Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-17 / 42. szám

GYERMEKEKNEK Krisztushordozó A régi időben nem készült min­den eseményről feljegyzés. Vol­tak dolgok, melyek a nép ajkán maradtak fenn és terjedtek to­vább. Így természetes, hogy a va­ló eseményekhez nagyon sok le­gendás elem is ragadt hozzá. Ilyen Krisztofórosz története is, akiről csak annyi bizonyosat tu­dunk, hogy Szíriában, Decius csá­szár idején 250 körül szenvedett vértanúhalált, de a megtéréséről fennmaradt legenda számunkra is nagyon tanulságos. Fórosz — mert eredetileg ez volt a neve — nagyon erős em­ber volt. Majdnem óriás. Ezért elhatározta, hogy csak a legerő­sebb Istent fogja szolgálni. Egy­szer találkozott az ördöggel és a nyomába szegődött. Azonban azt tapasztalta, hogy az ördög az út melletti keresztet nagy ívben el­kerüli. „Egy Krisztus nevezetű embert feszítettek a keresztre, s valahányszor eat a jelképet látom, mindig félelem fog el” — mondta. Fórosz erre elhagyta az ördögöt, s kereste tovább a legerősebb Is­tent. Egy folyó partján épült kis kunyhó előtt újból találkozott a kereszttel. A kunyhó lakója, egy öreg remete elmondta Fórasznak, hogy Krisztus, akit keresztre fe­szítettek, a leghatalmasabb Űr, a királyok királya. „Hogyan szol­gálhatom őt?” — kérdezte Fórosz. „Mivel te nem tudsz böjtölni és az imádkozáshoz sem értesz, az irgalmasság cselekedeteivel szol­gálhatod Krisztust. Hordd át az utasokat a háborgó folyón, mert már nagyon sokan lelték benne halálukat.” Fórosz megfogadta a remete tanácsát, kunyhót épített magának a folyó partján és hord­ta az utasokat az egyik parttól a másikra. Hatalmas vihar tombolt az egyik éjszaka, amikor szólította valaki Fóroszt. Egy kis gyermeket talált a folyó partján. Vidáman vállára vette és vitte át a vízen. De úgy érezte, hogy a gyermek egyre nehezebb lesz és csak vég­ső1 erőfeszítéssel tudta vele elérni a túlsó partot. „Ki vagy te? Ügy érzem, mintha az egész világot vinném” — kérdezte. .„Nemcsak a világot viszed, hanem azt is, aki a világot teremtette, mert én vágyók Krisztus” — válaszolt a gyermek. „Légy Krisztofórosz — ami azt jelenti, Krisztushordozó — és vigy el engem az emberek­hez, akiknek nagyon nagy szük­ségük van az én szeretetemre”. Ekkor Krisztofórosz elhagyta a folyót, elment Szíriába és hirdette az embereknek az evangéliumot. Krisztus azt akarja, hogy min­den keresztyén ilyen Krisztus­hordozó legyen, segítsen a baj­ba jutott, a segítségre szoruló embereknek. Krisztus mondja: „Bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezeket akárcsak egy- gyel is a legkisebb atyámfiái kö­zül, velem tettétek meg” (Mt 25,40). Dr. Selmeczi János — Szentháromság után 18. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Mt 22, 34—46; az ige­hirdetés alapigéje: 1 Jn 3, 19—24. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ok­tóber 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ER­NŐ. az Északi Egyházkerület püs­pöke. — ÉRD. A gyülekezetben augusztus 22-én Vető Béla orszá­gos levéltáros, 29-én (|r. Muntag Andor teológiai akadémiai tanár, szeptember 12-én ifj. Harmati Béla Deák téri lelkész végzett igehu'detöi szolgálatot. — ÖBUDA. Október 24-én sze- retetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyen élménybeszámoló hangzik el egy görögországi út­ról. — ÖSAGÁRD. A gyülekezet saját anyagi erőforrásaiból, kí­vülről is megújította templomát. — Szeptember 12-én a délelőtti és a délutáni istentiszteleten, va­lamint a bibliaórán a gyülekezet volt lelkésze, id. Harmati Béla végzett iigehirdetési szolgálatot. — KELENFÖLD. A vasárnap esténként 6 órakor kezdődő isten­tiszteleten káté-prédikáció hang­zik el. Október és november hó­napban a tízparancsolat kerül sorra. í — CSOMAD. A gyülekezet új lelkészlakását október 24- én, vasárnap délután 3 órai kez­dettel ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében szenteli fel D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke. — FASOR. Október 24-én, va­sárnap délután 5 órakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Szalatnai Rezső tart elő­adást Comeniusról. Bevezetés az L j szövetségbe Máté evangéliuma II. Az evangélium sajátosságai Máté evangéliuma elsősorban a zsidókból lett keresztyéneknek íródott, de ugyanakkor mindun­talan figyelembe veszi a kora­beli (Palesztinái és szórványbeli) vallásos zsidóság hitbeli érdeklő­dési területeit is. Hogy az Ötestá- mentumon és az ótestámentumi kegyességi hagyományokon tájé­kozódó embereket akarja minde­nekelőtt elérni, az kitűnik abból is, hogy egyes népi szokásokat, sajátosságokat, továbbá: héber neveket nem magyaráz meg, mert feltételezi az olvasóktól azt, hogy mindezeket az olvasók pontosan ismerik (pl: a kézmosás szertar­tása — 15,2; a homlokszíj viselése — 23,5; a ráka szó jogilag is be­csületsértő jelentése — 5,22; stb.). De mindez kitűnik abból is, ahogyan a szerző Jézus Krisztust odaállítja az olvasói elé. Neveze­tesen: úgy beszél Jézusról, mint Dávid fiáról, a megígért Messiás­ról. Már maga az evangélium első mondata is erre utal: „Jézus Krisztusnak, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve”. Az evangéli­umban található, Jézus életével kapcsolatos elbeszéléseknek is az a fő célja, hogy a nem hivő kor­társakat is meggyőzze és alapvető tévedésüket kimutassa, amely té­vedés abban összegezhető, hogy ők Jézust, a megígért Messiást — minden messiási igényével együtt — elvetették. A Jé2us korában élő zsidóság ugyanis azt remélte a Messiástól, hogy az megszaba­dítja őt a rómaiak uralma alól és megteremti a „választott nép mindenekfelett való világural­mát” — mármint a saját, vallásos jellegű „világhegemóniáját”, amelyben minden más nép csak másod- vagy harmadrangúként jöhet számításba. Mivel ezt az igényt Jézus nem teljesítette, a vallásos rétegek elvetették és a nép vezetői keresztre feszítették. — HALÁLOZÁS. Ozv. Kriska Mihályné, sz. Skorcán Erzsébet, a budavári gyülekezet hosszú időn át volt presbiterének és pénzbe­szedőjének özvegye 86 éves ko­rában elhunyt. Temetése szep­tember 25-én volt Beleden. „Az irgalom Atyja megvigasztal min­ket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk: másokat azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal min­ket.” — Kutasi András, a kissomlyói gyülekezet gondnoka hosszas be­tegség után elhunyt. Tizenhat éven keresztül volt a helyi és az (Itt nagyon kell vigyáznunk: nem lehet „a / zsidóságot” vádolni az­zal, hogy ő lett volna hibás Jézus elítéltetésében, mert ebben egy­értelműen a korabeli vezető réteg akarata érvényesült.) Az evangélista mindezzel szem­ben hirdeti, hogy Jézus valóban a Messiás és megmagyarázza Jézus’ Messiás voltának igazi értelmét. Bizonyítékait az Ólestámentum- ból veszi és hirdeti, hogy az ótes­támentumi próféciák Jézusban teljesedtek be. Ezért nagyon sok­szor használja ezt a kifejezést: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Űr mon­dott a próféta által...” (1,22 és még jónéhány helyen). Az Ótes- támentum történeteit is állandó­an kapcsolatba hozza Jézussal, s teszi ezt elsősorban úgy, hogy szorosan kapcsolódik az évszáza­dos hagyományhoz, amely hagyo­mány szerint a Messiásnak, a messiási „királynak" Dávid há­zából kell születnie, mégpedig törvényszerűen Betlehemben, Dávid szülővárosában. (Jézus „király” voltáról sok említés tör­ténik az evangéliumban s ezek közül talán a legjellemzőbb a keresztjére függesztett felirat — 27,37.) Az evangélium sajátosságához tartozik, hogy benne úgy áll előt­tünk Jézus, mint aki elsősorban Izráel népéhez küldetett. A kána- áni asszony történetében Jézus ezt mondja: „Én csak Izráel el­veszett juhaihoz küldettem, más­hoz nem.” (15,24) Ezzel függ ösz- sze, hogy az evangélium szerint Jézus a mózesi törvényt isteninek igazolja (5,18), sőt a farizeusok és az írástudók előírásait is meg- tartandónak nyilvánítja (23.3). Ezzel párhuzamosan az evan­gélium Jézust, a Messiást, úgy állítja az olvasók elé, mint aki mégsem csak a zsidó néphez, ha­összgyülekezet gondnoki szolgá­latában. Koporsójánál a 73. Zsol­tár 28. verse alapján hirdetett ige mellett nagy részvéttel kísérte útjára családja és az egész gyü­lekezet. — Dr. Mátéffy György ny. ügyvéd, a szentesi gyülekezet volt felügyelője 78 éves korában, augusztus 28-án elhunyt. Ham­vainak elhelyezése szeptember 25-én volt nagy részvét mellett Halasy Endre szentesi lelkész szolgálatával. „Nincs itt nekünk maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” nem minden néphez küldetett. Erre — a sok hasonló közül — a legjellegzetesebb példa az, hogy az evangélium mindjárt az első versben nemcsak Dávid fiának, hanem Ábrahám fiának is mond­ja Jézust, akiben beteljesedett az Ábrahámnak adott ígéret: „... Ál­talad nyer áldást a fold minden nemzetsége.” (1 Móz. 12,3). Ki kell még emelnünk az evan­gélium sajátosságaként, hogy igen erős hangsúlyt tesz Jézus tanítására. Ezért közli nagy számban Jézus beszédeit. Jézus az Istentől küldött tanító, aki „... úgy tanította őket, mint aki­nek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik” (7,29). Ezért igé­je nem a megszokott értelemben vett tanítás, h^nem messiási ha­talmának megnyilatkozása. Igéje tanítványai elé tárja Isten orszá­gát és ahol ez engedelmes befo­gadásra talál, ott már e földön megvalósul ez az ország. Jellemző Mátéra még az egy- fajlájú anyag összeszerkesztése. Tartalmi és egyben teológiai terv szerint csoportosít. PL: az 5—7. fejezet után — melyekben Jézust mint igehirdetőt mutatja be — a 8. és a 9. fejezetekben szinte sűríti Jézus tetteinek elbeszélé­sét. Így a beszédek és a cseleke­detek csodálatos egységben van­nak. Szinte egybeforrnak. Mint­ha az lett volna az evangélista teológiai célja, hogy bizonyítsa: Jézus cselekedetei fedik igéjét és igéje megmagyarázza cseleke­deteit. D. Káldy Zoltán nyomán: V. J. A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lal- készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az Í977. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megren delések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielégíte­ni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a- Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a kiadványból visz- szavételezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be meg­rendeléseiket. A Naptár ára 14,— Ft MOSZKVÁBAN TEHAT EGYÜTT LATJUK 1977-BEN valamennyi világvallás képvise­lőjét. Az bizonyos, hogy ezen a világ­gyűlésen nem arról lesz szó, hogy melyik vallás üdvözít jobban, melyik hite ősibb, emelkedettebb, de arról sem, hogyan lehetné eze­ket a vallásokat egy közös „vi­lágvallássá” gyúrni. Reménytelen feladatra vállalkozna az, aki olyan „közös teológiát’’ akarna összeállítani, amelyet minden vallás képviselője elfogadhatna. (Mint pl. a protestáns ökomeni- kus mozgalom közös Krisztus hite.) Az sem kerülhet napirend­re, hogy a világvallások közül melyik a korszerűbb, haladóbb, melyikre esküsznek nagyobb tö­megek, melyik hálózza be sűrűb­ben a földkerekség országait. Ezek meddő vitákhoz vezetnek. ITT EGYETLENEGY VAL­LÁSNAK NEM KELL FELAD­NIA ELVEIT, hitvallásait, lényé­gét. Viszont közös hangot kell ta­lálni az együttműködés érdeké­ben. Jeleztük, hogy ezeknek a vi­lágvallásoknak mélyreható ellen­téteik és kibékíthetetlen ellent­mondásaik ellenére egy közös vonásuk mégis csak van. Ez pe­dig az. hogy mindegyik vallás az istenségek tisztelete mellett hang­súlyt tesz az ember kérdéseire és az élet szentségére. Elképesztő különbségek vannak az ember és a világ teremtése, az ember és a világ célja, az ember es a világ eredete és vége között, az ember üdvösségének értelmezése körül. Tornyok, minaretek, pagodák Vallások világgyűlése elé De az ember boldogulása, — is­teni segítséggel, vagy önmegvál­tó képességgel —, valamint az élet szent volta lényegében mind­egyik vallásban valamifélekép­pen helyet kap. Ez annyira igaz, hogy sokszor behelyettesíthetőnek érzik kölcsö­nösen egymás istenségeit és ta­nait. Amikor egy alkalommal egy misszionárius Gandhinak azt mondta, hogy Jézus tanítványá­nak tartja őt, így válaszolt a Ma­hatma: „Az is vagyok! Habár más értelemben, mint ahogyan ön valószínűleg gondolja. Én ugyanis Buddhának, Krisnának és Mohamednek is tanítványa vagyok. Ök valamennyien ugyan­azt akarják: igazságot, szeretetet és becsületességet.” Ehhez nyu­godtan hozzátehetjük, hogy Kon- l’ucius és Lao-ce sem akart mást, mint az igazságot, szeretetet és becsületességet. És eppen azért, mivel egy azon igazság keresésére indultak a „vallásalapítók”, nem csodálko­zunk azon, hogy a hindú vallás panteonjába pl. helyet szoríta­nak Krisztusnak, és számtalan hindú istenei közé sorolja a ..vi­lág megváltóját”. De csodálják a Hegyi Beszéd etikáját Buddha megegyező tanításával. Mohamed pedig Krisztust olyan prófétának tekinti, aki szintén az igaz Isten­ben való hitet tanította. Szó 6incs viszont • arról, hogy ellenszolgáltatásképpen a keresz- tyénség is emeljen be hitvallásá­ba välamit is a világvallásokból. Erre nézve ók sem tartanak igényt. Tehát nincs szó szinkre­tizmusról, VISZONT MÉLYREHATÓ EL­LENTÉTEKRE IS felhívhatnánk a figyelmet. Érheti megszívlelen­dő kritika a művelt Nyugat val­lását. Hogy pl. „a keresztyénség még egyetlen olyan -államot sem hozott létre, amely következete­sen keresztyén szellemben csele­kedett volna.” A konfuciánus gondolat így hangzik: „A négy tengertől innen minden ember testvér”, viszont pontosan tudják rólunk: „a szokások és intézmé­nyek mindenütt a hithez alkal­mazkodnak, csak a keresztyének­nél nem.” És „miképpen lehetsé­ges, hogy az a vallás, amelyik azt mondja az embereknek,' ugyan miért nyugtalankodtok, amelyik arra tanítja őket, hogy ne legyen semmijük a földön, hogy kölcsö­nösen segítsék és szeressék egy­mást, tartsák oda a jobb arcukat annak, aki a balt üti, a népeket a legnyugtalanabbakká, a leg­alattomosabbakká, a leginkább felkavartakká teszi, olyan népek­ké, amelyek folytonosan arra tö­rekszenek, hogy elterjedtebbek és nagyobbak legyenek, végül olyan népekké, amelyeknek be­csülete a legkényesebb, és ame­lyek többnyire nem képesek megbocsátani és békét kötni.” (André Gide beszélte el Glasenapp szerint.) Mi is tudnánk kemény tétele­ket fogalmazni. Álljon itt Pascal, aki a muzulmán vallásra a kö­vetkezőket mondta: „Mohamed azzal alapított birodalmat, hogy gyilkoit, Krisztus azzal, hogy meggyilkoltatta magát. Mohamed úgy választotta meg módszereit és eszközeit, hogy emberi számí­tás szerint győzzön, Krisztus pe­dig úgy, hogy emberi számítás szerint legyőzzék. Mármost ha a muszlim vallás győzedelmeske­dett (átmenetileg), ez csupán azt bizonyítja, hogy a kereszlyénseg- nek felsőbb erők segítsége nélkül alul kellett volna maradnia.” Lényeges és lényegtelen, masz- sziv és elasztikus különbségek hangsúlyozzák, hogy ne is pró­bálkozzék senki e vallások közös nevezőre hozásával. De mert megcéloztuk az embert, a boldo­gulni, üdvözölni akaró embert, akinek különböző felfogásokban, vallási nézetekben vertikális és horizontális kapcsolata és felada­ta, reménysége és célja van, ezért az emberért érdemes egy asztal­hoz ülni egymással. ÉS MIUTÁN POLITIKAI ÉS HATALMI, VALAMINT TUDO­MÁNYOS TÉNYEZŐK felismer­ték már, hogy milyen veszélyben van az ember és lakóhelye, a Föld és mivel megmozdult már minden társadalom és intézmény, szervezet és közösség a veszély elhárítása érdekében, méltó len­ne a vallásoknak is latba vetniök minden erejüket. Ma már föld­részek, mint pl. Európa, s ossze- fogottan világrészek, mint pl. a tömbön kívüli államok, de a ka­tonai tömbök tagjai is, mint pl. a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok szerződésekkel és megálla­podásokkal próbálják minél ki­sebbé zsugorítani a katasztrófa veszélyeit. Tömeghatásuk miatt a világvallások különösen nagy szolgálatot tehetnek. A békéért, leszerelésért, fegy­vermenteséi etért, igazságos tár­sadalmi, gazdasági berendezett­ségért, enyhülésért, félelemmen­tes. biztonságos életért versenyre kelhetnek a politikusokkal és ak­kor a vallások igazi nemes cél­jukhoz híven az emberért tesznek szolgálatot. Ez tiszteletre méltó kezdeményezés. És ez a párját ritkító konferencia éppen arra szolgálhat például, hogy különbö­ző világnézetű, gazdasági és tár­sadalmi rendszerű blokkok meg­oldhatnak súlyos kérdéseket bé­kés úton, ha jószándék fűti a fele­ket, Mi reménykedve és várako­zással tekintünk a konferencia elé és bizonyosak vagyunk abban, hogy egy-két lépéssel ezúton is közelebb kerülünk a békéhez. Dr. Rédey PaJ

Next

/
Thumbnails
Contents