Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-24 / 43. szám

Keresztyének és a világ-vallások képviselőinek találkozása Szedressy Pál püspök látogatása Ez év tavaszán hirt adtunk mór róla, hogy egy világkonferencia készül Moszkvában ezen a néven: „Vállásos emberek világkonferen­ciája a tartós békéért, a leszerelé­sért és a nemzetek közötti igazsá­gos kapcsolatokért.” Megírtuk azt is, hogy március végén egy Nem­zetközi Előkészítő Bizottság ala­kult a világkonferencia megren­dezésére. Ebbe az Előkészítő Bi­zottságba 51) személyt választottak meg, akik 32 országot képvisel­nek. A tagok között van D. Káldy Zoltán evangélikus püspök és dr. Kacziba József római katolikus püspök is. Az a cél, hogy a tartós békéért és a leszerelésért együttesen lépjenek fel és küzd­jenek keresztyének, mohamedá­nok, zsidók, buddhisták, sintóis- ták és a hindu vallás képviselői. Hiszen nincsen olyan vallás, ame­lyik ne tartaná drága kincsnek a békét és hz igazságosságot. A Nemzetközi Előkészítő Bizott­ság 29—30-án tartotta soron kö­vetkező ülését Moszkvában. Az ülésen részt vett D. Káldy Zoltán és dr. Kacziba József püspök is. A főelőadást Juvenali) metropoli- ta tartotta. Előadásának első fe­lében elemezte világrészenként a fennálló problémákat. Saj­nálattal állapította meg, hogy az Indiai-Öceán is, amely pedig ed­dig szinte a „béke tengere” lehe­tett, a nemzetközi feszültségek te­rületévé vált, mert az Egyesült Államok Diego-Garcia szigetén katonai bázist létesített. Közel- Keleten Izrael változatlanul meg­szállva tart nagy arab területe­ket. A libanoni polgárháború — amely elsősorban politikai és tár­sadalmi jellegű — sok ember éle­tébe kerül. Biztosítani kell Liba­nonban a területi integritást, a függetlenséget és szuverenitást. Afrikában, közelebbről Dél-Afri- kában, Rhodesiában és Namíbiá­ban a faji elnyomás okoz sok szenvedést és csúfolja meg az em­beri méltóságot. Latin-Ameriká- ban nyílt fasiszta rendszer van Chilében. Európában igen nagy jelentőségű, hogy a múlt évben 33 európai és két tengerentúli állam aláírta a Helsinki záródo­kumentumot, amely segíti a kü­lönböző társadalmi rendben élő népek békés egymás mellett élé­sét. Sajnálatos, hogy vannak olyan csoportok mind Európában, mind más világrészekben, ame­lyek a hidegháború feleleveníté­séért dolgoznak és meg akarják akadályozni az enyhülés politiká­ját. Pedig most azért kell nagy erőfeszítést tenniük a népeknek, +iogy a politikai enyhülést katonai enyhülés is kövesse. Éppen ezzel összefüggésben meg kell állítani a fegyverkezési versenyt, előbb részleges, majd általános és teljes leszerelésért kell fáradozniuk a népeknek. A keresztyén egyhá­zaknak és a különböző vallások képviselőinek össze kell fogniuk a jóakaraté emberekkel a válság­gócok leküzdéséért, a tartós bé­kéért. a leszerelésért és a népek közötti igazságos viszonyért. E célból hívják össze a Világkon- íerenei át. Juvenalij metropolita előadását 2 napon keresztül' élénk megbe­szélés követte. A felszólalók egy­mást követve hangsúlyozták, hogy nagy szükség van a tervezett vi­lágkonferencia összehívására, hi­szen még olyan ,,tartalékai” van­nak a keresztyén egyházaknak és a világvallásoknak, amelyeket le­hetséges mozgósítani és felhasz­nálni a tartós béke, a leszerelés és a népek közötti igazságos vi­szony érdekében. A magyar • de­legátusok biztosították a Nemzet­közi Előkészítő Bizottságot, hogy a Magyarországon élő egyházak nemcsak támogatják a világkon­ferencia összehívását, hanem se­gíteni is akarják azoknak a cé­loknak a megvalósítását, amelye­ket a világkonferencia maga elé tűzött. A gyümölcsöző megbeszélést követően a Nemzetközi Előkészí­tő Bizottság elhatározta az aláb­biakat: 1. A világkonferenciát 1977. jú­nius 6—10. között hívják össze Moszkvában. 2. A világkonferenciára mint­egy 500 személyt várnak a ke­resztyén egyházak és a világval­lások képviseletében. Nagyon fon­tosnak tartja az Előkészítő Bizott­ság a mohamedánok, a buddhis­ták, a sintóisták, a zsidók nagy­számú jelenlétét. 3. Az Előkészítő Bizottság öröm­mel vette tudomásul, hogy a vi­lágkonferenciát olyan neves sze­mélyiségek patronálják, mint Pi­nien, Moszkva és minden oroszok pátriárkája, Maxim, Bulgária pát­riárkája, William Tolbert Libéria Az Orosz Ortodox Egyház moszkvai patriarkátusa modern, kisalakú formátumban, a közel­múltban adta ki az Újszövetséget. Az új kiadáshoz — amely Piti­elnöke, Babakhan, Közép-Ázsíá- ban és Kazahsztánban élő mo­hamedánok muftija és még má­sok. 4. A Nemzetközi Előkészítő Bi­zottság szükségesnek- tartja, hogy a világkonferencián a következő kérdések kerüljenek megbeszélés­re: A közös alap kidolgozása a békemunkában; A nemzetközi fe­szültség enyhítése; A válsággó­cok; Békére nevelés: Az Egyesült Nemzetek szerepe a nemzetközi béke megteremtésében; A lesze­relés problémája, beleértve a nukleáris fegyverek megsemmisí­tését; Etikai és pszichológiai megközelítése a- leszerelésnek: Vallásos megközelítése az embe­ri személyiségnek; Az emberi'jo­gok; A népesedés problémája. A Világkonferencia -a plenáris üléseken kívül három csoportban folytatja majd munkáját. A Nemzetközi Előkészítő Bi­zottság a világkonferencia előtt még egy ülést tart 1977. március 15—17. között. K. Z. rim érsek, és a patriarkátus saj­tóosztályának gondozásában lá­tott napvilágot — szómagyaráza­tokat, tárgymutatót, térképeket is csatoltak. A Román Szocialista Köztársa­ságban élő Ágostai Hitvallású Evangélikus Zsinat-Presbiteri egyház püspöke, Szedressy Pál és Matos Pál temesvári esperes — átutaztukbah Budapesten — D. Káldy Zoltán püspök-elnök meg­hívására baráti látogatást tettek Magyarországi Evangélikus Egy­házunk elnökségénél október 5—8. között. Mindketten előzőleg részt vettek a Lutheránus Világszövet­ség által rendezett teológiai kon­ferencián Strasbourgban, majd. Genfben az LVSZ székhazában tettek látogatást. Dr. Fekete Zoltán országos fel­ügyelő és D. Káldj' Zoltán püs­pök-elnök október 5-én munka­társaik jelenlétében fogadták Szedressy Pál püspököt és Matos Pál esperest. A baráti találko­zón többek között részt vett dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Aka­démia dékánja, dr. Prőhle Károly professzor, az ökumenikus Ta­nács főtitkára és az Országos Egyház tisztségviselői. Egyházunk Elnöksége nevében D. Káldy Zol­tán püspök köszöntötte a kedves vendégeket. Ezt a három szót húzta alá köszöntő szavaiban:, öröm. szeretet, szolgálat. Az min­dig öröm — mondotta a püspök —, ha testvérek találkoznak. Ez az öröm megtölti a - szívet. Jó örülni egymásának. Az öröm mel­lett a szeretet köt össze bennün-' két. Az a szeretet, amely Jézus Krisztustól ered és átmegy a mi szíveinken, átmelegítve azokat. Nagy hangsúly esik a közös szol­gálatra is. Mindkét egyháznak vannak olyan Istentől kapott ado­mányai, amelyekkel szolgálhat­nak egymásnak. Döntő, hogy mindkét egyház a maga helyén — az egyik a Román Szocialista Köztársaságban, a másik a Ma­gyar Népköztársaságban — jól végezze a maga szolgálatát. Ez a szolgálat túllépi az egyházi ke­reteket és jó gyümölcsöket te­remhet két nép barátságában is. Hiszen mindkét nép — a Román Szocialista Köztársaságban és a Magyar Népköztársaságban laltók — a szocialista társadalmi rend­ben él és azt építi. Mindkét or­szág fáradozik a népek békéjéért, a társadalmi haladásért és az igazságosságért. Egyházaink e cé­lok segítése által lehetnek' áldás­sá a két ország életében. Szedressy Pál püspök meleg sza­vakká1 köszönte meg az üdvöz­lést. Elmondta, hogy a Zsinat- Presbiteri Evangélikus Egyház Egyház Romániában jól végezhe­ti szolgálatát. Valamennyi lelké- szi állása be van töltve. A lelkész­képzés Kolozsvárott, a közös Pro­testáns Teológiai Fakultáson fo­lyik. Kiemelte az állam és az egy­ház rendezett viszonyát. Beszélt a felekezetek között fennálló jó kapcsolatokról is. Elmondta, hogy testvéri kapcsolat van a Román Ortodox Egyház, a Református és Unitárius Egyház, valamint a né­met nyelvű evangélikus egyház és a Zsinat-Presbiteri Evangélikus Egyház között. » Egyházunk elnöksége október 6-án a Gellért Szálló különtermé­ben ünnepi ebédet adott a ven­dégek tiszteletére. Szedressy Pál püspök és Matos Pál esperes látogatást tett az Evan­gélikus Teológiai Akadémián, ahol találkoztak a professzorokkal. A baráti látogatás minden bi­zonnyal gyümölcsöző volt egyhá­zaink és népeink életében. D. Káldy Zoltán püspök „Szolidaritás Ciprussal” Világkonferenciáján Az Országos Béketanács képviseletében D. Káldy Zoltán püysök október 29—31. között az NSZK-beli Frankfurtban részt vesz a Cip­russal való szolidaritás világkonferenciáján. AZ OROSZ NYELVŰ ÚJSZÖVETSÉG ÚJ KIADÁSA Egy új világ felépítése érdekében Tanácskozások Helsinkiben es Budapesten A két főváros neve néhány na­pon belül ismét egymás mellé került a viág érdeklődésének homlokterében, mint annak ide­jén, amikor a Éudapesti Felhívást követően Helsinki kínált azon­nal szállást az európai béke és biztonság ügyében tárgyalni kész feleknek. Most két egymást kö­vető és egymással belső összefüg­gésben levő nagy világkonferen­cia előtt nyitotta meg kapuját a két főváros. A BÉKE TELJESSÉGE ÉS EGYETEMESSÉGE SÜRGETŐ SZORGALMAZÁSA az a belső kötőanyag, amely szorosan egy­befűzte a két nagyszabású tanács­kozást. S ezért nem véletlen, hogy a tanácskozások szervezésé­ben, a tárgyalások alaphangja megütésében és a kövekeztetések összegezésében is jelentős szerep jutott a világ békeszerető erőit és a haladásért síkraszálló töme­gek szándékait útmutató módon egybekapcsoló Béke-világtanács- nak és benne — mondjuk ki örömmel — a mi magyar béke­mozgalmunknak is. Mindkét esetben ugyanis több­ről volt sió mint szakemberek ta­nácskozásáról. Akkor is, ha a fel­szólalások során világviszonylat­ban ismert és becsült, tekintélyes szakemberek nyomtak rá a hite­lesség bélyegét például azokra a felmérésekre, adatsorokra, előre­tekintő számításokra, amelyek ijesztően és megdöbbentően tár­ták fel a fegyverkezési haisza egyre pokolibb hat vány ozódásáfr vagy lelkiismeretet nyugtalaní­tóan és a felelősség súlyát növelve i'ajiolták fel az egyre szélesedő éhségzónák mai határait. A VILÁG NÉPEINEK KÖZVÉ­LEMÉNYE KAPOTT HANGOT és juttatta kifejezésre álláspont­ját és követeléseit egészen a kor­mányokhoz és világszervezetek­hez eljuttatandó dokumentumok­ig. Ezeknek egy csomagjával épp e sorok írása közben indult Géni­be Romesh Chandra, a-BVT fő­titkára Budapest repülőteréről, hogy átadja azoknak a szervek­nek, amelyeknek rendeltetésüknél fogva volna kötelességük, hogy irányítói legyenek gyakorlatilag a Fejlődési Világkonferencia ál­tal követelt akcióknak. Azért is volt szükség többek között a vi­lág békéjéért és haladásáért fe­lelősséget érzők széles tömegei egybesereglésére, tapasztalataik és nézeteik egyeztetésére és együttes határozott fellépésére, mert a világ közvéleménye sze­rint például a szakemberek már eddig is túl sok időt fordítottak a fegyverek fajsúlyának és mi­nőségének mérlegelésével, miköz­ben a nyugati világ imperialista és militarista körei változatlan buzgalommal terveznek újabb, még hatásosabb és még drágább tömegpusztító eszközöket és lapá­tolják a gyújtóanyagot a világ amúgy is nehezen oltható hábo­rús tűzfészkeire. Ugyancsak köz­ben, sokszor éppen a szakembe­rek tárgyalásait fedezékként ki­használva dobja be erőit a neo­kolonializmus a gyarmati iga alól nemrég felszabadult országok gazdasági életébe, hogy a régi rozsdás bilincs helyett új csil­logóbbal kösse meg a független­ségre, békére, jólétre, új igazsá­gos társadalmi rendre vágyó né­pek kezét. POLITIKAI KÜZDELEM FOLYT TEHÁT VÉGSŐ SORON mindkét tanácskozáson, amely­nek résztvevői között ugyan he­lyet kaptak a tárgyalóasztalnal joggal azoknak az országoknak politikusai, diplomatái, szakembe­rei, így természetes módon a szo­cialista országok, több fejlődő or­szág és ún. elnemkötelezett or­szág magas rangú képviselői is, ahol már kialakult az új társadal­mi rend, vagy jó irányt vett a fejlődés. De mellettük jogos kép­viselőként foglaltak helyet azok­nak az országoknak a küldöttei, akik kormányaik, vagy uralkodó rétegeik hozzájárulása nélkül, sőt akarata ellenére voltak jelen és juttatták kifejezésre népeik pa­raszt és munkástömegeinek, ha­ladó értelmiségének, több esetben a küzdelemben népükkel egybe­forrott hivő- embereknek a vá­gyait, reménységét, követelését. Mert nyilvánvaló, hogy nem kép­viselheti a katonai junta Chile népét vagy a fajüldöző rezsim az általa üldözött és kizsákmányolt dél-afrikaiakat. A világkonferen­ciákon —, s így volna az rend­jén a hivatalos tárgyalásokon is — azoknak van joguk szólniuk, akik azonosultak népük ügyével és felelősséget hordoznak az égés* emberiségért. Azok jól tudtak ér­teni és segíteni egymást és jó szót mondani együtt, ezeken a ta­nácskozásokon is akár kormány- szintről, akár népük bármely ré­tegéből érkeztek a v tárgyalóasz­talokhoz. Kádár János, az MSZMP KB első titkára írta a Fejlődési Világkonferencia részt­vevőinek: közös érdekeltségünk a béke fenntartásában és megszi­lárdításában, a fejlődésben össze­köt bennünket. AZ ŰJ, BÉKÉS, FEGYVER­MENTES. IGAZSÁGOS TÁRSA. DALMI ÉS GAZDASÁGI BE. RENDEZETTSÉGEN alapuló vi­lág építésén a fenti alapon részt vehetnek és sokat tehetnek az egyházak, vezetők és hivő embe­rek is. A Fejlődési Világkonfé- rénciánsk is volt többek között magyar és indiai egyházi felszó­lalója is, Helsinkiben pedig a Le­szerelési Világkonferencia kereté­ben sor került egyházi képviselők kerékasztal-tanácskozására is. Ál­láspontjuk kifejezése során így fogalmaztak: az egyházaknak alapvetően normális, mindennapi tevékenységük folyamán kell részt venniük az emberek békére nevelésében és ez nagyon fontos feladat- — Tegyük hozzá a két világkonferencia tükrében: az egész világon, minden egyházban, a sorra kerülő nemzetközi egy­házi nagygyűléseken is — el­odázhatatlan feladat. Mezősi György V *

Next

/
Thumbnails
Contents