Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-26 / 52. szám

A gyülekezet karácsonya Karácsony est« templomok fe­lé sietnek az emberek. A gyüle­kezet nagy családjának karácso­nyára igyekeznek, örvendezve magasztalni a világ Megváltóját, akiben testet öltött az isteni sze­retet. A GYÜLEKEZET KARÁCSO­NYÁT AZ ÉRTÜNK ÉS' KÖZÖT­TÜNK MEGJELENT KRISZTUS készítette el. A karácsonyi gyüle­kezet nemcsak megemlékezik Jé­zus földre jöttéről. Találkozik is a történelemben járó és ma is értünk és javunkra munkálkodó Jézus Krisztussal. A gyülekezet karácsonyát Jézus jelenléte ^zen- teli meg. Isten ezen a karácso­nyon is azért hívogat a gyüleke­zetbe, mert találkozni akar ve­lünk, szeretett gyermekeivel. Ahogyan egy édesanya hazavár­ja gyermekeit, úgy várja minden gyermekét haza karácsonykor az Isten. Hogy együtt örüljön az ör- vendezőkkel. Könnyet töröljön könnyezők szeméről. Bűnbocsátó szeretettel magához öleljen bű­nösöket. Társként szegődjék a társtalanok mellé. Hordozza be­tegek betegségét. Bőséges szere- tetével megajándékozza azokat, akik koldusai a szeretetnek, a szeretet ünnepén is. A GYÜLEKEZET A TÖRTÉ­NELEMBEN MUNKÁLKODÓ JÉZUS KRISZTUS karácsonyi embereket formál. Akik Jézus megváltó, könyörülő és munkál­kodó szeretetét ismerve remény­séggel néznek az emberre és vi­lágunkra. Arra az emberre, aki­hez Krisztusban segítő szeretet­tel hajolt az Isten. A bűn ron­tását karácsonykor is érezzük. Sokan csüggedten és lemondóan mondják: gonosz az ember. S a három szó mögött sokszor meny­nyi felgyülemlett fájdalom, csaló­dás, kudarc húzódik meg. Mert valóban: gonosz az ember, aki háborút robbant ki; amely özve­gyeket és árvákat hagy maga után. önzőn saját boldogságukat, keresik sokan, s boldogságot ke­reső igyekezetükben tönkreteszik mások boldogságát. A gyülekezet karácsonya az Istennel és feleba­ráttal megbékélés helye. A szere­tet közösségére találás helye. A megbocsátás helye: Az a hely. ohnnan elindulunk szeretettel szolgálni a családba, társadalom­ba, a világba. AZÉRT VAN A GYÜLEKE­ZETNEK KARÁCSONYA, mert Krisztusban Isten szeretete tes­tet öltött, valósággá lett. Az an­gyalok ugyan meghirdették ka­rácsony örömét, mégis a házas­sá,gtörő asszony akkor élte át Is­ten szeretetét amikor az életet jelentő mondat hangzott Krisztus a lkán: Én sem vádollak téged. Az, akinek senkije n«m volt a bethesdai tónál, akkor örvende­zett igazán, amikor Jézus segít­ségét is megtapasztalta. A gyü­lekezet karácsonya sivár, ha nem indulnak el onnan olyan embe­rek. akiket betölt a krisztusi in­dulat. Segíteni a segítségre szoru­lón. Munkálkodni azért, hogy vi­lágunk minden betegsége gyó­gyuljon. A gyülekezet karácso­nyán nem kapott semmit az, aki nem veszi észre a szomszédságá­ban élő öregembert, aki nem tud­ja karácsony ünnepére a pincé­ből felcipelni a tüzelőt. Nem lát­ja meg azt, aki nem oszthatja meg karácsonyi örömét senkivel. Nem veszi észre azt akinek nincs karácsonya. A gyülekezet karácsonyán a Krisztussal meggazdagodott em­ber másoknak is karácsonyt ké­szít. Öröméből jut annak, aki­nek senki nem' ajándékozott örö­möt karácsony estéjén sem. Gondol azokra, akik nincsenek a gyülekezet közösségében beteg­ség vagy öregség miatt. A gyüle­kezet karácsonya kiterjed azok­ra is, akiknek fülében hazánk­tól távol elevenednek meg kis faluk vagy nagy városok ha­rangjainak karácsonyi istentisz­teletre hívó hangjai. A GYÜLEKEZET KÖZÖSSÉ­GÉBEN KARÁCSONYKOR ÁT­ÉLJÜK Isten önfeláldozó szere- tetének csodáját. A Krisztus ön­feláldozó szeretetéből élő emberek megtanulnak önzetlenül élni má­sok javára és szolgálatára. A gyülekezet, karácsonyán a Krisz­tussal gazdagon megajándékozot­tak életüket, munkájukat, szol­gálatukat és szeretet ükét mások­nak ajándékozzák szeretettel, sze-! retetből. A gyülekezet karácsonya arról a Jézus Krisztusról tanúskodik, aki nem csupán a világ terem­tője és a természet törvényeinek alkotója, hanem olyan Isten, aki az emberek életének és javainak, jelenének és jövőjének is gond­ját viseli. A gyülekezet karácso­nyán Isten szeretetének titkát azok értették meg, akik egy éle­ten át szívükben hordozzák az emberi élet legnagyszerűbb tu­lajdonságát, a melegszívű, együtt­érző és együtt munkálkodó szere- tetet a felebarátok, a mellénk rendelt emberek, emberiség iránt. Azt a szeretetek amelyik másoknak jó. Együtt örül az örü- lökkel, hordozza az erőteleneket, segít és vigasztal. A GYÜLEKEZET KARÁCSO­NYÁN JÖJJETEK, zendüljön aj­kunkon az Istent magasztalás: Áldott az Isten, aki Jézus Krisz­tusban meglátogatta és megvál­totta népét. Áldott az Isten, aki Jézus Krisztusban éltető szere­tetted hajolt a világhoz az első karácsony éjszakáján. Áldott az Isten, aki ma is minden embert szeretetévej fog körül. Dr. Nagy István ÖRVENDJETEK! Régi cseh karácsonyi ének Jöjjetek, pásztorok, jöjjetek már! Jászolán Betlehem gyermeke vár! Krisztus, az Ür az! Mária szülte! Üdvpzítőnek Úristen küldte! örvendjetek! Ámulva hallottunk angyali hírt. Menjünk el mindriyájan Betlehemig! És amit láttunk, hirdessük fennen! Énekünk róla ujjongva zengjen! Halleluja! Földiek szíve ma égi hírt hall. Zendül az örvendő angyali dal: Glória szálljon Isten nevére! Békétlen földre áradjon béke, jóakarat! Németből ford. Túrmezel Erzsébet Az egyesült államokbeli pro­testáns egyházak Nemzeti Tanác­csá (NCC) meghívására novem­ber hónapban háromhetes láto­gatást tett az USA-ban az NDK- beli Protestáns Egyházak Veze­tőségének küldöttsége. A négy­Karácsony ünnepének igéje Üdvünkre jött Mikeás 5, 2—5a Karácsony ünnepén nagy kísértés, hogy csak a gyermek Jézusra nézzen szemünk, és az ünnep hangulatába elmerülve a kisded szüle­tésének külső körülményeit lássuk csupán. így köti le könnyen tel­jesen figyelmünket az ö származásának titka akkor is, mikor ezt a próféciát halljuk. Pedig a próféta többről beszél. Nemcsak az eljöven­dő Messiás származásáról és személyéről, hanem legfőképpen arról, hogy miért jön, mit valósít meg, mit jelent eljövetele és uralkodása. Karácsony titka nem akkor tárul ki előttünk teljesen, ha születésének körülményeit és titkát próbáljuk megérteni és felfogni, hanem akkor, ha azt értjük meg, miért jött ó. Mikeás próféciájának fényében ezért ma erre a kérdésre keressük a választ. FELELETE TÖMÖREN ÍGY HANGZIK: AMIT Ö MEGVALÓSÍT, AZ A BÉKESSÉG LESZ. Egy szenvedéssel terhes korban, háborúk pusztító dúlása közben és után, a testvérország elfoglalásáról s népé­nek deportálásáról szóló hírek közben, olyan időben, mikor már ma­ga Jeruzsálem is ostrom alá volt véve, mikor pillanatnyi biztonság nem volt Izrael földjén, mindenki megértette, mit is jelent a béke, a legfőbb jó, amit a Messiás hoz eljövetelével. Az angyalok dicséreté­ben, később a karácsonyi éjszakában ugyanez a szó csendül fel: „és a földön békesség.. Mielőtt arra gondolnánk, mi is az a lelki békesség, amit ö hozott ne­künk, próbáljuk megérteni ennek a szónak egyszerű alapjelentését: megszűnik az ellenségeskedés ember és ember között. Helyébe nyuga­lom, megértés, sőt szeretet lép. A béke a gyűlölet, harag, irigység, vi­szálykodás megszűnését jelenti embertársamhoz való viszonyomban, elnyomás, kizsákmányolás, leigázás, fegyverropogás és csörtetés meg­szűnését /népek, nemzetek életében. ‘Nekünk, a Benne hívőknek, le kell vonnunk a következményeit en­nek nem egy napra, egyetlen ünnepi „karácsonyi fegyvernyugvásra”, vagy hangulatos békülékenységi gesztusra a felebarát felé, hanem mindenkorra végérvényesen: mi a békességet hozó Krisztus követői vagyunk. Karácsony, a béke és szeretet ünnepe, nem egy alkalmi fel­lángolást kell, hogy jelentsen, hanem egész életre való feladatot és célt. A PRÓFÉTA AJKÁN AZONBAN EZ A SZÓ „BÉKESSÉG” mást is jelent. Az Isten hatalma, dicsősége alatt való életet. Ezt szemlélteti a pásztor képe, aki az Ö erejével és fenséges nevével legelteti nyá­ját. Azt a, békességet, amely azáltal jön létre, hogy Isten megbocsát és megkönyörül népén, újra kegyelmébe fogadja. A Megváltó azért Isten és ember viszonyában is a megbékélést hozza. Nem úgy, mint­ha két egyenrangú fél kötne közbenjárása nyomán fegyverszünetet, hanem úgy, hogy általa nyertünk bocsánatot, irgalmat és kegyelmet, és ezért az Ő pásztorlása alatt élhetünk Isten dicsőségének közelsé­gében és fényében. Nem véletlenül fordítja így egy bibliafordítás ezt a végső kicsengésben summázó mondatot: Ez lesz az üdv! Így ragyog fel már karácsonykor a Megváltó születésében az örök üdv, mely be­teljesedést majd akkor nyer, mikor a végnél teljessé lesz Isten hatal­ma alatt való és közelségében való életünk. Ezért a próféta igéje fel­hívás, melyet Luther énekének szavaival így tolmácsolhatunk: „Nyílj meg szívem, s fogadd be őt..., ki e világ üdvére jött!” ÍGY LESZ ö A MI BÉKESSÉGÜNK. Az, akinek személye és szár­mazása magán hordja az emberi és isteni kettősséget, véghez viszi Isten örök üdvtervét. Nemcsak Juda és Izrael határain belül, hanem „a föld határáig” felhozza ezt a békességet és üdvöt. Mert származá­sa és személye egyrészt egészen emberi, hiszen helyileg, földrajzilag meghatározható, nemzetségiig Dávidig kimutatható, másrészt egészen isteni, hiszen egész az ősidő rejtélyes homályába nyúlik. Ahogyan János evangélista mondja: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige.” Vagy Pál szavaival: „ö a láthatatlan Isten képe, a teremtmények között az elsőszülött.” Ö békességünk nekünk is. Ezért nem szűnhet meg ajkunkon az Ö dicsérete és imádata örök­ké, de ezért tárul ki és nyílik meg szívünk az egész világ felé is, hi­szen az üdvösség teljessége az egész világ, minden ember számára felkínált ígéret. Örököstársak vagyunk mind a Krisztusban, aki üd­vünkre jött. Bánfi Béla IMÁDKOZZUNK! Mindenható Isten, Mennyei Atyánk, áldunk, hogy Jézus Krisztus­ban valóra váltottad és beteljesítetted ígéreteidet, melyet prófétáid ajka által hirdettettél. Áldunk, hogy az örök Ige emberi testet öltött a mi üdvösségünkre. Áldunk, hogy Benne megkönyörültél a világon, s megbékéltetted magaddal az embert. Engedd, hogy lehessünk mi is a békesség követeivé és szerzőivé ezen a világon, s ne némuljon el aj­kunkon soha az értünk született Megváltó dicsérete, míg majd angya­li seregeiddel áldhatunk örök országodban. Ámen. Miről prédikáltak őseink karácsonykor? Augustinus „Jézus Krisztus az égnek és Földnek teremtője s az ég alatt, a Földön születik. Kimondhatat­lanul bölcs s bölcsen gyermek. Betölti a világot s jászolban fek­szik. Kormányozza a csillagokat s anyja emlőjét szopja. Oly nagy Isten formájában s oly kicsi a szolga formájában, hogy e ki­csinységgel nem csökken nagysá­ga s nagysága által nem szűnik meg kicsiny lenni.”' „Gyermek született nékünk! Immánuelnek hívják Gábriel hír­adása szerint. Velünk az Isten — ujjongjon hát a világ, amelynek megváltására jött az Aki által lett a világ. Mária teremtője — de Máriától született; Dávid fia — de Dávid ura; Ábrahám utó­da, de Ábrahám előtt volt; a Föld terem tője, de a Földön született; az ég teremtője — de az .ég alatt született; Ö az a nap, Akit Isten alkotott s a mi szívünk napja, maga az Ür. Járjunk az Ö fé­nyességében! Ujjongjunk és ör­vendezzünk Benne.” (187. beszéd) Luther „Senk^ sem sejtette, mit művel Isten az istállóban. Csak egy sze­gény asszonyt látunk: a názáreti Máriát. Rá se hederít senki, hi­szen a város legjelentéktelenebb alakja. Senki sem tud a nagy cso­dáról, amit hordoz. Ó maga is csendesen hallgat. Mindenkinél kisebbnek tudja magát. Ügy indul útnak férjével, Józseffel, hogy sem szolgájuk, sem szolgálólá­nyuk. Maguk az úr meg szolga, házukat sincs kire hagyniok. Lám milyen kivetettek, mikor Bethle­hem be érnek! Takarodniok kell mindenünnen, míg végül az istál­lóba szorulnak közö6 szállásra, közös asztalra, közös szalmára a barmokkal. Ugyanakkor hány gonosz ült fennhéjázva fényes szállodában, tisztelt uraságként. Senki sem sejtette, mit művel Is­ten az istállóban. A nagy paloták pompás termeit elkerüli, ehet­ihat ugyan ott a duhaj jókedv, az igazi vígasság, az igazi kincs rejt­ve marad előtte.” „Nektek — ezen a kicsiny szócskán ujjonganunk kellene. Nem holmi fatuskónak vagy kö­veknek mondja ezt az angyal, ha­nem az embereknek. Nem is csu­pán egy-kettőnek, hanem az egész népnek. Mit kezdjünk hát vele? Kételkedjünk továbbra is az Isten kegyelmében? Mondo­gassuk, hogy Péter és Pál örül­het a Megtartónak, de nekem szegény bűnösnek nincs jogom e drága kincshez? De ha nem a tiéd, akkor kié? Talán bizony a ludak, récék, tehenek kedvéért jött a Jézus Krisztus? Nézz csak Rá! Ha valami más teremtmé­nyen akart volna segíteni, annak képében jött volna el. Ö azonban emberré lett.” „E világ a pénznek, hatalom­nak, dicsőségnek örül, a megszo­morodott 6zív azonban nem vá­gyik másra, mint békességre és vigasztalásra. Azért jött a Krisz­tus emberként a Földre, hogy nagy örömötök legyen Benne. Ha Krisztust helyesen akarod értel­mezni és igaz valójában leírni, akkor figyelned kell arra, mit mond az angyal. Szerinte Krisz­tus egyenlő nagy örömmel. Krisz­tus — nagy öröm. Ne tágíts ez ige mellől, mert ebben erő van!” Bornemisza Péter „Ezért is jelent meg a pászto­roknak, ezzel is ezt akarta jelen­teni, hogy ő pásztorságra jött ez világra, ki bennünket úgy legel­tessen, tartson és ótalmazzon, mint a pásztor az ő szegény egyigyü juhocskáit. Azért nagy isteni bölcsességből lőtt ez, hogy a pásztor Krisztus előszer a pász­torembereknek jelent meg, mint­ha pajtársságát ajánlotta volna nekik.” „Miért nem az gazdagoknak, hanem a szegén pásztoroknak je­lenék meg az angyal? Ennek az az oka, mert a gazdag népeknek semmi'kedvek nem vala a Krisz­tushoz. Kik nem hogy óhajtanák és kívánnák Ötét, de sőt midőn hallják is, mint midőn a mágiku­sok kezdek hirdetni, ottan meg- háborodának és húsúiénak miat­ta ... Azért mondja szent Pál Is, hogy az Isten nem sok testi* böl­cset hatalmast és nemeset, hanem ez világnak balgataguit, erőtlenít és nemtelenít választotta az ő nagy dolgainak cselekedeteire, értésére és beszélésére. Ezért, hogy senki ne dicsekednék ő előt­te önmagában." (Posztillák) NDK EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG AZ USA-BAN tagú delegációt D. Albrecht Schönherr püspök, a konferencia elnöke vezette. A látogatás vi­szonzása volt annak az NCC-de­legáció NDK-belj útjának, amelyre 1975 tavaszán került sor. (ena)

Next

/
Thumbnails
Contents