Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-16 / 20. szám
Nairobi Szabadságra és közösségre nevelés AIV. szekció jelentése A jelentés első mondataiban megmagyarázza, hogy miiyen értelemben használják a szövegben a „szabadság”, a „nevelés” és a „közösség” fogalmakat. A szabadság visz- szavezethető a Jézus Krisztus által szerzett megváltásra. A közösség nemcsak az Újszövetségben használt koinoniát jelöli, hanem az oikumenét is, amely az egész lakott földet jelenti. A nevelés az ember befolyásolását, tanítását, illetve képzését célzó tervszerű, célirányos cselekedetek sokaságát foglalja magában. A jelentés így jellemzi világunkat: olyan világban élünk, melyben az ember saját céljai eléréséért kizsákmányolja a másikat, szétrombolja a természet egyensúlyát és amelyben magát az életben maradást is veszélyezteti az ember. Nekünk, keresztyéneknek ugyan Jézus megadja az új világ látomását, ígéretét, és erőt ad a megújulásért való fáradozásra, mégsem állíthatjuk azt, hogy mi magunk bűntelenek vagyunk, és nincs részünk abban, ami a világban nem jó. A keresztyéneknek is tudniuk kell, hogy nem élhetnek az őket is formáló és meghatározó kultúráktól elszakítva. Sokan arra törekszenek a keresztyének között, hogy megvessék ezt a kultúrát, és ugyancsak sokan vannak, akik csupán puszta jelenlétükkel járulnál? hozzá ennek a kultúrának a fejlesztéséhez, Az a nézetünk, hogy mindenkinek tudatosítania kell magában, melyek saját kultúrájának erősségei és gyengéi. Ez jobb út. mint az elszakadás saját kultúránktól. A harmadik világ országai szenvedtek a legtöbbet az elidegenedéstől. Évszázadokig tartó gazdasági kizsákmányolásokhoz ma még hozzájön a képzés vonalán jelentkező visszásság, mert az legtöbbször eltér a valóságos szükségletektől. Sok esetben a mai kéozési rendszer csak a régebbi gyarmatosító iskolarendszerének kiépített és továbbfejlesztett utánzása. Átvették a nyugati oktatási modellt, a nyugati értékelést és osztályozást egyaránt, és ennek következtében a diákok és tanárok kétszeres elidegenedést is éreznek: elidegenedést egyrészt a nyugati mintaképtől, másrészt saját kultúrájuktól. Az volna a feladatuk, hogy a sajátjukat fejlesszék tovább, és ne az idegent utánozzák. Sok ipari országban az oktatási anyag egyre teoretiku- sabb és elvontabb lesz, a gyakorlati oldal alacsonyabb rendűvé válik, a tapasztalatokra kevés súlyt helyeznek, az elméleti tudás minden érték és erény fölött áll, és ez végül is oda vezet, hogy a felsőfokú végzettség elsődleges, 'sőt esetleg egyetlen cél lesz. Feltétlenül sokfelé a világban oktatási reformokra volna szükség az imént említett megfigyelések alapján. Az is tény azonban, hogy az oktatást önmagában nem lehet megreformálni, amíg a politikai és társadalmi rendszereket — amelyeket szolgál — nem reformálják meg, vagy nem változtatják meg radikálisan. A keresztyén közösség szolgálata A keresztyén közösség célja az, hogy a nép közösségében Krisztus eixtngéliumát teljes gazdagságában továbbadja, és Isten megszabadító vizsgálnunk, nem válik-e el egymástól az istentiszteleti liturgia és a keresztyének mindennapi élete. A liturgiának ugyanis az a feladata, hogy ösztönözzön bennünket a szolgálatra, a bizonyságtételre a világban és a világért. Bár az egyházban egyes emberek életük folyamán újra és újra példamutatóan viselkednek, az egyház mégis berek közösségévé válnia akikről kitűnik, hogy Krisztusban valódi szabaaságra jutottak. Sokan egyszerűen nem tudják megérteni, amit prédikálunk, ha egész életstílusunk ellentmondásban van azzal, amit prédikálunk. Az egyháztól távolálló emberek akkor fognak életstílusunkon keresztül Krisztusról tudomást szerezni, ha szavait megtestesítjük és krisztusi módon élünk, nem pedig akkor, ha föléjük helyezzük magunkat és állandóan velük ellentétbe állítjuk magunkat. A helyi gyülekezeteknek mindenütt komolyan felül kell vizsgálniuk életstílusukat, és rneg kell vizsgálniuk, hogy milyen tanúbizonyságot tesznek a világnak. Az egyháznak minden helyzetben felül kell tehát vizsgálnia életstílusát, hogy világosan lássa, mit értet meg ez az életstílus a világgal; hogy megbizonyosodjék arról, hogy amit életével szemléltet, az ellentétben van-e a bibliai üzenettel, mely a gazdagokat megítéli és a szegényeknek reményt nyújt. Az egyház Krisztus teste, tagjainak ezért harmonikusan kell egymással élniük. Az egyház, mint közösség, keil, hogy világossá tegye az emberek előtt, hogy kinek az oldalán áll. Minden gyülekezetnek kritikusan kell azzal a kérdéssel foglalkoznia, hogy miiyen haszna van az épületekből, és a földbirtokokból, és milyen tagjainak a jövedelemstruktúrája, éspedig azért, mert az evangéliumhoz és a világhoz való viszonyunk ezt kívánja. Ha életünknek Isten országát kell megláttatnia azért, hogy mások üdvözölhessenek, akkor minden keresztyén közösségben az életnek olyan minőségét kell megteremtenie és kifejezésre juttatnia, mely az egész közösség és az egész universum életének minőségét javítja. K. Z. Fiatalok Kenyában hatalmának jele legyen. Ennek ellenére fájdalmasan tudatában vagyunk annak, hogy nem élünk e parancs szerint. Keresztyén közösségeink igen gyakran nem válnak a szabadság és a közösség jeleivé. Ezért nagyon fontos, hogy az egyháza.? megtalálják annak módját, hogyan lehetnének a szabadság jelei, hogy így a világnak szolgálhassanak és bizonyságot tehessenek. Olyan területeken — és ilyen szerte a világban nagyon sok van —, ahol az egyházi közösségnek nincs lenetősége az oktatásügyben való aktív részvételre, az egyház bizonyság- tétele, illetve az isteni gondoskodás és a világgal való törődés elsősorban a keresztyének életstílusában kell hogy kifejezésre jusson. Minden helyi gyülekezetnek feladata, hogy az isteni gondoskodást és szeretetet mindenki számára visszatükröződő közösség legyen. Ilyen közösségben mindenkinek megvan a maga feladata, amellyel hozzá kell járulnia az egész közösség életéhez. Amikor az egyház tagjait tanítja a Biblia legfontosabb üzenetére, ki kell küszöbölnie azt, hogy mindez az élettől elszigetelten történjék. Az egyházi tanulás középpontjában az istentisztelet és a liturgia áll. Mindkettő az öröm kifejezése: annak örülünk, hogy a keresztyén ember Istentől függ, és Krisztus jelen van életünkben. Mindig meg kell gyakran elmulasztja az ige hirdetését, egyszerűen azért, mert nem sikerül olyan emJevgenyij Jevtusenko: A ROHANÁS E KORNAK ÁTKA A rohanás e kornak átka, az emoer törli homlokát, majd időzavart konstatálva, mint báb rohan tovább, tovább. Mind sietve szeretnek, isznak, mig a lélek végül lerogy. Sietve rombolnak, s megint csak sietve bánják valahogy. De te, csak egyszer ha megállnál, — forr a világ vagy álmodó — miként a szakadék falánál rosszat sejtve megáll a ló. Csak egyszer állj meg út felében! Az ég — mint bíró néz le rád, s ha Isten nem kell semmiképpen, — gondolj magadra legalább! Gőzmozdony hörgő sípja mellett, s szárazon zörgő lomb alatt értsd meg: ki fut — csúfságra szenved, és ki megáll — az nagy marad. Gondolj immár a végtelenre, söpörd a hiúság porát — s álmot önt lábadba s kezedbe meglásd, a szent tétovaság. S van erő a tétovaságban, ha hamis úton ér a harc, ha hamis csillagok honába továbbmenni már nem akarsz. Kantate vasárnapján gondoljunk szeretettel és felelősséggel a kántorképzésre, amit egyházunk Foton végez. Mint lapunk mostani számában olvashatjuk, nemrég ért véget a legutóbbi téli tanfolyam, a nyár folyamán pedig két tanfolyamot is tartanak. A tanfolyamokon az önkéntes előadók díjazás nélkül végzik szolgálatukat. Gyülekezeteink egyharmad részében Foton végzett kántorok szolgálnak. A Fóti Kántorképző a gyülekezetek önként felajánlott of- fertóriumát kéri Kantate vasárnapján a kántorképzés céljaira. Ha más arcába, mint avarra taposnál — állj! Tovább ne lépj!... Ne öld meg — gondolj mindig arra — a megállás ígéretét! Ha mások testén áthaladva, célod felé így törsz elő, — nem másra lépsz, mint önmagadra, s állj meg, te Istent feledő! S harag, ha arra ösztökélne, hogy feledd saját lelkedet, — becstelen szóra, vagy lövésre. — ne siess nagyon, s meg ne tedd! ÖTVEN SZÁZALÉKKAL TÖBB SEGÉLY FINNORSZÁGBÓL Az előző évhez viszonyítva 53%-kal több segélyt tudott nyújtani a finn evangélikus egyház segélyszerve 1975-bem Kereken egymillió dollárt adtak 1975-ben, míg egy évvel korábban 660 000 dollárt. Ennek az összegnek 33%-át fejlesztési céloka, 27%-át szociális segítségre, 14%-át természeti csapások áldozatainak megsegítésére,' 11%-át egyházközi segélyezésre, 9%-át pedig menekültekre fordították. Tovább ne rohanj eszelősen, állj meg, te, Földnek embere! Bomba — pusztulj a levegőben, golyó — a koltba sülj bele! Ember, légy büszke szent nevedre! Szemed emeld az égre már, s a bomlás, züllés közepette hallgass a szóra: állj — megállj! Az „£bredő város” című kötet, 1972. Fordította: Lotbár Dezső Tisztelettel köszöntjük az Állami Egyházügyi Hivatalt Az 1951-ben létesített Állami Egyházügyi Hivatal fennállásának május közepén van a 25. évfordulója. Ebből az alkalomból a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük. A FELSZABADULÁSSAL népünk történelmi sorsfordulóhoz érkezett: megszabadult a fasiszta embertelenségből, a nagytőkés-nagybirtokos rendszer igazságtalanságából és hozzákezdhetett a szocialista társadalmi rend építéséhez. Az építés során fel kellett számolni a múlt számos káros örökségét, és le kellett rakni az új, szocialista társadalom alapköveit, majd a lerakott fundamentumra rá kellett építeni az új gazdasági, politikai és társadalmi rend épületét. Az új társadalmi rend épületében otthont keresett evangélikus egyházunk is, amely a többi egyházakkal együtt nagy múltbeli terhekkel érkezett meg az új társadalomba, és kért helyet az épülő szocialista társadalom épületében. Az egyháznak az új épületbe való bebocsátása nem volt könnyű az új társadalom részéről, hiszen az egyházak nagyon összeszövődtek az előzd népelnyomó társadalmi renddel. Ugyanakkor az egyháznak sem volt köny- nyű a szocializmust építő új társadalom épületében helyet találni, mert annak alapelvei világnézeti vonatkozásban különböztek az egyházétól. Ez lényegében azt jelentette, hogy az épülő társadalomnak ebben az új helyzetben végig kellett gondolnia az egyházhoz való viszonyát és az egyháznak ugyancsak végig kellet: gondolnia az új társadalomhoz való viszonyát. Mindkettő számára ez újat jelentett még akkor is, ha a Magyar Tanácsköztársaság idejéből magyar vonatkozásban mind a kettőnek voltak bizonyos tapasztalatai. A párt és a kormány felhatalmazása alapján az Állami Egyházügyi Hivatal fontos szolgálatot végzett el az új társadalomban az állam és egyház helyes viszonyának kialakításában. Ennek a viszonynak a kialakítása nem egyszerűen rendeleti úton történt, hanem az egyház és az állam képviselőinek nyílt tárgyalásain, továbbá a tárgyalásokon létrejött megaiiapo- dásoknak a gyakorlati éietoen va-ó kölcsönös megvalósítása során. Egyértelműen világossá lett, nogy a világnézeti különbözőségek fenntartása mellett nemcsak lehetséges, hanem szükséges is a különböző világnézetű emo erek, materialisták és hívők együttműködése, sőt politikai egysége a szocializmus felépítéséért. MEGGYŐZŐDÉSÜNK SZERINT, az Állami Egyházügyi Hivatal sokat segített aoban, hogy egyfelől ezt a társadalom jól értse, másfelől, hogy az egyház és annak tagjai is jól értsék és segítsék a szocializmust építő társadalom célkitűzéseit. Noha az egyház a saját bázisán állva kereste meg és találta meg a helyét és szolgálatát a társadalomban, mégis jelentős segítség volt az egyház számára az Áliami Egyházügyi Hivatal támogatása. ARRA IS MEGBECSÜLÉSSEL GONDOLUNK, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal az állam és egyházunk között megkötött Egyezmény végrehajtásáról és annak érvényesítéséről a maga részéről is gondoskodott. Közreműködött abban, hogy az Egyezmény szelleme minden területen érvényesüljön, és csorbát ne szenvedjen sem a társadalomban, sem az egyházban. Azt is állandóan szem előtt tartotta és tartja az Állami Egyházügyi Hivatal, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 63. paragrafusában az állampolgárok számára biztosított lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása érvényesüljön. A 25 ÉVES JUBILEUM ALKALMÁBÓL megköszönjük az Állami Egyházügyi Hivatalnak sokszor megtapasztalt megértését és segítségét. Az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül hálás köszönetiinket fejezzük ki kormányunknak és egész társadalmunknak különböző ' területen nyújtott támogatásukért. Kinyilvánítjuk, hogy egyházunk és annak tagjai továbbra is szívesen működnek közre társadalmunk éoítésében és népünk boldogulásáért folytatott közös munkában. Az Ökumenikus Tanács elnökségének ülése A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának az elnöksége április 15-én ülést tartott. Az elnökség az elmúlt év és az 1976-os esztendő első negyedéneit ökumenikus eseményeit tekintette át. Az Ökumenikus Tanács irodájának összegezése szerint 1975- ben összesen 108 olyan ökumenikus rendezvényre került sor — részben itthon, részben pedig külföldön —, amelyen a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tagegyházai küldötteik révén részt vettek. Ez évben pedig — április 15-tel bezárólag — 21 hasonló alkalom jelzi a tagegyházak aktivitását a hazai és nemzetközi felekezet- közi életben. Ezt követően az elnökség az ez évben megrendezendő ökumenikus tanácskozásokkal foglalkozott, amelyek közül jelentőségével kiemelkedik a KBK-nak az európai biztonsággal foglalkozó konzultációja (június. Szófia), valamint az Egyházak Vüágta- nácsa Központi Bizottságának ülése (augusztus, Genf). Az elnökség a lova obiakban az Egyházak Viiágtanácsat és a Magyarországi Egyházait ökumenikus Tanácsát közösen érintő ügyekkel fog.aiko- zott; a többi között az EVT különböző, nemzetközi összetételű bizottságaiba jelölt magyar tagokat. D. Káldy Zoltán, a Magyar- országi Evangélikus Egyház elnök püspöke beszámolt az elnökség előtt arról a műszavai konferenciáról, amely a világ egyházai képviselőinek a közeljövőben megtartandó találkozóját készítette elő. Ezt követően dr. Tóth Károly tájékoztatta az elnökséget a kelet-európai és amerikai egyházi vezetők, valamint a KBK amerikai tanácskozásáról. Az elnökség végül megtárgyalta a dr. iPröhle Károly ökumenikus főtitkár által előterjesztett számadásokat es költségvetéseket. — NYÍREGYHÁZA. Április 4-én Tóth-Szöllős Mihály kecskeméti lelkész, a Bács- Kiskun Egyházmegye esperese szolgált a gyülekezetben a két délelőtti istentiszteleten igehirdetéssel, a délutáni szereié tvendégségen „Jézus Krisztus: Urunk és Szolgánk” címmel a 2. hiitágazat alapján tartott előadást. — KÖLCSE. a gyülekezet új gondnokát, Juhász Elemért és új pénztárosát, Máté Ferencet március 28-án iktatta hivatalába Lábossá László lelkész. — Április 4-é.i vallásos-est keretében Szalay Tamás nyíregyházi lelkész végzett igehirdetői szolgálatot. Közreműködött özv. Máté Im- réné és Balku Vince szavalattal, valamint a gyülekezet alkalmi énekkara Balku Vince vezetésével. — BAJA. Április 5-éú dr. Cserháti Sándor szegédi lelkész tartott előadást az új fordítású Bibliáról. Előadása után sok kérdésre adott választ. A Bajához tartozó evangélikus, református és baptista gyülekezetek igen szép számmal összegyűlt tagjai örömmel hallgatták az előadást. I
