Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-21 / 12. szám

Szolgálni sokakért Mt 20, 28 Ki ne ismerné életünknek azokat a pillanatait, amikor baráti körben őszinte megnyilatkozásra vállalkozunk. Kitapintható- vá, láthatóvá válnak akkor a kinyílt szív mozgató rugói. Mint amikor az óra hátlapját felnyitva láthatjuk a rugók és kerekek mozgását. Az őszinte megnyilatkozás pillanatát még jelentő­sebbé tette Jézus azáltal, hogy az Isten szíve szándékát akarta hallgatói elé tárni. A maga és mások által követendő életfoly­tatás összegező mondata a kijelölt ige. Eszerint nem akarja azt, hogy neki szolgáljanak, hanem ő akar szolgálni sokaknak! JÉZUS MONDATÁBAN VAN VALAMI EGÉSZEN SAJÁ­TOS. Olyan, amit nem másoknak ajánl, amit nem másoktól vár. amit ő maga akar megvalósítani. Es van olyan kívánság, amit a követőinél szeretne látni. Az őszintén feltárt szív kije­löli a maga által követendő utat: váltságul akarja adni az éle­tét sokakért. Ezen az úton nem követhetjük őt. Az emberiség történelme során csak az idők teljességében, egyszer nyílott erre alkalom, hogy valaki ezt elvégezze. A JÉZUS ÁLTAL VÁLLALT ÜT LÉNYEGE AZ VOLT, hogy szolgálata, szenvedése és feltámasztása révén jusson el a célig. Odaálljon a szent Isten és a bűnös ember közé. Villámhárító­ként vezesse le Isten haragját, amely a bűn miatt jogosan érné az embert. Nem volt könnyű Jézusnak ezen az úton járni. A naponkénti keresztfelvétel, a gecsemánei keserves küzdelem és a golgotái kínos halál árán tudta csak ezt megvalósítani. Jézus tehát a nagy történelmi pillanatban akkor végezte el megváltói szolgálatát, amikor az emberiség megtelt várako­zással. Isten felé fordulva várta szabadító cselekedetét. Csak a hálás köszönet szava szólalhat meg nálunk, amikor azt látjuk, hogy a maga elé tűzött utat hűséggel végigjárta. IDÉZZÜK MOST EMLÉKEZETÜNKBE a sokakért vállalt szolgálatának egyes mozzanatait. Egy összefoglaló helyzetjelen­tés olvasható Máté evangéliuma 4. fejezete végén. A minden­féle betegségek gyógyítóját látjuk működni. Könyörülő szívvel hajol a betegségtől meggyötört emberek fölé és vállalja a testi, lelki gyógyítás szolgálatát. Ismét másutt éhező sokaságot elégít meg kenyérrel és hallal. De hogyha a helyzet úgy kívánja, ak­kor borral segíti ki a vőlegényt, hogy megmentse kínos hely­zetéből. Azután a hegyen láthatjuk, amint Isten országa dol­gaira tanítja a szomjas szívvel hallgatókat. Csúcsponti”*” érkezik el megváltói szolgálata, amikor a kereszten sokakért könyörög, hogy Isten ne tudja be bűnnek azt, hogy őt keresztre feszítették. Az idézett esetekből láthatjuk, hogy nem neki szol­gáltak, hanem ö szolgált másoknak. ÉS MI AZ, AMIT TŐLÜNK VARI Ugyanazt az indulatot, ha nem is ugyanazokat a cselekedeteket. Egy új magatartás’ Az, aki nagy akar lenni, az a szolgálat által legyen naggyá! Gyakran használt szóval: járja a diakónia útját! Nem. lehetsé­ges más út a hivő ember számára. Nyitott szemmel kell járnia és akkor látni fogja, hogy hol nyílik szolgálatra alkalom. Ré­gebben az anyagi megsegítést tartották a legnagyobb szolgálat­inak.'Erre olykor ma is szükség lehet, jóllehet az idősebb em- berek a mi társadalmunkban örömmel mondják el, hogy ma sokkal könnyebb, mint régen. Most, aki dolgozik, annak biz­tosítva van a megélhetése. Ma idehaza azért elsősorban abban lehetünk egymás szolgálatára, hogy az életűnk minél embersé­gesebb legyen, vagyis az egymás iránti magatartásunk formá­lásában. Szükséges segíteni a társadalmi célok megvalósítását, magunkévá téve a közösség ügyét. A naggyá létei titka: a má­sokért végzett szolgálat. Völgyes Pál PSZICHIÁTRIAI SZAKKONFERENCIA A német demokratikus köztársaságbeli evangéliumi egyházak pszichiátriai szak- konferenciát rendeznek szel­lemi fogyatékosokkal foglalko­zó egyházi munkások részére. A konferenciára március 22— 25-ig Kühlungsbomban. a Ke­leti-tenger partján kerül sor. Egyházunk vezetősége Muncz Frigyes lelkészt, a Budai Sze­retetotthon igazgatóját küldte ki. Anyagi kérdéseinkre figyelünk A perselypénz Elsősorban a helyi gyüleke­zeti, a csikóstöttösi tapaszta­lat elvi és gyakorlati tanulsá­gait szeretném továbbadni, amikor a perselypénzröl van szó. Hiszen országos egyházi összefüggésben mindnyájunk számára tanulság, eredmény vagy biztatás minden kérdés­nél csak a konkrét tapaszta­latok alapján születhet. Gyü­lekezetünknek. itt Csikóstöt- tösön, 186 felnőtt, egyházfenn­tartói járulékot fizető tagja van. Ennek következtében eddig az évi egyházfenntartói járulék 18 600 Ft szokott len­ni. Ezzel szemben a persely­pénz viszont évi 26—30 ezer Ft, most már több éven át rendszeresen. E konkrét ada­tok s a mögöttük húzódó sok személyes és gyülekezeti ta­pasztalat alapján keressük most a feleletet két kérdésre, minden gyülekezettel együtt, hiszen a perselypénz minden gyülekezetnél fontos és jelen­tős kérdés. MIT MUTAT A PERSELY­PÉNZ? Nyilvánvalóan, na­gyon sok mindent. Akár jó, akár rossz értelemben. Ha na­gyon alacsony a perselypénz egy gyülekezetben, akkor ez a tény mindenképpen komoly problémákat mutat. Jelenthe­ti többek között azt is, hogy a gyülekezetben sok mindent még mindig nem értenek és sok mindent nem akarnak tu­domásul venni. Például azt, hogy a régi vi­lágnak a gondolkodásunkból és egyházi pénzügyeinkből is maradéktalanul el kell tűn­nie. Régen ugyanis mellékes kérdés volt az offertorium. Ma viszont a gyülekezeti háztar­tás egyik fontos tényezője. Vagy például olyan gyüle­kezetben, ahol kevés a per­Az élő Isten színe előtt.. Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Ez a gyónó kérdés azt kéri számon tőlünk személy szerint: úgy bocsátottál-e meg az ellened vetkező embertársadnak, aho­gyan Isten bocsátott meg neked Jézus Krisztusban? A bünbocsánattal kapcsolatban általában az a kérdésünk, ami a tanítványok kérdése is volt: hányszor kell a felebará­tomnak megbocsátanom, még hétszer is? — Jézus válasza nem a számra utal — hányszor — hanem a módra, hogyan kell megbocsátani. És hogyha értjük ezt a krisztusi „hogyant”, ak­kor azt is megértjük, hogy miért kell és lehet számtalanszor, mindig megbocsátani. Igazán Jézustól tudjuk meg, mit jelent a bűnbocsánat. Őben­ne kaptuk mi emberek Isten bűn bocsánatát. Benne ismerjük meg Istennek a szeretetét az iránt az ember iránt, aki az ő akaratát megszegte, tehát ellene vétkezett. Jézuson felismer­hető, hogyan közeledett Isten az ellene vétkezőhöz. Jézus em­berek között végzett szolgálatán felmérhető, hogy Isten nem szemet hunyt, vagy napirendre lért a bűn felett, mintha mi sem történt volna, nem is bosszút állt az ellene vétkezőn, ha­nem abban mutatkozott meg a szeretete, hogy Jézus Krisztus­ban új viszonyt, kapcsolatot alakított ki velünk, ellene vétke­zőkkel. Ezért drága kincs nekünk Jézus váltsága, a kereszt. Jézusban az ember Isten szeretetét, szolidaritását, támoga­tását kapta, mégpedig az az ember, aki Isten ellen vétkezett. A mi bűnbocsánatunknak ugyanezt kell tartalmaznia ellenünk vétkező embertársaink iránt. Jézus szolgálatán tájékozódva kaphatunk fogalmat arról, hogy mi a bűn és mi a bocsánat. Minden bűn közösséget, jó kapcsolatot zavar meg Istennel és a felebaráttal. A bűnbocsánat ezt a megromlott kapcsolatot állítja helyre. Jézus mindig így értelmezte és gyakorolta a bűn­bocsánatot. Ha a bűnbocsánat tartalmazza a jézusi vonásokat — szeretet, szolidaritás, támogató jószándék — akkor a megbocsátásnak nem további együttvétkezés, a megbocsátott bűnök további ismételgetése lesz az eredménye, hanem együttes újrakezdés, és új kapcsolatokon nyugvó életfolytatás. A bűnbocsánat a megbékélés új viszonyát alakítja ki a vétkes és a sértett között. Amikor a régi bűnökre csak fátylat borítunk, de nem kezdődik el új kapcsolat, ott nem terem meg a bűnbocsánat gyümölcse, az új megértő közösség sem. Jézustól azt tanuljuk, hogy az igazi bűnboesánat mindig kez­deményezés a hűn által megzavart közösség helyreállítására, a bűn által okozott kár, baj orvoslására, kapcsolatok jó újra­rendezésére, akár megtört családi kapcsolatokról, akár pedig világméretű problémákról van szó. A bűnboesánat Istennek olyan ajándéka számunkra, amit tovább keli adnunk az emberek megbékélése, emberi közössé­gek helyreállítása érdekében. Köztudott, hogy Magyaror­szági Evangélikus Egyházunk­ban az úgynevezett Keresz­tyén Énekeskönyv (Dunántúli Énekeskönyv) mellett még há­rom más énekeskönyvet is használnak egyes gyülekeze­tekben (békéscsabai, szarva­si, nyíregyházi énekesköny­veket). Ugyanakkor, amikor ez az éneklésben gazdagságot je­lent, másfelöl többször okozott problémát olyan esetekben, amikor például dunántúli gyü­lekezeti tagok Békéscsabán, vagy Szarvason vettek részt istentiszteleteken. Az egyházi vezetőség mintegy 10 év óta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy meg kell szerkeszteni egy „egyetemes" evangélikus énekeskönyvet, amelyet egy­házunkban minden gyülekezet használna. Erre ösztönzi az egyházi vezetőséget az az ör­vendetes tény. hogy az elmúlt másfél évtizedben új Agenda, új Egyházi Törvény és legutol­jára új fordítású magyar Bib­lia került a lelkészek, illetőleg a gyülekezeti tagok kezébe. Az is tény, hogy Magyarorszá­gon valamennyi keresztyén egyház az utolsó két évtized­ben új énekeskönyvet szer­kesztett. Sajnálatos, hogy az „éneklő” evangélikus egyház csak részmunkát tudott végez­ni ezen a területen, amennyi­ben 1955-ben a Keresztyén Énekeskönyvhöz egy Űj Részt függesztetek Bár ez is jelen­• • » Ülésezett az új Enekeskönyvet Szerkesztő Bizottság tős előrelépés volt, de kezdet­től fogva csak részmunkának számított. Ezt a helyezetet felmérve az Országos Presbitérium 1970. december 17-i ülésén megala­kította az Énekeskönyv Szer­kesztő Bizottságot a következő tagokkal: Benczúr László, Bodrog Miklós, Ferenczy Zol­tán, Gáncs Aladár, dr. Gárdo­nyi Zoltán, D. Koren Emil, Mekis Ádám, dr. Prőhle Ká­roly, Sulyok Imre, Tóth-Szöllös Mihály és Trajtler Gábor. A munka irányítását dr. Prőhle Károly professzor és Trajtler Gábor orgonaművész vállalta. D. Káldy Zoltán püspök-el­nök 1971. február 19-én az Or­szágos Egyházi Elnökség nevé­ben írt levelében az énekes­könyv szerkesztőségének szem­pontjait a következőkben je­lölte meg: 1. a szöveg fölé kotta kerül­jön, mint az összes modern kiadású énekeskönyvekben ez található; 2. a kotta rögzítse a dalla­mok helyes formáját a Ke­resztyén Enekeskönyv Űj Ré­szében mintát adó stílus, a ritmikus éneklési mód szerint; 3. az 1955-ös szerkesztésű Keresztyén Énekeskönyv éne­keit teológiailag és prozodiai- lag vizsgálat alá kell venni, a nem megfelelőket az éne­kesanyagból törölni kell, vagy újra kell íratni; 4. az énekanyag bővítendő a békéscsabai-, szarvasi-, és nyíregyházi énekeskönyvek, il­letve toldalékok anyagából vá­logatott énekekkel; 5. az énekanyag bővítendő más hazai egyházak énekei­ből az ökumenizmus jegyé­ben; 6. az énekanyag bővítendő a külföldi evangélikus egyhá­zak énekkincsével; 7. végül, az énekanyag bőví­tendő újonnan írt énekekkel, melyek kifejezik egyházunk mai teológiáját és megközelí­tik a mai embert. Az Énekeskönyv Szerkesztő Bizottság 1971. március 17-én ülésezett dr. Prőhle Károly ve­zetésével és a fenti program­ban adott szempontok részle­tes megvitatása után kidolgoz­ta munkatervét. Megalakítot­ták a Dallami Albizottságot Trajtler Gábor vezetésével. Ennek a bizottságnak azt a fe­ladatot adták, hogy állapítsa meg a használatba levő éne­keskönyvekből az új énekes­könyvbe felveendő dallamokat. Kimondották, hogy ezt köve­tően. illetőleg ezzel párhuza­mosan el kell végezni a szö­vegek prozódiai és teológiai vizsgálatát. Mekis Ádám és Tóth-Szöllös Mihály azt a fe­ladatot kapták, hogy válogas­sák ki a békéscsabai és szarva­si énekeskönyvekből felveen­dő énekeket. Ferenczy Zoltán azt a feladatot kapta, hogy nézze át a református és sza­badegyházi énekeskönyveket és tegyen javaslatot a felveen­dő énekekre. Ezen az első ülé­sen hangsúlyozottan merült fel az az igény, hogy új éne­kek írására is szükség van, to­vábbá fordításokra és a tény­legesen használt szöveg átdol­gozására is a ritmikus éneklé­si módhoz alkalmazva. A Bizottság hozzá is kezdett a nagy munkához. Különösen is a Daliami Albizottság volt nagyon szorgalmas és az el­múlt években nagy többségben megállapította a felveendő dallamkincset. Természetesen, amíg a dallamkincs teljessége nincs megállapítva és rögzítve, addig nagyon nehéz előre ha­ladnia annak a bizottságnak, amely a szöveg kérdésekkel foglalkozik. A munkával a Szerkesztő Bizottságnak 1975. december 31-ig kellett elkészülnie. Az Énekeskönyv Szerkesztő Bizottság 1976. február 26-án ülésezett D. Káldy Zoltán püs­pök elnökletével. A Bizottság felmérte az eddig elvégzett és még elvégzendő munkát. Meg­állapították. hogy a megadott dátumra a bizottsági tagok többségének nagy lefoglaltsá- ga miatt nem tudták a terve­zetet elkészíteni. Ügy döntöt­tek, hogy legkésőbb 1978 nya­ráig elkészítik a kéziratot. selypénz, éppen a templomba járó gyülekezeti tagoknak kel­lene Isten iránti hálájukat ki­fejezésre juttatni, — a per­selybe helyezett összegekkel. A PERSELYPÉNZKÉRDÉS ELSÖRENDEN éppen a tem­plomba járó s ott igét hallgató, éneklő, imádkozó, a gyüleke­zeti közösségben mintegy má­sodik otthonra talált gyüleke­zeti tagok hozzáállására irá­nyítja a figyelmet. A persely- pénz-kérdés megítélésénél ref­lektorfénybe kerülnek éppen azok, akiknek számára drága és fontos Isten igéje. De akik sok gyülekezetben csak any- nyit hajlandók „áldozni”, amennyit az élet bármely más területén még borravalónak sem szokás adni. MI SZÜKSÉGES A PER- SELYPÉNZHEZ? Mindenek­előtt szükség van a gyüleke­zet jó közérzetére, egész egy­házunk és társadalmunkhoz való helyes, jó viszonyára. Mindez a diakónia teológia vállalásán és gyakorlásán dől el. Ha egy gyülekezet nem látja helyesen és egyértelmű­en egyházunk szolgálatát, je­lenét és jövőjét a mai világ­ban, akkor az ebből adódó sok félreértés mindenképpen le­terheli a gyülekezet pénzügyi vonatkozásait is. Adakozni, ál­dozatot hozni az tud, aki ér­tékelni tudja a megváltozott társadalom és benne az új úton járó egyház közösségé­nek nyugodt, jó légkörét. Szükség van a jó példák is­meretére is. Rendszeresen tá­jékoztatni szoktam a gyüle­kezetei az Evangélikus Élet­ből vett minden olyan hír­anyagról, amely az ország leg­különbözőbb gyülekezeteinek vagy egy-egy gyülekezeti test­vérünknek különösképpen is szép áidozathozatalát mutatja fel. Minden szép példaadásból mi is újra bátorítást, ösztön­zést veszünk. Szükség van a gyülekezeten belüli példamutatásra is. Ez elsőrenden a gyülekezet veze­tőségének és a presbitérium­nak a szolgálata. Ha a pres­biterek megnyitják szívüket és pénztárcájukat Isten iránti hálaadásra, gyülekezetünk példája mutatja, hogy a töb­biek is követik őket. A pres­biter járjon elöl Isten igéje megbecsülésében. Különben nem szabad, hogy presbiter legyen. SZÜKSÉG VAN „AZ ÖZ­VEGYASSZONY KÉT FIL­LÉRJE” bibliai történet he­lyes értésére is. Az az asszony mindenét odaadta, nem pedig csak a felesleges feleslegesét. Jól kell érteni ezt a drága és fontos történetet, özvegyasz- szonyok is hordozhatnak ugyanolyan komoly és áldo­zatos felelősséget, mint bárki más a maguk lehetőségei sze­rint. Általában azonban el kell mondanunk, hogy szocialista társadalmunknak a minden emberre tekintő gondoskodá­sa következtében a példabeli özvegyasszony helyzete már a múlthoz tartozik nálunk. Nyugdíjasaink javarésze is könnyebben hozhatja meg ál­dozatát. — A gyülekezet jó részének meg az életszínvonal állandó emelkedésének követ­keztében olyan az anyagi hely­zete, hogy igazán nem is vol­na szabad az ő esetükben az áldozat szót használni, inkább az egyház iránti szeretet és felelősség kérdése a döntő. Szükség van különösképpen éppen ezért arra, hogy egy gyülekezetben mindenki saját magára tekintsen, lelkiismere­tes komoly vizsgálódással. Nem arra kell tekinteni, hogy hányán nem járnak templom­ba, s azok még azt a keveset sem adják. Nálunk sem jár mindenki templomba, de akik járnak, azoknak valóban ^szív­ügye és becsületbeli ügye az offertóriumban megmutatkozó hála. A perselypénz legyen min­den gyülekezetben azok szív­ügye, akiket Isten megaján­dékozott az Ő igéjének isme­retével és az ige utáni vágyó­dással, és akik észrevették és becsülik mindazt a jót, ami­ben naponként részesülnek. Meg vagyunk róla győződ­ve, hogy bárhol a világon, egyetlen templomba járó em­ber sem bánta meg az evan­gélium ügyében hozott szép és becsületes áddozathozata- lát. Isten jósága és az igéjé­ben adott sok-sok ígérete a biztosíték erre ma is. Győr Sándor Az elveszettek megkeresője Lk 19, 1—10 Sok gondolat torlódhatott Zákeus agyában, míg a füge­fa ágai közül látni akarta Jé­zus Krisztust. Erős vágy tölt­hette el a szivét, amiért ilyen furcsa lépésre szánta el ma­gát. Gondoljátok el, egy kis növésű felnőtt ember, hogy láthassa Jézust, felmászik egy fára, mert a tömegtől más­képp nem láthatta volna meg, akit annyira akart. Bármit is tett, azt azért nem nagyon re­mélhette, hogy a nagy Jerikó város sok otthona közül ép­pen az övét fogja választani Jézus. Jól tudta Zákeus. hogy az ő háza bűnös emberé, hi­szen vámszedő mestersége miatt megvetett ember volt. Miért haragudtak a vám- szedőre az emberek? Mert munkája közben sokszor tá­madhatott kísértése csalásra, hiszen pénzzel kellett bánnia. Nagy meglepetés volt hát mindenkinek, amikor Jézus lehívta Zákeust a fáról, s hoz­zá ment be szállásra. Zákeus boldog örömmel látta el ked­ves vendégét mindennel. Ki tudja, milyen régen várt már erre a találkozásra? De vért Jézusra, mert érezte: változ­tatni kellene életén, megúju­lásra volna leginkább szüksé­gé. Hiszen mindene megvolt, haza, pénze, rangja, csak be­csülete, békessége nem volt. Ezt várta a Jézussal való ta­lálkozástól. S mindezt Jézus nagyon jól tudta. Ezért mond­ja a vádaskodó farizeusok­nak, akiknek ismét nem tet­szett, hogy „bűnös emberhez ment be szállásra”: azért jött az Embernek Fia, hogy meg­keresse és megtartsa, ami el­veszett. Zákeus is elveszett embernek számított, ezért kö­nyörült rajta is Jézus. A bűnösöket, elveszetteket kereste Jézus. Egyenesen azért jött az emberek közé. Amikor rátalált egy elveszettre, az máris biztonságban érezhette magát. Ez történt Zákeus éle­tében» is, de nemcsak az ő éle­tében'. egyetlen egyszer. Ez történik mindenkivel, aki akar találkozni Jézussal és befo­gadja öt. Mi az eredménye annak, ha Jézus belép valakinek az éle­tébe? Nézzük meg Zákeus esetét. Azonnal tudja Jézus előtt, hogy hol van életének „gyenge pontja”. A megoldást is tudja: vagyonomnak feléta szegényeknek adom, s akitől hamis úton vettem el pénzt, négyszer annyit adok vissza helyette. Micsoda változás? Gondoljátok el. a gazdag fő­vámszedőnek nem a pénz, a vagyon már a legfőbb kérdés. Többet adott néki Jézus: az üdvösségét! Ebben benne van az ő egész háza népének a békessége, biztonsága, öröme! Ez sokkalta többet jelentett számára, mint a pénz. Zákeus példájából mi is megtanulhat­juk: Jézus megkeresi ma is az elveszettet, mert nagyon sze­ret minket! Tóth Ildikó — MISKOLC. Február ló­én Péter Jenő fanesal-hemád- vecsei lelkész szolgált a gyü­lekezetben. Az istentisztelet és a szeretetvendégség bevétele a fancsali — félmilliós költség­gel renoválásra szoruló — templom építési munkáinak a segítését szolgálta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents