Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-05-09 / 19. szám
Nairobi Egyházi konferenciák az Egyesült Államokban A közösség keresése — különböző hitű, kultúrájú és ideológiájú emberek közös kutatása A ni. szekció jelentése Mint ígértük, egymás után közöljük az Egyházak Világtanácsa Nairobiban tartott nagygyűlése hat szekciójának jelentését. Előző számainkban az I. és a II. szekció jelentését már közreadtuk. A III. szekció azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a keresztyének és a különböző világvallások (zsidó, mohamedán, buddhizmus, stb.) és különböző ideológiák képviselői miképpen tudnak valamiféle közösségre jutni egymással és mi módon tudnak közös akciókban részt venni. A jelentésből közöljük az alábbi legfontosabb részeket: A mi generációnk nagyon élesen tudatára ébredt a világ vallásos pluralitásának. Ez a pluralitás egyre nő és át- meg átszövődik az ideológiák és kultúrák további különbözőségével. Még a viszonylag egységes keresztyén kultúrájú nyugati országokban is növekvőben van más vallások jelenléte. Ezzel együtt jelentkezik a saját (tehát a keresztyén) közösségünkön túli közösség keresésének a gondolata. Akár tetszik, akár nem, bele vagyunk dobva az egész emberiséggel együtt, a békéért és igazságért folyó közös érdekeltségbe. Nem tehetünk másként, minthogy kiterjesztjük Pál apostol egyházról mondott szavait az egész világra: „ha egy tag szenved, vele szentsed az egész test”. Beledobattunk együtt egy olyan kölcsönösen egymástól függő világba, amelyben ez a sürgető kérdés: élni-e tovább, vagy pedig egyáltalában nem élni. Ebben a világban nem engedhetjük meg. hogy keresztyén hitünk, amely a Jézus Krisztusban való közösség drága ajándékát is adja, hozzácsapódjék a feszültségekhez. gyanakvásokhoz, gyűlölködésekhez, ami az emberiség családjának szétszakadásával fenyeget. Nem engedhetjük meg, hogy hitünket ilyen démonikus célokra használják fel. Ellenben keresnünk kell a keresztyén közösségen kívül az emberekkel való szélesebb közösséget. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy van egy szilárd bázisunk, egy szent okunk a másokkal való közösségkeresésre, nevezetesen az, hogy mint Isvezetesen a más meggyőződésű és hitű emberekkel való közösségről szóltunk, nevezetesen az egész emberiséggel való közösségről. Némelyek úgy érezték, hogy ezt „szélesebb. ökumenizmusnak” neMohamedánok a nairobi Jamia mecset előtt ten ember-teremtményei össze vagyunk kapcsolva egymással. Szükségszerű felismernünk, hogy a mi Jézus Krisztusban való egységünk olyan mélyen gyökerezik Isten szeretetében, hogy felszabadíttattunk minden félelemtől, amikor követjük a különböző ösvényeket, melyeket Isten nyit fel előttünk a világ különböző réA közösség keresése Milyen közösség keresésére vannak elkötelezve a keresztyének ? Van közösség egy egyházon belül. Azután van közösségkeresés az egyes egyházak között, amelyet az ökumenikus mozgalom szorgalmaz. Mi, itt Nairobiban a közösség egy más vetületét tárgyaltuk, neIsten szolgálata: egész életet igénylő szolgálat Lelkész-beiktatás Nyíregyházán Ezzel a mondattal kezdte igehirdetését Szalay Tamas, a nyíregyházi gyülekezet újonnan választott lelkésze beiktatásakor. Igehirdetésének alapigéje: Ézsaiás próféta könyvéből az 50, 4—9-ig tartó versei voltak. Az alábbiakban hadd foglaljam össze prédikációja gondolatmenetét. Így beiktatásakor elmondott szavai, másokat is felindíthatnak a nyíregyháziakkal való együtt- örvendezésre, meg fiatal lelkésztestvérünkért és szolgálatáért való közös könyörgésre. FENTI BEVEZETŐ SZAVAI UTÁN így folytatta prédikációját: „Ügy állok most ezen a szószéken, mint aki Isten szolgálatának egész embert igénylő voltát, de nagy kiváltságát is a szívemben érzem. Érzem Isten elhívó, szolgálatra kiválasztó szeretetét, de azt a roppant nagy feladatot, is, hogy testvéreim üdvösségének mun- kálására állított ide az Isten. Ez az ótestamentumi prófécia nemcsak körülírja, hanem egyenesen meg is határozza az én pásztori szolgálatom tennivalóit közöttetek. — Az első, amit mondani szeretnék az, hogy ma csak az képes szív- vel-lélekkel lelkipásztor lenni, aki maga is elfogadja naponta az Egyház Urának szolgálatát. Egyszerűbben kifejezve: a lelkész is Krisztus bűnbocsátó szeretetéből él és maradhat meg ebben a szolgálatban. — Nem kevesebb azonban szolgálatunk másik oldala sem. ami lényegében a Krisztussal való egységből következik: felelősség azokért, akik közé állított az Isten! Az Űr szolgáia mindig az emberek között — és soha sem probléma-mentes világban hirdette Isten akaratát, bűnbocsátó kornak sajátos fogva. szeretetét. Minden megvoltak a maga problémái ősidőktől Papi szolgálatunk felelőssegét abban látom, hogy mi úgy tudjuk egymást pásztorolm, hogy az evangélium a mai embernek valóban örömhír, új életet adó hatalom legyen. — Bölcs nyelv, nyitott fül és engedelmes szív kell szolgálatunkhoz. Olyan egyszerűnek tűnik ugyanis sokszor ez a mondat: Jézus Krisztus nem azért jött, hogy uralkodjék, hanem, hogy szolgáljon — s hogy az övéitől is ezt várja. Ha azonban komolyan vesz- szük, máris nem olyan egyszerű. Mert azt jelenti: az egyházban mindenki Krisztus irgalmas szeretetéből élve végezheti szolgálatát. Egyházunk tanítása, a „diakóniai teológiáról” is ezt tükrözi: a Magyar Evangélikus Egyház a Krisztus szolgálatából élve szolgál. Nem kényszeredetten, nem kétszívűén, hanem oda- adóan. — „Az Űr megsegít engem”. — hirdeti végül is igénk. Hiszem, hogy így lesz ez az én lelkipásztori szolgálatomban. S ad erőt Atyánk úgy hirdetni igéjét, hogy a mi nyíregyházi gyülekezetünk örvendező és reménykedő, szolgáló néoe lehessen Istennek.” A BEIKTATÁS SZOLGÁLATÁT Benkóczy Dániel a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese végezte. A beiktatás utáni Közgyűlésen többen köszöntötték Lelkésztestvérünket.. Köztük édesapja, Szalay Kálmán lovászpatonai lelkész, Detre László esperes, Horváth György református lelkész és Hajnal József baptista kerületi elnök, — valamint a gyülekezet részéről Nagyváti Pál egyházközségi felügyelő. Cs. S. A Német Köztársaság Egyházszövetsége ifjúsági konferenciát rendez ifjúsági vezetők részére Hirschluchban, május 22—28MIT JELENT HINNI MA?” Demokratikus ig. A konferencia témája: „Mit jelent hinni ma?” Egyházunk vezetősége Gáncs Péter segédlelkészt küldte ki erre a találkozóra. vezhetnénk. Mások viszont úgy érezték, hogy ez a meghatározás szorosabban véve az egyházak közötti közösségre vonatkozhat csak. Éppen ezért inkább „vallások közötti” közösség kifejezést ajánlották. Mindenesetre a keresztyének el vannak kötelezve arra, hogy ezt a „szelesebb közösseget” keressék. Majdnem mindenhol a keresztyénem más nitű szomszédoKkal élnek együtt és mindnyáján a nagy világközösség részei. Egy világban elünk és közös elhívásunk van munkálkodni ennek a világnak az életben maradásáért és javításáért. Mindnyájan, keresztyének és mások, nyitottak vagyunk arra, hogy egy más hitű szomszéd hitének igazsága és von-., zása által megszólíttassunk. Éppen ezért meg kell tanulnunk elfogadni egy ilyen megszólítást anélkül, hogy azt a más hitű szomszéd agresszivitásának, erőszakosságának tekintenénk. Keresnünk kell a közöst — keresők közösségét. De van-e teológiai alap is arra, hogy a keresztyének keressék a más hitű és meggyőződésű szomszédok közösségét? Sotean hangsúlyozták, hogy minden emlbeirt Isten teremtett a saját képére és Isten szereti az egész emberiséget. Megint mások teológiai jelentőséget találnak abban a tényben, hogy a történelem elmozdított és elmozdít földrajzi és kulturális akadályokat, amelyek valaha elszigetelten tartottak bennünket és így a történelem egy nagy emberi közösség felé tart. Ügy tűnt, hogy a gyakorlati életben egyes esetekben különböző ideológiájú, hitű és kultúrájú emberek közösségre tudnak lépni egymással, annak ellenére, hogy motivációjuk értelmezése különbözik egymástól. Az a kérdés is felvetődött, vajon állíthatjuk-e, hogy Jézus Krisztus munkálkodik más hitű emberek között is? Itt a vélemények eltértek egymástól. Némelyek azt állították, hogy Jézus Krisztus mint Megváltó nincs jelen más vallásokban, noha Ök is elfogadják Isten természetes ismeretét. Mások felismerték „az igazság szétszórt magjait” más vallásokban is, de hangsúlyozták, hogy az élet és igazság teljességét csak Jézus Krisztusban kapjuk. Mások bizonyságot tettek arról, hogy Jézus Krisztusban való hitük miként mélyült és erősödött a más hitűekkel folytatott dialógus folyamán. Itt, Nairobiban, e kérdéssel összefüggésben, két pont kristályosodott ki. Az egyik az, hogy a vallásokról nem szabad általában beszélni, hanem minden egyes vallás külön jellegzetességét kell szem előtt tartani. Nem lehet azt mondani, hogy minden vallás ugyanazokat a célokat tartja szem előtt, sem azt, hogy van olyan vallás, amelyben minden jó. A másik kikristályosodott pont az, hogy az utolsó néhány évszázadban olyan új helyzet alakult, melyben Jézus Krisztus evangéliumát szinte az egész világon megismerték és a különböző hitű és meggyőződésű emberek szembe találták magukat Jézus Krisztus személyével és tanításával. Ez kovászként működött a keresztyén közösség határain messze túl is és ebben az értelemben Krisztus munkája nincs az egyház határai közé szorítva. Ezzel együtt egy hindu delegátus megjegyezte, hogy a hinduizmus, buddhizmus szintén ko vészként hat keresztyének és mások között Európában, az Egyesült Államokban és má sutt. Párbeszédben Sokan hangsúlyozták a pár beszéd fontosságát minden ember együttműködése szükségességének tekintetében, azért, hogy igazságos és békés társadalmat lehessen az egész világon felépíteni. Nem szabad azonban keresztyének részéről a párbeszédet úgy tekinteni, mint a misszió egy formáját és arra sem szolgálhat, hogy keverjük hitünket. Figyelnünk keil arra, hogy nem beszélhetünk párbeszédről általánosságban. A párbeszédet ugyanis legalább kétféle tényező befolyásolja. Az egyik az, hogy a világ különböző területein a helyzet nagyon különböző. Egyes pluralista társadalmakban a párbeszéd és az egymással való közösségben élés régóta folyik, más társadalmakban különböző vallások közötti nagy feszültségek akadályoz zák a párbeszédet és ugyanakkor ezek a feszültségek teszik azt szükségessé. A pár beszéd a partner természetétől függően is különbözik. A partnerektől és a helyzettől függően, a párbeszéd néha közös társadalmi érdekeltség alapján, vagy a problémák megoldásán való együttes vi- askodás érdekében is kezdődhet, máskor a teológiai prob lémák lehetnek a dialógus alapjai. Nagyon gyakran ezek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. A kultúrák és a közösség keresése Amikor kultúráról beszélünk. nagyon összetett jelenségről szólunk. A kultúra magába foglalja a világnézetet és az emberek életmódját. Gyökerei a történelembe nyúlnak vissza és a folytonos változásnak és ismétlődésnek van alávetve. A kultúra magába foglalja az emberek életstílusát, vallását, technikáját, irodalmát és művészetét. Különböző népeknek különböző a kultúrájuk és mivel a népek találkoznak egymással, kultúrájuk is kölcsönösen hat. Van azonban a kultúrában egy konzerváló elem is, amely az embereket a változás iránt ellenállóvá teszi. Egyfelől a gőg is megnyilvánulhat a kulturális imperializmusban, másfelől az egoizmus veszélye is fennállhat, amely a kulturális elszigeteltségben tükröződik. Mindenesetre, a különböző kultúrák tükrözik az emberiség gazdagságát és sokszínűségét. A közösség keresésénél ezeket a szempontokat is szem előtt kell tartanunk. Manapság felismerjük a technikai kultúra széles körű hatását. Ez megnyilvánul az „elvilá- giasodásban” egv „keresz- tyénség utáni” környezetben is. keleten és nyugaton egyaránt. Az ipari kultúra tükrözi az emberek jövőformáló képességét. de magába foglalja az elembertelenedés veszélyét is. Fel kell vetnünk, hogv van-e sajátosan ..keresztyén kultúra”? Jézus Krisztus egyszerre megerősíti és megítéli a kultúrákat. Jézus történelmi személy volt és részese volt egv sajátos kultúrának. Ugyanakkor a keresztárén tapasztalat azt húzza alá. hogy egyik kultúra sincs közelebb Jézushoz, mint a másik. Jézus Krisztus h-elyreállítla mindig. ami igazán emberi, bármely kultúrában és szabaddá tesz minket arra, hnmi nyitottak legyünk más kultúrák felé is. K. Z. Miként egyik korábbi számunkban már hírt adtunk róla, két jelentős egyházi rendezvényre került sor március végén, április elején az Egyesült Államokban. Az egyik a „Karlovy Vary III.” néven emlegetett konzultáció volt az észak-amerikai és kelet-európai egyházi vezetők között, a másik a KBK Munka- bizottságának ez évi első, tavaszi ülése. A Karlovy Varyban 1962-ben, majd Prágában 1974-ben megtartott konzultáció harmadik alkalma a „Karlovy Vary III.” Marriottsville-ben (Maryland) folyt le március 31—április 3-ig egy római katolikus konferencia központban. Hét kelet-európai országból tizenhat egyházi vezető találkozott itt huszonhat észak-amerikai egyházi vezetővel. A tanácskozáson két előadás hangzott el „A szolgáló egyház — hogyan viszonyulnak a konzultációban képviselt egyházak a kormányhoz és a társadalomhoz” témáról William P. Thompson, az Egyesült Pres- biteriánus Egyház és az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának elnöke, valamint Rolf-Dieter Günther, az NDK-beli Ber- lin-Brandénburgi Evangéliumi Egyház szuperintendensének tolmácsolásában. A nyílt és őszinte eszmecsere során a résztvevők behatóan megvitatták egyházaik elvi és gyakorlati problémáit, az egyházközi kapcsolatok normalizálásának kérdéseit, valamint a béke, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok, a leszerelés és a politikai enyhülés terén az egyházakra váró feladatokat. A konzultációról kiadott kommüniké idézi dr. Cynthia Wedel- nek, az EVT egyik elnökének nyilatkozatát, aki szerint ez a tanácskozás ..a 200 éves jubileumi esztendőben talán az egyik legjelentősebb találkozó volt Amerikában”. Megállapítja a kommüniké, hogy a hagyomány és a társadalmi struktúrák tekintetében meglevő lényeges különbözőségek ellenére mélyen átérezték a résztvevők a kapcsolatok fenntartásának szükségességét és a közös keresztyén elhivatás tudatát. Az ilyen találkozók értékét továbbra is elismerve elhatározták, hogy 1978- ban Kelet-Európábán gyűlnek össze ismét az eszmecsere folytatására. A magyarországi egyházakat dr. Cserháti József római katolikus, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Tóth Károly főosztályvezető, a KBK főtitkára és dr. Prőhle Károly evangélikus teológiai professzor, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára képviselte. A KBK Munkabizottságának ülése április 5—*8-ig folyt le a Testvérek Egyházának konferenciai telepén New Windsor- ban, ugyancsak Marylandben. Nyikodim metropolita. a KBK elnöke megnyitó előadásában kifejezte köszönetét a vendéglátóknak a meghívásért, jókí- vánatait az Egyesült Államok népének a 200 éves jubileum alkalmából és reménységét, hogy a teljes leszerelés elősegíti egv olyan új és igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtését, amely a természeti erőforrásoknak minden ország közötti arányos újraelosztásáról is gondoskodik. A fő témáról, ..A keresztyének erkölcsi elkötelezettsége a leszerelés ügyének támogatásában” három elismert szaktekintély tartott bevezető előadást. Dr. Tóth Károly főtitkári jelentésé az elmúlt időszak akcióiról és a mozgalom soron következő teendőiről számolt be. A Munkabizottság a 200. évforduló alkalmából levélben köszöntötte az amerikai egyházakat és fordult felhívással hozzájuk a béke ügyében és a társadalmi igazságosság .szolgálatában közös keresztyén felelősségük vállalására. Egy külön határozatot fogadott el a leszerelésről. Jelentkezés kántori tanfolyamokra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fóton a következő kántorképző tanfolyamokat rendezi, melyre szeretettel hívja és várja a gyülekezetek kántorjelöltjeit. I. tanfolyam: június 14-től július 3-ig II. tanfolyam: augusztus 16—28-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, részben továbbképzés már zenét tanultaknak és szolgálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs képesítésük. Elsősorban a háromhetes és nagy képesítést biztosító tanfolyamot emeljük ki. A nyári tanfolyamokon karvezetés is folyik mindennapos énekkari gyakorlattal, alapos zeneelméleti és összhangzattani tanulmányok, egyházi énektanulás és bibliaismeret. Részvételi díj - a háromhetes tanfolyamon 700,— Ft. a kéthetes tanfolyamon 500,— Ft. Fenti díjakból jelentkezés címen 200,—- Ft előre beküldendő a jelentkezéssel egyidőben piros postautalványon (tehát nem a kántorképzés csekkjén!) a következő címre: Evangélikus Kántorképző Szolgálat, 2151 Főt, Mária u. 3. Jelentkezési határidő mind a két tanfolyamon: május 17. A felvételek a jelentkezések sorrendjében történnek. Határidőn túli jelentkezést nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Tanácsa 2151 Főt, Mária u 3. Jelentkezéskor mellékelni kell: 1. Ielkés2i ajánló levelet, 2. rövid életrajzot (pontos születési adatokkal, részletes beszámolót az eddigi zenei előképzettségről, eddig végzett gyülekezeti szolgálatról, mi a célja jelentkezésének), 3. hatósági orvosi bizonyítványt. A felvételről az Igazgató Tanács dönt és pontos értesítést küldünk. A következő négyhónapos tanfolyam kezdete november 17. Akik a tanfolyamra készülnek, az egyik nyári tanfolyamon feltétlenül vegyenek részt. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGÁLAT 2151 Fót, Mária u. 3. — SZÜLETÉS. Ittzés And- ráséknak második gyermekük született. Neve: NOÉMI. A gyermeket nagyapja, Dubovay Géza kaposvári esperes keresztelte meg. — HALÁLOZÁS. Dr. H. Gaudy László ny. lelkész, volt budapesti vallástanítási igazgató, az Országos Egyház könyvtárának volt munkatársa 81 éves korában április 24- én elhunyt. Hamvainak elhelyezése május 19-én, szerdán délelőtt 11 órakor lesz a Farkasréti temetőben. — HALÁLOZÁS. Tóth Margit volt diakonissza életének 79. évében rövid, de súlyos szenvedés után április 14-én Győrött a Zrínyi utcai kórházban elhunyt. Temetése április 17-én volt a börcsi temetőben. Koporsóját kiterjedt rokonsága, volt nővér munkatársai és ismerősei vették körül. A feltámadás igéit Kovács Géza győri lelkész hirdette. — Forrásnyik István, a kétbodonyi gyülekezet másodfelügyelője 55 éves korában elhunyt. Április 17-én temették el nagy részvét mellett „Bizony. Te elrejtőzködő Isten vagy!” — Dombi Dénes, az árpási gyülekezet évtizedeken át volt buzgó presbitere 82 éves korában elhunyt. Temetése április 4-én volt, s ezen sokan Tmttek részt Árpásról, Móric- hidáról, Bodonhelyről, So- borról. A gyászoló hozzátartozók között volt Kiss Gyuia vönöcki és Horváth József mencshelyi lelkész. A temetési szolgálatot Sághy Jenő mó- richidai lelkész végezte. „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
