Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-01 / 5. szám

Egy esztendő, tizenöt munkaág, hatvan oldal (1) Neked úgyis a kezedben vannak a jelentések, foglald azokat össze három cikkben — biztatott szerkesztőm. Ha az olyan egyszerű volna! Hiszen az Országos Presbitérium de­cember 29-én tartott ülésén el­hangzott egyházunk tizenöt mvnkakerületéről készült je- jelentésekből — a mintegy hat­ván oldalnyi anyagból — kell most keresztmetszetet adnom. Ügy érzem magam, mint ami­kor kezembe veszem azt a pa­lackot, amelybe egy jó kezű mester apró pálcikákból hajót épített. A „palack” megvan — három cikk terjedelmű, a „ha­jó” hatvan oldalon íróasztalo­mon fekszik —, de hogyan fo­góm a kettőt „összeépíteni”? Nehéz feladatra vállalkoztam — azt tudom. S mégis megpró­bálom. Ügy veszem a jelenté­seket, ahogyan a presbiteri ülésen egymás után elhangzot­tak s arra a kérdésre keresek Választ, amelyet sok-sok hűsé­ges olvasónkkal együtt teszek fel: tulajdonképpen mit is Vé­geztek az egyházunk egyes munkaterületén, 1975-ben? Íme a „diónyi” válasz. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA munkájáról dr. Fabiny Tibor tett jelentést. Jelentésében ezt írja: „Az 1975-ös esztendő volt az új Akadémia épületében végzett munkánk első teljes esztendeje. A tervezésért, fá­radságos munkáért, gondosko­dásért és megvalósulásért az Istennek Való hálán túl köszö­nettel tartozunk egyházi és ál­lami vezetőinknek. A szép, kényelmes és mo­dern épületben zavartalanul és elmélyülten folytathatjuk munkánkat. A minden igényt kielégítő külső keretek biztosí­tása lehetővé tcíte az akadé­miai oktató és nevelő munka harmonikus belső fejlődését és izmosodását. Rég óhajtott va­lósággá vált a tanári kar bel­ső egysége és a hallgatók éle­tének jó légköre. E belső egy­ség jegyében hajtottuk végre január 18-1 kari értekezletünk, majd kari ülésünk határozata­ként az akadémiai tananyag reformját, amelynek során minden tanszéken központi he­lyet kapott a diakóniai teoló­gia alapépítménye és annak tanszékenként való elágaztatá- sa, majd végrehajtást nyert az óraszámok bizonyos reformja, új tárgyak beállítása, és meg­oldást nyert a modern nyelvek tanításának régóta vajúdó kér­dése helybeli aelutáni órák be­állításával.” A TEOLÓGUS OTTHON életéről dr. Selmeézi János igazgató számolt be. Jelenté­séből az alábbiakat emeljük ki: „Az otthon lakóinak száma a finn ösztöndíjas hallgatóval együtt az 1974—75. tanévben 37, az 1975—76. tanévben 40. Az elmúlt tanévben négy kint­lakó hallgatónk volt, a jelen tanévben hat... Pedagógiai szempontból igen előnyös az új modern környezet, Az is nagyon sokat jelent, hogy az egész épületben csak a hallga­tók laknak az igazgatóval. A szép új, modem bútorok már maguk is fegyelmezőleg hat­nak, hogy hallgatóink meg­szokják a rendet, tisztaságot A zuglói gyülekezet adomá­nyából szép növényekkel tele­pítettük , be a folyosókat, szo­bákat ... A hallgatóknak az alagsorban egy zeneszobát, a padlástérben pedig egy aszta­litenisz-termet rendeztünk be... 1974-ben 209 gyülekezetben volt szupplikáció vagy teoló­gusnap. Az adományok össze­ge 411 943 forint volt, 66 648 forinttal több az előző évinél. 1975-ben — december 10-ig —, 205 gyülekezetben volt szupp­likáció vagy teológusnap. Mi­vel az adományok majdnem mindegyik gyülekezetben emelkedtek, az adományok összege ebben az esztendőben is szépen fog emelkedni. A gyülekezetek és lelkésztestvé­rek szeretetéért, amellyel a szupplikációk és teológusnapok alkalmával bennünket fogad­tak és a gyülekezetek áldozat­kész támogatásáért e helyről is hálás köszönetét mondok.” A NYUGDÍJOSZTALY munkájáról dr. Karner Ágos­ton országos főtitkár tett jelen­tést. Megállapította, hogy „egy­házunknak ez a munkaága az elmúlt esztendőkben szorosan beleépült egyházunk egészének a vérkeringésébe. A Nyugdíj- osztály a maga lehetőségei és keretei között igyekezett mé­lyíteni azt a közegyházi gon­dolkodást hogy az egyes gyü­lekezetek felelősek a szolgálat­ban megfáradt lelkészekért is... Igyekezetünk eredmé­nyes volt, mert gyülekezeteink majdnem teljes számban tel­jesítették a tárgyesztendőkben nyugdíjjárulékukat. Ugyan­csak jónak mondható a lelké­szek személyi nyugdíjjárulék fizetési morálja is..." A LELKÉSZI MUNKAKÖ­ZÖSSÉGEK elmúlt évi mun­kájáról D. Dr. Ottlyk Ernő püspök tett jelentést. Jelenté­sében megállapítja, hogy „a lelkészt munkaközösségekben folyik egyházunk haladó teoló­giájának a felbontása, elágaz- tatása, részletezése... Az LMK-it (lelkészi munkaközös­ségek) nem egyszerűen a taní­tás és a tanulás helyé, hanem egyházunk mai teológiai taní­tásának és tanulásának a he­lye. Közelebbről: a magyaror­szági evangélikus egyház teo­lógiája tanulásának és tanítá­sának a helye, és nem általá­ban valamilyen teológia vagy teológiai irányoknak a fóruma. Nem a teológiai pluralizmus helye. Ez nem zárja ki a sza­bad szó és kritika lehetőségét, sőt fontosságát. Mindkettőnek helye van. De csak annak az építő kritikának van helye, amely éppen a jobbért küzd, vagyis, amely azt tűzi ki cél­ként, hogy teológiai alapállá­sunkat erősítse, továbbvigye és vitatkozzon a Visszahúzó gon­dolatokkal ... Isten iránti há­lával gondolhatunk arra, hogy lelkésztovábbképzésünk ügye a kipróbált jó úton, egyhá­zunk teológiájának szellemé­ben folyt 1975-ben is, a foko­zatos fejlődés jegyében. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY 1975-ös eredményéről ugyan­csak dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár, a Gyülekezeti Segély országos előadója szá­molt be. Jelentésében többek között ezeket mondta: „a Gyü­lekezeti Segély szolgálata ma már nem néhány .megszállott­nak’ a szívügye. Nem is egy­házi egyesület, hanem élő egy­házunk szeretetszolgálatának egyik megnyilvánulási formá­ja. Viszont igaz az is, hogy az elért eredmények — 1975-ben 622 000 forint — mögött terv­szerű munka, átgondolt egyhá­zi szolgálat, emberek hűséges munkája s nem utolsósorban Isten kegyelmét kell felismer­nünk.” K. A. 1946. február 1. Naptáraink lapjain nem sze­répei pirosbetűs ünnepeink so­rában február elseje. De szá­mon tartják, hogy harminc esz­tendővel ezelőtt történt esemé­nyével jelentős nap lett ez né­pünk, nemzetünk életében. Sorsfordulónak mondható, döntő jelentőségű határkő a magyar történelemben: 1946. február 1-én Magyarország köztársaság lett. Hazánk évezredes államfor­mája, a királyság, ekkor szűnt meg véglegesen. A királyi ha­talom gyakorlását a Nemzeti Tanács már 1918. november 16-án megszűntnek nyilvání­totta, ám az ellenforradalmi erők alig egy esztendő múlva visszaállították a királyság ál­lamformáját; bár kormányzói címmel. A köztársaság polgárai ré­szére biztosítja az ember ter­mészetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést, s a más népekkel való békés együttműködést. Az állampolgárok termé­szetes és elidegeníthetetlen jo­gai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomás­tól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gon­dolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdon­hoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad mű­velődéshez való jog, s ä rész­vétel joga az állam- és önkor­mányzatok irányításában. A MÁSODIK VILÁGHÁBO­RÚ BEFEJEZÉSE, HAZÁNK FELSZABADULÁSA hozta meg azt a nagyszerű lehetősé­get, hogy a nemzet visszanyer­te önrendelkezési jogát. Négy­száz esztendős harc, az ónodi országgyűlés, az 1849-es debre­ceni határozat, az 1918-as pol­gári forradalom, az 1919-es Ta­nácsköztársaság proletárdikta­túrája gyümölcse most kezdett beérni, amikor a magyar nép újra szabadon határozhatott ál­lamformájáról. így történhetett, hogy a Nem­zetgyűlés harminc évvel ezelőtt sok tízezres tömeg lelkes ün­neplése mellett kikiáltotta a köztársaságot és megválasztot­ta annak első elnökét. ÚJ TÖRTÉNELMI SZA­KASZ KEZDŐDÖTT ezzel a magyar állam történetében. Megszűnt az osztályokra épült állam, amely tudatosan is a magántulajdon, a tőke, a gaz­dasági egyéni kezdeményezés szorgalmazója, s így a kizsák­mányolás melegháza volt, s egy új államiság kezdődött, melynek célja a demokratikus, a nép egészére, a becsületes munka értékelésére épülő új világrend, minden ember egy­forma boldogulási lehetősége. Mindez persze nem lett meg „magától” a kikiáltással, s nem valósult meg egyik napról a másikra. Szívós és kitartó harc­ra, munkára volt szükség. A haladó erőknek nehézségekkel és visszahúzódó tendenciákkal kellett megbirkózniuk, tervsze­rű és lankadatlan célkitűzés­sel. Hiszen, a tények ismereté­ben mondhatjuk, az egyházak soraiban is akadtak bőven ke­rékkötői az elhatározott újnak, s hátráltatói, gáncsolói az elő­remutatónak. De amit az 1946. évi 1. te. programként kijelölt, azt végül is sikerült valósággá formálni, életté tenni. IDÉZZÜK CSAK FEL, HO­GYAN IS HANGZOTT A TÖRVÉNYCIKK. „Az általános, egyenlő, köz­vetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nem­zetgyűlés most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államfor­mát, amely a nemzet akara­tának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársa­ságot. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül, és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának min­den irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus állam­rend keretein belül egyformán és egyenlő mértékben bizto­sítja. E cél megvalósítására Ma­gyarország Nemzetgyűlése mindenekelőtt a következő törvényt alkotja: 1. §. Az államhatalom kizá­rólagos forrása és birtokosa a magyar nép. A magyar nép a törvényhozó hatalmat az álta­lános egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés útján gyakorolja. 2. §. Magyarország köztársa­ság.” EZ TÖRTÉNT TEHÁT 1946. FEBRUÁR 1-ÉN. Ez volt az első lépés azon az úton, ame­lyen most is haladunk. S már 1949-ben népünk újabb lé­pést tett, hogy a munkásose- tály vezetésével felépítse a kor leghaladóbb társadalmi rendszerét, a szocialista ala­pokon kibontakozó Népköz- társaságot. S hogy mi történt azóta, az mindenki előtt isme­retes. A földosztástól, a bá­nyák s üzemek államosításá­tól kezdve az ötéves tervek megvalósításán át hogyan bontakozott ki népünk jóléte, felemelkedése. Hogyan nőtt meg és szépült meg az élet, s lett nyugodt és békés. Hogyan épültek új városaink, város­negyedeink, lakótelepek és üzemóriások. Sokakat ejthet ámulatba, mit tettünk a mű­velődésért, tudományért, isko­láért. Korszerűen nyúltunk a családhoz; a munka, az anya­sági, ifjúsági, betegbiztosítási és nyugdíjtörvények igen ma­gas szintet értek el. Hazánk tekintélyt szerzett a nemzetek nagy családjában! Népünk életét, az egész társadalom javát és a világ népeinek fel- emelkedését célzó nagy elszá- nás, jótakarás lelkülete tölti el. S egyházaink nemcsak tag­jaikon keresztül, de mint kö­zösség is kiveszik részüket hazánk és az emberiség nagy szolgálatából. Benczc Imre Joachim Dachsel: CSÚCSFORGALOMBAN Tóronyházak között időről-időre megpillantjuk néha különös módon, amit levetettél... valamikor viselt ruháidat, köntösöket, amiket rád adtak régesrégen. A kocsik hiénaszája szegélyük után kapdos. Sebesség szele rongyölja foszlányaikat. Ostobán elnevetjük magunkat, Jézus. Szégyenkezünk, és kiver a verejték. Nem szeretnénk, ha annak oldalán látnának minket, aki régvolt. Te magad pedig — ott állsz a kisgyerek mellett, aki vakon, szabályellenesen szalad át az útkereszteződésnél. Ott ülsz a vezető mögött, aki lekéste a terminust, és eszeveszetten hajt. Csendesen a vállára teszed kezed. Vigasztalod a szomorkodót fent a tizenhatodik emeleten. És most: az útközépen könyörögsz azért az asszonyért, aki nem tudja, mit tegyen, mint őzike reflektorfényben, hogy a tej bevásárlókosarában vérrel ne keveredjék. Olyan felismerhetetlen vagy Te, Jézus. Mi összetévesztünk téged ruháiddal. Németből fórd. Túrmezei Erzsébet DR. FEKETE ZOLTÁN országos egyházi felügyelő tézményt meglátogatott, ahol Egyiptomban járt és sok in- számos előadást tartott. Pályázati felhívás A Déli Evangélikus Egyházkerület Elnöksége pályázatot hirdet a Tolna-Baranyai Evengélikus Egyházmegyéhez tarto­zó Vasas-Marázai lelkészi állásra. Az állás lemondás követ­keztében üresedett meg. A gyülekezet gondozási területéhez tartozik Komló is. A lelkész székhelye Vasason van, amely Pécstől néhány kilométerre van. A lelkészi fizetés megfelel az országos lelkészi fizetés átlagának. Autó rendelkezésre áll. Azok a lelkészek, akik érdeklődnek az állás után, legké­sőbb 1976. február 15-ig írásban jelentkezzenek a Déli Egy­házkerület püspökénél. (1088 Budapest, Puskin u. 12.) Mi lesz Angolával? Az Angolában Végbemenő események jellemzően mutatják azt a folyamatot, amely már hosszú ideje Afrika földjén fo­lyik. A szabadságukat, függetlenségüket elnyert volt afrikai gyarmatokról az imperialista gyarmatosító hatalmak nemcsak nem mondanak le szívesen, hanem mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy valamilyen formában visszaállítsák régi hatalmukat. Az Angolát ért dél-afrikai és egyéb agresszió vilá­gosan mutatja, hogy a cél nem változott, legfeljebb a terület­szerzési módszerek. Angola Portugália tengerentúli tartományai közé tartozóit. 1975. november 11-én az Angolai Népi Felszabadítási Mozga­lom, az MPLA átvette a hatalmat, és kikiáltotta az Angolai Népi Köztársaságot. A hazánknál kb. 13-szor nagyobb alapte­rületű Országban valamivel több mint 5 millió lakos él. A la­kosság 97%-a bantu néger, nagyobb része írástudatlan. Az or­szág legfőbb természeti kincse a gyémánt, legfontosabb ter­ményei a kávé és a gyapot. Az olajmezők feltárása folyamat­ban van. Érthető, hogy erről a gazdag területről nehezen mond le az imperialista világ. A haladó MPLA ellen az imperialisták által vezetett és pén­zelt FNLA és UNIT A nevű szervezet vette fel a harcót. Ebben a harcban zairei, dél-afrikai és egyéb zsoldoscsapatok nyílt támadásban vesznek részt. Több nemzetközi szervezet és a haladó gondolkodású embe­riség természetesen nem nézhették tétlenül az idegen hatal­mak beavatkozását. MAR AZ ANGOLAI FÜGGETLENSÉG KIKIÁLTÁSA ELŐTT az SZKP XXIII. kongresszusa foglalkozott az angolai kérdéssel. A kongresszus megállapítottá: az angolai hazafiak hősiesen küzdenek a külföldi rabtartók és hódítók ellen. Pár­tunk, a szovjet nép, aktívan támogatja ezt a harcot. Ma és a jövőben is megad az idegen hódítók ellen szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek minden anyagi és erköl­csi segítséget. 1976 JANÜÄRJABAN A BÉKE-VILAGTANACS ELNÖK­SÉGÉ IRODÁJA Helsinkiben rendkívüli ülést tartott. Az ülés kezdetén Jósé Eduardo dos Santos, Angola külügyminiszteré, köszönetét mondott a Szovjetuniónak, Kubának és a szocia­lista országoknak a támogatásért. Kérte, bontakoztassanak ki nemzetközi mozgalmat az új angolai állam diplomáciai elis­meréséért, politikai, erkölcsi támogatásáért, valamint a Dél- afrikai Köztársaság diplomáciai és gazdasági elszigeteléséért. Január 19-én határozatot tettek közzé, amely hangsúlyozza, hogy az MPLA kormánya az egyetlen törvényes kormány, amely feladatát, a függetlenség kivívását, hosszú harc után teljesítette. Az Ágostinho Neto által vezetett kormány az or­szág egyetlen törvényes kormánya. Az angolai köztársaság az amerikai agresszió áldozatává vált. Szó sincs polgár- vagy törzsi háborúról, hiszen az FNLA-t és az UNITA-t külföldi zsoldosok irányítják. A BVT ELNÖKSÉGE az angolai kormányhoz Intézett táv­iratában a békemozgalomban részt vevő 125 nemzeti bizottság nevében támogatásáról biztosította az angolai nép harcát, az ország törvényes kormányát és a köztársaság vezető pártját, az MPLA-t. A BVT elnöksége Joliot Curie-emlékéremmel tün­tette ki a köztársaság elnökét. Az érem átadására február 4-én kerül sor az ország fővárosában, Luandában, ahol e napon nemzetközi szolidaritási konferenciát rendeznek. Február 4-ét pedig nemzetközi szolidaritási nappá nyilvánították. Az angolai nép a világ haladó erőinek összefogásával remél­hetőleg kevesebb szenvedésen fog átmenni, mint a vietnami vagy chilei nép. A MAGYAR NÉP MÁR SOKSZOR MEGMUTATTA, hogy a szabadságukért küzdő népekért nagy áldozatokra is képes. Most újabb áldozatvállalásra van szükség. Angolának orvo­sokra, gyógyszerekre, gyermekruhákra, élelmiszerre van szük­sége, és nem idegen beavatkozásra, EMLÉKEZZÜNK MEG FEBRUÁR 4-ÉN a hősiesen harcoló angolai népről, s hozzunk most is kézzelfogható áldozatot ér­dekében. Evangélikus egyházunk ugyancsak aggódó felelősséggel szemléli az angolai eseményeket. Elsősorban azért, mert há­borús feszültség fészke. De azért is, mivel színes bőrű testvé­reink felett és között csap össze a nemzetközi ellentét, és mindez mérhetetlen szenvedéssel és pusztulással jár. Köteles- ségszerűen vagyunk szolidárisak az MPLA, az egyetlen törvé­nyes kormánnyal, azokkal együtt, akik az elmúlt hetek során elismerték ezt a kormányzatot. Bízunk abban, hogy a felelős tényezők rövidesen véget vetnek a beavatkozó harcoknak, és Angola felett is felragyog a békés építés és fejlődés napja. Kása László Dr. llakó Géza 1906-1975 Siklósi gyülekezetünknek gyásza van: a közelmúltban vettünk búcsút felügyelőnktől, dr. Bakó Géza nyugalmazott főorvostól. Dr. Bakó Géza a hűség em­bere volt. Hűsége családi örök­ség is. Marázán született, kis baranyai faluban, édesapja kántortanító, a falu áldott „mindenese” volt. Szülei példá­ján már gyermekkorában meg­tanulta: az életem nem az enyém, adottságaimmal és ja­vaimmal együtt sáfárságra, szolgálatra kaptam Uramtól, azokkal másokat kell szolgál­nom, a kicsinyeket, a rámbízot- takat. Innen érthető, hogy amikor már orvos, a betegségen túl mindig a beteg is érdekelte, sorsa, életkörülményei. Innen érthető az — amit rádiós ri­portban hallottunk róla —, hogy „1945-ben maga köré gyűjtött a védőnőkön kívül egy 26—28 asszonyból álló csopor­tot, kiképezte őket az elesettek, elhagyatottak és betegek ápo­lására. Ez volt az első nép- egészségőri szervezet az ország­ban. Ezért a mozgalomért dr. Bakó Géza és az önkéntes nép- egészségőrök miniszteri dicsé­retben is részesültek” ... Élete beleépült a magyar egészségügy egészébe. Az el­múlt négy évtizedben — de zömmel a felszabadulás után — kiépülő TBC gondozó és gyógyító intézetek országos há­lózatának járási posztján állt a kezdettől nyugdíjbamenete­léig főorvosként. Szívós harc állt mögötte: az első szűrővizs­gálatok megszervezése, a bete­gek számontartása, a szanató­riumi kezelések utáni ellenőr­zés és gondozás. A főorvosi szobában kézzel rajzolt járási térképen egyre fogynak a be­tegeket jelző színes fejű gom­bostűk . .. így lett az egészség­ügy kiváló dolgozója. S közben mennyi más érdek­lődés köti le: fényképezi és számontartja az ormánsági jellegzetességeket, a talpashá­zakat. őstölgyeket, gyűjtögeti a népművészet kallódó emlékeit. Mint a siklósi Várbarátok Kö­rének egyik alapító tagja és el­nöke sokat tesz a siklósi népi fazekasság feltámasztásáért, de ismerője a környék vadvilágá­nak. önképzett, jó szőlősgazda, lelkes kőnyvbarát. Meghatja minden Isten-teremtette és emberalkotta szépség és hálára készteti. Hűségét sokszor megtapasz­talta gyülekezetünk is. köze! harminc éven át felügyelő, ösz- szetartója volt a gyülekezetnek, támasza fiatal lelkészek sorá­nak. támogatója minden jó kezd emény ezésnek. Meg vagyunk gvőződve arról hogy hűsége Isten ajándéka volt. Pál apostol a „Lélek gyü­mölcse” sorában említi a hű­séget is (Gál 5. 22). Dr. Bakó Géza emberi hűségének forrá­sa. mintája, szorgalmazója ma­ga az Isten volt. Ezért hárított el mindig mindenféle dicsére­tet. z. p.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents