Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-21 / 47. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLI. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1916. november 31. Ara: 3,50 Ft \í örök éld evangéliuma Az ősz: küszöb a tavaszhoz Vigasztalni akarok az örök élet vasárnapján — nem tanítani. A ke­resztyén gyülekezetben csaknem 2000 éve folyik ez a vigasztalás. „Vi­gasztaljátok egymást — amint teszitek is” — írja Pál. Nem ismeret- anyagot akarok hát adni arról, ami ránk vár: halálról, feltámadásról, örök életről, hanem vigasztalni- Vallom: mélyebb hitre van szüksé­günk mindenekelőtt. Testvérként és nem tanítómesterként írok. Egy svéd közmondás szerint kezdetben mindnyájan gyermekek vagyunk. Kiegészítem: a végénél is mindnyájan gyermekek vagyunk. Keveset tudó gyermekek. A gyermeknek biztonságot szüleibe vetett bizalma ad. Isten gyermekeinek biztonsága Atyánkba vetett bizalomból fakad Ezért az élet s halál Urára irányítom figyelmemet, amikor halot- tainkról beszélek. Nem a hálái témájáról írok, hanem az elköltözői­tekre gondolok. Nem számokra, statisztikai adatokra, anyakönyvi be­jegyzésekre, hanem emberekre, akik már nincsenek közöttünk. Felkészíteni akarok a halálra, amire gyakran nincs idő ma, s amit őseink mintha jobban tudtak volna. Lapozzuk fel énekeskönyvünk végén az imádságos rész befejező szakaszát! Milyen gazdagon taná­csol Luther! A halálra készülésben segít- Érezzük: ért, hozzá. A késő­középkorban külön irodalmi műfaj volt az „ars moriendi” — a halál művészete. Nemcsak hátborzongató haláltánc-balladákkal emlékez­tettek a kérlelhetetlen kaszásra, hanem latinul, németül vagy más nyelven, s az írástudatlanokat képekkel, fametszetekkel. „Ma inkább eletművészek vannak — mint a halál szakértői” — írja egy neves teológus. A keresztyéneknek élni és meghalni is tudniuk kell és lehet keresztyén módra. Ezen a vasárnapon vigasztalódni és felkészülni akarunk a keresztyén gyülekezetben. REMÉNYTELEN BÁNKÖDÁS HELYETT — ÉLŐ REMÉNYSÉG. Már az is valami, ha tudomásul vesszük: meg kell halni. Jézus szerint bolond, aki erről megfeledkezik. De ez meg nem elég. Az ókorban, a keresztyénség előtti bölcs emberek is komolyan vettek a halált. Jeles emberek a keresztyénség határain túl is egész életükben számolnak vele. Seneca tudta, nemcsak az életre kell készülni egy életen át, de a halálra is- Marcus Aurelius vallotta, hogy az ember azért eszes lény, mert számít halálára, Szókratész példa-adó fegyelmezettséggel várta a halált. Platon rajongva írt mesteréről, aki nagyszerűen halt meg. Ma is sokat tanulhatunk a halálról, ha Juhász Gyulát. Devecseri Gábort, Áprily Lajost vagy Illyés Gyulái olvassuk. Magas szinten, élet-halál melységeit ismerve művészien nyilatkoznak. Kérdésem: segít-e való­ban a sok szép, művészi, bölcs emberi gondolat, ha halottainkra gon­dolunk, vagy magunk készülünk a nagy útra? Kevesebbet bánkó­dunk-e? Pál postol nem azt mondja, hogy ne bánkódjunk, hanem azt, hogy ne úgy bánkódjunk, mint akiknek nincsen reménységük. Tiltani a bánkódást — embertelen lenne. A sírás nagyon emberi! Akár Árva Bethlen Kata zokog, akár egy névtelen teleség. Sok száz temetés után is mindig megrendítenek a síró emberek. Szívszaggató látvány egy síró idős férfi felesége urnája előtt, vagy egy ezer halált látott orvos gyer­meke ravatalánál. Jézus is sírt. Soha senkinek sem mondom, hogy ne sírjon, de kérem, ne úgy bánkódjék, mint akinek nincsen reménysége- A halált megszokni nem lehet, nem is szabad, sírni lehet és kell is — de ne úgy, mint akiknek nincsen reménységük. „Jézus én bizodalmám — örök életre vezérem” — énekli a gyülekezet. Nemcsak húsvétkor, hanem mindig a halállal szemben. A zsoltáros így vall: „A Te világos­ságod által látunk világosságot!” — hiszem a halál sötétjében is. Az, hogy a világosság gyermekei vagyunk, nemcsak erkölcsi értelemben lehet igaz. de a halál közelében is. A reménysugár Tőle jön s ez. valódi fény, nem magunkból csiholt szikra, nem álmaink netovábbja. UKESBEG HELYETT TARTALMAS KÖZÖSSÉG VÁR RANK. Az biok etet tariauna: közösség veie. akiben itt hittünk, és azokkal, aki­ket itt szerettünk. Felünk, kivül-belűl ordito üresség, kietlen magány var. A üaiaiuan eppen az a rettenet, hogy magunkra maradunk. „Ha- latoura magaura maradsz” nemcsak regényeim — gyötró féléimé so­kaknak. „kijön mindenkinek a pillánál, amikor egeszen egyedül ma­rad • . . az elet távol, a naiai közei . . . s a leiek van a pusztában maga '. Hatborzongato iaiumus a koi-toe. Eppen olyan, mint az, hogy van egy hatar, ahol mar tovább nem kísérhetjük szereltünket, Egyeuül marad, egyedül maradunk. Kitűnő kununk feleséget temettem, temetés előtt igy szolt baratian: „ívii már sokszor maradtunk egyedül, ele kelten voltunk egyedül, s most azért vagyok szomorú, mert most magam va­gyok egyeuül”. Az ige szemoe oeszed rémiátomásainkkal, valós ta­pasztalatainkkal: Nem maradunk magunkra! Maradj velünk Urunk, mert Deesteledefct, életünk alkonya eierkezett — imadkozza a gyüle­kezet, s közben hiszi: sem elet, sem halai, sem mélység, sem magas­ság, sem semmi ex nem választ isten szereteietöi, amit a Krisztusban ismertünk meg. Kiszínezni nem tudom, milyen lesz az örök élet, de amit az ige mond, vallom: nem maradok, nem maradunk magunkra. NÉMASÁG HELYETT VIGASZTALÁSSAL VAN TELE a keresz­tyen ember szive, szaja egyaránt. Sokféleképpen éljük át a tehetetlen- segel a háláltál kapcsolatban: kéztördeive járkálunk fel s aia, kínló­dunk, kételkedünk, reménykedünk, letörünk. A haláleset után bölcsek, tapasztalt öregek, művelt emberek is gyakran csak lapos közhelyeket dadognak, esetleg megnemuinak. Saját szavunk kifogy ilyenkor. Al­dus, na van egy másik fajta szó tartalékban: Jézus szava■ O az út az uttaiannak, feltámadás és elet a haldoklónak és minden halandónak. (J all mellénk szeleteiével es erejével, aki ezt mondhatja magáról: „En vagyok a feltámadás es az élet, aki hisz én bennem, ha meghal Dr. Hafenscher Károly HÚSZ EMLÉKÜNNEP PRÁGÁBAN A Cseh Egyházak Ökumenikus Tanácsa konyomatosának leg­utóbbi számának közlése szerint ebben az évben is megtartották a már hagyományosnak mondható Húsz Janos emlékünnepet. Az ünnepség színhelye a prágai Bet­lehem-kápolna volt, ahol annak idején Húsz János prédikációiban fejtette ki egyhazújitó tanait. Ez alkalommal Josef Pocitop cseh­szlovákiai huszita püspök hirdette az igét, megemlékezve arról, hogy Húsz „magisztert” a Jézus Krisz­tusban megtapasztalt kegyelem egyszerre indította el az egyház megújításának és az emberek kö­zötti igazságosság és béke szol­gálatának útjára. [üléseznek az Országos Egyház bizottságai Mire e sorok olvasóink kezé­hez jutnak, az Országos Egyház különböző munkaágai, osztályai már megkezdték rendszeres, őszi munkaüléseiket. Rendszeresek ezek az ülések abból a szempont­ból. hogy a legtöbbjük egyházi törvényeink előírta módon kerül­nek összehívásra, de mégsem mondhatjuk ezeket rutinülések­nek. Ha most jellemeznünk kel­lene e bizottsági ülések hangula­tát, akkor azokat műhelymunká­hoz hasonlíthatnék. Egész egyhá­zunk vérkeringésének lüktetése teszi izzóvá s előremutatóvá min­den munkaág. osztály felmérő és elöreteki ntő beszámolóját. Köszöntjük dr. íjjas ]ózsef kalocsai érseket, az Opus Pacis katolikus békemozgalom elnökét, pá­pai trónállót, akit 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a magyar állam és a katolikus egyház közötti jó viszony fejlesztése érdekében végzett kimagasló tevékenysége elisme­réséül a Béke és Barátság Érdemrenddel tüntetett ki. Az általa vezetett és egyre jobban fejlődő mozgalom egyik évfordu­lóján mondotta: Az egyház és az állam jó viszonya nem állapot, ha­nem feladat. Dr. íjjas József érsek ezt a feladatot nemcsak meglátta, hanem főpásztori bölcsességgel mindig világosan fel is ismerte, hogy mit kell ezért tenni. A népünk iránti szeretet és a világért hordozott felelősség szolgálati útján vált neve és munkássága ismertté és meg­becsültté egész fáradalmunkban. Születésnapja és kitüntetése alkal­mából mi is szeretettel kívánjuk további munkásságára Isten áldását. Reformációi emlékünnepély a Deák-téren Az Ökumenikus Tanács tagegyházai képviselőinek egy csoportja és a gyülekezet egy része A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa hívására ez év október 31-én Deák téri templomunkban gyülekeztek egy­be a tagegyházak képviselői, és budapesti gyülekezeti tagok, re­formációi emlékünnepélyre. Dr. Nagy István evangélikus es­peres ünnepi igehirdetése, Jn. 3, 16 alapián az evangélium közepére mutatott, ahonnan a reformáció is elindult. Az Istentől nekünk ajándékozott Jézus Krisztusban értjük meg. hogy Isten szereti ezt a világot. A Benne való hit felszabadít a szeretet megélésére a családban, a másokért végzett munkában, a szükségben vagy szenvedésben élő embertárs ja­vát szolgáló életben. Dr. Aranyos Zoltán osztályve­zető ünnepi előadásában rámu­tatott, hogy a reformáció nem­csak dogmatikai esemény volt, mert a reformációi hit szolgáló életre indít. A magyarországi ökumené abban a Jézus Krisz­tusban vetett hit által tudott megújulni, aki Ür és egyszers­mind Szolga. Az Ö testeként vég­zi az evangélium hirdetését és a felebarát szolgálatát a szocia­lizmust építő magyar társadalom­ban, s vállal szolidaritást az ertj- berrel a világ megoldásra váró ügyeiben. Az ünnepi szolgálatokban ige­olvasással és imádsággal vett részt haczkovszki János, a bap­tista egyház elnöke és Hecker Frigyes metodista szuperinten­dens. Énekkel és zenével a Kál- vin-kórus és a Lutheránia Ének­és Zenekara szolgált, Máthé Já- nosné, illetve Weltler Jenő veze­tésével, az orgonát Máthé János és Trajtler Gábor szólaltatta meg. A vendégek sorában köszönt­hettük Lóránt Vilmost, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal protes­táns főosztályának tanácsosát. HOGYAN IS FOLYNAK LE ELEK AZ ÜLÉSEK? Minden egy­házi munkaágnak, osztálynak, van hivatalos, felelős vezetője. Az Országos Elnökség irányítása, az Országos Presbitérium által meghatározott szempontok sze­rint. az illető munkaág, osztály számára előírt részfeladatok el­végzéséért ő a felelős. ,Neki kell most az üléseken a rábízott fel­adatokról számot adnia. Miben és mennyiben teljesítette a nagy egész — az Országos Egyház — rábízott feladatát. E tekintetben ezek az őszi munkaülések beszá­moló jellegűek is. Azonban nem­csak azok. Hiszen az egyes be­számolók nem egy meghatározott kérdés elvégzéséről tesznek je­lentést, hanem arról a folyamat­ról, amelynek egy részét kellett az érintett munkaterületnek eb­ben az esztendőben elvégeznie, de amely — a dolog természetéből adódóan —, a holnap egyházának a szolgálatát van hivatva előké­szíteni, helyes mederbe terelni, feltételeit biztosítani, EZÉRT MINDEN MUNKA­ÜLÉS TÖBB, MINT BESZÁMO­LÓ. Előremutató, a jövőt munká­ló műhelyekké váltak ezek az ülések, az elmúlt esztendőkben. Küszöbévé a holnapnak. Nem zárnak le időszakot, munkát, ha­nem felvetik azokat a problé­mákat, amelyek az érintett mun­katerületen a legégetőbbek —, de nem elzártságukban, hanem az egész egyház összefüggésében. S így minden munkaág őszi felmé­rő ülésén tulajdonképpen egy belső kérdés kerül asztalra: egy­házunk mai útján járva, a szo­cializmust épilö hazánkban, az Istentől ránk bízott szolgálato­kat hogyan tudtuk betölteni, azok előfeltételeit mennyiben tudtuk biztosítani, s az előttünk levő idő­szakaszban — éppen . Urunktól kapott megbízatásunk és ránk bí­zott felelősségünk alapján —. ho­gyan tudunk magyar evangélikus keresztyénként még határozot­tabban és Öt követve szolgálni az evangélium erejével mindenek­nek Ezért ezek az ülések nem­csak visszafelé tekintenek a meg­tett útra s elvégzett feladatokra, hanem mindig előre is. Végül közöljük az egyes mun­kaágak ülésének a naptárát: November 11-én ülést tartott az országos esperest értekezlet. November 12-én ülésezett a nyugdíjosztály tanácsa. November 15-én tartotta ülését az egyházi építkezéseket jóváha­gyó bizottság és a sajtóosztály ta­nácsa. November 18-án ülésezik egy­házunk külügyi bizottsága. November 23-án ad számot ez évi munkájáról a gyülekezeti se­gély országos előadói értekezle­te. November 24-én méri fel egy­házunk a diakóniai tanács ülé­sén a diakóniai munkában vég­zendő feladatainkat. S úgyszin­tén ezen a napon tartja ülését a központi alapi bizottság. November 25-én tartja az észa­ki egyházkerület presbitériuma évi ülését.' November 26-án ül össze a lel­készt munkaközösség országos választmánya. December 8-án ülésezik a déli egyházkerület presbitériuma. December 16-án minden mun­kaágat összefoglalva és azokat koordinálva, a jövő észtén dó fel­adatait kijelölve tartja ülését az országos presbitérium. íme, az őszi ülések „menet­rendje”. — n — Vendjeink a Szlovák Evangélikus Egyház vezetői Az Országos Evangélikus Egyház Elnöksége meghívására november 18—22. között hazánkban tartózkodik Dr. Jan Michalko egyetemes püspök, Rudolf Kostial zólyomi püspök, Dr. Julius Filo kassai püspök és Dr. O. L. Bartho egyetemes főtitkár. Az elmúlt évben a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselői voltait Szlovákiában és megbeszélést folytattak Pozsonyban és Tren- csénben. Ennek a látogatásnak a viszonzásaképpen érkeznek egyhá­zunk meglátogatására és megbeszélések folytatásara szlovák evan­gélikus vendégeink. Vendégeink négy gyülekezetben fognak szolgálni elsősorban Békés megyében, ahol szlovák nyelven prédikálnak.

Next

/
Thumbnails
Contents