Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-23 / 21. szám

Nairobi Az igazságtalan struktúrák és a felszabadításért való küzdelem Az V. szekció jelentése Az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartott nagygyűlé­sének V. szekciója különösen is fontos kérdést tárgyalt, ne­vezetesen az igazságtalan tár­sadalmi struktúrák problémá­ját. Ebbe a témakörbe tarto­zik az emberi jogok, a nők egyenlőségének és a rassziz­musnak a problémája. A viták sokszor rendkívül hevesek és szenvedélyesek voltak. Külö­nösen is a faji kérdéssel ösz- szeíüggésben. Az V. szekció jelentése mintegy 20 oldalt tesz ki. Ebből a leglényege­sebbeket emeljük ki: Az evangélium arról ad hírt nekünk, hogy Isten teljes mér­tékben azonosítja magát a szenvedő emberiséggel. Ez az inkarnációban (tehát Jézus testet-öltésében) jut kifejezés­re, a szolgáló Krisztus valósá­gában, aki szegénységbe szüle­tett bele és aki önként vállalta a megvetettség útját. Krisztus maga hív minket arra, hogy azon az úton kövessük őt, amin Ö járt, szánjuk oda magunkat az elnyomottak ügyének és legyünk készek akár a szenvedésre is. Krisz­tus halála mutatja Istennek a teremtett világba irányuló sze- retetét. Az egyház igazi fel­adata, hogy tükrözze saját éle­tében ugyanezt a szeretetet és vegyen részt az emberi faj fölszabadításáért folytatott küzdelemben. Felismerjük, hogy akik gya­korolják az elnyomás struktú­ráit, végsősorban függnek azoktól az emberektől, akiket elnyomnak. Mégis úgy lát­szik, hogy a világban azok vet­nek véget az elnyomásnak, akik a terhet viselik és nem az elnyomásban előjogokat él­vező személyektől és nemze­tektől várható az elnyomás megszüntetése. Az emberi jogokról Érdekeltségünk az emberi jogok- iránt abból a meggyő­ződésünkből fakad, hogy Is­ten olyan társadalmat akar, melyben mindenki gyakorol­hatja teljes emberi jogait. Minden emberi lény Isten ké­pére teremtetett, egyenlő, végtelenül értékes Isten sze­mében és a mi szemünkben is. Élete, halála és feltámadása által Jézus összekötött ben­nünket egymással, hogy ami egyikünknek ügye, az mind­nyájunkra is tartozzék. így Is­ten akarata és szeretete min­denkire irányul és a keresz­tyének küzdelme az emberi jogokért lényegében válasz Jé­zus Krisztusra. Ez belevisz bennünket a szegények és el­nyomottak harcába az egyhá­zon belül és kívül egyaránt, amikor ezek azért harcolnak, hogy elérjék teljes emberi jo­gaikat és felszabadít minket arra, hogy együttmunkálkod­junk más hitű és ideológiájú emberekkel, akik ugyanúgy ér­dekeltek az emberi méltóság ■ügyében, mint mi. Az emberi jogokért folyta­tott munkában gyakran az a kí­sértésünk, hogy a tünetekkel foglalkozzunk inkább, mint a gyökérokokkal. Míg például kell ugyan foglalkoznunk az emberi jogok olyan speciális megtiprásával, mint a kínzás, nem szabad elfelejtenünk, hogy az igazságtalan társadal­mi struktúrák teremtik azokat a feltételeket, amelyek között az emberi jogokat megtipor­ják. Ilyen igazságtalan társa­dalmi struktúrák a gazdasági kizsákmányolás, a politikai manipuláció, a katonai hata­lom, osztályuralom, a lélektani befolyásolás, stb. Ezért az em­beri jogokért munkálkodni egyúttal azt is jelenti, hogy alapjában véve olyan társada­lomért dolgozunk, amelyben nincsenek ilyen igazságtalan struktúrák. Az emberiség nagy közössé­ge megegyezett már bizonyos magas elvekben, amelyek tes­tet öltenek az Emberi Jogokról alkotott egyetemes deklaráció­ban és az emberi jogokról szó­ló nemzetközi megállapodá­sokban. A Helsinkiben alko- kotott európai biztonsági és együttműködési deklaráció, különösen aláírói számára új lehetőséget ad ezeknek a ma­gas elveknek a végrehajtására. Ezek az alapelvek nagymér­tékben egybe esnek keresztyén Véleményünkkel és megérté­sünkkel azzal összefüggésben, hogy minek is kell meglennie ahhoz, hogy egy társadalom igazságos legyen. Különösen is ki kell emelni az alapvető jogot az élet biz­tosítására. Egyetlen jog sem lehetséges az élet alapvető biztosítása nélkül, beleértve ebe a munkához való jogot, az élelemhez való jogot, az egész­ségügyi ellátás biztosítását, az emberhez méltó lakás jogát, a nevelésre való jogot, amely le­hetővé teszi, hogy az ember kifejleszthesse képességeit. Az egyre táguló szakadék a gazdag és szegény népek kö­zött ma egy olyan helyzetet azokal az emberekkel, akiknek emberi jogait és alapvető sza­badságukat magtagadták. A női egyenjogúság A nőknek joguk van az egyenlőséghez. A nők felsza­badítását az igazságtalan struktúrákból akkor veszik komolyan, amikor az össze van kapcsolva általában az el­nyomott emberek felszabadítá­sával és a megkülönböztetés minden formájának eltörlésé­vel. Templomból kiszorult emberek egy kenyai faluban teremtett, amely erősen rob­banékony és amelyben milliók meg vannak fosztva ezektől a jogoktól. Ez a helyzet számos tényezőnek köszönhető, bele­értve a következőket: Néhány gazdag ország uralkodik a je­lenlegi nemzetközi struktúrá­kon, ezek ellenőrzik a világ gazdasági erőforrásainak és piacainak nagy százalékát. Nemzetekfeletti gazdasági szervezetek — gyakran elnyo­mó kormányokkal karöltve — eltorzítják és kizsákmányolják a szegény népek gazdasági éle­tét. A föld birtoklásának mo­dellje gyakran kizsákmányoló jellegű. A személyes méltóság jogára is nagy hangsúlyt kell tenni. Sok országban — amelyek képviselve vannak itt az V. szekcióban — a személyes méltóság jogát nagymértékben megtiporták és a jelenlevők erre bizonyítékokat mutattak be. Ilyen jogtiprások magukba foglalják az önkényes letar­tóztatásokat, bebörtönzéseket, kínzást, megerőszakolást, de­portálást, stb. Ezeknek a jog- tiprásoknak alapvető okait az igazságtalan társadalmi rend­ben kell keresni, a hatalommal való visszaélésben, a gazdasági fejlődés hiányában. Sajnos, bizonyos esetekben az egyhá­zak aktív módon támogatták az elnyomókat és így maguk is részesei lettek az elnyomás­nak abból a hamis meggyőző­désből kiindulva, hogy így saját privilégiumukat is meg­védhetik. Nagyon lényeges a vallás- szabadsághoz való jog is. Azonban ez a jog soha sem te­kinthető úgy, mint ami kizáró­lag az egyházra tartozik. Ez a jog elválaszthatatlan más alapvető emberi jogoktól. Egyetlen vallásos közösség sem igényelheti saját vallás- szabadságát anélkül, hogy ak­tív módon ne tisztelné más emberek alapvető emberi jo­gát és hitbeli szabadságát. A vallásszabadságot soha sem szabad privilégiumok igénylé­sére felhasználni. Az egyház számára ez a jog lényeges, hogy így teljesíthesse kötele­zettségeit, amelyek a keresz­tyén hitből fakadnak. A val­lásszabadság jogát kegyelettel őrzi a legtöbb alkotmány, mint alapvető emberi jogot. Vallás- szabadságon mi azt a vallás- szabadságot értjük, hogy az ember szabadon választhat, hogy milyen hitet és vallást mond magáénak és azt a sza­badságot, amely lehetőséget ad arra, hogy akár egyénileg, akár másokkal való közösség­ben nyilvánosan vagy privá- tim az ember gyakorolhassa hitét istentiszteletben, hétköz­napi gyakorlatban, tanításban. Az egyházak és más keresz­tyén közösségek az evangé­lium alapján különleges fele­lősséget hordoznak arra vonat­kozólag, hogy szóval és tettel fejezzék ki szolidaritásukat A nők egyenjogúságát vizs­gálat tárgyává kell tenni a teológia területén, különböző munkákban való részvételük, továbbá az emberi kapcsola­tok területén. A nők és férfi­ak egyházban való szerepét szükséges tisztázni különböző bibliai textusok alapján, ame­lyek kapcsolatban vannak a nőkkel a teremtés és megvál­tás történetében. Kell. hogy újra megvizsgáljuk ezeket a textusokat. Erőfeszítéseket kell tenni mindenütt a világon azért, hogy hathatóssá tegye a nők küzdelmét a politikai, gazda­sági, társadalmi és egyházi élet területén. Az asszonyokat se­gíteni kell abban, hogy meg­értsék jogaikat a saját törvé­nyes rendszerükben. Meg kell vizsgálni, hogyan lehetne job­ban biztosítani egy mélyebb és alaposabb női részvételt az egyház egész életében, bele­értve a vezetést is és újra meg kellene vizsgálni a teológiát végzett nők lelkészi szolgálatra való rendelésének problémá­ját. Végül sürgető érdekeltsé­günk harmadik területe a nők és férfiak egymás közti kap­csolata, ahol gyakran kizsák­mányolják egymást. Ez a ki­zsákmányolás gyakran a hata­lommal való visszaélés formá­ját ölti fel, nevezetesen egy­más felett hatalmat gyakorol­nak. Az embereknek arra van szükségük, hogy függetlennek érezzék magukat, értékesnek és biztonságban levőknek akár férfiak, akár nők, mielőtt kap­csolatba kerülnének egymás­sal, kölcsönös függőségbe jut­nának. A rasszizmus A rasszizmus (faji megkü­lönböztetés) bűn Isten ellen és az embertárs ellen. Ellentét­ben áll az igazsággal és Isten szeretetével, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló. Mind a rasszizmust gyakorló­nak, mind a rasszizmus áldo­zatának emberi méltóságát tönkreteszi. Amikor keresztyé­nek gyakorolják, ezzel megta­— TAB. Május 2-án ünnepi istentisztelet keretében iktat­ták be a gyülekezet új gond­nokát, valamint új presbite­reit. Vendég igehirdetőként D. Koren Emil budai esperes szolgált. Elbúcsúztatták Maczkó József eddigi gondno­kot, aki kerek ötven esztendőn át állott a gyülekezet szolgála­tában előbb presbiterként, majd gondnokként, s aki meg­rendült egészséggel, de töret­len hűséggel vesz részt ma is a gyülekezet életében. Üj gondnokként Pavela Lászlót iktatták be. Az új gondnok testvére, Pavela József Toron­tóból 11 000 Ft-ot küldött a harangok villamosítására szü­lei, Pavela János és Papp Esz­gadják hitük lényegét, melyet vallanak, tönkreteszik az egy­ház hitelét és Jézus Krisztus­ról szóló bizonyságtételét. Ezért elítéljük a rasszizmust minden formájában, az egy­házban és az egyházon kí­vül is. Amikor mi ezen a világgyű­lésen foglalkozunk a rassziz­mussal, nem kezdhetjük más­képpen, mint azzal, hogy meg­váltjuk tudatos és nem tuda­tos belekeveredésünket a rasszizmusba és mulasztásain­kat, hogy ti. nem irtottuk ki gyökerestül még a saját há­zunk táján sem. A megelőző világgyűléseken már sokszor kinyilvánítottuk, hogy mint egyházak elvetjük a rassziz­must, mégis, még mindig úgy találjuk, hogy csupán a kez­det kezdetén vagyunk. Rászo­rulunk Isten bűnbocsátó ke­gyelmére, amely megszabadít­hat bennünket bűnrészessé­günkből és mulasztásainkból egyaránt és felszabadíthat egy új odaszánásra, hogy küzd- jünk az igazságért, amely vé­get vet minden faji megkülön­böztetésnek. Szükségünk van arra, hogy a, faji- kérdést, ill. a faji megkülönböztetést szembesítsük a teljes bibliai üzenettel, de szükség van arra is, hogy sokkal mélyebben lás­suk démoni jellegét és beszá­mítsuk pszichológiai, gazdasá­gi, társadalmi tartalmát és hatását személyekre és közös­ségekre egyaránt és mindazt a nyomorúságot, amit a faji megkülönböztetés a társada­lomban okoz. A faji megkülönböztetés gyakorlása a „szégyen litá­niája”. Megtalálható a világ minden táján. Mégis kétségte­len, hogy néhány országban sokkal láthatóbban pusztít, mint más országokban. Bizott­ságunkban hallhattuk a szen­vedélyes felhívások egész so­rát, amelyek fel akarták hívni figyelmünket a rasszizmus szégyenletes, gyalázatos meg­nyilvánulásaira az illető orszá­gokban s úgy hangzottak ezek, mint az egész emberiség csa­ládjának szégyen-litániája. Szégyenszemre a keresztyén egyházak szerte a világon gyakran nyíltan, vagy rejtet­ten meg vannak fertőzve a faji megkülönböztetéssel. Néhány példa említessék: Egyházakat és gyülekezeteket szerveztek és még mindig szerveznek rasszista alapelvek alapján. A gyülekezetek szeretettel fo­gadják azokat, akik olyanok, mint tagjaik többsége, de gyorsan kivetik azokat, akik különbözőek. Egyes egyházak hajlandók támogatni a faji megkülönböztetés elleni küz­delmet távol hazájuktól, ahe­lyett, hogy szembenéznének a faji megkülönböztetésnek azzal a fajtájával, amelyet ők ma­guk gyakorolnak. Egyes egy­házak gyakran tükrözik saját kormányaik faji előítéleteit és megkülönböztetéseit, miköz­ben azt mondogatják, hogy saját magatartásuk keresztyén hitükből fakad. Van intézményes rasszizmus is. Van olyan rasszizmus, ame­lyet egyes államok nyíltan törvényesítettek. A telepes ko- lonializmus hozzájárul a faji elnyomáshoz. Erős katonai ha­talmak és más iparosított or­szágok bonyolult fegyvereket szállítanak a faji megkülön­böztetést gyakorló kormá­nyoknak és más módon is se­gítik őket. A rasszizmusnak ezeket az intézményes formáit is gondo­san analizálni kell s nekünk, mint keresztyéneknek prófétai szóval és cselekedettel meg kell támadnunk azokat. K. Z. tér emlékére. Az erről szóló dí­szes rajzot ezúttal helyezték el a presbiterek padja fölött. A beiktatott új presbiterek: ifj. Benyes István, Benyes Já­nos, Bombár György, Gombár Lajos, Mizerák László, ifj. Pas­ka József és ifj. Vörös Sándor. — SÁRVÁR. A gyülekezet megüresedett lelkészi állásába május 9-én istentisztelet és közgyűlés keretében iktatta be Benkő Béla, a Vasi Egyházme­gye esperese a gyülekezet egy­hangúlag megválasztott új lel­készét. Solymár Gábort. — ZUGLÓ. Május 9-én sze- retetvendégségen Harkányi László, a Sajtóosztály tördelő­szerkesztője tartott előadást. Reménységgel teli búcsúsás A BÜCSŰZÁSBAN MINDIG VAN VALAMI SZOMORÚ. A búcsúzás szomorú hangulata még akkor is megérinti a szívün­ket, ha csak néhány napra válunk el szerettünktől, hiszen so­hasem tudhatjuk, lesz-e viszontlátás. Ezért nem szeretem a pályaudvarok hangulatát, az integetök szeméből áradó szomo­rúságot. MENNYBEMENETEL ÜNNEPEN IS ILYEN BŰCSÜZASRA EMLÉKEZÜNK. Jézus elbúcsúzott tanítványaitól, s amikor alakját eltakarták a felhők a tanítványok szeme elől, az ö szi­vük is meglelt szomorúsággal. Azt hitték, örökre elvesztették Urukat, Mesterüket. Jézus szavai és a tíz nap múlva bekövet­kezett események azonban arról beszéltek, hogy fölösleges volt a tanítványok szomorúsága. Hiszen Jézus mennybemene­tele nem szomorú elválás volt, hanem örömet ígérő elválás. JÉZUS MENNYBEMENETELÉVEL NEM SZAKADT EL ÖVÉITŐL, hanem sokkal inkább a közelükbe került. A mennybemenetel nem, azt jelenti, hogy valami félreeső, távoli helyre költözött, hanem azt, hogy újra felvette láthatatlan is­teni formáját; hogy mindenkor és mindenütt övéivel lehessen. Ezért mondta búcsúzóul: Íme, én veletek vagyok mindenna­pon a világ végezetéig. S hogy ez nem könnyelmű ígérgetés volt csupán, azt a tanítványok az első pünkösdkor megtapasz­talták és megtapasztalhatjuk mi is. Mert ahol Isten igéje hang­zik, ahol Jézus nevében összegyülekeznek és imádkoznak, ott a Szentlélek által Jézus jelen van: vigasztal, bűnbocsánatot nyújt, erősít és életet újít. A TANÍTVÁNY SZÁMÁRA AZÉRT IS ÖRÖMTELI a mennybemenetelt búcsúzás, mert Jézus mennybevitelével az Atya újra visszahelyezte isteni hatalmába. Ezt fejezi ki az ősi hitvallásnak az a mondata, hogy Krisztust az Atya saját jobb­jára ültette. A királyok azt szokták jobbjukra ültetni, akivel megosztották hatalmukat. Eszerint az igeben és a gyüleke­zet közösségében olyan Jézus van velünk, akinek hatalma van a világ felett. De nem kell tőle félnünk és rettegnünk, mert őbenne olyan valaki került hatalomra, akinek szíve tele van szeretettel és irgalommal, aki úgy szerette az embereket, hogy a saját éleiét áldozta fel üdvösségükért. Ezt az irgalmas sze­retetet gyakorolja most is, awÁkor igéjével úgy formálja tanít­ványai életét, hogy azok képesek legyenek az ő szeretetét to­vábbadni, s ezzel az emberek békés, boldog életét megvalósí­tani. MINDEZ HIT ÁLTAL VALÓSUL MEG A KERESZTYÉ­NEK ÉLETÉBEN. Azonban Jézus mennybemenetelekor azt is megígérte, hogy egyszer majd látható formában jön el. Akkor majd a hit látássá válik, vagyis Jézus mindenható hatalma és mindent betöltő szeretete nemcsak a hívők számára lesz meg­tapasztalható, hanem az egész világ számára. Ez azért olyan nagy öröm és boldogság, mert a hit kételkedésekkel és har­cokkal teli útján ez a reménység ad erőt a megállásra. Szerel­tünkre való várás — különösen, ha bizonyosak lehetünk jöve­telében — sok kísértéstől képes megóvni bennünket. Mennyi­vel inkább áll ez Jézus vámsára. .4 Jézus visszajövetelében való bizonyosság az egyik leghatalmasabb erőforrás volt az egyház története folyamán és ma is az. AMIKOR URUNK MENNYBEMENETELÉRE EMLÉKE­ZÜNK, vessük ki szívünkből a búcsúzás szomorú hangulatát és örvendezzünk azon, hogy Jézus a gyülekezet közösségében ma is velünk van, a mi életünkön is napról napra megmutat­ja újjáteremtő halalmát és végső eljövetelének bizonyosságá­val megőriz bennünket a hitben, 'vr.-.z Az örömök es a gondok közösek Látogatás a takácsi-gccsei gyülekezetben A KISALFÖLD DÉLI RÉ­SZÉN, látótávolságban a Ba­kony lankáitól, Pápa közelé­ben él egy fiatal gyülekezet. Fiatal, mert 1972. január 1. a születésnapja. Azon a na­pon rögzítette törvénybe a gyülekezetek közgyűlése a ta­kácsi—gecsei társgyülekezet megalakulást. A két kis gyü­lekezet, így is megmutatva, a régi mondás igazságát: egy­ségben az erő, ezen a napon lett eggyé, társgyülekezetté. Mint fonalon a gyöngyök, úgy sorakoznak a gyülekezet ki- sebb-nagyobb részei egymás után. Hosszú ez a fonal, mert két szélső pontja között majd­nem 40 km a távolság; s van rajta hét gyöngy, s bennük valamivel több mint kilenc- száz evangélikus gyülekezeti tag. Négy helyen tartunk rendszeresen istentisztelete­ket. három szórványunk van. Három helyen saját templo­munkban vannak istentiszte­leteink, egy helyen (Nemes- görzsönyben) a testvér refor­mátus gyülekezetét használ­hatjuk. Nagyszombaton délután eb­be a fiatal gyülekezetbe láto­gatott el D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püs­pöke. Elkísérte őt felesége, valamint Kőszeghy Tamás püspöki titkár is. Ebből az al­kalomból meglátogatta a gyü­lekezetét Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye es­perese is. A PÜSPÖK KÉTSZER SZOLGÁLT IGEHIRDETÉS­SEL. Délután Takácsiban, es­te a gecsei templomban. Ta­kácsiban népes gyülekezet, Gecsén tele templom népe hallgatta az igehirdetést az igazi Főpap Jézus Krisztusról. Ez a Főpap önmagát áldozta fel miattunk, helyettünk, érettünk. Ezeknek a hangsú­lyozásával hívta önvizsgálat­ra, bűnbánatra és Isten iránti bizalomra a gyülekezetét az igehirdetés. Ahogy nagyszom­bat ünnepe is hirdeti, ezzel a bizalommal ajánljunk élőket és holtakat Isten irgalmába. S az „érettünk”-ben már biz­tatóan ragyog fel búsvét fé­nye. örömhíre: feltámadott megigazulásunkért! Ezzel a bizalommal,, reménységgel nézzünk egymásra, a körülöt­tünk élőkre, és végezzük szol­gálatunkat Isten dicsőségére, embertársaink javára. A püspöklátogatás belekap­csolta gyülekezetünket egész egyházunk vérkeringésébe úgy is, hogy tájékoztatót hall­hattunk egyházkerületünk életéről, örömeiről, gondjai­ról. Ezekhez az örömökhöz és gondokhoz mérhettük a ma­gunkéit is. Megláthattuk, hogy az örömök és gondok is közösek egész egyházunk­ban; így az örömöt megoszt­hatjuk, a gondokat közösen oldhatjuk meg. MINDEZEK MELLETT D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK módot talált arra is, hogy a két helyen együtt le­gyen a presbiterekkel, kötet­len, testvéri beszélgetésen, fe­hér asztal mellett. Nagyszombat általában nem nagyünnep gyülekeze­teinkben. Szürkén húzódik meg nagypéntek és húsvét között. Mégis, az idén, mire eljött ennek a nagyszombati „nagyünnepnek” az estéje, egy, az egyház vérkeringésé­be még inkább bekapcsoló­dott gyülekezet búcsúztatta vendégeit. Ittzés János J. S. BACH ÉS AZ ORGONAZENE MESTEREI címmel orgonaest lesz május 21-én. pénteken és május 24-én, hétfőn este fé] 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach—Vivaldi: d-moll concerto, a-rnoll concerto. Bach: h-moll fúga Corelli témára, d-moll canzona, c-moll passacaglia. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Melxner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft.

Next

/
Thumbnails
Contents