Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-19 / 38. szám

Társaink a közös úton D. dr. Mitzenheim és D. Ingo Braecklein püspökök köszöntése A kétbodonyi gyülekezet ünnepe A külsejében újjávarázsolt lük. Az apa is itt ül: Luther-ka­A thüringiai evangélikus tarto­mányi egyház, amellyel egyhá­zunknak számos jó kapcsolata alakult ki az elmúlt évtizedeik során, egymást követőleg két szü­letésnapot ünnepelt. 85. születés­napját érte meg D. dr. Moritz Mitzenheim, a tartományi egyház nyugalomban élő püspöke, alti a második világháborút követőleg vette át egyháza vezetését, és 70. életévét töltötte be D. Ingó Braecklein, aki évtizedeken ke­resztül Mitzenheim püspök leg­közvetlenebb munkatársa volt, majd nyugalomba vonulása óta utódja is a püspöki székben. Sze­mélyük és munkásságuk kiemel­kedő jelentőségű az első német munkásállam, a Német Demok­ratikus Köztársaság egyházainak életében. De már annál fogva is, hogy útmutató szolgálatukat a reformáció szül őh azá j ában vé­gezték egy hatalmas evangélikus tömb élén — jelentős annak ki­hatása elsősorban a közvetlen szomszédságban, a szocialista ál­lamok területén élő egyházak, de ugyanakkor a világ lutheránus családja életére is. Ezért a két születésnap a hazai és külföldről érkezett jókívánságok és értéke­lések nyomán nemzetközi egyházi eseménnyé vált. A KÖSZÖNTÉSEK és értékelé­sek sorából nem maradt ki ma­gyarországi evangélikus egyhá­zunk és a hazai protestantizmus sem. A Standtpunkt című NDK- ban megjelenő egyházi folyóirat nyomtatásban is közzétette D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Evangéli­kus Egyházkerület püspökének egyházunk nevében írt köszöntő sorait és közölte dr. Prőhle Ká­roly, Teológiai Akadémiánk ta­nára, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára teológiád értékelését is a két ün­A MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS EGYHÁZ KÁNTOR­KÉPZŐ SZOLGÁLATA erre a nyárra is két tanfolyamot hirde­tett meg, éspedig a múlt évben kezdett gyakorlatnak megfelelően egy háromhetes és egy kéthetes tanfolyamot. Szükség van a kántorutánpót­lásra, a megüresedő kántori he­lyek betöltésére, hogy ne legye­nek gyülekezetek, ahol néma a harmonium vagy az orgona. Mindnyájan tudjuk, milyen más az istentisztelet, ha szól a hang­szer, különösen ha hozzáértő kán­tor szólaltatja meg Isten magasz- talására és a gyülekezet épülésé­re. Éppen ezért a kántori tevé­kenység szent szolgálat, közismert szóval diakónia. Ezt hangsúlyozta Benkő Béla esperes az első tan­folyam július 3-án tartott záró- ünnepségén és Szebik Imre espe­res a második tanfolyam augusz­tus 28-i vizsgáján. A LELKI ÉS ZENEI VONAL ÉS AZ EGYHÁZ MAI ÉLETÉ­BEN VALÓ ELIGAZÍTÁS EL­VÁLASZTHATATLANUL EGY­BEFORR azoknak személyében is, akikre egyházunk a kántor­képzés munkájának a felelőssé­gét és terhét helyezte. Trajtler Gábor lelkész-orgonaművészre és Kiss János igazgatóra. Nevük minden fóti beszámolóban ott szerepel, és nélkülük alig tudunk elképzelni tanfolyamot. De a munkatársak sorában is találunk jó néhány olyan lelkészt és teo­lógust. aki igeszolgálata mellett zenei tudásával is benne van a kántorképzésben. HOGY EZT AZ ÜGYET OR­SZÁGOS EGYHÁZUNK A MA­GÁÉNAK TEKINTI, annak bi­zonysága volt az idei tanfolya­mokon dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár megjelenése és megnyilatkozásai. KIK VÉGEZTÉK EZEN A NYÁRON AZ OKTATÓ MUN­KÁT? Vagy harminc névből álló hosszú listát kellene most ideírni, kezdve Tóth-Szőllős Mihály espe­ressel és a régi hasonló kipróbált munkatársakkal, aztán folytatva a sort azokkal a fiatalabbakkal, akik néhány éve — vagy akár nepálit munkásságáról. Az ünnepi köszöntésekhez kapcsolódva .emeljünk ki lapunkban is néhány gondolatot a két megemlékezés­ből. D. DR. MORITZ MITZEN- HEIM püspök szolgálatának a legfontosabb feladata a hitleri fasizmus és a második világhá­ború lelki és anyagi kártevése kö­vetkeztében a szétzilált thüringiai tartományi egyház újjáépítése volt. Ezt csak úgy végezhette el, ha glyan utat tud mutatni egyhá­za népének, amelyen a szocialis­ta forradalom és társadalmi fej­lődés teremtette alapvetően új helyzetben egyháza és népe iránti szolgáló szerete tben tud járni. Azt a teológiai koncepciót, amely az egyház megújhodását elindí­totta és az új társadalom javát is szolgáló egyházi életet kibon­takoztatta, D. Mitzenheim püs­pök nevével fémjelzetten azóta is így emlegetjük: politikai dia- kónia. Ennek a teológiai alapál­lásnak a gyakorlati lebontása azt is nyilvánvalóvá tette, hogy az egyházaknak megvan a lehetősé­gük arra, hogy megtalálják he­lyüket a szocialista társadalom­ban, sőt arra is alkalmas volt, hogy a thüringiai egyház határain túl segítsen a világ lutheraniz- musa és a keresztyénség nagy családja felelőségét ébreszteni a társadalmi haladás, a béke és együttélés munkálására. D. INGO BRAECKLEIN ezek­ben az években Mitzienheim püs­pök legkiválóbb munkatársa volt. Utódjaként nemcsak átvette a teológiai és egyházpolitikai örök­séget, hanem továbbfejlesztette és kiszélesítette. Különösen is eszmélteid volt az a teológiai munka, amivel a korábbi felis­meréseket a lutheri „két biroda- lom”-ról szóló tanítás mai meg­még a múlt évben is — ott ültek az oktatandók helyén. Ez utóbbiak vannak többségben, és ez a ré­gebbi oktatók nagy öröme. A fia­talabbak pedig annak örülnek, hogy volt oktatóik munkatársai lehetnek. Így végzik együtt Isten iránti hálával, a kántorképzés szép szolgálatát. SZÓLJUNK NÉHÁNY SZÓT A TANFOLYAMOK RÉSZTVE­VŐIRŐL IS. Igen változatos kép tárul elénk. Mindkét tanfolya­mon voltak teljesen kezdők is, akik most ismerkedtek a hang­jegy ekkel és harmonium billen­tyűivel. De jórészt azok tértek vissza, akik már a korálkönyv- vel birkóztak. Voltak aztán olya­nok is, akik először jöttek ugyan, de több-kevesebb zongora- vagy más hangszertudással. Ez előny­nek bizonyult, de hamar kiderült, hogy mennyi figyelem és fegye­lem szükséges az „átálláshoz”, A két tanfolyam összetételében egy ponton mutatkozott különbség: az orgonán tanulók számában. Az első tanfolyam 14 orgonata­nulójával szemben a második tanfolyamon 30 akadt. Ilyenre eddig nem volt példa. A TANFOLYAMOKON NEM­CSAK A HARMÖNIUMOK ÉS ORGONÁK HANGJA ZENGETT, henem az emberi hang is. A hall­gatók rendszeresen tanulták az értése és a mai egyházi, társadal­mi és politikai élet kérdéseiben való hasznosítása céljából gazda­gította. Ezzel nemcsak saját egy­házának a tagjait segítette, hogy. az új társadalmi rendben, mint hivő emberek, felelős részvétellel szolgálják egész népük javát, ha­nem munkássága jelentős hozzá­járulás volt ahhoz, hogy korunk keresztyénsége helyesen értse a mai világ által felvetett kérdése­ket és jó segítséget nyújtson a sürgető társadalmi, gazdasági és politikai problémák megoldásá­ban. — Igen fontos Braecklein püspöknek az a szolgálata is, amit a korábban sok mindenben szeparálódott tartományi egyhá­zaknak a lutheri örökség és a helyi értékes hagyományok meg­őrzése mellett a közös szolgála­tokban való összefogása és együttmunkálkodása érdekében végez és ezzel segíti a jó irányú ökumenikus együttműködés ki­bontakozását is. A FELSZABADULÁSSAL mindkét nép és egyházaik életé­ben megnyílt új úton a két ün­nepelt munkássága eredménye­ként is hamarosan találkozott a thüringiai és a magyarországi evangélikus egyház. Kapcsolatuk egyre erősebbé és hasznosabbá vált mindkét egyház javára és egyúttal segítették az NDK-beli és magyarországi egyházak öku­menikus kapcsolatainak kialaku­lását is. Ezzel együtt a két szo­cialista társadamat építő nép ba­ráti kapcsolatainak erősödését is. AZ EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkesztő bizottságának elnöksé­ge, tagjai és olvasótábora is jó egészséget kíván a két ünnepelt- nek Isten áldását kívánva szol­gálatukra, egyházaink és népeink jó kapcsolatainak további fejlő­désére. eseményei énekeskönyv énekeit, de komoly énekkari munka is folyt, sőt a második tanfolyamon — újítás­ként — megrendezték a kamara- együttesek versenyét is. Ebből a záróünnepség hallgatósága ízelí­tőt kapott. Ugyanitt került sor a teljes énekkar gazdag műsorában egy ősbemutatóra. Rezessy László professzor, aki a második tanfo­lyamon az énekkari munkát ma­gas szintű szaktudással vezette, egy ősi Agnus Dei éneket dolgo­zott föl vegyeskarra — s azt a kántorképzősöknek ajánlva. A ZÁRÓÜNNEPSÉGEKET VIZSGÁNAK IS SZOKTUK NE­VEZNI. mivel a hallgatók nyil­vánosan számot adnak tudásuk­ról. előrehaladásukról. Szabato­san szólva azonban a nyári tan­folyamokkal kapcsolatosan nem beszélhetünk vizsgáról, hiszen itt nem lehet kántori bizonyítványt vagy oklevelet kapni. Ezek jelen­leg csak a több hónapos téli tan­folyamokon szerezhetők meg. Ép­pen ezért a nyári tanfolyamokon a szó szoros értelmében nem fo­lyik kántorképzés, hanem csupán előképzés vagy továbbképzés. De így is örömmel mondhatjuk el, hogy az Idei 34. és 35. kántori tanfolyammal is- jelentős ered­ményekkel tovább haladt a kán- torképzés. és ezért örömmel ad­junk hálát Istennek. Marschalkó Gyula kétdobonyi templomban augusz­tus 29-én hivatalába iktatták Görög Zoltánt, a gyülekezet új lelkészét. KÍVÜLRŐL HÍVOGAT, BENT RABUL EJT EZ A ZÖMÖK KIS TEMPLOM a nógrádi hegyek- halmok között. Az egykor Szügyhöz tartozó gyülekezet 1691-ben lett önálló. Mai templomuk alapját 1792. szeptember 1-én tették le, s másfél évig építették. A 184 éves templom most — ki tudja há­nyadszor — külsejében meg­újult. A parókia arányosan szép fehér oszlopos ámbitussal fogad. Az utcai oldal lépést igyekszik tartaná a falu egyre szaporodó rangos házaiival. Modernnek mondható. Fürdőszoba jábam hi­deg-meleg folyóvíz. A konyhába nem férek most be: a gyülekezet asszonyai sürögnek benne. Ket- ten-hárman ünnepi népviselet­ben. Istenem, de szépek! Hogy’ is tehették, hogy a többség már levetette! A parókia végében régi idők, régi élet tanúi: a kőből épített mély pince, s a tágas kocsiszín. A gyülekezet tagjai templomot, parókiát lassan mozgó láncban kötik most össze. Próbálom le- hántani-kiszűmi közülük a nem idevalókat, hiszen az ünnepre sokfelől jöttek, Balassagyarmat­tól Óbudáig. A mag, az idevaló­siak kevésnek tűnnek. Nem buz- góság híján, hanem lészám hí­ján. Alig néhány száz. Tetteiben mérjük ezt a népet: három év alattt a templom külső renoválá­sára 98 818 forintot adtajt össze. Egyetlen fillér külső segítségre nem szorultak. Addig nyújtóz­kodtak, amíg a takaró ért, de az szép és melengető volt. Pénz mel­lett adományt anyagban is adtak, kerek ötvenen pedig rendszeres kétkezi munkát. Az asszonyok főztek a munkásoknak. íme, a gyülekezet. Nem számoltam, de úgy tűnik, több az új ház a fa­luban, mint a régi. Van rtiiből: fedezet a szorgalom. AZ ÜJ LELKÉSZ. GÖRÖG ZOLTÁN IKTATÁSÁRA JÖT­TÜNK. Ez az első parókiája. Káplánkodott, szívósan rótta a szórványútaikat eddig. Itt se lesz könnyebb a munkája. Az ünnepi istentiszteleten papok gyűrűje öleli, segítő támaszai. Közülük ketten szólnak a két nagyapáról, akik szintén papok voltak, s akik szólnak róluk, sokat kaptak tő­bátban. A bátyja is lelkész. A gyűrű nem akármilyen. De az igazi hordozó gyűrű maga a gyü­lekezet. Érezheti is, amikor vé­gigtekint rajtuk. Az ünnepi istentiszteletre nem volt könnyű bejutni a templom­ba csak egyesével fértünk be, s így is alig. „Vonulásról” szó sem volt. Ketten iktatták,' tizenkettőn köszöntötték, százan ölelték. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK HIRDETTE AZ IGÉT. Azt, amelyik élő és ható. Nem zárható a könyv fekete fedelei közé, sem a szépen újított templom vastag falai közé. Él és mozog. Térben embertől emberig, szívtől szívig száll. Olykor mintha csak átszál- lana füleken-szíveken, de egy­szer csak emlékből éled s vigasz­taló szóvá, erőt adó biztatássá, új életet hozó bűnbocsánatié lesz. A hallott ige beszédessé vá­lik. Formál, alakít. Bevon a templomba, hogy töltekezz, a ki- küld belőle, hogy szolgálj a vi­lágban. Garami Lajos Nógrád megyei esperes végezte az iktatás szer­tartását. Rámutatott a kettős ün­nepre: templomait renoválta a gyülekezet, s lelkészt iktat. Küz­dő útra indítja a fiatal lelkészt, akinek esőverte, napszikkasztotta útjelző táblává, világítva fogyat­kozó oltári gyertyává, feloldódó és ízesítő sóvá keli lennie. A KÖZGYŰLÉST KOCZUR GYÖRGY GYÜLEKEZETI FEL­ÜGYELŐ NYITOTTA MEG érett, szépen csengő, szabadon mondott szavakkal, szólt arról, hogy a kétdobonyi gyülekezet tag­jai vágyódva látták, hogyan szé­pülnek a környéken a templo­mok. Ók és azok lám meg tud­ták tenni — mondogatták. De az ügy Kétdobonyban akkor vált ese­ménnyé, amikor az „ők és azok” „mi”-vé lettek, összefogott a gyülekezet. Az új lelkész számára pedig — aki egy éve dolgozik már kiküldetésben közöttük — az iktatás a vizsgamunkára tett pecsét. GÖRÖG ZOLTÁN AZ ÚJON­NAN BEIKTATOTT LELKÉSZ ismertette, hogy mit áldozott s végzett a gyülekezet a templom­renoválás során. Köszönetét mon­dott minden, áldozatért és segít­ségért, név szerint is kiemelve Batizi László építészmérnököt, Kirják József vállalkozót, Ko- ezur György felügyelőt. Hajdúk András pénztárost és Szugyiczki Mihály kántort. A köszöntök közül kiemelkedett Zagyvái Sándor községi tanács­elnök meleg hangú hívása a nép és társadalom szeretetére és meg­becsülésére. Köszöntőt mondtak: D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Ga­rami Lajos esperes, Róka Lajos református lelkész, dr. Selmeczi János a Teológus Otthon igazga­tója, dr. Lackner Aladár óbudai másodfelügyelő, Fehér Mihály nógrádi egyházmegyei felügyelő, Schultz Jenő, Záborszky Csaba és L. Kovács András szomszéd lelkészek, Dénes Csaba, a két­dobonyi ifjúság tagja, és e sorok írója. Ez éppen tizenkettő. De a terí­tett asztalnál kínáló szeretet, amivel a vendégeket az ünnep után körülvették a gyülekezet asszonyai, számohatatlan és mér­hetetlen. D. Koren Emil István Marian: Harmónia van körülötted Harmónia van körülötted, amerre jársz, kibomlik, ami gubancos volt, simul a ránc. Ami visszáján, simára fordul, s mutatkozik, az ajak, mely elhallgatni készült, új szóra nyit. Ami torz volt, mosolyba telik, úgy kerekül, ami sután a földre hullna, fölülkerül. Amerre jársz, a munkád dicsér, az alkotás, futóhomokot köt az erdő, rád az vigyáz. „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) I Meghívó A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ , TEOLÓGIAI AKADÉMIÁJA szeptember 24-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT a zuglói templomban (XIV.. Lőcsei út 32.), amelynek igehirdetői szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök-elnök tartja Ezt követően a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Jövel Szentlélek Üristen (236, 1. v.) 2. Igét olvas és imádkozik dr. Vámos József prodekán 3. Dékáni tanévnyitó; dr. Fabiny Tibor dékán 4. Az Akadémiai új hallgatóinak beiktatása 5. Himnusz Érre az alkalomra egyházunk minden tagját szeretettel hívjuk és várjuk. 4 Kántorképzésünk nyári

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents