Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-19 / 38. szám

aÜ vasárnap igéje Lélek és élet Jn 6, 60—66. Igen szomorú kritika egy beszédről, ha azt mondják a hallgatók: lélektelen volt, nem volt mögötte szív, csak rutin. Igénk arra mutat rá, hogy az élő Jézus Krisztus Lélektől átforrósitott beszéde nélkül a gyülekezetben nincs élet, pezsdülés és szolgálatban való megújulás. A Jézus Lelke nélküli egyház hasonlít ahhoz a bosszantó állapothoz, amikor áramszünet van egy-egy városban vagy községben.' Hiába épek a vezetékek, jók a kapcsolók, üzemképesek árammal működő háztartási gépeink, még sem működnek, mert az őket mozgató erő, az áram, hiányzik. A GYÜLEKEZETI ÉLET EGYETLEN ERŐFORRÁSA az értünk szenvedett, meghalt, feltámadott és nékünk készségesen szolgáló Jé­zus Krisztus. Sokaknak éppen ez a botránkoztató. Jézus személye és szolgálata. Sok hivő kísértése a hamis messianizmus. Az uralkodó, di­csőségesen megjelenő és ítéletet tartó Jézus imponálna, de az nem fér a szívükbe, hogy miért kell Jézusnak alázatos szolgai formában megjelennie modern világunkban is. Miért álázkodik bele az igehirde­tés gyenge emberi szavába, miért jelenik meg oly szerényen az úrva­csorái ostyában és borban? Ezért döntés elé állító Jézus személye. JÉZUST SZOLGÁLNI CSAK A SZENTLÉLEK ÁLTAL LEHETSÉ­GES. Ez a szolgálat nem légüres térben történik, hanem az emberi élet sűrűjében, a hétköznapjainkban, munkahelyünkön, áz ember­társ közvetlen közelében. Akit Jézus Lelke „elevenít” meg. az határo­zottan tudja, hogy Istent szeretni és neki szolgálni csak az embertár­sainkon keresztül lehetséges. Ahol hiányzik az emberszeretet kézzel­fogható, szemmel látható mindennapi bizonyítéka, ott érvényes Jézus megállapítása: „a Lélek az, aki életre kelt a test nem használ sem­mit”. Aki nem él Jézus szolgáló szeretetének sodrában, az nem is­meri a krisztusi életvitelt. Az a gyülekezet, vagy gyülekezeti tag, aki nem újul meg a Szentlélek ereje által, az szükségszerűen megbotrán- kozik Jézus személyében és képtelen vállalni a másokért élő áldozatos életformát. A HIT ÉS A SZOLGÁLÓ ÉLET ISTEN LELKÉNEK ÁLDOTT AJÁNDÉKA. Kiérdemelni, megszerezni nem lehet, csak alázatosan elfogadni a mennyei Atyától. Ez a komoly döntés elé állító és keresz­tyén életünket felmérő ige indítson mindannyiunkat arra, hogy kér­jük Isten Lelkét, aki naponként kiábrázolja előttünk és bennünk a né­künk szolgáló Jézus Krisztust. Mert csak így indulhatunk el utána a szolgáló szeretet útján. A Lélektől indított hivő ember életében teremnek meg a krisztusi életformára jellemző gyümölcsök. Örömmel szolgál családja körében, szereti munkáját és munkatársait. Becsületesen elvégzi mindennapi feladatát. Együtt tud gondolkodni azokkal, akik népünk felemelkedé­sét kívánják előmozdítani, A világ békéjének ügyét szívén viseli és a maga helyén becsületes munkával segíti megvalósítani. A SZENTLÉLEK AZ IGÉBEN MUNKÁLKODIK. 4 Lélek életúju- lást teremt. Kérjük Urunkat, hogy Lélek szerint élhessünk. Garami Lajos IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Szentleiked erejével elevenítsd meg szivünket és neked tetsző szolgáló élettel ajándékozz meg minket. Engedd, hogy felismerhessük Jézus Krisztus személyének titkát és hűségesen követ­hessük áldozatos szeretetheti, embertársaink javára, mindennapon. Ámen. — Szentháromság után a 14. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tó ri igéje: Gál 5, 16—21; az ige­hirdetés alapigéje: Jn 6, 60—66. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 2fí-án. vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet KALÁCSKA BÉLA ősagárdi lelkész. — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk utóbbi néhány heti számaiban technikai okokból több sajnálatos hiba történt. Ezért kedves Olva­sóink szíves elnézését kérjük. A SAJTÓOSZTÁLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATÖ megrendelések október 15-ig, az 1977. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9,— Ft A Naptár ára 15,— Ft — MEGVENNÉM Luther: A jó csele­kedetekről című könyvét és Dóczi-féle Görög nyelvtant. Evangélikus Lelké- szí Hivatal, 6800 Hódmezővásárhely. — Na, milyen volt? Hogy utaz­tál? Hol jártál? A kérdések özöne száll felém. De meg sem várják a válaszomat. — Milyen a divat? Mit horda­nak? Mit hoztál? Valóban mit is? Gondolkodom. Mi is az, ami olyan maradandó, hogy érdemesnek találtam haza­hozni. ■ — Egy Istenhozzádot — mon­dom felragyogó arccal. Értetlenül néznek rám. Bo­lond ez? — gondolják — egy Is­tenhozzádot? ... Az égbolt tiszta volt és kék. Fenn, a felhők fölött látszólag mozdulatlanul lebegett a hatal­mas gépmadár. Kitárt szárnyán egyensúlyozott, vitte az emberek vagyát: repülni, egyre feljebb; a titkos félelmét, jaj, csak mégegy- szer földet érjek: az elsuttogott Kaik imádságát: Uram Isten, se­gíts! Lenn, a mélyben, a telhöre- seken át megszámlálhatatlan tó, földszalag, fenyőerdő látszik. Hol itt. a repülőtér? A gép sípolva li­heg. lassan megindul lefelé. Né­hány percnyi szorongás s már ott futunk a betonon. Megérkeztem, ölelő karok re­pítenek a szállodámig. Az aszta­lon virág. Árvácska, margaréta, szagos bükköny. Itt terem, ebben az északi országban, úgy, mint nálunk odahaza. Nekem szedték, nekem hozták, saját kertjükből. Csak azt nem tudom még, melyik barátom hozta. Ledobom a kabá­tomat. Szól a telefon. Valahon­nan messze északról, a lappföld­ről köszönt egy hang. — Isten hozott! Boldog vagyok. Most kötszere­Istentiszteleti rend Budapesten, 1976. szeptember 19-én Deák tér de. 9, (úrv.) Rafael József, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. (lelkésziktatás) D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11 du. 6. Dózsa Gj'örgy út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57/Tj. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tha-' ly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zug­ló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Borsos Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László.. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr Lász­ló. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretetvendégség: Ferenczy Zoltán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10 dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. dr. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld, de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosli­get de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kosa László. Récsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Mis­sura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Kaposvári Vilríios. Csepel de. fél 11. Mezősi György. J. S. BACH ÉS AZ ORGONAZENE MESTEREI címmel orgonaest lesz szep­tember 27-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri temp­lomban. Bach: h-moll preludium és fuga Három koralelőj áték G-dúr fantázia ^ Kolos: Partita Hidas: Pastorale Kodály: Preludium Gárdonyi: d-moll szonáta Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. „Áldjad én lelkem az úrat, és ne feledd el, mennyi jót tett ve­led!” (Zsolt 103, 2). — VASÁRNAP. — „Isten meg is erősít majd titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztus napján” <1 Kor 1, 8 — Zsolt 125, 2 — Lk 17, 11—19 -— Zsolt 50, 14—23). Keresztyén hitünkből nem hiányozhat Krisz­tus napjának örvendező várása. Pál abban a reményben él, hogy tisztának és igaznak találtatunk az ítéletben. Nem érdemünk vagy képességeink alapján. Isten az, aki erre a reményteljes várako­zásra megerősít, és megajándé­koz a „megigazítás” ajándékával a Krisztus érdeméért. Fogadjuk ezt már most hittel és hálaadás­sal. — HÉTFŐ. — „Akármit kértek majd az én nevemben, megcse­lekszem azt, hogy dlicsőíttessék az Atva a Fiúban” (Jn 14. 13 — Zsolt 10, 17 — Mk 1, 40—45 — Jer 21, 1—14). Az imádságot Isten „betervezte” munkájába. Várja erőteljes, hittel mondott, buzgó könyörgéseinket — a békéért, a gyülekezetért, a betegekért, elöl­járóinkért Az imádság — szol­gálat. Tárgya az egész világ. A meghallgatott imádság pedig Is­ten megdicsőülése a világban. — KEDD. — „Az Isten Fia, Jé­zus Krisztus, nem volt igen és nem, hanem benne az igen való­sult meg. Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett Igen” (2 Kor 1. 19—20 — 1 Sám 15. 29 — 1 Thessz 5, 16—24 — Jer 23, 1—8). Isten mindig megtartja ígéretét. Szava sohasem ingatag, nem két­értelmű. A megváltás ígéretei Krisztusban mind beteljesedtek. „Nem ember az Isten, hogy vala­mit megbánjon”. Szavára, tettére nyugodtan „áment” mondhatunk. — SZERDA. — „Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árasz- sza teljes kegyelmét, hogy min­denkor mindenből teljesen ele­getek legyen és bőven lesyen nek­tek minden jócselekedetre” (2 Kor 9, 8— Zsolt 37, 4 — 1 Krón 17, 15—20 — Jer 26, 1—19). Az őszi betakarítások idején nekünk keresztyéneknek látnunk kell minden eredmény mögött a világ Gazdáját. Az ő kezében van az áldás. Amink van, tőle kapjuk. Mégpedig olyan mértékben, ahogy naponta szükségünk van rá. Így megelégedettséggel adhatunk há­lát gond viselő. Atyánknak. — CSÜTÖRTÖK. — „A megke­ményedés Izraelre nézve csak rész szerint való, amíg a pogá- n.yok teljes számmal bemennek, és így az egész Izrael megtarta- tik” (Rm 11, 25—26 — Hős 3, 5 — Mk 14, 3—9 — Jer 28, 1—17). Is­ten népe, a szentek közössége: egy összetartozó család. Lényeg­telen, hogy ki honnan jön. De Is­ten a teljességet akarja. Minden embert. Engem is. — PÉNTEK. — „És sokan, akik hallották Jézust, megdöbbentek és ezt mondták: Hol tanulta eze­ket és milyen bölcsesség az, ami neki adatott? És ilyen csoda dolgok történnek általa?” (Mk 6, 2 — 2 Móz 34, 10 — Fii 1, 12—18 — Jer 29, 1—14). Ismétlődő hely­zet. Jézus „csodadolgait” ma is sokan megismerik, de épp úgy képtelenségnek tartják, mint a názáretiek. A rácsodálkozásból, Urunk, teremts hitet bennünk! ! — SZOMBAT. — „Nem hagyva el a magunk gyülekezetét, amint szokásuk' némelyeknek, hanem intve egymást” (Zsid 10. 25 — Zsolt, 26. 12 — Fii 1, 19—26 — Jer 30. 1—3. 31, 1—4). Fáradt va­gyok? Sok a dolgom? Kényelmes vagyok? Legyen erősebb Isten szava, amelyik nem szűnik meg hívni gyülekezetébe. És tartsuk szemmel egymást a segítés jó­szándékával. Holnap ismét va­sárnap. Add, Urunk, hogy öröm­mel vegyünk részt az istentiszte­leteken. Bárdossy Tibor EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lania Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezósi Gvörsjy Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1588 Budapest m. Puskin u. 12 Te1 efon: 142-574 Csekkszámlaszám: 516—20412—vni Előfizetési ár: eey évre 120,— Ft Árusítja a Maevar Posta Index: 23211 76.2569 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs maeasnvomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Isícnhassíkd sen simogat ez a kétszavas kö­szöntés. Arra gondolok, hogy az igazi boldogság forrása mindig valami alázatosan kis dolog, örü­lök az életnek. Leülök az öblös karosszékbe. Az asztalon könyv. „Hagyd hozzáférhető helyen, mert az utánad jövőnek szüksége lehet rá" ez áll a külső boritón. Az előttem itt lakó így tett. Ke­zem ügyében hagyta a Könyvek könyvét. — Ha magányos és elhagyott vagy, olvasd... ad a belső oldal útbaigazítást. „None of them that trust in him shall be desolate” (Aki hisz őbenne, el nem, vetsz). Es úgy érzem, már nem vagyok magányos, nem veszhetek el eb­ben a városban. Hiszek Benne. Mindenről megfeledkezve olva­sok. Élvezem a mondanivalót úgy is mint magányos, úgy is mint szorongásokkal teli, úgy is mint bizakodó és reménykedő, úgy is mint kereső és bizonyságot követelő, úgy is, mintha otthon lennék. Élvezem az idegen nyelv kifejező erejét „I will not fear what men shall do únto me”. A reggel nyitva találja ágyam mellett a Könyvet. Hozzáférhető helyen van, hogy mindig rátalál­jak. Munkába indulok, mint odaha­za. Csak itt kétszeres odaadással. A hazamat képviselem. Emelt fő­vel. tisztességben. íme, ilyenek vagyunk, ezt tudjuk, ezt gyárt­juk. És a világ nagy tudósai meg­állnak. odajönnek, kezet fognak velem és meghallgatnak figye­lemmel, csendben és a tekintetük azt mondja: el kellene látogatni abba a kis országba, meg kellene közelről nézni ezt a népet, a fej­lődését, a termékeit, az irodal­mát, a romokból való feltámadá­sát. Mi vagyok én? Még az én ki­csinyke országomban is csak egy apró pont. És mégis megállnak, odajönnek hozzám és hallgatnak.-r Irigylésre méltóan erős — mondják. Nézem az izmaimat. Vérszegé­nyek. — Belül — magyarázzák. Rá­juk mosolygok és elmondom, hogy drága jó beteg édesapámat egyszer úgy öleltem meg, olyan féltő gyengédséggel, ahogy csak egész szívvel lehet. — Istenem, de erős vagy! — mondta. De lehet, hogy nekem akart kedvezni. Mert én is azt mondtam neki a 15 fokos szobá­ban. hogy: — De jó meleg van itt, látszik, hogy édesapa fűtött be. Lehet, hogy a tudós professzo­rok is csak kedvezni akartak ne­kem. mert látták, hogy szavam őszinte, igaz, benne van hazámért dobogó szívem. Munkatársaim hallgatják be­számolómat. — Valami cuki kis apróságot se vettél? — kérdezi az egyik. A „cuki” szóra világéletemben allergiás voltam. Szirupba már­tott szobákra, ruhákra, emberek­re, édeskés szavakra gondolok. összeszedem magam, úgy vála­szolok. — Nem, cuki kis apróságot nem vettem. Jártam a hatalmas dómban, ahol szép egyházi éne­künkre ismertem, beszivtam a csodálatos fenyőerdők illatát, megcsodáltam a tenger örök vál­tozó színét, a nagy hajók kiraku- dását, az egyetemet, a múzeumu­kat, a szobrokat és a parkokat, a városházát és a koncerttermet, a nemzeti színházat és az autók rendszmtábláján a betűket, ame­lyekről megtanultam, hogy a SF — Suomi és Finland (finnül és svédül). ... Aztán eljött a búcsúpillanat. — Majd Írunk! Jó volt magat megismerni! Kár, hogy olyan ke­veset lehettünk együtt! — mond­ják. A folyosó végén egy férfi áll. Alacsony, tagbaszakadt, kemény- kötésű kis emberke. Meleg, barna szeme van. A férfi kérdi, hova utazom. — Magyar vagyok — mondom. — Asz Istan olgya mek! — mondja és magyarázatul hozzá­fűzi angolul, hogy a nagyanyja nyíregyházi volt. Kezet szorítunk. Integetek és magammal hozom a nyíregyházi nagymama Istenhozzádját, aki már régen ott nyugszik a finn temetőben. __ A szállodaszobámban magamra kapom a kabátomat, megraga­dom a bőröndömet. Visszanézek, mindent rendben hagytam-e. Igen, a Biblia is ott van szem előtt, hogy az utánam következő rögtön megtalálja, ha szüksége van rf> Gyarmathy íren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents