Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-19 / 38. szám

GYERMEKEKNEK^ Mátyás, aki választás útján lett apostol AHOGYAN IZRAEL NÉPE TI­ZENKÉT TÖRZSBŐL ÁLLOTT, Bevezetés az Újszövetségbe A szinoptikus kérdés I. úgy Jézusnak is tizenkét tanítvá­nya volt. Az áruló Júdás öngyil­kossága miatt azonban csak tizen­egyen maradtak. Jézus mennybe­menetele után néhány nappal Pé­ter úgy gondolta, hogy Júdás megüresedett helyét be kellene tölteni. így szólt tehát társainak: Júdás, aki közénk tartozott, ve­zetője lett azoknak, akik elfog­ták Jézust, majd elemésztette magát. Szükséges tehát, hogy azok közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg kö­zöttünk járt az Ür Jézus, valaki beálljon az apostoli szolgálatba tanúskodva Jézus feltámadásáról. Voltak, akik Józsefet, más né­ven Barsabbást ajánlották. Má­sok pedig inkább Mátyást tartot­ták méltónak az apostoli tiszt­ségre. Tanácstalanságukban sors­húzással döntöttek, kérve Istent, alti minden szív ismerője, hogy jelölje ki a kettő közül azt. akit kiválasztott erre a szolgálatra. A választás Mátyásra esett. Az , egyház Ura gondoskodik arról, hogy mindig legyenek, akik vállalják a szolgálatot és ne akad­jon el az evangélium ügye. MÁTYÁS NEVE AZ ISMERET­LENSÉGBŐL BUKKANT ELŐ. Nem ismerjük az életét, nem tud­juk. hogyan lett Jézus tanítványa. Nem írnak róla az evangéliumok. Későbbi munkájáról sem tesz említést a Szentírás. Apostoli szolgálatát az ismeretlenség ho­málya fedi. Ez az ismeretlenség azonban nem kivételes, különös eset. Inkább ez jellemző Krisztus tanítványaira. Hiszen Jézus köve­tőinek megszámlálhatatlan soka­ságából csak néhánynak az éle­tét jegyezte fel a történelem. De az „ismeretlenek” szolgálata nem kevésbé jelentős. Hitük, bizony­ságtételük, szeretetük láthatatla­nul és mégis valóságosan építi Krisztus egyházát. S ha az embe­rek nem is emlékeznek rájuk. Is­ten számon tartja hűséges szol­gálatukat. MENNYI ÁLDÁST KAPTUNK MI IS Jézus Krisztusnak ilyen „ismeretlen” tanítványainak szol­gálatán keresztül. Tudom, sokszor gondoltak arra, milyen nagyszerű lenne híres embernek lenni: pl. gólkirálynak, aki nehéz szögből is védhetetle- nül lövi be a labdát; vagy szí­nésznőnek, akinek fényképeivel teli vannak az újságok; vagy tu­dósnak, aki feltalál valamit. De az egyszerű emberek szolgálata is nélkülözhetetlen a közösség ja­vára. így van ez az egyházi élet­ben is. Szükség van azokra a név­telenekre. akik ismeretlenül, és mégis boldogan járják Jézus út­ját. és szívesen vállalják a közös­ség szolgálatát, tudva, hogy ne­vük fel van írva Istennél. így le­hetünk áldássá mi is mások szá­mára. Madocsai Miklós Mielőtt az egyes evangéliumok­kal foglalkoznánk, célszerűnek látszik az. hogy megismerkedjünk egy olyan problémacsoporttal, amit a szakirodalomban szinopti­kus kérdésnek szoktunk nevezni. HA A NÉGY EVANGÉLIUMOT VÉGIGOLVASSUK, azt vesszük észre, hogy Máté, Márk és Lu­kács közeli rokonságban van egy­mással, viszont János sok min­denben különbözik tőlük. A négy evangéliumból az első három kü­lön csoportba tartozik. Ha köze­lebbről vizsgáljuk Mátét, Már­kot és Lukácsot, azt figyelhetjük meg, hogy ezek egyfelől sokszor csaknem szó szerint egyeznek, másfelől pedig elég jelentősen különböznek. Az első három evangéliumi egyezésnek és külön­bözőségnek problémáit „szinopti­kus kérdés” néven szoktuk tár­gyalni. A görög eredetű szó jelen­tése; együttnéző és arra utal, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliu­ma párhuzamos szakaszainak egymás mellé helyezése és egy­bevetése nyomán lehetséges Jézus életét és munkásságát egyszerre és együtt nézni. MIBEN EGYEZIK EGYMÁS­SAL ÉS MIBEN KÜLÖNBÖZIK egymástól az első három evangé­lium? Az egyezés vonalán különösen három jelenséget kell kiemel­nünk. Először is Jézus Krisztus megváltói munkájának a kezde­tét, továbbá: életének és munkás­ságának történetét mind a három evangélium hasonló sorrendben illetve hasonló elrendezésben ad­ja elő. Éspedig így: Jézus mun­kássága a Jordánban való meg­keresztel tetősével kezdődik; az­után a Lélek kiviszi a pusztába, hogy megkisértessék; majd meg­kezdi nyilvános működését Gali- leában; prédikál és sok csodát tesz. Végül egy alkalommal fel­megy Jeruzsálembe, ahol sokat szenved, meghal és harmadnap feltámad. Másodszor: mind a három evangélium Jézus élete történeté­nek nagy egészén belül, önma­gukban zárt, kisebb történeteket közöl, amelyeket ugyanabban a sorrendben mondanak el. Csak egy példa: Jézus megdicsőülésé­nek elbeszélése után mind a há­rom evangéliumban az epilepsziás fiú meggyógyításának a története szerepel, utána pedig Jézusnak a saját szenvedésére vonatkozó má­sodik bejelentése. Harmadszor: mind a három evangéliumban találunk a másik kettővel szinte szóról szóra egye­ző részeket. Ennek a ténynek a megtapasztalására olvassuk el el­sőnek Máté 9, 6-ot és ezt köve­tően Márk 2, 10-et s Lukács 5, 24-et. Ez a megegyezés több. mint véletlen. VISZONT A KÜLÖNBÖZŐSÉ­GEK VONALÁN a következő je­lenségekre kell felfigyelnünk: először is mind a három evangé­liumban találunk olyan részeket, amelyek a másik kettőben nem fordulnak elő. vagyis ezek a ré­szek az illető evangélista külön, önálló közlései. Vegyünk ennek a ténynek a bemutatására is egy- egy példát. Csak Máténál található pl. a Józsefnek szóló angyali üzenet Jézus születéséről (1, 18—25), a három napkeleti bölcs, az Egyip­tomba való menekülés története (2, 1—15) stb. Csak Márknál található a ma­gától növekedő vetés (4, 26—29), a süketnéma * meggy ógyítása (7, 31—37). a bétsaidai vak meggyó- gyítása (8. 22—26), egy ifjú mene­külése (14, 51—52). Csak Lukácsnál található az, amit ő az első két fejezetben Jé­zus születéséről és születésének előzményeiről elmond — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Másodszor: különbségek adód­nák azáltal is, hogy a Márknál és Máténál az események fővona­lának azonossága mellett az egyes események „kerete” különböző; Máté — Márkhoz viszonyítva — bizonyos történeteket elhagy, má­sokat viszont „betold”, s ugyanez mondható el Lukács evangéliu­mával kapcsolatban — akár Márkkal, akár Mátéval hasonlít­juk össze. A különbségek — harmadszor — abból is kimutathatók, hogy az azonos történetekben is van tartalmi eltérés. Erre a jelenség­re a legszembetűnőbb példa az, hogy a feltámadás történetében Márk három. Máté két asszonyt említ. Lukács pedig egyáltalában nem beszél arról, hogy hány asz- szony volt az üres sírnál. KÉT SZEMÉLYES ÉLMÉNY fűz a bányákhoz. 1941-ben jár­tam az aknaszlatinai sóbányá­ban. Félelmetes mélységbe men­tünk le. Lenyűgözően szép volt a hatalmas csarnok, melynek ma­gassága 40 m volt. Egyik végé­ben, magasan fent egy mélyedés­ben sótömbből kifaragott, 10 m magas kereszt. Reflektor világí­totta meg, s csillogott a sókris­tályok tömegében. A bányának csak a szépségét láttam, s ezért felejthetetlenül szép élményt nyújtott nekem. A másik már kevésbé volt ked­ves ismerkedés a bányával. Ami­kor Tállyán voltam lelkész, a vagy család és az akkori kis fi­zetés rákényszerített, hogy mun­kát vállaljak a helyi bazaltbá­nyában. Rakodó voltam. így ke­rültem testközelbe valamelyest a bányával. Ez a külszíni rakodás persze messze van a bánya mé­lyében végzett munkától. Ez an­nak csak előszobája lehet. Arra azonban elég volt, hogy meg­emeljem kalapomat mélyen azok Szerencse fel... előtt, akik leereszkednek a mély­be ... SOK SZŐ ESIK MA A BÁ­NYÁSZATRÓL, s főleg a bá­nyászhiányról, a gyér utánpót­lásról. őszintén el kell ismer­nünk, hogy a legnehezebb munkák közé tartozik. Mi is a bánya? ■Veszélyes munkahely. Ott nincs nappal vagy éjszaka. Egy­forma időjárás, hőmérséklet, ugyanazok az emberek, teljes egymásra utaltság, csend, nagy hallgatások. Évszázadokon át a bányavidéken, amikor apáról fi­úra szállt e mesterség, kitermelt e munkahely egy egészen különle­ges embertípust. Életformában, szokásaiban más volt, mint a töb­bi ember. A PARASZTEMBER, MI­ELŐTT belekezdett a szántásba, aratásba: megemelte kalapját és imádkozott. Kérte és köszönte az áldást. A bányászok valamikor régen mielőtt leszálltak volna a mélybe, megálltak néhány perc­re a bejáratnál. Ősi szokás sze­rint összekulcsolták a kezüket és az előimádkozó hangosan el­mondta mindnyájuk kérését. Ezek az imádságok legnagyobb­részt a bánya helyén szolgáló lel­kész tollából valók, akadt közöt­tük sok népi is. Minden bányá­nak megvolt a megszokott imá­ja. Ilyen volt az alábbi bánfalvi ima: „Mindenható Isten! Hozzád fohászkodunk, mielőtt nehéz munkánk végzésére leszállunk. Vezérelj bennünket rendes útjainkon, óvj meg minden bajtól, adj áldást munkánkra, adj erőt, kitartást, hitet, ha csüggedünk, Jóságos Istenünk légy velünk! Ámen." Utána együtt hangosan el­mondták a Miatyánkot. Így in­dultak a munkába. Ha baj történt? — akár a ten­geren Jónás hajóján —, keresték a bűnöst, aki miatt rájuk szakadt a veszedelem. Sok helyütt nyil­vános bünvallásra és fogadalom­ra kényszerítették. MA MAR A BANYÁK GÉPE­SÍTÉSE MELLETT könnyebb és biztonságosabb a munka. Köny- nyebb és biztonságosabb! De ma is erős embereket kíván. Becsül­jük meg őket, kiknek köszönhet­jük otthonunk melegét, fényét, sóját, s az ércekből készült tár­gyak, szerszámok, gépek sokasá­gát. Nélkülük megbénulna az élet. Fenn és lenn, együtt kell dolgoznunk, mert egymás nélkül nem élhetünk. Becsüljük, szeres­sük őket! Hernád Tibor EZEKBŐL A TÉNYEKBŐL ADÓDIK A SZINOPTIKUS KÉR­DÉS: mivel magyarázható az első három evangélium feltűnő egye­zése és eltérése? D. Káldy Zoltán nyomán: V. J. TANZÁNIA Legújabb adatok szerint Tan­zánia 10 millió lakosa közül mint­egy 4 millió a keresztyén. Az 1.9 millió protestáns közül S50 000 tartozik a 75 évvel ezelőtt meg­alakult evangélikus egyházhoz. Ez idő szerint a tanzániai evan­gélikus egyház Afrika legna­gyobb evangélikus egyháza. Megjelent D. Dr. Ottlyk Ernő: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban című könyve Ara: 80,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Tornyok, minaretek, pagodák Nem állt módunkban még csak vázlatát sem . nyújtani az iszlám lényegének. Tallózgattunk csu­pán olyan történeti jelenségek között, amelyek kapcsolatba hoz­hatók a moszlim vallással. A történelem mindenkor jelensé­gekre figyel fel, s a jelenségek mögött keresi a mozgató rugókat. Nem állíthatjuk azt. hogy az isz­lámmal kapcsolatban — amely a legközelebb áll egyisten hitével a keresztyén felfogáshoz —, nem voltunk és vagyunk elfogultak. Az elfogultság mélyén meghúzó­dik egyfajta történelmi keserű­ség: véres háborúk, vereségek, kudarcok. Viszont ezeket a há­borúkat csak részben motiválták vallásos elfogultságok. Sokkal in­kább, a dolgok természetéből fa­kadóan. arab—török imperializ­mus volt ez, amelyet egy sorba állíthatunk a hunok, mongolok, s egyéb hatalmak Invázióival. Csakhogy míg itt kizárólag a vallást tesszük felelőssé, addig amott eszünkbe sem jut vallás­sal perlekedni. Ezzel nem kívánunk ellent­mondani annak, hogy Mohamed koncepciója a „világ meghódítá­sa” volt. Azt viszont ismételten aláhúzzuk, hogy a próféta nem­csak vallásalapító, de államférfi és hadvezér is volt egyszemély- ben. MOZGALMÁNAK TÁRSA­DALMI KIHATÁSA IS FÉLEL­METESEN NAGY VOLT. Már az első sikerek mögött társadalmi forradalmakat sejtünk. Mert fel­tűnő. hogy a meghódított népek sehol sem álltak ellen a próféta csapatainak, sőt valósággal fel­szabadítókként üdvözölték őket, holott évszázadokon keresztül keresztyének voltak, és keresz­tyén. uralom alatt éltek. De a korrupt és kizsákmányoló bizánci és nyugat-római birodalom elvi­selhetetlen terheket rótt a lakos­ságra. A Korán ezt tanítja: „Óh, ti népek! Figyelmezzetek szavaim­ra, és értsétek meg azt! Tudjá­tok meg, hogy minden muzulmán minden muzulmánnak testvére, egyenlőek vagytok valameny- nyien”. Ahol az egyenlőség ilyen klasszikus formában nyer kije­lentést, annak társadalmi kon­zekvenciája annyi, hogy csak fel kell venni az új hitet, s a feszült­ség méregfogát kihúzták. S való­ban, mohamedánok között általá­ban nincs faji, nemzeti különb­ség. Viszont megmarad a különb­ség gazdag és szegény között, melyre nézve a Korán így intéz­kedik: „Egymás életét és vagyo­nát szentnek és sérthetetlennek tartsátok időtlen Időkig”. Az egyenlőségnek mélyreható következményeit főként a színes világban tapasztalhatjuk. Mert mint korábban megjegyeztük, a muzulmán missziónak napjaink­Egy-két szura ban is vitathatatlan sikerei van­nak. Afrika népei között pl. ered­ményesebben munkálkodnak, mint a keresztyének. Több okát látjuk a sikernek. Az egyik taní­tásuk egyszerűségében keresendő. Nem vitás, hogy a keresztyén tanrendszer bonyolultabb, s ép­pen bonyolultsága, kritikus pont­jai következtében szakadt sokfelé a keresztyénség. A hit igazságai­nak különböző értelmezése kap­csán jelentkeznek a legváltozato­sabb formákban misszionálásra a keresztyének. Ez hátrányt je­lent az egységes tanrendszerrel fellépő moszlimmal szemben. Egy másik jelenség politikailag és társadalmilag terheli le a ke­resztyén missziót. A keresztyének „fehérek” és elkülönülten gyako­rolják vallásukat. (Lásd Rhode­siát, Dél-afrikai Uniót!) Ez nincs meg a muzulmánoknál. Van egy harmadik tényező is, a többnejű- ség gyakorlata. Bizonyos afrikai törzseknél a többnejűség koráb­ban is megvolt. 6 így az iszlám közösségébe való kapcsolódásuk­nak nem volt erkölcsi akadálya. A monogám keresztyén erkölcs e téren is komoly hátrányt jelen­tett. Ha már a többnejűség kérdését érintettük, erre nézve megoszla­nak a vélemények társadalmi szempontból. A szociológusok túl­nyomó többsége azt vallja, hogy a mohamedán nők társadalmi helyzete elmaradott, majd hogy nem a rabszolgatartó társadalmi formával egyenlő. Jogaik alig, vagy egyáltalában nincsenek, ki­szolgáltatottjaik férjeiknek, 6 vallásos-társadalmi szokásoknak, rendelkezéseknek. Valóban, nem járhatnak iskolába, közéleti tevé­kenységet nem gyakorolhatnak, férjeik elrejtett, élő tárgyai túl­nyomó többségükben. A KORÁN EZT TANÍTJA A NŐKRŐL: „Halljátok népek! A férj jogosan követeli feleségét, és a feleség jogosan követelheti fér­jét. Az asszonyoknak kötelessége, hogy meg ne sértsék a hitvesi hűséget, sem pedig nyíltan szé­gyent el ne kövessenek. Mely dolgot, ha elkövetnek, zárjátok őket külön szobába, és vesszőzzé- tek meg, de ne túlságosan. De ha ezt nem cselekszik, illendően ru­házzátok és tápláljátok őket. És jól bánjatok asszonyaitokkal, mert úgy élnek házatokban, mint foglyok és szolgák, és nincs ha­talmuk semmi a maguk szemé­lyét illetően. Mert bizony mon­dom nektek, Isten bizonyságára fogadtátok be őket, és kötötte őket a törvény hozzátok Isten szava szerint”. E sorokból a nő kiszolgáltatott helyzete derül ki. (Másutt a Ko­rán a mdgkövezést is engedélyezi a házasságtörő nővel kapcsolat­ban.) Viszont van felfogás, mely szerint az adott társadalmi hely­zetben a poligámia előnyös, mert a gondoskodás, eltartás kérdése kizárólag a férfiakra, mint csa­ládfenntartókra hárul. A nők jo­gának kiszélesítése azonban csak idő kérdése lehet. A férfitársadalomban viszont a hivő néger egy sorba kerül a kalifával. S az a társadalom, amelyet az iszlám megteremtett, lerázta magáról az elnyomás és a kegyetlenség általános szokását. Sokkal inkább, mint korábban bármely más társadalom. A JELENKORI MOHAMEDÁ­NIZMUSSAL KAPCSOLATBAN ARRA A JELENSÉGRE KELL FELFIGYELNÜNK. amely az arab egységet vallás alapján kép­zelte el. Kiváló képviselői voltak ennek az elképzelésnek. Viszont a tapasztalat azt igazolta, hogy túlhaladott dolog az egységet val­lásra felépíteni. Gazdasági, tár­sadalmi. politikai és kulturális tényezők oly mélyrehatóan befo­lyásolják népek és államok éle­tét, hogy igen szakadékony szál ma az, amit közös hitnek mon­dunk. (Lásd a közel-keleti kér­dést!) A muzulmán egységet a felsorolt tényezők darabokra tör­ték. Dr. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents