Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-01 / 5. szám

ivem bűvös számok

A KÉT HÉTTEL EZELŐTTI SZÁMUNK ELSŐ OLDALÁN EGYHÁZUNK STATISZTIKÁJÁVAL találkoztunk. A számok, amelyek gondos munka alapján álltak egybe, nem kikerekitett számok, kifényezett, kilakkozott adatok, amelyekkel hivalkodni kívántunk. Sőt! Minden egyes szám mögött mérlegelés, kritika is húzódik meg Lehetett volna több, nagyobb, minőségibb az adatok alapján munkánk. E számok tehát kérdéseket is szegeznek mellünknek: megtettünk-e mindent, ha már az eredményeket mérlegeljük.

Mégis, e számokra tekintve szinte rácsodálkoztunk: „ekkora erő van bennünk!?”, vagy „honnan ez az erő?!”. Bizonyos vagyok abban, hogy ezek az adatok szíven ütöttek bennünket, és sokunkban támadtak ilyen s hasonló kérdések. És most mozgassuk meg a számokat, mint a kaleidoszkópot. Kényszerítsük vallomásra, új képzetek alkotására őket. Engedjenek bepillantást az életbe, ahonnan merítettük őket. Mozduljanak életre a dermedt adatok.

KICSI EGYHÁZ VAGYUNK. Erre a felismerésre régen eljutottunk már. Arányunk az ország összlakosságát illetően legfeljebb csak 4—5 százalék. Hatalmas foltok vannak az ország területén, ahol alig, vagy nagyon elszórtan találunk evangélikusokat. A mintegy 400 ezer lutheránus sohasem volt gócosítható, ma különösen nem. A realitáshoz tartozik, hogy szétszórtan élünk a tíz és fél millióban, illetőleg a 90 ezer négyzetkilométeren. Mégis akad 520—570 olyan centrum, amely templom, imaház, imaterem jelleggel bír, s ahol rendezett körülmények között, szervezett módon istentiszteleti elet zajlik. Ezeket az épületeket gyülekezeti és közegyházi áldozattal tartjuk fenn, és lelkészi szolgálattal töltjük be.

ÍGY JÖHETETT LÉTRE AZ A NAGY SZÁM, hogy több mint 50 ezer istentisztelet van évente országos viszonylatban. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy minden vasár- és ünnepnapon 900 körül mozog az istentiszteletek száma országosan. Még tovább bontva a számot: minden lelkészünk átlag 3 istentiszteletet végez ezeken a napokon.

A számok mögött sok esetben alig mérhető távolságok, megközelítési nehézségek, alig kifejezhető fáradságok vannak. Ezen a téren jelentkezik a szórvány egyház roppant munkája, alig felbecsülhető áldozathozatala. S itt van helye a kérdések végiggondolásának, a megbecsülésnek, de annak is, hogy a közegyház milyen gondokkal birkózik, amikor egy-egy „Isten háta megetti" településen istentiszteletet biztosít, s megjelenik a lelkész a jól ismert egyházi gépkocsin.

De a számok vallanak egyéb dolgokról is. Arról, hogy gyakorlatilag minden evangélikus — természetesen, ha igényli — egy hónap leforgása alatt 2—4 alkalommal részt vehet istentiszteleten, élhet az úrvacsora szentségével stb,

EGYHÁZUNKBAN EGYRE NAGYOBB HANGSÚLY ESIK a házasságkötés, keresztelés, temetés stb. alkalmaira. Ezek is istentiszteletek, noha egy-egy aktuális esethez, örömhöz, vagy tragédiához kapcsolódnak. Sokszor pl. a temetésen lényegesen többen vannak, mint a templomban. Mintegy 12 ezer ilyen alkalmunk volt a statisztika szerint. Ez 12 ezer „gyülekezetét” jelent ebben az összefüggésben, még akkor is, ha nem templomban, oltár előtt végezték esetenként a szolgálatot lelkészeink.

Az évi 13—14 rádiós istentisztelet pedig minden otthont gyakorlatilag templommá szentelhetett.

Lehetne ugyanígy boncolgatni a bibliaórák számát. Elégedjünk meg azonban ennyivel!

MINDEN STATISZTIKA SÁNTÍT AZONBAN VALAHOL. Azaz minden statisztika hibája, hogy a számadatok hidegen elzárkóznak az érzelmektől. Mi azonban a számok mögött embereket keresünk. Embereket, akiket Isten szolgálatba hívott, és embereket, akik éhezik és szomjúhozzák a hit ajándékait. Egyszóval lelkészeket és gyülekezeti tagokat. Mert mit érnének a nagy számok, a magas adatok, ha gyenge, gyatra szolgálatok állnának mögöttük, és nem dobbantanák meg a gyülekezetek szívét?

MAS SZÓVAL: TÍZEZREK ÉS TÍZEZREK HALLGATJÁK IGEHIRDETÉSEINKET egy-egy vasárnapon. Nyugodtan mondhatjuk, hogy „tömegek”. Ezek a „tömegek” nyilvánvalóan nemcsak megszokásból járnak templomba. Kérdések szorongatják őket. Viaskodnak élettel, halállal, napi problémákkal. örömök és tragédiák érik őket. találkoznak a világ jelenségeivel, a gazdasági, társadalmi élet bonyolultságával. Foglalkoztatják őket a munkával, gyermekneveléssel, családi élettel, egyéni és közösségi kérdések, és még sok egyéb dolog. Ezek a „tömegek” valamilyen választ várnak az egyháztól is, mert vallásos emberek. Esetleg éppen az eligazító szót.

Éppen ezért izgalmasak a számok. Mert a számok között emberi szívek, sorsok lüktetnek. Emberi szíveket kér számon tőlünk az Űr Isten. És mit sem érnek a döbbenetes számok, ha mögöttük nincs eleven élet.

MONDOTTUK. HOGY MINDEN SZÁM „KRITIKUS" SZÁM. Itt van pl. az a 21,5 millió forint, amely egyházunk évi forgalmában, gyülekezeti formában fenntartói járulék, adomány és offertorium címén folyik be. Az egy főre eső bevétel igy durván évi 47 forint volt. (Természetesen a csecsemőket és elaggottakat is beleértve.) Ezt a számot így erősen kritizálhatjuk. Ha az ige erejét, a szolgálat sokrétűségét, felbecsülhetetlen fáradságát nézzük, akkor ez az alacsony szám nem fejezi ki a dinamikus egyház felelősségét. De ilyen kritikát más számokkal kapcsolatban is tehetnénk.

BENNÜNKET AZONBAN EZEK A SZÁMOK ELSŐSORBAN HÁLÁRA KÖTELEZNEK. Hálára az egyház Urának végtelen türelme és megsegítő szeretete iránt. Hálára szocialista hazánk felé, hogy szabadon, kötöttségek nélkül, jó szívvel, reménységgel végezhetjük szolgálatunkat. Hálára azokért, akik hűséggel és jól végzik szolgálatukat, és hálára azokért. akik ezt megbecsülve örömmel részesednek a szolgálatokban. és juttatják ezt kifejezésre az azt biztosító áldozathozatalban is.

Dr. Rédey Pál

Felszentelték az iharosi új templomot

A múlt év karácsonyára értékes ajándékot kapott Iharos- berény 120 lelket számláló áldozatkész fiiiá ja: Iharos. D. Káldy Zoltán püspök december 21-én népes gyülekezet előtt átadta a kicsi, modern, fűthető templomot a buzgó iharosiaknak. Karácsonyi ajándékul kaptuk, úgy fogadtuk és becsüljük meg.

János kisdiák köszöntötte könnyes örömmel szülőföldjén főpásztorát a vendégek, esperes. lelkészek és népes gyülekezet előtt. A közelről és távolról jött vendégek, lelkészek részvételében, ünnepi köszöntésében, püspökünk válaszában már induláskor éreztük Isten ajándékozó szeretetét. Dubo- vay Géza esperes, Madarász

lyezve újra megszólalhatott. Csak azt a 8 kedves hívünket sirattuk el harangjainkkal, akik velünk együtt már nem vehették át szép ajándékunkat

AZ AJÁNDÉK TEMPLOM ÁTVÉTELEKOR D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK igehirdetése az országunkban egyedülálló intarziás oltárkép bibliai témájáról szólt. A nagy kenyércsodáról, a bőség kosaráról.

Lukács 9, 10—17 alapján a hozzánk érkezett Isten országáról szólt, mely olyan mint egy bőségesen terített asztalú lakodalom. Maga Jézus ül az asztalfőn. A gazdag ország családfője bőven ellátja népét kenyérrel. Leül népével, közösséget vállal velük. Törődik testükkel, lelkűkkel. Maga is kenyérré lett és a „pusztai lakodalomban” és azóta is kenyér és kalácsosztogatást végez igében és szentségekben. Jézus elvárja, hogy népe, aki Tőle kapott, adjon tovább egy-egy darabot. Legyen szava és kenyérosztó szeretete az éhezők felé mindenütt a világban. Ö kenyérben bővelkedő népet szeretne látni mindenütt. Ebben. a templomban is ezt a bőkezű, gazdag Krisztust hirdessék nemzedékről nemzedékre.

AZ AJÁNDÉK ARRA VALÓ, HOGY ÖRÖMÖT SZEREZZEN. Karácsony küszöbén, amikor az embereket az örömszerzési láz fogja el, ezt különösen éreztük az ünnepi közgyűlésen. A megtett út eredményében, a szép templomban gyülekezetét köszöntők szavaiban, a püspöki igehirdetésben, az ajándékok adásában és elfogadásában. Örömmel adtuk át püspökünknek a hívek ajándékát, fogadtuk el hálával a volt és mostani lelkész ajándékát Köszönettel ajándékoztuk meg Mihácsi La- josnét, a volt tanítónőnket Szakái Arpádnét az ünnepi kántorunkat. Bozsoki Ferenc presbiter ajándékkal és meleg szavakkal köszönte meg Horváth gondno-k erőfeletti buz- góságát, Czigóth Sándor presbiter pedig Hegyháti János lelkészt köszöntötte, aki éppen 25 évvel ezelőtt advent 4. vasárnapján prédikált először a gyülekezetben. Kunsági Máté Erzsébet pedig az ifjúság nevében adta át a szeretet virágait. Örömöt szerzett a gondnok otthonában a gyülekezet papnéja. gondnok családja és az asszonyok a terített asztal mellett a mintegy 60 vendégnek. amikor a szinte „somogyi lakodalom” menüjét szolgálták fel. Püspök-elnökünk afrikai élménybeszámolója és köszönő szavai családias, örömteli hangulatot ajándékoztak.

Azóta — hogy e sorokat írom — az iharosi gyülekezet örömmel vette birtokába ünnepeinken igehallgatással és úrvacsoravétellel templomát A karácsonyi ajándék szeretetét áldozatkész munkáját és örömét érzi, valahányszor belép ajtaján. Köszönjük e nagy ajándékot Istennek. Mindenkinek, aki munkálkodott azon, hogv a miénk lehessen. Drága értékét nemcsak látjuk, hanem megbecsülve, féltve őrizzük.

Hegyháti János

D. DR. OTTLYK ERNŐ ARNOLDSHAINBAN

A Keresztyén Békekonferen_ tagjaként részt vesz D. dr. cia antirasszizmus bizottsága ottlyk Ernő, az Északi Evan- februar 2—6-ig tartja idei ülé- , ,

sét az NSZK-beli Arnolds- gehkus Egyházkerület püspö- hainban. Az ülésen a bizottság ke.

Detre János lelkész cikke egy társadalmi kiadványban

MINDEN AJÁNDÉK MÖGÖTT LEÍRHATATLAN ÉS SOK SZERETET húzódik meg. Mindenekfelett Isten örök szeretete, mely Jézus karácsonykor földrejöttében lett a miénk. Ezt mutatta meg Isten a maroknyi gyülekezet múltjában. Már a reformáció hajnalán volt itt anyagyülekezet, mely az ellenreformáció során filiává lett és a Türelmi rendelet után az artikuiáris anyagyülekezetté lett Iharos- berénybe hívta népét. Isten szeretete megtartotta a történelemben, aminek most is bizonysága, hogy hazánk felszabadulásának 30. évében új templomot építhetett és rajta keresztül is szolgálhat.

Az egész világ evangélikus- ságának és az egész magyar evangélikus gyülekezetek népének szeretete is mögötte van e kicsi „ékszerdoboz” templomnak. Hiszen nemcsak a Lutheránus Világszövetség adománya, hanem az összes magyar gyülekezetek Gyülekezeti Segélyre adott perselypénze, az ún. kis-szeretetadomány is beleépült az egyszerűségében is nemes falaiba.

AZ ÜJ TEMPLOM FELÉPÍTÉSÉNEK 2 ÉVES MUNKÁJA, GONDJAI KÖZEPETTE szüntelenül éreztük a kerület püspökének szülőföldje és népe iránti szeretetét. Hozzánk jövetele a hosszú és felelősség- teljes afrikai útja után és az ünnepek előtt is szeretetének bizonysága. Örömmel és szeretettel fogadtuk. Harangzúgás közben Horváth János gondnok, a templomépítés lelkes és munkás apostola. Hegyháti János lelkész, Czigóth Ágnes konfirmandus és Hegedűs

István Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadója, Fónyad Pál a gyülekezet 15 évig volt lelkésze, Teke Zsigmond, Szomjas Károly, Bárány Gyula, Szekeres Elemér, Varga Árpád és Foltin Brúnó lelkészek velünk ünnepeltek.

MINDEN AJÁNDÉK MÖGÖTT A SZERETET MELLETT ÁLDOZATKÉSZSÉG ÉS MUNKA húzódik meg. Ez jelentkezett a hívek szívében és kezében, adakozásban és munkában. Élen járt a gyülekezet gondnoka, lelkésze, akinek tervei alapján készült a templom belső modem berendezése. Iparosak jó munkája tette lehetővé az ajándék átvételét. Sokan dolgoztak. Nevesek és névtelenek, szorgalmas egyháztagok. Hencs Béla kőmíves, Sári József ács, Klenovics Imre lakatos, Horváth József Szűcs Ferenc, Szmodics József asztalosok, Szépréti Tivadar, az intarziás oltárkép művészi elkészítője, Tóth Mihály, a népművészet mestere kereszt és biblia faragása. Horváth István, a gyertyatartók és persely művészi megmunkálója. Senkó József kovácsoltvascsillár és oldalvilágítás készítője, a szimbólumok készítői: Novak József, Sánta Tibor és Kodela János. Mert vas és fa értékes, modern összhangja van együtt a templom berendezésében. A 400 napszám, a 120 000 Ft-ot kitevő áldozat- készség bizonyítja: ez ajándék mögött sok munka van! Hosz- szú volt az út idáig. 1974-ben a reformáció ünnepén tettük le az alapkövet. 1975. július 13-án már a korábban a régi iskola melletti toronyban levő 2 harang az új toronyba heAz aszódi Petőfi Múzeum a Múzeumi Füzetek sorozatban, Asztalos István múzeumigazgató szerkesztésében 134 oldalon könyvet jelentetett meg „Petőfi Aszódja — Aszód Petőfije” címen. A könyvben Asztalos István, Jakus Lajos, Kardos Győző, néh. Rell LaNemrég ünnepelte az ország és benne a magyar protestantizmus Apáczai Csere János születésének 350. évfordulóját. Számos könyv, sőt dráma, tanulmány és cikk látott napvilágot ebből az alkalomból. Kiemelkedik ezek közül a Református Egyház Zsinati Irodája Sajtóosztályának legújabb, szép kiállítású könyve, a Király László debreceni könyvtárigazgató szerkesztésében — s egyúttal a Makkal László által szerkesztett Egyháztörténeti Tanulmányok első köteteként — Apáczaj Csere Jánosról megjelent összefoglaló munka.

Az értékes képekkel illusztrált. komoly tudományos apparátussal ellátott 154 oldalas könyv — amelyhez D. dr. Bartha Tibor püspök írt előszót —, elsősorban Apáczainak. a teológusnak az alakját akarja megvilágítani. Dr. Kocsis Elemér professzor a puritán kegyesség hatását tükjos és Detre János írta a cikkeket. Detre János tanulmánya: „Az aszódi evangélikus iskolák épületeinek történetéről” szól. örülünk annak, hogy egy evangélikus lelkész ilyen irányban is jó munkát végzett.

röző nagy magyar nevelő teológiájáról és etikájáról, dr. Makkal László professzor az „első modern magyar ember” világnézetéről, főként kartéziánus vonásairól, Király László debreceni lelkész és igazgató pedig a társadalmi fejlődésért folytatott küzdelmeiről ír benne.

E mély szántású, alapvető •tanulmányokon túlmenően nagy értéke a könyvnek Apáczai ma már alig egy-két példányban fellelhető „Mennyország ki nyittatott... szoros kapuja” című művének a debreceni kézirat alapján, Fekete Csaba szövegmagyarázatával történő publikálása. Ökumenikus világunkban mú- zeális értékként hat ez a részben építő, részben erősen" apologetikus kálvinista tanítás. Lenkey István értékes bibliográfiai összeállítása zárja le a könyv tanulmányainak sorát.

F. T.

Jubiláns kiadvány Apáczai Csere Jánosról