Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-26 / 52. szám

„Szegények királya lettél” A „Betlehemi Királyok” egyi­ke szól így a kisded Jézushoz József Attila versében: „Ügy hallottuk, megszülettél, szegé­nyek királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország!” És aki csak ismeri az evangéliumokat, érzi, milyen, jól eltalálta a költő azt, amit az evangélisták Jézus emberré léte­iéről és az emberekhez való vi­szonyáról közölni akartak. Mi­lyen jól látta, hogy karácsony történetének ez a titka: az „üd­vösség”, az „égi ország”, az Ür „szegénnyé” lett, hogy szolgál­jon az embereknek. AZ evangélisták arról tanús­kodnak, hogy Jézust javarészt egyszerű, szegény emberek vet­ték körül. A legtöbb történet ezeknek a szegény embereknek egyszerű története, és kitűnik, hogy Jézust legjobban ezek az egyszerű emberek értették meg; elsősorban ők fogták fel az evan­gélium örömhírét. MERT AZ EVANGÉLIUM NEM CSUPÁN PRÉDIKÁCIÓ­BÓL ÁLLOTT. Jézus mindig se­gített az embereken; Meggyógyí­totta a betegeket, új élet lehető­ségét nyitotta meg azok előtt, akik betegségük, nyomorúságuk miatt lettek szegénnyé, munka- képtelenné. Kenyeret adott az éhezőknek. Visszaadta emberi méltóságukat azoknak, akik az akkori társadalom megvetettjei, elnyomottal voltak. Megvigasz­talta a szomorkodókat, remény­séget adott azoknak, akik elha- gyatottságukban már értelmet­lennek tartották életüket. Ezért van az, hogy az evangéliumot el­sősorban mindig is azok értették meg. akik hasonlóan egyszerű, szegény emberek voltak. MÉGSEM CSAK ERRE KELL GONDOLNUNK, amikor azt mondjuk karácsonykor Jézus­nak: szegények sirálya lettél. A régi Izráelben, legalábbis a pró­féták óta, volt a ,.szegények” ki­fejezésnek egy másik értelme: azoknak a gyülekezete, akik re­ménykedve várták Isten országá­nak és a Messiásnak az eljövete­lét. Jézus köré is ilyenek gyűltek össze: a betlehemi pásztorok, Simeon és Anna, a tizenkét ta­nítvány meg a sokaság”. Jézus maga beszélt azokról a „szegényekről”, akiké Isten or­szága. De itt jól kell figyelnünk, mert Jézus nem „passzív" szegé­nyekről beszél, hanem nagyon is aktívakról: azokról, akik szelí­dek, akik igazságra éheznek és szomjaznak, akik irgalmasok, tiszta szivűek, és békét teremte­nek (Mt 5, 3kk). Persze, hogy nem könnyű ezek között a sze­gények között maradni, de min­dig magunk előtt láthatjuk azt a Jézust, aki maga szelíd, aláza­tos, tiszta szívű és irgalmas, aki az igazságot cselekszi, és békét teremt. ÍGY LATJUK MEG AZT, hogy karácsony evangéliuma tele van emberi dolgokkal: a szegénység, éhezés, munkanélküliség, hábo­rú és béke, elnyomás, elhagya- tottság, szomorúság problémái­val. de legfőképpen azzal, hogy a „szegények királya” azért jött, hogy mindezeken segítsen. Igen, ez azért más, mint az a ro­mantikus hangulat, ami a keresz- tyénségben kialakult, és ami ias- sankint éppen a mindkét érte­lemben vett „szegények” számá­ra egyre hozzáférhetetlenebbé tette az evangéliumot, sőt magát Jézust, a szegények kiráyát. Az evangélisták még arról tanús­kodtak boldog örömmel, hogy a gazdag Isten szegénnyé, az Ür szolgájává lett értünk, embere­kért, hogy mi bajainkon segítsen. Idők folyamán aztán az ellenke­zőjét kezdték hangsúlyozni az egyházban: ez a szegény, ez a szolga valójában gazdag Ür — és így. a többi „úr”-hoz hasonló­an, egyre elérhetetlenebbé lett az igazi szegények számára. MI, MAI MAGYAR EVANGÉ. LIKUSOK hisszük, hogy az evangélistákhoz és magához Jé­zushoz állunk közel, ezt a Jézust követjük akkor, amikor benne a „szegények királyát" látjuk. És egyáltalán nem véletlen, hogy ezen az úton találkozhat­tunk József Attilával és sokak­kal, akik hozzá hasonlóan éltek és gondolkodtak ebben a hazá­ban. Aki közülünk nem látja Jézusban a szegények királyát, annak a számára egyre idege­nebb lesz ez a mostani világunk, mert lebecsüli a békéért, a tár­sadalmi igazságosságért, a szebb, jobb életért folytatott minden erőfeszítést, elszakad azoktól az emberektől, akik mindezekért fáradoznak hazánkban és az egész világon. EZEN A KARÁCSONYON NÉZZÜNK TÜL a magunk köz­vetlen kis környezetén. Lássuk meg azt az embervilágot, ame­lyet Jé/zus mutat meg nekünk. Lássuk meg, aztán kérdezzük meg magunktól: akarjuk-e, tud­juk-e ezt a Jézust, a „szegények királyát” követni, képviselni áz emberek között? Tudunk-e ál­dozatos, önfeledt szolgálatban munkálkodni minden ember ja­ván itthon, a mi szocialista tár­sadalmunkban? Tudjuk-e vállal­ni a környező világ gondját? Ezzel a Jézussal nem kell félte­nünk a karácsony ünnepi han­gulatát és gazdagságát: így ün­nepibbé és gadagabbá lesz min­den. Dr. Muntag Andor ADVENTI HAJO John. Tauler (1300—1361) és D. Sudrmann (1550—1631) éneke Egy drágakincsű bárka van útban, s érre jő. A kincsét várom várva: az égi Ige Ö. ' Eléri már a partot: a horgony mélybe hull. lm testté lett az Ige és szolgává az Ür! Kis Betlehemnek jászlán, Ki békét, üdvöt ád, egy égi Gyermek vár rám. Ó, lelkem, áldva áldd! Németből ford. Túrmezei Erzsébet A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA JÓSZOLGÁLATI KÜLDÖTTSÉGE TÖBB ÁZSIAI ORSZÁGBAN A Keresztyén Békekonferencia nyolctagú jószolgálati küldöttsé­ge október 17. és november 10. között több ázsiai országot.: Pa­kisztán, India. Szri Lanka, Fülöp- szigeti Köztársaság, Hongkong, Japán és Szingapúr, keresett fel. A látogatás célja az volt, hogy az említett országok egyházi és ál­lami vezetői előtt a küldöttség tagjai ismertessék a Keresztyén Békekonferencia tevékenységét, célkitűzéseit, és az, hogy új kap­csolatokat építsenek ki. Ezen túl­menően: az Ázsiai Keresztyén Békekonferencia által szervezett látogatást arra is felhasználta a Keresztyén Békekonferencia, hogy ismertetve a helsinki együttműködési konferencia ered­ményeit, hozzájáruljon az ázsiai kontinensen tervbe vett ilyen jel­legű konferencia előkészítő mun­kájához. A dr. Tóth Károly által vezetett küldöttség tagjai között ott volt Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora: D. Charles Gray is. (cfki) Karácsony este igéje •Jön u megígért Megváltó Ézs 59, 20—21 Karácsony est... Jézusvárás ... Gyermekek önfeledt örömmel, fel­nőttek szorongó reménységgel várakozunk. Vajon nem kell csalód­nunk, lesz beteljesedés? Igen! Jön a megváltó újra: Igében, Lelke által. így ígérte a próféta: „Lelkem.. ■ és igéim ... nem fogynak ki.. KIKHEZ JÖN JÉZUS? Ez az első, izgalmas kérdésünk. Van olyan jó magatartású gyermek, vagy felnőtt, aki „megérdemli", hogy Jé­zus jöjjön hozzá? Vagy azon múlik a Vele való találkozás, hogy mi­lyen szépen tudjuk őt hívni imádságunkban és karácsonyi énekünk­kel? Azokhoz jön Jézus, akik rendíthetetlenül, megingások nélkül rábízták életüket, soha nem féltek a jövőtől és nem ismerték az ag­godalmaskodást? A próféta azt ígéri a karácsonyesti igében — karácsony pedig be­teljesíti az ígéretet —, hogy a Megváltó nem ilyen föltételekhez köti jövetelét. A „Megtérő bűnösökhöz" jön. Tehát azokhoz, akiken se­gítenie kell, mert bűnösök; akiknek szolgálnia kell, mert erőtlenek, aggodalmaskodók és tehetetlenek. De megvilágosodott előttük, hogy csak Jézus tud segíteni rajtuk, reá van legnagyobb szükségük. Saját próbálkozásaik nem sokat értek, még vallásos magatartásuk sem tudta igazolni életüket Isten előtt. Megváltóra van szükségük, csak így lehet reménységük. Megtérő bűnösökhöz, hozzánk is jön Jézus a karácsonyi igében. MIT HOZ JÉZUS a MEGTÉRŐ BŰNÖSÖKNEK? Ez a második kérdésünk. Mert biztosan hoz valamit! Számonkérő szót, nagyszerű eszmét, életszabályokat? Jöhetne ilyen célokkal is hozzánk, de ő en­nél sokkal többet és egészen mást akar adni. Röviden: Szentleikét és igéjét, a kettőt együtt, tehát úgy is fogalmazhatjuk, hogy igéjé­ben! Szentlelkét. Ahogy Luther a harmadik hitágazat magyarázatá­ban összefoglalta: „A Szentlélek hívott el engem az evangélium ál­tal.” E ez azt jelenti, hogy megtart a hitben, megbocsátja bűneinket és örökéletre föltámaszt. így akar boldogítani, reménységünket táp­lálni s földi életünket is megelégedetté tenni. Sokféle várakozásunkban nem lehet nagyobb karácsonyi ajándé­kunk annál, mintha Szentlelke által erőt kapunk igéjének örven­dezni. ES MIT VAR JÉZUS A MEGTÉRŐ BŰNÖSÖKTŐL AJADEKAI- ERT? Erezzük, hogy erre a kérdésre is meg kell találnunk a választ, mert Jézusnak van joga arra, hogy kérjen is tőlünk. Viszont azt is sokszor tapasztaltuk, amit az énekköltő így fejezett ki: „Elég nagy s drága, amit néked adnék, Nincs oly ajándék.” De nem is kért Jézus soha „ellenszolgáltatást" azért, amit a bűnösökkel, vagy betegekkel tett. Éppen ezért „új” az ő „szövetsége", mert nem a „kölcsönösség” alapján köttetett, műit a régi, amit az ember csak megszegni tudott. Jézus szövetsége kegyelmes ígéret alapján köttetett: „Igéim nem fogynak ki a szádból". Amit 6 vár ez: igéjét megbecsülni, el­fogadni és továbbadni. Akkor a próféták és apostolok „szájába" ad­ta, ma egyházára, mindannyiunkra bízza a feladatot: igéjével szol­gáljunk egymásnak bizonyságtevő szóval és a szeretet cselekedetei­vel. Karácsonyi feladatunk sem más tehát, mint amit mindig a szi­vünkre helyez Isten igéje: a segítő szeretet gyakorlása mindenkor és mindenütt. KARÁCSONY ESTÉJÉNEK EMBERILEG IS MELEG HANGULA­TÁT Jézus igéjével akarja még tartalmasabbá boldogabbá tenni. Igéjében ö maga jön hozzánk karácsonyi ajándékaival. Könyörög­jünk Szentleikéért, hogy befogadhassuk! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Áldott légy, hogy elküldted a Megváltót e világ­ra. Jézus Krisztust! Köszönjük, hogy a megtérő bűnösökhöz jössz, életet hozva. Szentlélek Üristen! Adj erőt, hogy az igében hozzánk érkező Krisztust befogadhassuk. Ámen. HÁROMSZÁZÖTVEN ÉVES A PÁRIZSI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET Párizsban az első evangélikus istentiszteletet a 17. század első éveiben, a svéd követség kápolná­jában tartották. Az első evangé­likus gyülekezet alapítóokmáuya 1626. szeptember 1-én keit s azt a párizsi svéd evangélikus gyüle­kezet levéltárába helyezték el. A Francia Evangélikus-Luthe­ránus Egyház párizsi elnöksége as a párizsi svéd evangélikus gyüle­kezet elhatározta, hogy ezt az eseményt, illetve annak 350. év­fordulóját együtt ünnepli meg. Az emlékünnepélyt december első napjain tartották meg. (lwi) NOVEMBER KÖZEPÉTŐL JANUÁR KÖZEPÉIG TART- Kezdődik a sokrétű felkészü­léssel és befejeződik az ünne­pek utáni igényekkel házi áhítat­ra, úrvacsoraosztásra, 1hiszen ilyenkor „már ráérünk. ..” Haj­sza, alkalomhoz szabott igék, versek, énekek után. Gépelés, ké­szülés rogyásig. Megrendelni ol­tárt kis fenyőket, biztosítani templomi óriásfenyőt, a szeretet- otthoni csomagokba gyűjteni édességet, gyümölcsöt. Az „egy tepsi sütemény” akcióban egy­re több asszony tevékenykedik. Rászorult betegeink részére mo­sott, javított vasalt ruhaneműek összehordása. EL KELL KÉSZÍTENI A „SZOLGÁLATI REND” BEOSZ­TÁSÁT IS. A hatalmas területű pécsi egyházközséghez csatoló­don a vasasi, marázai, komlói gyülekezetek ellátása is. A ren­des — hetente 19—20 kötött al­kalomból és kazuáliákból (ke­resztelés, esketés, temetés) álló —, beosztáson kívül 70—80 ház- hoz-ágyhoz kötött öreg számá­ra áhítat és únmesoraosztás be­osztása. Harc a negyedórákért. Szabó Lajos és felesége Mátrai Mariann munkatársaimmal két . Az én karácsonyom gyülekezeti gépkocsival folyton úton vagyunk. A FELTŰNŐEN „MEGÖRE­GEDETT" BALDAVF GUSZTÁV SZERETETOTTHONUNK 36 gondozottja közül csak. néhányan tudnak eljönni a templomba. Vinnünk kell oda is az, evangé­liumot, oltón szentséget, szép karácsonyi műsort, ajándékcso­magot. Ok a mi „nagy gyerme­keink” .. .de várnak a szociális otthonokban élők is, városunk­ban kettő, vidéken három intéz­mény ápoltjai. És el kell jutnunk az otthonaikban betegeinkhez is. A rengeteg egyetemi klinikán, megyei kórházakban, tüdőszana­tóriumban fekvők közül, aki te­heti, ünnepekre otthonába távo­zik, de mindig maradnak bőven odabent, akik igénylik szolgála­tunkat. Kis fenyőág, égő gyer- tyácska, igéslap, kis csomag, a lelkészi szolgálat mellett, végte­len öröm számukra. És a „sé- ■ rültek”. Első karácsony a válás után, hol gyermek nélkül, hol megosztva őket egyik az apánál, másik az anyánál. NÉHA MÁR CSAK EGY TE­LEFONHÍVÁSRA VAN IDŐ vagy pársoros lapra. De jelt ad­ni mindenkinek, akiről tudunk, legalább most karácsonykor ar­ról a szeretettől, amely „soha el nem fogy!” Tanítani heteken át fáradhatatanul, hogyan is kell ünnepet szerezni, hiszen oly so­kan nem tudják. Vigyázva a ka­rácsonyi örömszerzés kétirányú menetére, ötletet adni kicsiknek, hogyan készíthetnek meglepetést megértve, hogy jobb adni, min­dennél jobb adni, szívvel, gyen­géden, alázatosan, elrejtőzve, hogy csak a Karácsonyi Gyermek arcát lássák! ROHANÁSBAN IDŐT BIZ­TOSÍTANI NAPONTA A KÖ­ZÖS ÉS EGYÉNI KÉSZÜLÉSRE, bajlakodni néha nehéz alapigék­kel, növekvő szorongással — mert itt a rutin nem segít! —, gondolni a legsúlyosabb feladat­ra, a témplomi ünnepi igehirde­tésre. Ilyenkor minden templom megtelik zsúfolásig. Mennyi kü­lönböző egyéni helyzet, emberi sors, családi fájdalom, kételke­dés, ellentmondás a „színtér”, ahová meg kell érkeznie a leg­szánalmasabb pólyában, az em­ber ajkán(’). Jézusnak, Aki egy­szerre Gyermek és Űr, Szolga és Király. Ha a láthatatlan gyü­lekezet — köztük ágyon fekvő és házhoz kötött drága imádkozó testvéreink —• nem hordozna minket könyörgésében, ugyan, mire is jutnánk?! AZUTÁN ELJÖN A CSALÁ­DI SZENTESTE IS. Későre jár. Az unokák már végigfujták ka­rácsonyi énekrepertoárjukat, tü­relmetlenül várják, amig a csa­lád öregje megrázza az angyalok csengőjét. Ez is gyülekezet. Már tizenketten vagyunk. De útban van valaki már. Hiába esik messze Szekszárd és Zalaeger­szeg, karácsonyra „muszáj” ha­zajönni és együtt lenni. Katona- fiúnk is számít eltávozásra. Zeng a pécsi parókián a korái, újra, ki tudja, hányadszor, egyre reme. gőbb hangon felolvasom a luká­csi evangéliumot, peregnek az imádságok közeli és távoli sze­retteinkért, egyházért, népért, minden emberért. Egyre forróbb reménységgel várva, amikor az egész föld és az egész ég összeér. Balikó Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents