Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-12 / 37. szám

Evangélikus Elet

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XLI. ÉVFOLYAM 37. SZÁM

1976. szeptember 12.

Ára: 2,30 Ft

Félidőben-szünet nélkül

LAPUNK OLVASÓI NÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT EGÉSZ OLDALAS INTERJÚT OLVASHATTAK, amelyben D. Káldy Zoltán püspök számolt be az Országos Presbitérium által elfogadott ez idei 10 pontos terv eddig elvégzett eredményeiről A beszélgetésről készült cikk „Félidőben’’ címmel jelent meg. Ügy érzem, hogy az elmúlt időszak egyházi eseményeit összefoglaló püspöki áttekintés jó segítséget adott mindazoknak, akik egyházi életünk jelenét és ezzel együtt holnapját is figyelemmel kisérik.

Mi tagadás, magam is többször átolvastam a cikket. Leginkább a sorokból kicsendülő Optimizmus ragadott meg. Az első betűtől az utolsóig a keresztyén hit. a féltő egyházszeretet melegsége árad a sorok közül. Amit Isten segítségével sikerült a felvázolt s magunk elé feladatként állított tervekből teljesíteni, abban sokak hite. egyházszere- tete, áldozata és imádsága van benne. Az elmúlt évtizedek alatt megszoktuk — s ezért mindenkor hálával áldjuk az Urat—, hogy semmi sem esik az ölünkbe. Nem régi recepteket ke i „beváltanunk", hanem ötágúnknak kell minden problémánkra gyógyírt keresnünk. És éppen ebben a keresésben, az ilyen munkatempóban tapasztattuk meg. Istennek csodálatos ajándékát: szeretetét és irgalmasságát. Nem konzerváljuk a meglevőket — hanem a hit bátorságával formáljuk és gazdagítjuk szolgálatainkat. Hogy csak egyel említsek: itt van a diakóniai munkások képzését szolgáló tanfolyam elindítása. Az egyház Urába vetett hit nélkül neki mertünk volna-e kezdeni ennek a munkának? És ha most kevesen is kezdik el az első évet. hisszük, hogy Isten Lelke többeket fog még megérinteni s ebbe a gyönyörű, de nem könnyű, szolgálatba küldeni.

Én is, aki pedig benne szorgoskodom a közös munkában, jóleső érzéssel tapasztaltam meg újra a cikk olvasásakor, hogy milyen gazdag is az éti egyházam! Gazdag, mert ura. az a Jézus Krisztus, aki az egész teremtettség Megváltója. Aki személyében a legnagyobb szolga volt, hogy övéit szolgain) útján vezesse az örök üdvösségre. S mimnél jobban erre az Úrra tekintünk, annál messzebbre látunk s munkaterületünk állandóan tágul. De vajon jól forgolódunk-e feladatunk végzésében? Nekünk, keresztyén embereknek naponta kell ezt a kérdést feltennünk, mert Urunk minden tévútal, elmulasztott alkalmat, rossz beidegződést számon kór.

EGYHÁZI ÉLETÜNK JELENE ÉS JÖVŐJE A JÓL ÉRTELMEZETT KRISZTUS KÖVETÉS. A „teljes” Krisztus az. aki elhívott, megváltott és örökre magáénak jegyzett el. Személyes keresztyén életünkben vannak kedves és kedvesebb igeszakaszok, amelyek különösképpen is megragadtak bennünket. Jézus életének egyes eseményei, példázatai közül egyik-másik nagyon közel került szívünkhöz, de csak ezekből tájékozódva nem jutunk él a célhoz. A teljes Krisztus, aid legyőzte a kísértést, példázatot mondott az irgalmas samaritánusról, kenueret adott az éhezőknek, megmosta a taniványai lábát, meghalt a kereszten és feltámadása után parancsot adott a szolgálatra — ez a Krisztus a mi Urunk.

Egyházi életünk optimizmusának a gyökere ez a Krisztus! Teológiai gondolkodásunknak a középpontja. Ettől a szolgáló Űrtói keressük nap mint nap kérdéseinkre a helyes választ, tájékozódunk a világ kis és nagy kérdéseiben s — amennyit ránk bízott Atyánk a holnap tervezéséből —, annyit ennek a Krisztusnak az erejéből kötelességünk elvégezni.

NAGY FELELŐSSÉGET BÍZOTT RÁNK ISTEN: KRISZTUS ÜGYÉT. És ez kollektív felelősség: lelkészek, egyházi tisztségviselők, gyülekezeti tagok egyformán hordozzuk. Hiszen emberek tízezrei (mondhatom így is: százezrei) bízták rá magukat a mi bizonyságtevéseinkre. Valahol mór megírtuk, hogy vasárnaponként kb. 60 ezer evangélikus hallgatja igehirdetéseinket. Rendkívül nagy ez a szám! 60 ezer gyermek, felnőtt, idős. dolgozó, iskolás és nyugdíjas hallgat a mi igehirdetésünkre, bizonyságtevésünkre. „Melyik" Krisztust hirdetjük nekik? A mi szavaink után hogyan fognak tájékozódni? A templomban hallottak serkentik-e őket a becsületes munkára, a mások megbecsülésére és tiszteletére. Hétköznap milyen munkadarab kerül ki ezeknek kezéből? Tudnak-e falujuk, üzemük, családjukért önzetlen áldozatot hozni?

Kétségtelen, vannak egyházunk előtt álló nagyon komoly feladatok, amelyeket meg kell oldanunk — s meg is fogjuk oldani. Mégis a legfontosabb: a tiszta, világos, egyértelmű teológiai látás. E tekintetben nem vagyunk „kezdők”. Bizonyára nem véletlen, hogy Káldy püspök úr is a fenti cikkben lapunk munkatársától ezt kapta első kérdésként. A diakónia teológiát nem kellett kitalálni — de meg kellett találni. A „teljes” Krisztus felismeréséhez — hisszük: a történelem vihara közt, maga Isten vezetett el bennünket. S ma már nemcsak a lelkészek, hanem presbitereink és gyülekezeti tagjaink nagy része hitével, a mindennapok szorgos munkáiban ennek a szolgáló Krisztusnak tanítványaiként forgolódik társadalmunkban.

LELKÉSZI KARUNK EBBEN AZ ESZTENDŐBEN — 6 CSOPORTBAN — TEOLÓGIAI KONFERENCIÁKON ÖSSZEGEZI S GAZDAGÍTJA teológiánk eddig is széles hömpölygésű folyamát. Szükség van erre, mert még ma is vannak — kevés számban egyházunkban is —, akik a Krisztus szolgáló valósága helyett valami avitt. befelé forduló, a szolgálatot alig vagy éppencsak .vállaló szemszögből csak a kereszten szenvedő Jézust látják a „teljes" Krisztusból. A befelé forduló, a szenvedést elszigetelten értelmező keresztyén életszemlélet, az így ,'le- szegényített” 'keresztyén életideál korszerűtlen szemlélete itt él meg közöttünk.

Egyházi életünk minden rezdülésében benne van az az örömmel vállalt „sorsunk", hogy mi Magyarországon élő evangélikus keresztyének vagyunk. És ez sok mindenben meghatározója szolgálatunk tartalmának és külső formájának. A mi egyházunk népe munkájával, becsületes helytállásával, a szolgáló Krisztustól kapott erővel a szocializmust építő országban éli a maga keresztyén életét s tesz bizonyságot a „teljes” Krisztus szeretetéröl, haláláról s feltámadása egyetemleges gyümölcseiről.

EZ A KÖZÖS. KIKRISTÁLYOSODOTT TEOLÓGIAI SZEMLÉLET természetszerűleg alakitólag hat egyházi életünk minden területén. Diakóniai munkánk mögött az a Jézus áll, aki lehajolt zsidókhoz és samáriabelihaz — szemelyválogatás nélkül. Egy volt csak fontos számára. hogy ember áll előtte, akinek segítségre van szüksége.

A jól értelmezett optimizmusnak aranyfedezete az egyház Urába esketi hitünk.

Dr. Karner Ágoston

Az istentisztelet mint igehirdetés

.Tudja, nagyon szeretem a templomi hangulatot. Az orgona a kedvenc hangszerem, amikor azonban a pap fölmegy a szószékre, ki szoktam jönni” — vallotta egy idősebb asszonytestvér. Ezzel ellentétes véleményt fejez ki viszont azok gyakorlata, akik mindig akkor érnek a templomcselekmények háttérbe szorították az igehirdetést, sok istentiszteletből kimaradt a prédikáció.

A reformáció korában különösen Luther hangsúlyozta újra az igehirdetés fontosságát. Szerinte az istentisztelet kettős: Isten szól hozzánk igéjében, kegyelmét, szeretetét kínálja igéjén és a

Máté 13. 1—23.

ba, amikor a prédikáció megkezdődik. mert számukra ..nem számít” a liturgia, az ének és imádság. hiszen az igehirdetés a tulaj dónké p pe ni is te n ti sztélét.

E két ellentétes véleményből kiindulva vizsgáljuk most meg templomozásunkat. Ne általában az istentiszteletről vaev általában az igehirdetésről gondolkodjunk el. hanem arról, hogyan szoktuk hallgatni a prédikációt vasárnaponként, és Isten igéje ‘hogyan épül bele a hétköznapi életünkbe?

Istentisztelet prédikáció nélkül ?

Jézus és az apostolok igehirdetéséhez kapcsolódva a keresztyén gyülekeztek ben az első századokban középpontban volt a prédikáció. Az egyháztörténet sok neves igehirdetőt tart számon. ígv emlékezünk például Aranyszájú Szent Jánosra. A későbbi időszakaszban az egyre gazdagodó liturgikus formák, az istentiszteleti

szentségeken keresztül, mi pedig válaszolunk énekben es imádságban. Ezért az evangélikus értelmezés szerint minden istentisztelethez hozzátartozik, annak középpontja az igehirdetés.

Mégis, milyen sokszor megcsonkítjuk az istentiszteletet! Nem egyszerűen úgy, hogy csak a „hangulat” kedvéért. lépünk be a templomba és a prédikáció kezdetekor távozunk, hanem ott ülünk végig a padban. de nem ér el bennünket az ige. Néhány példával hadd tegyük érthetőbbé ezt.

„Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember”... Ez a sóhajtás nemcsak a régi példázatbeli farizeus aikán hangzott él, ,, hanem sokszor ott él a gondolat bennünk. Hallgatjuk az igét. és azonnal méricskélni kezdünk, mennyivel jobbak, igazabbak. hívőbbek vagyunk, mint a kívüllevők, mint azok. akik a templomon kívül vannak. Vélt önigazságunk pajzsát tartjuk magunk elé, hogy el ne érjen az Isten szava minket.

A Lutheránus Világszövetség Európai Konferenciája

A Lutheránus Világszövetség két évtized óta rendszeresen konferenciát rendez az Európában élő evangélikus egyházak számára. Ebben az évben szeptember 19—25-ig a Strasbourg melletti Liebfrauenberg konferenciaközpontban rendezik meg a következő ,ilyen konferenciát.

A KONFERENCIA ELŐADÁSAINAK ÉS MEGBESZÉLÉSEINEK TÉMÁJA összefüggésben van a Lutheránus Világszövetség 1977-ben Dar-es-Salaamban (Tanzánia) tartandó hatodik nagygyűlésének mottójával: „Krisztusban — új közösség”. Központban lesz az egyház, a szórvány, a misszió, valamint a laikus és lelkésztovábbkjppzés kérdése. A lelkésztovábbképzésről D. dr. Ottlyk Ernő püspök tart másokkal együtt beszámolót.

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNKAT D. dr. Ottlyk Ernő, az Észalti Egyházkerület püspöke vezetésével, Lehel Ferenc szombathelyi, Balikó Zoltán pécsi lelkész és Reuss András külügyi titkai- képviseli. • ______________________

.4 Keresztyén Békekonferencia Teológiai Bizottságának ülése

Az indiai Bangalore-ban tartja idei ülését a Keresztyén Békekonferencia Teológiai Bizottsága szeptember 12—20-ig. A bizottság ülésén evangélikus egyházunk képviseletében dr. Proliié Károly professzor, az Ökumenikus Tanács főtitkára vesz részt. Téma: „Krisztus a mi békességünk — A kereszt útja és a békéért folytatott küzdelem”.

„Most egészen bizonyosan X-ről beszél a tisztelendő úr, Milyen jól megmondta neki!” Mesterien át tudjuk solcszor irányítani az ige mondanivalóját másokra, akiket ismerünk.

„Ezt én jobban tudom! Ne akarjon ebben a dologban kitanítani engem a pap!” Vannak emberek, akik mindenkinél mindent jobban tudnak, és akadnak olyan igehallgatók is, akik ezt a gondolatot csak „templomi önvédelem” fegyvereként használják.

Lehetne még folytatni a sort, és a példákat idézni a templomban a prédikáció kezdetekor rögtön elalvóktól a kritikus természetű emberekig, akik minden szót és kifejezést megfigyelnek, hogy beleköthessenek valamibe. Prédikációé istentiszteleteink így válhatnak a számunkra formálisakká. üresekké, csonkává. Hadd tegyük itt hozzá, hogy ebben az összefüggésben most nem térünk ki az igehirdető személyéből, stílusából. magatartásából adódó jogos kifogásokra.

Prédikáció istentisztelet nélkül?

Templomozásunkkal kapcsolatban végül még eay alapvető kérdést kell fölvetnünk. Ez a kérdés kapcsolódik ahhoz a Pál apostoli gondolathoz, hogy egész életünk istentisztelet, Isten szolgálata. Nem ér tehát véget az isten- tisztelet vasárnap a záróénekkel, hanem ami a templomban történik, annak kihatással kell lennie az életünkre.

Vajon milyen hatásfokkal szoktuk hallgatni az igehirdetést, azaz mennyit valósítunk meg belőle? Gondoljon most minden templomos ember saját magára, életében meníiyi igehirdetést hallott már. és azokból mennyit valósított meg! Vajon mi vált valósággá azokból a mondatokból, amelyekre rábólintott a fejünk, igent mondott a szívünk? Most nem azokra a helyzetekre kell gondolnunk, amikor ellent mondtunk, kételkedtünk, „csak azért se”-érzések lettek úrrá rajtunk. A fogadkozásainkról van szó, a hallott ige után bennünk magasra lobbant szalmaláng-lelkese- dssről. Bizony, bizony, még ezekből is olvan keveset valósítottunk meg! Azaz csonka az istentiszteletünk, mert hiányzik a folytatás.

Ha volt valami, ami a keresz- tyénség évszázadait végigkísérte, elérve hozzánk is. akkor éppen az a vád, nem látszik meg rajtunk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus, aki szolgál nekünk igéjével és szentségeivel, szolgáivá akar tenni minket. Azért szeret, hogy mi is szeressünk. azért bocsátott mea. hogy mi is megbocsássunk, azért kínálja békességét, hogy mi is a békesség munkáiéi legyünk.

Egy nagy nyugat-európai egy- liázi újság közvélemény-kutatást folytatott arról, milyennek képzelik el az olvasók az istentiszteletet. A körkérdésre számos válasz . érkezett. Akadtak egészen szélsőséges formai javaslatok is a templomok építésével, az istentiszteleteken használandó zenével kapcsolatban. A válaszok döntő többsége arra mutatott, olvan istentiszteleten kívánnak vasárnaponként részt venni, amelyiknek köze van az élethez, a hétköznapokhoz. Azaz a vasárnapi isten- tiszteletnek , és igehirdetésnek folytatóidnia kell a hétköznapokban, mert „boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét".

If j. Harmat! Béla