Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-03-14 / 11. szám
XIX ÉVFOLYAM 11. SZÄM 1976. március 14. Ära: 2,50 Forint Szinte lázba hozta Nairobiban a nagygyűlés résztvevőit a jamaikai miniszterelnök, Michael Manley előadása. Nyilvánvaló volt, hogy a nagygyűlés vezetősége egy „harmadik világbeli” aktív politikust kívánt megszólaltatni az uralom és elnyomás problémáiról. Számunkra nemcsak azért érdekes ez az előadás, mert rendkívül élesen bírálta az elnyomás különböző módjait, hanem sokkal inkább azért, mert kitűnik, hogy miben is látja egy aktív politikus az egyház feladatát a fel- szabadítási küzdelemben. „Mai élétünkben tanúi vagyunk az egész emberiségnek az elnyomás és ■uralom elleni fokozott küzdelmének, hogy megszabaduljon az uralom és elnyomás béklyóitól és annak helyére egy új nemzetközi gazdasági rendet állítson, mely világviszonylatban és ezen belül az egyes társadalmakban biztosítja az egyenlőséget ember és ember, nemzet és nemzet. faj és faj, vallás és vallás között” — kezdte előadását a miniszterelnök. A fő kérdés az — mondotta —, hogyan tudnánk eljutni a politikai, gazdasági, társadalmi pszichológiai igazságossághoz. Az ura- lom és elnyomás tényei arra kényszerítenek bennünket, hogy keressük a felszabadítás eszközeit. Szükséges azonban megismerni az uralom és elnyomás lényegét. Az elnyomás egyik jellemző vonása, hogy a zsarnok rendszer automatikusan kórlátozza az uralma alatt levők szabadságát és ugyanakkor azoknak ad több szabadságot, kiváltságokat és védettséget, akik uralkodnak. Némelyik ilyen hatalmi kormányzat például fajelméleti elvekre támaszkodva nyomja el az állampolgárok széles rétegét. Ezzel együtt jár, hogy az elnyomó rendszer egyenlőtlenül osztja el a gazdasági és társadalmi lehetőségeket, a képzési eshetőségeket. Kisebb terheket viselnek az uralmon levők és nagyobb terheket az elnyomottak. Jellemző az ilyen rendszerre az is, hogy önmagának folyamatos fenntartására biztosítja egy elit réteg számára a kiváltságok öröklését. Ez a rendszer legtöbbször a brutális kizsákmányolás útját járja nemcsak anyagi vonatkozásban, hanem az emberi méltóság folyamatos megcsonkításával is. Az is jellemző egy ilyen rendszerre, hogy a rendelkezésére álló emberi és anyagi forrásokat az elnyomás céljára és saját önmagasztalá- sára használja fel. Ezt úgy éri el, hogy elsősorban a saját államterületén végzi a kizsákmányolást, de hatalmi területét kiterjeszti saját határain túl is és gyakorolja a politikai és gazdasági elnyomást más népek felett. Az ugyanis az igazság, hogy a kizsákmányolás nemzeti és nemzetközi struktúrái egymással feloldha- tatlanul összekapcsolódnak. így a nemzeti elnyomás és az imperialista elnyomás együtt- jár. Mindez — mondta az előadó — lényegében a kapitalizmusra jellemző. „Nincs a történelemben még egy olyan gazdasági rendszer, amely a politikai, társadalmi, pszichológiai és filozófiai téren való elnyomást olyan tökéletességre vitte volna, mint a kapitalizmus.’’ A kapitalista rendszerben az ember a magánprofit szolgálatára született és a törvények ennek a természet- ellenes és erkölcstelen állapotnak a védelmére és fenntartására szolgálnak. Ebben a társadalmi rendben csak „álszent szállóigék azok a mondatok, amelyek a mindenki számára biztosított jogvédelemről, a törvény előtti egyenlőségről röpködnek”, Az igazság az. hogy a kapitalizmusban a széles néptömegek „mindig a második helyre vannak száműzve mind gazdasági, mind társadalmi vonalon”. Bár a kapitalista rendszer „politikai szabadságról” beszél, ez csak látszat. Ami viszont az imperializmust illeti, az a kapitalizmus eszköze. A felszabadításnak politikai, gazdasági, társadalmi és pszichológiai területen kell végbemennie az egész világon. Külön is figyelni kell a „harmadik világ” problémáira. Kik az áldozatok? Manley miniszterelnök azt mondotta, hogy a felszabadítás az áldozatok érdekében történik. Majd drámai módon beszélt arról, hogy kik az áldozatok. „Áldozat minden gyenge nemzet, amelyet egy erősebb nemzet kizsákmányol. Minden férfi és minden nő, akinek nem biztosítják az olvasás és írás tanulásának lehetőségét, áldozat. Minden férfi és minden nő, akinek nem adják meg azt a lehetőséget, hogy megismerje a mi technikai korunk lehetőségeit, áldozat. Minden család, amely rosszul táplált, áldozat. Nemcsak a munkanélküliek, de minden férfi és asszony, akinek a munkáját nem fizetik meg kellően, különösen, ha veszélyes munkát végez, áldozat. Minden gyermek, aki ilyen férfiaknak és nőknek házasságából származik, kétszeresen is áldozat Az ilyen gyermekeknek nemcsak a rosszul tápláltságot, betegséget, a hajJ éktalanságot kell elszenvedniük, hanem gyakran árván, szülőktől elhagyatva tudatlanságban kell felnőniük, tálentumaikat ki nem használva. melyeket az éhség elsat- nyít. Mindezekhez társul a bizonytalanságtól való szenvedés és a szeretetnek hiánya. Minden ember áldozat, aki egy életen keresztül dolgozott anélkül, hogy segítségét kérték volna a következő évi termelés megtervezéséhez. Minden nő áldozat akitől női mivolta miatt elvették a munkahelyét vagy nem egyenlő fizetést kap az ő munkájáért a férfiakkal. Minden személy, akitől megtagadják az egyenlőséget, akit háttérbe szorítanak kisebb vagy nagyobb mértékben. akit nyomorékká vernek, vagy megölnek, mindezt faji vagy vallásos okok miatt, áldozat. Minden ember, akit bebörtönöznek igazságos törvénykezési eljárás nélkül. és nem szolgáltatnak neki- igazságot, mert szegény, vagy tudatlan, áldozat. Minden viszonylagos szegénységre ítélt ország, melyek természeti kincseiből a nemzetközi konszernek húznak hasznot, áldozat. Mindaddig, amíg egyetlen áldozat is elcsúfítja a Föld arcát. a felszabadítást küzdelmet folytatni kelt.” Külön is kitért az előadó a nők helyzetére. Véleménye szerint a nők különösen is „az uralom és az elnyomás kedvenc áldozatai voltak”. Élesen bírálta kizsákmányolásukat. Majd ezt mondta: „Még a keresztyénség is — feltehetően a „borda” jegyében (amely a teremtés történetében szerepel) — ellentmondás nélkül végignézte és hagyta elkövetni a nőkön azokat a leírhatatlan és hajmeresztő igazságtalanságokat, amelyeket velük kapcsolatban elkövettek.” Majd hangsúlyozta, hogy „a Afrikai édesanya gyermekével elosztva a gazdasági, társadalmi, politikai és egyéb javak, a tulajdonjog és rendelkezési jog, továbbá a közterhek és magánterhek”. A felszabadítási harc céljai Az előadó vázolta a továbbiakban azokat a konkrét célokat, melyeket a politikai, gazdasági, társadalmi területen és pszichológiai vonatkozásban, véleménye szerint a felszabadítási küzdelemben szem előtt kell tartani. Politikai összefüggésben a felszabadítási küzdelemnek egy igazi demokratikus rendszer megvalósítását kell megcéloznia. Nézete szerint a „parlamentáris demokrácia” önmagában nem elegendő az igazi demokrácia biztosítására. „Sok parlamentáris demokrácia valójában semmi más. mint a többség tirannizmusát törvényesítő eszköz” meghatározott időre. „Nyilvánvaló, hogy egy igazi népi demokráciát — a népi kormányzat megvalósítását: a nép által a .népért — nehéz megvalósítani, de mégis erre kell egyértelműen törekedni és hajthatat- lanul azt kell követelni. Csak így biztosítható, hogy a nép a legalsó szinten is részt vegyen a döntésekben. Politikai értelemben a felszabadítás csak akkor van biztosítva, ha a nép regionális és társadalmi szinten egyaránt részt vehet a döntési eljárásokban.” Gazdasági téren hasonló elvek szerint kellene eljárni. Olyan gazdasági rendeket kellene kifejleszteni, amelyek a népesség demokratizmusán és részvételén alapszanak. A gazkásoké legyen a kezdeményezés és irányítás. A jövedelmet igazságos alapon kellene elosztani. Társadalmi téren a felszabadítás célja nem .lehet más, „mint egy minden kiváltságoktól mentes társadalom felépítése — minden engedmény nélkül”. Ebben a társadalmi rendben a demokratikus folyamatot kell biztosítani minden döntésnél. „Egy gyárigaz- gató. magasabb díjazását a gép mellett álló munkáséval szemben csak a munkásság beleegyezésével szabadna megállapítani és nem egy elit kisebbség által, mint pl. a felügyelőbizottság.” A munkabéreknek sokkal inkább a szakmai képesség értékének megbecsülését kellene visszatükröznie. Pszichológiai téren is vannak elérendő célok. Itt elsősorban a harmadik világra kell gondolni. Az „állandó függőség tudata” a kolonializ- mus tünete és következménye. Sajnálatos, hogy a harmadik világban felszabadult országok egy részében az előrehaladást abban látják, hogy utánozzák és lemásolják a kolo- nializmus idejében fennálló rendet. A nép szegény rétege a középosztály szintjére akar emelkedni, a középosztály pedig a felsőbb osztályéra. Pedig minden osztály, amennyiben egy magasabb 'rendű osztályt utánoz, képtelen megválaszolni a valóságos kérdéseket. Figyelniük kell a felszabadult népeknek arra, hogy olyan jövőt igyekezzenek építeni, amely „nemcsak egy változata a múltnak”. Mindent összegezve „a felszabadítás azt jelenti, hogy az emberi életből az imperializmus és a kolonializmus minden nyomát ki kell irtani. Az elnyomás belső és külső uralmának - képződményei olyan szorosan kapcsolódnak össze, hogy ezek a struktúrák is csak együttesen semmásíthetők meg. Vagyis, szilárd, folytonos és koordinált erőfeszítéssel. A cél a teljes megsemmisítése mindazoknak az állapotoknak, melyek fennmaradásuk által megkönnyítik az elnyomást és a kizsákmányolást. A mai uralom formái és feltételei ellen minden támadás csak akkor lehet eredményes, ha széles területen történik és az országok többségében erős népi megmozdulásra támaszkodik.” Van-e feladata az egyházaknak? Az előadó örömét fejezte ki afelett, hogy az Egyházak Világtanácsa Uppsalában tartott nagygyűlésén egyértelmű határozatok születtek az egyházak szolgálatáról a felszabadítási küzdelemben. Majd szó szerint ezt mondotta: „Nem hiszem, hogy a nyugati keresztyénség abba tudja hagyni ezt a küzdelmet mindaddig, míg ezeket a gyalázatos dolgokat, amelyek megerőszakolják a mi vallásos hitünket és kigúnyolják annak erkölcsi tanításait, teljesen meg nem döntjük és meg nem semmisítjük. Minden politikus és minden egyházi ember, mindenki, aki az elnyomásnak ilyen rendszerei ellen nem emeli fel a kezét és a hangját, elárulja az igazságot. Akár többségben, akár kisebbségben vannak azok, akik ezekben a kérdésekben némák, cinkostársak és osztályrészesek lesznek a hit és az emberiség elleni bűnténynek.” Elismerte az előadó, hogy a „keresztyén bizonyság- tételnek mindig foglalkoznia kell a személyes üdvösség kérdésével, de én a keresz- tyénségnek ahhoz az ágához tartozom, akik érzik, hogy az üdvösség cselekedetek nélkül megcsúfolása Isten szent igéjének.” Arra utalt tehát az előadó, hogy a hitből folynia kell a cselekedeteknek és nem lehet megállni a „személyes üdvösség” elnyerésénél. Idézte Lukács evangéliumából Jézusnak szavait, melyeket a názáreti zsinagógában mondott: „Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy az utolsó ítéletnél (Mt 25) Jézus ezt mondja: „Mert éheztem és ennem adtatok... mezítelen voltam és felruháztatok __ fogoly vo ltam és meglátogattatok.” Nem vitás — mondta az előadó —, hogy a „személyes megváltás hirdetését az egyház sajátos feladatának kell tekinteni, de a keresztyén bizonyságtételnek van egy történelmi missziója is, nevezetesen, hogy segítse az igazságos politikai, gazdasági és társadalmi célok meghatározását, érvényesítését, összeillesztését. Az ember azt érzi, hogy volt a múltban magukban az egyházakban is bizonyos elvi za- vartság és van még ma is. Ez a keresztyén célok értelmezéséből származik. Van egy kisebbség az Isten emberei között, amely teljesen visszautasítja a földi ügyekkel való foglalkozási és azokba való bele- gabalyodást. Nekünk természetesen hagynunk kell őket a saját sorsukra, némaságukra és hóbortos titokzatosságaikra.” Majd szólt az előadó Aquinoi Tamás „két kard” elméletéről, amely ugyan a maga idejében helyes szempontot adott az egyház és állam területeinek egymástól való • elválasztására, de a késő utódok azt már rosszul értelmezték, amikor ezzel akarták igazolni passzivitásukat a társadalmi és politikai életben. Pedig a szétválasztás elve „nem egy földi ügyekben való tétlenségre szóló felhívás, hanem arra va- 1 ój felszólítás, hogy' az egyházi emberek is igyekezzenek érvényesíteni a keresztyénség erkölcsi értékeit a világban.” „Az egyházaknak ezért minden igazságtalansággal szemben szót kell emelniük.” Utalt az előadó egy püspöki konferenciára, amelyet Medelinben tartottak és azon kimondották: „Ahol igazságosság nem létezik, ott Istent tagadják meg.” Nagyon hangsúlyos volt az előadásnak ez a mondata: „Az egyházaknak teljes határozottsággal fel kell lépniük a fasizmus, a fajelmélet, az elnyomás, az elburjánzó anyagiasság, az imperializmus és neokolonializmus ellen, röviden: minden nemzeti és nemzetközi, történelmi és jelenleg fennálló erők ellen, amelyek ellenszegülnek az emberi szükségletek kielégítésének a szabadság, az egyenlőség, a biztonság és a társadalmi igazságosság területén.” Végül az előadó arra szólított fel, hogy gyorsan és aktívan kell cselekedni minden erőnek, mert sok hátránya van annak, hogy „túl sokat beszélünk”. „Igyekezzünk együttesen cselekedni egy új felelősség- tudaton és igazságosságon alapuló társadalmi rend érdekében.” K. Z. D. Káldy Zoltán püspök Somogybán D. Káldy Zoltán püspök február 25-én Kaposvárra látogatott. Előbb részt vett a Somogy—Zalai Egyházmegye presbitériumának ülésén, amely az egyházmegyei elnökség 6 évre szóló megbízatásának lejárta után megtárgyalta az egyházmegyei elnökség újraválasztását. Az egyházmegyei presbiteri ülés után a püspök a Lelkészi Munkaközösségben tartott előadást az Egyházak Világtanácsa nairobi nagygyűléséről. Délután látogatást tett a Somogy Megyei Tanácsnál, ahol Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese fogadta. Ezt követően fogadta a püspököt Horváth István, a megyei tanács egyházügyi titkára. A Hazafias Népfront Somogy Megyei Titkárságán meglátogatta Varga Károly megyei titkárt. Valamennyi látogatásra elkísérte Dubovay Géza kaposvári lelkész, a Somogy—Zalai Egyházmegye esperese. Végül a püspök találkozott a kaposvári gyülekezet presbitériumával. í I Nairobi „Az uralom és elnyomás béklyóiból” Mirliflpl TVfnnfov plnAflÁufl i fel&zabadítási folyamathoz • hozzátartozik azoknak a nem- 1 zeti és nemzetközi struktúrák- . nak a megszüntetése, ame- i lyekben egyenlőtlenül vannak dasági vállalkozásoknál elsősorban a munkásoknak kellene az irányítást végezniük. A termelést is úgy kellene megszervezni, hogy ott is a mun
