Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-09-19 / 38. szám
„...hét bűnből, bét sírból brit föl <* nép...” ,42 elmúlt hetekben, hónapokban sok szó esett közöttünk Mohácsról. a Mohács melletti vesztett csatáról. Az újságokban, á folyóiratokban olvasott cikkek, tanulmányok, a rádióban, a tv-ben hallott előadások többségükben érdekesek, szakszerűek és így sokszínűek voltak, de mindezek ellenére a legfontosabb, a legizgalmasabb kérdésekre egyikük sem adott megnyugtatóan pontos választ. így és ezért továbbra is vitatott maradt a csata lefolyása, a csatavesztés távolabbi és pillanatnyi oka, s nem derült egyértelmű fény a négyszázötven éves évforduló alkalmából sem arra, hogy kik és milyen tényezők okolhatók Magyarország akkori pusztulásáért, RÉGEBBI TÖRTÉNETÍRÁSUNK A „VISZÁLYKODÁST”, A .,SZÉTHÚZÁST” említette legfőbb bűnbakként s ebben a véleményben osztozott jó néhány nagy költőnk, írónk is. Ma már tudjuk, hogy ez így nem igaz, vagy legalább is nem ilyen formában igaz. Mert a jobbágy sohasem ..viszálykodott” s nem is ,,húzott szét”, hanem fellázadt a maga emberségesebb sorsáért. S így tett később a nemzedékek hosszú sora is — nagy áldozatokkal — az elbukott szabadságharcokban, a levert forradalmakban. A tény azonban tény maradt: 1526 után Magyarország önálló államisága hosszú évszázadokra megszűnt, népe, mint magyar nép pedig a szó teljes értelmében a sír szélére került, s ami még súlyosabban esett latba: szétzilálódott társadalmunk egészséges fejlődése megakadt, a társadalmi-gazdasági haladás sodró folyamának élelet tikkasztó partjára került. , Nincs és nem is vezet egyenes út Mohács és a másodiic világháború között. Nincs még akkor sem. ha az évszázados, a szabadságharcok, a forradalmak által csak egy-egy rövid időre megszakított ..partrave- tettség” szinte teljességgel meghatározta ekkori sorsunkat. Hasonlatosság mégis van: az emberi életek mérhetetlen pusztulásában, az anyagi-szellemi veszteségben, s még inkább: a jóvátehetellenség újból felbukkanó lehetőségében. Abban, ekkor is akadtak, akik újra „megásták sírunkat” éspedig úgy. hogy nemcsak a józanul gondolkodó kevesek előtt, hanem a tárgyi valóságban is felrémlett a végső, jóvátehetetlen megsemmisülés képe. EBBŐL A „HETEDIK SÍRBÓL KELT FÖL” NÉPÜNK, ha nem is azonnal, hanem az anyagi-szellemi újraformálödás ezernyi kinja-ke- serve és még több jóleső öröme közepette. Hogy ez így történt, így történhetett, azt nem a „jósorsunknak”, vagy nem is valami váratlanul felbukkanó szerencsének köszönhetjük, de egy olyan politikának, amely egyszeribe az emberiség társadalmi-gazdasági haladása folyamának legsodróbb közepébe irányította nemzeti létünk újjáépített hajóját. Mindennek érdekében elsőnek a társadalmi rétegek, az emberek közötti kibékíthetetlen ellentétek gyökerét kellett kiirtani. Annak a lehetőségét kellett megszüntetni, hogy az egyik társadalmi osztály, az egyik ember — mert erre anyagi-gazdasági eszközei vannak — kiszipolyozza. elnyomhassa a másikat. így egy több évszázados pör befejezéseképpen kapott földet az 1514 óta kisemmizett magyar páraszt, lettek az egész társadalom tulajdonává a munkát és kenyeret adó gyárak, a honi föld minden föld alatti és föld feletti kincsei. MINDEZEK KÖVETKEZTÉBEN, VAGY MINDEZEKKEL PÁRHUZAMOSAN — nem varázsütésre és nem is egy szóra — lényegében minden megváltozott körülöttünk és sok minden közöttünk, bennünk. Megváltoztak mindenekelőtt az egymáshoz való kapcsolataink, melyeket eladdig nemcsak beárnyékoltak, hanem megrontottak a vagyoni. a társadalmi, a faji, a nemzetiségi különbözőségek. A hamis értékmérők helyett az igazi emberi érték: a munka, a tisztes emberi magatartás lett a mérce. Az. hogy ki milyen és mennyi jót tud adni a másiknak, a nagyobb családnak: népünk közösségének és — nem valami nagyzolás ez tölünk, hanem sokszor megtapasztalt valóság — a testvér-népeknek. az egész emberiségnek. Az ilyen, a régi sebeket is gyógyító folyamat közepette megszűntek a vallási, a felekezeti ellentétek is, ha nem is mindenben, de a Legfontosabb — az egymást testvérien összekapcsoló — kérdésben: a Krisztus által is megkívánt keresztyéni életforma kialakításában. Abban, hogy az egyház csak akkor töltheti be hivatását, ha teljes mivoltával. híveinek hűével, egész életével szolgálja embertársainak javát. SZOLGÁLNI A KÖZÖSSÉG JAVÁT. EGY CÉL: az egyedül igazságos társadalmi rend — az egyenlő jogokat és felelősséget adó s megkívánó szocialista társadalom — felépítése érdekében egyesíteni minden erőt, minden jóakaraté embert, ez annak a mozgalomnak — a Magyar Hazafias Népfrontnak — a célja, magaszabta feladata, amely mozgalom ezekben a napokban tartja hatodik kongresszusát. Ezt a célt. ezt a feladatot — hitünk és szivünk által indíttatva — mi magyar evangélikusok is szívesen vállaltuk és vállaljuk. Szívesen vállaljuk, mert Garai Gábor „Hazám” című verséből vett szavaival mi is valljuk: az ebben a mozgalomban megvalósult és megvalósuló szándék tette naponként megtapasztalható valósággá azt, hogy „hét bűnből, hét sírból kelt föl e nép. legyőzte hétszer önnön végzetét” és „lett csalhatatlanul szabad" — Mohács óta először és most már bisszavonhatatlanvl. Dr. Vámos József A LIBANONI HÁBORÚ ÁLDOZATAIÉRT Megdöbbenéssel olvastuk mi is napról napra a híreket napilapjainkban a libanoni háború szomorú következményeiről, s még megdöbbentőbb ez gnnak az ösz- szegezésnek az ismeretében, amit lapunkban D. Káldy Zoltán püspök cikkében két héttel ezelőtt olvashattunk. A világ keresz- tyénsége felelőssége felébredésének egyik léiéként értékelhetjük, hogy úgy a Lutheránus Világszövetség, mint az Egyházak Világ- tanácsa: segélyprogramot dolgozott ki a háború anyagi vagy testi kárt szenvedett áldozatainak megsegítésére. különösen is gondolva az egyébként is hosszú idő óta hontalanságban és létbizonytalanságban. táborokban élő arab menekültekre. Természetesen e magasra értékelendő akció mellett szükséges.- hogy a világ keresz- tyénsége á háború okainak feltárásával és a békés, jó irányú rendezés segítésével is odaálljon Libanon népe mellé, ahogy lapunk említett cikke is ezt a célt szolgálta. Az LVSZ Yégrehajtóbizottságának nyílt levele Vorster dél-afrikai miniszterelnökhöz A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Svédországban, Uppsalában, 1976. augusztus 22—28. között tartotta rendes évi ülését. Az ülésen a szokott tárgysorozaton kívül tárgyalták a Dél-AfTikában folyó, az egész világon felháborodást keltő eseményeket. Köztudomású, hogy a Dél-Afrikában élő 18 millió négert kegyetlen elnyomás alatt tartja a fehér kisebbség Vorster miniszterelnökkel az élén. A kormány faji megkülönböztetést alkalmaz, az ellene lázadó néger lakosságot fegyverekkel pusztítja. Az LVSZ már többször emelte fel szavát a faji megkülönböztetés és az ott folyó kegyetlenkedések ellen. Most azonban rendkívül határozottan. nyílt levélben szólította fel Vorster miniszterelnököt a faji megkülönböztetés eltörlésére és a kegyetlenkedések megszüntetésére. Az alábbiakban szó szerint idézzük a végrehajtó bizottság nyílt levelet a miniszterelnökhöz: EXCELLENCES URAM! Az ön nemzeti nyilvános hírközlő eszközei informálták a világot azokról az eseményekről, amelyek Dél-Afrikában történtek. Az emberek mindenütt ször- nyülködnek és el vannak borzadva a halál láttán, a kegyetlenség cselekedetei, az erőszakosság, az emberi méltóság megtaposása láttán, melyekről naponta kaphatunk hírt. A Lutheránus Világszövetség azoknak az egyházaknak az egyesülése, melyek gyülekezetei 55 millió tagot számlálnak és sok nemzet között szétszórva élnek. Jelentős számú tagunk él Dél-Afrikában. Végrehajtó bizottságunk ülése ezen a héten Svédországban. Uppsalában tagjainktól megbízható és részletes információt kapott, melyek megerősítették és igazolták a világi híradásokat. A keresztyén lelkiismeret és az általános emberi becsület követeli meg tőlünk azt. hogy írjunk most Önnek. Az igazságtalanság azonnali korrigálása még talán feltartóztathatja az erőszak oly hullámát, amely éppen emelkedőben van. vagy minimumra csökkentheti azok között a népek között, amelyek ezeken a területeken élnek. A Biblia azt tanítja, hogy a kormár.v oknak gondoskodniuk kell a közrendről, biztosítaniuk kell azt, sőt segíteniük kell az igazságosságot és a biztonságot minden polgáruk érdekében. De Dél-Afrika kormánya 1948 óta a szervezett .erőszak politikáját űzi. E politika magában foglalta mindeddig a megsemmisítést, a bebörtönzést, a kínzást és az önkényeskedő kegyetlenkedést. A kormány felelős azért a politikáért, amely erkölcstelen, igazságtalan és hatástalan. Ezért a kormány kell, hogy vállalja a felelősséget. hogy véget vet azonnal ezeknek a fejleményeknek. További akciókról konzultációkon kell megegyezni az érdekeit felek vezetőinek, akár elismerték eze* két a vezetőket eddig, akár nem. Az elkülönített fejlesztés politikája a nehézség legfőbb oka. Ezt egyoldalúan fejlesztették, tekintet nélkül a 'Dél-Afrilcában élő többségre. A Transkei Homeland- nak. mint ún. önálló államnak kikiáltása október 26-án, katasztrófa lenne. Ugyancsak világos, hogy az a kísérlet, hogy Namíbiára egy nem kívánt kormányt erőltetnek, nem fogja helyreállítani a békét. Személvi hírek * D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke, 1976. szeptember 15-i hatállyal TRAJTLER GÁBOR orgonaművészt, a Buda- pest-Deák téri gyülekezet segéd- lelkészét országos egyházi szolgálatba helyezése miatt felmentette a segédlelkészi szolgálat alól. Az Országos Egyház Elnöksége Trajtler Gábort kinevezte országos egyházi zenei igazgatónak. Feladata lesz egyházunk ének- és zenei szolgálatának irányítása, az országos Énekeskönyv szerkesztése. a Teológiai Akadémián a zene és ének tanítása, a fóti Kántorképző munkájában való részvétel, az orgonák kataszterének elkészítése, az orgona.iavítások irányítása és a gyülekezeti énekkarok szolgálatának segítése. Trajtler Gábor változatlanul tovább végzi a Deák-téri gyülekezetben a Lutheránia Énekkarban eddig vállalt munkáját és Welt- ler Jenő karnaggyal együtt az orgonista szolgálatot. A Budapest-Deák téri gyülekezet presbitériuma az eddigi két segédlelkészi állás megszüntetésével visszaállította a harmadik rendes lelkészi állást. A Presbitérium az egyházkerület püspöke, iránti bizalomból lemondott választási jogáról és felkérte a püspököt. hogy az állásra nevezzen ki lelkészt. D. Káldy Zoltán püspök 1976. szeptember 15-i hatály- lyal IFJ. HARMATI BÉLA teológiai előadót nevezte ki a Deák téri gyülekezet harmadik lelkészi állására. Ifj. Harmati Béla a Deák-téri gyülekezetben végzendő szolgálata mellett a Teológiai Akadémáin, mint óraadó a rendszeres tanszéken tart az eddiginél kevesebb óraszámmal előadásokat. A Teológiai Akadémia tanári kara az Országos Egyház elnökségének javaslatára felkérte DR. NAGY ISTVÁN tatai esperest, BARANYAI TAMÁS domonyi lelkészt. SOLYMÁR PÉTER csömöri lelkészt, hogy óraadóként tartsanak előadásokat az Akadémián. Mindhárom lelkész változatlanul tovább szolgál a saját gyülekezetében és eközben heti l,i illetőleg 2 órát tartanak az Akadémián. Isten gazdag áldását kérjük Mindazokra, akik új szolgálatba álltak. Lelkésziktatás a Deák téren A Budapest-Deák téri Evangélikus Egyházközség új lelkészének, ifj. Harmati Béla teológiai akadémiai előadónak a beiktatása szeptember 19-én, vasárnap este 6 órai kezdettel istentisztelet és közgyűlés keretében lesz a Deák téri templomban (Budapest V., Deák tér 4.). Igét hirdet D. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Nem változtatja meg ezt a tényt az önkormányzásra, mint interim lépésre való felhívás sem. Az ún. „alkotmányozó bizottság” nem képviseli e terület érdekelt népét és otromba módon nem veszi tekintetbe a nép önrendelkezési jogát. Az általunk ismert jelenlegi események világosan mutatják, hogy a, dél-afrikaiak nagy többsége visszautasítja az ilyenfajta politikát, mint az elkülönült fejlődés, a javasolt interim kormány Namíbiának stb. Megjegyezzük, hogy a dél-afrikai helyzetet a félelem és a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi. Tisztában vagyunk azzal, hogy vízumok rendszeres megtagadásával elszigetelték Önök magukat olyan felelős személyektől, akik segíteni akartak e problémák megoldásában. Önök bebörtönözték vagy száműzetésbe hajtották azokat a vezetőket, akik a legnagyobb segítséget tudták volna ad*, ni, hogy véget vethessenek az erőszaknak és egy jobb jövőt építhessenek. Mindenki javára szolgálna. ha ez az egész helyzet megváltozna és egy produktív fejlődés válna lehetővé. Amire igazán szükség van, azt jól fejezte ki egy dél-afrikai anglikán püspök, D. Tutu, Lesotho püspöke, aki ezt mondta: „Nekünk feltétlenül, sürgősen le kell ülnünk és meg kell tárgyalnunk dolgainkat közösen, vitáznunk kell és meg kell győznünk egymást, meg kell adni azt, ami megilleti a másikat és tiszteletben kell tartanunk egymás álláspontját. Mindez lehet, hogy utópiának tűnik — remélem azonban, hogy nem. Országunk számára csak olyan megoldás lehetséges, amelyet mi valamenv- nvien szabadon fogadunk el és nem olyan, amit ránk erőszakoltak, mivel mi olyan teremtmények vagyunk, akiket szabadságra teremtettek.” Ez a levél nyílt levél, mert az Önöle aleciói az egész emberiséget fenyegetik. Cselekedetünkről informáljuk tagegyházainkat. Elszántuk magunkat a szabadságra, igazságosságra, megbékélésre és békére Dél-Afrika népei számára. Azért imádkozunk, hogy Önök elfogadják Isten vezetését és egy ilyen megoldásra jussanak. Uppsala, 1976. augusztus 27. Mikko E. Juva Carl H. Mau elnök főtitkár Az LVSZ Végrehajtó Bizottsága Vorstcr miniszterelnökhöz írt nyílt levéllel párhuzamosan levelet intézett az LVSZ tagegyházaihoz is, melyben kérték a tagegyházakat, hogy 1976. szeptember 36-án — melyet az LVSZ Dél-Afrikáért tartandó imanappá nyilvánított — istentiszteleteiken em- ,létezzenek meg Dél-Afrika és Namíbia népéről. Végül, a végrehajtó bizottság levelet intézett a Lutheránus Világszövetség dél-afrikai tagegyházaihoz is, melyben többek között ezt olvashatjuk: „Ismerjük azokat a nagy nehézségeket, melyekkel mint egyházaknak kell szembenéznetek a dcl-al'rikai szabadságért folyó jelenlegi küzdelem folyamán. Mint a lutheránus egyházak világméretű családjának tagjai, azonosítjuk magunkat bizonyságtételekkel a szabadságra, igazságra, megbékélésre és békére vonatkozóan. Mindezt közös küldetésünk felismerésében cseie- kesszük, hogy ti., Krisztus evangéliumát minden helyzetre alkalmaznunk kell.”
