Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-30 / 22. szám

Az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartott nagygyűléséről az elmúlt hónapokban lapunkban részletesen számoltunk be. Tudomásunk szerint a külföldön élő evangélikus egyházak egyike sem számolt be olyan bőven az egyházi hetilapokban, mint mi. Utolsó részletként közöljük a VI. szekció jelentését, amely az emberi fejlődésről szól. A jelentés eredeti formájában rendkívül hosszú, ezért csak a leglényegesebbet adjuk közre:

Négy olyan forradalmi és erőteljes mozzanat van, amely a következő évtizedekben kihatással lesz a fejlődés folyamatára. Ezek a következők:

— a föld népessége kétharmadának az igényei,

— azok az ökológiai problémák, amelyek a jelen és jövő nemzedéket fenyegetik,

— a hatalommal való visszaélés és a hatalommal nem bírók harca, ,

— az egyre növekvő dúsgazdag társadalmak megkérde- zettsége és ennek következményei az emberiség többi része számára. Éppen ezért sürgősen szükség van arra, hogy a nemzeti és nemzetközi (közösségek) testületek számára új célokat határozzunk meg.

Mik az alapvető okai és motivációi annak, hogy az ökumenikus mozgalom, a keresztyén emberek és az egyházak olyan mélyen és régóta összeszövődtek a társadalommal? Az első az emberi szenvedés, amely majdnem minden kontinensen, nemzetben és tájon jelentkezik: szenvedés az éhség és nyomor miatt, az erőszak és elnyomás miatt, a munkafeltételek miatt, és azo-k miatt a feladatok miatt, amelyek túl nehezek azok számára, akik felelősek a politikában, nevelésben, iparban és szolgálatokban. A társadalmak átalakítása, hogy a szenvedés a minimálisra csökkenjen — ez a huma- nizálódásnak olyan folyamata, amelyet az ökumenikus mozgalom ösztönözhetne.

A másik motiváció az az igény, hogy a társadalom megújuljon. Semmi értelme nincs a puszta túlélésnek egy igazságtalanságokkal teli világban. Azt gondoljuk, hogy a felszabadulás folyamata javulhatna és a világot hamánusabbá lehetne tenni. A mi motivációnk az, hogy várjuk azt az országot. amely megígértetett nekünk és amelyről tanúskodni elhivattunk.

A harmadik ok Isten állandó igénye az igazságra, hogy minden megszakadt kapcsolatot helyreállítsunk. Az emberi kapcsolatokat a bűn és a vétek nemcsak egyéni szinten rontotta meg, hanem a speciálisan gazdasági és politikai fejleményekben is. Az igazság az útja mind az Istenhez, mind az em bért ársainikhoz való viszonynak. Ennek következményei először a szegényeken, a megalázottakon, a kizsákmá- nyoltakon és az elnyomottakon látszik meg. Egy igazságosabb világ és a nemzetek, népek és nemzedékek közti igazságosabb kapcsolat keresése olyan egyesítő erő, amely közelebb visz minket egymáshoz.

A negyedik ok az, hogy meghívottak és kihívottak vagyunk mi keresztyének arra, hogy Isten teremtésének sáfárai legyünk a mindenki iránti szeretet alapján.

Ötödik ok az, hogy a keresztyéneknek fel kell készülve lenniük arra, hogy segítsék a reménytelenséget reménységgé, a bizonytalanságot pozitív bizonyossággá változtatni, bátran kimutatni azt a sok pozitív és váratlan lehetőséget, amely az igazságosabb rend és feltételek, a folyamatok üdvösebb fejlődésének irányába vezet. „A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11, 1).

Új dimenziók a fejlődés vizsgálatában

Az Uppsalai Nagygyűlés óta a világ minden táján sok kezdeményező lépést tettek az egyházak arra, hogy részt vegyenek a fejlődés folyamatában, Az EVT is tett néhány új kezdeményező lépést.

És ma mégis inkább, mint valaha, úgy látjuk nehéz világosan kifejezni, mit értünk a

fejlődés fogalmán, ennek következtében nehéz dönteni a fejlődés folyamatában való részvétel módozatai felől. Az elmúlt néhány évben sok tudatos erőfeszítés történt az emberi fejlődés fogalmi tisztázásának érdekében, mivel ez hiányzott, de úgy látszik, hogy a fogalom és a realitás viszofejezi ki szolidaritását az egyház a szegényekkel és hogyan küzd velük együtt a felszabadulásért és az igazságosságért? Ennek a kutatásában a problémáink és feladataink új értelmezésére jutottunk. Kezdjük megérteni, hogy a szegénységet elsősorban azok az igazságtalan struktúrák okozzák,

I gozásban használt üzemanyag csökkenése, az épületek jobb szigetelése, decentralizált

áramfejlesztés, az elektromosságnak a távfűtésben való fel- használásának megszüntetése. .: a termékek csomagolásának és t visszaszállításának redukálása.

A világ olajpiacára nehezedő : növekvő nyomás magával hozKenyai keresztyén zenével kíséri az isten tiszteleti) éneklést

nya egyre zavarosabb lett és ezek egyre inkább elszakadtak egymástól. Az ebből a szituációból adódó bizonytalanságok és kétértelműségek hangsúlyozottabbá váltak néhány olyan tény miatt, amit nem lehet kikerülni: az, hogy a szegénység megszüntetése és az egyenlőtlenség csökkentése érdekében folytatott erőfeszítések két évtizede után több ember szenved a borzalmas szegénység vasmarkában és még tátongóbb lett a szakadék a szegények és a gazdagok között; az, hogy a szédületes technikai lehetőségek világában makacsul fenyeget az éhínség; az, hogy a Föld-Űrhajón állandóan emelkedik a fegyverkezési kiadások összege; az, hogy az emberiség létszáma hallatlan mértékben növekszik. így amikor a fejlődést kutatjuk, felfedezzük, hogy a kérdések száma elgondolkoztató módon egyre nő, és mi kevés feleletet találunk. Ez , viszont reményteli jel. Ez arra ösztönöz minket, hogy újra megvizsgáljuk a rriúlt pozícióit, tanuljunk hibáinkból és újult erővel induljunk előre.

Az újra meg újra fellépő éhínség, a tömegek kezdődő rosszultápláltsága a világ sok részén és a legutóbbi római élelmezési világkonferencia (WCF) ismét felvetette az éhínségnek, az élelmiszertermelésnek, a mezőgazdaság-politikának és a népek egymásközti kereskedelmi és segélyezési kapcsolatának a kérdését. Különösen a gyermekek rosszultápláltsága okoz helyrehozhatatlan testi és szellemi károsodást, megfosztva őket a teljes élettől és megakadályozva a nemzeti fejlődést. Az ezzel kapcsolatos ügyek nagyon komplikáltak és az egyháznak ellene kell állnia annak a kísértésnek, hogy a komplex problémákat egyszerű megoldásokkal akarja megoldani, A természeti csapások gyakran okoznak élelmiszerhiányt, de a világ éhínségproblémáját lényegében az ember okozza. Ott, amit úgy szoktunk emlegetni, hogy „a világ kétharmada”, a többség éhezik, mert a kevesek birtokolják a földet, tartják ellenőrzésük alatt a kereskedelmet, és ők határozzák meg az élelmiszer-termelés döntő

irányelveit. Sok ilyen országban a kormányok az ilyen szerzett jogok képviselői és ebből kifolyólag a közügyeket (beleértve a nemzetközi segélyek felhasználását is), gyakran úgy irányítják, hogy azok a gazdagok és hatalmasok javát szolgálják. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a múltban a nemzetközi segélyek, akár kormányzati, akár nem kormányzati közvetítéssel, még ha humánus megfontolás indítására adták is, az ilyen csoportok erősödését szolgálták. Az éhség problémájának hosz- szú lejáratú megoldásának elsősorban ezekből az országokból kell jönni. Az egyháznak felelősnek kell lennie mind a jelenlegi éhségproblémák, mind pedig a hosszú időre való nehéz megoldás iránt.

A fejlődésről való szélesebb látásunkat kell használnunk, hogy új perspektívában lássuk a régi problémákat, az, hogy az egyház törődik a fejlődéssel, elsősorban a szegényekkel v^Jó törődésből adódott. De hogyan

amelyek hagyják, hogy a vagyon és a hatalom döntsön a kevesek birtokában levő anyagi javak felhasználásáról a nemzeteken belül és a nemzetek között és, hogy ezért az egyház egyik fő feladata, ha a szegényekkel való szolidaritását ki akarja fejezni, szembeszállni az ilyen struktúrákkal minden szinten. Az igazságtalan struktúrák gyakran a rossz, vagy téves célok és értékek következményei. Ez szükségessé teszi, hogy az egyház bírálja felül a gazdasági és társadalmi célokat, az anyagi javak birtoklásának formáit és döntési folyamatait a helyi és nemzeti szituációkban, valamint nemzetközi vonatkozásban is. hogy elutasítson minden olyan formát, amely a szegényeket elnyomja, és hogy munkálkodjék azoknak a formáknak az érdekében, amelyek felszabadítják az emberek alkotó erejét arra, hogy maguk elégítsék ki szükségleteiket és maguk döntsenek sorsuk felől.

Ha ez a fejlődés lényeges feladata, akkor sok esetben világi testületeknek kell vállalniuk a felelősséget a fejlődés folyamatáért. A keresztyének és az egyház szerepe segíteni az igazságos politikai, gazdasági és társadalmi célok meghatározásában, érvényesítésében és törvényesítésében, valamint ezek gyakorlatba való átültetésében. Különösen is a következők tartoznak ide:

1. Szövetkezni mindazokkal, akik a szegénvek szegénység és igazságtalansága elleni harcának szervezését látják feladatuknak.

2. Az előjogokkal rendelkezőket arra nevelni, hogy együtt munkálkodjanak olyan új társadalmi-gazdasági rendek megteremtésében, amelyek a vagyon és jövedelem szétosztását megváltoztatva képesek termelő társadalmi formát létrehozni és a technológiát a szükségnek megfelelően kedvezően kihasználni.

3. Az emberiség számára olyan új struktúrákat felkutatni, amelyekben igazságban, szabadságban és békében lehet élni.

Az utóbbi években a fejlődés fogalmát komoly kihívás érte a ..növekedés határai” fölött folytatott vitában. Bár még a fiz'kai energiaforrások kimerülésének fenyegető közelsége felől folyik a vita, ez a vita napfényre hozta, hogy a világ anyagi forrásait egy elenyésző, de dúsgazdag kisebbség mértéktelenül kihasználja. Az is kiderült, hogy az ún. „szabad piac” rendszeren alapuló gazdasági rendnek szükségszerűen kizsákmányoló tendenciája van ott, ahol az anyagi javak egyenlőtlenül oszlanak meg.

Az energia megőrzése és a nukleáris energia

Legelőször is redukálni kellene az energia-felhasználás feltűnően magas mértékét azokban az országokban, amelyek a világ olajpiacán a legnagyobb igényeket támasztják. Ez meghosszabbítaná a jelenleg ismert feltárható energiatartalékok korlátozott életét. Az energiatakarékosság politikájával együtt jár a következő: kisebb kocsik és közszállítás, az élelmiszer-előállításban és -feldol7.3 a fejlődés nagyon különböző fokán álló országokban az ■ atomerőművek létrehozásának gyors elterjedését. Ez a következő etikai dilemmákat veti fel:

Elkerülhetetlenül összekapcsolódik a nukleáris energiának elektromos áram termelésére és a nukleáris fegyverek előállítására való felhasználása:

1. Hogyan lehet a nukleáris energiát csak a békés fejlődés céljaira használni és hogyan lehet elkerülni a nukleáris energiának atomfegyverek előállítására való felhasználásáé?

2. A nukleáris melléktermék hosszú ideig tartó tárolása veszélyt rejt magában.

3. Fennáll a lopás és szabotázs veszélye. Ezeknek a dolgoknak ökumenikus megvitatása most kezdődött és ezt folytatni kell. A megbeszéléseknek a következőkre kellene koncentrálódnia: a nukleáris üzemanyag nemzetközi szinten való körforgása megfigyelésének és ellenőrzésének hatékonysága; az atomstop szerződés ratifikálása mindazon országok részéről, amelyek nukleáris technológiával rendelkeznek: a nlutónium- üzemanyag-gazdálkodásra irányuló tendencia és ennek következményei; és a nukleáris energia további elterjedésének politikai és katonai (jelentősége) velejárói.

A mezőgazdasági technológia és az élelmezési krízis

A rövid lejáratú terv egy élelmezési szükségprogramra vonatkozik, amelyet nagy kiterjedésű terméskiesések vagy más természeti katasztrófa esetén lehetne hasznosítani. A hosszú lejáratú terv magába foglalja az élelmiszer-technológiák olyan elég nagy arányú fejlesztését, amelyek ökológiailag megfelelők és összeegyeztethetők az önálló fejlődés politikájával. A mezőgazdasági fejlődés és az élelmiszer-technológia változó rendszereit a világ nagyobb élelmiszer-exportáló térségeiben, mint pl. Észak-Amerika. Ausztrália és Űj-Zéland. is kellene alakítani, hogy megfeleljenek a fenntartható hosszú lejáratú termelés követelményeinek.

K. Z.

A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA

június 6-án, pünkösd vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH

H-MOLL MISÉJÉT

Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Mohácsi Judit, Barlay Zsuzsa, Fiilöp Attila, Berczelly István és Trajtler Gábor. Vezényel:

Weltlcr Jenő Igét hirdet:

DR. HAFENSCHER KAROLY

J. S. BACH

ÉS AZ ORGONAZENE MESTEREI

címmel orgonaest lesz június 4-én, pénteken és június 7-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Daquin:

Suite,

Noéi.

Couperin:

d-moll prelúdium és fúga. Bach:

C-dúr toccata, adagio és fúga,

F-dúr pastorale, Esz-dúr preludium és fúga. Orgonái:

PESKÓ GYÖRGY

Előadók:

Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft.

„Gondoljátok, hogy címünk nincs ott bejegyezve?”

4016! EZ AZ ÖNGYILKOSOK SZAMA, AKIK 1975-BEN KÖVETTÉK EL TETTÜKET. 1970-ben „csupán” 3595-en voltak. Pusztán a számok is megállítanak és meggondolkoztatnak. Különös erővel hat azonban ránk, ha ismerőseink köréből, vagy közvetlen környezetünkből követ el valaki öngyilkosságot. Ilyen esetben nem kerülhetjük el a tényt, szembe keil néznünk vele, fel kell dolgoznunk magunkban, állást kell foglalnunk, nem háríthatjuk el magunktól ezt a kötelességet. A keresztyén ember felveti a maga felelősségének kérdését is. Mi múlott rajta, mit tudott volna tenni, hogy megakadályozza embertársát tragikus lépésében? Tudjuk, hogy az öngyilkossághoz vezető utak rendkívül bonyolultak, az okokat csak ritkán lehet megbízhatóan felderíteni, olyan sűrű szövevényben jelentkeznek. Éppen, ezért most néhány vonással azt az életszakaszt akarjuk vázolni, amelyik általánosságban közvetlenül megelőzi a végzetes tettet. Ismertetésével segíteni szeretnénk azoknak, akik felelősséget éreznek embertársaikért és segíteni akarnak rajtuk.

Eltekintve villámcsapás váratlanságával és kiszámíthatatlanságával történő öngyilkosságoktól, általánosságban három szakasz különböztethető meg egy-egy öngyilkoság előtti állapotban.

A LEGTÖBB ESETBEN NEM RENDKÍVÜLI ESEMÉNYEK, MEGPRÓBÁLTATÁSOK INDÍTJÁK EL A GONDOLATOKAT az öngyilkosság irányában. Hétköznapi történetek húzódnak meg az esetek mögött. Az élet szokványos nehézségei: tépelődések, belső harcok, szorongás, emberekkel való konfliktusok, halálesetek, sértődések, munkahelyi nehézségek, betegség és sok ehhez hasonló tényezők szerepelnek egy-egy eset indító okaiként — ha jól értelmezzük, vagy elemezzük a tényeket. Valameny- nyien megküzdünk szinte naponként hasonló jelenségekkel, de nem mindegyikünkre hatnak egyforma erővel. Vannak, akikben a nehéz sors nem harcot, ellenállást hív elő. hanem levertségei, a harc és a további élet értelmetlenségét sugallja. Az ilyen embertársunk fokozatosan visszavonul, érdeklődése, cselekvésének határai beszűkülnek, szorongása növekszik. Kezdetben csupán egy-egy cél veszti el jelentőségét számára, később azonban szürke és egyhangú, céltalan lesz egész élete. Ebben a kritikus helyzetben levő embertársunkra már fel kell figyelnünk, mert könnyen elvesztheti lelki rugalmasságát, helyes tájékozódó képességét és rövidre zárt áramkörhöz hasonlóan véget vethet életének. Péter apostol gyülekezeteihez szóló figyelmeztetése súlyos megpróbáltatás alatt élő testvérekhez szól: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” A megkeseredett, cél nélkül bolyongó embertársunk segítségére lehetünk életének ebben a szakaszában azzal, hogy egészséges életszemléletünk körébe vonjuk öt és egy kicsit helyette is vigyázzunk rá.

AZ ÖNGYILKOSSÁGOT MEGELŐZŐ ÉLETSZAKASZBAN JELLEMZŐ AZ EMBERRE, hogy keresi a kapcsolatot másokkal. Egy portugál közmondás azt tartja: „Minden ember olyan fülre vágyódik, amelybe panaszát elmondhatja.” A zsoltárok Istenhez kiáltó könyörgése ismétlődik meg sok-sok ~alkalommal: „Uram hallgasd meg imádságomat”; ..Fordítsd felém füledet, ha kiáltok"; „Szeretem az Urat, mert meghallgat”. A meghallgatás és védelem, a biztonság és nyugalom keresésének ez a szakasza kiváltképpen alkalmas segítség nyújtására.

SZÁMOLNUNK KELL AZZAL A TÉNNYEL, HOGY NEM MINDENKI ALKALMAS ÉS KÉPES SEGÍTSÉG NYÚJTÁSÁRA. Nem a szakemberekről van szó, akik felkészülve és hivatásszerűen végzik ezt a munkát. Hiszen az öngyilkosságot megelőző idő e két szakaszában még nagyon kevesen keresik fel a pszichiátert, pszichológust, orvost vagy lelkészt. Olyan embereknek kell kiépíteni a veszélybe jutottal a kapcsolatot, akiknek van emberismeretük, megértők, tapasztaltak és maguk is megoldottak konfliktusokat. Barátra és közvetítőre van szüksége a bajba jutottnak, aki természetesen nem beteg, társra és testvérre, aki részt vesz gondolkodásában és ismeri a társadalomban levő és használható lehetőségeket, akit áthat a felelősség. W. Szymbovska lengyel költönő, „Az öngyilkos szobája" című költeményében e felelősséget helyezi a társadalom szívére. így ír:

,,... és a fiókban notesz

Gondoljátok, hogy címünk nincs ott bejegyezve?

Remélitek, hogy egy levél valamit megmagyaráz.

De én mondom, nincs levél —

mi annyian barátok s mások, mind beleférünk

a pohárnak támasztott üres borítékba.”

AZ EMBERTÁRSAKÉRT HORDOZOTT FELELŐSSÉG HOZTA LÉTRE HAZÁNKBAN IS A „LELKI ELSŐSEGÉLY'* TELEFONSZOLGÁLATOT. Száma Budapesten 229—600. A kapcsolatokat kereső és támasz után vágyódó ember telefonhívásra meghallgattatást talál a nap bármely szakában. A telefon- vonal másik végén türelmes és -megértő, segítőkész ember várja a hívást aki útmutatásokat és magyarázatokat tud nyújtani a keresőnek.

Lelkészek is készen állnak a kapcsolatok felvételére és segítésére. Reméljük nincs igaza R. Tausch professzornak (NSZK), amikor azt írja: „Legnagyobb hiánycikk a segítőkész ember.” Az egyházhoz tartozók, Jézus Krisztus kegyelméből élők fonák helyzetben vannak, ha nem járnak az elsők között a bajba jutott ember megsegítésében életének ebben a nagyon nehéz szakaszában.

HA KAPCSOLATOT KERESŐ EMBER NEM TALÁL MEG. FELELŐ TEHERBÍRÓ KAPCSOLATRA, menthetetlenül t’isz- sza esik személyiség fejlődésének egy korábbi szakaszába, lelki elkorcsosulás léphet fel. Fel kell használnunk tehát a lehetőségeket a segítésre, amíg nem késő.

Az öngyilkosságot megelőző időszak első két fázisából, ha nem érkezik segítség, menthetetlenül következik a harmadik, az agresszió szakasza. Aki idáig eljutott, minden kötődéstől, józan érvtől elszakadva végezhet önmagával, az a krízis nagyon komoly és súlyos veszélyt jelent. Minden erővel meg kell akadályoznunk, hogy egy-egy embertársunk idáig juthasson. Ne engedjük, hogy minden kötél, ami az embert tartja, elszakadjon, hogy tartalmatlan legyen az élet. Nem érthetünk egyet olyan elméletekkel, amelyek bizonyosI körülmények között indokoltnak és elfogadhatónak tartják az öngyilkosságot. PL halálos betegség esetén, menekülés okából stb. Az öngyilkosság mindenképpen pusztítás, az élet megvetése. Egyenlő elbírálás alá esik minden más élet ellen elkövetett bűnnel.

Személyünk, címünk ne legyen ismeretlen a segítségre szoruló embertárs előtt.

Munz Frigyes

— KÖBANYA. Június 6-án délután 5 órakor szeretetven- dégséget tartanak a gyülekezetben. amelyen dr. Fabiny Tibor. a Teológiai Akadémia dékánja tart előadást.

— NAGYSZÉNÁS. A gyülekezet böjti szeretetvendégségén Brebovszky Gyula csor- vási lelkész szolgált előadással. Ezen a napon iktatta be a gyülekezet újonnan megválasztott presbitereit, özv. Ka- sik Pálnét, Lassít Józsefnét. özv. Sovány Jánosnét, Iváncs- ka Sándort. Szula Andrást és Varga Józsefet.

NAIROBI^

Az emberi fejlődés Á VI. szekció jelentése \