Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-30 / 22. szám

Róm 11,13—19.

Igénkben Pál apostol a római gyülekezet egy korabeli, de nagyon is valóságos, határozott kérdésében foglal állást. A kérdés a bálványáldozati, illetőleg a mészárszékben vásárolt hús, mert ez is mindig az volt abban a korban, fogyasztásának kérdése. Ehetik-e ilyenből a keresztyén ember, vagy sem? Erre ad választ. Állásfoglalása azonban túl a meghatározott kérdésen a történeti helyzeten, iránymutatássá válik egész keresztyén- ségünk alapállására vonatkozóan.

A SZERETET SZERINT CSELEKEDJETEK — válaszolja ebben a kérdésben. Ez azonban nemcsak életünk egyes kérdéseiben. bizonyos alkalmakkor, vagy eseményekben érvényes alapállás, hanem mindenkor és mindenben. Valójában nem is ezt a kifejezést használja ő: cselekedni, hanem ezt: járni, életmódot folytatni. Ebből nyilvánvaló az, hogy miről van szó. Emberekhez való viszonyunk kis és nagy kérdéseiben, minden ügyünkben a szeretetnek megfelelően gondolkodni és tenni. így élni. Nemcsak a gyülekezeti élet keretein belül, nemcsak annak kérdéseiben, hanem azon túl is minden vonatkozásban. Nem egyházi szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy csak a legőszintébb és legmélyebb humanitás lehet alapmagatartásunk. A szeretet ugyanis mindig a felebarátot tartja szeme előtt. Nem önmagára tekint, hanem a másik emberre. Krisztus irántunk való szeretete is ez. Nem önmagára nézett, hanem értünk, emberekért halálra adta saját magát. Az ö végtelen szeretete indít és kötelez arra. hogy a másik ember felé mi is ezzel a szeretettel forduljunk. Akiért csupa szeretetböl meghalt Krisztus, annak nem akarhatom kárát, nem árthatok, nem gyűlölhetem, nem cselekedhetek semmit vesztére, mégcsak közömbös sem lehetek vele szemben, hanem éppen ellenkezőleg, csak szeretettel fordulhatok feléje.

A SZERETET MINDIG EGÉSZEN GYAKORLATI VALÓSÁG. Az apostol két vonatkozását mutatja fel ennek. A békességre való törekvést és az egymás építését. Az előbbi nem vágy, vagy jámbor óhaj, hogy embertársammal így élhessek, hanem valóságos igyekezet, mely az érte való fáradozást jelenti. Benne van ebben a kifejezésben a valamit üldözők, valami után futók teljes erőbedobása, végső erőmegfeszítésének lihe- gése. Urunk sem az utána vágyókat mondja boldognak a hegyibeszédben, hanem a békességszerzőket. A világ békéjéért sem áhítozni kell csupán, mégcsak nem is pusztán imádkozni, bár az imádság jelentőségét cseppet sem akarom kisebbíteni, hanem fáradozni. Az igazi szeretet szerinti életfolytatásnak ez egyik legtermészetesebb és legmagától értetődőbb megnyilvánulása.

A másik ilyen gyakorlati vonatkozása a testvér épülésére való törekvés. Pál természetesen elsősorban is a hitbeli épülésre gondolt. Arra, hogy a keresztyén testvér hitében erősödhessen, ne pedig meginogjon, vagy elbukjon. Hitkérdések között soha nem az jár a helyes úton, aki nagyobb hanggal tud érvelni, hanem aki több, nagyobb szeretettel tud cselekedni a másikért. Ez az iránymutatás azonban a hitbeli meggyőződés kérdésén túl is érvényes minden emberi viszonylatban. Ebbe az irányba tartozik az embertárs előmenetele, csakúgy, mint életszím'o- nalának emelkedése, stb. Az igazi szeretet soha nem korlátozza ezt az épülést csak hitbeliekre, sőt inkább minél szélesebb körre terjeszti ki. Az egyház díakóniai szolgálata éppen ezt célozza ebben a világban, akár egy-egy testvér, akár egész közösségek felé irányul.

A SZERETETNEK MEGFELELŐEN ÉLNI AZÉRT ANNYIT TESZ, mint szolgálni igazságban, békességben és örömben. Csak így, embereken keresztül, az embertársban szolgálhatunk Krisztusnak, és csak ez a szolgálat kedves Isten előtt, mert ez az élet istentisztelete. Ez azonban emberi viszonyaink rendezettségét is eredményezi, hiszen így leszünk megbízhatók, kipróbáltak embertársaink előtt. Ebben a szolgálatban válhat az egyház egésze is Isten előtt kedvessé, s szerezhet e mellett, ha ez a kifejezés rá egyáltalán alkalmazható, elismerést ezen a világon.

Bánfi Béla

IMÁDKOZZUNK

Áldunk, Mennyei Atyánk, azért a végtelen szeretetért, melyből Szent Fiad értünk magát halálra adta. Áldunk, hogy tőlünk is azt a szeretete! várod, amely egyedül a felebarátra tekint. Kérünk engedd megértenünk, hogy Neked csak embertársainkban szolgálhatunk igazán. Add azért, hogy a békességre és az ő épülésükre törekedjünk teljes életünkben, s így bizonyulhassunk Urunk igaz tanítványainak a szeretetnek megfelelő életben. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1976. május 30-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11, du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz L'ászló. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Bodrog Miklós. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota

Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Barátit Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Szebik Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Rutt- kay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér. du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Filippinyi János. Modori u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. Lehel László, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Lehel László. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Hűsvét után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: fe- hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 15, 26—16, 4; az igehirdetés alapigéje: Km 14, 13—19.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet BLÁZY LAJOS újpesti lelkész.

— A TEOLÓGIAI AKADÉMIA telefonszáma: 636-451.

gálata, amely a gyülekezetben mind ez ideig alig volt ismert, nagy érdeklődést váltott ki.

— LAJOSKOMÁROM. A

gyülekezet a május 2-án tartott közgyűlésén presbiterré választotta Czéhmeiszter Józsefet, ifj. Hornyák Istvánt, Stróbl Mátyást és Wieland Jánost. Az új presbitereket a május 9-i istentiszteleten iktatta be tisztségükbe Szakáts László, a gyülekezet lelkésze. Ugyanakkor köszöntötte a gyülekezet Reisz Pál felügyelőt 25 éves gyülekezeti felügyelői jubileuma alkalmából.

— TÓTKOMLÓS. Április 8-án szeretetvendégségen Fecske Pál nagyszénás! lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó szolgált, aki egyházunk sajtó- munkájáról tartott előadást, majd bemutatta és a gyülekezet figyelmébe ajánlotta kiadványainkat. A többségében szlovák anyanyelvű gyülekezet tagjaiból egyházunk sajtószol— IPOLYVECE. A gyülekezetben igehirdetés-sorozat volt „Böjtünk ószövetségi gyökerei” címmel, amelynek keretében D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese, Görög Zoltán kétbodonyi h. lelkész és Széli Bulcsú lucfalvai lelkész végeztek vendégszolgálatot.

Televízió és vasárnapi istentisztelet

A Német Szövetségi Köztársaságban az egyik nagy televízióállomás egy órával korábban akarja kezdeni ezentúl vasárnap délelőtti programját. Egyházi körökben egyesek ellenzik ezt a tervet, mert attól tartanak, hogy elvonja majd az embereket a vasárnapi istenitisztelettől.

Dietrich Sattler lelkész, a Brémai Evangélikus Egyháznak a televízió kérdésével megbízott referense viszont úgy nyilatkozott, véleménye szerint a televízió programja nincs befolyással arra. hogy valaki jár-e templomba vagy sem. Minden alapot nélkülöz az a feltevés, hogy a televízió akadályozza az embereket az istentiszteletek látogatásában.

Az istentiszteleti részvételben Sattler szerint más tényezők játszanak szerepet: a hitből fakadó igény, a neveltetés, de a megszokás is. A televízió bizonyosan nem vétkes abban, ha csökkent vagy nem változott a templom látogatási' A programidő kiterjesztésénél

sokkal lényegesebb, hogy képesek vagyunk-e saját magunk beosztani vasárnapunkat és időnket, (epd)

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezős] György

Felelős kiadó:

Harkány! László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vin.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—VID Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211

76.1322

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

ipnmppnH 5 • f«l»J dát Qiit i »]Y«1 Irwiiil nrnirfilraWi i'inwl

„Én pedig, ha felemeltem a földről, mindeneket magamhoz vonok” (Jn 12, 32).

VASÁRNAP. — „Isten a gőgösöknek elleiiáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (lPt. 5, 5 — Jób 38, 4. 11 — Jn 15, 26 — 16, 4 — Zsolt 42). Az ember egyik legnagyobb kísértése, hogy ha pénznek, hatalomnak, tudásnak birtokába jut, fölényessé, gőgössé válik, magát tartja a legerősebbnek, legkülönbnek. Ez a túlzott öntudat szembeállít embertársainkkal és Istennel. A szeretetek Isten és emberek szere- tetét gyakorolva nem törekszünk arra, hogy mindenkinél okosabbaknak, erősebbeknek, hatalmasabbaknak és gazdagabbaknak tartsanak. Isten ellene van minden gőgösségnek.

HÉTFŐ. — „Én veled leszek, így szól az ŰR, és megszabadítalak” (Jer 30, 11 — Mk 6, 47—48 — Jer 29, 11—14 — lKor 7, 17—24). Elsősorban azokat vigasztalja és erősíti ez az ige, akik nagyon elhagyottnak, vagy gyengének érzik magukat. Megment a pesszimizmustól is, mikor valaki úgy érzi, hogy mindenki ellene fordult. Nem véletlenül értették Jézusra tanítványai a régi prófétai ígéretet, hogy a neve „Immánuel” (=velünk az Isten). Jézusban mutatta meg Isten, hogy szolidáris az emberrel, észreveszi, megérti, magára veszi gondjait, mindig segít rajtunk.

KEDD — „A jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9, 7 — Hág 2, 8 — Lk 12, 8—12 — 2Kor 7, 25—40). Igénk itt egy gyülekezet szegényeinek megsegítéséről szól, de általában is érvényes: Minden adomány akkor értékes igazán, ha az önkéntes, jószívvel hozott áldozat. Ha azt gondoljuk, hogy amink van, az egyedül a miénk, kapzsivá, zsugorivá, önzővé leszünk. Ha az anyagiakat Isten ajándékának, ránk bízott javaknak tekintjük, akkor tudjuk arra használni, amire valók: az élet szebbé, jobbá tételére, a Jézustól tanult szolgáló szeretet gyakorlására.

SZERDA. — „Jó az ŰR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra” (Náh 1, 7 — Jn 10. 28 — ÍJn 2, 24—29 — lKor 8, 1—6). Nem lett-e gépies szólammá, frázissá ajkunkon a „jó Isten” kifejezés? A mai igék azt adják tudtunkra, hogy Isten nem akar magában lenni, nem önmagával törődik, hanem velünk. Mindig lehet rá számítani, mindig bizonyosak lehetünk abban, hogy gondja van ránk. Személyes kapcsolatot keres velünk, azt várja, hogy minden bajunkban forduljunk hozzá. Ezzel egyben arra is nevel minket, hogy mi is készek legyünk segíteni a hozzánk fordulókon.

CSÜTÖRTÖK. — „Imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten sze- retetében” (Júd 20—21 — Zsolt 147, 11 — Jn 7, 37—39 — lKor

8, 7—13). Isten szeretetében az imádság személyes kapcsolata tart meg minket. A Szentlélek abban van segítségünkre. Ö ébreszt bennünk hitet Isten iránt, hogy megismerve az ő szere- tetét. bizalommal forduljunk hozzá minden ügyünkben. Kitartóvá tesz minket, nem engedi, hogy'elcsüggedjünk, hogy abbahagyjuk az imádkozást. Azzal biztat, hogy amikor imádkozunk, nem önmagunkban beszélünk, szavaink nem a levegőbe hangzanak el, hanem eljutnak Istenhez, hiszen ö szeret minket.

PÉNTEK. — „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallhatnak meg” (Mt 6, 7 — Zsolt 38, 10 — Zsid 11, 32— 40 — lKor 9, 1—12). Elsősorban azokat biztatja Jézus, akik nem tudnak ékesszólóan szép imádságokat mondani. Nem a szép szavakon, nem is az elmondott imádság hosszúságán múlik az, hogy Isten meghallgat-e minket, vagy sem. Akármilyen dadogó szavakkal mondjuk el imádságunkat, bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten megérti, mi bánt, vagy mit szeretnénk, ö szeret minket és ezért belelát szívünkbe.

SZOMBAT. — „Az én Uram, az ÜR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfá- radtaknak” (Ézs 50, 4 — Jn 14, 26 — Ézs 41. 17—20 — lKor 9, 13—18). Nagy hatalom a beszéd. Lehet ártani, de lehet használni is vele. Ebben az életben Isten arra tanít minket, hogy beszédünkkel is segítsünk egymáson. Mostani jobb életünkben, gazdagabb társadalmunkban különösen is nagy szükségünk van erre. Legtöbbször nem is anyagi javakkal tudunk segíteni egymáson. Milyen sokat számít egy- egy megértő, biztató, vagy vigasztaló szó! Isten igéje tele van ilyen jó szóval. Azért is jó sokat olvasni, tanulni és hallgatni ezt az igét, hogy legyen szavunk azokhoz, akikkel együtt járjuk az élet útját.

Dr. Muntag Andor

— NAGYKANIZSA. Szép és bensőséges ünnep volt Nagykanizsán a gyülekezeti teremben április 16-án. Héricz Jenő ny. igazgató-tanítót, aki Iha- rosberényben működött 1912—• 1920 között, köszöntötték hálás tanítványai. A tanítványok köszöntését Balázs János fejezte ki Héricz Jenőnek, akit arany- és gyémántdiplomával tüntettek ki. A köszönő és köszöntő szavak elmondása után átnyújtotta a tanítványok háláját is kifejező — egy iparművész által fából készített — Krisztusfejet. A köszöntést követően a jelenlevők közös úrvacsoravétellel álltak Isten színe elé, majd a parókián rövid beszélgetésben előkerültek a régi emlékek. „Áldjad én lelkem az Urat és meg ne feledkezzél semmi jótéteményéről..

Az öregek magánya

Kicsit a végletek embere vagyok. Ha valamit teszek, egész szívemet beleadom, minden energiámat. Ha szeretek, önzetlenül, fenntartás nélkül, ha imádkozom a világ körülöttem megszűnt. Az emberek közül is a fiatalokat és az öregeket szeretem a legjobban. Tőlük kaptam életem folyamán a legtöbbet. A kisgyermekektől a tisztaságot, az öregektől a bölcsességet. Isten csak a megmondhatója hány boldog gyermekölelés emlékét őrzöm, hány öreg fogadott gyermekévé, lett szülöm helyett szülöm.

Sok szó hangzik el napjainkban a fiatalokról és az Öregekről. Én most az öregekről szeretnék írni. hogy jobban megértsük őket, közelebb kerüljünk hozzájuk, jobban szeressük őket.

Minden ember végül is magányos lény. Magányos az időben, magányos a világegyetemben. Az öregek, akik csendesen készülődnek a végső, nagy útra, már régen ismerik, ezt a magányt.

Sokat gondolkodtam, érdemes-e az öregek magányáról írnom, amikor olyan korban élünk, amelyben a közlés eszközeinek gépesítése olyan magányt hozott, amelytől nagyon sokan szenvedünk. Korunk nem bírja a csendet. Telefon, rádió, televízió kikapcsolják a közvetlen beszélgetést, amelyben a hang, mozdulat, csend elsőrendű szerepet játszanak. A technika fejlődésétől kapott előnyökért kemény árat fizetünk és ez az ár a magány.

Az öregek magánya, a viselkedésükben bekövetkező változások fényt vetnek a gyermekek és felnőttek szociális magatartására is. Bizony sokszor még az unokák is hatalmas- kodnak nagyszüleiken, de a felnőttek magatartása is hagy kívánnivalót.

Nézzük az érem másik oldalát isi Megkísérelem néhány mondatban felvázolni a magányos kis öregek lelki állapotát.

Nem kétséges, hogy lassan mindnyájan elkopunk. A természet jóindulata, hogy a jót is, a rosszat is apró adagokban adja. Az öregeknél ez a kopási folyamat szembeötlöbb. Panaszaik gyakran indokoltak, de ez a panasz egyben védekezés és védelemkérés belső, lelki problémáikra is. Mert az ember, ellentétben az állattal biológiailag és lelkileg is fünqőbb. Hányszor tapasztaljuk, hogy azok az emberek, akik mindig a családi fészek oltalma alatt állnak, sohasem érik el az igazi érettségnek azt a fokát, (a függőség miatt) amely lehetővé teszi, hogy független egyénekké váljanak.

A magánynak sok arca van. Külső és belső magány, önsanyargató magány és a depresz- sziós állapot szülte beteges magány, hogy csak néhány formáját említsem.

Ahogy öregszünk, úgy mennek el mellőlünk szeretteink, barátaink. Ismeretségi körünk is egyre szűkül. Az élet szinte naponként elvesz valakit, valakiket tőlünk, akik hozzánk tartoztak. A kör egyre szűkül körülöttünk. Az élet a születéstől a halálig örök búcsú. Egyre többen távoznak mellőlünk és egyre többen hagynak bennünket egyedül és sok reményünk nincs már új kapcsolatok kialakítására. Magunkra maradtunk. És eljön az az idő is, amikor világos pillanatunkban rájövünk szellemi fogyatékosságunkra is és az ebből ránk váró szomorú magányra.

A szakadék köztünk és a világ között egyre

nő. Ez a szakadék bizonyos mértékig a fiatalokkal szemben is nő. Az utazások, a szórakozások egyre távolabb viszik őket az öregebbektől, idegesíti őket a felelősség, a lekötelezettség érzése is azokkal szemben, akik őket ifjú éveikben gyámolították.

Az öregek ilyenkor magukba fordulnak, a megtapasztalt szeretethiányt sem merik említeni, mert félnek, hogy akkor mindent megvonnak tőlük. Magányuk egyre hosszabb, egyre távolabb kerülnek az emberektől, lassan elvesztik képüket önmagukról, mert nincs akiről leolvassák, tükörképük az emberek szemében elmosódik.

A közösségi életben való részt venni nem tudás a teljes visszavonullsághoz vezet. Az öregek félnek, hogy zavarukat, érzékenységüket megmosolyogják, kihasználják. „A világ nem ért meg bennünket” — mondják és sokszor nem adják meg a lehetőségét annak, hogy megérthessék őket.

Sokan az emberektől az állatok ragaszkodásához menekülnek. Van aki az alkoholhoz. Ezek a leg magányosabbak. Sokan szégyenük érzéseiket, túlzottan félénkké válnak és meg- alázottságukat nem tudják elviselni.

De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magány sokszor elvihet a legmagasabb rendű érzelemhez is. A keleti filozófusok szemében ez a fajta magány drága ajándék.

A magány elviselése fiatalnak is kemény próbatétel.

Sokszorosan az az öregek magánya. És mégis előfordul, hogy az öregek magányról panaszkodnak, de visszautasítanak minden segítséget, sértődékenyek, néha visszautasításukkal sértenek.

Ne vegyük komolyan ezt a visszautasítást. Az akaratlan sértést ne vegyük tudatos rossz- indulatnak. Az igazi magány érzéséről kinek- kinek, fiatal vagy öreg legyen, nehéz beszélni. De fájón érezni nagyon is lehet. Az öregek ritkán kérnek, de minden személyes kapcsolat élteti őket És ez egyformán áll a szeretetotthonok lakóira és a család „házsártosnak” nevezett kis öregére is.

Ne hagyjuk öregeinket elmagányosodni. Vezessük ki őket külső és belső magányukból. Ne várjunk érte köszönetét, hálát. Csak szeressük, dédelgessük őket, ennek még az is örül, aki nem mutatja, de titokban mégis várja.

Köteteket tudnék írni arról, hogy milyen sokat kaptam azoktól a drága öregektől, akikkel életem összehozott. Hadd írok le most néhány mondatot az egyik nem régen kapott levélből:

— Készen állok a nagy útra. Drága pecsétje voltál életemnek. Mindig fényt küldtél. Benne vagy mindenben körülöttem. A falakban, a virágokban, a kandalló füzében. Ha a tópartra mentem a nyírfák fehérségében téged láttalak. Éltető, tiszta meleget sugároztál. Áldjon meg érte az Isten!

Gyöngyszemet kaptam ebben a pár sorban, amely egy öreg magányának tengerében született.

Hajolj le az öregek magányához, bármilyen korú vagy is, hogy neked is minél több gyöngyszemet hozzanak fel a magányos lélek mély tengeréből. Gy&rmathy Irén