Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-14 / 11. szám

Hallgatni, szólni, munkálkodni Ézs 50, 4—9 A böjti úton járó Jézus hallgatta, szólta és megcseleked- te az Atya akaratát. Amikor az Atya a világba, a világért szol­gálatra küldte, engedelmeskedett. Nem isteni hatalmával rep­rezentált a világban, hanem szavával gyógyított, könnyet törölt, számonkért, vigasztalt vagy dorgált, de mindig az ember jelen és örökkévaló életét szolgálta. Nem távolról szemlélte vagy kritizálta, hanem magára vette és hordozta a világ bűnét, hogy ebből az önmagát feláldozó, segítő szeretetből új élet fakadjon. Jézus ma élő tanítványainak ezen az úton kell követni a Mes­tert. HALLÓ FÜLŰ ÉS ENGEDELMES TANÍTVÁNYKÉNT. A valakire hallgatás mindig bizalmon alapul. Istenre figyelni és hallgatni is csak úgy lehet, ahogyan a gyermek csüng az édes­anya ajkán. Sóváran, bizakodóan, örvendezön. A halló fülű tanítvány meghallja Isten kereső szavát: Hol vagy? Messze az Istentől és messze a felebaráttól! Járod az életutat, mint az. aki eltévedt az erdőben és nem találja a ki­vezető utat. A kérdő hang eljut ahhoz a magányoshoz, aki önzőn a maga pecsenyéjét akarta sütögetni a másoktól elorzoti fadarabok parazsán. Ahhoz, aki önmagát tette imádata tár­gyává. A kérdező és számonkérő hangot meg kell hallani an­nak, aki elindult olyan úton, ahol lerázta magáról a közösség által reá rótt feladatokat, s megy azon az úton, amelyik ember­telenség. szeretetlen ség. harag és gyűlölet barlangjához vezet. Hangja belopódzik oda, ahol az egyén, vagy a közösség má­sok könnye, vére és szenvedése árán akar boldog lenni. Meg­kérdezi az orvost: mindent megtettél embertársadért. A tudóst: tudásod az ember életét szolgálja és nem elpusztítását eredmé­nyezi? Megszólítja az édesanyát: imára kulcsolva gyermeked kezét, arra is megtanítottad-e, hogy Istent imádni, egyet jelent azzal, hogy népünk és társadalmunk hű, munkás fiának len­ni? Az Istenre hallgató ember meghallja a felebarát segély} ké­rő szavát is. Nem régen egy megsebesült fiatal lány elvérzett a szomszédos utcában, mert akik hallották segélykiáltását, az ágy kényelmét jobban szerették a felebarátnál. -„Ügy is hall­ja más is”, majd az segít — gondolták. Milliók kenyeret kér­nek, ki hallja meg? Százezrek otthontalanok Palesztinában, mit teszünk értük? Mennyi ember kiált egy kis türelemért, szerétéiért, békességért. A keresztyének nem mondhatják: úgy is hallják mások, segítsenek mások, mi majd az örök, élettel akarunk törődni. A böjti úton járó Jézus meghallotta a segít­ségét kérő ember hangját. BÖLCS BESZÉD AZ EMBERTÁRS SZOLGÁLATÁBA BE­ÁLLÍTOTT BESZÉD. Amelyik a lankadtat erősíti. Irányt vesz­tettnek utat mutat. Szolgálja az életet. Nem sebez, hanem vi­gasztal. Ennek ellentéte az a beszéd, amelyik megtéveszt, fél­revezet, hazudja a szeretetet, mert közben gyűlöletet szít. Szavaimmal embertársaim életét kell munkálni, mert így tette a Mester is. Felserkent bennünket, hogy készek legyünk Isten szavának meghallgatására. Felráz, hogy végezzem a vi­lágban azt a szolgálatot, amit rámbízott az Isten. Kimondja a hála szavát. Egy koporsó mellett hallottam: de jó lett volna, ha a főnöke, a munkatársai, a szerettei ezt az értékelést, ezt a hálás szót még életében elmondták volna neki. Aki hallja a másik hangját, tudja, hogy nincs egyedül. Hallják a keresz­tyének hangját a földrengés sújtotta emberek, gyászolók? A jogaiktól megfosztottak és az otthonaikból kiűzőitek? Hallják a keresztyének „segítést hozó” hangját azok, akik kicsit több bért, emberséges életet, kevesebb vért a köhögésnél (Ady E.) szeretnének kapni az életben? A TANÍTVÁNY ISTEN SEGÍTŐ HATALMÁRA ÉPÍTI ÉLE­TÉT, S MUNKÁLJA MÁSOK JAVÁT SEGÍTŐN. Hogy vala­kin segíthessek, mellé kell állni és átvenni terhét. Jézusban így állt mellénk az Isten. Nemcsak részvétet érzett a bűn ron­tása alatt szenvedő világért. Magára vette bűnét. így emelte a latrot a pokol mélységéből a menny magasságába. A beteg­nek, aki panaszkodott: „nincs emberem”, érezni kellett, Jézus segít! A MESTER UTÁN JÁRVA SEGÍT A TANÍTVÁNY MÁSO­KAT IS utána menni. Örömtelen, érzéketlen, saját üdvösségü­ket hajszoló keresztyének nem segítenek másokat a Krisztus után járásra, sőt visszarántanak vjásokat is. Az Űr segít en­gem, ezért nem az önmentés idegességével élem életemet. A Mester után járva segít a tanítvány másokat is örömhöz, békességhez, kenyérhez jutni. Kuszáit életeket szétbogozni. Az embervilág és hazánk holnapját kimunkálni. Segít, hogy a technika az életet szolgálja és soha ne oltsa azt ki. Segít, hogy szülök szeretettel öleljenek át mosolygó gyermekeket, s ne az olcsóbb lakás elnyerésének eszközévé alacsonyítsák a drága életet. A böjti Jézust a szolgálat útján követve, lehet csak — az általa megszerzett — örökkévalóságba hazaérni. Dr. Nagy István IMÁDKOZZUNK Atyám, gyermeki bizalommal hallgatok szavadra. Szólj Uram, figyelek. Add Uram, hogy szavam dicsőségedet és jó­ságodat hirdesse. Megtapasztalt szeretetedről tanúskodjék. Néked mindig hálát adjon a Jézus Krisztusban nekünk aján­dékozott örök életért. Segítőm vagy Uram, tégy késszé má­sok megsegítésére. Segítő szereteted átfogja ezt a világminden­séget. Add, hogy ott segítsek, ahol munkámra otthonomban, hazámban, a világban szükség van. Szentlélek, tégy késszé a hallásra, bátorrá a szólásra és engedelmessé az Atya akaratá­nak megcselekvésére. Amen, — HALÁLOZÁS. Győri Fü- löpné sz. Kirschner Rozina, a györkönyi gyülekezet buzgó és hűséges tagja 73 éves korában, február 4-én, hittel és türe­lemmel hordozott szenvedés után, a kegyelem szentségének vételével is felkészülve, el­hunyt. Férjével együtt 30 év óta előfizetője és hűséges ol­vasója volt lapunknak. Teme­tésekor, február 6-án, a maga választotta ige alapján: „Tu­dom, hogy az én Megváltóm él... ” 'hangzott a vigasztalás örömhíre a gyászoló hozzátar­tozók, a kiterjedt rokonság és a nagy számmal megjelent hí­vek számára. —. Bárki János, az acsádi gyülekezet presbitere 60 éves korában hosszú szenvedés után február 25-én elhunyt. Temetése február 28-án volt az acsádi temetőben a gyüle­kezet és a falu igen nagy rész­vétele mellett. „Nékem az élet Krisztus, és a meghalás nye­reség”. — Pomikula Irén volt dia­konissza testvér, életének 91. évében február 21-én elhunyt. Temetése február 24-éin volt a piiiscsabai temetőben. — n/A KERÜLETBEN panorá­más, két szoba komfortos családi ház 340 négyszöles kertben eladó, n., XII. kerületi zöldövezeti más­fél- kétszobás öröklakás beszámít­ható. Telefon: 167-327, 18.30-tóL — KERESSÜK megvételre az alábbi könyveket: Veöreös: János levelei. Groó: Jakab levele, Prőh- te: Lukács evangéliuma. Pálfy: Jeremiás I. kötet. Karner: Máté evangéliuma. Cím a kiadóhivatal­ban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. március 14-én Beák tér de. 9. (úrv.) Tra.itler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 5. Trajtler Gá­bor. du. 6. Szeretetvendégség: Bí­zik László. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllő! út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 51^. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél io. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du!" 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Görög Tibor, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Rédey Pál. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Kenyér az utcán Takarékossági tervet készí­tettem. Nem is olyan akármi­lyet. Két hónapig dolgoztam rajta úgy, hogy korán mentem be a munkahelyemre és utol­sónak hagytam el. Minden le­hetőséget számba vettem, tár­gyaltam, utánajártam, kalku­láltam, aztán a végén majd egymillió forintos megtakarí­tást tudtam kimutatni ésszerű­sítésekkel, olcsóbb, de jó mi­nőségű anyagok felhasználá­sával és persze többletmunká­val is. Abból indultam ki, hogy mindenki a saját mun­kakörében tekintsen először körül, hogy hol tud valamit megspórolni anélkül, hogy bármi is veszítsen á színvona­lából. Ilyen apróságok, mint a vil­lanyokat nem feleslegesen égetni, a csapokat nem nyitva felejteni, nem órákat ebédelni, amit a tányéromra kiveszek, azt elfogyasztani, a kenyeret ha már nem puha, nem eldob­ni, lerövidíteni a cigaretta- és kávészüneteket, nem késni, nem lógni, ezeket már régen megvalósítottam, mert ez tisz­tesség dolga és ezt hazulról hoztam magammal, drága szü­leimtől láttam, tanultam és nem a takarékoskodás jegyé­ben kezdtem hozzá. Az elmúlt években egy tech­nikumot végző fiú járt be hoz­zánk tanulni, látni. Jó vagy rossz sorsa az én szobámba tette. Azonnal otthon érezte magát. Másnap rádiójával jött be, fülére tette a hallgatót, el­nyúlt a székén és úgy vonalaz- gatott. Megkérdeztem: — Nem zavarja munka köz­ben a zene? — Nem — válaszolta. — Nem vagyok rabszolga. Néztem, amint szépen, las­san, zenekíséret mellett vona- lazgatott. A rabszolga fogal­mát nyilván senki nem ma­gyarázta meg neki. Egyik nap dühösen az asz­talra vágta a tízóraiját. — Megint ezt az ócskaságot csomagolta a mutter! Odanéztem. Vajas-szalámis kenyér völt nála paprikával. Az édesapja leszázalékolt, tü­dőbajos. Az édesanyja gyárban dolgozik. Nyilván nagyon so­kat. mert a fiún kívül még két leánytestvér is van a család­ban. Este, amikor elhagyta a szo­bát a tízórait a szemétkosárba dobta — érintetlenül. Eszembe jutott az a szép, fehér bélű kenyér, amit egy el­ső osztályú gyorsvonat fülkéjé­ből dobtak ki előttem és újra láttam azt a kidolgozott, öreg kezet ott valahol délen az egyik piszkos, poros vonatab­lakon át, amint piros szalvétá­ba szedte fel az elszórt ke­nyérmorzsákat. Odahaza, gyermekkorunk­ban kéthetenként süttettünk. Örömünnep volt, amikor a pékhez vittük a szépen meg­kelt kenyeret kerek zsompor- ban. Tágra nyílt szemmel vár­tam a pillanatot, amikor a mester nagy falapátra borítja a kenyértésztát, amelyen ki­rajzolódott a zsompor fonásá­nak nyoma, megnedvesített kisseprővel végigfut a formán, aztán ügyes mozdulattal be­teszi az izzó kemencébe. Nagy élmény volt. Este mentünk a kenyérért. És amikor asztalhoz ültünk és anyánk kezébe vette a pirosra sült kenyeret, mielőtt meg­szegte, a kés hegyével keresz­tet tett rá. Imádság volt ez a szimbolikus kereszt. Hálaima azért, hogy van kenyerünk. És látom magam gyermekként, ahogy megyek az iskolába anyám varrta táskával, benne egy karéj barna kenyér. Ügy, egyszerűen, vaj és szalámi nél­kül. Nem is tudtam, hogy sza­lámi is van a világon, örültem, hogy van finom, jó ízű kenye­rem. Hét hetet töltöttem az óvó­helyen a háború alatt és ami­kor feljöttem, az utcán, egy földre terített ruhán megpil­lantottam egy darab kenyeret. Sírva fakadtam. Örömömben, hogy megint van kenyér. Azóta harminc év telt el. Megszoktuk, hogy van kenye­rünk. Természetesnek vesszük. Kevés helyen imádság a ke­nyérre rajzolt kereszt. Kevesen vannak, akiknek üresen kell enni a kenyeret. Talán ez az oka annak, hogy amint me­gyek az utcán itt is ott is ta­lálkozom eldobott kenyérrel. Fehérrel is. barnával is. Olyan­nal is, amelybe csak beleha­raptak és elhajították és olyan­nal is, amely még friss és pu­ha. A háziasszonyok degeszre tömött szatyrokkal viszik szombatonként a száraz kenye­ret a piacra. Gyermekek tás­kájában, kabátzsebében elmor- zsálódva hever a tízóraira ka­pott kenyér. Nehez év elé nézünk, mond­ják. Takarékoskodnunk kell. Mindennel. Kenyérrel éppen úgy. mini a felelőtlen munka­erőkkel. akik még a tisztesség fogalmába tartozó takarékossá­gig sem jutottak el. Rajtunk múlik, hogy a ke- nyérdobálók ne herdálhassák el azt. amit mások verejtékek­kel takarítanak meg és imát mondanak mielőtt megszegik a kenyeret. Gyarmathy Irén TISZTULÁS ZSUGORODÁS ÁLTÁL? Hamis az az elképzelés, hogy az egyháztagok létszá­mának csökkenése révén tisz­tább és egészségesebb lesz az egyház — hangsúlyozta Hel­mut Class püspök (Stuttgart) egy előadásban. Az egyház válságban van — 1963 és 1973 között 860 000 ember lépett ki az evangéliumi egyházakból az NSZK-ban — de az embe­rek még mindig várakozással tekintenek az egyházra, (epd) A MADRIDI EVANGÉLIKUS ISKOLA Hosszas tárgyalásak után a spanyol oktatásügyi' hatóságok törvényesen is magasabb fokú iskolának ismerték el a mad­ridi evangélikus iskolát. Így most lehetőség van arra, hogy a diákok ebben az iskolában érettségi vizsgát tegyenek. Már 1973 tavaszán elismerték az ugyanabban az épületben addig illegálisan működő ele­mi iskolát. Az iskolának jelenleg 420 növendéke van, akik közül negyvenen az iskola interná- tusába nyertek felvételt. Leg­többjük szegény vidéki evan­gélikus családok gyermeke, akiknek egy felekezeti kisebb­ség tagjaiként nehézségeik vannak az iskolai felvételnél. Az iskolát még 1898-ban Fritz Fliedner német lelkész alapí­totta, s aztóta is hosszabb-rö- videbb megszakításokkal, il­legálisan vagy elismeréssel, de — működött (lwi) „Emlékezzél meg Uram, ir­galmadról!” (Zsolt 25, 6). VASÄRNAP. — „Egymás terhét hordozzátok: így telje­sítsétek a Krisztus törvényét” (Gál 6, 2 — 3 Móz 19, 14 — Mt 15, 21—28 — Zsolt 5). Az új parancs, Krisztus „törvé­nye” a szolgáló szeretet. Ez Is­ten . országának a rendje. Amint Luther bátran kiegé­szítette az apostoli szöveget és világgá kiáltotta: „csak” hit által, „csak” Jézus Krisz­tusért, úgy hangzik felénk a d lakón ia egyik -klasszikus sza­va: „csak” szeretet és min­dig és örökké „csak” szeretet! Ez a világformáló erő. Mert „hordozni” nem szenvelgő tű­rést jelent, hanem aktív tet­tet! HÉTFŐ. — „Üj eget és új földet várunk az ö ígérete szerint, amelyben igazság la­kik” (2 Péter 3, 13 — Zsolt 85, 10—11 — Jn 7, 14—18 — Mk 13, 1—23). Miközben tanuljuk az „új világ” rendjét, Krisz­tus szeretet-törvényét, várjuk ennek kozmikus megvalósulá­sát, Isten országát. Ennek klí­mája nem a vádoló törvény igazsága, nem a megtorlás és ítélet igazsága, hanem a min­dent betöltő szeretet. Mert az igazság a szeretet megvalósuló győzelme! Ez a reménység so­dor minden akadály ellenére tovább a megtalált úton! KEDD. — „Mindenfélekép­pen gyötrődtünk: kívül har­cok, belül félelmek, de Isten megvigasztalt minket” (2 Kor 7, 5—6 — Zsolt 25, 5 — Ap Csel 5, 17—29 — Mk 13, 24— 37). A szolgáló szeretet útja nem könnyű. Harc, vereség, győzelem, kudarc és új lendü­let váltja egymást. A legkíno­sabbat saját nyomorult szí­vünk adja a visszatérő bi­zonytalankodásban. Sokszor el is engedjük Urunk kezét. De ö nem engedi el a miénket! A vigasztalás mindig bocsána­tot jelent szolgálatunknak vétségeire és mulasztásainkra, hogy bátrabban és jobban folytassuk utunkat. Az ö el­fedező szeretete űzi ki felel­meinket! SZERDA. — „Jól vigyázza­tok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, ki­használva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef 5, 15—16 — Zsolt 90, 12 — 1 Sám 3, 1—10 — Jn 14, 1—6). A szolgálat alkalmait nem szabad elprédálnunk. Az „al­kalom” antik szobra mezíte­len, sima testű ifjú, akinek csak elöl a homlokán van egy hajtincs. Akkor kell megra­gadnunk, amikor elénk ér, kü­lönben kisiklik kezünk közül. Vannak, akik eltűnődnek az emberiség szenvedésén, van­nak, akik csak tanulmányt fabrikálnak róla. Meg kell ra­gadni habozás nélkül a tenni­valót, a kínálkozó szolgálatot, mert utunk rövid, az idő ro­han. Nincsen sürgősebb a konkrét diakóniánál! CSÜTÖRTÖK. — „Senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6, 24, — 1 Sám 7, 3 — A.d Csel 16, 8—15 — Jn 14, 7—14). A diakóniai életforma egyértel­mű, félreérthetetlenül egyér­telmű életforma. Nem lehet szolgálgatni és basáskodni. Vagy hajszolom az első helyet — minden áron, vagy boldog szívvel kuporodok az utolsó előtti helyre, mert az utolsó hely Jézusé! PÉNTEK. — „Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit 2, 13 — 1 Sám 2, 10 — Ézs 41, 8—13 — Jn 14, 15—26). Az utolsó hely Jézusa megjelenik isteni telj­hatalmában! E nap felé sie­tünk. A Nagy Szolga — az Uraknak Ura! És aki Vele van a szolgálat útján, Vele lesz azon a nagy napon is. Ezért „boldog” ez a reménység! SZOMBAT. — „Amikor a Galilea-i tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, amint kerítőhálót vetettek a, tengerbe, mivel halászok vol­tak és így szólt hozzájuk Jé­zus: jöjjetek utánam” (Mk 1, 16—17 — 1 Móz 12, 1 — Ézs 49, 7—13 — Jn 14, 27—31). Jé­zus hívó szava belevág min­dennapi életünk sűrűjébe. Ahol élünk, amit teszünk, oda érkezik meg a váratlanul megszólító és szolgálatba hívó ige. Nem előre küld, hanem maga után hív. ö töri az utat keresve az elveszett embert, Ö hajol le szenvedőkhöz és el­nyomottakhoz. De szüksége van ajkunkra, kezünkre, szí­vünkre! A tanítványság ezért nemcsak életközösség, hanem munkaközösség Jézussal. A szolgálatban munkatársai va­gyunk. Üdvösségünk dolgában viszont mindent Jézus visz végbe. A kettőt soha se kever­jük össze. Magamért semmit sem tehetek, de nem is szük­séges, ez Jézus dolga. De an­nál inkább másokért minden szolgálatra készen álljak. Együtt a szolgálat Urával! Balikó Zoltán — Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 15, 21—28; az igehir­detés alapigéje: Ézs 50, 4—9. — ÓBUDA. Március 14-én vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben, amelyen dr. Rédey Pál ferencvárosi lelkész tart előadást „Rákóczi és kora” címmeL — A CSONGRÄD—SZOL­NOKI EGYHÁZMEGYE már­cius 14-én, vasárnap délután 3 órakor az ambrózfalvai gyü­lekezet templomában rendkí­vüli egyházmegyei közgyűlést tart. A rendkívüli közgyűlésen iktatja be D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke az egyházmegye újból megvá­lasztott esperesét. Fodor Ott­mar szolnoki lelkészt, vala­mint újonnan választott egy­házmegyei felügyelőjét, Cza- barka András ambrózfalvai felügyelőt — KISAPOSTAG. Február 29-én teológus-nap volt a gyü­lekezetben. Dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével Erkki Väänänen finn ösztön­díjas, Drobina Erzsébet, Gyar­mati István III. évf. és ifj. Ha­fenscher Károly I. évf. hallga­tók szolgáltak a gyülekezet­ben. A délelőtti istentisztele­ten az otthonigazgató hirdette az igét, a teológusok szavala­tokkal és énekszámokkal szol­gáltak. A délutáni szeretet- vendégségen „A lelkészképzés műhelyében” címen a Teoló­giai Akadémia és a teológus Otthon életéből tartottak szí­nes beszámolót. A teológus­nap alkalmából a 140 lelket számláló kis gyülekezet 2522,— Ft adománnyal támogatta lel­készképzésünket. — VARRÓNŐT keres azonnali belépésre a Budai Evengélikus Szeretetotthon (1029 Budapest. Báthori László u. 8.) Telefon: 365-705.) Nyugdíjasok is jelentkez­hetnek. Bér megállapodás szerint, — FIATAL házaspár szobát bé­relne belterületen április 1-től. Cím a kiadóhivatalban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vin Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 76.0513 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Soproni Béla vezérigazgató

Next

/
Thumbnails
Contents