Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-11-21 / 47. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLI. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1916. november 31. Ara: 3,50 Ft \í örök éld evangéliuma Az ősz: küszöb a tavaszhoz Vigasztalni akarok az örök élet vasárnapján — nem tanítani. A keresztyén gyülekezetben csaknem 2000 éve folyik ez a vigasztalás. „Vigasztaljátok egymást — amint teszitek is” — írja Pál. Nem ismeret- anyagot akarok hát adni arról, ami ránk vár: halálról, feltámadásról, örök életről, hanem vigasztalni- Vallom: mélyebb hitre van szükségünk mindenekelőtt. Testvérként és nem tanítómesterként írok. Egy svéd közmondás szerint kezdetben mindnyájan gyermekek vagyunk. Kiegészítem: a végénél is mindnyájan gyermekek vagyunk. Keveset tudó gyermekek. A gyermeknek biztonságot szüleibe vetett bizalma ad. Isten gyermekeinek biztonsága Atyánkba vetett bizalomból fakad Ezért az élet s halál Urára irányítom figyelmemet, amikor halot- tainkról beszélek. Nem a hálái témájáról írok, hanem az elköltözőitekre gondolok. Nem számokra, statisztikai adatokra, anyakönyvi bejegyzésekre, hanem emberekre, akik már nincsenek közöttünk. Felkészíteni akarok a halálra, amire gyakran nincs idő ma, s amit őseink mintha jobban tudtak volna. Lapozzuk fel énekeskönyvünk végén az imádságos rész befejező szakaszát! Milyen gazdagon tanácsol Luther! A halálra készülésben segít- Érezzük: ért, hozzá. A későközépkorban külön irodalmi műfaj volt az „ars moriendi” — a halál művészete. Nemcsak hátborzongató haláltánc-balladákkal emlékeztettek a kérlelhetetlen kaszásra, hanem latinul, németül vagy más nyelven, s az írástudatlanokat képekkel, fametszetekkel. „Ma inkább eletművészek vannak — mint a halál szakértői” — írja egy neves teológus. A keresztyéneknek élni és meghalni is tudniuk kell és lehet keresztyén módra. Ezen a vasárnapon vigasztalódni és felkészülni akarunk a keresztyén gyülekezetben. REMÉNYTELEN BÁNKÖDÁS HELYETT — ÉLŐ REMÉNYSÉG. Már az is valami, ha tudomásul vesszük: meg kell halni. Jézus szerint bolond, aki erről megfeledkezik. De ez meg nem elég. Az ókorban, a keresztyénség előtti bölcs emberek is komolyan vettek a halált. Jeles emberek a keresztyénség határain túl is egész életükben számolnak vele. Seneca tudta, nemcsak az életre kell készülni egy életen át, de a halálra is- Marcus Aurelius vallotta, hogy az ember azért eszes lény, mert számít halálára, Szókratész példa-adó fegyelmezettséggel várta a halált. Platon rajongva írt mesteréről, aki nagyszerűen halt meg. Ma is sokat tanulhatunk a halálról, ha Juhász Gyulát. Devecseri Gábort, Áprily Lajost vagy Illyés Gyulái olvassuk. Magas szinten, élet-halál melységeit ismerve művészien nyilatkoznak. Kérdésem: segít-e valóban a sok szép, művészi, bölcs emberi gondolat, ha halottainkra gondolunk, vagy magunk készülünk a nagy útra? Kevesebbet bánkódunk-e? Pál postol nem azt mondja, hogy ne bánkódjunk, hanem azt, hogy ne úgy bánkódjunk, mint akiknek nincsen reménységük. Tiltani a bánkódást — embertelen lenne. A sírás nagyon emberi! Akár Árva Bethlen Kata zokog, akár egy névtelen teleség. Sok száz temetés után is mindig megrendítenek a síró emberek. Szívszaggató látvány egy síró idős férfi felesége urnája előtt, vagy egy ezer halált látott orvos gyermeke ravatalánál. Jézus is sírt. Soha senkinek sem mondom, hogy ne sírjon, de kérem, ne úgy bánkódjék, mint akinek nincsen reménysége- A halált megszokni nem lehet, nem is szabad, sírni lehet és kell is — de ne úgy, mint akiknek nincsen reménységük. „Jézus én bizodalmám — örök életre vezérem” — énekli a gyülekezet. Nemcsak húsvétkor, hanem mindig a halállal szemben. A zsoltáros így vall: „A Te világosságod által látunk világosságot!” — hiszem a halál sötétjében is. Az, hogy a világosság gyermekei vagyunk, nemcsak erkölcsi értelemben lehet igaz. de a halál közelében is. A reménysugár Tőle jön s ez. valódi fény, nem magunkból csiholt szikra, nem álmaink netovábbja. UKESBEG HELYETT TARTALMAS KÖZÖSSÉG VÁR RANK. Az biok etet tariauna: közösség veie. akiben itt hittünk, és azokkal, akiket itt szerettünk. Felünk, kivül-belűl ordito üresség, kietlen magány var. A üaiaiuan eppen az a rettenet, hogy magunkra maradunk. „Ha- latoura magaura maradsz” nemcsak regényeim — gyötró féléimé sokaknak. „kijön mindenkinek a pillánál, amikor egeszen egyedül marad • . . az elet távol, a naiai közei . . . s a leiek van a pusztában maga '. Hatborzongato iaiumus a koi-toe. Eppen olyan, mint az, hogy van egy hatar, ahol mar tovább nem kísérhetjük szereltünket, Egyeuül marad, egyedül maradunk. Kitűnő kununk feleséget temettem, temetés előtt igy szolt baratian: „ívii már sokszor maradtunk egyedül, ele kelten voltunk egyedül, s most azért vagyok szomorú, mert most magam vagyok egyeuül”. Az ige szemoe oeszed rémiátomásainkkal, valós tapasztalatainkkal: Nem maradunk magunkra! Maradj velünk Urunk, mert Deesteledefct, életünk alkonya eierkezett — imadkozza a gyülekezet, s közben hiszi: sem elet, sem halai, sem mélység, sem magasság, sem semmi ex nem választ isten szereteietöi, amit a Krisztusban ismertünk meg. Kiszínezni nem tudom, milyen lesz az örök élet, de amit az ige mond, vallom: nem maradok, nem maradunk magunkra. NÉMASÁG HELYETT VIGASZTALÁSSAL VAN TELE a keresztyen ember szive, szaja egyaránt. Sokféleképpen éljük át a tehetetlen- segel a háláltál kapcsolatban: kéztördeive járkálunk fel s aia, kínlódunk, kételkedünk, reménykedünk, letörünk. A haláleset után bölcsek, tapasztalt öregek, művelt emberek is gyakran csak lapos közhelyeket dadognak, esetleg megnemuinak. Saját szavunk kifogy ilyenkor. Aldus, na van egy másik fajta szó tartalékban: Jézus szava■ O az út az uttaiannak, feltámadás és elet a haldoklónak és minden halandónak. (J all mellénk szeleteiével es erejével, aki ezt mondhatja magáról: „En vagyok a feltámadás es az élet, aki hisz én bennem, ha meghal Dr. Hafenscher Károly HÚSZ EMLÉKÜNNEP PRÁGÁBAN A Cseh Egyházak Ökumenikus Tanácsa konyomatosának legutóbbi számának közlése szerint ebben az évben is megtartották a már hagyományosnak mondható Húsz Janos emlékünnepet. Az ünnepség színhelye a prágai Betlehem-kápolna volt, ahol annak idején Húsz János prédikációiban fejtette ki egyhazújitó tanait. Ez alkalommal Josef Pocitop csehszlovákiai huszita püspök hirdette az igét, megemlékezve arról, hogy Húsz „magisztert” a Jézus Krisztusban megtapasztalt kegyelem egyszerre indította el az egyház megújításának és az emberek közötti igazságosság és béke szolgálatának útjára. [üléseznek az Országos Egyház bizottságai Mire e sorok olvasóink kezéhez jutnak, az Országos Egyház különböző munkaágai, osztályai már megkezdték rendszeres, őszi munkaüléseiket. Rendszeresek ezek az ülések abból a szempontból. hogy a legtöbbjük egyházi törvényeink előírta módon kerülnek összehívásra, de mégsem mondhatjuk ezeket rutinüléseknek. Ha most jellemeznünk kellene e bizottsági ülések hangulatát, akkor azokat műhelymunkához hasonlíthatnék. Egész egyházunk vérkeringésének lüktetése teszi izzóvá s előremutatóvá minden munkaág. osztály felmérő és elöreteki ntő beszámolóját. Köszöntjük dr. íjjas ]ózsef kalocsai érseket, az Opus Pacis katolikus békemozgalom elnökét, pápai trónállót, akit 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar állam és a katolikus egyház közötti jó viszony fejlesztése érdekében végzett kimagasló tevékenysége elismeréséül a Béke és Barátság Érdemrenddel tüntetett ki. Az általa vezetett és egyre jobban fejlődő mozgalom egyik évfordulóján mondotta: Az egyház és az állam jó viszonya nem állapot, hanem feladat. Dr. íjjas József érsek ezt a feladatot nemcsak meglátta, hanem főpásztori bölcsességgel mindig világosan fel is ismerte, hogy mit kell ezért tenni. A népünk iránti szeretet és a világért hordozott felelősség szolgálati útján vált neve és munkássága ismertté és megbecsültté egész fáradalmunkban. Születésnapja és kitüntetése alkalmából mi is szeretettel kívánjuk további munkásságára Isten áldását. Reformációi emlékünnepély a Deák-téren Az Ökumenikus Tanács tagegyházai képviselőinek egy csoportja és a gyülekezet egy része A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa hívására ez év október 31-én Deák téri templomunkban gyülekeztek egybe a tagegyházak képviselői, és budapesti gyülekezeti tagok, reformációi emlékünnepélyre. Dr. Nagy István evangélikus esperes ünnepi igehirdetése, Jn. 3, 16 alapián az evangélium közepére mutatott, ahonnan a reformáció is elindult. Az Istentől nekünk ajándékozott Jézus Krisztusban értjük meg. hogy Isten szereti ezt a világot. A Benne való hit felszabadít a szeretet megélésére a családban, a másokért végzett munkában, a szükségben vagy szenvedésben élő embertárs javát szolgáló életben. Dr. Aranyos Zoltán osztályvezető ünnepi előadásában rámutatott, hogy a reformáció nemcsak dogmatikai esemény volt, mert a reformációi hit szolgáló életre indít. A magyarországi ökumené abban a Jézus Krisztusban vetett hit által tudott megújulni, aki Ür és egyszersmind Szolga. Az Ö testeként végzi az evangélium hirdetését és a felebarát szolgálatát a szocializmust építő magyar társadalomban, s vállal szolidaritást az ertj- berrel a világ megoldásra váró ügyeiben. Az ünnepi szolgálatokban igeolvasással és imádsággal vett részt haczkovszki János, a baptista egyház elnöke és Hecker Frigyes metodista szuperintendens. Énekkel és zenével a Kál- vin-kórus és a Lutheránia Énekés Zenekara szolgált, Máthé Já- nosné, illetve Weltler Jenő vezetésével, az orgonát Máthé János és Trajtler Gábor szólaltatta meg. A vendégek sorában köszönthettük Lóránt Vilmost, az Állami Egyházügyi Hivatal protestáns főosztályának tanácsosát. HOGYAN IS FOLYNAK LE ELEK AZ ÜLÉSEK? Minden egyházi munkaágnak, osztálynak, van hivatalos, felelős vezetője. Az Országos Elnökség irányítása, az Országos Presbitérium által meghatározott szempontok szerint. az illető munkaág, osztály számára előírt részfeladatok elvégzéséért ő a felelős. ,Neki kell most az üléseken a rábízott feladatokról számot adnia. Miben és mennyiben teljesítette a nagy egész — az Országos Egyház — rábízott feladatát. E tekintetben ezek az őszi munkaülések beszámoló jellegűek is. Azonban nemcsak azok. Hiszen az egyes beszámolók nem egy meghatározott kérdés elvégzéséről tesznek jelentést, hanem arról a folyamatról, amelynek egy részét kellett az érintett munkaterületnek ebben az esztendőben elvégeznie, de amely — a dolog természetéből adódóan —, a holnap egyházának a szolgálatát van hivatva előkészíteni, helyes mederbe terelni, feltételeit biztosítani, EZÉRT MINDEN MUNKAÜLÉS TÖBB, MINT BESZÁMOLÓ. Előremutató, a jövőt munkáló műhelyekké váltak ezek az ülések, az elmúlt esztendőkben. Küszöbévé a holnapnak. Nem zárnak le időszakot, munkát, hanem felvetik azokat a problémákat, amelyek az érintett munkaterületen a legégetőbbek —, de nem elzártságukban, hanem az egész egyház összefüggésében. S így minden munkaág őszi felmérő ülésén tulajdonképpen egy belső kérdés kerül asztalra: egyházunk mai útján járva, a szocializmust épilö hazánkban, az Istentől ránk bízott szolgálatokat hogyan tudtuk betölteni, azok előfeltételeit mennyiben tudtuk biztosítani, s az előttünk levő időszakaszban — éppen . Urunktól kapott megbízatásunk és ránk bízott felelősségünk alapján —. hogyan tudunk magyar evangélikus keresztyénként még határozottabban és Öt követve szolgálni az evangélium erejével mindeneknek Ezért ezek az ülések nemcsak visszafelé tekintenek a megtett útra s elvégzett feladatokra, hanem mindig előre is. Végül közöljük az egyes munkaágak ülésének a naptárát: November 11-én ülést tartott az országos esperest értekezlet. November 12-én ülésezett a nyugdíjosztály tanácsa. November 15-én tartotta ülését az egyházi építkezéseket jóváhagyó bizottság és a sajtóosztály tanácsa. November 18-án ülésezik egyházunk külügyi bizottsága. November 23-án ad számot ez évi munkájáról a gyülekezeti segély országos előadói értekezlete. November 24-én méri fel egyházunk a diakóniai tanács ülésén a diakóniai munkában végzendő feladatainkat. S úgyszintén ezen a napon tartja ülését a központi alapi bizottság. November 25-én tartja az északi egyházkerület presbitériuma évi ülését.' November 26-án ül össze a lelkészt munkaközösség országos választmánya. December 8-án ülésezik a déli egyházkerület presbitériuma. December 16-án minden munkaágat összefoglalva és azokat koordinálva, a jövő észtén dó feladatait kijelölve tartja ülését az országos presbitérium. íme, az őszi ülések „menetrendje”. — n — Vendjeink a Szlovák Evangélikus Egyház vezetői Az Országos Evangélikus Egyház Elnöksége meghívására november 18—22. között hazánkban tartózkodik Dr. Jan Michalko egyetemes püspök, Rudolf Kostial zólyomi püspök, Dr. Julius Filo kassai püspök és Dr. O. L. Bartho egyetemes főtitkár. Az elmúlt évben a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselői voltait Szlovákiában és megbeszélést folytattak Pozsonyban és Tren- csénben. Ennek a látogatásnak a viszonzásaképpen érkeznek egyházunk meglátogatására és megbeszélések folytatásara szlovák evangélikus vendégeink. Vendégeink négy gyülekezetben fognak szolgálni elsősorban Békés megyében, ahol szlovák nyelven prédikálnak.