Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
Egyháztörténeti esemény Foton Tanévnyitó a Diakóniai Munkásképző Tanfolyamon A FÓTI MANDÁK MÁRIA INTÉZET falai és az azt körülvevő fák nem először „látták vendégül” egyházunk püspökeit, lelkészeit, az országos munkák vezetőit, különböző gyülekezetek tagjait. Minden megszokott lehetett a külső szemlélődő és arra járó számára. Az esemény azonban, amelyen jelen voltunk — ünnep volt. Nem évforduló, ahol van mél- tatnivaló, nem mérföldkő, ahonnét törvényszerűen vissza kell nézni. EGYHÁZTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGŰ NAP október 4-e a Magyarországi Evangélikus Egyház történelmében. Foton az indulás feszültsége és az ünnep érzése járt át mindent és mindenkit. Az „új úton” haladó egyházunk újra gazdagodott! azzal, hogy megtarthatta a „Diakóniai Munkásképző Tanfolyam” első tanévnyitóját. Bizonytalanok, vagy biztosak vagyunk-e az első indító lépések megtételénél? Hisz az „első” mindig megkérdezted, érdemes?! Nem a kérdésre keressük a választ. hanem idézzük D. Káldy Zoltán püspök-elnök megnyitó szavaiból: „A diakóniai teológia jegyében végezzük szolgálatunkat, s ez azt jelenti, hogy nekünk azt kell tennünk, amit Jézus tett!” Ennek Ismerete viszont nem enged elbizonytalanodni. „Jézus Krisztusban kell élnie az egész evangélikus egyháznak, ahol nemcsak gyülekezetekben kell öregeket gondozni és gyermekeket ánolni, hanem Iá szeretet- intézmémúinkben is. Ezekben is prédikálni, gyógyítani és kenyeret ke’l adni.” Erre készülnek a most induló tanfolyam hallgatói. „Tudatosan és hivatásszerűen”, mert rajtuk keresztül is el akarja Jézus Krisztus végezni a maga szolgálatát. HÁNYÁN KEZDTÉK AZ ELSŐ TANFOLYAMOT? Nyolcán! Sok ez, vagy kevés? Több kell, mert nagy szükség van a szakképzett diakónusokra, akik élethivatásnak választják ezt a pályát. Isten kezébe helyezzük ezt a keveset, ahogy azt a sareptai özvegy is tette az olajjal és a liszttel, azért, hogy megsokszorozódjék, azért, hogy elég legyen! Azért kezdtük el a tanfolyamot „a nyolccal”, mert hiszünk Isten sokszorosító erejében. AZ EGYHÁZ EGYIK LEGDRÁGÁBB SZOLGÁLATÁRA indulnak azok. akik most kezdtek. Azért végzik el most ezt a tanfolvamot, hogy a diakóniai mozdulatok Jézus Krisztusban alakuljanak, és ő alakítsa a mi mozdulatainkat diakóniaivá. D. dr. Ottlyk Ernő püspök Fii 24—Tí. alapiáp tartott igehirdetésében beszélt az óember veszélyeiről, annak önzéséről, önmaga kitel iesítéséről. önmagának ..kisajátított" boldogságáról. Ezzel szemben az úi ember mélvep szereti Istppt. s ezért szereti mélyen az embert. Az úi ember magatartása ellentmond a természetes ember gondolkodásának és felfogásának — ..nézi a másik hasznát”. Törő- d!k a másik javéval, előrehaladásával. Jézus ezt a magatartási formát vállalta, ebbe alázkndik bele. csak azért, hogy ennek a most, induló csonor+nak is előtte járjon. Mindezt azért, hogy a most indulók tudjanak vigasztalni szavaikkal és prédikálni kezeikkel. Mindehhez viszont krisztusi lelkűiét és indulat kell. Azért hirdettük meg ezt a tanfolyamot, hogy legyenek emberek, akik ezzel az indulattal állnak oda az öregek és nyomorék gyermekek ágya mellé. Tájékoztató előadásában D. dr. Ottlyk Ernő püspök ismertette a fóti tanfolyam tanmenetét, teológiai indítékát, közegyházi szükségszerűségét. Ismertetéséből világosan kiderült, hogy szak- és tárgyszerű ez a diakóniai tanfolyam. Az ismertetés jelezte azt, hogy mi kezdődött el október 4-én Foton. Segítség volt arra, hogy a tanfolyamot elkezdők és a jövőben jelentkezők „sejtsék”, milyen szolgálatra indulnak, és milyen „előiskolán” keresztül vezet az út a diakóniai munkához. KÜLÖN ESEMÉNYE VOLT AZ ÜNNEPÉLYNEK, amikor Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkész kézfogással vette fel a diakóniai tanfolyam első hallgatóit. Együtt maradtunk még az ünnepély után is a szülőkkel, barátokkal és gyülekezeti tagokkal beszélgetésre, ismerkedésre és tájékozódásra. amelynek kicsengése is az volt, hogy egyháztörténelmi pillanatnak voltunk tanúi Foton ezen az őszi hétköznap délutánon. A munkáért és annak eredményes végzéséért' hadd hangozzék gyülekezeteink imádsága hogy a most indulók közül senki el ne vesszen, és a szolgáló Jézus munkáin nyomán meg tudiuk hirdetni a következő esztendőkben is az ű’nbb tanfolyamokat, azaz a folytatást. Káposzta Lajos Diakóniai teológiánk gyülekezeteinkben Körzeti presbiteri konferencia Kőbányán öt budapesti gyülekezet, a kőbányai, kispesti, pesterzsébeti, pestlőrinci és rákoskeresztúri gyüleke- tek elnökségei és presbiterei gyűltek össze október 10-én délután a kőbányai gyülekezeti teremben, hogy körzeti presbiteri konferencián. hallgassák és vitassák meg az elmúlt nyár legfontosabb egyházi eseményének, a gyenes- diási lelkészkonferenciáknak egész egyházunk közgondolkodására kiható gondolatait és tanulságait. Az egyházmegyei elnökséget Odor István egyházmegyei felügyelő és a külföldi egyházi szolgálaton levő Virágh Gyula esperest helyettesítő Szirmai Zoltán espereshelyettes képviselte. Részt- vettek a szolgálatokban az érdekelt gyülekezetek lelkészei. Matúz László pestlőrinci lelkész tartotta a bevezető áhítatot, Máté 5, 7 alapján, az irgalmasság krisztusi gyakorlásáról Ezután Veö- reös Imre kőbányai lelkész, a házigazda és Odor István egyházmegyei felügyelő az egyházmegye elnöksége nevében mondott köszöntő szavakat, megvilágítva a presbiteri konferenciák tartásának értelmét és a presbitériumokon keresztül egészen a gyülekezetek széles rétegeihez eljutó teológiai gondolkodás tisztaságának és egységének fontosságát. Szirmai Zoltán és Veöreös Imre lelkészek ismertették a gyenesdi- zsi konferenciákon elhangzott két alapvető előadást. D. Káldy Zoltán püspöknek „Diakóniai teológiánk és életvitelünk”, valamint dr. Prőhle Károly professzornak „Diakóniai teológiánk és az Ökumene” című előadásait. Ezt követően megindult a hozzászólások és kérdések sora. amelyekből kiderült. hogv a lelkészeken túlmenően a jelenlevő nresbiterek is — akik között jelentős számmal voltak képviselve hők és fiatalok is — egyre jobban értik a diakóniai teológia alapiait és egyes keresztyén emberekre, gyülekezetekre és egész egyházunkra vonatkozó gyakorlati következményeit, és nemcsak értik, de egyet is értenek vele, ép aszerint igyekeznek gyülekezetükben is forgolódni. Öröm volt hallani a gyülekezetekben különböző szolgálatokat teljesítő gvülekezeti munkások és a világi életben is helytálló presbiterek egybehangzó szavait az embereiéért és társadalmunkért hordozandó felelősség és segítőkészség vállalását illetően. Külön is előkerült a Gyülekezeti Segély szolgálatának fontossága és a gyülekezetek tudatában való elmélyítésének szükségessége, valamint az Evangélikus Elet hetilapunk magas tartalmi színvonalának és gyülekezetnevelő szolgálatának hangsúlyozása. A felvetődő kérdésekre az egyházmegyei felügyelő és az espereshelyettes adott feleletet, majd imádsággal és énekléssel ért véget a jó hangulatú és minden résztvevőt meggazdagító presbiteri konferencia. g ^ Túrmezei Erzsébet: A „tételek kapuja ” előtt Papírlapra irta. fakanura szögezte, 450 éve már... Ma Wittenbergben érckapu fogad, és Luther 95 tétele ércbeöntve vár. Csendben betűzgeted. A fakapu tűz martaléka lett. A tételíró kéz elporladt a vártemplom alatt, a kripta ölén. Az ércbetűk sora keménven. hidegen - szemedbe néz. őszi nao vet. rá bágyadt sugarat. Késő zarándok, olvasd, örülj: így megmarad. valamikor riadó volt. nem hideg ércbetű. Lázas tekintetű polgárok és diákok olvasták és vitatták ... másolták ... szá iról-szájra, kézről-kézre adták ... Nyomában kigyulladtak az arcok, a szívek. Nem érckanun, nem papíron, szivekben élt, dobogott, lüktetett. Mert erő volt és Evangéliom! S amíg ragyog az ércbetűk sora, egyért sóhajtok, késő kor késő vándora: Ne merevüljön szánkon és szívünkön az üzenet halott formákba, hideg ércbetűkbe! Legyen olyan élet-erőtere, mint 450 éve Luther Márton hatalmas 95 tételei A jól és helyesen tájékozott gyülekezetért Gondolom, nemcsak nekem, de minden — gyülekezetéért felelősséget érző — felügyelőnek vágya, de egyben jogos igénye is, hogy gyülekezete helyesen, korszerűen tájékozott legyen egyházunk ügyeiről, az egyház és a világ kapcsolatáról, korunk és társadalmunk égető kérdéseiről. Ez az igény nemcsak az egyénnek, de egész egyházunknak és társadalmunknak is javát szolgálja. Aki nem tájékozott, pontosabban, aki nem helyesen tájékozott a mai, rohanó életben, feltétlenül eltéved a felmerülő kérdések, problémák napi rengetegében. Ez vonatkozik az egyháztagokra is, akiknek — mint a társadalom aktív, építő egvedeinek — tájékozottaknak kell lenniük mind egyházunk korszerű teológiájáról, mind egyházpolitikájáról, mind pedig a folyamatosan jelentkező, napi kérdésekben elfoglalt álláspontjáról. EVANGÉLIKUS KERESZTYÉN HITÜNK SZERINT egyházunk itt, ebben a társadalmi rendben, a szocializmusban tölti be egyértelmű segítő szolgálatával Istentől rendelt feladatát. Ez a szolgálat pedig a napi életben válik nyilvánvalóvá: az istentisztelet a templomban történik ugyan, de az ott csak elkezdődik — és a kapun kívül valósul meg, teljesedik ki! Tudomásul kell vennie minden eevháztagnak, hosv szolgáló egyház vagyunk: a szolgálat pedig a napi életben elénk kerülő eseti feladatok mikénti megoldásában válik valósággá, itt igazolódik — vagy bukik meg bitünk, hűségünk. A szolgálat lényenét értenünk és éreznünk. kell: fev tudiuk csak hivatásunkat hűséggel betölteni családunkban, egyházunkban, munkabei vünkön, társadalmunkban. Mindehhez nv’n't segítséget a jól és helyesen tájékozott gyülekezet gondolata, valamint annak gvakor'ati — a helvi viszonyokhoz alkalmazkodó — megvalósítása. Melyek azok az eszközök, lehetőségek, amelyekkel ezt a célt szolgálni- tudjuk? Bizonnyal űüit nem mondok, hiszen tapasztara- tom szerint ezek az elgondolások maid’ minden gyülekezetben valamilyen módon megvalósultak, de talán mégsem haszontalan a lehetőségek csokorba kötése. ELSŐSORBAN EGYHÁZI HETILAPUNKBA GONDOLOK, az Evangélikus Életre, amelyik korszerűen — és nyugodtan mondhatom —. szinte napra készen hozza otthonunkba, gyülekezetünkbe az egyház teológiáját, egy- házkormányzati és egyházpolitikai kérdéseit, egyházunk gondjait és azok megoldásait, gyülekezetek példamutató és lelkesítő ténykedéseit. Eligazító útmutatást tartalmaz a lap a hazai és a világ kérdéseivel kapcsolatban is. Helves, ha a lelkész az igehirdetések. bibliaórák és egyéb közösségi alkalmakkor a fontosabb cikkekre. írásokra — mint ezt. sok helyen teszik is — felhívja a figyelmet. Helyes az is, amit szintén gyakorolnak a gyülekezetekben, hogy a kiolvasott lappéldányokat továbbadják azok részére, akik nem tudtak már kapni, vagy a család-, illetve beteglátogatásokkor nyújtják át olyanoknak, akikhez nem jutott el az újság. Nem egy helyen tapasztaltam, hogy az így megkapott lap milyen jótékony, nevelő, jóra buzdító hatású, gyakran erőt adó, vigasztaló volt az épp arra rászorultak számára. Ez a lehetőség tehát adott, csak épp élni kell vele: de az is igaz, hogy a lap továbbadása ne csak a lelkész, a felügyelő gondja legyen, hanem ebben segítsenek a többi egyháztagok is. A MÁSIK TÁJÉKOZTATÁSI LEHETŐSÉG, amellyel — igen helyesen — sok helyen jól élnek, a rendszeres presbiteri ülések: ezek keretében vagy a lelkész, vagy a felügyelő — rendszerint mindketten — az aktuális kérdésekről röviden, összeszedetten nyújt tájékoztatást a jelenlevőknek azzal, hogy azok beszélgetések, találkozások keretében adják hitelesen tovább. Itt a továbbadáson és a hitelességen van a hangsúly: bármelyik hiányosan történik. kárt okozhat — akár, ha a továbbadás, akár, ha a hitelesség csorbát szenved. Helyes, ha egyes előadandó témákat egyes presbiterek tanulmányoznak át és adnak elő röviden: a lelkészt is tehermentesíti, egyben élénkebbé, változatosabbá teszi az üléseket. ADOTT AZ A LEHETŐSÉG IS, hogy szeretetvendégségekbe iktatják bele a gyülekezet tájékoztatását az elmúlt időszak eseményeiről: erre azonban jól fel kell készülni, megfelelően össze kell foglalni mindazt, ami a gyülekezetnek fontos és érdekes. Egy gyülekezet azt a megoldást is választotta, hogy •— előre meghirdetett időpontban — az isten- tisztelet végén adnak ott rövid tájékoztatást: ilyenkor vannak rendszerint legtöbben jelen, és ígv a legszélesebb körű az információátadás. VÉGÜL. DE NEM UTOLSÓSORBAN EMLÍTEM A PRESBITERI KONFERENCIÁKAT és azok ielentöségét, mert ezek azok az alkalmak, ahol hivatott előadók adhatnak tájékoztatást, helvzetelemzést, eligazító útmutatást. Ennek is csak akkor van értelme és maradandó hatása, ha eavrészt a konferenciák célszerű időközönként ismétlődnek, másrészt pedig az ott hallottakat a résztvevők folyamatosán — a helyi lehetőségek figyelembevételével —, valóban minél szélesebb körben tovább is adták, magukat, gvülekezeti munkáinkat, gyülekezetüket azok szerint irányítják. Mindezek csak felvetett gondolatok: bizonnyal eevéb és jobb lehetőségek is adottak eaves gyülekezetekben. a jól és helyesen tájékozott gyülekezetek érdekében. Odor István Egyházi részvétel a Fejlődési Világkonferencián Lapunk korábbi számában írtunk már arról, hogy hazánk fővárosában tanácskozott október 8—11. között a Fejlődési Világkonferencia. Azt is jeleztük, hogy a konferencia munkájában egyházi szervezetek és személyek is részt vettek. A Keresztyén Békekonferencia hattagú küldöttséggel képviseltette magát a tanácskozáson, amelyben afrikai, ázsiai, latin-amerikai, kelet- és nyugat-európai keresztvének foglaltak belvet. Dr. Bartha Tibor püspök, a KBK alelnöke, a delegáció vezetője felszólalt a plenáris ülésen és rámutatott arra, hogy a Keresztyén Békekonferencia kezdettől fogva támogatja a Béke-világtanács munkáját és akcióit. Fáradozásai hozzájárultak ahhoz, hogv ..keresztyén hívők egvre szélesebb körben ismerik fel: a béke ügye igazságosság nélkül nem menthető meg. Ennek megfelelően a keresztyén gondolkodásmód a fejlődés ügyében is átalakulóban van. bár ez 3 folyamat nem mentes ellentmondásoktól. hiszen az egyházak a világ több pontján olyan társadalmi és gazdasági struktúrákkal1 szövődtek össze, melyek a fejlődés akadályozói. A Keresztyén Békekonferencia az imperializmus és a neokolonializmus által elnyomott néoek ügye iránti tevékeny szolidaritásra igyekszik mozgósítani a keresztyéneket. Sőt, reményünk van arra, hogy a jövő év júniusában az orosz ortodox eavház vendégeként a világvallások képviselőinek konferenciáján is képviselhetjük ezt az álláspontot" — mondotta a püspök. A bizottsági tanácskozások befejezése után a világkonferencia keresztyén résztvevői — közöttük az Egyházak Világtanácsa és a római katolikus Berlini Konferencia képviselői — testvért találkozón vettek részt és értékelő eszmecserét folytattak a konferencia munkájáról. A találkozón^ jelen volt dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára, aki megállapította, hogy e világkonferencia tapasztalatai alapján is széles köpű lehetőség van arra, hogy a jóakaratú erők — így a Keresztyén Békekonferencia is — közösen vegyenek részt az emberibb életért küzdő népek ügyének támogatásában.
