Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-26 / 52. szám

I

GYERMEKEKNEK.

Gyermekek karácsonya

• ;

Bevezetés az Újszövetségbe

János evangéliuma

Azt szokták mondani, hogy karácsony a család ünnepe. Ez valóban így is van. Nincs még egy ünnepünk, amelyet a családban annyi bensőséges melegséggel ünnépelnénk, mint éppen karácsonyt. A család tagjai közül azonban karácsony a gyermekek számára a legkedvesebb és legizgalmasabb.

Az izgalom már jóval karácsony előtt megkezdődik. Amikor megjelennek a kirakatokban a karácsonyfák, minden gyermek 6zlve megdobban: közeledik karácsony. vajon milyen ajándékkal fognak meglepni szüléink karácsonykor? Az én gyermekkoromban még az volt a szokás, hogy a gyermekek levelet írtak a kis Jézushoz, amelyben leírták karácsonyi kívánságaikat. A leveleket természetesen szüléink olvasták el akik így tudták meg, hogy mi a szívünk vágya. Ma másképpen puhatolják ki a szülök, nagyszülők, keresztszülők a gyermekek karácsonyi kívánságait.

KARÁCSONY ESTÉJÉN a gyermekek számára éppen az a legizgalmasabb, hogy beteljesülnek-e ezek a kívánságok. Régen úgy volt, hogy a karácsonyfát a felnőttek díszítették fel, s nekünk gyermekeknek csak akkor volt szabad belépni a karácsonyi szobába, amikor megszólalt a csengő, s mi ámuló szemekkel néztük a kivilágított karácsonyfát és nagy izgalommal kutattunk a karácsonyfa alatt elhelyezett ajándékok között. Ma már legtöbb helyen a szülők a gyermekekkel együtt díszítik fel a karácsonyfát. Az ajándékok elhelyezése azonban még ma Í6 titokzatos és izgalmas. Mert ajándékainkat még ma is úgy helyezzük el a karácsonyfa alá, hogy az. akinek szánjuk, ne vegye fezre. Ugyanis nemcsak a felnőttek készítenek ajándékot^ a gyermekeknek, hanem a gyermekek is ajándékkal

Mint ismeretes, a német evangélikus és protestáns egyházak többsége mindmáig a dr. Luther Márton által lefordított Szeníírást használják. A reformátor ’ biblia- fordítását a századok folyamán többször is revideálták, azaz: a nyelvfejlődés miatt. elöregedett szavakat, kifejezéseket a kor követelményeinek megfelelően, újakkal cserélték föl. A Luiherlepik meg szüleiket, nagyszülei- ket. testvéreiket. Hogy ez a meglepetés mi legyen, az éppen olyan Izgalmassá teszi a karácsony előtti napokat, mint az, hogy milyen meglepetésben lesz részünk.

DE HÁT HONNAN ERED a karácsonyi ajándékozás és meg- lepetéskfezítés régi szokása? Onnan, hogy karácsonykor éppen arra emlékezik a keresztyénség, hogy Isten a legnagyobb ajándékkal lepte meg a világot: Elküldte egyszülött Piát, Jézus Krisztust. Karácsony Jézus születésének az ünnepe. Jézusban pedig maga Isten jött el közénk, hogy szeretetével szebbé, boldogabbá tegye életünket. Istennek ez a nagy szeretete az embereket is arra indítja, hogy szeressék egymást és szeretetüket kézzelfoghatóan is megmutassák. Amikor tehát az emberek karácsonykor megajándékozzák egymást, tulajdoniképpen Isten szeretetét adják tovább. Ezt mutatja az is, hogy a legtöbb keresztyén családban a karácsonyfa meggyújtásakor elénekelnek egy szép karácsonyi éneket és felolvassák a Szentírásból Jézus születésének történetét. Csak ezután kerül 6or az ajándékok átadására.

Amikor karácsony estéjén felcsendül ajkurlkon a karácsonyi ének és izgalommal vesszük át a karácsonyi ajándékokat ne feledkezzünk meg arról, hogy a legnagyobb karácsonyi ajándék az, hogy Isten hozzánk is elküldte egyszülött Fiát és általa békességgel, örömmel és boldogsággal ajándékozott meg bennünket

Csak egyet, egyet kérhetek.

Egy égi jóra várok:

Hogy a szívemben végy helyet Ó, Jézus, bárhol járok.

Tedd jászladdá a szívemet.

Jer, térj be fe betér veled ' V Az öröm égi fénye.

4 Dr, Selmeczi János

biblia legújabban átnézett és revideált újszövetségi részét az idei reformációi emlékünnep alkalmából adták ki a Német Szövetségi Köztársaságban. Az NSZK-beli Evangéliumi Egyházak Tanácsa a november elején tartott ülésén arra kérte tagegyházait fe azok lelkészeit, hogy az istentiszteleteken ezt az új szöveget olvassák fel. (epd)

A szerző

A negyedik evangélium szerzője János apostol, Jézus tizenkét tanítványának egyike: erről tanúskodik jó néhány újszövetségi íráshely és így tudják ezt a legrégebbi égyházatyák is.

Ha az Üjtestámentumban szemügyre vesszük azokat az íráshelyeket, melyekben János név szerint is szerepel, a következőket tudhatjuk meg róla: apja Zebedeus volt (Mk 1, 20), aki jobb módú halászember lehetett, mert „napszámosokkal” dolgozott. Anyja Salómé (Mt 20, 20), Jézus követői közé tartozott (Mk 15, 40 és Mt 27, 56). Jézus a Ga- Uleai-tenger partján hívta el tanítványául testvérével, Jakabbal együtt (Mk 1, 19—20). Mivel az első három evangélium Jakabot mindig János előtt említi, arra kell gondolnunk, hogy János volt a fiatalabb. Jakab és János, Péterrel együtt, Jézus bizalmas körébe tartozott. Csak ennek a három tanítványának engedte meg, hogy elmenjenek vele Jairus leányának feltámasztására (Mk 5, 37), de felvitte őket a megdicsőülés hegyére (Mt 17, 1) és őket vette maga mellé a Ge- csemáné-kertben való gyötrődése idején (Mt 26, 37).

Az első három evangéliumon kívül találkozunk Jánossal Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben is: együtt volt Péterrel az Ékes-kapunál ülő sánta meg- gyógyításánál (3,1—26) s később Samáriában is együtt munkálkodott vele (8, 14).

Végül beszél róla Pál apostol is, aki együtt említi Jakabbal. Jézus testvérével és Péterrel, mint akik az első gyülekezetnek a vezetői voltak (Gál. 2, 9).

Vajon maga a negyedik evan- géium beszél-e János apostolról és ha szól valamilyen formában róla, bizonyítja-e, hogy ő az evangélium szerzője? A negyedik evangéliumban név szerint nem fordul elő János apostol neve. Ellenben többször olvassuk ezt a megjelölést: a tanítvány, akit „Jézus szeretett" s ő volt az, aki az utolsó vacsorán „ráhajolt Jézus keblére” 13, 23 és 25), de ő az is, aki Péter ösztönzéséré megkérdezi Jézustól, hogy ki az aki elárulja őt. A kereszten függő Jézus erre a tanítványra bízza édesanyját (19 27) és húsvét reggelén a magdalai Mária az üres sírtól jőve, Péterhez és ehhez a „szeretett tanítványhoz” fut el. Azután a két tanítvány együtt siet a sírhoz (20. 2—8), de a „szeretett tanítvány” ott van a feltámadás után is a Tibériás-tengemél és először ő

ismeri fel a megdicsőült testben megjelenő Jézust (21, 7).

Ki ez a „szeretett tanítvány"? Feltétlenül Jézus bizalmas tanítvány! körébe kellett tartoznia, tehát Péter, Jakab és János közül kellett valamely iköj üknek lennie. Péter nem lehetett az, mert a már említett Jn 13, 23- ban ő szól annak a tanítványnak, „akit Jézus szeret” s az ugyancsak már említett 20, 2-ben Péterrel együtt siet vele. — Jakab sem lehet ez a tanítvány, mert ő az Ap Csel 12, 2 szerint már 44-ben meghalt és így nem írhatta meg a jóval később keletkezett evangéliumot. Márpedig ezt az evangéliumot —, annak a tanítványi körnek bizonyító szavai szerint, amelyik a negyedik evangéliumot közreadta — az a tanítvány írta, „akit Jézus szeret". A 21. fejezetben a tanítványi kör ugyanis ezt írja: „.. . az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki ráhajolt a keblére. ..” „.. .megírta ezeket, fe tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele” (20. és 24. vers). A negyedik evangélium szerzője tehát nem lehet más. mint János apostol, s ezt csak megerősítik az olyan mondatok, amelyek csak a szemtanútól származhatnak: „... és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” (1, 14).

Ás evangélium

keletkezési helye és ideje

A hagyomány szerint János apostol a negyedik evangéliumot

A Dél-Afrikai Evangélikus Lutheránus Egyházak Szövetsége (FELKSA) rendkívüli konferenciát hívott egybe, amelyen arra hívták fel az egyházakat fe azok hívéit, hogy „úgy ünnepeljék a karácsonyt, hogy ezáltal mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen: Krisztus, mint Istennek minden emberhez szóló örömüzenete, az elnyomás és a szegénység korszaka idején született meg”.

A FELKSA üzenete szól a jelenlegi dél-afrikai helyzetről és az egyházak szerepéről is; arra hívja fel az egyházakat, hogy — az ország evangélikusaival egyetemben — vallják magukat vétkeseknek, hogy az egyházak közötti szakadás, viszálykodás fe a mindegyikükben megtalálható tanácstalanság rossz irányba befolyásolta népüket. „Mi együtt gyászolunk — folytatja' az üzenet —

Efezusban írta. Iréneusz egyházatya szerint János „Trajánus császár idejéig” élt Efezusban és ott írta evangéliumát. JánoS téhát megérte a 98-ban császárrá lett Trajánus. uramának kezdetét s e szerint az első Század- forduló közelében halt meg. Evangéliumát pedig a kilencvenes évek második felében, tehát késő öregkorában írhatta meg. Az újszövetségi kutatók még ötven évvel ezelőtt is tagadták János szerzőségének és az evangélium viszonylag korai keletkezésének lehetőségét, de ezt az elhamarkodott feltételezést alaposan megcáfolta az az Egyiptomban talált papiruszdarabka (C. H. Roberts tette közé 1935-ben: és ma a manchesteri városi könyvtár egyik vitrinjében látható), amelynek egyik oldalán Jn 18, 31—33. fe a másikon a fejezet 37—38. verseinek szavai olvashatók. Ez a papíruszdara- bocska a kutatók szerint a második század elejéről való és mivel 120—130 körül a negyedik evangélium Egyiptomban. már elterjedt volt, akkor az első században kellett annak keletkeznie.

Befejezésül még csak annyit, hogy jelen cikkünkkel egy időre befejezzük a „Bevezetés az Újszövetségbecímű sorozatúnkat, hogy egy másik újtestámentumi sorozatnak adjunk helyet. Kérjük olvasóinkat, hogy fogadják, olvassák azt is szeretettel.

D. Káldy Zoltán nyomán: dr. Vámos József

mindazokkal a dél-afrikaiakkal, namíbi alakkal és rhodesiaiakkal, akik a feszültségek megszüntetéséért vívott harcban elvesztenék hozzátartozóikat, barátaikat. Kinyilvánítjuk együttérzésünket' mindazokkal, akiket megsebeztek, letartóztattak vagy akiknek e harc miatt el kellett menekülniük az országból.”

Ennek a magatartásnak a jegyében a keresztyének tartózkodjanak a „kereskedelmiesített” karácsonytól és az ünnepek alatt korlátozzák igényeiket. A szövetség egyúttal támogatásáról biztosította azokat a felhívásokat, amelyek azt követelték a dél-afrikai kormányzattód, hogy azonnal bocsássa szabadon a poitikai foglyokat (az LVSZ is ezt követelte, a miniszterelnökhöz írott levelében). (lwi)

LUTHER ÜJTESTAMENTUM-FORD1TÄSÄNAK ÜJ KIADÁSA

DÉL-AFRIKA: „LEGYEN SZERÉNY A KERESZTYÉNEK IDEI KARÁCSONYA!”

Ahol a csillag megállt

Legendák ringatta táj. Fent a dombhátról messzire látni. A látóhatár szélén a Moabita hegyek kéklő vonulata. Valahol ott süllyed az ismeretlenség nyugalmas, zavartalan mélyén Mózes sírja. Mennyi kopár vonulat, domb, vakító fehér porladó mészkő! Betelejesülést látó szeme ugyan mit érzékelhetett e tájon „tejjel-mézzel folyó" földnek? Talán azt a néhány oázisszerű foltot sudár ciprusokkal, pálmákkal, sötétzöld olajbokrokkal, tenyeres levelű fügecserjékkel, szi- komorfákkal. A Jordán is csak körösnyi folyócska s életadó nedvességét hamar elnyeli a meszes föld, még a partja is alig zöldell. S ott messze lent a világ legmélyebb pontja: a Holt tenger.

LEGENDÁK RINGATTA TÁJ. Benépesítette a nép íratlan történelmi emlékezése. Szájról szájra szállt esténként a szikomorfák tövén öregek meseszövő, hagyományalkotó szaván. De a legendák álomszövő puha párnája akkor még nem változtatott a tájon. Ma a legendák kupolás dómokká, harangzúgássá nőttek, vagy turistamütyürökké sorvadtak zsibongó, kócos kölkök árut kínáló masza- tos markában. De itt lengenek a régi legendák is. Egy kút. Azt mondják, Mária ivott a vizéből, a viselős, szülését remegve váró asszony, mielőtt beértek volna Betlehembe. De mondják Csillag kútnak is. A háromkirályok jöttek erre, s elvesztették a csillagot. Felhő fogta el, vagy fáradt szemük lett könnyes és vibráló, ki tudja. Egyikük vizet kémlelve nézett a sötét kútba — s a mély víztükör a csillagot ringatta tükrén. A csillag ma ott van, ahol a feltevés szerint megszületett a Kisded. Márvány lapba ágyazottan. Ezüstből. Ó, micsoda giccses emberi pompa! Egyszer felszedték ezt az ezüst csillagot. Országok közötti komoly viszály

lett belőle, s ott található ez az incidens a krími háborút kiváltó okok között — írja Morton.

Heródes nyári palotája akkor még állt amott az emelkedőn feljebb. Zárt kővilág, csak bent a falon túl emelkedő ciprusok s más lombok sejtetik a kies parkot, ahol most senki sem sétál. Vajon mit gondolhatott Mária s József. Nem sejtik még, hogy ők akkor már messze fognak járni, amikor a komor néma falak betlehemi anyák sikoltó jajszavát verik majd vissza. Puhán lép az állat Mária alatt s patája nyoma légrezdülés nélkül is szétomlik a homoknál könnyebb fehér porban.

NEM, AZOK A NYOMOK MÁR NINCSENEK MEG. Ez a táj már nem az. Széles autóút vágja át suhanó nyíl nyomaként a teraszos domboldal alját. Nyoma sincs á régi útnak. S itt az oldalban, amit ma is a pásztorok mezejének hívnak, ez a nyáj ugyan hányadik utóda annak a réginek, amelyre egykor „pásztorok őrködtek éjszaka szabad ég alatt”? A vízvezeték sem volt akkor az út mentén. Nem sokkal utóbb építtette Pilátus, hogy vizet vigyen Salamon kútjaiból a városba. Nagy vihar támadt akkor az építésből, mert a helytartó felhasználta az építkezéshez a Korbánnak nevezett nagyösszegű pénzletéteket a templom kincstárából, s a vihar a helyartó és Heródes olthatatlannak tűnő feszültségéhez vezetett. Pilátus pedig „átküldte Herédéihez" Jézust, mintegy békeajánlatként a vízvezeték-építésből eredt sokéves harag enyhítésére. „Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, mert ezelőtt haragban voltak” — írja Lukács. Ennek a megbékélésnek is Krisztus volt az ára. A vízvezetéknek ma csak romjai vannak.

Mit tudott minderről Mária, míg szive alatt repesett a Kisded, s ő fáradtan ringott a szamár hátára vetett takarón. Nem állta útjukat az a tábla sem, mely a település szélén ma ott áll: „lassan hajts!" Héberül és Angolul. Az utas, aki Lukácscsal és Botticellivel a lelkében réved a tájra, különös érzéssel néz a táblára. Ö, én nagyon lassún mennék, de akkor sem tudnám megtalálni az eltapodott, beépített, átszervezett tájon az igazi emlékeket.

NINCS MEG A HÁZ SEM, A „VEN- DEGFOGADO", amelynek felső szobáiban nem volt hely, mert telve volt a dá- vidi ház akkor élt előkelőivel. Ügy lehet Hillél, Simeon, vagy a serdülő Gamáliel voltak épp ott. A másik értelmű vendég- fogadó sincs már meg, ahol a nagy, állatokkal, szekerekkel telt udvart árkádos épületrészek övezték, s tető alatt, de fallal nem zártan pihentek, ittak, ordítoztak, verekedtek vándorok és piacoló árusok. Hogyan is szállhatott volna közéjük egy vajúdó asszony!

De szállt egy mindennapi, egy egészen mindennapi házba, amilyen ma is fellelhető sokfelé e tájon. Istálló, vagy barlang, oly mindegy. Elöl a lakóhelyiség■ Bútorzat nincs. Hátul a szobát csak derékig érő kő, vagy sárfal választja el a mögötte levő istállótól. A falon innen emeltebb padka. Ezen aludtak gyékényen, subába-rongyba burkolózva. A fal túlfelén kőből, vagy sárból falhoz tapasztott jászol. Ide kötötték az állatokat,

amelyek így lehelletükkel némi meleget adtak az alvóknak, a hideg éjszakákon, s kéznél is voltak, hiszen nincs nagyobb kincse a szegénynek, mint a jószág. Hogyan is válna el tőle. A bepólyált csecsemőket pedig inkább tették éjszakára a jászolba, mint maguk mellé, hiszen a kimerültén alvók egy fordulással agyonnyomhatták volna. A jószág pedig nem bántja, sőt lehelletével melengeti a csöppséget. így írja le Aapeli Saarisalo. De hol van már az a ház, amely fölött megállt a csillag! — ahol a Gyermek „emberi lényként, tehetetlenül, babusgatásra várón ott piheg ... rongyba, pólyába s egy istállólámpa sugárkörébe... bús állati pára lebeg körötte... s a dicsfény e bús köddel küszködik..(Re ményik).

AZ A HÁZ MÁR NINCS SEHOL. Talán csakugyan ott állt, ahová a hagyomány rögzítette, s ahová földbe rögzítették a csillagot. Ezüstből. Körötte nem „bús állati pára lebeg”, hanem tömjénfüst. Még jó, hogy az nem sűrű, s nem födi el azt a csodálatos mozaikot, amelyen a háromkirályok alakja tündököl a harmadik század óta, mert még perzsa martalóc katonák sem rombolták le — mint annyi mást akkor e tájon. Perzsa katonáknak nézték a diszes Napkeletieket.

De mi köze mindehhez Annak, aki valaha valahol itt született s itt gügyögött rá reggeli napfényben repdesö kézzel anyja mosolyára!

Én Uram, Jézus, hova lettél e legendák ringatta, emlékekbe és hagyományokba merevült tájról, ahol egykor megállt a csillag... — aztán kútmélybe- szállt... — aztán lehozták a földre, ezüstté hült és kőbe merevült.

D. Koren Emil