Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-07 / 10. szám

ina mmmUhLmLM El * Uj úton járásra elhívóttan Zäk 3 1 7 ISTEN ELÉ ÁLLÍTOTT AN. Böjt arról az Istenről beszél, aki megítéli a bűnt és Jézus Krisztusban az új kezdet lehetőségé­vel ajándékozza meg népét. Józsua és az általa képviselt nép alakján keresztül a kegyelmes ítéletet gyakorló Isten lép elénk. Istennek van miért megítélni népét. Ura arra hívta el, hogy bizonyságot tegyen a történelemben munkálkodó Úrról. Isten­nek, az uralma azonban mindig a szolgáló szeretetben nyilvá­nul meg. Abban a szeretetben, amelyik védi és örvendezővé teszi, óvja és kiteljesedéshez juttatja az emberi életet. Ez a szeretet minden embert átölel. Nemcsak az örökkévalóságban, hanem a jelenvalóságban is érvényre akarja juttatni üdvözítő akaratát. NÉPÉT, GYERMEKEIT ISTEN A SZOLGÁLÓ SZERETET ÚTJÁRA állította. S népe letért erről az útról. Szolgálat he­lyett uralkodott. Nem a békességet munkálta, hanem a béké- telenséget szította. Háborúkat szervezett és nem.a megbocsátás szolgálatát végezte. A testvéri közösség építése helyett rom­bolta a közösséget, önmagával volt elfoglalva a társadalom­ban. családban és nem sok figyelmet fordított a felebarátra, akit pedig felelősségére bízott az Isten. Isten népe — s benne mi is —, a történelem színpadán csak színészkedve játszotta az irgalmas felebarát szerepét, s közben saját érvényesüléséért vívott harcot és önmentésének bűvköréből nem tudott kisza­badulni. Érzelgős vallásoskodássá lett nagyon gyakran egész keresztyén hitünk és életünk. Az előbb imádságot mondó ajak gyorsan tudott átkot szórni. Megbocsátásról beszélt és engesz­telhetetlenül gyűlölt. A gyűlöletnek ez a tüze égette fel a hida­kat szülők és gyermekek, rokonok és barátok, népek és nem-, zetek között. Isten igéjéből vett idézetekkel fűszerezte beszédét, s életfoly­tatásán soha nem láthatta senki, hogy Istennek engedelmes élete szeret, becsületesen munkálkodik és áldozatot is tud hoz­ni másokért. MI ABBAN AZ EGYHÁZBAN ÉLÜNK, AMELYIK ISTEN KEGYELMES ÍTÉLETE UTÁN ÜJ ÜTŐN JÁRÁSRA HIVA­TOTT EL. A történelem Istennek azt az útját mutatja, ame­lyen keresztül az egyház Ura igazi elhivatottságára akarja el­vezetni népét. Jézus Krisztus által tanít meg minket Isten útjain járni és akaratát megcselekedni. Jézus útja a magasból a mélybe veze­tett. Hogy minden (emberi) élet-mélységeket járót felemeljen. Jézus nem kereste a saját boldogságát, hanem másokat bol­dogított. Ezért vezetett az útja az emberek közé. Bocsánatot hirdetett a bűn rabságában élőnek. Az erőtlent új erővel aján­dékozta meg. Az éhezőnek kenyeret adott. Nem maradt a di­csőség hegyének magasságában — még a tanítványok ked­véért sem —, hanem odament, ahol segítő szeretetét várták. Ahol édesanyák áldást várón kicsinyeiket hozták hozzá, vagy reménytelenek kerestek nála gyógyulást. Azok mellé állt, akik úgy érezték, „nincs senkijük”. Akár beteg mellé, vagy népek mellé, akik talán éppen emberségesebb életért küzdelmükben segítő kéz után kiáltanak. KRISZTUS NÉPE ADDIG HÜ URÁHOZ. AMÍG JÁR UTÁ­NA A SZOLGALAT UTJÁN, AMÍG ÉLETE AZ ISTENNEK VALÓ ENGEDELMESSÉGBEN TELIK. Isten akarata pedig az, hogy minden ember örök életre jusson. Isten akarata az is. hogy a tőle kapott szeretet a mellettünk élő embertárs felé su­gározzák. Ez a szeretet tud együtt örülni elért eredményeknek és sikereknek a családban és a társadalomban. Nem siránko­zik a „világ gonoszságán”, hanem munkálkodik azon, hogy a; emberi életeket gazdagító nemes törekvések érvényre jussanak. Életével példát mutat az életfogytig tartó szeretetröl a saját családjában. A becsületes munkájával beszédes tanúja lesz annak az Istennek, aki nemcsak kenyérkereseti eszközül, ha­nem a felebarát, a társadalom javát munkáló feladatként is adta a munkát. Nem csupán saját léte megalapozására gon­dol' hanem népe, az embervilág holnapjáért is fáradozik. Fe­lelős szeretete ha kell ,.ríadóztat” azoknak érdekében, akik se­gítségre. megértésre, vigasztalásra, munkára vagy Jézus Krisz­tus bűnbocsátó szeretetére várnak. Ezen az úton jár előttünk az Atyának örökké engedelmes Fiú. A szolgálat és szeretet után járásra adja nékünk az Űr Lelké­nek erejét. Dr. Nagy István IMÁDKOZZUNK Ha csak azt tudnánk, hogy Te számonkérő és ítélő Ür vagy, menekülni kellene előled Urunk. Áldunk, hogy a Jézus Krisz­tusban adott bűnbocsánat által megújult szívvel és indulattal indulhatunk szolgálni embertársainkon keresztül Neked. Lel­ked tanítson minket a saját elképzeléseink és jól kitaposott ös­vényeink helyett utaidon járni, akaratodat követni, életünk min­den idejében Neked engedelmeskedni Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten 1976. március 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik Lász­ló. de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Egyházzenei áhítat. — Igét hirdet: dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv.) dr. Mun- tag Andor, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. 9. íúrv.) dr. Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. Rákóczi út 57 fb. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc de. 12. (fna- gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zu'rló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly Kassák Lajos út 22. de. 11 Váci út 129. de. 8. Frange- pán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Laios. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kisnest-Wekerletelen de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Bécsikapu tér de 9. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. D. Korén Emil. Torockó tér de. V29 (úrv) Gáncs Péter. Óbuda de. S. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII.. Tartsav Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pestihidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelen­föld de. 8. Bencze Imre. de. fél 10. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Bencze vImre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. Lehel László. Nagytétény de fél 9. Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Gyilkos csend Hűvös idő volt aznap. Mun­ka után a villamosmegállóban vártam. Valami történhetett, mert jó ideje álltunk már, de kocsi nem jött. Fázósan meg­borzongtam és felhajtottam a kabátom gallérját. Nem fi­gyeltem a mellettem álló em­berekre, saját problémáimmal voltam elfoalálva. Egyszerre csak megszólít valaki: — Nem az a kimondott ká­nikula. igaz? Kinéztem a gallér mögül. Só­vár •>/. jelentéktelen külsejű fér­fi állt mellettem. Olyan hatva­nas lehetett. Kopottas szürke kabátban, fekete svájci sapká­ban. Soha nem láttam még. Egyetlen ismerősömre sem ha­sonlított. Jellegtelen volt. — Ugye? — kérdezte, hogy nem kapott választ. — Igen — feleltem, csak­hogy éppen mondjak valamit. I nazón vakmerő, gondoltam. Ideáll mellém és megszólít. — 'Fugem nem. lep meg ez az idő — folytatta. — Én már tegnap éreztem a tagjaimban. Nyugtalanul aludtam.. Persze telihold is volt. Ilyenkor min­dig felébredek éjszaka. Aztán már el sem tudok aludni. Néha felkelek, eszem valamit, néha csak fekszem és a mennyezetet bámulom. Olvasni ilyenkor nincsen kedvem. Pedig van eoy ió könyvem. Egy afrikai vadá­szatról szól. Nem olvasta? — Nem. — Nem baj. Ez ám a jó inf­luenza-idő! Ez a nyirkos ned­ves, ködös viláo. hogy alig lát az ember néhány méterre. Reggel méa a nap is sütött, ioaz csak néhány percre. Gon­doltam, majd elbújsz még ma. És itt van! Micsoda tél? En­nem beoltottak. Maga be van oltva? — Hm? — Nekem általában szeren­csém van. Megúszom az inf­luenza-szezont. Egész évben edzem magam. Hideg víz. séta, korai kelés, kirándulás vasár­naponként. ömlött belőle a szó. Egyhan­gúan. Csak beszélt, beszélt, mintha minden percet ki akar­na - használni, mintha egy szuszra évek eseményeit el sze­retné mondani. — Nálam minden vasárnap kirándulás van. Aztán csütör­tökön jön a lottó. Szegény meghalt feleségem születési évét és a magamét keverem. És melléje még az 5-ös számot is megteszem. Egy ideig ez az ötös mindig a nyerőszámok kö­zött volt. De nekem sohasem sikerül. Mellette, már sokszor. Egyszer négy számom is volt, de mindig mellette. Pedig min­denkinek megvan a lehetősége arra, hogy nyerjen. — Maga lottózik? — Én, ami ... — Ez az! Hazárdírozni kell — vágott a szavamba. — Soha nem mertem rizikót vállalni. Akarok, de az utolsó percben megtorpanok. Ilyen a termé­szetem. Ügyesebb vagyok, mint mások, de alacsonyabb rendű­nek érzem magam. Tűzbe jött. Az arca kipirult. Gyorsabban folytatta, kapkod­va beszélt. Köhögött. Most abbahagyja, gondoltam. Az utat kémleltem. Hol az a kocsi már? — Ez hiányzott! Ez az eső! Otthon hagytam az esernyő­met. Bezzeg, ha szegény fele­ségem élne, ez nem fordulna elő. Mert ő mindig mondta: nem felejtetted el az esernyő- det?A meleg kabátodat vetted fel? Élraktad a tízóraidat? Is­tenem, de jó asszony volt! ön férjnél van? A villamos hangos csilinge- léssel befutott. Felugrottam, egyenesen egyik ismerősöm karjaiba. — Láttam, a Kiskereivel be­szélgettél. Rád akaszkodott? Ott lakik a mi házunkban. Mindenkit leszólít. — Valami baja van? — Ahogy vesszük. Van aki beleőrül a zajba, őt a csend öli meg. Beszélnie kell valakivel, ha nem akar megbolondulni. De kinek van ma erre ideje? Manapság az emberek csak el­rohannak egymás mellett. Leg­feljebb egy: hogy vagy, hogy vagy? — de a választ már meg sem várják. Nem szólunk egy máshoz. Itt a fővárosban meg különösen nem. És ez olyan magányossághoz vezet lassan, amely felőrölhet bennünket. Egy megállóval előbb leszáll­tam. Gyalog jöttem haza az esőben. Arra az emberre gon­doltam. akit beteggé tesz a csend. Én a lármát, a hangos beszédet nem bírom. Ki lehet vele kergetni a világból. Két­féle csend. Az egyik éltet, másik öl. Az egyik menekül a lármából, a másik menekül a csendtől, a szótlan közönytől. És nagyon sajnáltam, hogy nem jön mellettem az az em­ber onnan a villamosmegálló­ból. Szívesen elbeszélgettem volna vele. Gyarmathy Irén — Böjt 1. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 4, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Zak 3. 1—7. — ZALAEGERSZEG. Janu­ár 22-én az imahét alkalmából Fónyad Pál nagykanizsai lel­kész szolgált igehirdetéssel a gyülekezetben. — SOLTVADKERT. Január 29-én gyülekezeti est kereté­ben Blázy Lajos újpesti lel­kész igehirdetéssel és ..Evan­gélikusok a tengeren túl” című előadással szolgált a gyüleke­zetben. — CSABACSÜD. Február 1- én szeretetvendégségen Ko­vács Pál Szarvas-Ótemplomi lelkész szolgált igehirdetéssel a gyülekezetben Ézsaiás 35. fe­jezete alapján. — AMBRÓZFALVA. Febru­ár 8-án gyülekezeti szeretet- ■ vendégség keretében Zátonyi János medgyesegyházi lelkész tartott előadást és áhítatot. — GERENDÁS. Február 1- én szeretetvendégség alkalmá­ból Deme Károly kondorosi lel­kész szolgált a gyülekezetben „Az örvendező keresztyén em­ber’’ címen. — OROSHÁZA. Február 8- án szeretetvendégségen Bre- bovszky Gyula csorvási lelkész előadással szolgált. — KISKÖRÖS. Február 11- én szeretetvendégségen Mekis Ádám békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye es­perese előadással szolgált „Presbiter a családban, a gyü­lekezetben és a közéletben” címen. — CSELOVSZKY FERENC bényei lelkészt — bényei lel- készi állásában való megha­gyással — D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke megbízta a Budapesti Szlo­vákajkú Gyülekezet gondozá­sával további három évre (1978. december 31.) helyettes- lelkészi minőségben. — BÉKÉSCSABA. Február 4-én a gyülekezet férfi szere- tetvendégségén ifj. Harmati Béla teológiai előadó tartott vetftettképes előadást ,.A ke- resztyénség helyzete a 20. szá­zad utolsó negyedének kezde­tén” címen. — HARANGÖNTÉST, Javítást, szoleáltatást. le- és felszerelést, vasállványok és könnyűhúzású koronák készítését, átalakítását vállalja .Slezák László aranyko­szorús hsrangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harangöntő mester, 2162 örbottyán, Pf. 2. — LUTHER- k s b á tot szakszerűen készít Dóozi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6. — VARRÓNŐT keres a Budai Evangélikus Szeretetotthon (1029 Budapest. II. Báthori László u. 8. Telefon: 365—705) azonnali belépés­re. Nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Bér megállapodás szerint. — MÜVESZHAZASPÄR nyolc hónapos kislánya mellé segítséget keres (napi 8 órára), aki a háztar­tásban is segít. Telefon: 212—902. A LUTHFRÄNIA ÉNEK ÉS ZENEKARA március 7-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI 1 Áhítatot tart. Sorrend: Allabreve (orgona) 131. kantáta — A mélységből kiáltok hozzád e-moll prelúdium és fúga (orgona) Igehirdetés c-moll triószonáta (orgona) 1. kantáta — Tündöklő hajnali csillag Közreműködnek: Szemere Erzsébet, Fülöp Attila és Berczelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY „Segítségül hív engem, azért meghallgatom öt” (Zsolt 91, 15). VASÄRNAP. — „Aki meg akarja tartani az ő életét, el­veszíti azt, aki pedig elveszíti az ő életét énértem és az evan­géliumért, az megménti azt!” (Mk 8, 35 — Ézs 66, 22 — Mt 4, 1—11 — Zsolt 142, 2—8). Böjti heteink diakóniai iskolá­zást jelentenek. Különben ho­gyan is tudnánk végigkísérni útján a Nagy Diakónust — egészen a keresztig?! Naponta leckét kapunk. Elöljáróban a diakónia alapját kell megérte­nünk. Életre út csak halálon át visz. Az önszeretet, önbizalom, önfenntartás és önakarat osz­lopain nyugszik az önző én. Le kell rombolnunk, hogy Jézus­hoz tartozzunk és az evangé­lium mindent bennünk újjá te­gyen. Önfeladás nélkül nin­csen igazi életünk. Lehetséges a csere, mert semmiért — min­dent kapunk! HÉTFŐ. — „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól!” (Jn 17, 15 — Ézs 54, 14 — Jób 1, 6—22 — Mk 12, 1—12). A világ nem földrajzi meghatározást jelent ebben az esetben. Azt a gondolkodást és szellemiséget jelzi, amely nem vállalja a tegnapi, első diakó­niai leckénket. S ez a „világ” körülvesz bennünket és ben­nünk is jelen van. Jézus nem azért imádkozik, hogy ebből a környezetből kiszabadulhas­sunk, hanem azért, hogy áll­hatatosan megőrizzük a ke­reszt titkát! Nem mesterkélt el­különülés. hanem hűség a tő­le tanultakhoz. KEDD. — „Őbenne van bá­torságunk és szabad utunk bi­zalommal a Benne való * 1 hit által!” (Ef 3, 12 — Zsolt 24, 3—4 — Jk 1, 13—18 — Mk 12, 13—17). Harmadik leckénk: a szolgáló szeretet útja mindig szabad út. Ez a főútvonal zöld sávval. Mennyi ütközés, csaló­dás, vereség jár együtt azzal, ha más úton pergetjük marok­nyi életünket. Minden helyzet­ben járható és nagyszerű a szolgáló szeretet útja. SZERDA. — „Ti azonban vá­lasztott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok!” — (Péter 2, 9 — Zsid 4, 14—16 — Zak 8, 8 — Mk 12, 18—27). A választás mindig szolgálatra való rendezést jelent. Királyi papsággá pedig nem a kivált­ság és pozíció tesz. hanem a legnagyobb hatalomnak, az ál­dozatos szeretetnek oltári szol­gálata. Nem más kerül az ol­tárra, hanem mi magunk, fia­talságunk, erőnk, időnk, tehet­ségünk és minden kincsünk. Szent nemzetté az Istenhez va­ló visszanyert hasonlatossá­gunk formál. CSÜTÖRTÖK. — „Nem tud­játok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik az Isten or­szágát?” (1 Kor 6, 9 — Zsolt 38, 19 — Zsid 12, 1—7 — Mk 12, 28—34). Egyetlen igazságtalan­ság van s ez a szeretetlen ség. Azóta tudjuk, amióta a .ke­resztre feszített Jézusban tárta fel igazságát. Azóta mindig annak van „igaza”, aki jobban és mélyebben szeret. Ne félj tehát Isten igazságától — nem ellenedre szól, hanem éretted beszél. De te se tanúsíts más igazságót az emberekkel szem­ben, mint egyedül a szeretetet. Mással nem vagy adós. De ez­zel igen! PÉNTEK. — „Meg tudja szabadítani az Ür a kegyese­ket a kísértésből” (2 Péter 2, 9 — Zsolt 136, 23 — 1 Móz 22. 1—14 — Mk 12, 35—37). A legnagyobb érték forog min­dig a legnagyobb veszélyben, A világítótorony lábát burkol­ja az áthatolhatatlan sötétség. A megtalált főútvonalon célig kísér bennünket az elbukás veszélye. Hányszor tűnik fel úgy. hogy „nem érdemes”, bo­londságnak látszik az „ellen­szolgáltatás nélküli” szeretet gyakorlása, abszurdumnak a szeretet „határtalansága”. Na­ponta kell tudatosítanunk szí­vünkben, hogy mégis ez az igazi! SZOMBAT. — „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”. (1 Kor 13, 12 — Zsolt 145, 17 — Jel 20, 1—6 — Mk 12, 38—44). Ritkán látjuk a szeretet egyet­len „befektetését” gyümölcsö­zőnek. El van rejtve. Csak „tü­kör által” adja a bizonyossá­got. Hit nélkül nem is járható út a diakónia útja. Lehet, hogy halálunk óráján sem látunk semmit abból, hogy érdemes volt. Akkor is hihetünk benne. Hosszú távon, örök távon nyil­vánvaló lesz, hogy nem volt hiábavaló Isten szeretetének vállalása és gyakorlása életünk során! Bálik* Zoltán EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VTH„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VÍU Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 © 76.0512 Athenaeurr* Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Soproni Béla vezérigazgató HÍREK — CSORVAS. Február 15­én szeretetvendégség kereté­ben dr. Vámos József teológiai akadémiai tanár előadást tar­tott „Az örvendező keresztyén ember” címen és beszámolt finnországi útiélményeiről. — FASOR. A február 9-i bibliaórán Harkányi László tördelőszerkesztő szolgált. — DEÁK TÉR. A szuppli- káció alkalmából dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója és Szabó Lajos IV. évf. hallgató templomi igehir­detéssel szolgált. A teológusok egy-egy csoportja az otthon­igazgató vezetésével minden gyülekezeti igehirdetési al­kalmat meglátogatott és be­számolt a Teológiai Akadé­mián folyó munkáról. A gyü­lekezet ebből az alkalomból 5000,— Ft adománnyal támo­gatta a lelkészképzés ügyét. — GYULA. Február 22-én szeretetvendégséget tartottak a gyülekezetben. Dr. Szóráóy István felügyelő megnyitó szavai után Kutyej Pál békés­csabai lelkész „Hagyományok a békéscsabai gyülekezetben régen és ma” címen tartott előadást. Igehirdetéssel a gyü­lekezet lelkésze, ifj. Kendeh György, versekkel a gyüleke­zet ifjúsága szolgált. — CSESZTVE. Február 15­én istentisztelet keretében ik­tatta be Záborszky Csaba, a gyülekezet lelkésze a gyüle­kezet új gondnokát, Vrbovsz- ky Pált, az új pénztárost, Pra~ zsák Jánost és Bacsa János, Bacsa Mihály, Bajnóci JáhQS, Hrozina János, OsztroziCs Já­nos, Valent János és Valent Márton presbitereket. „Le­geltessétek az Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészke­désből, hanem készségesen”. — IPOLYVECE. A gyüleke­zet presbitériuma a püspöki körlevélben foglalt kéréssel kapcsolatban, hogy az egyház­tagok évi 200,— Ft-ot fizesse­nek önkéntes egyházfenntartói járulék címén, megállapítottá, hogy a gyülekezetben az egy főre eső adakozás évenként meghaladja az 500.— Ft-ot is. Az ipolyvecei gvülekezet jó példáját szeretettel ajánljuk a többi gyülekezet figyelmébe. HALÄLOZÄS — Balogh Károly, a csöngei gyülekezet buzgó presbitere, laounk hűséges olvasója, tü­relemmel viselt hosszú szen­vedés után 67 éves korában elhunyt. Február 8-án temet­ték el az egész gyülekezet nagy részvéte mellett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents