Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-10-17 / 42. szám
„Segíteni az embereknek” Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Az evangélikus egyház útja a szocializmusban Teológiai Akadémiánk új tanévet kezdett szeptember 24-én. Az új tanév munkájának, a lelkésznevelés feladatának célkitűzését D. Káldy Zoltán püspök-elnöknek, Akadémiánk ez évi felügyelő püspökének tanévnyitó igehirdetése fogalmazta meg. D. Káldy Zoltán püspök Mt 11, 28—30 alapján hirdette Isten igéjét. Abból indult ki. hogy az idei felvételi vizsgán a Teológiai Akadémián többen azt mondották, azért szeretnének lelkészek lenni, mert „segíteni akarnak az embereken”. A püspök azt mondotta, hogy ez nagyon szép cél és beleillik a diakóniai teológiába, de ezeknek a fiataloknak engedniük kell. hogy előbb rajtuk a nagy Segítő, Jézus Krisztus segítsen. Vagyis, felszabadítsa őket a kikötések és feltételszabások nélküli szolgálatra. Jézus megszabadítja a hozzá jövőket a törvényeskedés igájából, de egy másik igát rak rájuk: a szeretet igáját, amely munkát jelent — hiszen az iga egy munkaeszköz —, de- olyan munkát, amely az ige szerint; „kedves és könnyű”, mert Jézustól kapott szeretet a hajtóereje. A fiataloknak nemcsak az egyházon belül kell a szeretet igáját hordaniuk, hanem munkálkodniuk kell a társadalomban és a nagy emberi közösségben. Az istentiszteletet követő akadémiai ünnepi ülésen dr. Fabiny Tibor dékán tanévnyitó előadásában arról a kérdésről szólt, hogy miért és miként érvényesül a társadalomban való szolgálatunk Akadémiánk oktató és nevelő munkájában. Társadalmi diakóniánk bibliai alapjai, és egyháztörténetünk tanulságai után Akadémiánk társadalmi dia- kóniájáról szólva többek között a következőket mondta: „Tanítani és nevelni akarjuk hallgatóinkat egyházunk és hazánk szeretetére, Isten és az emberiség szolgálatára. Krisztus követésében járva nem tudjuk,'és nem is akarjuk elválasztani a fogalmakat: e hazában akarunk egyház lenni, ennek az emberiségnek a javáért akarunk Isten szolgálatában munkálkodni. A szocialista társadalmi rendben élő mai magyar keresztyén- ség s benne az Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiája tudományos és gyakorlati szinten akar hozzájárulni a társadalmi haladáshoz, a mindnyájunk által örömmel üdvözölt népfrontszellem és szövetségi politika további gazdagításához, és egyúttal — ami minderre kötelez minket — e Krisztustól kapott küldetésünk minél hűségesebb betöltéséhez.” A dékán beszéde után az akadémiai tanévnyitók mindig kedves mozzanata következett: az új elsőéves hallgatók ünnepélyes kézfogással történő felvétele. Mint arról korábban már hirt adtunk, A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA október 24-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI áhítatot tart. Sorrend: Buxtehude: g-moll prelúdium és fúga (orgona) Hassler. Sweelinck, Schütz motettái (énekkar) Walther: Jézus életemnek — variációk (orgona) Bach: D-dúr prelúdium és fúga (orgona) Bach: 106. kantáta (énekkar, zenekar, szólisták) ( Közreműködnek: Mádi-Szabó Katalin, Barlay Zsuzsa és Berczelly István Orgonái Trajtler Gábor Vezényel: Weitler Jenő Igét. hirdet : DR. HAFENSCHER KAROLY ebben az évben tizennégy új hallgató kezdi meg teológiai tanulmányait. Idén is van egy- finn ösztöndíjasunk Paavo Kettunen kuopioi lelkész személyében. Megjelent az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos. A Budapest XIV. kerületi Hazafias Népfront Bizottság képviseletében pedig Bejczy Gézámé, a Bizottság titkára. Az ünnepélyen nagy számmal vettek részt más keresztyén egyházak és teológiai akadémiák magasrangú képviselői. Közöttük volt a Varsói Keresztyén Teológia rektora által vezetett négytagú lengyel küldöttség. Woldemar Gastpary rektor néhány kedves, meleg mondattal köszöntötte a professzorokat, a diákságot és a gyülekezetét. Számos magyar ökumenikus vendég is eljött, hogy résztvegyen az ünnepi tanévnyitó ülésen, köztük dr. Szabó Géza, a budapesti, dr. Kocsis Elemér, a debreceni Református Teológiai Akadémia, és dr. Nyíri Tamás, a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja. Valamennyi vendéget, személy szerint köszöntötte az Akadémia dékánja. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zuglói templom padjait megtöltő gyülekezetben, a megelőző néhány évhez hasonlóan, szinte az egész magyarországi evangélikus- ság képviseltette magát*- A hallgatók szülein, hozzátartozóin kívül néhány távolabbi gyülekezetből egész küldöttségek jöttek el, hogy az ünnepélyen részt vevő esperesek és lelkészek mellett ők is kifejezésre juttassák: egész .egyházunk népe magáénak tudja ezt az Akadémiát, ahol a jövendő lelkésznemzedék nő fel, és készül egyházunk és népünk szolgálatára, az embereknek Jézus Krisztus nevében való segítésére. István Marian: Asszonyok A férfiakat tenyerükön hordják, és hazaadják a keresetük, szombatonként nem hagyják kiskocsmában, és nem költik új meg új férfiakra. Nem ők ülnek a magas állásokban, és ők kapják a kisebb fizetést. H,a le kell mondani, ők mondanak le, betegek mellett ők virrasztanak. És-ők a vicclap örökös témái, s őket csepülik „okos” férfiak. „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) Az Evangélikus Sajtóosztály iratterjesztésében kapható könyvek Biblia (Károli-f ordítás) — — — — — — — — — 105,— Biblia (Üj fordítás — nagyalakú) — — — — — — — 180,— Újszövetség — — — — — — — — — — — __ 40,— Én ekeskönyv (nagyalakú) — — — — — — — — — 75,— Luther: Kis Káté — — — — — — — — — — — 3,— Konfirmációi káté — — — — — — — — — — — 10,— Igés falitábla — — — — — — — — — — — — 12,— Karner: Isten, világ, felebarát — — — — — — — — 4,— Káldy: Bevezetés az Újszövetségbe— — — — — — — 30,— Hitvallási iratok I. — — — — — — — — — — 45,— Hitvallási iratok II — — — — — — — — — — 45,— Groó: Az élet kenyere — — — — — — — — — — 5,— Karner: A testté lett Ige (János ev. magyarázata) — — — 45,— Ottlyk: Istenszeretet—emberszeretet — — — — — — 17,50 Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történetében (egyháztörténet) — — — — — — — — — — ö2,— Nagy: Egyház a mai világban (szociáletika)— — — — — 85,— A reformáció öröksége és kötelezése — — — — — — 22,— Koren: Irgalmadat éneklem (énekszerzők élete) — — — 35,— Pálfy: Jeremiás II. (magyarázat) — — — — — — — 62,— Káldy: Új úton (előadások, cikkek gyűjteménye) — — — 135,— Koráliskola I. — — — — — — — — — — — — 20,— Koráliskola II. — — — — — — — — — — — 50,— Hitünk-életünk (szórványhittankönyv) — — — — — — 16,— Csizmazia: Igaz emberségért (áhítato-skönyv a Hegyi beszédről) 32,— Haíenscher—Selmeczi—Vámos: Az ember védelmében (A 4— 5—6—7. parancsolat mai magyarázata) — — — — — 30,— Ottlyk: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban — — 80,— Hittankönyvek A könyvek megrendelhetők az Evangélikus Sajtóosztályon 1088 Budapest, Vili., Puskin utca 12. I. em. A Teológiai Akadémia első éves hallgatói D. Dr. Ottlyk Ernő püspök könyve Egyházunk az elmúlt esztendő tavaszán a Felszabadulás utáni 30. mérföldkőnél visszapillantott a megtett útra. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a történészprofesszor szaktudásával, a történelmi analízis módszerénél tárja fel könyvében egyházunk útját szocializmust építő hazánkban. AZ EGYHÁZ A TÁRSADALOMBAN ÉL. Ott tölti be küldetését és szolgálatát, hirdetve az evangéliumot, kiszolgáltatva a szentségeket és vállalva a társadalomban az Isten által számára kijelölt társadalmi diakóniát. A szerző számtalan történelmi do- mentum felsorakoztatásával mutatja be, hogyan jutott el egyházunk a szocializmusig és szocializmust építő társadalmunkban napjainkig. Kibontakozik előttünk, hogy Istenhez hűen, népünkhöz ragaszkodva egyházunk milyen gyakran részt vállalt a nemzeti felemelkedésért, a szabadságért és függetlenségért vívott harcban. Az élet Istenét megértő egyházi vezetők és lelkészek, együtt a gyülekezet népévéi világosan felismerték: „A konkrét igazságtalanság legyőzésével megvalósult valami Isten egyetemes világrendjének igazságából.” Az író feltárja könyvében azt is, hogy egyházunk megtagadva társadalmi dia- kóniáját, hogyan vált a Horthy- korszakban az uralkodóosztály szócsövévé és érdekeinek kiszolgálójává. „Pedig lehetetlen volt észre nem venni a kiáltó társadalmi igazságtalanságokat. A néphez közel álló lelkészek mélyen át- érezték a népet sújtó bajokat.” Háború vérzivatara, antikom- munista propagandahadjárat után szabadult fel hazánk. Népünk új életet kezdett és új társadalmat épített. Egyházunknak ebben az új társadalomban, ahol dolgozó népünk vette kezébe sorsának irányítását, üj életet kellett kezdeni. Hűségesen az élet Istenéhez és magyar népünkhöz. , NEM VOLT KÖNNYŰ AZ ÜT AZ EGYEZMÉNYIG. Az egyházi vezetés a felszabadulás után is visszatekintgetett az Isten által megítélt útra. S aki az úton haladva nem előre néz, hanem hátrakacsintgat, az feltétlenül elveszti az útirányt és árokba vagy kátyúba jut. Az egyház annyira hozzá volt kötve a kapitalista vagy feudálkapitalista társadalmi rendhez a múltban, hogy elképzelhetetlennek tartották az egyház útját a szocializmusban. A könyv szerzője rámutat arra — Isten iránti hálával —, hogy egyházunkban voltak olyanok, akik felismerték az Isten által egyházunk számára kijelölt utat a szocializmusban. Elhatárolva magukat az ateizmustól, baráti kezet nyújtó népünk kezét örömmel elfogadva elkezdtek fáradozni népünkkel együtt a haladás ügyéért. Közös politikai és társadalmi célok megvalósításáért. Ilyen légkörben jöhetett létre az Egyezmény. „Az elszakadt fonalig”, 1956 őszéig mintha filmkockák során keresztül tárulna elénk a „tegnap”, ahogyan a könyv írója fejezetenként bemutatja: „A régi és új harcát”, „Utunk teológiáját”, „Egyházunk és a béke ügye” kérdését. „Egyházunk nemzetközi kapcsolatai” kezdenek kialakulni, s ezek a kapcsolatok arról tanúskodnak, hogy határainkon kívül élő keresztyének is tapasztalják, hogy az egyház jelene és jövője nincs társadalmi rendhez kötve, hanem létének záloga és biztosítéka a feltámadott Jézus Krisztus. 1956-BAN ELSZAKADT A FONAL, egyházi életünk kibontakozásának fonala. Felszabadultak egyházunkban azok az erők, amelyek megkísérelték a történelem kerekét visszaforgatni. D. dr. Ottlyk Ernő püspök tapintatos szeretettel, de Isten előtti felelősséggel villant reflektorfényt azokra, akik megkísérelték a le- hetelent: a történelem kerekének visszaforgatását. Akik igyekeztek a hatalmi porciókat megszerezni. A szolgálat kötényét felváltani a megítélt uralkodó egyház trónusával. AZ ELSZAKADT FONALAT A TÖRTÉNELEM ISTENE KEGYELMES Ítélete után Újra ÖSSZEKÖTÖTTE. D. Káldy Zoltán püspök szolgálatával megindult egyházunkban a konszolidáció. A szolgálat útját keresve és azon járva kibontakozott előttünk az a Jézus, aki nem uralkodni, hanem szolgálni jött ebbe a világba. A szolgáló Jézus után járva lett prófétai hangúvá igehirdetésünk.. Nyílt meg előttünk a szolgálat útja népünk holnapjának és. az egész világ békéjének munkálására. ÜJ TÖRVÉNYRENDSZERÜNK MEGSZABTA ÉS KIJELÖLTE A MEDRET szocializmusban szolgáló egyházunknak. Diakóniai teológiánk tudományos alapossággal, Jézus Krisztushoz és hitvallási iratainkhoz való hűséggel tárta fel lelkészeink és híveink előtt: Mit jelent ma Jézus Krisztus után járni szocializmust építő társadalmunkban. Abban a világban, amelyet Isten annyira szeretett, hogy fiát adta érte. A 260 LAPNYI KÖNYV MÉLTÓ ARRA, hogy felügyelőink, presbitereink, gyülekezeteink minden tagja kezébe vegye, átolvassa és alaposan tanulmányozza. A könyv olvasása közben ma- gasztalásra nyílik ajkunk Isten Szentlelkével engedelmességre felé. Aki hűségesen vezette és tanította népét. A filmszerűen lepergetett események olvasásakor fohász fakad ajkunkon: Taníts, Uram, mindig jobban meghallani hangodat, s taníts mindig hűségesebben, akaratodat követve szolgálni/népem között és a kicsivé törpült embervilágban. Dr. Nagy István Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 31-én, vasárnap este 6 órakor a Deák téri templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÄCS ELNÖKSÉGE A CHILEI RÖMAI KATOLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKI KONFERENCIÁJÁNAK TITKÁRA — Carlos Marcio Camus — úgy nyilatkozott, hogy a mai chilei helyzet azonos a nemzeti szocialista németországbeli helyzettel. Az „El Mercurio" napilapban Camus püspök ezeket nyilatkozta: „A német római katolikusok, amikor a második világháború után bizonyos filmeket mutattak be nekik, arról beszéltek, hogy sohasem tudtak arról, amit a Gestapo tett és arról sem, hogy országukban s országukon kívül a nácik többmillió zsidót pusztítottuk el.” Sok ember van, aki nem tudja azt, ami napjainkban Chilében történik — mondotta a püspök —, de egy napon ők is meg fogják ismerni az igazságot és akkor nekik is azt kell majd mondaniuk, hogy ’Yiogyan lehettünk ilyen vakok”, (epd)