Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-26 / 39. szám
Búcsúzunk ür. Andrzej Wantula püspökiül Rövid híradásban már jelentettük. hogy nagy veszteség érte lengyel evangélikus testvéregyházunkat: 1976. június 15-én Varsóban, 71 éves korában elhunyt dr. Andrzej Wantula, a lengyelországi evangélikus egyház nyugalmazott püspöke és a gyakorlati teológia professzora. Munkáscsaládban született Usztronyban. Teológiai tanulmányainak elvégzése után a wislai gyülekezet lelkésze lett. A második világháború idején kénytelen volt megszakítani lelkészi szolgálatát, amikor sok más lengyel lelkésztársáyal együtt koncentrációs táborba került. A háború befejezése után a gyakorlati tanszék professzora lett a varsói teológiai akadémián, majd nem sokkal ezután ak evangélikus egyház püspökévé választották meg. Professzori munkáját püspöki szolgálata mellett továbbra is ellátta. Nevéhez fűződik az evangélikus egyház háború utáni újjászervezése. Szolgálata alatt sok templom épült újjá, de sok új gyülekezet is alakult és új templom is épült az újonnan betelepített lengyel területeken. Az ő elgondolása alapján épült meg a varsói egyházi központ, amelyben a teológiai akadémia és a központi egyházi hivatalok vannak elhelyezve. Teológiai és irodalmi munkásságát mutatja, hogy több mint ötszáz kisebb-nagyobb mű, vagy cikk jelent meg a neve alatt. Nagy része van az új lengyel bibliafordítás munkájában is. Részt vett a Keresztyén Békekonferencia munkájában, hosszabb Időn át alel- ,nöke volt a Lutheránus Világszövetségnek és tagja a végrehajtó bizottságnak. Betegsége miatt egy évvel ezelőtt püspöki tisztéről lemondott, de mint professzor tovább munkálkodott. Halála előtt egy nappal még vizsgáztatta a teológusokat. A temetési szertartás június 18-án volt Varsóban, számos külföldi és belföldi egyházi személyiség részvételével. Az igehirdetés szolgálatát utóda dr. Hánysz Nar- zynsky püspök végezte, a Lutheránus Világszövetség nevében dr. Paul Hansen európai titkár mondott búcsúbeszédet, örök nyugalomra régi gyülekezetében, Wis- fóban helyezték, ahol Rudolf Kos- tial zólyomi püspök hirdette az igét és sok ezer gyászoló kísérte el utolsó útjára. Wantula püspök egyházunk vendégeként többször is járt Magyarországon. Részt vett D. Káldy Zoltán püspök beiktatásán 1958. november 4-én. Többször jött hozzánk a Keresztyén Békekonferencia rendezvényeire. Utoljára 1972-ben járt itt a Lutheránus Világszövetség egyházi együttműködési bizottságának kecskeméti ülésén, és ebből az. alkalomból kiskőrösi gyülekezetünkben prédikált. E cikk írója és vele együtt a magyar delegáció legutóbb 1974-ben a Lutheránus Világszövetség varsói konferenciája alkalmával tapasztalhatta meg Wantula püspök meleg szívét és lengyeles vendégszeretetét. Egyházunk nevében szomorú szívvel, de a feltámadás reményében búcsúzunk Wantula püspöktől. * Dr. Selmeczi János A Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet életéből Argentínában megjelenő magyar evangélikus lapban, a HI- TÜNK-ben olvashattuk az alábbiakat: A Buenos Aires-ben élő magyar evangélikus gyülekezetnek a múlt év végén 119 felnőtt tagja volt. A gyülekezet lelkésze Hefty László egész évben végezte szolgálatát. Minden vasárnap tartottak ma* gyár nyelvű istentiszteletet, és vasárnapi iskolát a gyermekek számára. Minden hónap második és negyedik vasárnapján konfirmációi . oktatást végeztek a gyülekezetben. Havonta egy alkalommal bibliaórát is tartottak. Továbbá szórványistentiszteleteket három helyen. Vasárnaponként átlagban 48 gyülekezeti tag vett részt az istentiszteleten, hétköznapokon 71, ;lés a szórványban vasárnaponként «40. 1975-ben megkonfirmáltak 4 ■ifjút, megkereszteltek 4 gyermeket, és eltemettek 3 gyülekezeti tagot. Hefty László lelkész az 1975. évről szóló jelentésében — melyet a presbitériumban mondott el — többek között, ezt mondotta: „Valljuk meg, szokatlan, hogy egy ilyen kis közösségben, mint a miénk, annyi istentiszteleti alkalom nyíljék a híveknek, mint mi- nálunk (182). Annak ellenére, hogy nagyon, szétszórva élünk Buenos Aires területén, és csaknem mindenkinek sok időt és költséget igényel a templomba utazás, a hetenkénti istentiszteleti látogatottság a gyülekezet létszáma növekedési arányán túlme- nőleg emelkedett. Szórványainkban megtartottuk a tervezett istentiszteleteinket. A szórványok anyagilag csaknem önfenntartók. Florendo Valéran vasárnapi iskolai és konfirmációi előkészítés is folyik. Ez utóbbi négy gyermek számára. Márciustól decemberig a hó harmadik szombatján bibliaórákat tartottunk, János evangéliumából vett részeket tanulmányoztunk kerékasztal megbeszélés formájában Ezek az összejövetelek a világiak teológiai továbbképzését is szolgálták.” Idehaza örülünk annak, hogy Buenos Airesben is prédikálják magyar nyelven Jézus Krisztus evangéliumát, és hogy ezt az evangéliumot a gyülekezeti tagok jelentős része hallgatja, Annak is örülünk, hogy a kis lélekszám ellenére a gyülekezet lelkésze szívesen szolgál az evangéliummal. Bátoríthatja mindazokat — még Magyarországi Evangélikus Egyházunkban is —, akik kis gyülekezetekben szolgálnak. A somlóvecsei evangélikus templomot akkor kezelték építeni, amikor egész magyar népünket áthatotta és mo'zgásba hozta az élni és lenni akarás, a nemzeti szabadság és függetlenség ügye. Az ősök 48-as lelkesedése, amely a templomépítésben is kifejezésre jutott, a késői unokák szívében is újraébresztette a templom iránti felelősséget. A SOMLÖSZÖLÖS FÍLIÁJÁ- BAN ÉLŐ, mintegy nyolcvan evangélikus testvérünk nagy temp- lomszeretetről és Istenbe vetett hitről tett tanúságot az elmúlt hónapokban: kis templomát olyan széppé varázsolta, amilyen talán újkorában lehetett. Sőt, az elöregedett fenyőfa padokat tölgyfából Valókra cserélték föl. Boros Lajos, a gyülekezet lelkésze — akinek oroszlánrésze volt a munkákban — nem tudott meghatottság nélkül beszélni a somlóveJ. S. BACH ÉS AZ ORGONAZENE MESTEREI címmel orgonaest lesz szeptember 24-én, pénteken es szeptember 27-én, hétfőn esete fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Bach: h-moll preludium és fuga Három koralelöjáték G-dúr fantázia Kolos: Partita Hidas: Pastorale Kodály: Preludium Gárdonyi: d-moll szonáta Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ál'a: 12,— Ft. István Marian: 0 Ertetlenek Szilaj vagyok, erős vagyok, tűrök forrót, tűrök fagyot. De ha- beszélsz, s értetlenül, szivem lassan megkövesül. 0 írókhoz Írjatok, drágák, röviden! a szónak veleje legyen. A világ csupa papiros, mind bepiszkítani — tilos. A betűknek tatár-hada, ki győzi szemmel egymaga? Az olvasó nem bírja ezt, kiköpi, mint a nova-szeszt. Manirosok A verseikben mű-homály, i— mindez modern manír. Van bennük sok-sok szómütyür. — nem fecseg, ki a népnek ír. „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) ditó és mély hitről tanúskodó írását. A GYÜLEKEZETEKBEN VÉGBEVITT EGY-EGY NAGYOBB VÁLLALKOZÁS mindig eredményez belső építést, lelki megerősödést: közelebb kerülnek egymáshoz a hívek, az áldozatot szívesen vállalók magukkal ragadják azokat is, akik erre nehezen, vagy egyáltalán nem képesek. Somlóve- csén — a lelkész beszámolója szerint — szinte minden munkára alkalmas evangélikus testvérünk kivette a részét a kis templom megszépítéséből. Elismerés és köszönet illeti őket, akik adományaikkal és jó szívvel végzett munkájukkal a jövőbe hittel tekintve fáradoztak Isten dicsőségére. Kőszcghy Tamás Láttuk Finom vésetek, beszédes [émdomborítások, emlékezetes szobrok Borsos Miklós kiállítása Aki a Nemzeti Galériában a Várban megtekintette a 70 éves Borsos Miklósnak 50 éves művészi munkásságát átölelő valóban életmű kiállítását, bizonnyal a címben jelölt érzést hozta onnan Janus Pannonius magával. De ezen túlmenően azt is érzékelheti, hogy milyen hallatlan szorgalommal, művészi lelkiismeretességgel es felelősseggel dolgozott a művek alkotója az évtizedek hosszú során át. Es az is elgondolkoztató, mennyit alkothatott a művész, mikor ez a kiállítása munkásságának — bár átölelő jellegű, mégis csak a teljesnek részét képezi. Hiszen ezzel egyidőben, mint a sajtóban is olvashattuk, másutt is volt kiállítása, és emellett maradt még műtermében Tihanyban is alkotásaiból ! Átölelő fantázia, hatalmas alkotó- és elképzelőerő, a művekben megnyilvánuló gondolati tartalom, az alkalmazott anyagok tökéletes ismerete és azok legcélszerűbb felhasználása: ezek azok a legjellegzetesebb tulajdonságok, amelyek műveit jellemzik. Munkásságát itthon és külföldön egyaránt széles körben elismerték és méltányoltak: erre bizonyság a több, mint százötven kiállítás, amelyen munkáival részt vett, nemcsak itthon, de Londontól Tbilisziig, és Stockholmtól Velencéig szerte külföldön. Művészi munkájának elismerése — egyebek között -4- a Kossuth és Munkácsy díjak, külföldi vonatkozásban pedig szobrászati munkásságát a Carrarai nagydíjjal értékelték. Bármilyen tiszteletreméltó is, hogy méltán számos elismerésben részesült, mégis azt erzem legfontosabbnak, hogy müveivel a szemlélőt nemcsak megragadja és gondolkozásra készteti, hanem azokon keresztül neveli is: neveli a múlt és nemes hagyományok tiszteletére, a jelen értékelésére, jövőbe tekintőleg pedig optimizmusra, a továbbhaladásra szóló biztatással. Mindez pedig nála, jelentős mértékben, a természettel azonosulva az ember mély tiszteletéből fakadó alapállásban jut hiteltérdemlően kifejezésre. Tudott dolog, hogy műhelyében mindig a szabadban, természetes fényben dolgozik, igy látja tisztán a fényben az anyagot, annak minden részét, ami szükséges, hogy a megmunkálás során azzal együtt tudjon alkotni. Egyben a környezet így ihleti: alkotás közben is látva! Borsos Miklós mindig megtalálja, mit és hogyan kell tudatnia a szemlélővel: megtalálja, mert pontosan érzi és tudja, mit és hogyan lehet az illető anyag segítségével közölni. Tény, hogy ő mindent tud, ami a szakmához tartozik, hiszen nemcsak festő, hanem vésnök, fémmegmunkáló és szobrász is, de emellett grafikái is kitűnőek. Gyakran csak néhány vonallal odavetett vázlatai is olyan megkapóak, hogy sokan állnak és elgondolkoznak előttük. Maga úgy említi, hogy a napi élményeit este vázlatokba rögzíti, majd azok a vázlatok szolgálnak alapul, mint részgondolatok hordozói, később alkotásai kidolgozásához. Érmei mindegyike egy-egy mestermű: nyugodtan mondhatjuk, hogy ma legjelentősebb hazai éremművészünk. Természetesen érem stílusa az elmúlt 30 év alatt jelentősen változott, és fejlődött is: a hivatalos művészeti álláspont szerint — és ez e sorok írójának is szerény érzése — „önálló stílust alakított ki, amely nem kapcsolható semmilyen irányhoz, érmészete magában foglalja a klasszikus éremművá- szet alaptörvényeit, közben tartalmukban modern életfelfogást tükröznek.” A kiállított érmek felsorolásától el kell tekintenünk, még néhány különösen szép megemlítésétől is, azokat látni kellett, és művészi tartalmukban,, valamint kivitelezésükben — szemmel és lélekkel — élvezni. Fémdomborításai az 1924-ben készült néhány centiméteres Krisztusfejektől a két méter nagyságú Tükröződő napkorongig minden méretben készültek az évek hosszú során. A nagyobb felületek felhasználásánál bontakozik ki keze nyomán a technika igazi lehetősége és alkotásainak szépsége: az anyag megmunkálásánál gyakran csak a legszükségesebb részletekig ment el, és hagyja, hogy sokszor „maga az anyag beszéljen” egyéni hatásával, a rávetődő fény különböző irányú csillogásával. Szobrászáig kiemelkedő helyet foglal el művészetébent sokan főleg azon keresztül ismerik, értékelik és tisztelik: ez igaz is, hiszen szobrai köztereinken is sok helyen megtalálhatók, így Petőfi szobra Pécsen, Munkácsy Békéscsabán, Balatoni szél Balatonfüre- den, síremlékek sora a budapesti és sok vidéki temetőben. Alkotásait a harmónia és nyugalom jellemzi, a kidolgozás módja' pedig az anyaghoz, tárnához, valamint az alkalmazási helyhez igazodva, méltóan szolgálja a művészi célt. Borsos Miklós a 6zakma megjelölése szerint az Ún. „pannon szellem” egyik fő képviselője, erre vallanak az egyszerűbb formanyelvű kifejezésű szobor portréi, amelyek forrása saját, szavai szerint „a nagyon régi szobrászat: Görögország”. Munkássága során kifejezésmódja is változik, formálódik, és a hatvanas évek elejétől erősebb gondolati tömörítés, majd a formai absztrakció is egyre erősebben jelentkezik alkotásaiban. A mitikus világtól kezdve a remek portrékon keresztül, természeti ihletésű alkotásai során át a legemberibb érzések kiábrázolásáig művészete mindent átölel, bemutat. A kiállításon csak szobraiból több, mint kétszázat láthattunk. Bonsos Miklós egyházi művészete is jelentős, de ennek most csak egyházunkkal kapcsolatos néhány alkotását említjük, annak megjegyzésével, hogy szenteket is megjelenítő szobrai, valamint templomi domborművei több római katolikus templomot, vagy kertjét is díszíti. A Győr-Nádor- városi templomunkban levő „Angyali híradás” vörösréz domborműve, ugyanott a keresztelő medence és fedő domborműve. Borsos Miklós művészete olyan, mint a tiszta forrásvíz, melyet élvezhetünk, attól'felüdülünk és erőt merítünk az élet terheinek hordozásához; látása világos, tiszta —, ábrázolása eleven, reménységgel teli. erőt és bizalmat sugárzó. Ezért szerzett sokunknak örömet a kiállítás megtekintése. Odor István — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő srine: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Gál 5, 25—6, 10; az igehirdetés alapigéje: Mt 6, 19—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet KALÁCSRA BÉLA gsagárdi lelkész, cselek áldozatos munkájáról. A jelentős összeget kitevő vállalkozást a közegyház is hathatósan támogatta. A MEGÚJÍTOTT TEMPLOMOT AUGUSZTUS 22-ÉN D. DR. OTT- LYK ERNŐ püspök szolgálatával vette „birtokba” a gyülekezet. Örömükben sokan osztoztak a környékbeli lelkészek közül is, akik az ünnepi közgyűlésen egyenként köszöntötték a jelenlevőket. Az anyagyülékezet nevében Egyed, Sándor felügyelő üdvözöl té a vendégeket, és az ünneplő vecsei híveket. A fiiig jegyzője Márkus Gézq, — aki a legtöbbet tett, és áldozott a templom megújításáért —, válaszolt a köszöntésekre, és hálatelt szívvel olvasta föl az alkalomra szóló huzMegújult somlóvecsei templomunk
