Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-18 / 16. szám
XLL ÉVFOLYAM, 16. SZÁM 1976. április 13. Ó R SZAGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Ara: 4,— forint( „Én vagyok a feltámadás és az élet” A halál ténye kegyetlen valóság. Nincs előle menekvés. Ez a helyzet azonban mérhetetlenül sok benső problémát jelent. FÁJDALMAS A HALÁL TÉNYE AZ EGYÉNNEK. Amikor arra kell gondolnom, hogy mindent itt hagyok, számomra befejeződik az egész élet, s a világ megy tovább a maga útján nélkülem is. Itt hagyom mindazt, ami kedves és szép volt számomra. Itt hagyom azokat az értékeket, amelyek sokat jelentettek. Itt hagyom az életcélt, amelyért küzdöttem és fáradoztam. Amikor az ember a saját maga személyes elmúlásával néz szembe, megrettenti és kétségbeejti a halálnak a ténye. DE FÁJDALMAS A HALÁL TÉNYE ARRA A SZERETET- KÖZÖSSÉGRE NÉZVE IS, amely minden embert körülvesz. A halál megbontja a szeretetkapcsolatokat. Elválasztja azokat. akiket egy élet egybefűzött és összekapcsolt. Az egyik élet egybeszövődött a másikkal, s amikor ebből valamelyik megszűnik, feltétlen sebet hagy a másikon. Sokszor életre szóló fájdalom marad vissza egy-egy szerettünk elhunyta után. MIT SZÓL EZEKHEZ AZ EMBERI KÉRDÉSEKHEZ JÉZUS? Vajon milyen párbeszédet folytathat az ember vele a halálról és feltámadásról? Erre a kérdésre ad választ a drámai párbeszéd, amely Jézus és a testvérét elveszített Márta között megy végbe. Jézus lépcsőzetesen viszi felfelé Mártát a feltámadáshitnek az útján. Menjünk végig ennek a párbeszédnek az egyes lépcsőfokain. „SZÓLT NEKI JÉZUS: FELTÁMAD A TE TESTVÉRED. Márta ezt mondta neki: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Bármennyire szilárdan hisz Márta Jézusban, mégsem foghatja fel Jézus szavainak igazi értelmét. A hivő ember is csak ember lehet, ez minduntalan kiderül \ Márta Jézussal való párbeszéde során. Jézus szavát mintha kissé letörten venné tudomásul: igen. majd feltámad Lázár, de csak az utolsó napon, a halottak feltámadásakor, de hát hol van még az? Neki most kellene a segítség. A MI GYÜLEKEZETEINKBEN IS HANGZIK A FELTÁMADÁS ÍGÉRETE, a bibliai Mártával együtt nálunk is sokan tudják és vallják ezt az igazságot! De ez magában véve még csak egy hittételnek az ismerete és elfogadása. Jézus ennél sokkal többet akar. Ó a hittételt helyesen és szabályosan idéző Mártát most vezeti a beszélgetés tetőfokára, a drámai párbeszéd most éleződik ki hitet és életet teremtő eseménnyé. „ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET.” Jézus Krisztusban ott állt Márta előtt maga a feltámadás és az élet. Ami eddig távoli jövőbe vesző reménység volt, az most jelen- idejűvé lesz. Hiszen Jézus Krisztusban Isten világa közelitett el az emberekhez. Ott pedig nincs halál és gyász, hanem Istenben való örvendező élet. Ilyen értelemben tud Jézus önmagára mutatni: „Én vagyok” az, akiben Isten jelent meg, aki líra életnek és halálnak, aki véghez viheti a halálból az élétre hozásnak a csodáját. i „AKI HISZ ÉNBENNEM, HA MEGHAL IS ÉL;.és mindenki, aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” Aki Jézus Krisztusban hisz, a halál bekövetkezte után is él, mert a halál sem tudja a benne való élettől elszakítani. „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, átment a halálból az életre” (Jn 5, 24). A Jézus Krisztusban való hit szabadít meg a bűntől, haláltól, kárhozattól, és adományoz üdvösséget, örök életet. Ezért nem tragikus a halál bekövetkezte a hivő ember számára. HANGSÚLY VAN AZON IS, hogy mindenki, aki hisz. elnyeri az örök életet. Jézus Krisztus maga mondta, hogy ő a mennyből alászálott kenyér, mindenki, aki őbenne részesedik, örök életet nyer (Jn 6, 47—51). Máskor pedig arról szólt, hogy mindenki, aki megtartja az ő beszédét, nem lát halált soha (Jn 8, 51). Mindezt pedig egyedül hit által cselekszi. Ö. aki hitnek is. a feltámadásnak is, az örök életnek is az ajándékozója. Ezért a legdöntőbb kérdés: „Hiszed-é ezt?” Ezen múlik minden, a feltámadás is, az örök élet is. Jézus Kriszt/as, a húsvéti hit teremtője a döntő kérdés elé állítja Mártát: ennyi kinyilatkoztatott ajándék után. kész-e elfogadni a felkínált kegyelmet. van-e húsvéti Krisztus-hite? „HISZEM URAM; ÉN HISZEM, HOGY TE VAGY A KRISZTUS, az Isten Fia, akinek el kell jönnie e világra.” Márta bizonyságtétele a hit gyönyörű himnusza. Azzal a hitbizonyossággal szól, hogy az elölte álló Jézusban megtalálta az örökkévaló Istent, az élet és halál Urát, akivel nem lehet meghalni, mert Ő az élet fejedelme, aki benne hisz, örök életre jegyezte el jnagát. Mindez nemcsak akkor és abban az egy esetben volt érvényes, hanem, örök értékű tanítás. Mindenki, aki él és hisz Jézus Krisztusban, feltámadást és örök életet nyer. MIT JELENT MINDEZ SZÁMUNKRA MA? Mi az eredménye annak, hogy ezt a párbeszédet végigkövettük? Eif azt jelenti, hogy Jézus itt és most adja a feltámadáshitet, s ebben a hitben óriási erő rejlik: ez a hit az embereket szolgáló szeretet Jézusát követi itt az életben, mert tudja, hogy ugyanennek a Jézusnak a színe elé kerül. A mérték az lesz: követtem-e öt az emberszeretet útján? Aki itt az embernek szolgált s érette keresztre ment, ugyanaz a Jézus áll a feltámadásnál. Ö maga ennek a hitnek a teremtője és létrehozója, 6 kérdez meg személy szerint: „Aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?” JÉZUS AZ ÖSSZEKÖTŐ ERŐ AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK KÖZÖTT. Azok a .szálak, amelyek egybefűznek szeretteinkkel, megszakadnak a halálban, de folytatódnak majd Jézusban. A feltámadás összeköt szeretteinkkel. Van és lesz viszontlátás „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” Ennek alapján tesz vallást a földön élő egész keresztyén anyaszentegyház az Apostoli Hitvallásban így: „Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet”. Keresztyén hitünk megvigasztal, mert halottaink - is Isten kezébe kerülnek, és mi magunk is személy szerint Hozzá jutunk. ÜGY ÉLJÜNK ITT ÉS MOST, EGYMÁS SEGÍTÉSÉBEN, munkában, szorgalomban, hűségben, emberszeretetben, mint akik tudják, hogy az örök élet várományosai, ahol annak a Jézusnak a színe elé kerülünk, aki az Isten-szeretet és emberszeretet nagy parancsolatára tanított minket, ő, a szolgáló Ür vár reánk. A feltámadt Jézus ugyanaz, aki életét adta értünk a kereszten! Szoros összefüggés van itteni életünk és magatartásunk és az örök élet között, mert Jézus maga a kapcsolópont itt és most és majd egykor — ott. Igen Urunk, hisszük, hogy Te vagy a szolgáló szeretet Jézusa. és színed elé kerülünk a feltámadáskor. Te vagy a feltámadás és az élet! D. dr. Ottlyk Ernő Az angyalföldi templom oltárképe Húsvéti köszöntő Feltámadt! — hangzott az örömhír az első húsvét reggelén, hogy hírül adja Jézus Krisztus diadalát. Aki a golgotái kereszten meghalt. Aki legyőzte a bűnt, Aki diadalt aratott a halálon — él! Aki egész életét a világ és az ember szolgálatára szánta, feltámadottan is tovább szolgál övéinek. Feltámadt! — hangzik ma is az örök húsvéti örömhír. Hangzik, hogy nekünk is találkozásunk legyen a diadalmasan feltámadott Űr Jézus Krisztussal. Feltámadt! — hangzik, hogy hittel keressük Öt, közeledjünk Hozzá. Feltámadt! — hangzik, s amint a Feltámadott szolgálatra küldte első tanítványait, ugyanígy küld minket is bizodalmas hittel, soha nem lankadó szeretettel és segítökészséggel a másik ember szolgálatára. Végezzük hűségesen a Feltámadottól kapott küldetésünket — egy életen keresztül! A kelenföldi templom oltárképe Húsvéti oltárképek Ha megkérdeznénk isten- tiszteletre rendszeresen járókat, mit ábrázol templomuk oltárképe, sokan közülük zavarba jönnének. A látvány megszokottsága mintha szürke függönyt vonna az oltárképek elé. HiáÜa néz szembe a festmény egész istentiszteleten az ott ülőkkel, ők nem látják. Az érdeklődés fénykörébe általában olyankor kerülnek oltárképeink, amikor hazai és külföldi vendégek művészi vagy egyszerűen csak turistakíváncsisággal lépnek a templomba. Ilyenkor a hamupipőke visszaváltozik eredeti alakjába, s betölt valamit abból a szerepéből, amire szánták. Láthatóvá válik szépsége, mondanivalója, amit festője lehelt belé. ELINDULTAM KERESNI HÚSVÉTI TÁRGYÚ OLTÁRKÉPEKET a főváros evangélikus templomaiban. Egyszer zsákutcába is jutottam a felderítés során éppen az említett pontatlan megfigyelés következtében. Egyik budapesti oltárképünkről azt mondták gyakorta szemlélői, hogy szintén húsvéti jelenetet ábrázol, pedig Jézust és Nikodémust látjuk rajta. A feltámadt Krisztusról szóló újszövetségi történetek ábrázolása általában ritkán szerepel oltárképeken. Sajnálhatjuk, mert minden vasárnap már az őske- resztyénségben kis húsvéti ünnep: az Ür feltámadásának hetenként ismétlődő emléknapja. AZ ANGYALFÖLDI TEMPLOMBA vezetett először utam. Az emmausi jelenetet látjuk az oltárképen. Az ismeretlen útitárs, a feltámadt Jézus éppen megtöri a kenyeret. Vele szemközt az asztalnál az egyik tanítvány döbbenten néz rá. A felismerés előtti pillanat ez — ahogyan találóan mondja a gyülekezet lelkésze. A festő hű volt Lukács evangéliuma elbeszéléséhez. Az emmausi vendég a kenyér megtörése után nyújtotta a kenyeret a két tanítványnak. „Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.” Amikor a hit szemével ráismertek a feltámadt Krisztusra, ö abban a pillanatban belemosódott a láthatatlan isteni világba. A festményen a tanítvány arca és tekintete mutatja, hogy a kenyértörés ismert mozdulatáról derengeni kezd benne, amit még csak feszült bámulása jelez. hogy azután a következő pillanatban felvirradjon a húsvéti hit. A kép azzal is utal a húsvéti hit személyes jellegére, hogy a rejtett áram feszültsége kettőjük között izzik: Jézus és a rá megrendültén néző tanítvány között. Míg a másik tanítvány csak lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel, mintegy mellékalakként szerepel a képen. Az élő Krisztusról való megbizonyosodás titokzatos, lényünk legbense- jében játszódó folyamatára céloz ezzel a mai ember előtt az oltárkép. A feltámadt Jézus fehér ruhás alakja kissé magasabb, de nincs benne semmi túl világi, így is követi a festmény az újszövetségi jelenetet, amelyben a Feltámadott közönséges, semmi különlegeset nem sejtető emberalakban lépett az emmausi országúton haladó két tanítvány mellé. De arcán valami nem emberi mozdulatlanság! Ez az arc már az örökkévalóság tükre, amelyben csend és béke honol. A MÁSIK HÚSVÉTI KÉPET A KELENFÖLDI TEMPLOMBAN találjuk. Ugyanaz a művész, Raksányi Dezső festette, tíz évvel korábban, 1933- ban. Nem tudjuk, ő választotta-e a két kép húsvéti témáját, vagy a megbízatást már így kapta. Ez az időben első húsvéti oltárképe a hitetlen Tamás jelenetét ábrázolja. Csak hárman vannak a képen, s a harmadik, egy a többi tanítvány közül, itt is hangsúlytalan szereplő; összekulcsolt kézzel áll Jézus mögött. A húsvéti jelenet ismét két személy között feszül — Jézus és Tamás. A festőnek ebben a hasonló szerkesztési módjában megint embervoltunknak az a titka szólal meg, hogy Istennel, a láthatatlan, de élő Jézus Krisztussal való találkozás a legszemélyesebb ügyünk, a szív legmélyének eseménye. Abban a pillanatban minden más eltűnik, csak ö és én maradunk a lét végső peremén. A feltámadt Jézus a kép közepén, amolyan lépcsőfélén áll, fehér köntöse ragyog. Jobb kezét áldásra emeli, bal kezét az alacsonyabban álló Tamás tenyeréhez érinti, hogy a szög vájta sebhellyel hitre segítse. Krisztus fejmagasságában ókori olajmécses ég, lángja halvány rózsaszínt kever Jézus ruhája vakító fehérjébe. Krisztus feje mögött a háttérben fehér füstszerű go- molygás látszik, mintha a menny levegője terjedne, s közben alig észrevehetően glória sugarai hullanak a főre. Feltűnő az ellentét Tamás nagyon is markáns feje és az átszellemült jézus! arc között Mindez a Feltámadott nem-evilági voltát érzékelteti. Tekintete nem Tamáson nyugszik, nem is földi messzeségbe réved. Ez a tekintet már túlnéz a látóhatáron. MI LENNE, HA E KÉT TEMPLOMBAN HÜSVÉT- KOR az oltárképről szólna az igehirdetés? Más témájú oltárképekről pedig a hozzájuk illő alkalommal! E két kép most mindenesetre beszédes tanúság minden olvasónknak a ma élő Krisztusról, aki személyes valósággá akar lenni a hitünkben, a kételyekkel küszködő hitben is. Veöreös Imre Húsvéti számunkat ebben az esztendőben a szokástól eltérően szerkesztettük. Nem egy jól ismert bibliai szakaszt bontottunk több témára, nem egy igére fűztük fel a húsvét üzenetét. A cikkek legnagyobb részét a rovatvezetői munkaközösség tagjai írták. Húsvéti számunk összeállításánál az a cél vezetett minket, hogy képet adjunk arról, hogy kik hogyan találkoznak húsvét ünnepével. Megszólal maga az Ür Jézus Krisztus, Aki azt mondja önmagáról, hogy ..én vagyok a feltámadás és az élet”. Lapunk 3. oldalán a lelkész, a gyülekezet, az egyes hivő — az egyén és a közösség — húsvétját szeretnénk közel vinni az Olvasóhoz, a 4. oldalon a húsvét ünnepléséről adunk képet, míg az 5. oldalon a húsvéti hittől elkötelezett szolgálatot állítjuk Olvasóink elé gyülekezeti, diakóniai és ennél is szélesebb társadalmi és a nagy világra kiterjedő vonatkozásban. Amit írtunk, hittel és a szolgálatra elkötelezett szeretettel írtuk.
