Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-17 / 42. szám

i

aHvASÄRNAP IGÉJE

Megalapozott derűlátás

1 Jn 3, 19—24.

Vannak-e „született optimisták” és „született pesszimisták”? Egyesek véleménye szerint ez beállítottság és egyéniség kérdése. A valóság inkább az, hogy aki egyiket vagy másikat állítja magáról, inkább álarcot hordoz, amelyet megszokott; de amely alatt ugyanúgy Jorronganak és változnak az érzelmek vagy kétségek, mint másokban. János apostol, levelének tanúsága szerint derűs, az élet fényeit laltató tanítvány, az ö optimizmusa azonban nem adottság vagy egyéniségéből fakadó, hanem gondolatainak és hitének útján jut el nagyon is reális életszemlélettel a derűlátás alapjaihoz. Ezt kell nekünk is megtanulnunk tőle. Mi kell ehhez?

HELYES ÖNISMERET. Ritka erény, ha valaki mindenben helyesen ismeri és értékeli önmagát, önnön teljesitményeinkkel és képességeinkkel kapcsolatban általában kissé elfogultak vagyunk. Igénkben azonban még egy lépéssel tovább kell látnunk: szivünk önértékelésünkön túlmenően vádol és elítél minket. Könyörtelenül érezteti velünk azt, amit talán csak mi tudhatunk önmagunkról. Elítél akkor is, ha mások éppen dicsérnek és felmagasztalnak, lelkiismeretűnk jelzéseire és az Isten által sokféle módon bennünk keltett nyugtalanságra kell gondolnunk. Nehéz próbák ezek az életünkben, hiszen a külső vádak és Ítéletek ellen bravúrosan tudunk védekezni, esetleg viszont támadni, saját szivünk vádjai ellen azonban ez teljesen hiábavaló próbálkozás lenne! — Az apostol ezen a ponton tanulja meg, hogy kétségbeesés helyett Istentől várhat segítséget, Aki jól ismeri önvádjainkat, lelkiismereti harcainkat és bűnbánatunkat is és Akinek szeretete nagyobb minden bűnünknél és belső nyugtalanságunknál. Ezen az alapon indulva egyszerre másképpen látja önmagát is, felszabadul nyomasztó terhei alól és szive már nem Ítéli el, mert a bűnt elfedező Isten gyermekeinek helyére kerül.

HELYES ISTEN ELE ÁLLAS. Sokan úgy vélik, hogy imádkozni egyszerű dolog: jól ismert szavakat kell clmormolni, lehetőleg őszinte szívvel. Az apostol tanítása szerint azonban az imádkozásnak előzményei vannak: hit Jézus Krisztusban és parancsolatainak megtartása. Az imádkozás egy viszonynak, Istennel való viszonyunknak tükre, Istennel való viszonyunknak legfőbb próbaköve pedig Janos apostol szerint a hit mellett az egymás őszinte és áldozatos szeretete. Istennel való viszonyunkban tehát korántsem elég az, hogy szép imádságokat mondjunk, mert azoluit csak akkor mondhatjuk el, ha előbb szeretetet gyakoroltunk házastársunkkal és gyermekünkkel, szülőnkkel és barátainkkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel. A sokat olvasó és tudó mai ember nemcsak korunk ellentmönd.ásait cs visszásságait ismeri, hanem a segítő szeretet igényeit és módjait is. Csak erőnk nincs mindig hozzá, hogy elvállaljuk a ránk eső részt. Pedig e nélkül hiába állunk Isten elé: eppen a legfontosabb, a bizalom hiányzik majd szavunkból. Isten előtt látszatokkal, szeretetel pótló frázisokkal, elszálló szóbuborékokkal semmire sem megyünk. Emberek között sem. Így függ össze szorosan naponkénti eleiünk hitünkkel.

HELYES TOVÁBBLÉPÉS. Helyes önismeret és szeretet ben alapozott imádságunk után mindig tovább kell lépnünk. Hiszen életünk szüntelen mozgás, megállni, elért külső és belső eredményeken elmélkedni. nincs idő. Családban, munkában, társadalomban, nagyvilágban folyik tovább az élet és a keresztyén ember egyetlen percre sem marad feladat nélkül. Hogyan képes erre az állandó készenlétre, erőkifejtésre. Igénk derűt sugárzó válasza: Isten bennünk van és mi őbenne élhetünk, hiszen „Leikéből adott nekünk” és ez a Lélek ad mindig új erőt, lendületet, bölcsességet, biztatást. Újra fel kellene fedeznünk magunknak Jézus eligazítást és lendületet adó szavait, beilleszteni azokat életünkbe és akkor derűlátásunk tartós lesz és soha nem alaptalan. Szirmai Zoltán

Istentiszteleti rend

Budapesten, 19?«. október 17-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Mau főtitkár, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Amdorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. .Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán út 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10. Virágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelcp de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Scúreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota kistem- plom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Ráko-sligct de.

10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vető Béla, de. fél 11. (német), de. 11. (urv.) Vető Béla. du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 9. de. 10. XII., Tartsay u. 11. de. 9. Csenyödy

László, de 11. Görög Tibor, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél

11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. lí. Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fel 11. Mezősi György.

— DUNAKESZI. A gyülekezet templomszentelési évfordulóján dr. Karner Ágoston országos fő- titkán szolgált.

— NAGYMÁGÓCS. Szeptember 25-én dr. Karner Ágoston országos főtitkár szolgált a szentesi gyülekezethez tartozó társgyülekezetben. Átadta a Gyülekezeti Segély segélyét és megtekintette a renoválási munkákat.

— SZÜLETÉS. Ifj. Görög Tibor segédlelkésznek, aki a Keresztyén Békekonferencia prágai központjában teljesít szogálatot és feleségének Csákváry Aliznak október 3-án Budapesten gyermekük született. Neve: ZSOLT, PETER.

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük, szerető istenünk, hogy imádkozhatunk. Tudjuk, hogy ez sem természetes, hiszen szívmik sokszor vádol minket és keserűséggel lelik meg. Csak Te szabadíthatsz meg minket bűneink súlyától, árnyainktól és az önmagunk körül forgás kilátástalanságától. Köszönjük, hogy nagyobb vagy a mi szívünknél és mert szereteted is nagyobb a mi bűneinknél, felszabadítasz minket hitben cs sz.e- rctqtbcn gazdag életre. Köszönjük, hogy ma is örömmel töltesz meg igéd által. Ámen.

— NYUGATINÁL másfélszobás, 32 nm-es, régi bérű, gázfűtéses, III. em., Involutes, újonnan tatarozott, tanácsi társbérletemet — tanácstól leválasztás engedélyezve — komfortosra sürgősen elcserélném Vác—Nagymaros vonalán, Esztergomban, Nagy-Budapesten megegyezéssel. 1399 Budapest 62. Pf. 669.

— LEGFUTESES kazánpk. Kalorifer. Express Heating, valamint autóhütök szakszerű javítása VI., Rudas László u. 79. Telefon: 329-860.

„Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, az szeresse a testvérét is” (1. Jn 4,21).

VASÁRNAP. — „Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy titeket Istenhez vezéreljen” (Pt 3,18

— Sof 3,14------15 — Mt 22,34—46

— Zsolt 128.) Szeressük embertár- .sainkat, mert Krisztus me&halt

bűneinkért. A benne való hit által a bünbocsánat örömével élhetünk. Örömünket és Isten iránti hálánkat embertársaink iránti magatartásunk méri le. önmagunk igazságának keresése és mutogatása helyett másoknak megbocsátani tudó szeretetünk és se- gítökészségünk tanúskodik Krisztusban bízó hitünkről és örömünkről.

HÉTFŐ — „Krisztus Jézus az Isten jobbján van, és esedezik érettünk' (Rm 8,34 — 1 Móz 18,27

— 1 Ts 4,9—12 — 2 Kor 1,8—11). Szeressük embertársainkat, mert életünket ma is Isten szeretete hordozza. Ha hitünkben elbiza- kodottá válunk és lenézzük erőte- lenebb hitű, vagy hitüket nem a mi mértékünk szerint élő embertársainkat, becsapjuk önmagunkat, könnyen juthatunk meghasonlásba önmagunkkal, a bennünket körülvevő világgal, sőt Istennel is. Életünk másik kísértése is veszélyezteti hitünket, a kétségeskedés, aggályoskodás, bizonytalanság. Sem az elbizakodás, sem a kétség nem út a szeretetre.

KEDD. — „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meglesz nektek” (Mk 11,24 — Esőit 118,21 — 1 Jn 3,11—18 — 2 Kor 1,12—24). Szeressük embertársainkat, mert közösségünk van Istennel. Maga Isten teremtette meg felénk hangzó szaván és Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Mi imádságainkban szólíthatjuk meg őt. Imádságunk nagy lehetőséget ad arra, hogy ne csak magunkkal törődjünk, hanem mások gondját is felvegyük és Isten elé vigyük. Istennel való kapcsolatunk emberi kapcsolatainkat is segíti.

SZERDA. — „O Uram, én erősségem, ón bástyám és én menedékem a nyomorúság idején” (Jer 16,19 — 2 Kor 4,8 — 1 Jn 4,7—16

— 2 Kor 2,1—11). Szeressük embertársainkat, mert isten mégis- ■ mer tette velünk gondviselő szere- tetét is. A hivő ember az élet gondjait és megpróbáltatásait ugyanúgy megismeri, mint bárki más, gyötrődik is miattuk. Változó életkérdései között azonban felismeri, ezért át is éli Isten gondviselő szeretetét. Ezek a tapasztalatok teszik lehetővé és ösztönzik, hogy mind szavával, mind cselekedeteivel embertársa mellé álljon, a megpróbáltatás idején.

CSÜTÖRTÖK. — „Pál írja: Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak — ne számíttassák be nekik! De az Úr mellettem állott és megerősített engem” (2 Tim 4,16—17, — Zsolt 60,13 — Ef 6,1—9 — 2 Kor 2,12—

17). Szeressük embertársainkat, mert Isten hűséges hozzánk. A kényelemszeretet, egyéni érdek, félelem visszatarthat bennünket attól, hogy a rászorulókkal közösséget vállaljunk. Isten a benne bízókkal marad. Isten iránti szeretetünk az igazsághoz köt és a nyomorúságot szenvedők mellé állít.

PÉNTEK. — „Jézus mondja: Minden lehetséges a hívőnek (Mt 9,23 — Józsué 1,9 — Ap Csel 5,1—11 — 2 Kor 3,1—11). Szeressük embertársainkat, mert Krisztus követése erre kötelez. Az evangéliumot nem lehet ellenszenvet érezve továbbadni. Embertársam javáért tenni sem tudok, ha gyűlölöm. Krisztus példát adott tanítványainak a szeretetre és a szolgálatra. Példáját csak hozzá forrott hittel és tőle kapott erővel tudjuk követni. Küldő szavának is csak így tudunk engedelmeskedni, ö maga biztat, hogy követését merjük vállalni.

SZOMBAT. — „Vigyázzatok, éberek legyetek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő” (Mk 13,33 — Ézs 51,5 — 1 Jn 4,16—21 — 2 Kor 3,12—18). Szeressük embertársainkat, mert Isten ítélete elé megyünk. Felelősségünk komolyságára figyelmeztet. Megítéli hitünket, szerete- tünket iránta és embertársaink iránt. Hitünk és szolgálatunk nem lehet felszínes, az igazságot eltakaró. Előtte semmit sem rejthetünk el. Megítéli az egyes keresztyén éleiét és az egész egyház életét is. Ma azonban még lehetőséget ad, hogy éberek legyünk engedelmes hitre.

Magyar László

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Maa.vSrorszáei

Evanaéhkus Ea.ybáz Saitoosztályának lania

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi Gvörsy Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal;

1088 Budapest Vm.. Puskin u. 19 Te'efon; 142-974

Csekkszámlaszam : 316—20 112—vni

Előfizetési ár: eey évre 120 — Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 83211

©

76.2^16

Athenaeum Nyomda Budaoest Rotációs maeas-nvomas Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Négyszáz éve halt meg Tiziano

KEVÉS MŰVÉSZE VAN A MÚLTNAK, AKINEK ÉLETMŰVEN OLY MINTASZERŰEN LEHETNE MEGFIGYELNI kor, környezet és tehetség egybeolvadó hatását, mint ö, a velencei festökirály. Eszak-ltália egyik hegyi városkájából került Velencebe, s a felnövő fiúnak ez a hely adja meg életkeretét. „Ú minden csodák csodája, a tenger minden gazdagságával Velence, a te szépséges 'szépségedben elbűvölő város” — írja a XVI. század elején az egyik kortárs-iró. Itt a velencei festészet nagyjainak — Bellimnek, Giorgionénak — közvetlen hatását szívja magába az ifjú Tiziano. Hamarosan kiforr egyéni stílusa, amellyel korából kimagaslik, mint a nagyerejú színek festője, a szinhatások mestere, a festékkel varázsló.

Nincs harmincéves, amikor megfestette a Frari- (ferences) templom főoltárképét. Mária mennybemenetelének elképzelését ábrázolja. Az aranyló, biborló színekben fürdő képen a mozgás felfelé törő irányát a kompozícióval, a mű felépítésével oldja meg. A kép első vázlatát, igy mondják, a fiatal mester egy őszi naplementekor a lagúna partjain készítette, amikor az eg aranyszint öltött és a bárányfelhőket a lenyugvó nap sugarai rózsásra festették. A parton éppen ha- lászbárlca kötött ki, s erőteljes halászok hordták ki a zsákmányt. Ez a mozgalmas csoport is rákerült a vázlatra, hogy maid az oltárképen az apostolok összesereglett,

izgatottan tülekedő látványát adja. Mélyebb vallásos áhítat nem érződik a képen. A művészet nagyszerűsége árad róla, úgyhogy a készülő alkotás csodájára jártak a külföldi követek, s szerették volna megszerezni uruk részére.

TIZIANO AZ ÉRETT RENESZÁNSZT KÉPVISELI MŰVÉSZÉTÉBEN. A huma-’ nizmus gondolkodásának megfelelően az ember érdekli. A női szépség varázsán túl, amely számos müvéről árad és ejti rabul a szemlélőt, már az ember belső világát kutatja, s ezért lesznek oly jellemző erejűek portréi. Ezeken az arcok mögé látunk, a jellembe, sőt szinte titkos gondolatokba. III. Pál pápa és unokaöccse! című festményén az agg pápa riadt tehetetlenségét érezzük, amint az egyik unokaöccse rá akarja venni valami cselszövésre — látjuk, pedig csukott a szája! —, a másik unokaöccse pedig hidegen figyel, készen, hogy részt vegyen a Sötét ügyben. A képből a művész rendíthetetlen ragaszkodását is megismerjük az igazsághoz, hiszen ne felejtsük, a festményt nála a papa rendelte, ó pedig leplezetlenül festi a jellemeket.

V. KAROLY CSÁSZÁR MEGHÍVJA UDVARI FESTŐJÉNEK. Kapcsolatukat — a korabeli felfogas szerint áthidalható tlanul nagy rangkülönbség ellenére — bizonyos meghittség, bizalmasság jellemezte. Tiziano életének első krónikásai mesélik, hogy a császár egy alkalommal felvette a földről a festő leejtett ecsetjét. Az anekdota jellemző viszonyukra akkor is, ha igy nem történt meg, s jelentőségét megértjük, ha arra gondolunk, milyen szigorú etikett uralkodott a császári udvarban.

A császár nevére felfigyelünk. Igen, ö volt az, aki Luther ellen fordult a worm- si birodalmi gyűlésen. Német-róntai császár, a reformációnak belsőleg, hitében is elszánt ellenfele. Az ún. schmal- kaldeni háborúban a protestáns német fejedelmek felett aratott- győzelme után róla festette Tiziano egyik legnagyszerűbb képét: a lovon ülő mozdulatában és arcán ott van a győztes öntudata, de az elszántság is a további küzdelemre, sőt — vagy csak az elkövetkező történelmi események ismeretében mi érezzük? — a győzelem kétes eredménye. Mindenesetre Tizianonak köszönhetjük V. Károly belülről is hű ábrázolásait, amelyek olyannak mutatják a császárt, mint késői emlékiratai és uralkodása: okosnak, számítónak, megközelíthetetlennek.

A császár öregkori világtól való elvonulásáról, a hatalomról való keserű lemondásáról Tiziano — a köztük levő bizalmas viszonynál fogva — már jóelöre tudott, és hatással volt a művészre a császár elmélyülő vallásossága. Sajat életét érő bánatok is, befelé fordították a mestert. Az öregedő művész legkiválóbb alkotásai, az arcképek mellett, éppen a vallásos tárgyú festmények, amelyeken most már bensőséges átélés érződik. A saját sírja fölé szánt Pieta, a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása — melyet már nem tudott befejezni —, őszinte vallomás erről. A föalak rajta a sugárzó testű Krisztus.

E KÉSEI KEPEIN, KÖZTÜK MEGRÁZÓ ÖNARCKÉPÉN, változás figyelhető meg. Színei egyre mélyebb tüzűek, a fények felvillanásai egyre nagyobb szerepet kapnak, s a részletek egyre kevésbé lesznek fontosak. A lényeg az, amire tör. Ekkor már inkább csak önmagának festette képeit. A kortársak meglehetősen értetlenül álltak előttük, de éppen ekkor

— túl a sikereken — ért a csúcsra. A határra jutott, ahol a reneszánsz átadja helyét a barokknak, de— és ez a nagyobb!

— előre is iveit, száz évvel későbbre, Rembrandthoz.

Nem ő az egyetlen az alkotók között, aki életében kétszer adott újat a jövőnek: ifjan, a pálya felfelé törésékor, ás mar idősen, a pálya végén.

Veöreös lmrr