Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-14 / 11. szám

BAKm HŐMBE. Mire gondol Isten? Zsolt 25, 6—7 MELYIKÜNK TUDHATNA BIZTOSAN, MIRE GONDOL A MÁSIK? Meg ha azt szeretné is az ember, hogy szavai tény­leg a gondolatait fejezzék ki! Milyen suták és elégtelenek tud­nak lenni szavak éppen á legmélyebb gondolatok megfogalma­zására. Ráadásul a szavakat nem is mindig gondolatközlésre: ellenkezőleg, Van amikor gondolat-elleplezésre használjuk. S ki tudhatja, mi van udvarias, okos, vagy nagy szavak mögött? Még ha azt szeretné is az ember, hogy tettei tényleg a gon­dolatait fejezzék ki! Milyen befejezetlenek, oda nem illők tud­nak lenni mozdulatok éppen gondolataink megmutatására. Rá­adásul a tetteket nem is mindig gondolatközlésre; ellenkező­leg, van amikor gondolat-elleplezésre használjuk. S ki tudhat­ja. mi van reflexesén begyakorolt, vagy spontánnak látszó tet­tek mögött? A gondolatólvasó gép Sem segítene. André Maurois hasonló című, kisregényében arról ír. hogy mi lenne ennek a különös találmánynak, a „pszichógráf’-nak a hatása az egyéni és tár­sadalmi kapcsolatokra. Bárki és bármikor megismerheti em­bertársainak legélrejtettébb indulatait, gondolattöredékeit. Ta­lán jobb is tehát — vonja le a tanulságot —, ha nem tudjuk mire gondol a másik. ÉS MIRE GONDOL ISTEN? Látszólag még nehezebb ezt megmondani mint azt, hogy mire gondol a másik ember. Ki­véve akkor, ha Isten maga mondja el, hogy mire gondol. Iga­zán megmondja: kinyilatkoztatja. A zsoltáros Csák kérhette Is­tent, hogy „gondoljon irgalmára”, de Jézus óta tudhatjuk: Is­ten tényleg csak irgalmával és szeretetévél gondol az ember­re. Nem kérdés többé, mire gondol az Isten. Ránk gondol és irgalommal gondol ránk. Ezek vannak öröktől fogva! Ha pedig Istennek mindig a „jón jár az esze”, azoknak az emberi gondolatoknak semmi jövőjük nincs, melyek nem a jót szolgálják. Ami öröktől fogva van, az az irgalom és nem a kegyetlenség. Az a nyíltság es nem a hazugság. Ami igényt tarthat a jövőre az csak a béke, csak a társadalmi igazságosság, csak a személyes irgalmasság lehet. Minden mást pedig felejtsen el még az Isten is! El is felej­ti, sőt megbocsájtja. Szepes Mária „Surayana élő szobrai” című okos regényében azt képzeli el, mi lenne,ha az emberek nem tudnának meg­szabadulni emlékeiktől, múltbeli eseményektől, hanem azok ijesztő testet öltve mindig ott lebegnének szemeik előtt. A nem­felejtés halálosan mégmérgezné az emberi életet. Ugyanígy mérgezi meg halálosan az életet a meg nem bocsátás. A vélt, vagy valódi hántások örökös szívünkben forgatása. Az, hogyha a Miatyánk imádkozása közben az „ellenünk vétkezőknek” részen többet és hosszabban időzünk, mint a „mi is megbocsátunk”-on. A BÖJTI CSENDESSÉG nemcsak arra váló, hogy emlékez­zünk mindarra, amit Isten irgalmából velünk és szeretteinkkel tett. Nem is csak árra váló, hogy emlékezzünk mindarra, amit Jézusban az egész emberiség boldógságára tett. Hanem arra is való, hogy felejtsünk. Hogy megbocsássunk. A szeretet „nem rója fel a rosszat, mindent elfédét”, írja Pál apostol (1 Kor 13, 5—7). Ezt á fel nem rovó, mindent elfedező SZéretetét élhetjük át Istennél. O ilyen. így gondol rhindannyiünkra Isten. Irgalmával és, szeretedé­vel gondol ránk. Bizik László EVANGÉLIKUS—RÓMAI KATOLIKUS PÁRBESZÉD Presbiterek között Bács-Kiskun megyében A 600 éves Soltvadkerten élő evangélikussá» ünnepre ké­szült február 22-én. Ném völt évforduló, sem renoválás, ha­nem vendégeket vártak és fo­gadtak. PRESBITERI NAPOT TAR­TOTT AZ EGYHÁZMEGYE ebben a gyülekezetben ezen a napon, amikor megnyitotta é gyülekezet nemcsak a kívül- belül megújított gyülekezeti házának kapuit, hanem az ott­honok is megnyíltak. Sok csa­lád hívogatta ebédre az egy­házmegye minden gyülekeze­téből idesereglett 193 presbitert és gyülekezti lelkészt. Ezen a napon nemcsak is­tentiszteletre hívogattak, ha­nem D. Káldy Zoltán püspök­elnök érkezését is hirdették az alig egy éve külsőleg megújí­tott templom harangjai. Tót.h- Szöllős Mihály esperes. Font Janos gyülekezti felügyelő és Káposzta Lajos lelkész köszön­tése után istentisztelettel kez­dődött az egyházmegyei pres­biteri nap. D KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK IS „beállt” igevéiasztásá- val az ország lelkészeinek so­rába azzal, hogy nem válasz­tó'.4 .alkalomhoz illő” igét, ha­nem az erre a vasárnapra ki­jelöli Zsid 4, 12—13-ról prédi­kált. Súlyos szónak nevezte Isten igéjét, aminek hatalma van. Ereje abban mutatkozik Az élő Isten színe előtt ... Bánod-e igazán bűneidet? Azzal a kérdéssel kell most szembenéznünk — ki-ki sze­mély szerint: bánod-e igazán hogy nem Krisztus szerint szol­gáltál? Ugyanis a bűn lényege éppen abban van, hogy nem vállaltam a szolgáló életet. S ezt bánom! Ezt azonban megelőzi egy alapvető kérdés: beláttad-e, hogy nem Krisztus szerint szolgáltál. Mi, keresztyén emberek min­dig Jézus Krisztusra nézünk akkor, amikor életútunkat vizs­gálat alá vesszük. S miután hozzámértük életünket Jézus Krisztus szolgáló életformájához, akkor válik igazán felismert­té, hogy miben és mennyiben tértünk el a jézusi életformától. A bűnbánat a megértés egyik fontos része. Ez számunkra konkrétan azt jelenti, hogy a megtérés visszafordulás a jézusi, szolgáló életformához! Különben csak egyik bűnből a másikba térünk át! Mi az a jézusi életforma, amitől eltértünk és amihez vissza kell térnünk? A mi Urunk nagyon komolyan vette Isten aka­ratát, ezért tudott szolgálni az emberek között. Isten komo­lyan vett szava az emberekért komolyan vállalt és végzett szolgálat volt Jézus számára. Minél komolyabban veszi vala­ki Isten szavát, annál komolyabban veszi annak konzekven­ciáit a felebaráti szolgálatban. Jézus szolgáló életformájában ábrázolódott ki az, hogy iga­zában kicsoda Isten és mit akar Isten! Ezért az igazi bűnbá- nat annak átérzése — belátása, meglátása, a következmények levonásával együtt —, hogy mennyire nem vagyunk ilyenek az életünkben, az embertársainkkal való viszonyunkban! Az igazi bűnbánatban mérjük le azt, hogy mennyiben nem teljesítettük Isten akaratát, amely életünk jó rendjét szabja meg, s azt is, hogy ezzel mennyi bajt, kárt okoztunk ember­társainknak a családunkban, gyülekezőnkben, a társadalom­ban. Az igazi bűnbánat tehát annak tudatos végiggondolása, hogy azzal, amit tettünk, másoknak okoztunk könnyet, bosszúsá­got, kárt, gondot! Ez azonban igazán esak a Jézus Krisztuson való tájékozódásban képzelhető el. Erre utal és figyelmeztet a gyónó kérdésben ez: bánod-e igazán bűneidet? Igazán... Ugyanis mindig á Jézus Krisztus emberekért végzett szolgá­lata — vagyis Isten akaratának ilyen teljesítése — az a mér­ték, amely a bűnbánat igazi útján tart! Vizsgáljuk meg magunkat — miközben a kérdésre adandó választ végiggondoljuk — felzaklat-e bennünket annyira a mi mások ellen elkövetett vétkünk, mint az, amit mások követ­tek el ellenünk? Így nem csupán elröppenő szó hagyja el ajkunkat, amikor így válaszolunk: bánom, hanem az igazi bűnbánatunk megta- pásztalhatóvá válik abban, hogy az új életvitelünk az embere­kért szolgáló Jézus Krisztusra mutat. MIBE KERÜL EGY GYER­MEK. MÍG FÉLNÓ? Ezt a kérdést vetette fel néhány évé egy amerikai újságcikk, pon­tos választ is adott rá: 15 ezer dollár. Aztán egy számunkra furcsa és idegen felsorolás kö­vetkezett az újságban, hogy egy gyermeknek — amíg felnő — mennyi kenyérre és csoko­ládéra, tojásra és fagylaltra, limonádéra és kolbászra, stb- re van szüksége. Ehhez hozzá­számítja a szükséges ruhát, cipőt, sőt üzleti pontossággal még a hanglemezeket is. Egy ilyen „precíz” felsorolás bizo­nyára mindnyájunkat mosoly­ra késztet, egy kicsit még is botránkóztat. Azt hiszem, leg­alábbis nálunk, egy szülő sem számolta ki közülünk, hogy gyermekei, mig felnőt­tek, hány kilogramm kenyeret fogyasztottak el. hány pár ci­pő kopott le a lábukról. Sum­mázva: hány forintba kerül­tek? Persze, ha nem is szá­moljuk ki egy felnövő ember értékét az üzletviiág rideg kal­kulációjával, mégis gyakran beszélünk úgy felnövekvő gyermekeinkről, hogy felsorol­juk, mit áldoztunk évtizede­ken keresztül értük: munká-. ban és időben, aggódásban és szeretetben. Es bizony — de sokszor! — hálátlanul elfeled­kezünk róla, hogy amíg a gyer­mekünk felnő, nemcsak áldo­zatot hozunk, hanem a gyer­mek és szülő egyik legbenső­ségesebb emberi kapcsolatán keresztül Isten örömöt és szép­séget ad életünkbe. Próbáljuk most, rrii gyakorló szülők, az élet napos óldalán élők, egyszer ezt így végiggon­dolni. ÖRÖMÖT JELENT, HOGY EGYÁLTALÁN GYERMEKE­INK VANNAK. „Fejemre nőtt” gyermekeimre nézek, s közben asszonyok jutnak eszembe, kiknek mindén ke­resztelőnél aikarartáanut könny Az élet napos oldalán „Égy megnőttél, szinte félek... szökik a szemükbe, vagy éle­tük alkonyán is változatlan erővel markolja össze szívüket a fájdalom, hogy nincs gyer­mekük. A gondok és aggódá­sok között ne feledkezzünk el csendes köszönetét mondani gyermekeinkért. ÖRÖMÖT JELENT. HOGY EGÉSZSÉGESEK GYERME­KEINK. Talán aggódásokkal, félelmekkel teli nappalok és éjszakák sorakoznak mögöt­tünk. Egyikünk mögött több. másik mögött kevesebb. Még­is egészséges felnőttek lesznek lassan gyermekei nkbőt. Fel­mérhetetlenül nagy része van ebben társadalmunknak a gyermekek egészségéért vállalt felelősségének: anyasági se­gély, családi pótlék, ÁCSI és SZTK ellátás és más intézmé­nyek ingyenes szolgálata, az üdülések nagyobb lehetősége stb. Eszünkbe jutnak-e azok az édesanyák, akiknek életé­ben a beteg gyermek melletti aggódást sohasem váltja fel a megkönnyebbülés boldog pil­lanata, a szürtét nélküli aggo­dalom idő előírt hagyja nyo­mát arcukon és idegeikben? ÖRÖM EGYÜTT ÁTÉLNI AZ ÉRTELEM NYÍLÁSÁNAK CSODÁJÁT. Ki ne emlékez­nék, gyermekéi százfájta miértjeire, á mesét hallgató csillogó gyermekszemekre, az első önálló olvasások nehéz­ségeit' legyőző kíváncsiságra? Melyik édesanya tudná elfe­lejteni, hogyan nyílott meg gyermekének értelme fokoza­tosan a környezet, a világ dol­gainak meglátására ? Társa­dalmunk segítségével az anya­sági segély révén átélhetik ezt az örömöt. De a későbbi évek­ben is a közös kirándulások, együttes programok még mennyi lehetőségét nyújtják, högy szülő és gyermek együtt ismerjék meg, csodálkozzanak rá a világ Százféle titkára. ÖRÖM RÁKAPATNI ŐKET AZ EMBERI ÖSSZETARTO­ZÁS. a közösség jó Izé­re. Lehet, hogy sokszor köny- nyebb a dolga egy édesanyá­nak, ha nem kell „több gyer­mekben” gondolkodnia; úgy beosztani a pénzt, hogy mind­egyiknek jusson ruhára, cipő­re. Könnyebb, ha nem kell igazságot tenni á maguk igazát védők között; szeretétre, türe­lemre. egymás megértésére biztatni a testvérekét. Mégis, így a súrlódások és egymás­nak feszülő akaratok közt ta­pasztalják meg az emberi ösz- szetartozás jó ízét, melynek létrejötte és megtartása néha talán áldozatokkal jár, megé­lése azonban a nagyobb embe­ri közösségeknek is alapvető feltétele. Minden édesanyának öröm, ha az igazi emberi ösz- szetartozás apró jeleit felfede­zi gyermekei egymást viszont­látó örömében. ÖRÖM MEGISMERTETNI VELÜK A JÖL VÉGZETT MUNKA ÖRÖMÉT. Milyen nagy és szép feladata ez az édesanyai szeretetnek! Tőlünk is függ: gyermekeink unatko­zó gyermekek, később munká­jukat ímmel-ámmal végző fel­nőttek lesznek-e? Hiszen ko­rán meg lehet tanítani a gyer­meket arra. hogy a munka nemcsak fáradság, szükséges rossz, hanem a jól elvégzett munka mindig öröm is. Régi karácsonyi készülődések jut­nak eszembe, mikór a legki­sebb is legalább a diódarálás erejéig részt vett a munkában. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy munkája benne van a kará­csonyi süteményekben. De mennyi más munkára is meg lehet tanítani őket. S árra is, hogy ezt örömmel és szíve­sen tegyék. Mikor Valamit fel­csillanni látok ebből az öröm­ből, jóleső megelégedettségből gyermekeimben, azt remélem: a jól végzett munka öröme elkíséri őket egész életükben. ÖRÖM MEGTAPASZTALNI, HOGY GYERMEKEINK SZA­MARA A CSALÁD OTTHON­NÁ LEHET, ahova szívesen jönnek haza. Az igazi otthon­ból mindenfelé kapuk és ab­lakok nyílnak. ahonnan a gyermekek birtokba vehetik a világot. Ahogyan a költőnő is írja: „Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, mesz- szebb mentél...” Megnőtt gyermekeinket nem köthetjük örökre magunkhoz. Hiszen előbb vagy utóbb elrepülnek mellőlünk. De nagy öröm. mi­kor a messzeségekből is. fel­nőtt fejjel is. örömmel jönnek a régi otthonba vissza. ÖRÖM ÁTADNI VALAMIT A KERESZTYÉN ÉLET SZÉP­SÉGÉBŐL IS. Lehet-e egy ke­resztyén édesanyának nagyobb öröme, mintha valamit meg­csillanni lát a keresztyén hit öröméből gyermekei életében? Amikor a gondoskodásnál, a barátságnál, a közösen szer­zett élményeken túl egy erő­sebb szál. az Isten széreteté- nek örülni tudó hit és a szol­gáló életkészsége is összeköti gyermekévéi? Örömökről beszéltem. A gondokról már sokat beszél­tünk. „Az Űr ajándéka a gyer­mek . .” mondja a zsoltáríró. Minden igazi ajándék örömöt ébreszt, s hálát fakaszt az iránt, Aki adta. Sárkány Tiborné meg. hogy Isten elé állít. Is­ten igéje leleplező is. Leleple­zi a taktikázást, a képmuta­tást, az összkomfortos feszült­séget, a gyerekeik előtt vesze­kedő szülőket, de leleplezi a hitetlenséget is. Ezért Isten igéje megítél. Ez nem ijeszt­getés. hanem annak tudatosí­tása. hogy ítélet alatt va­gyunk. . Ezek után szólt a püspök az emberi feladatokról. Ezek pe­dig, ne ellenkezzünk, ne áll­junk ellent Isten leleplező íté­letének. valamint a gyülekeze­tek tagjai ne fogják egymásra bűneiket, hanem fogadjak el a bűnt bűnnek Isten igéje élő! Ügy az, hogy életet teremt, új szív, új em­ber kerül ki hatására. Ennek az élő igének a hatására lett Augusztinusz egyházatyává, Luther reformátorrá, Albert Schweitzer az őserdő doktorá­vá és mi is az élő ige hatásá­ra leszünk diakóniaivá. ISTENTISZTELET UTÁN HANGZOTT EL D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ELŐADÁ­SA a Nairobiban tartott nagy­gyűlésről. Az Egyházak Világ­tanácsa történelem könyvének „visszalapozásával” kezdődött az előadás. Végigvezetett a kezdettől a jelenig, azaz a Ke­nya fővárosában tartott — ed­digi — legnagyobb nagygyű­lésig. Tájékoztatót kaptunk a helyszínről. A Kenyában élő 12 millió ember életéről, tör­ténelmi harcáról, s az 1963 de­cemberében kivívott függet­lenségéről, de a még fennálló társadalmi feszültségekről, el­lentmondásokról. Képet kap­tunk ennek az országnak me­zőgazdaságáról, ültetvényeiről, keresztyénségéről, Jézus Krisz­tus evangéliumának^ térhódítá­sáról. De arról is. hogy ebben a, hazánk területénél hétszer nagyobb kiterjedésű országban 70 nyelvjárás szerint beszél­nek, a hazánk lakosságánál alig több ot.tlakók. Felmérhe­tetlen gondot okoz ez a tény az ország belső életében, de az evangélium szolgálatában is. E keret és helyszín megmu­tatása után „érkeztünk” meg Nairobiba, a nagygyűlés szín­helyére. ahol 2500 résztvevő „fogadott” bennünket. Hamar feleletet kaptunk arra is, hogy miért kell ilyen nagy tömege­ket megmozgató nagygyűlést tartania a világ Rómán kívül keresztyénségének!? Mi a haszna és célja egy ilyen nagy­méretű összejövételnek? E gyűlés célkitűzése az volt, hogy egységre hívja az egy­házakat az egy hitben és egy úrvacsorái közösséoben. Ez az egység nem jelenti egy feleke­zet hitvallásának a feladását, vagy annak megszűnései sem. Itt tudatosították, hogy az egy­házak számára nemcsak kö­zös a hit és az úrvacsora, ha­nem a gondjuk is közös: fel­számolni a népeket elválasztó korlátokat, éljutni ahhoz, hogy a világ egy emberi családdá legyen és békében éljen. Rövi­den és póntosan, törődjék az egyház a földi dolgokkal. Szemléletessé vált mindez a számokat kedvelők előtt is, amikor a részletezésben el­hangzott, hogy a Föld 4 mil­liárd lakosából 3 milliárd éhes, illetve rosszul táplált. Ennek a megoldásához elengedhetetle­nül szükséges az egyházak kö­zötti egvség rhunkálása, a kö­zös áLásíogialás és cselekvés érdekében. A nagygyűlés fő témája is ezt hangsúlyozza: Jézus Krisz­tus felszabadít és egyesít. A beszámolót tartó püspök-elnök a nagygyűlésen elhangzott fő referátumok alapján összegez­te a presbiteri nap hallgatói­nak kicsoda Jézus Krisztus a Biblia, a színesek, az elnyo­mottak és a tanítványok sze­rint. Benne van az, elnyomot­tak harcában, hangja az elnyo­mottak hangjában, s az elnyo­mottaknak nyújtott _ kéz meg­találja kezükben Jézus kezét, mert Jézus valóságos része lett világunknak. Amikor a misszióról szólt, hangsúlyozta, az evangélium hirdetésénél nem a hogyan az izgalmas, hanem a mit hirdes­sünk a súlyponti kérdés. Bele kell mennie az igehirdetésnek a faji megkülönböztetés és az elnyomás kérdéseibe. De han­got kell kapnia a túlnépese­désnek. az élelmiszer és nyers­anyag, valamint a környezet­szennyeződés problémáinak. Ezekben a megoldást nem a folyamat lassítása hózza meg, hanem csak az egységés intéz­kedés. TÓTH-SZÖLLÖSI MIHÁLY ESPERES ELÖADASAVAL folytatódott délután a presbi­teri nap, aki nemcsak egyház- megyei, hanem presbiteri és gyülekezeti szintre „hozta le” D. Káldy Zoltán püspök-elnök­nek az Országos Presbitérium előtt elmondott 10 pontját. Be­szélt a diakóniai életvitelről presbiteri és gyülekezeti szin­ten. a lelkészutánpótlásról, a diakóniai munkások képzésé­nek szükségszerűségéről, hogy miben lehet segítő a présbiter, a lelkészi munkaerő-gazdálko­dásról megyénkben és anyagi kérdéseinkről. Sárkány Tibor egyházmegyei főjegyző záróáhítata nemcsak összefoglalt, hanem indítás is volt a munkaváilalasra és an­nak elvégzésbe Külön öröm volt — és ez á nap így volt teljes —, hogy nemcsak a gyülekeztek presbi­terei, hanem az egyházmegyei presbiterén is jelen voltak dr. Rajnai Károly egyházmegyéi felügyelővel és . több gyüle­kezet lelkészével együtt e Solt- vadkerten megtartott — jól sikerült — egyházmegyei pres­biteri napon. Káposzta Lajos GYERMEKEKNEK A szomorkodók vigasztalója Lk 7, 11—17 Szomorúság, fájdalom min­dig volt és mindig is lesz min­den ember életében. Láttam egyszer egy édesanyát. Mindig nagyon szomorúnak láttam. Később az okát is megtudtam elkeseredésének. A gyermeke miatt volt sok-sok bánata. Már iskolás korában is engedetlen volt a fia. s amikor elkerült otthonról és munkába állt, se változott meg. Olyan ritkán látta az édesanyja, hogy sok­szor azt sem tudta él-e, hal-e a gyermeke. Bizony nagy szo­morúság ez. de hol a vigasz­talás? Talán ha megváltozna, „életre kelne” a fia! De ho­gyan? Figyeljünk mai Igénkre! Egyszer egy kis városkában, Nainban is keservesen siratta egyetlenegy fiát egy özvegy édesanya. Támasza, védelme­zője halt meg. s mi lesz ezu­tán? Teljes reménytélenség- ben, könnyhuilatással kísérte utolsó útjára gyermekét, ami­kor Valaki odament hozzá és ennyit mondott: Ne sírj! De mielőtt bármit szólhatott vol­na az asszony, a Vigasztaló odalépett a koporsóhoz, s szólt a benne fekvő ifjúhoz: Kelj fel! S a fiú felült és beszélni kezdett. Ekkor visszaadták őt az édesanyjának. Gondolhatjátok, hogy meg­lepődtek az emberek! Egy ha­lott fiú újra él. feltámadt a halálból1 Üjra van az édes­anyának támasza! Csoda tör­tént! A jelenlevő sokaság fel­ismerte, hogy itt ném émb hanem maga Isten Cselekedé Dicsérték is az Urat és Jézt nak, mert Ö volt a Csodálat vigasztaló, elterjedt a h: egész Júdeábán. Jézus tan ványaival ment Nain város bá, amikor találkoztak gyászmenettel. Látta, hogy : az özvegy édesanya, megs, nálta őt és úgy vigaszta! meg, hogy visszaadta né egyetlen gyermekét. Sok-s tulajdonságát megismert: már Mesterünknek, s ma ú áll előttünk, mint aki megi gasztalja a szomorkodók. Szerető szívvel mindig me sajnálja azokat, akik bajb vannak. Nem lehet olyan na bánatunk, ahová ne juthat el az Ö vigasztaló szava: sírj! Szoktuk mi ezt monda egymásnak is, de ha Jézusi halljuk az annyit jelent: nemcsak letörli könnyeink’ hanem ad erőt is a továb élethez Neki volt halain hogy feltámasszon a halálb egy ifjú embert. Van ereje r is arra. hogy életre keltse vigasztaljon, erőt adjon me fáradt tanítványainak. H gyan? Szavával! Nainban szavának ereje adta vissza fiú életét, s az édesanya ör met! Ma sincs másképp: sz, ván, Igéjén keresztül akar, tud is vigasztalni, boldogítar Csak figyeljünk szavára szül telenül! Tóth Ildii < 1 pontban (Strasbourg mellett, Franciaország). Az ülésen a bi­zottság tagjaként részt vesz dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész. A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közös munkabi­zottsága március 15—20-ig tartja következő ülését a lieb- frauénbérgi konferenciai köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents