit megújulására szólított föl minden büki evan­gélikus hivőt. AZ ISTENTISZTELETEN RÉSZT VETT Berzsenyi J. Miklós egyházmegyei felügye­lő is. Köszöntő szavaiban az egyház Urára, Jézus Krisztus­ra mutatott, aki ha ott él a gyülekezet tagjainak a szívé­ben, akkor lesz igazán élő gyü­lekezetté. Ezután Komjáthy Lajos föl­olvasta a gyülekezet és templo­ma történetét. Emlékeztetett az elmúlt századokra, s ben­nük a büki gyülekezet nagy múltjára és jelenére. Zárszóként D. dr. Ottlyk Ernő püspök kérte a jelenle­vőket, hogy legyenek méltók az elmúlt századok gyülekeze­tének példájához. Isten ma is támaszt hitet a mai keresztyé­nek szívében. Megható volt lekezet újabb nagy áldozattal most a központi fűtést szerel­teti be. A megújított templo­mot és az egyik legszebb pa­rókiaépületet szépen gondo­zott és jó ízléssel megtervezett parkszerű kert veszi körül. Mögöttük rengeteg munka és fáradság áll. A lelkész és a gyülekezet áldozatkész tagjai­nak a munkája. A büki gyü­lekezet lelkésze már túl a hat­vanon, de fiatalokat megszé­gyenítő hittel fogott az új pap­iak megépítéséhez, a templom teljes megújításához és az ő ötletét és ízlését is dicséri a sok virág és díszcserje a tem­plom és papiak közös kertjé­ben. Isten adjon erőt és egész­séget neki, hogy még sokáig teljen öröme abban, amit épí­tett. A BÜKI GYÜLEKEZET­NEK PEDIG AZT KÍVÁN­JUK, hogy szeresse azt a há­zat, amelyet oly sok áldozattal és munkával széppé tett, hogy ne csak a falak, de a bennük dobbanó emberszív, a gyüleke­zet tagjainak a szíve dicsérje Istent. Kőszeghy Tamás Joachim Dachsel: Atomkisérlet Égre kiáltanak néma halak. Százezerszám. Hasukkal fölfelé. Számtalan madár nem szárnyal soha többé, sodródik tiltakozó hullámokon. S velük tüntetnek ritka tengeri vidrák. Sztrájkolnak. Az emberek nem jártak szerencsével a miniszterelnöknél. „A légkör olyan tiszta lesz — ígérte —•, mint a kezem.” Az értelem szabadságon volt. Ismeretlen helyen. Az ész gyógykezelésre vonult el. Állítólag nagy szüksége volt rá­P Áldozat A siónak igen sokszínű vallásos és nem-vallásos jeléntésár- nyalata használatos. VALLÁSTÖRTÉNETI ÉRTELEMBEN az emberiség egyik legősibb szertartásos cselekménye, melynek gyökere a primi­tív vallások szerint az, hogy az istenségnek éppúgy szüksége van ennivalóra és innivalóra, mint az embereknek, így aztán az istenség oltárán otthagyott, Vagy elégetett étel-ital az ő táplálékául szolgál. Ehhez kapcsolódott később az elképzelés: minél többet ad az ember, annál többet kap vissza, vagy akár ki is engesztelheti a haragvó istenséget ajándékával. AZ ÓSZÖVETSÉGBEN módosul és tisztul az áldozat értel­me. Az áldozatot bemutató ember és Isten közösségét szimbo­lizálja, elsősorban a hála kifejezése mindazért, amit az ember kapott terményben, vagy jószágban. Azáltal érzi az Ószövetség embere „szent”-nek mindennapi munkáját, mert annak javát Istennek áldozza köszönetképpen. A próféták kevesebbet fog­lalkoznak az áldozat anyagával és részleteivel, inkább az ál­dozatot bemutató ember és annak belső megváltozása a főté­májuk. — Jézus az új szövetséggel kétségbe vonta az áldozat eddigi gyakorlatát, ugyanakkor — főként János evangéliuma szerint — önmaga életét és halálát az igazi áldozatnak értel­mezte a „világ életéért” (Jn 6, 51). HÉTKÖZNAPI ÉRTELEMBEN is gyakran beszélünk áldo­zatról, áldozatkész emberekről, feláldozott életekről, háborúk, vagy katasztrófák áldozatairól. Van, aki időt, pénzt, energiát áldoz; esetleg a nyugalmát áldozza fel, vagy lemond sokmin­denről mások vagy egy ügy sikere érdekében. Hogy e fogalomkör útvesztőjében el tudjunk igazodni, hasz­náljunk fel segítségként két modern irodalmi illusztrációt. Mindkettő az áldozat, illetve áldozathozatal értelmével foglal­kozik. Bár egymásnak ellentmondók, éppen ez ellentmondás­ból születhet meg az a végső mondanivaló, amely Jézus kettős magatartásából számunkra evangéliumként segítséget jelent­het. A Magyar Televízióban is bemutatott B. Brecht-írás, a „Mél­tatlan öregasszony” főszereplője hetven év után nemet mon­dott az áldozatos életre, az önmagát feláldozásra. Hetven éven keresztül nem tesz mást, mint szül, dolgozik gyárban és ott­hon, ellátja férjét, neveli a gyermekeket. Eleget tesz minden kötelességnek és elvárásnak, míg férje meghal, gyermekei fel­nőnek és egyedül marad. De ahelyett, hogy „híven önmagá­hoz” ezután ugyanezt folytatná, lakásába barátokat fogad be, kiskocsmákba jár jókat falatozni, moziba jár és kirándulni s ő, aki mindig csak spórolt, barátnőjének divatos kalapot vesz nagy rózsával! Későn, de nem túl későn: megtanult élni, örül­ni is az életnek. Két évre végre ember lett, önmaga lett, ami­kor abbahagyta az örökös áldozathozatalt és felfedezte saját életének értékét. A másik asszony a jelenleg színpadon lévő Gyurkó-darab Kőmíves Kelemenné-je, aki az író új interpretálása szerint nem balladai tehetetlen áldozat, hanem tudatos áldozathozó, aki egy cél érdekében kötőanyagként önmagát, önmaga vérét áldozza fel, mert úgy látja, csak így épülhet fel valami. Bármelyik mű hosszabb magyarázása nélkül érthető a két szélsőség. Melyiket igeneljük? Brecht asszonyát, vagy Gyür­kéét? Mi lenne családból, munkából, társadalomból, ha min­den áldozathozatalt megtagadva saját tetszésünkre élnénk, te­kintet nélkül az elvárásokra és kötelezettségekre?! — lehetne Brecht asszonyának szemére vetni. Ugyanakkor mi lenne az emberi élet szépségéből, a személyiség szabadságából és ön­megvalósításából, ha mindig csak „tekintettel lenne” és örökös lemondásban örömtelenül áldozná fel magát?! — kérdezhet­nénk attól, aki Kőmíves Kelemenné áldozatát hétköznapi hasz­nálatra általánosítani gondolja. Mi lenne akkor, ha nem' tücl- nánk egymásért áldozatot hozni: időben, anyagiakban. Mi'leng­ne, ha nem tudnánk áldozatot vállalni a jövőért, gyermekeink, a jövő generáció boldogságáért? Mi lenne, ha senki nem tudna lemondani s mindenki csak a maga hasznát keresné? Más­részről mi lenne azokból a gyermekekből, akiket az örökös kötelezettségek taposómalmában megkeseredett anyák nevel­nének? Mi lenne abból a munkából, vagy társadalomból, me­lyet miközben végez vagy épít valaki, közben a munka, vagy közösség áldozatának tekinti önmagát? LEMONDANI, ÁLDOZATOT HOZNI CSAK AZ TUD, AKI­NEK NAGYON SOK VAN. Szeretetből van nagyon sok! Csak az nem veszít áldozathozatal közben, aki nagyon gazdag. Sze- retetben nagyon gazdag. Csak az nem veszíti el önmagát, miköz­ben mások, vagy egy cél érdekében feladja és felaprózza önma­gát, aki már megtalálta önmagát. Csak az nem keseredik meg ál­dozathozatalok szükségessége láttán, aki azt is látja, hogy önma­gát és mindenét mások áldozatvállalása árán kapta. Életét. Gyer­mekeit. Hazáját. Javait. Aki gazdag a szeretetben, s annak gyakorlása közben ön­magára talált, azért nem érzi áldozatnak azt, amit másokért tesz. * JÉZUS ÖNMAGA-ÁLDOZÁSA a mindenkori áldozathoza­tal legtisztább példája. Nem a körülmények hatalma determi­nálta áldozattá. Nem öngyilkos önmagának-ártás indította ál­dozathozatalra. Ném utolsó lehetőségként „reszkírozta” meg még ezt is. Nem keserű beletörődéssel vállalta a kikerülhetet- lent. Hanem azért, mert nagyon gazdag volt szeretetben, mert tudta, hogy ki ő. Mindenfajta áldozathozatalunk csak akkor értelmes, ha azt szabadon és szeretettel tesszük. Így aztán mindenki abból tud­ja meg, mennyire vagyunk szabadok és mennyi bennünk a szeretet, amennyi áldozatot tudunk hozni mások boldogsága érdekében. Jézus Krisztussal közösségben élő emberek is ezért tudnak ma és nem kényszeredetten vagy nyögve, hanem a szeretet ból- dog szabadságával nagy áldozatokat hozni családjukért, egy­házunkért, népünk további boldogulásáért. Hogy még kevesebb legyen az áldozatul esett és még több legyen a másikért még áldozni is tudó. Bízik László Most az állatok fellebbeznek felsőbb bírósághoz. Németből fordította: Tűrmezei Erzsébet SIKERTELEN PRÓBÁLKOZÁS A BÖRTÖNVISELTEK MEGSEGÍTÉSÉRE HÍREK — Vízkereszt után a 2. va- gyülekezetei az istentiszteleten sárnapon az oltárterítő színe: Erkki Väänänen finn lelkész, zöld. A délelőtti istentisztelet aki a Teológiai Akadémián oltári igéje: Rm 12, 6—16; az tanul ösztöndíjasként ebben a igehirdetés alapigéje: Mt 5, 17 tanévben. Az Újszövetség korának vi­lági hatóságaihoz éppen csak eljutott a keresztyénség híre. Ma az egyház jogi személy: munkaadó, megrendelő és ügyfél — és viselnie kell a törvényből ilyen helyzetben mindenkire, tehát reá is há­ruló kötelezettségeket. Ilye­nek például: adók, illetékek kifizetése, építésügyi-, bale­setvédelmi- vagy egészségügyi előírások betartása. A ma egyháza ugyanakkor élvezi is persze a társadalom szerve­zettségének mai előnyeit. Jómód és tervezés Az ókori Korinthusban sok szegény és rabszolga volt. Egyeseknek még vacsorára sem tellett, miközben mások — nyilván a gazdagabbak —, dúskáltak. A szocialista Ma­gyarországon az evangélikus egyház tagjai is munkából, létbiztonságban —, nemcsak az ókorhoz, de a közelmúlt­Keresztyének még ma is felteszik a kérdést: mi közöm azokhoz a távoliakhoz, akiket csak újságból vagy televízió­ból ismerek. Sajnos nem egy­szer gyülekezetek is hangoz­tatják: elég a magunk baja, mi közöm a másik gyüleke­zethez, mi közöm más egyhá­zi munkaágakhoz. Az ókori rabszolgatartó társadalomban, a közlekedés és a hírközlés sokkal egysze­rűbb feltételei között, szegény embernek számító korinthu- siak adakoztak a tőlük kb. 1500 km távolságra, más föld­részen élő és számukra isme­rétlen jeruzsálemi szegények megsegítésére. Ezért összehasonlítva a teg­napot és a mát, Korinthust és Budapestet, nemcsak elté­réseket és azonosságokat ál­lapíthatunk meg —, ha jól odafigyelünk, még tanulha­tunk és erősödhetünk is. Reuss András Kudarcba fulladt az altonai (NSZK) városmisszió kísérlete, mellyel börtönből szabadult fiatalok részére az újrakezdés­hez nélkülözhetetlen szükséges munkahely megszerzésében próbált közvetíteni. A város­misszió 250 cégnek írt levelet és kérte, hogy 25 börtönből szabadult személy részére biz­tosítsanak munkalehetőséget. Összesen négy válasz érkezett a felhívásra, s mindegyik el­utasító volt. (epd) —19. — BUDAVÁR. Húsz évvel ezelőtt kezdte el a gyülekezet­ben az énekkar szervezését és vezetését Csorba István kar­nagy. A karácsonyi ünnepek alatt szeretettel köszöntötték. — SIKÁTOR-VESZPRÉM- VARSÄNY. A gyülekezet egy­hangúlag megválasztott lelké­szének, Mátis Andrásnak a be­iktatása 1975. december 28-án ünnepélyes istentisztelet kere­tében történt meg. — KÉTBODONY. 1975. de­cember 21-én a délelőtti isten­tiszteleten dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette az igét. Köszöntötte a — KÉTBODONY—ROM­HÄNY. Ádvent 2. vasárnapján diakóniai napon Rónay Zoltán balassagyarmati lelkész, egy­házmegyei diakóniai előadó szolgált igehirdetéssel és elő­adással. — HEGYESHALOM. Zoltán László hegyeshalmi lelkész „Hegyeshalom nagyközség tör­ténete a legrégibb időktől a felszabadulásig” című mono­gráfiáját a Győr-Sopron me­gyei Tanács Művelődési Osz­tálya és a Hazafias Népfront Megyei Honismereti Bizottsága második díjjal jutalmazta. LENCSEFŐZELÉK A SVÉD ÉRSEK EBÉDJÉN Olaf Sundby uppsalai svéc érsek ebédjén, melyen a kor­mány miniszterei és vezető po­litikai személyiségek verttel részt, lencsefőzeléket, kenyerei és almalevet szolgáltak csak fel. Az ebédre az ökumenikus Fejlesztési Hét alkalmából ke­rült sor. Az egyszerű menüvel akarták felhívni a figyelmet a világ sok táján éhező emberek­re és kifejezésre juttatni az irántuk való szolidaritást. Az esemény aláhúzta azt a felhí­vást, melyet a svéd egyház a fejlesztési hét előtt bocsátott ki, s melyben a svéd gazdasági rend megváltoztatására és új, egyszerűbb életmódra hívtak fel. (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents