Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-16 / 20. szám

Énekeljetek! Zsoltár 98,1 AZ ÉNEKLÉST SEMMI NEM PÓTOLJA. Bármilyen szép a hangszerek hangja, 1 Kor 13 azt mondja, hogy a „zengő érc, vagy a pengő cimbalon” nem pótolhatja a szeretet, az élő em­ber, az emberi hang melegségét. Korunk a zenei kultúra fel­lendülésének kora. Csodálatos találmányok: Rádió, lemez, mag­netofon, reggeltől estig ellátnak a gépzenével. Lehetővé teszik, hogy széles néptömegek hallgassák Bach passióit, Beethoven szimfóniáit stb. Nem csoda, ha a gépzene korában az ember szereti, igényli a zenét. Ha hazamegy talán azonnal bekapcsolja a rádiót, hogy egy kis frissítő zenét hallgasson a munka után. Az utcán men­ve talán ott szól kezében a táskarádió vagy a magnó. Zenével fekszünk és kelünk — csak éppen nem énekelünk. A mai ige tanácsa tehát igen fontos: énekeljetek! Az éneklés összefügg a lélegzéssel. Nem egyéb, mint kilégzés. Tehát létünk végső titkaival van kapcsolatban. Lélegzés nélkül testileg fulladunk meg. Éneklés nélkül pedig — a lelkünket fosztjuk meg egy fontos dologtól. AZ ÚRNAK. Ez a szó arra figyelmeztet, hogy az éneklésnek van speciális területe is. Amikor nemcsak az emberi öröm, hángulat késztet éneklésre, hanem amikor az Úrnak énekelünk. Ez nem könnyű dolog. Nem elég hozzá egy vallásos szövegű ének. Az Úrnak énekelni — benső megváltozást kíván tőlünk. Zsolt 51, 17 „Uram nyisd meg az én ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicsőségedet.” Az Úrnak való éneklést meg kell hogy előzze a szívnek megnyílása, majd az ajaknak a megnyitása. Isten dicsőítése nem kegyes szövegek eléneklése, hanem benső megváltozás eredménye. Átértékelés. Eljutni arra. amit a 376. ének mond: „Mind jó amit Isten tészen”. A látásmód változik meg. Sorsom, még a próbatétel, a betegség, sőt a halál is, más színt kap. Születésünktől fogva idegen nekünk ez az éneklés. Az em­ber magától általában inkább csak zúgolódik, hálátlan, keserű. Nincs kedve énekelni. Békétlen Istennel — mert elégedetlen Istennel. Nincs kedve Istent magasztalni. Az Úrnak való ének­lés csak akkor kezdődik el, ha előbb megbékélünk Istennel. Csukott ajakkal ül még a templomban is az énekeskönyv előtt. (Előbb jön 1 Jn 4; 16). „Mi megismertük és elhittük az Isten trántunk való szeretetét”. Figyelmet érdemel itt a sorrend „megismertük és elhittük”, vagyis erős hangsúlyt kap Isten szerétének személyes megtapasztalása a magam, családom, gyü­lekezetem, egyházam, népem, sőt az egész világra nézve. ÚJ ÉNEKET. Itt az új ének, nem évszámot jelent. Nem azt, hogy a régi éneket régen irta valaki, az újat pedig pár éve, vagy éjrpen csak púi napja. Régi és új, itt az ének tartalmát jelzi. A régi tartalom: én magam, vágyaim, lelki állapotom, örömöm vagy bánatom. A „régi” azt jelzi, hogy körben forgok. Mindig magam körül. Nem veszem észre Istent meg a másik embert. Az új ének, nem rólam szól. Nem én vagyok a téma. Még vallásos érzéseim sem. Még a hitem sem. Az új ének egy üzenetet hordoz, egy felülről jövő üzenetet. Arról, hogy Isten szeretet. Szeret, lehajol hozzám. Sőt: hozzánk. ÍGY LESZ AZ ÚJ ÉNEK A GYÜLEKEZET ÉNEKÉVÉ. Nem „én” hanem „mi”. Ráébredés arra, hogy Isten önmagával és az emberekkel való közösségre teremtett. Sőt az új ének a gyüle- iikezet határán is túllép. Mert hit által össze vagyunk kapcsol­óra minden emberrel, az egész világgal. Kitágítja látókörömet, érdeklődésemet, szeretetemet, szolgálatkészségemet. ÉNEKELJETEK, MERT SOKSZOR A PRÓZA MAR NEM ELÉG. Ének és zene egy olyan kifejezésmód, amivel elmond­juk azt, amit szavakkal nem vagyunk képesek. Kifejezi a kife- jezhetetlent. A „nyelveken szólás” egy neme. Luther azt mond­ja: ,Isten a zene által prédikálja az evangéliumot.” Valóban az evangélium olyan örömöt, békességet ad, amit az ember sza­vakkal csak nehezen tud kifejezni. A zene szép dallamai és tiszta harmóniái Isten szeretetét, jóságát jelképezik. Azt a vilá­got, amit az Isten embernek teremtett. A szépség, a rend, a harmónia világát. AZ EVANGÉLIUM NÉPÉNEK LELKI SZÜKSÉGLETE AZ ÉNEKLÉS. Ebben fejezi ki háláját Isten jóságáért és örömét. mert megismerte Isten szeretetét. Énekeljetek! A gyülekezet éneke nem más, mint a hivő szív visszhangja, válasza Isten szeretetére. Gáncs Aladár / 1 Ének és orgonahang... A kánlorképsés szolgálatában Böhm: Uram Jézus, fordulj hozzánk, Bach: Kis C-dúr prelúdiuma, Bach: Kis g-moll prelúdium és fúga, Bach: Most zendülj, ének­szó, Bach: Ki dolgát csak ... (org. b.), Buxtehude: F-dúr prelú­dium és fúga, Bach: Szívem szerint kívá­nom, Bach: Kis prelúdium, e­moll, Mendelssohn: Szonáta, III. tétel, Pachelbel: Mennyből jö­vök, Bach: Kathedrál e-moll prelúdium és fúga, C. Frank: Sortie D-dúr, Bach: d-mofl tokkáta. Szép program. Nem vala­melyik budapesti koncertte­rem ismerten magas szintű előadássorozatából emeltük ki, és nem is közkedvelt és ugyancsak mindig színvona­las egyházzenei áhítataink so­rából. Fóton hangzott el a tavasz­ba nyúló téli kántorképző tanfolyam záróvizsgáján, az intézet kis házi orgonáján. Az előadók: Zügn Tamás, Tihanyi Márta, Torkos Bál, Kecskeméti Pál, Fürt Judit, Búzás Gyöngyi, Szabó Pál, Drobina Erzsébet, Koczor Zoltán, Pintér Mihály, Gard­ái Nóra, Keveházi Márta és Princz Gizella, részben már bekapcsolódtak gyülekezeteik kántori szolgálatába (Kesző- hidegkút, Kiskőrös, Péteri, Ajka, Pestlőrinc, Pilis, Óbu­da, Üllő és a Teológus Ott­hon), vagy éppen mostanában ízlelgetik gyülekezeti életünk e fontos szolgálatának első gyümölcseit. Közülük hatan erről a tanfolyamról vitték haza a magas szintű vizsga- bizottság (Trajtler Gábor, Su­lyok Imre, Rezessy Miklós, dr. Fabiny Tibor, az Országos Kántorképző Szolgálat részé­ről kiküldött vizsgaelnök, és Kiss János tanfolyamvezető) aláírásával hitelesített kánto­ri oklevelet. A Magyar Bibliatanács ülése A Magyar Bibliatanács áp­rilis 15-én ülést tartott, ame­lyen részt vett O. van Luyn, a Bibliatársulatok Világszö­vetségének új Európa-titkára. Az ülés megnyitása után D. dr. Bartha Tibor püspök, ügy­vezető elnök köszöntötte He­cker Frigyest, a Magyarorszá­gi Metodista Egyház új szu­perintendensét, aki — tiszté­ben Hecker Adámot követve — első ízben vett részt a Bib­liatanács ülésén. A Bibliatanács meghallgat­ta dr. Tóth Károlynak, a Re­formátus Zsinati Iroda főosz­tályvezetőjének, a Bibliata- nács titkárának a beszámoló­ját a Biblia kiadásának és terjesztésének múlt évi ered­ményeiről. 1975-ben 61 600 példányban jelent meg a ma­gyar nyelvű Szentírás; 34 000 példány kelt el, amiből 5000 példány az- új-fordítású -Bib­lia. 1976 során — a múlt esz­tendei 30 000 példányos meg­rendelést követően — továb­bi 30 000 példány új fordítású Biblia és 22 000 Károli-íordí- tású Biblia kiadását tervezi a Tanács. Ez év első három hó­napjában eladásra került 4760 teljes Szentírás. A beszámolót követően D. dr. Bartha Tibor püspök, ügyvezető elnök, a Tanács nevében köszöntötte O. van Luynt. Kifejezte a Magyar Bibliatanács reménységét, mely szerint a nemzeti bib­liatársaságok és a Világszö­vetség jó kapcsolatai tovább fognak erősödni az új Euró- pa-titkár szolgálatával. Bemutatkozó felszólalásá­ban O. van Luyn elmondotta, hogy mintegy fél évvel ez­előtt kapott megbízást jelen­legi tiszte betöltésére. A hol­landiai Utrechtben szerezte meg jogi diplomáját. Nem sok­kal tanulmányai befejezte után a Bibliatársulatok Vi­lágszövetsége afrikai szolgála­tában vett részt, Kamerunban és Kongóban. Ezt követően mintegy négy éven át volt a Holland Bibliatársulat kül­ügyi titkára. Mint elmondot­ta, jelenlegi tisztében szeret­né felhasználni mindazokat a gazdag tapasztalatokat, ame­lyeket afrikai és európai mun­kája során szerzett. Az elmúlt fél esztendő során igyekezett még behatóbb képet nyerni az európai bibliatársulatok mun­kájáról. Látogatásai során már megismerkedett a többi között az NDK-ban és Len­gyelországban folyó bibliaki- adási és -terjesztési munká­latokkal. Tapasztalatait ösz- szegezve, aláhúzta: a külön­böző nyelvű Bibliák kiadása és terjesztése elsőrenden az egyes nemzeti bibliatársula­tok feladata, a Világszövetség ezeknek a munkáját kívánja támogatni. A Magyar Bibliatanács tag­egyházainak nevében D. Kál- dy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök­püspöke áldást kívánt az új Európa-titkár szolgálatára. Néhány jegyzet a 27 fős tanfolyam hallgatóinak az ügyhöz való hozzáállásáról. (Mind a huszonheten vizsgáz­tak valamilyen fokon). A bentlakók mellett többen nagy áldozatot vállaltak’ a munka vagy tanulás utáni fá­rasztó utazással, az általában télen nagyon hideg templo­mokban való rendszeres gya­korlással és az anyagi hozzá­járulással is. Volt, aki heten­te vállalta a 2X120 km-es utat, hogy részt vehessen a szakemberek ellenőrzése alatt folyó konzultáción. Volt, aki két év alatt jutott el a kán- torvizsga fent jelzett szintjé­re — miközben nap közben kőművesként „edzi” ujjait az orgonához. Volt, aki 9 éven át hűségesen gyűrte le a kö­telező tananyag egymás után következő lépcsőinek akadá­lyait. Még egyet: az előadott vizsgaművek közül tíz volt olyan szintű, amilyet nem kö­vetel. meg a tanfolyam mun­kájáért felelős országős bi­zottság. A magasabb mércét maguk a vizsgázók állították önmaguk elé. Ezzel jelezték, hogy megértették azt a fele­lősségei, amivel gyülekeze­teink kántorait kötelezi a Bach, Krüger, Buxtehude és más, az egyetemes emberi ze­nekultúrának is nagy szolgá­latot .tevő orgonista kántorok neve által fémjelzett evangé­likus egyházi ének- és zene­örökség megbecsülésére. A Teológiai Akadémia óra­rendjébe beépült egyházzenei oktatás mellett több, a lelké- szi szolgálatra készülő fiatal érezte szükségesnek, hogy magasabb szinten képezve magát megismerkedjék a kántori szolgálatnak is min­den műhelytitkával. Ók bizo­nyára jól fogják megtalálni az igehirdetés és a kántor szolgálatának egybehangolá­sát, egyensúlyát — amelynek szükségességét a közelmúlt­ban a tv-ben bemutatott Bach-film nyomán is emle­gettünk. A kántori szolgálatnak az egész egyházi szolgálatba va­ló jó beépülésének hitbeli, teológiai, liturgikai stb. alap­ját is magas szinten igyek­szik a tanfolyam munkásgár­dája (lelkészek és egyházze­nészek) megadni. Ezt jelzi többek között, hogy egyhá­zunk mai hitéletének, gyüle­kezettől a társadalomig, illet­ve az emberiségért végzendő szolgálatának kérdéseiben, dr. Prőhle Károly teológiai tanár által írt könyv ismeretében tájékozódnak a hallgatók. Hattal szaporodott a kánto­ri szolgálatra felkészültek száma ezen a téli tanfolya­mon. Közülük van, akire már vár az üres orgonapad, van, aki a szolgálatban már idő­sebb testvér szolgálatát köny- nyíti a besegítéssel, vannak, akik még tanuláshoz, vagy munkához kötve, tarsolyuk­ban az oklevéllel, állnak ké­szen egy ma még talán szá­mukra is ismeretlen gyüleke­zet kántori szolgálatának fel­vállalására. Dr. Fabiny Tibor igehirde­tése is a szolgálatra készség indítékát és a szolgálat örö­mét szólaltatta meg a vizsgá­zók és vendégek előtt. Remél­jük, hogy az itt felkészülök szolgálatában is: ének és or­gonahang, mind csak az <3 ne­vét áldják. M. Gy. ,, Dicsérjük Istent... Emlékezés Gerhardt Palra, halálának 300. évfordulóján KANTATE VASÁRNAPJÁN sok gyülekezetünkben éneklik énekeskönyvünk 710. énekét: Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent. Nagy nevét vígan, énekszóval áldja. És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent! Ma nemcsak énekeljük, ha­nem költőjére is emlékezünk, Gerhardt Pálra. Amikor di­csérő, hálaadó é6 hitet, bizo­dalmát sugárzó énekeit éne­keljük, nem is gondoljuk, hogy annak élete, aki ezeket írta, mennyire tele volt próbá­val, teherrel és mégis mindig biztat, ujjong és hálát ad. 1607-BEN SZÜLETETT a né­metországi Gräfenhainichen- ben, ebben a Wittenberg köze­lében fekvő kis városban, ahol születése idején apja éppen a városka soros polgármestere volt. Anyja papi családból származott. A családi körben mindennaposak voltak az áhí- tatas éneklések, igehallgatá- eok, ilyen légkörben nevelke­dett a kis Pál. De rövid ideig tartott ez a családi boldogság. Mindössze hétéves, amikor el­veszti édesapját és újabb hét év múlva eltemeti édesanyját is. Árván kerül a grimmai is­kolába. Háta mögött a kettős gyász, de ezek az évek sem hóznak sok jót. Diákéveinek szörnyű emlékei között vannak a harmincéves háború katonái­nak dúlásai és a pestisjárvány pusztításai, majd a tűzvész, mely a szülői házat felper­zselte. Szinte senkije-semmije nem maradt. A középiskola után Wittenbergben tanul teo­lógiát, de belátogat más taná­rok előadásaira is. Különösen kedveli a poétikát. Amikor 1642-ben Berlinbe megy és ott Berthold András kamarai ügy­véd házában lesz nevelő, akkor próbálkozik először versírás­sal. A házitanítóság mellett az is feladata volt, hogy vi­gasztaló írásmagyarázatokat tartson a súlyos beteg ügyvéd­nőnek. Ezekre igen komolyan készült és a vigasztaló szava­kat sokáig forgatta szívében. Ebből a szolgálatából nőttek ki énekei. Vigasztalnia kellett annak, aki gyermekkorától fogva any- nyi szomorúságot élt át. Éne­kei mégsem erről tanúskodnak, hanem arról a bizalomról, mely szívét erősítette és arról az örömről, melyet Isten sze- retete ébresztett benne. Saját magáról is énekli: Minden elhágy, elfeled. Isten vég nélkül szeret. ÉNEKEIRŐL BIZONYÁRA JÓVAL KEVESEBBET TUD­NÁNAK. ha nem fűzi őt szo­ros barátság a berlini Miklós- templom kántorához: Crüger Jánoshoz. Barátságuk Berlin­ben szövődött, de folytatódott akkor is, amikor Gerhardt Pált, Mittenwalde gyülekezete meghívta papjának. Ekkor kötött házasságot is. Berthold ügyvéd leányát, Anna Máriát vette feleségül. Otthonuknak gyakori vendége lett a berlini kántor. Első verseit még Ber­linben kapta meg Gerhardttól. Legtöbbjéhez ő maga szerzett dallamot is. 1648-ban pedig „Praxis pietatis melica” cím­mel énekeskönyvet adott ki, s ebben 18 énekét találjuk meg. A későbbi kiadásokban további énekeket közölt Gerhardt Pál­tól, ezért ismeri az utókor szinte valamennyi énekét. Fel­jegyzések szerint mintegy 133 költeménye maradt fenn, eb­ből 120 gyülekezeti ének, a többi alkalmi költemény. Éne­kei közül a legtöbbet egy-egy bibliai vers ihlette. Számos di­csérő- és hálaadóének: Hogyne dicsérném az Istent; Mind ad­jon hálát Istennek; kezdetű. Végigénekli az egyházi eszten­dőt. Adventban: Ó, miként fo­gadjalak, karácsonykor: lm, jászlad mellett térdelek, böjt­ben: ö fő, vérző sebekkel. Énekeskönyvünkben 20 énekét találjuk meg, s közöttük van­nak legkedveltebb énekeink: Hagyjad a jó Istenre; Légy csendes szívvel, légy békével; Ha Istenem velem van és az esti ének: Most nyugosznak az erdők. A MITTENW ALDEI LEL- KESZI SZOLGALAT rövid ideig tartott. A berliniek nem felejtették el őt, akiről egykor ajánlósoraikban írták, hogy „búzgósága és képzettsége ál­talánosan ismert, aki az igaz és hamisítatlan tanítást vallja, s emellett békés termé­szetű ...” Amikor megürese­dett a Miklós-templom egyik lelkészi állása, meghívták őt és ő örömmel jött vissza oda, ahol barátjával Crügerrel szolgál­hatott együtt. Lelkészi szolgá­latának boldog éveit családi szomorúság árnyékolta be: négy gyermeküket veszítették el. S ezzel még nem volt vége a próbáknak. Abban az időben hitvallási harcok folytak evan­gélikusok és reformátusok kö­zött. Eleinte csak vitatkoztak, de amikor a református János Zsigmond lett a választófeje­delem, az evangélikus lelké­szektől reverzálist követelt. Ezt nem tudta aláírni Gerhardt Pál. hitvallását megtagadni nem volt képes. Ezért meneszt tették állásából. Híveinek sze- retete ugyan továbbra is kö­rülvette, de jött az újabb csa­pás: felesége halála. Ennyi próba már sok volt. Nem volt Berlinben maradása. 1668-ban elfogadta a lübbeniek hívását és egyetlen életben maradt fiá val oda költözött. Lantja azon­ban már hallgatott. Ott pihen a lübbeni temp­lomban e megpróbált élet után. Énekeivel azonban a mai gyülekezetét is dicséretre és hálaadásra vezeti Istene elé, aki „vég nélkül szeret”. Tóth-Szöllős Mihály Szeretsz-e engem? János 21, 15—1» Jézus szüntelenül dolgozik az emberek földi és örök bol­dogságáért. Ezt tette húsvét előtt is. Sohasem önmagával törődött. Mindig velünk, em­berekkel tett jót. Nekünk szol­gált. De szolgálatába minket, tanítványait is be akarja vonni. Neki azok szereznek örömöt, akik nem önmagukkal vannak mindig elfoglalva, ha­nem segíteni, akarnak máso­kon. Csakhogy, aki az ő mun­katársa akar lenni, annak fel kell erre készülnie. Mert bi­zony másokért dolgozni, má­soknak szolgálni mindennél nehezebb! Olyan nehéz, hogy ezt csak magától Jézustól ta­nulhatjuk meg. Az egyik húsvéti történet el­mondja, hogyan készítette fel Jézus Pétert a szolgálatra. A feladat igen nagy volt. Jézus azt akarta, hogy Péter vezesse, gondozza, védje azokat, akik őbenne hisznek. Olyan feladat volt ez, mint a mai lelkipász­toroké. Jézus így mondta: „Le­geltesd, őrizd az én bárányai­mat!” Csakhogy Péter erre tel­jesen alkalmatlan volt, hiszen súlyosan vétkezett Jézus ellen is. tanítványtársai ellen is. Jé­zust megtagadta a főpap ud­varán. Azt mondta: „Nem is­merem ezt az embert!” A többi tanítványt meg gőgösen, elbi­zakodottan lenézte. Magát vélte legkülönbnek. Hogy is lett volna ő alkalmas ilyen pásztori szolgálatra?! De Jézus mégsem mondott le Péterről. Nekilátott, hogy felkészítse. Hogyan tette ezt? Egy alkalommal a Tibériás- tenger partján jelent meg ta­nítványainak. Hajnali szürkü­let volt még. A tanítványok egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit. Jézus sza­vára azonban megtelt a háló­juk. Ekkor ismerték fel, hogy Jézus van a parton. Hozzá siettek. Elkészített étel várt rá­juk. Jézus megvendégelte őket. Így mutatta meg nekik, hogy mindenben őrá szorulnak, s nélküle semmire sem mennek. Ez volt az első lecke Péternek. Az a keresztyén ember, aki szolgálni akar, az nem lehet öntelt! Tudnia kell, hogy a má­soknak való szolgálatban a maga erejével nem sokra megy. Jézus segítségére van szüksége. Miután ettek, Jézus félre­hívta Pétert és háromszor megkérdezte tőle: „Szeretsz-e engem?” Ez volt a második lecke. Jézusnak csak az lehet munkatársa, aki szereti őt. A szolgálat áldozatvállalást kö­vetel és ez nem megy szeretet nélkül. Jézus az első kérdést így tette fel: „Jobban szeretsz-e engem ezeknél?” Emlékeztetni akarta, hogy nagy csütörtökön mennyire fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha!” Így emelte magát a többiek fölé. És mégis megbotránkozott. Most azonban Péter nem vette észre a célzást. Így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged”. Ezért Jézus még kétszer megkérdezte: „Szeretsz-e engem?” És a har­madik kérdésnél most már eszébe jutott Péternek, hogy azon az estén éppen ő, aki annyira fogadkozott, három­szor tagadta meg Jézust, El­szomorodott. Elbukásának em­léke bűnbánatot ébresztett a szívében. Jézusnak ez volt ép­pen a célja a háromszori kér­déssel. Ez volt a harmadik lecke. A bűnbánat alázatossá tesz és enélkiil nem lehet má­soknak szolgálni. Aki magát gőgösen fölébe helyezi kz em­bereknek, az nem tud segíteni nekik. Aki viszont felismeri és megbánja bűneit Jézus előtt, annak Jézus megbocsát, meg­tisztítja a szívét és megtölti az 6 szeretetével. Péter ugyan igent mondott a három kér­désre, de be kellett látnia, hogy az 6 szeretete gyenge, tö­rékeny éa kevés. Csak Jézus bűnbocsátó szeretete teheti al­kalmassá a szolgálatra. így is történt. Péter ettől kezdve sze­rető szívű pásztora lett azok­nak, akiket Jézus reá bízott, •’'"tus iránti szeretete pedig olyan nagy lett, hogy azt élete odaáldozásával pecsételte meg. Jézus ezt várja minden ta­nítványától. hogy szolgálja embertárssá földi és örök bol­dogságát. Akkor tudunk való­ban részt venni az ő munká­jában. ha megtanuljuk Péter leckéit és engedjük, hogy maga Jézus tegyen bennünket alkal­massá a szolgálatra bűnbocsátó szeretetével. Ma tőlünk is megkérdezi Jé­zus: „Szeretsz-e engem?” Kér­jük az ő kegyelmének erejét, hogv szolgáló életünk valósá­gával adhassunk i"az választ: „Igen, Uram, szeretlek téged!” I Dóka Zoltánná

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents