Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-05 / 36. szám

Újra szeptember RENGETEG ÉLMÉNYT JELENT A NYÁR. Osztályfőnökünk an­nakidején szeptemberben az első órára rendszeresen térképpel állí­tott be. s utána mindenki beszámolt, hogy hol töltött a nyáron több- kevesebb időt. Országunk különböző részéből kapott osztályunk hosszabb-rövidebb élménybeszámolót, hisz munka vagy nyaralás címén nagy területeket bejártunk. Hazánk szépségét és változatos­ságát. de az emberek sajátosságait is, így ismertük és szerettük meg egymástól a szeptemberi osztályfőnöki órákon. MA MAR SOK OSZTÁLYBA TÁLÁN EURÓPA TÉRKÉPÉT KELLENE BEVINNI. Gyyerekeink nyaranként túljuthatnak az or­szághatáron is, más népeket, idegen városokat ismerhetnek meg. Tapasztalják, mennyire szükséges nyelveket tanulni, földrajzi isme­reteket bővíteni, kultúr- és más értékeket ismerni. De a hazai épí­tőtáborok élménye is külön fejezetet alkothat a beszámolókban. Több helyen más országok fiaival dolgoztak együtt a mieink. Ba­rátságok szövődtek és levelezések alakultak így ki a határokon ke­resztül. Személyes élmény tapasztalati valóság lett, mennyire színes és szép a népek családjainak vagy tábora. mennyivel több az össze­kötő erő. mim a szétválasztó tényező! A NYÁRI BESZÁMOLÓK FONTOS RÉSZÉ, HOGY TUDOTT-E A -CSALÁD EGYÜTTESEN ÜDÜLNI, KIRÁNDULNI. Régebben ennek kicsi volt a lehetősége legfeljebb egy-egy rokonlátogatás, vagy egynapos kirándulás erejéig tudtunk együtt lenni. Ma ezt lé­nyegesnek tartjuk, mert évközben a felfokozott életritmusú csalá­dokban könnyen megfeledkezünk egymásról és ml, szülők, nem vesszük észre esetleg a fiatalok életében a fejlődés adta problémá­kat. A jó családban ilyenka egészségesen feloldódhat minden fe­szültség. Az egymásra figyelő családban a közös pihenés a közös bi­zalmi alapot állítja helyre mely aztán képes az alkalmazkodási zök- kvöket is e!hordozni. Ha így tekintünk vissza a nyárra, akkor látjuk, hogy ez az idő­szak valahogy vizsgaidőszak is volt. Mindazt, amit tanultunk az elő­ző években, tudtuk-e alkalmazni az életben? Emberségből, türelem­ből. szerétéiből és megértésből vizsgáztunk elsősorban a családunk­ban! DE VIZSGÁZTUNK MI KERESZTYÉNEK HITÜNKBŐL IS. Kü­lönösen a szülök. Év keiben sokszor elmarad a vasárnap megszente­lése, az ige komolyan vétele, a hitbeli dolgokról való beszégetés. Pi­henésünk közben — elsősorban gyermekeink — megfigyelhették, hogy valóban a sok munkánk miatt nem jutottunk el Isten házába ■vagy egyszerűen a közömbösségünk miatt? Időhiány miatt nem ol­vastuk a Bibliát és nem beszélgettünk hitünk dolgairól, vagy csak felületességünk miatt? A hitbeli példamutatás, az igehirdetést alkal­mak megkeresése beszélgetés hitbeli dolgokról is. a nyár legma­radandóbb emlékei közé kerülhetett a gyerekeink életében. HA NEHÉZ IS GYERMEKEINKNEK MOST ÚJRA ,.MUNKÁBA A.LLNt”, jól esik ilyenkor, szeptemberben a régi osztálytársakkal találkozni, az új ismerősökről és felfedezésekről a régi barátoknak beszámolni. Sokaknak új bizakodás is van a szívében. Ebben a mun­kaévben — tanévben, talán jobban fog menni a munka és tanulás! Ü) kezdésre kaptak lehetőséget! Kérjük Isten áldását, hogy a sok szép nyári élmény beépüljön életükbe, s hogy a jó elhatározások megvalósuljanak cselekedeteikben. Missura Tibor RENOVÁLTAK az uppsalai dómot Öt éven át tartó munkával újították meg a világhírű upp­salai dómot. A felújítás 26 millió svéd koronát emésztett fel. A ha­talmas épület, amelyet __ több ge­neráció épített fel. 1435-ben ké­szült el. Azóta jelentős szerepet játszott a svéd nemzeti és egy­háztörténetben. Itt koronázták meg a svéd királyokat is. De az ökumenikus mozgalom számos eseményének is a dóm volt a színtere. A Lutheránus Világszö­vetség svéd nemzeti bizottsága meghívására Uppsalában tartja ülését aug. 22—28. között az LVSZ végrehajtóbizottsága is. — A felújított dómot, amelynek he­lyiségeibe többek között modern múzeumot, a dóm és az érsekség archívumát, valamint egyházi hivatalokat is elhelyeztek, Sundby érsek adta át újra ren­deltetésének ünnepi istentisztelet keretében. ELHUNYT HARALD MASON H. Mason, aki éveken át volt a Lutheránus világszövetség genfi központjának munkatársa július 11-én. 67 éves korában el­hunyt. Temetésén' az igehirdetés szolgálatát D. dr. Paul Hansen európai titkár végezte dr. Carl Mau az LVSZ főtitkára és az LVSZ genfi irodájának számos munkatársa jelenlétében. Külön is méltatta P. Hansen azt a hűsé­ges és körültekintő munkát, amit az elhunyt 22 évi szolgálata alatt az európai kisebbségi egyházak­ért végzett. Harald Mason neve a több mint két ' évtizedes szolgálata alatt hazai egyházunkban is úgy vált ismertté, mint aki megértő szeretettel veszi fel a beteg, öreg és szórványsorsban élő hittestvé­rek gondját. Isten iránti hálával gondolunk mi is hűséges, segítő­kész szolgálatára. SZOLGALATI NEHÉZSÉGEK KANADÁBAN Az elmúlt év során a Kanadai Egyesült Egyházakhoz tartozó gyülekezetekben a betöltetlen lelkészi állások száma 107-ről 137-re emelkedett, ami különö­sen is súlyosan érinti a prérín és Neufundland területén élő gyüle­kezeteket. — A nehézségeket át­menetileg nyugalmozott lelké­szek visszahívásával és laikusok szolgálatba állításával igyekszik megoldani az egyházvezetőség, abban a reménységben, hogy 1980-ig Sikerül a közben tanul­mányaikat befejező fiatal lelké­szekkel betölteni a megüresedett állások jó részét. Szeretnék segíteni az embereknek, hogy boldogabbak legyenek Felvételi vizsga a Teológiai Akadémián Egyházunk szolgálata szem­pontjából igen lényeges a lelkész­utánpótlás. Nem mindegy, hogy vannak-e fiatalok, akik a hosszú szolgálat után megérdemelt nyu­galomba vonuló lelkészek nyo­mába lépve ajkukra veszik Isten örömüzenetét és így szolgálnak a gyülekezetekben. A jövő lelké­szeit Teológiai Akadémiánkon képezzük ki. ezért egész egyhá­zunk számára mindig nagyon iz­galmas kérdés, kik és hányán je­lentkeznek akadémiánk első év­folyamára. Az idén tizennégy fia­tyén hit és szolgálat értelméről, hogy egy lelkészgyűlésnek is di­cséretére válna. Nem csoda, hogy e gyülekezetből három fiatal ne­ve is ott található a jelentkezők listáján. Az egyik fiatal arról szólt, hogy őt egy igehirdetés ra­gadta meg — amikor egész vélet­lenül került a templomba. Az ige­hirdetés után a lelkésszel folyta­tott beszélgetés eredményeképpen olyan barátság született, amely törvényszerűen indította őt a lel­készi hivatás felé. Többen is szól­tak arról, hogy fiatal lelkészek, A lelkészképzés műhelye: Teológiai Akadémiánk a Lőcsei utca felől nézve tál nyújtotta be felvételi kérvé­nyét. Az augusztus 18-án tartott felvételi vizsga és a velük folyta­tott beszélgetések fényében lás­suk csak. kik ezek a fiatalok, és miért választották a lelkészi hi­vatást? Honnan jöttek? Megszoktuk, hogy a teológiai hallgatók többsége a lelkészcsa­ládokból kerül ki. Jól is van ez így, hiszen a lelkészi szolgálat át­ütő erejéről beszél az a tény, ha egy fiatal kedvet kap arra, hogy édesapja nyomába lépjen. Az idén azonban a tizennégy jelent­kező közül mindössze három ne­velkedett lelkészcsaládban. (Az elmúlt tanévben a kilenc elsőéves hallgatóból hat volt papgyerek.) Legtöbbjük a gyülekezeti ifjúsá­gi órákon kapott indítást arra, hogy ' hivatásnak válassza az evangélium hirdetését. Felejthe­tetlen élmény számomra az egyik vidéki gyülekezet ifjúsági órája, ahol 25—30 fiatal olyan eleven beszélgetést folytatott a keresz­teológíai hallgatók példája nyo­mán kaptak kedvét az egyházi szolgálatra. Alkalmasak-e ? A felvételi bizottságnak — amelynek elnöke D. Káldy Zoltán püspök, tagjai a dékán, az ott­honigazgató, a főtitkár, két pro­fesszor és az ifjúság képviseleté­ben a szenior — nagyon nehéz a feladata, hiszen tulajdonképpen azt kell megállapítania, hogy a jelentkezők alkalmasak-e a lelké­szi szolgálatra. Végső sorban ezt csak a jó Isten tudja, mégis van­nak jelek, amiből következtetni lehet. Ennek megállapítására már az elmúlt évben is két pszicholó­gus segítségét kértük, akik tudo­mányos elemzéssel elsősorban azt kutatják, hogy a jelentkezőkben megvan-e a készség az emberek­kel való bánásra, mások gondjai­nak, problémáinak megértésére, milyen fokú az értelmi és érzel­mi kapacitásuk, mekkora a telje­sítőképességük. A jelentkezők személyiségéről alapos elemzést Segéd lelkészek kiküldése .és áthelyezése O J a Déli Egyházkerületben — D. KÁLDY ZOLTÁN a Déli Egyházkerület püspöke az alábbi kinevezéseket, illetőleg áthelye­zéseket eszközölte: A most végzett segédlelkészek közül Németh Pált szeptember 1-i hatállyal kiküldte az orosházi gyülekezetbe, Rafael Józsefet fel­mentette a Budapest-Deák téri gyülekezetben ideiglenesen viselt szolgálata alól és október 15-i ha­tállyal kiküldte a kiskőrösi gyü­lekezetbe. Tóth Ildikó lelkészi munkatár­sat felmentette a paksi gyüleke­zetben és a tolna-baranyai egy­házmegyében viselt szolgálata alól és szeptember 1-vel kiküldte a nyugat-békési egyházmegyébe lelkészi munkatársi szolgálatra, orosházi székhellyel Tekintettel afra. hogy a meg­üresedett Vasas-Marázai gyüle­kezetbe lelkészi . szolgálatra senki nem jelentkezett. Szabó Lajos szigorló teológust megbízta a püspök azzal, hogy teológiai ta­nulmányainak folytatása mellett lássa el a Vasas-Marázai gyüle­kezet gondozását Felesége Mát­rai Marianna lelkészi munkatárs a közeli pécsi gyülekezetben vé­gez szolgálatot. Szabó Lajos meg­bízatása 1977. július 1. tart. készítenek, amely nemcsak a fel­vételi bizottság döntéséhez nyújt segítséget, hanem a professzorok nevelő munkáját is megkönnyíti,, hiszen ez az elemzés megmutatja, hogy elsősorban milyen hatások­nak kell kitenni a hallgatókat, merre kell irányítani értelmi, ér­zelmi és akarati fejlődésüket. Mit ludnak? A felvételi, bizottság azt is vizs­gálta, hogy a jelentkezők mit tudnak egyházunk életéről, szol­gálatáról. Az egyórás Írásbeli és a szóbeli vizsga eredményeképpen meglepő volt, hogy a jelentkezők a bibliaismeretben voltak a leg­jobbak, de egyházismereti, általá­nos tájékozottsági és magyar nyelvi tudásuk is megfelelt a kö­vetelményeknek. Egy vizsgázó százszázalékos teljesítményt ért el, háromnak a teljesítménye ki­lencvenszázalékos volt, és mind­össze három vizsgázó nem érte el az ötvenszázalékos teljesítményt. Mire vállalkoznak? A jelentkezőkkel folytatott be- szelgelesben arra is kiváncsi volt a bizottság, hogy mit tudnak a lelkeszi szolgalatról, miben lát­ják annak a hivatásnak a lénye­get, amelyre rateszik az életüket. Mindegyik válaszban benne volt valamiképpen az a célkitűzés, hogy segíteni, szolgálni szeremé­nek az embereknek. Talán vala­mennyi célkitűzését fogalmaz la meg az a liatal, aki ezt mondta: „Szerelnek segíteni az emberes­nek, hogy boldogabbak legye­nek.” útakóniai teológiánk frap­páns megfogalmazasa ez a mon­dat. A leányok közül többen is mondtak, hogy szívesen szolgál­nának egyházi szereietotluuuuan — bár az egyik őszintén hozzá­fűzte, hogy csak néhány évig, mert túl nehéznek latja ezt a szolgálatot ahnoz, hogy egesz éle­tére vállalni tudna. Amikor az iránt érdeklődött a bizottság, hogy milyen jellegű gyülekezet­ben szeretnének szolgálni, álta­lában azt válaszoltak, hogy ott, ahol a legnagyobb szükség lesz rajuk, Néhanyan kiiejezetten fa­lusi gyülekezetei említettek. Megható volt látni azt a lelke­sedést, ahogyan a szolgálatról, a hivatásról beszéltek. Hisszük, hogy ez a lelkes hivatástudat nemcsak megmarad, hanem még erősödni is fog szivükben tanul­mányaik és maja szolgálatuk fo­lyamán. Így kívánjuk mind a ti­zennégy felvett elsőéves hallga­tónk: Becse Tamás ózdi, Cseragi István miskolci, Dóka Maria hé- vízgyörki. Hegedűs Zsuzsanna budapest-rákoskeresztúri, Koskai Erzsébet kiskőrösi, Lupták György nyáregyházi. Nagy László székesfehérvári, Patkó Gyula bu- dapest-pesterzsébeti, Pecznyik Ilona nyíregyházi, Szabó Izabella ózdi, Szabó Márta bokodi, Szabó Sándor ózdi, Véghelyi Antal bu- aapest-Deák téri és Zaveezki Jó­zsef miskolci testvéreink tanul­mányaira Isten gazdag áldását. Dr. Sc-lmeezi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents