Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-31 / 44. szám

Hagyomány is, új élet is \ lalbcri reformáció kettős erőssége NAGYBÖRZSÖNYBEN A TEMPLOMSZENTELÉSI ÜN­NEP a gyülekezet kiemelkedő eseménye. Itt az a hagyomány, hogy ilyenkor messzi vidékről is hazalátogatnak a rokonok, a helyi gyülekezet pedig a nagy ünne­peknek megfelelő arányban tölti meg a templomot. Az 500 lelkes gyülekezetből 400-an hallgatták D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgá­latát. aki ebből az alkalomból a gyülekezetei meglátogatta. A GYÜLEKEZET MEGBE­CSÜLI Múltját; Szívesen be­szélnek a község és a gyülekezet történetéről, A száj hagyomány szerint az Árpád-házi királyok vadászterülete volt a börzsönyi erdőség. A falu bejáratánál a te­mető oldalán, a XII. század ele­jén épült templomot Szent Ist­vánról nevezték el. Ez a templom hazánk egyik legrégibb, teljes ép­ségben levő Árpád-kori műemlé­ke. Az 1200-as évek elején II. András király tiroli bányászokat hozatott ide. A föld mélye nemes­fémeket rejtett, gazdag arany- és ezüsterekre találtak. Zsigmond király 1416-ban szász bányászo­kat telepített le. A község gyors fejlődésnek indult és a XV. szá­zad végén már a jelentős bánya­városok között szerepelt. A REFORMÁCIÓ HAMAR EL­ÉRTE NAGYBÖRZSÖNYT és már 1521-ben hitet tettek az ősök a lutheri reformáció mellett. Az ellenreformáció idején a vidék az esztergomi hercegprímás bir­tokába került. 1702-ben fegyveres katonaság segítségével elvették az evangélikusak templomát és el­űzték Roth Jakab evangélikus lelkészt. A Rákóczi-szabadságharc alatt. 1705-ben az elűzött lelkész visszatérhetett, de szolgálata már csak néhány évig tartott. A Rá­kóczi-szabadságharc leverése után egészen a Türelmi Rendeletig evangélikus lelkész nélkül marad­tak a nagybörzsönyi hívek. Esz­tendőnként egyszer, nagypénte­ken csaladostul felkerekedtek és Selmecbányán vettek részt isten­tiszteleten és vettek úrvacsorát. Ez a zarándoklás 1784-ig tartott. Ií. József Türelmi Rendelete után ismét lelkészt választottak, s 1785- ben új templomukat is felszentel­hették. Többszörös tűzvész pusztította a falut és templomát, de a szor­galmas földművelő-bányász-er- dész nép újra felépítette a lel­készlakot. az iskolát, majd vé­gül a templomot is. Mindez ak­kora áldozattal valósult meg, hogy az 1852-ben történt temp­lomszentelés élménye mély nyo­mot hagyott a hívek emlékezeté­ben. AZÓTA MINDEN ÉVBEN MEGÜNNEPLI A GYÜLEKEZET a Szentháromság utáni 16. vasár­napon a templomszentelés évfor­dulóját. Az 1848'49-es szabadság- harc leverése, után a Bach-kor- szak által hivatalukból elmozdí­tott püspökök végezték a felszen­telést. az önkényuralom admi­nisztrátorokat állított helyükbe. Ennek ellenére a Pozsonyból ér­kezett Stromszky Sámuel püspök tartotta az igehirdetést 1852. szept. 26-án. Szeberényi János, bányakerületi püspök és Selmec­bányái lelkész a liturgiát végezte. Jelen volt Székács József akkori pesti lelkész is. a későbbi bánya­kerületi püspök. Egyházunk mindhárom akkori vezéregyéni­sége az 1848'49-es szabadságharc idején folytatott haladó magatar­tása miatt állt akkor elnyomás alatt. 1919-ben Szimonidesz Lajos volt a gyülekezet lelkésze, aki a ^Ta­nácsköztársaság idején a helyi di­rektórium elnöke lett, s ebben a minőségben 400 hold uradalmi földet osztott ki azoknak, akik a földet megművelték. Nagybör­zsöny akkori papja haladó maga­tartásáról volt híres. Később a Horthy-korszak egyházi vezetősé­ge megfosztotta lelkészi állásától. De jóval később, amikor már a fel- szabadulás utáni idő tábori püspö­keként jelent meg Nagybörzsöny­ben. a hívek könnyek között fo­gadták egykori szeretett lelkészü­ket. akinek szolgálatából követ­kezett népének szeretete. A GYÜLEKEZET JELENE BIZTATÖ. A hívek megtalálták helyüket a községben is. a társa­dalmi feladatok vállalásában is és az egyház építésében is. En­nek látható jelei közé tartozik, hogy renoválták a parókiát, a templomot kívül-belül átfestet­ték. új gyülekezeti termet építet­tek, új templomkertet alakítottak ki. A második világháborúban megsemmisült színes templomab­lakokat helyreállították, idén pe­dig befejeződött a templomtorony festése. Ez az áldozatkészség fémjelzi a hívek egyházszerefetét, amelyet Dedinszky Gyula lelkész szolgálata fog egybe. Űj életet teremtő erő az evan­gélium. Ez élteti és frissíti fel a gyülekezet hitét. Ennek távlatát mutatta meg D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése és a gyüle­kezetnek, tartott élőadása. A nagy- börzsönyi hívek hagyományos egyházszeretetét átjárja az evan­gélium erejéből táplálkozó új élet. Ilyen módon él ott hagyomány is. új élet is! o. M. Luther jelzése az Ötestámentom fordításában A LUTHERI REFORMÁCIÓ a 16. század második, harmadik év­tizedében kezdődött el és sodró hullámai néhány év alatt elérték az európai államok majd’ minde­gyiket: elsősorban azokat a'terüle­teket, amelyek egyházi szemponté­ból Roma fennhatósága alá tartoz­tak. Elérték úgy, hogy ezzel egy év­ezredes építmény alapjait renget­ték meg. Meg kell azonban rögtön mondanunk azt is, hogy nem ez volt az első támadás a rómainak mondott egyház egyeduralmi igé­nyei ellen, de mindenesetre a leg­eredményesebb. Az 1054-es, nagy skizma meg­bontotta a keresztyén egyház egy­ségét, szervezetileg két részre osztotta, de az európai területek nagyobb részében — egyházi, szempontból — változatlanul Ró­ma maradt az irányító tekintély. Világi hatalmi szempontból is fájdalmas veszteségek érték a feudalizmussal összefonódott egy­házat, de ezekből a vereségekből kilábalt azáltal, hogy kiegyezett ellenfeleivel. S ez a kényszerű ki­békülés tette lehetővé azt, hogy a világi hatalommal karöltve lépjen fel olyan mozgalmakkal szemben, amelyek egyszerre támadták az egyházi tanítás valamely részletét és a 'fennálló társadalmi rendet. De ugyanígy le tudta gyűrni azo­kat is. akiket „előreformátorok- ként” tart számon az egyháztörté­net (Wald, Wicklif, Húsz), mert ezek eredményes harcához csak­úgy Hiányzott az átfogó, újdonsá­got jelentő teológiai program, mint. a megfelelő történelmi szi­tuáció. Végül pedig, az egyház tekinté­lyét lazította a reneszánsz korá­nak hitéleti, szellemi, művészeti légkörének elvilágiasodása épp­úgy. mint a humanisták egyre na­gyobb koncepciójú munkássága, de ez az irányzat sem tudott „le­számolni” az egyházzal, mint in­tézménnyel. MINDEZEKKEL A JELENSÉ­GEKKEL. IRÁNYZATOKKAL ELLENTÉTBEN, Luther és a re­formáció azért ért el, azért érhe­tett el sikereket, mert a mégfele­lő történelmi szituációban: 1. alapjaiban támadta meg a közép­kori egyházi tanítást és ezzel együtt az egész egyházi berende­zettséget; 2. új, átfogó teológiai, etikai programot tudott adni, a régi, az elavult helyett Ez a két tény volt és maradt azóta is a lu­theri reformáció egyik erősséae. Ezek. nélkül nem érhetett volna* el semmit sem. mint ahogy’ az ezekre való állandó figyelés nél­kül a jelenben sem töltheti be fel­adatát. Az egyházának tanításához mélységesen ragaszkodó szerze­test, Luther Mártont, egész em­berségében nyugtalanította mind­az, amit az egyház neki is feltét­lenül hiendőnek és teljesítendő- nek előírt. E hiendő és az üdvös­ség elnyeréséhez teljesítendő ta­nítás-tömeg sivár merevsége, ku­szasága megrettentették és gon­dolkodásra, eszmélkedésre kész­tették. Vívódásaiban jutott ei an­nak felismeréséhez — amelyre életkörülményei, tanulmánvai s a környezete is hozzásegítették —, hogy csak akkor élhet hivő ke­resztyén, igazi emberi életet, ha kínzó kérdéseinek megoldására visszatér az „ősi, eredeti forrás­hoz”: a Szentíráshoz. Ez a felismerés Luthert előbb ugyan csak egy bizonyos gondo­latkörben (a bűnbocsánat kérdé­se, az „egyedül hit által”, s mind­ez együtt a 95 tételben) távolítot­ta el a középkori egyházi tanítá­soktól, de a kialakított vélemé­nyére való reagálások, ellenséges támadások, az egyházból való „ki- átkozása”, a maga további sze­mélyes fejlődése, hasonló gondol­kodású barátainak segítsége eljut­tatták a korabeli „pápas” egyház­zal való szakításig. LUTHER ÉS A LUTHERI RE­FORMÁCIÓ tehát így jutott el az egyházi tanítás visszásságainak észrevételezésétől, a protestáiáson át, a középkori egyház hittaná­nak, intézményds létének majd’ teljes tagadásáig. Mindez azonban sohasem lett volna elegendő ah­hoz, hogy megszilárdítsa a maga helyzetét és biztosítsa a megújí­tott egyház jövőjét. A tagadáson, a protestáiáson túl szükség volt arra is, hogy a reformáció vezetői kifejtsék a maguk sajátságos ta­nításukat, és most már sokszor függetlenül attól, hogy a másik fél mit hisz, mit tanít. Igaz, hogy a reformáció első ge­nerációja nem épített ki olyan tanrendszert, amelyet a középko- ,ri egyház már régóta a magáénak mondhatott. Igaz, hogy ez a gene­ráció nem igényelte magának a csalhatatlan jelzőt, hanem meg­elégedett azzal, hogy a maga módján fejezze ki az újra felis­mert bibliai igazságokat. A „ma­ga módján” úgy. hogy a „követe­lődző”, az embereket állandóan „kétségben hagyó”, a még a túlvi­lágon is „rafinált módon büntető” Isten helyébe a kegyelmes, a vi­lágot nemcsak teremtő, hanem szeretetével meg is tartó, meg is váltó Istent vallotta Urának. Mindezzel pedig — megint csak a „maga módján” — megszabadí­totta lelki-testi terhektől, ame­lyeknek elevenen tartására az egyház történetében egyedül a középkori egyháznak volt az ér­deke. DE NEMCSAK AZ EGYHA­ZAT, A HITET SZABADÍTOTTA MEG A REFORMÁCIÓ „a máso­dik babiloni fogságból”, hanem felszabadította magát a hivő em­bert is — a felelősségteljes. a szolgáló életre. Felszabadította úgy, hogy az üdvösséget — önző módon — csak a saját maga szá­mára megszerezni kívánó élet- ideál helyett, a másokért, a kö­zösségért élő hivő embert állítot­ta oda követendő példaképül. Mindezt — magától értetődően. — szentírási megalapozottsággal tette, de azzal, hogy az emberi munkát, hivatást istentiszteletnek mondta, azt is elérte, hogy a re­formációt követő, egyszerű hívek­ben a becsületes munka, a józan­ság, az egész közösség iránti fe­lelősség — ezzel együtt — az em­beri, a társadalmi élet igenlő ér­tékelését alakította ki. A veformációs mozgalom így az élet „ünnepi": hitbeli és „hétköz­napii”; erkölcsi vonatkozásában egyformán tudott újat, korszerűt adni. Ezt az újdonságot érezte meg annak a kornak az embere ás megérezte azt is, hogy ezeknek az „új tanoknak” az elfogadása egy­fajta felszabadulást, előbbrehaía- dást jelent az élet minden terüle­tén. Mert így igaz: a lutheri re­formáció az egyház megújítására vállalkozott, de hatása azonnal túljutott az egyház „határain” és ezzel nemcsak az egyháznak telt jó szolgálatot, hanem — közvetve — egyik elősegítője lett a polgári társadalmi rend első forradalmá­nak is. MINDEZ PEDIG AZÉRT TÖR­TÉNHETETT ÍGY, mert a lutheri reformáció nem kívánta az adott társadalmi rendet teológiailag „alátámasztani”, avagy ezt a ren­det valamiképpen „krisztianizál- ni”, de ugyanakkor a társadalmi haladás törvényszerűségeit felis­merve, híveit a társadalomban, annak életében való felelős rész­vételre szabadította fel. S ez a kettős vonatkozású útmutatás volt és maradt azóta is a lutheri reformáció másik erőssége, olyan erő, amely az elmúlt közel négy­százhatvan esztendő alatt képessé 'tette arra, hogy egyházai, hívei — ha hűségesek maradtak az „atyák” tanításához — készsége­sen szolgálják „az emberi nem­zetség” előbbrehaladásának ügyét. Dr. Vámos József Luther jelzése az Ötestámentom fordításában AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ PÁTRIÁRKÁJÁNAK JUBILEUMA Az örmény Apostoli Egyház szeptember 27—29-én, ünnepsé­gek keretében emlékezett meg ar­ról, hogy pátriárkája, 1. Viszken, húsz évvel ezelőtt foglalta el egyházvezetői tisztét. A pátriár­kát ezen alkalomból nemcsak az ortodox egyházak, hanem más egyházak és egyházi szervezetek vezetői is felkeresték áldás- és jó­kívánságaikkal. Heltai és Hon térus Magyarország egy világ volt mindig. Ebben a világban az emberség sors lett, íz és erő, mely megjelölte minden lakó­ját. Egy új felfogásból itt jő létre az első valóság: magyar országgyűlés — az er­délyi Tordán — elsőnek az összes keresz­tyén országok között — 1557-ben — ki­hirdeti. hogy mindenki azt a hitet követ­heti, amelyet kíván, s a más valláson le­vőket nem bánthatja. Pár évvel később a vallásszabadságot ugyanott törvénybe iktatják, Dávid Ferenc megrendítő érvei­nek hatása alatt. A reneszánsz s a huma­nizmus' szűkebb társadalmi körű valóság volt. a reformáció a népi nyelv és társa­dalom teljes érvényesülése: „Isten igéje által”. Idézhetném a városok egész sorát, de elégedjünk meg most Kolozsvárral és Brassóval, Heltai Gáspár és Johannes Honterus jelenlétével. NEM ÁRT KÖZELEBBRŐL ismerkedni a két reformátorral. Honterus kétségte­lenül szász volt. Heltai állítólag szintén, Caspar Heltnek hívták, ő maga magyaro­sította magát Heltaira. Amikor erre gon­dolok. eszembe jut. mennyire másodren­dű a származás kérdése. Létük egy ma­radt a magyar világgal, sőt változatos pá­lyájukon ezt a világot fejezték ki. mély hittel, szakítások nélkül. Heltai érthetően felismerte, hogy fel­adata magyar nyelvi és magatartásbeli feladat. Az ő századában nem volt ma­gyarosítás semmiféle formában. Heltai a magyarságot értéknek ismerte föl, ember­ségnek látta, tehát önként tudott azono­sulni vele. Mert ez az evangélikus lelkész, aki 1543-ban Wittenbergben tanul, a kö­vetkező évben a kolozsvári szász egyház- község papja lett. egyszerre magyar pré­dikátor, nyomdász, író. közművelődés szervezője az erdélyi főváros magyarsá­gának. amely akkor Kolozsvár túlnyomó részét jelentette. A magyar reformáció egyenlő formájú s azonos vérnyomású volt Európa nyugati reformációjával. Sőt, a XVI. és XVII. században protestantiz­must hirdetni nálunk hősibb vállalás volt bármelyik másiknál e földrészen. Heltai széles mozgással vált magyar írástudóvá és igehirdetőré. Bátran tűnődött, akár Dávid Ferenc, aki végigjárta a reformá­ció hegycsúcsait. Bornemissza Péter után Heltai századának legnagyobb magyar prózaírója, szabályosan gyöngyöző mon­datok formálója. Világosan látta, hogy az írást a magyar szó kiejtésével illik azo­nosítani. ez a logikus. A magyar helyes­írás fő elveit máig érvényesen Heltai ala­kította ki. Stílusa újságként hat ránk ma is. Könyvtáramban megvan Heltai ma­gyar Chronicája, melyet halála után öz­vegye adott ki 1575-ben. Olvasmányél­mény ma is ez a régi könyv, „Magyar országrul és annak földeiről”. Stílusa? „Mátyás király Kőszegről vissza jőve Sopronyba. És onnét mindjárást Béts állá ment volna. De miért hogy az ő hada meg fáradot vala. mind ember, mind ló. •És a tél immár rayta vala. Ezért Tatára jőne alá...” Így írt néhány száz évvel ezelőtt, hódítóan. tisztán, ragyogva, né­pies mondásokat, történeteket, szállóigé­ket beleszőve a Bonfini szövegét kritiká­val latolgató műbe. Heltai írta le első­nek a kolozsvári bíró esetét Mátyással. Néhány évvel ezelőtt újból kiadták a Chronicát. ahogy sorra megjelentetik Hel­tai más müveit is. idén például a Ponciá- nus császár históriáját. Csodálni való írói termékenysége, reformáló ereje és kész­sége. Realista volt íróként, realizmusra tanított nemzeti prédikátorként. RÉGEBBEN BRASSÓBAN ünnepi me­netben vonultak iskolák és szervezetek ki a szabadba a brassói szabad szó nagy tanítójának ünneplésére. S nemcsak a szászok, hanem a magyarok és románok is bezárták boltjaikat, ők is ünnepeltek. Mert Johannes Honterus Brassóban min­denkié volt: nagyszerűi tanító, kiváló pré­dikátor, jeles írástudó. Az ő műve volt, hogy az erdélyi szászoknál diadalmasko­dott a reformáció. Pukánszky Béla Írja, hogy Honterusban egyesült Luther val­lásossága és Melanchton műveltsége. Val­lásossága bensőséges és nyílt, mint Szent Ágostoné, akire gyakran hivatkozik. Nagy rabe as ii 11 e egész Magyarország. Ve­rán csics Antal, a jeles magyar humanista csak azért' kívánkozott Brassóba, hogy Honterust megölelhesse. Brassó az ő szü­lővárosa, ahová külföldi tanulmányai után visszatért s éppúgy saját nyomdára tett szert, mint Heltai. vagy Bornemisza, Huszár Gál s a többiek. Luther és Me­lanchton büszkén emlegetik, Honterus iskolákat alapít, könyveket nyomtat és ad el. Szigorú volt és tiszta, szilárd meg­győződésű. aki az evangélikus lelkész egyéni felelősségére épített, mondván: „Isten számon kéri mulasztását s őt te­szi felelőssé az istentelen telkekért”. Az ilyen ember nem járja a hegyek csúcsait, hegycsúcs ő maga. Végvárban élt. rideg- hideg hegyek alatt, de együtt hazájával, mely ezt a lelkiismereti létformát bizto­sította Honterusnak is. Szalatnaí Rezső \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents