Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-28 / 48. szám

t Hitünk mai kérdései „Az egek hirdetik Isten dicsőségét’’ A természetet, a teremtett vilá­got a Biblia szám<» helyen igen nagyra értékeli. A címben idézett 19., vagy a 104. zsoltár költői, el­ragadtatott formában írják le a természetben uralkodó rendet, a természeti törvényszerűségeket. De gondolhatunk olyan részekre is, mint például Jézus Hegyi Be­szédében az a szakasz, ahol a me­zei liliomok szépségét dicséri. Ugyanakkor más helyeken a Szentírás ennek ellentéteként a világ bűnösségéről és hiábavaló­ságáról, az élet árnyoldalairól szól. Életöröm és világmegvetcs Kiolvasható tehát a Szentírás­ban a két ellentétes álláspont, az életöröm és a világmegvetés. Van­nak keresztyének, akik inkább azokat az igéket idézik, ahol a vi­lág és élet múlandósága és bűnös­sége kerül elő, számukra a világ nem más, mint siralomvölgy. Az egyháztörténetből ismerünk több kort is, amikor ezek a gondola­tok uralkodtak el a keresztyén- ségben és az igehirdetést az apos­toli intés alapján lehetett össze­foglalni:-„Ne szeressétek a vilá­got. se azt, ami a világban van!” Más keresztyének, más korok viszont azt hangsúlyozták, hogy Isten ajándéka az élet és minden, ami szép és jó és igaz ezen a Föl­dön. Noha ott vannak az ember és a világ életében a sokszor ne­hézségeket okozó árnyak, a bűn hatalma valóságos hatalom éle­tünkben, a -világ mégis Isten vi­lága, mert nemcsak teremtette, hanem „úgy szerette..., hogy egyszülött Fiát adta” érte. A kérdésben, melyik álláspont a helyes, Jézus igazít el. Nem a világból akart kivenni minket, ta­nítványait, hanem a gonosztól akart megőrizni. Egyszerre taní­tott ezért életörömre és világ­megvetésre, az Isten ajándékai­nak megbecsülésére és a bűn, a gonoszság és hamisság, a bennünk és körülöttünk levő rossz megve­tésére, az ellene való küzdelemre. A világ és alkotója Jézus élete és munkája nyomán ismerhetjük föl a természet nagy-, szerűségét és benne Isten keze munkáját. Kálvin írt arról, hogy a teremtettség nagy színházként vesz minket körül és Istenről be­szél nekünk, szavát azonban csak Jézus Krisztuson keresztül hall­hatjuk meg. A parányi atomok és még ki­sebb részecskék világa, az emberi képzelet határain is túlmutató óriási csillagködök, távoli égites­tek, vagy akár olyan megszokott tények • alaposabb megtekintése, mint egy virágszirom, vagy a víz körforgása a természetben, csodá­latra indítanak a természet titkai iránt. Az ember hosszú ideig féle­lemmel nézte a világot és annak jelenségeit, mert keveset tudott róluk. A tudományok gyors fejlő­dése és nyomukban az emberi te­vékenység átalakította, megköny- nyítette az emberi életet, jobb életkörülményeket teremtett. Ugyanakkor nem mondhatjuk el, hogy mindent tudunk, vagy min­den jelenség a kezünkben van és irányítani tudjuk. A természet és a tudomány cso­dáiból a hivő szív következtetni tud Istenre. Lám, milyen csodála­tos a világ, hát még a világ alko­tója! Ahogyan sok régi festőnek a hevét sem tudjuk, csalt esetleg a monogramja ismeretes, vagy még az sem. a világ, a természet nagy műve sincs egyértelműen „aláír­va”. A világ Ura akkor mutatta meg igazán szándékát és akaratát, amikor olyan nagyra becsülte az anyagi világot, hogy emberformá­ba öltözött Krisztusban. A világ, a teremtettség nem bizonyítók Is­ten mellett, de utal rá, „az egek Hirdetik Isten dicsőségét...” A természet temploma A vüág, a természet tehát nem más, mint Isten temploma. Ne­künk, embereknek nem lehet akárhogyan viselkedni ebben a templomban. Hálaadásra, isten dicséretére hív föl a zsoltáros, nézzünk mi is körül, mit kell megköszönnünk Istennek. A hálaadáson túl azután a ter­mészet, a világ szeretetéré és vé­delmére vagyunk kötelezve. A legutóbbi évtizedekben erről a kérdésről különösen is sok szó esett. Hiszen a világot veszély fe­nyegeti, az elszennyeződés veszé­lye. Az ember az az élőlény, aki a természeti körforgások rendjét föl tudja borítani a maga ipará­val és mezőgazdaságával, szeny- nyezi a vizet, a földet, a levegőt. Ebben az összefüggésben mind­nyájunk összefogására, az egész emberiség együttes cselekvésére van szükség! A természet templo­mát tisztán kaptuk, tisztán is kell, szemetelés nélkül, megőrizni. A környezetvédelem mindnyájunk ügye, itt a jövőről, az életünkről van szó. Azt is tudnunk kell, hogy a vi­lágot, a természetet fölhasználás­ra, életünk kiépítésére kaptuk, uralkodunk mi emberek az élet­telen és élő földi világ felett, de nem korlátlanul. A világ termé­szeti kincseit kizsákmányolni, pa­zarolni végzetes dolog. A világ ura előtt egyenlő minden ember, jó volna, ha a természet anyagi javaiban is egyenlőbb elosztás valósulhatna meg itt a Földön. Így hirdetheti az emberiség Isten dicsőségét, mert nemcsak az egek­nek kell hirdetni azt, hanem éle­tünknek is. Ifj. Harmati Béla Az alberti gyülekezetnek egy­más után három szép ünnepnapja volt az elmúlt hetekben. AZ ELSŐ AKKOR VOLT, ami­kor meglátogatta szeretetottho­nunkat és gyülekezetünket az Utasellátó Vállalat Zrínyi Ilona szocialista brigádja, amely a sze­retetotthont patronálja. De meny­nyi szeretettel és mennyi áldozat­tal! öregjeink napokig arról be­szélgetnék, hogy milyen kedve­sek voltak a látogatók. Az útra elkísérte a brigádot az igazgató is. Közvetlen szavakban szólt az ott­hon lakóihoz és dolgozóihoz. Sza­vaiból kicsendült az a felelősség- érzet, amely népünk vezetőinek politikai és társadalmi álláspont­ja az idős emberek iránt: életet adni az évekhez. Elismeréssel szólt azok munkájáról és szolgá­latáról,' akik azon fáradoznak az otthonban, hogy rend, tisztaság, megelégedettség, meleg otthon le­gyen osztályrésze azoknak, akik hosszú életútjuk alatt sokat dol­goztak, fáradoztak a családért és a társadalomért. Ezen a szép dél- előttön a vendégek átadták aján­dékaikat, két ebédlőszőnyeget és élelmiszert. Meleg pillanatok kö­vetkeztek ezután. Az öregek ne­vében özv. Bartók Jánosné mon­dott köszönetét. A vendégek a találkozás után a templomban orgonamuzsikát hall­gattak. ÜNNEPI HARANGSZÖ hívta a gyülekezet tagjait arra az isten- tiszteletre, amelyen vendégünk volt Valdemar Lucer, a wrociawi evangélikus egyházmegye szperin- tendense, a Lengyel ökumenikus Tanács hazánkban tartózkodó küldöttségének tagja. Űtjára el­kísérte dr. Muntag Andor teoló­giai tanár, aki az igehirdetést is tolmácsolta. Az istentisztelet előtt vendé­günket a gyermekek nevében Fa­bók Gyöngyvér köszöntötte. A gyülekezet lelkésze örömmel kö­szöntötte a lengyel vendéget, aki hazájából elsőként fordult meg gy ülekeze tü nk ben. HARMADIK ESEMÉNYKÉNT igehirdetéssel szolgált Keveházi László, a Pest megyei Egyházme­gye espereshelyettese azon az ün­nepi istentiszteleten, amelyen a gyülekezet hálát adott Istennek emlékezve, hogy 265 évvel ezelőtt elődeink megérkeztek a Felvidék­ről és lelkészük, Claudinyi Fri­gyes megtartotta az első evangé­likus istentiszteletet szlovák nyel­ven, Albertiben. Orgonánk gyö­nyörű hangjai az ősi énekeket idézték és vezették. Volt, aki szlo­vák nyelven énekelte azokat, múlt és jelen így az énekben is talál­kozott. Az igehirdetés szólt a lelki- pásztori szolgálatról. 265 év alatt 17 lelkész váltott stafétabotot eb­ben a felelősségteljes szolgálat­ban. Szólt a gyülekezet tagjainak szolgálatáról. A múltjukra emlé­kező alberti gyülekezeti tagok ma is jő szolgálatot végezhetnek, ha becsületes munkával, életük pél­dájával, hitük és szeretetük ere­jével együtt dolgoznak azokkal, akik szép és boldog jövőt akar­nak ennek a népnek. Az ünnepi istentiszteletet az énekkar szolgálata tette még gaz­dagabbá. Roszik Mihály Bezörget mindenütt! Valentin Thlio (1607—1662) éneke Most készítsd, Isten népe, a szívedet elő! A bűnösöknek üdve, az Isten hőse jő, Kit irgalomból küld, mint megígérte régen, hogy vigaszunk Ö légyen. Bezörget mindenütt. Hogy elkészüljön útja, jer, építsd örömest! Ha vánsz az égd Űrra, mit gyűlöl, messzevesd! Mi egyenetlen itt, a bércorom ledőljön! A völgy, amerre Ö jön* felemelkedjék mind! Ó, engem szegényt, Jézus, Te nagy kegyelmeddel E szent napokban, kérlek, Jer, magad készíts el! Végy lakozást itt benn! A szívem legyen jászlad! És mindörökké áldlak víg hálaénekben. Németből ford. Túrmezei Erzsébet NSZK-BELI EGYHÁZI FIATALOK A SZOVJETUNIÓBAN Az NSZK-beli Pfalzi Tartomá­nyi Egyház húsztagú ifjúsági cso­portja tíznapos tanulmányúton vett részt a Szovjetunióban. A csoport Moszkvában, Rigában és Leningrádban találkozott a szov­jet ifjúság képviselőivel és egy­házi munkásokkal beszélgetést folytatott a szovjetunióbeli egy­házak életéről. Az NSZK-beli fia­talok Moszkvában az egyik bap­tista gyülekezet istentiszteletén vettek részt, ahol egy közülük való lelkész hirdette az igét ; Rigában a csoport tagjai a német nyelvű is­tentiszteleten jelentek meg. Le- ningrádi programjuk keretében felkeresték az Orosz-Ortodox Egyház Teológiai Akadémiáját. A szovjet ifjúsági szervezet (a Kom- szomol) képviselőivel való talál­kozáskor szó esett 'az evangélium és a szocializmus különbözőségei­ről s közös céljairól, (epd) Az értelemre kell apellálnunk • • • AZ EMBERISÉG BÉKÉJÉÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEMBEN, a minden ország és ember biztonságáért, jobb életfeltételének bizto­sításáért való fáradozásban változatlanul szükség van a nemes ér­zelmekre, a lelkesedésre és az önzetlen emberi akarat sokszínű meg­nyilatkozásaira, de napjainkban elsősorban az értelemre, az emberi­ség sorsáért felelős vezetők, a tudások és a néptömegek józan belátá­sába való apellálásra van szükség. Így lehetne röviden összefoglalni azt a konferenciát, amelyet az Országos Béketanács elnöksége és Tu­dományos Bizottsága november 12-én rendezett meg Budapesten a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székhazában. HOGY MIÉRT ÉPPEN AZ ÉRTELEM. AZ EMBERI BELÁTÁS KAPOTT HANGSÚLYT egy olyan konferencián, amely a leszerelés kérdését tárgyalta meg, az már az előadások és korreferátumok cí­mének egyszerű felsorolásából is kitűnik: „A leszerelés társadalmi gazdasági következményei” (dr. Bognár József akadémikus); „A le­szerelésért folyó harc az egész emberiség létérdeke" (Lőrinc Tamás, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese); „A f egy ver- kezési hajsza káros következményei az életfolyamatokra” (dr. Straub F. Brúnó akadémikus); „A leszerelés nemzetközi jogi vonatkozásai” (dr. Haraszti György egyetemi tanár, rektorhelyettes); „Az új Stock­holmi Felhívás” (Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője); „A lesze­relés és az életvédelem összefüggései” (dr. Zsebök Zoltán egyetemi tanár); „A politikai és katonai enyhülés összefüggései” (Gyovay Gyu­la, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója); „Az új fegyverrendszerek kifejlesztéséből származó genetikai veszélyek” (dr. Somogyi József egyetemi tanár). AZ ELNÖKI MEGNYITÓ (dr. Szentágothay János akadémikus), az előadások tartóinak névsora bármely más — még nemzetközi jel­legű — konferencia jelentőségét és súlyát is emelte volna s maga ez a tény bizonyítja, hogy békemozgalmunk kiemelten fontosnak tartja az ilyen magas szintű tájékoztatást, hogy ezzel is elősegítse a külön­böző tudományok művelőinek, a társadalmi szervezetek képviselői­nek, a sajtó munkatársainak és nemkülönben: az egyházak vezetői­nek, lelkészeinek a maguk helyén végzett hazai és nemzetközi béke­mozgalmi tevékenységét. A kép, amelyet az előbb megnevezettek a saját tudományos és ér­deklődési körük szuverén ismeretében felvázoltak, a résztvevők elé tártak — őszintén bevallom — az első hallásra nyugtalanítónak, sőt nemegyszer reménytelennek tűnt. Annak, mert manapság már nem­csak a nukleáris fegyverek felhalmozódása jelent olyan veszélyt, amely pillanatok alatt több százszorosán — elhangzott olyan véle­mény is, hogy másfél milliószor — pusztíthatja el Földünk élővilár gát s benne az embert, hanem az is. hogy a nyugati hatalmak kémiai, biológiai fegyverei még az atom- és a hidrogénbombáknál nagyobb fenyegetést jelentenek világunk számára. A kémiai és biológiai , fegy­verek ugyanis a másodperc tört részei alatt milliókat pusztíthatnak el (szinte észrevétlenül) s rövidebb vagy hosszabb időre tönkretehe­tik az emberi táplálékot biztosító környezetet, az oxigént adó légkört és a minden élet bölcsőjét, a tengert, a vizet. Mindennek következ­ményeit nem lehet előre látni és nincs az a tudós vagy szakember, aki ezen fegyverek akárcsak „részleges használatának” hatását: las­sú éhhalál, a daganatos megbetegedések megsokszorozódása, az utó­dok testi-lelki deformáltsága és hasonlók, meg tudná mondani. S HOGY A RÉSZTVEVŐK MÉGSEM ÜGY HAGYTÁK EL A KONFERENCIÁT, hogy „itt már semmit sem lehet tenni”, ennek az egyetlen és legfőbb oka, hogy az elhangzott előadások mindegyi­kéből kicsendült: ilyen körülmények között az emberi értelem és be­látás képes megakadályozni az értelem nélküli pusztítást. Képes meg­akadályozni : csak hallgatni kell rá s a jelen- és jövőbeni világunk jobb sorsáért mindig cselekedni kész embermillióknak rá kell — mert rá lehet — kényszeríteniük értelmes akaratukat azokra, akik ennek belátására nem képesek Vagy nem hajlandóak. Mivel ez már eddig is így történt (a huszonöt évvel ezelőtti, első Stockholmi felhí­vást ötszázmillióan írták alá és ezek az aláírások az első lépést jelen­tették az atomháború meghiúsításának mindmáig tartó folyamatá­ban), tudjuk: így fog ez történni a következő években, évtizedekben is! Végül még csak annyit, hogy a konferencián evangélikus egyhá­zunk részéről D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Virágh Gyula esperes. Me­zősi György lelkész-szerkesztő és e sorok írója vett részt. Dr. Vámos József A Magyarországi Gályarab Prédikátorok Emlékezete A Magyar Helikon az Európa Könyvkiadó gondozásában ritka szépségű könyvvel örvendeztette meg a magyar olvasóközönséget, köztük különösen is protestáns egyházaink népét. A 170 oldalas, fényes ikonolux műnyomó papíron 8000 példány­ban megjelent reprezentatív mun­kát dr. Makkal László szerkesz­tette, dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár és dr. Ladányi Sándor református levéltárigaz­gató közreműködésével. A könyvben első ízben kapja kézbe magyar olvasó a gályarab­ságra és annak előzményeire vo­natkozó egykorú irodalom négy kimagasló dokumentumát: Kocsi Csergő Bálint pápai rektornak Bőd Péter által magyarra fordí­tott „Kősziklán épült ház ostro­ma” című művét (1676), egy is­meretlen holland szerzőnek „Rö­vid és hiteles beszámoló” (1676) című írását és két evangélikus prédikátorunknak kéziratos mun­káját: Masznyik (Masnicius) Tó­biás „Hallatlan börtönper” (1676) és Simonides János „Minden szen­tek galériája” (Galéria omnium sanctorum, 1675) című, kortörté­neti szempontból is rendkívül ér­dekes írásait. Számunkra azért is jelentős ez a gyűjtemény, mert eddig sem Masznyik, sem Simonides kézira­tai nem jelentek meg magyar for­dításban, ugyanakkor az általuk készített és itt zömében első íz­ben publikált, eredeti színes toll- rajzok, illetve tíjsrajzok igen szép és értékes korbeli dokumentu­mok. Az Evangélikus Országos Levéltárban levő, páncélszekrény­ben őrzött Masznyik-kézirat húsz színes tollrajza a könyv kiemel­kedő értéke és bizonyára széles körű érdeklődésre tarthat számot. A dokumentumok összegyűjté­sében fontos szerepe volt két egy­házkerületi gyűjteményi elő­adónknak: Keveházi László pilisi és Németh Tibor vanyolai lelké­szünknek is. Dr. Zsindely Endre svájci református kutatóprofesz- szor gyűjtése révén pedig az ér­tékes és szép, színes zürichi fest­mények is belekerültek az album­ba, amelyet mintegy 100 kép — egykorú rézmetszet, festmény vagy rajz — díszít. A könyv min­den nagyobb könyvkereskedésben kapható, éra 184 forint. Megjelent D. Dr. Ottlyk Ernő: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban című könyve Ára: 80,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Ünnepnapok Albertiben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents