Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-18 / 16. szám
\ Nagypéntek ünnepének igéje A fájdalmak Embere . • Zsolt 22, 17—20 Bibliaolvasó ember számára természetes, hogy ezeket a zsol- 'tárverseket olvasva a keresztre feszített Jézus szenvedésére gondol. Közben furcsa érzés támad az emberben. Úgy tűnik, mintha az evangéliumok elbeszélését előbb írták volna — gondosan ügyelve arra, hogy pontosan azt adják tovább, amit láttak —, azután valaki, egy költő, magyarázná, értelmezné. 1írai vagy inkább drámai hangon leírná Jézus szenvedését. ' Már ennél a néhány versnél ts ez az érzésünk. Hát még ha az egész zsoltárt elolvassuk! AMIKOR OLVASSUK, MAGUNK ELŐTT LATJUK A NAGYPÉNTEKI KÉPET: Jézus a kereszten szenved. Látjuk a megkínzott testet, a kiütköző bordákat, az átszegezett keze- . két és lábakat. Látjuk, sót szinte halljuk a kereszt körül tolongó, gúnyolódó sokaságot s a katonákat, akik a halálra ítélt ruháin osztozkodnak — hiszen annak már úgyse lesz szüksége rá. És halljuk a kereszten elhangzó imádságokat is. Ez a költői szöveg nemcsak képet rajzol elénk, hanem érzéseket is közvetít. Azt, hogy milyen kín a szenvedőnek látni a gonoszok csaholó hadát. Azt, hogy hogyan szenved az elgyötört test. Azt, hogy milyen szívszorongató érzés észrevenni: ' ő még meg sem halt és már osztozkodnak a „hagyatékán"! ' Azt, hogy milyen rettenetes elhagyatottság fakasztja ajkán a könyörgést: „Óh, Uram, ne légy távol!" ■ CSAKHOGY EZT A ZSOLTÁRT VAGY ÉGY FÉL ÉVEZREDDEL AZ ELŐTT A NEVEZETES NAGYPÉNTEK ELŐTT ÍRTÁK! A szenvedés megdöbbentően élethű leírása, az érzések szívet indító tolmácsolása arról tanúskodik, hogy itt egy : kétezer-ötszáz évvel ezelőtti embertársunk valóban átélt szen- védéséiről olvasunk és hallunk. Ezt a költeményt és a belőle i felénk sugárzó érzéseket nem lehetett csak kitalálni. És ha első pillanatra furcsa, vagy éppen megbotránkoztató is: túlságosan naiv gondolat az, hogy itt valami jövőbelátó próféta előre tudta, hogy Jézus így fog szenvedni. Ennél sokkal többről van szó itt: igazi, valóságos szenvedésről, amelynek minden kínját átélte valaki, és amelyet elpanaszolt Isten előtt. A későbbi összefüggéseket egyedül Isten tudhatta. IGAZI EMBERI SZENVEDÉS EZ. Olyan, amit többé kevésbé mi magunk is átélünk, vagy átélhetünk. És aki ebből vala■ mit átélt, vagy aki éppen most szenved, az jobban megérti ezt » a zsoltárt — és mindazokat, akik hasonlóképpen szenvednek. Azokat, akik bárhol a világon — Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában, Észak-Amerikában vagy Európában, koncentrációs táborokban, börtönökben, vagy „csak" társbérlőik, munkatár- ' saik, szomszédaik között — tehetetlenül, gúnynak vagy üt legyeknek kiszolgáltatva kénytelenek embertelen kínokat szenvedni. Azokat, akik életük vége felé megérik, hogyan osztozkodnak már előre a hagyatékukon. Vagy azokat, akik az. egye- ' düllét gyötrelmében úgy érzik, hogy az Isten is elhagyta őket. DE NAGYPÉNTEKNEK AZ A TITOKZATOS CSODÁJA, HOGY JÉZUS VÉGIGJÁRTA AZ EMBERI SZENVEDÉSNEK EZT AZ ÚTJÁT. Titokzatos, mert Jézusban maga Isten jött el hozzánk, és ugyan ki érti, hogyan vállalhatta Isten az Istentől való elhagyatottságnak, a gonosz indulatoknak való kiszol- . gáltatottságnak, a kínnak, a fájdalomnak és halálnak az útját!? És csodálatos, mert kiderül belőle, hogy Isten szolidáris az emberrel, és megérti az embert. így lesz hitelessé számunkra Jézus szava is. Ez a Jézus, aki végigjárta az ember útját, tud valamit mondani nekünk, és "ennek, a Jézusnak a szavát el tudja fogadni az ember. így sej- ijink meg valamit annak a régi egyházi tanításnak az igazsá- ff^abóí^hogy Jézus helyettünk és értünk szenvedett a kereszten, •&és-<hogyő mégoldja az ember végső nagy kérdéseit: a bűnnek, ■szenvedésnek, halálnak kérdését. így találjuk meg nagypénteken is Istennek az ember iránti szeretetét. Dr. Muntag Andor IMÁDKOZZUNK Istenünk, áldunk téged azért, hogy Megváltónk értünk szenvedet. Add, hogy az ő szenvedésében meglássuk irántunk való szeretetedet, és erőt meríthessünk belőle nehéz napjainkban, hogy ne essünk kétségbe, ne is zúgolódjunk, hanem bizalommal hívjunk segítségül Téged. Add, hogy megértsük szenvedő embertársainkat és tudjuk őket vigasztalni. Könyörgünk mindazokért, akik szerte a világon emberi gonoszság miatt gúnyt, üldöztetést szenvednek, akiket halálra éheztetnek és kínoznak. Könyörgünk azokért, akik utolsó nagy csatájukat vívják a halállal, és azokért, akik úgy érzik, hogy már Te is elhagytad őket. Fékezd meg a gonoszt és juttasd el szereteted vigasztalását minden szenvedőhöz. Ámen. Legnagyobb ünnepünk? Minden egyházi ünnepnek ' megvan a kiemelt mondanivalója, mindegyikhez tartozik valamilyen hagyomány, mindegyikhez kapcsolódik valami- , lyen sajátos, érzelmeket is magával ragadó hangulat. Szoktak vitatkozni azon, hogy vajon melyik a legnagyobb ünnepünk? Karácsony? Nagypéntek? Húsvét? Beállítottság, érzelmi motívumok kérdésé is, hogy kinek melyik áü a legközelebb a szívéhez. EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNKBAN ELÉGGÉ ELTERJEDT AZ A NÉZET, hogy nagypéntek a legnagyobb ünnepünk. Megnyilvánul ez az átlagosnál sokkal nagyobb istentiszteleti részvételben, böjtölő szokásokban, komor külső megjelenésben és abban Is, hogy sok evangélikus — évente egyszer — legalább ezen a napon templomba megy. Mielőtt az ünnepek rangsorolásába kezdenénk, jusson eszünkbe a legfontosabb tény az ünnepekkel kapcsolatban. Az ünnep nem önmagáért ünnep, nem is a hozzá kapcsolódó emberi hagyományok, vagy gondolatok teszik ünneppé. Minden ünnepünk értelmét, lényegét sőt létjogosultságát is Jézus Krisztustól nyeri. Az Is- -fen akaratából értünk e földön megszületett, értünk élt, értünk szenvedett. értünk meghalt, értünk feltámadott é= ma is értünk és velünk élő Jézus Krisztus áll minden ünnep középpontjában. Csak's ezáltal a Jézus által ismerhetjük meg igazán Istent és kapunk tőle eligazítást földi életünk Istentől rendelt feladataiban. Ö szerzett nekünk bűnbocsánatot, ő győzte le értünk a halált, ő ad nekünk üdvösséget és az ő követésében járunk naponkénti megtéréssel és bűnökből való újjászületéssel. Az ö váltságmű- vét, bennünket Istennel megbékéltető és a felebaráttal szolgáló közösségbe vonó szolgálatát nem szabdalhatjuk részekre. Az ő műve születésétől kínos kereszthalálán, pokolra szállásán és feltámadásán át a dicsőséges visszajö- veteltg tartó kerek egész. Értünk véglett szolgálatának különböző mozzanatai vannak, Isten tervszerű menetrendje szerint és minden ünnepünk ezek közül a mozzanatok közül ragad meg és vés a szívünkbe valamit. Minden Ünnep áldott alkalom arra, hogy személyes közösséget munkáljon az értünk és velünk szolgáló Jézussal és így szorosabbá tegye kapcsolatunkat Istennel, rangsorolni azonban nem lehet az ünnepeket. Hiszen minden ünnep ugyanarról az egy, hatalmas, értünk egy váltságművet véghezvivő Jézusról szól. NINCSENEK KISEBB, VAGY NAGYOBB ÜNNEPEK és nincs legnagyobb ünnepünk sem, hanem hatalmas élő Urunk van, ő áll elénk és szólít meg minden ünnepen. Tovább az esperesi szolgálatban, indulás az egyházmegyei felügyelői szolgálatra A Csongrád—Szolnoki Egyházmegye ünnepe A templomi istentisztelet Hatalmas erejű ige a 2. Kor 4, 10—11. verse, különösen is böjtnek idején. így mondta ezt D. Káldy Zoltán püspök március 14-én Ambrózfalván — így értette ezt a további szolgálatra megválasztott esperes: Fodor Ottmár, és az újonnan választott egyházmegyei felügyelő: Czabarka András, de a templomot megtöltő helyi és az egyházmegye minden részéből összegyűlt hívek serege is. Öröm ez az iktatás — kezdte igehirdetését D. Káldy Zoltán püspök, mert egyfelől jelzi azt. hogy Isten ma is gondoskodik vezető férfiak elhívásáról az Ö egyháza számára, másrészt azért, mert ma is akadnak férfiak, akik vállalják engedelmesen és szívesen az egyház szolgálatát. Legyen az bármilyen egyházi liszt: püspöki, esperesi. felügyelői. abban nem lehet elindulni anélkül, hogy előbb Vas István: KAKASSZO Kardját, mellyel a főpap szolgájának fűiét Levágta hetvenkedve — elhajította rég. Már csak ketten maradtak: János meg ő maga. Körül fustélyos őrök, kihűlő éjszaka. A főpap kapujában megállt és remegett. Az udvaron a szolgák megraktak nagy tüzet. János, a könnyű János már bejutott előbb S kiszólt az őrizőknek, hogy engedjék be őt. Egy szolgáló kaput nyit s ránéz, amint belép. Meglátja zavarát és vidéki külsejét. „Ez is a Názáreti embere! Mind ilyen.” S ő szól: „Kiről beszélsz te, Asszony? Nem ismerem.” A tornácon, poroszlók és vallatok között Meghallja ezt a Mester, a megvert, leköpött, És gyulladt szemhéja mögött lobog a láz: Még mennyi kínhalál jön, még mennyi vallatás! A tűzhöz odakullog, kezét melengeti. Egy papiszolga látja és odaszól neki: „Azok közül való vagy, hiába tagadod.” Mellére ütve mondja: „Ember, nem, nem vagyok.” És tudja fenn a Mester, hogy elvégeztetett, S föléje hengerítik az irdatlan követ. És görgetheti félre, nem másul a jövő, Lesz Törvény, Főpap, Egyház, és kő és újra kő. És megszólal egy másik: „Beszédjén hallani, Hogy ez is csak aféle vad galileai.” „Mit is beszélsz? Nem értem. Egyiptomi fene Az Isten egy fiába, a Nazarétibe Röhögnek a cselédek a - rémült bugrison. Ä Mester visszanézett. Mert'Rórna, Babilon És Jeruzsálem egy már — halál, feltámadás! — A Szikla, az Alapkő csak te lehetsz, Kefás! Te lészel itt a kőszál, te kötsz vagy oldozol. Mindig kilép az Ember Fia a kő alól. És pofoz a poroszló, röhög a konyhalány, S felhangzik a kakasszó a főpap udvarán. És felszáll a kakasszó és feljebb száll a köd Az Olajfák Hegyéről, a Jozafát fölött. „Istennek fia vagy hát?” „Te mondád.” Hátranéz: A nap vérezve kel föl, mint az elvégezés. És nevetnek a lányok és fut a volt halász, Fújtatja, rázza izmos mellét a zokogás, És tengerek, jövendők hallják a jós-panaszt: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Megjelent a „Tavasz Magyarországon” című kötetben, 1965-ben. Külön-külön egyik ünnep mondanivalójából, illetve az isteni váltságmű egyik mozzanatából sem ismerhetjük meg a teljességet, Krisztus egész lényét és szolgálatának lényegét. Áll ez nagypéntekre is. Aki csak a golgotái eseményeket ismeri, az nem érti, nem ismeri fel Isten szándékát. Nem a keresztet, a Golgotán hozott krisztusi áldozatot becsüljük le, amikor azt mondjuk, hogy nagypéntek nem a legnagyobb ünnepünk. Ellene vetheti ennek valaki Pál apostol korintusiakhoz intézett sorait: nem akarok senki másról tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. Ezek szerint Pál mégiscsak a nagypéntek eseményét tartja a legtöbbre! Ne felejtsük el viszont, hogy Pál is akkor értette meg a keresztet, amikor a Feltámadottal találkozott! Húsvét után, a feltámadás után, a Feltámadottal való személyes kapcsolat fényében lett nyilvánvaló előtte a keresztfa titka. Tiszteletreméltó indítéka lehet nagypéntek túlhangsúlyozásának — pl. töredelmes bűnbánat, Jézus áldozatának nagyra értékelése. Isten bűnbocsátó irgalmának a felismerése — mégis tévedés, bármilyen jó szándék is van mögötte. Csak húsvéttal érthetjük meg igazán nagypénteket. Ha nagypénteket, a kereszt eseményét kiemeljük Jézus egész életművéből és váltságművéből és úgy érezzük, hogy emellett eltörpül minden egyéb isteni cselekedet, a ke gyes jóakarat ellenére is veszélyesen tévedünk. HÜSVÉT DIADALMAS FÉ NYE NÉLKÜL NAGYPÉNTEK NEM GYŐZELEM, hanem sötét kudarc és a kereszt nem Isten erejéről, hanem gyengeségéről, nem az életről, hanem kizárólag a halálról szóló biz'onyság. Húsvét nélkül a kereszt csak arról győz meg, hogy a legjobb aka rat. a legtisztább odaadás, a legnemesebb szándék és a legönzetlenebb szolgálat is csúfos halálra van ítélve a földön Az Isten iránti engedelmesség és a felebaráti szeretet vere sége, a szolgáló életforma csődje lenne a kereszt hús vét nélkül. Jézus tanítványai sohasem voltak olyan levertek csalódottak, reménytvesztet- tek. mint nagypénteken. Csak húsvét. Jézus feltámadása ad ta meg nekik nagypéntek ma gyarázatát. Ha nem lett volna húsvét. nagypénteket is elfelejtette volna a világ. Húsvét adja meg nagypéntek igazi értelmét. Isten húsvéttal igazolta nagypénteket Jézus feltámasztásával mondott igent a szolgáló, önmagáról másokért önként lemondó. önmagát másokért tudatosan elveszítő életformára Ami nagvpénteken vereségnek látszott ígv változott hús- vétkor diadallá. Baranyai Tamás! ne vállalnánk Isten ítéletét a hitetlenségünkön, a szeretet- lenségünkön, a mulasztásunkon. De nemcsak ez jelenti a Krisztus halálának testünkben való hordozását. A halál Krisztus számára azt is jelentette, hogy le kellett mondania önmagáról, el kellett fordulnia önmagától, le kellett tennie az életét Is ten kezébe. Jézus halálát itt most a mi testünkben hordozni azt is jelenti, hogy az egoizmust, az önzést, az önmagunk körüli táncot halálra kell adnunk. Ügy is mondhatnám: önmagamat ked halálra adni. Mert az ember szereti önmagát, éppen ezért ez nem megy könnyen. Mégis ki kell ebből az állapotból szabadulni. Tudnunk kell: nem önmagunkért vagyunk! Gyakorolnunk kell: odafordulni a másikhoz nyitottan, szeretettel, segítésre. És ezt egy esperesnek és egy egyház- megyei felügyelőnek naponként újra meg kell tanulnia. De nemcsak Jézus halálát kell hordoznunk, hanem látható életét is! Azét, aki a maga életével tölti meg szívemet, gondolatomat. Milyen élet lesz a miénk, ha Krisztusé hatalmasodik el bennünk? Olyan, mint az övé! Aki találkozik velünk, az valamit felismer Jézus életéből. Felismeri azt, hogy Ö hogyan bocsát meg, hogyan ítél és hogyan szeret. Esperes, felügyelő, lelkészek, ambrózfalvai gyülekezet hordozói lehetnek Jézus Krisztus életének. Ö embereken keresztül jelenik meg, azokon át, akik igét hallgatnak, szentségekkel élnek. Jézus élete olyan volt, hogy minden szava, Lépése a szolgálóé volt, nem az uralkodóé. Attól kezdve, hogy vállalja a betlehemi jászolt, majd a keresztet és a feltámadást, egész életé egyetlen ritmusban való szolgálat volt. A mi korunkban a keresz- tvénség sok helyén azért vesztette hjtelét, mert a Krisztus megjelenítése nem így történt benne. A Krisztusban való szolgálat nem a gyülekezett határáig terjed. Tovább és messzebb! Belefér a haza és társadalom életének egészébe hűséges munkával és becsületes magatartással. Jól értette ezt az egyházunkból kinőtt Kossuth, Petőfi, Bajcsy-Zsilinszk-y, Mi- hályfi. Kérem a gyülekezeteket, imádkozzanak a szolgálatra küldött egyházmegyei elnökségért. Imádkozzanak értük, mert mi mindannyian olyan emberek vagyunk, akik magunkra maradva mindent könnyen elrontunk. Imádkozzanak azért, hogy szolgálatuk Krisztus látható élete legyen! A székfoglalók Fodor Ottmár esperes újraválasztása tényéből egyenesen fakadó szóval jelölte meg szolgálatának lényegét: tovább! Néhány idézet az esperesi székfoglalóból: „Hálaadással és örömmel, de ugyanakkor felelősséggel beszélünk ma már arról, hogy szolgáló egyház vagyunk. Igaz ez mindenekelőtt úgy. hogy a szolgáló Jézust ismerhettük fel a maga teljes világ- és embersze- retetében. Ez a felismerés ata- pozza, de meg is határozza gyülekezeteink életét és magatartását. Itt a mi egyházmegyénkben a diakóniai teológiával kapcsolatos alapállást és utat nem csupán vállaljuk, hanem őszintén és büszkeséggel a magunkénak valljuk, becsüljük, és mással fel nem cserélhetőnek tartjuk. Hisz- sziik, hogy ebben teljesedik ki a teljes krisztusi életműhöz való igazodás közben a keresztyén ember szolgáló életformája. Egyházmegyénk egyetlen gyülekezeti tagja sem feledkezhet meg- arról, hogy isteni igény alapján ő a szoi- gáló egyház tagja teljes aktivitással és felelősséggel. Ebből eredően tudunk egyek lenni népünkkel az immár negyedik békés évtized kezdetén a hatalmas és szép célok megvalósításáért való fáradozásban. Ezért helyeseljük a Népfrontpolitikát, ezért kérünk és vállalunk részt a helyileg adódó társadalmi munkákban, és ebből fakadóan is áll helyt egyházmegyénk népe becsülettel az üzemi és szellemi munka minden területén. Mint a szolgáló egyház tagjai nagyra értékeljük és támogatjuk a béke megőrzéséért való hazai és nemzetközi erőfeszítéseket, de ugyanígy egyházi békeszolgálatunkat is. A békemunka első vonalában, egyúttal hozzánk legközelebb álló D. Káldy Zoltán püspök urat pedig e helyen és alkalommal is biztosítjuk arról, hogy ebben a szolgálatában is mögötte áll egyházmegyénk népe, számolhat velünk és építhet reánk!” Székfoglalójában _ szólt ezután Fodor Ottmár esperes a Lelkészt Munkaközösségben végzendő magasabb szintű munka igényéről, és ezzel kapcsolatosan igen nagyra értékelte a hazai egyházi sajtónk szerepét. Komoly hangsúlyt helyezett a hűségesebb pásztori munkára is. Ezen belül szólt a kor- társ-igehirdetés teljesértékű megvalósításának szükségességéről. Fodor Ottmár esperes székfoglalóját azzal fejezte be, hogy köszönetét mondott az egyházmegye eddig volt tisztségviselőinek hűséges és pontos munkájukért. Különösen is meleg szavakkal mondott köszönetét Gondos György eddigi egyházmegyei felügyelőnek igen gazdag és sokrétű segítségéért. Köszönte, hogy életpéldájával és hitével igázi világi elöljárója volt a Csorrg- rád-Szolnoki Egyházmegyének, A megválasztandó tisztségviselőkre Isten áldását kérte. Magát pedig késznek jelentette a további esperesi szolgálatra. Czabarka András új egyházmegyei felügyelő székfoglalója olyan ember tiszta és becsületes szándékát tükrözte, aki sok évtizedes paraszti munka tapasztalatából kiindulva a hűséges helytállást jelölte meg elsősorban önmaga felé való követelményként. De olyan székfoglaló is volt egyúttal Czabarka Andrásé, amely egyszerű és őszinte szavakkal vallott arról, hogy a mi alapállásunk: a diakóniai alapállás. Nem szemlélődni akarunk a világban, hanem hitünkkel úgy lenni jelen benne, mely építi, gyarapítja és boldogítja azt. A köszöntések Jelen volt és köszöntötte a beiktatott esperest és egyházmegyei felügyelőt Oláh János, a Hazafias Népfront Szolnok megyei titkára. A Déli Egyházkerület nevében Szent- Iviny Ödön egyházkerületi felügyelő, a szomszédos egyházmegyék nevében Mekis Ádám, Koszorús Oszkár és Tóth-SZtjllős Mihály esperesek szólották. A Lelkész) Munka- közösség és a gyülekezetek köszöntését dr. Cserháti ISán- dor lelkész tolmácsolta. Köszöntés hangzott el a testvéregyházak részéről is. Az elhangzott köszöntéseket D. Káldy Zoltán püspök összefoglaló felszólalása, zárta. Az ambrózfalvi gyülekezetnek és lelkészének, Megygszai Lászlónak gondja volt arra, hogy testvéri szeretettel terítsenek asztalt a közel százfőnyi ünneplő gyülekezetnek és a vendégeknek. Bártfay Kelló Gusztáv STEFANO MOSHI TOVÁBBRA IS AKTIV PÜSPÖK 1938 óta tölt be püspöki tisz- re. Moshi püspök 70 éves és tét a Tanzániai Evangélikus korára való tekintette! vissza Egyházban Stefano R. Moshi. akart vonulni. Egyházkerülete aki akkor egyházának első af. azonban fe1kértp hoRV t0_ nkai püspöke volt. 1933-ban ... ........ egvháza vezető püspöke lett '/abbrA8 >s vr‘RTaói°^ hlvat*lá- A Tanzániai Evangélikus Egy- ban- ^ lanzaniai Evangélikus ház hét különböző evangélikus Egyháznak jelenleg 633 000 egyház egyesüléséből jött lét- tagja van. (lwi)
