Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-03-07 / 10. szám

Életcéljuk: a diakónia PILISCSABAI DIAKÖNIAI OTTHONUNKAT látogatta meg D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök, Blázy Lajos országos dia­kóniai ügyvivő lelkész, Muncz Frigyes igazgató-lelkész, Kö- szeghy Tamás püspöki titkár és Kaposvári Vilmos csillaghegyi lelkész kíséretében. A püspök igehirdetését hallgatták meg az otthon dolgozói és a piliscsabai gyülekezet tagjai, majd átmen­tünk a nyugdíjas nővérek ott­honába, ahol szintén igehirde­téssel szolgált a püspök. ISTEN IGÉJÉNEK HALL­GATÁSA után megtekintettük a fejlődésben visszamaradt gyermekek otthonát, akiket egyházunk diakóniai- munká­sainak közössége gondoz. Aki ritkán jár ilyen otthonban, elő­ször megdöbben a beteg gyer­mekek láttán, de azután fel- melegszik és meghatódik, amint látja a gondozók szere- íetét. Minél több a nyomorú­ság, annál inkább van szükség a szeretetre. Vajon milyen lel­kűiét tölti el azokat, akik itt szolgálnak? Látnak-e életcélt ebben a feladatban? Áthatja-e őket szolgálatuk fontosságának tudata? A FIATAL GONDOZÓNŐK­KEL BESZÉLGETÜNK, Pet- neházi Márta két éve dolgozik itt. Mint ahogy sokan mások, ő sem tudta, hogy van ilyen intézmény, de amikor hívták, érdeklődéssel jött ide. „Talán nem is tudnék már ezek nél­kül a gyermekek nélkül lenni” — mondja. A gyermekek ra­gaszkodása megható számára. Felemelő érzésnek tartja, hogy anyák napján őket köszöntik a gyermekek, mert ők azok, akiktől a legtöbb szeretetet kapják. Vadász Olga is két éve dolgozik itt. örül, hogyha nap­ról napra felfedezhet a beteg gyermekeken valami fejlődést, Anyagi kérdéseinkre figyelünk és látja munkájának közvetlen értelmét és eredményét. Erőt ad számára a jó példa. A ve­zető nővérre mutat, amikor ezt mondja: „Piroska néni ugyan­úgy dolgozik itt, mint mi.” Tő­le és Ildikó nővértől tanulják a szolgálatot. Ezek a lányok egész fiatalon, az általános is­kola elvégzése után léptek dia­kóniai szolgálatba. DIAKÓNIAI MUNKÁSAINK MÁSIK CSOPORTJA más szakmákból és munkakörből jött ide. Az egészségügyi mun­kát hitből vállalják, a szolgáló szeretet meggyőződésével. Deli Marika előbb gyárban dolgo­zol, de vonzódott az egészség- ügyi munkához is. Kórházakat is látogatott, de igazi helyét itt találta meg. Bizonyságot tesz az Űrhöz való tartozásáról, arm teljes nyitottságot jelent az "emberek felé, a betegek felé, a dolgozók közössége felé, s miközben az egyházban dol­gozik, nyitott társadalmunk kérdései felé is. Mihály Ká- rolyné annak a példája, hogy a diakóniai szolgálatban asz- szonyok is megtalálják életcél­jukat. Szolgálata elején nehéz volt megszoknia a beteg gyer­mekeket, de ha szabadságon van, már vágyik vissza gondo­zottjaihoz, akik minden embe­ri segítséget tőle várnak. Ne­héz szolgálatához az erőt Jé­zustól kapja, őt idézi: „Aki ezek közül egyet befogad, az engem fogad be.” Idézi a sze­retet himnuszát is 1 Kor 13- ból. Bár ezek a gondozónők már mást is próbáltak, mielőtt idejöttek, de életük célját itt találták meg igazán. A TÖRZSGÁRDA jelenti természetesen az itt folyó szol­gálat szilárd bázisát. Szűcs Pi­roska vezető nővér diakóniai szolgálatának 25 éves jubileu­mát tavaly ünnepelték meg. Törékeny testben töretlen sze­retettel végzi szolgálatát. Mun­káját élethivatásnak érzi. „Nem saját elhatározásomból jöttem. De ismertem és szeret­tem az Urat, s az 0 akaratát követve álltam be ebbe a szol­gálatba. és maradok, amíg az Ür akarja.” A vezető nővér he­lyettese. Ildikó nővér, hozzá hasonlóan több mint két év­tizede áll ebben a szolgálatban. Ok jelentik itt a gondozó sze­retetet, a szakértelmet ás a Jé­zus iránti szeret étről bizonysá­got tevő hűséget. AKI ÉLETHIVATÁSÁNAK VÁLASZTOTTA a diakóniai szolgálatot, arról élete alko­nyán, késő öregségében is az evangélikus egyház gondosko­dik. A nyugdíjas nővérek ott­honában 11 idős nővér él. Van, aki 1924-ben kezdte szolgála­tát. Több mint fél évszázados diakóniai múlt áll egyik-másik mögött. Aki élethivatás-sze- rűen vállalja a diakóniai szol­gálatot. az az ő példájukról ol­vashatja le, hogy a „lelki édes­anyának”, az evangélikus egy­háznak a gondoskodása velük van utolsó órájukig. PILISCSABAI OTTHO­NUNK FEJLESZTÉSE egyházi vezetőségünk célkitűzései kö­zött szerepel. Ez is azt tükrözi, hogy a diakónia ügye messzi­re tekintő tervek nyomán fej­lődik és kiszélesedik ez a szol­gálat. Blázy Lajős országos diakóniai ügyvivő lelkész és Muncz Frigyes, aki a Budai Szeretetotthonok kombinátjá­nak igazgató lelkésze, már ke­resik, hogyan lehet kivitelezni egyházi vezetőségünk terveit, hogyan lehet bővíteni az ott­hont, gondoskodni új nővér- szállásról. Ezek a célok egybe­esnek társadalmunk célkitűzé­seivel is, megvalósításukat tá­mogatja az Egészségügyi Mi­nisztérium is. A NAP LEGMÉLYEBB BE­NYOMÁSA az volt, hogy olyan testvéreket láttunk, akiknek életcéljuk a diakóniai szolgá­lat. Ahogyan a fejlődésben visszamaradt gyermekekkel foglalkoznak, rajtuk segítenek, szolgálatukon tükröződik vala­mi Jézusnak, a szolgáló Úr­nak, a mozdulatából, aki a be­tegek és bajba jutottak fölé hajolt, hogy átadja nekik Isten gondoskodását. Vannak ilyen testvéreink! O. M. Csanádi Imre: TÉLVÉGI CSATANGOLÓ Sárgul a fürt a füzeken, mozdul a jég a vizeken; bilincset kikre fagy rakott, szaladnak cseri es patakok Jó illatát tavasz kínálja , kijöttem a Kálváriára. Bármerre fordulok, a táj ezer új formát variál. Szunnyad az erdő, merő rozsda, köntösre vágyik, zöldhabosra; kendőzné hidegszítta-kékes északi fonákját a Vértes. Ébredez lenn a tél után hatszáz házacska. Pusztavám; zártan, zsúfoltan, németmódra néz a Kereszten Haldoklóra. Nem a halált, nem" kínzatást — vár itt minden föltámadást; alvó bokrok rügyeiben húsvét barkája nem pihen. Kálvárián, élő vigaszra, tekintsek azért a tavaszra; hamar a lágyult ég alatt patak is, kedv is megszalad. Az „Ördögök szekerén” című kötetből, 1963, Az adományok Ebben a cikkben elsősorban nem azt a kérdést, vetjük föl, hogy miből, hanem hogyan? Furcsa, de így van, nem költ­ségvetési tételek statisztikai adataival akarunk most össz­képet nyújtani, következtetése, két levonni, hanem mindezek­nél sokkal többre utalni, ami­kor azokról az összegekről van szó, melyeket hittestvéreink az egyházfenntartási járulékon és perselypénzen felül, külön­böző célokra adnak. AZ ADOMÁNY — MEG­NYILVÁNULÁS! Bizonyságte­vés, sőt hitvallás. Arról állít elénk képet, aki ad. Most nem összegszerűségről akarunk el­sősorban írni, hanem ennek a hitvallásnak, bizonyságtétel, nek a hogyanjáról. Az adomány nem azonos az­zal az összeggel, amit csak „odalöknek”. Nem azonos a há­ború körüli időben útszéli sze. gény sapkájába „lökött” ala­mizsnával. Csak annyi, ami és amennyi a kezeügyébe került. Az adomány tudatos cseleke­det. Tudom, hogy mennyit aka­rok adni és miért? Nem vélet­len megmozdulás, illetve ax- ció. De nem azonos a „nem kérek vissza” vagy a „többi marad” felkiáltás cselekedeté- V0I sem. NÉVTELENÜL. írhattam volna kérdőjellel is, mert ez izgalmas részlete az adomá­nyozás gyakorlatának. Hadd kérdezzek vissza: kinek a di­csőségére történik ez a csele­kedet? Teszem ezt a magam, vagy az Isten dicsőségére? Nem ma vetődik fel ez először, Jézus gyakorlatában is előfor. dúlt. Jézus sohasem a névte­lenségre akart tanítani, hanem Isten dicsőségének a szem előtt tartására. OK. Ezen indító okot értek, ami nem külső, hanem ami el­indít bennem egy folyamatot. Pl. amit egy temetés, kereszte­lő, vagy egy esküvő alkalmá­val tapasztaltak. Erzik-e az érintettek, hogy mindezek nemcsak egy család alkalmai, hanem egy gyülekezeté is. Minden egyházi alkalom pró­baköve annak is, hogy egy kö­zösség mennyire tud együtt örülni, együtt bánkódni és egvütt segíteni azon. akinek ezek az események életbevá­góvá lettek. Az így megtapasz­talt közösséget az ember nem­csak igényli, hanem később tá­mogatja is. Hányszor „veszí­tettünk” úgy tagokat, hogy J képtelenek voltunk adni ab­ból, amit Jézustól az igében és szentségekben szeretetből, vi­gasztalásból, mellénkáüásból, biztatásból kaptunk és mint gyülekezet, tovább kellett vol­na adnunk. TÁJÉKOZTATÁS. Vannak olyan áldozatvállalók, akikóí- talában adnak a' gyülekezet jgvára. De vannak adakozóink között olyan típusok is, akik azt is tudni akarják — ponto­san — hogy most mire adnak? És akkor hoznak komoly ál­dozatot, ha megértették, hogy most mire van szüksége a gyü­lekezetnek, vagy az Országos Egyháznak! Nemcsak nagy gyülekezetekben találkozha­tunk az adakozás szép példái­val. Kis gyülekezetek szégyení- tették meg és szégyenítik meg sokszor a nagyot ma is a cél­adományok terén. Harang-, orgonavásárlás, kü­lönböző egyházi épületek épí­tése, azok renoválása — az együttérzés kifejező eszközei. Sok gyülekezetben a régi tem­plomok és lelkészlakások kövei prédikálnak ezekről. Ezek a régi épületek hirdetik az épít­tetők áldozatát és szívét. Ma, sokszor vádolnak is ezek a kö­vek. Minden malter és vako­lat nélküli kő és tégla vádol. Vádolja azt a gyülekezetei, ameiy „jól érzi magát kiöltöz- ve” a csupaszodó falak között és a harisnyát szaggató, szál- kás padokon. Hála Isten, egy­re kevesebb ilyen vádoló fel­kiáltójellel találkozunk egyhá­zunkban. INDÍTÁST KAPNI VI. SZONT NEMCSAK SZÓBÓL LEHET. Indítást kapni nem­csak a tragédiákon keresztül lehet. Adományt az ad, aki nemcsak lát, hanem meglát. Az adomány nem „hálapénz” egy igehirdetésért, egy vigasz­talásért, egy látogatásért. Az adomány önkéntes megnyil­vánulás valamire. Adomány­nak azt érzem, amire „magá­tól” jön az ember, azaz önkén­tes és felette van az egyház­fenntartói járuléknak. Ahhoz, hogy valaki ado­mányt juttasson el gyülekeze­téhez. ahhoz nem vagyon kell. Annak „telik” adományra, akinek szíve és szeme van. át­érd és meglátja, hogy mire kell adni. Káposzta Lajos Renner Jánosra emlékezünk Egykori tanítványainak, munkatársainak, barátainak népes tömege búcsúzott dr. Renner Jánostól, a Farkasréti temetőben. Az egész élete so­rán rendkívül szerény, halk szavú, de a tudás emberileg legmagasabb fokán járó em­ber 87 éves korában indult el közülünk. Sopronban született és tanult, majd az egyetemet Budapesten végezte, ahol Eöt­vös Loránd tanítványa és mun­katársa lett. Rövid ideig Lip- tószentmiklóson volt tanár, majd Budapestre került, ahol a nagy hírű fasori evangélikus gimnáziumnak fénykorában volt közszeretetben álló tanára három évtizedig, benne öt éven át igazgatója. Tudományos pályafutása ma­gasan ívelt. Számos tanul­mányt írt. Kossuth-díjat ka­pott, majd c. egyetemi tanári címmel tüntették ki. A mű­szaki tudományok doktora, a Geofizikai Intézet igazgatója volt, s a Magyar Geofizikus sok Egyesületének társelnöke és tiszteletbeli tagja. Számos magas állami és tudományos kitüntetés birtokosa. Nemzet­közi viszonylatban is töretle­nül megbecsült szaktekintély. Hálát adunk Istennek, hogy egyházunk hűséges tagjaként őt nekünk adta, amíg közöt­tünk élt. Szelíd szeretetére, biztos bölcsességére mindig számítanunk lehetett. 59 évig tartott boldog házaséletére Lestinben indult, artikulárts helyről, Thököly templomá­ból. Tanítványai, pályatársai áldó emlékezéssel tekintenek vissza életére és szolgálatára. Egykori tanítványa sírjánál megrendültén búcsúzott tőle, s jellemezte e szavakkal: Ren­ner János nemcsak a szemével látott, hanem a szívével is. K. E. Hetven éves lelkészek köszöntése Hetvenedik születésnapjuk alkalmából köszöntötte D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egy­házkerület püspöke Dan­hauser László bakonycsernyei, Gerhát Sándor galgagutai lel­készeket és Halász Béla ny. pápai lelkészt, a Veszprémi Egyházmegye volt esperesét és életükre Isten további gaz­dag áldását kérte. ÖNÁLLÓ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ PÁPUA—ÜJGUINEÁB AN 1886-ban érkeztek az első evangéliusok Neuendettelsau- ból Űjguineába. Ezt a kilenc­venéves évfordulót, valamint az önállósulást ünnepelte ez év januárjában az ottani evan­gélikus egyház Asarokában tartott zsinata. Mivel a parla­mentben törvényjavaslatot nyújtottak be a külföldi misz- sziók megszüntetésére, vége lett a legnagyobb méretű evangélikus missziói vállalko­zásnak, de létrejött a 400 000 lelket számláló új, önálló evangélikus egyház, amely a Lutheránus Világszövetségbe is be kíván lépni. Owi) Dr. Lékai László esztergomi érsek ünnepélyes székfoglalója Mint már közöltük Vl. Pál pápa dr. Lékai László püspököt nevezte ki esztergomi érsekké. Az érsek-prímás ünnepélyes székfoglalója február 24-én volt az esztergomi főszékesegyház­ban. A Bazilikát zsúfolásig megtöltötte az egybegyűltek serege. Jelen volt a magyarországi római katolikus egyház .valameny- nyi püspöke, főpapja, az esztergomi föegyházmegye lelkészei. A vendégek sorában jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Kiss István, a Komárom megyei Tanács V. B. elnöke, Havas Miklós, a Komárom me­gyei Hazafias Népfront főtitkára. Az ünnepélyes székfoglalóra meghívást kaptak a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának tagegyházai. Részt vett az ünnepélyen D. dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke, D. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, Palotay Sándor, a Szabad- egyházak Tanácsának elnöke, dr. Berki Feriz, a magyar orto­dox egyház esperese és dr. Ferencz József, az unitárius egyház püspöke. Dr. Lókai László érsek-prímás prédikációjában elmondotta, hogy szeretne papjainak és híveinek atyja lenni, aki segíti és tanácsolja őket. Kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy á világnézeti különbözőségek fenntartása mellett a hívőknek és nem hívőknek együtt kell fáradozniuk társadalmunk építésé­ben. amely az elmúlt 30 esztendőben jelentős fejlődésen ment át.. Kifejezte készségét az együttműködésre az ökumenikus Ta­nács tagegyházaival. Kiemelte, hogy nagyra értékeli a protes­táns egyházakban, hogy azok a Szentírást a középpontba helye­zik, az úrvacsorának és keresztségnek nagy jelentőséget adnak. Mindez összeköti a keresztyén hívőket. Az ünnepélyes székfoglaló után az új érsek-prímás fogadást adott az érseki székházban. Ez alkalommal elsőnek dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek, pápai trónálló köszöntötte az új érseket. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke államunk nevében szólt, majd D. dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács tagegyházainak nevében üdvözölte dr. Lé­kai László érsek-prímást. Az alábbiakban közöljük D. dr. Bartha Tibor püspök köszöntő szavait: A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tag­egyházai és a Tanácshoz kö­zei álló hivő közösségek ne­vében és megbízásából az esz­tergomi érseki székbe történt beiktatása alkalmával Meny- nyei Atyánk áldását kérem életére és felelősségteljes szol­gálatára. A testvéri szívvel kibocsá­tott és elfogadott meghívás, amely bennünket a mai fel­emelő ünnepség résztvevőivé tett, bizonysága annak, hogy Isten élő Lelke újulást mun­kál a magyarhoni egyházak egymáshoz való viszonyában éppen úgy, mint az ökumené egyházainak világában. ökumenikus Tanácsunk tag­egyházai háládatosan figyel­nek a Lélek munkájára és cselekvőén részt vesznek az ökumenikus mozgalomban, amely az egység titkát, kiáb- rázolódásának lehetőségeit ku­tatja. A kijelentés szerint a Krisztus-hívők egysége a Fő­ben, az Űrban adott tény. E tényből kell megközelítenünk és teológiailag feldolgoznunk a Krisztus egyházait elválasz­tó különbözőségeket annak a paradoxnak tűnő célkitűzés­nek az érdekében, amelyet így definiálhatunk: egység a különbözőségekben. Ilyen ér­telmű fáradozásaink gyümöl­cseiről szeretnék néhány szót szólni. Mindenekelőtt felismertük, hogy a különbözőségekben megélt egység FELTÉTELE a hitvallásokban, hagyományok­ban, kegyességi formákban jelentkező — történelmi, tár­sadalmi, kulturális és etnikai motívumokkal is átszőtt — különbözőségek kölcsönös tisz­teletben tartása. Ugyanakkor ez egység PA­RANCSA az egymás iránt való szeretet gyakorlása, amelyre maga az egyház Ura inti tanítványait. Azt tapasz­taljuk. hogy ez a parancs — novum mandatum — végre­hajtható: a versengés és gyű­lölködés indulatainak helyét elfoglalhatta az egymást meg­becsülő szeretet. végül a különbözőségekben mesélt eevsés SÜRGETŐ KÖ­VETELMÉNYÉNEK tudiuk. hogy Krisztus egyházai támo­gassák egymást a megújulás útián való előrehaladásban, az Ür teljesebb megismerésében és hivatásuk betöltésiben. Ezt a hivatást a tettes Szentírás alaoián ügy értiük. mint a Krisztusban szerzett váltség evangéliumáról való bizonv- ságtételt. Hisszük, hogy ez a bi- zonvsáetétel a hivő népnek, amely Krisztusról nevezi ma­gát, közös, sürgető feladata; caritas Christi urget nos. Korunkban ennek a bizony­ságtételnek különösen hang­súlyos mozzanata lett az em­berszeretet bibliai parancsá­nak betöltése. Ez érthető, hi­szen a következő emberöltő­ben az egy vérből teremtett emberi nemzetség földi sorsa dől el. Az elmúlt évtizedek során a társadalmi felelősség vonat­kozásában különösen is meg­telt szívünk a különbözősé­gekben megélt egység boldog élményével. A magyar nem­zetnek a haza javát szolgáló szövetségében, a Hazafias Népfront körében találkoz­tunk igazán egymással, ahol egymást segítve találtuk meg helyünket a magyar társa­dalomban. Ügyannyira, hogy ma a magyarországi rómáf; katolikus, protestáns és .ortho­dox egyházak, valamint más hivő közösségek egyenlő sze­retettel és hűséggel vesznek részt a magyar nép magasztos célkitűzéseinek megvalósításá­ban. A nemzetközi egyházi és társadalmi élet jelentős fóru­main (a Keresztyén Békekon- rerencla, az Európai Katoliku­sok Konferenciája, a Béke-vi- lágtanács, az európai népek megbékélésén fáradozó Brüsz- szel Fórum, a Békeszerető Erők Moszkvai Kongresszusa körében) a legteljesebb együttműködés tanúi lehet­tünk. Krisztus egyházaiban az ember ügyében való állásfog­lalás korunkban új ellentétek forrásává lett. A nemzetközi egyházi élet területén súlyo­san ütközik a nyomor és pusz­tulás ellen küzdő erőkkel kö­zösséget vállalni kész keresz­tyén állásfoglalás azzal a konzervatív szemlélettel; amely immár tarthatatlanná vált társadalmi, gazdasági struktúrákhoz kötődött. Eb­ben a küzdelemben — amely az emberiség sorsának alaku­lásával szorosan összefügg —, egyházaink közös bizonyság- tételének. a különbözőségek­ben megélt egységének rend­kívüli ielentősége van. E közös bizonyságtétel ál­dásaira tekintve fejezem ki a.zt a reménységünket, hogy Főtisztelendőséged főoásztori működésének időszakában — amelynek esztendeit sokasítsa meg a Kegyelem —. tovább mélyüljenek egyházaink — fentiek szerint értelmezett és óhaitott — ökumenikus kap­csolatai hazánk és az emberi­ség javára és Isten dicsősé­gére. ID. MARTIN LUTHER KING NYUGALOMBA VONULT Miután 44 évig szolgált az atlantai Ebenezer-gyülekezet baptista lelkészeként, id. Mar­tin Luther King 75 éves korá­ban nyugalomba vonult. Utol­só prédikációiában megemlé­kezett két fiáról. Dr. Martin Luther King lelkészről, az 1968-ban meggyilkolt polgár­jogi vezetőről és a nem sokkal később halálos balesetet szen­vedett A. D. William King lelkészről, valamint saját fele­ségéről. aki 1974. június 30-án a templomban merénylet ál­dozata lett. King lelkész a prédikációban bizonyságot tett a hitnek arról az erejéről és vigasztalásáról, mely éppen a szenvedésben mutatkozik meg. I

Next

/
Thumbnails
Contents