Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-09-05 / 36. szám

I gyermekeknek: i

Aki nem tartotta magát méltónak Jézus keresztjére

VAJON KIK KÖZÜL VÁLOGATTA KI JÉZUS TANÍTVÁNYAIT? Minden bizonnyal nagyon igényes volt — gondolhatnánk — biztos nehéz lehetett Ná^ la a „felvételi vizsga”. Hiszen híres, nagy tanítónak számított, akiről mindenki elismerte, hogy „úgy tanított, mint akinek hatalma van, ' és nem úgy, mint az írástudók” — olvassuk a Hegyi Beszéd végén. Igen, a józan eszünk azt diktálná, hogy úgy nézzünk föl Jézus tanítványaira mint művelt, képzett, jól \ kiválogatott kis. élcsapatra. De ezen a ponton becsap minket az a bizonyos „józan ész”. Itt ugyanis többről, nagyobbról van szó. Jézus nem az ésszerűség, az értelmi szint, az „iskolai végzettség”, vagy más kiváló emberi adottság szerint választotta ki tanítványi körét. Ö elég nagy és hatalmas, ■hogy — akkor éppúgy mint ma — a leggyengébb „anyagból”, a legalkalmatlanabbnak tűnő emberekből is apostolokat formáljon. Nála a felvételi vizsga csak egyetlen egy pontból állott és áll ma is: „Kövess engem” — szólítja meg leendő tanítványait. S kik ezek? Jórészt halászemberek, sőt akadt közöttük lenézett, megvetett, bűnös vámszedő is. S aki nem saját gyengeségére, alkalmatlanságára néz, hanem Jézus emberformáló szeretetében bízva igennel válaszol a hívó szóra, az biztos lehet, hogy a Mester mellett alkalmassá lesz a nagyszerű küldetésre.

Így történt ez andräs APOSTOLLAL IS. Szintén egyszerű, kétkezi munkás, halászember volt, aki elsők között engedett a jézusi hívó szónak. Sőt János evangélista úgy mutatja be őt mint aki vele együtt az első

tanítványpár, és ő az, aki örömmel újságolja testvérének, Péternek a nagy felfedezést: „Megtaláltuk a Messiást”, azaz a várva várt Krisztust.

A későbbiek során viszonylag keveset hallunk róla az evangéliumok tudósításaiban. De az ismeretes, hogy ő is a szűkebb tanítványi körbe tartozott. Azpk közé, akik különösen is közel álltak a Mesterhez. Nem olvasunk róla olyan „látványos”, izgalmas történeteket, mint mondjuk Péterről. András csöndesen, hűségesen, szorgalmasan járta Jézus oldalán a „tanítványok iskoláját”.

S hogy milyen jó „tanuló” volt, hogy mennyire méltóvá lett Mesteréhez, azt későbbi életével bizonyította. Pünkösd után elsősorban a Fekete-tenger környékén hirdette Űra megtapasztalt szeretetét és azt az örömhírt, hogy Jézus az ott élőkért is meghalt, de fel is támadt, hogy mindannyiunknak örök életet ajándékozzon. Szolgálata nyomán az evangélium azon a vidéken is sokak szívében talált termékeny talajra. Az orosz ortodox egyház ma is úgy néz föl Andrásra mint első számú apostolára, aki halálával is Mesterét követte.

KERESZTRE FESZÍTETTÉK ÖT IS, de nem olyan formájúra, mint Krisztust, mert erre András méltatlannak érezte magát. Ferde szárú, azóta róla elnevezett „András-kereszten” halt vértanú halált ezzel is betöltve Mestere szavait: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”.

András valóban Jézus igazi, hű barátja, követője volt. Mi is azzá lehetünk, ha meghalljuk a Mester hivó szavát: „Kövess engem!”

Gáncs Péter

NORVÉGIA: A „LIBERALIZÁLT ABORTUSZ” ELLEN

A -norvég evangélikus egyház a Lutheránus Világszövetség hatodik nagygyűlése elé kívánja terjeszteni az abortusz „liberalizált” gyakorlatának problémáját. A norvég egyház azzal indokolja ezt a szándékát, hogy az abortusz törvényileg biztosított szabadsága a világ minden részén lelkiismereti kérdések elé állítja a keresztyéneket.

A világ evangélikus egyházai nagyon különböző álláspontokat foglalnak el az abortuszkérdésben és ezért ezeknek az álláspontoknak az összehasonlítása, valamint a különböző kontinensek különböző országai gyakorlatának egybevetése jó lehetőséget adna az evangélikus egyháznak a maga egységes álláspontja kialakítására. Mindamellett — tartják Norvégiában — elsősorban az emberi természetről és a meg nem született gyermekek élethez való jogáról szóló teológiai kérdéseket szükséges kölcsönösen és közösen tisztázni.

(Mint ismeretes: a magyarországi evangélikus egyház vezetői és hívei — teológiai-hitbeli okok miatt — helytelenítik a „liberalizált abortuszt” és ez az álláspont megegyezik állami törvényeinkkel is.) ’

Bevezetés az Újszövetségbe

Az evangéliumok megbízhatósága 11.

Az előzők alapján nyugodtak lehetünk abban, hogy az evangélisták az igazat írták. Mégsem járunk el helyesen, az evangéliumokkal szemben, ha állandóan csak azt a kérdést vetjük fel, hogy pontosan így vagy úgy történt-e az evangéliumokban leirt esemény. Tudnunk kell, hogy nincsen a I világnak olyan történeti eseménye, amelynek minden mozzanatára nézve abszolút kifogástalan híradást tudna bárki is készíteni. Minden ilyesfajta írás- műbe csúszhatik .be itt-ott tévedés egy-egy esemény leírásánál. Az evangélisták tudósításában is fordulhattak elő kisebb tévedések atekintetben, hogy egy-egy esemény apró mozzanataiban hogyan történt. Ez azonban nem változtat a leírt esemény lényegén.

EGYÉBKÉNT IS NAGYON

FONTOS TUDNI, hogy az evangélisták nem pusztán történeti eseményeket akartak leírni — mint egy történeti-kritikai módszerekkel dolgozó történész —, hanem amit leírtak, azt igehirdetés formájában és az igehirdetés számára írták le, vagyis az eseményekről szóló tudósítás náluk bizonyságtétel a meghalt és feltámadott Krisztusról. Ezért szoktunk beszélni arról, hogy az evangélisták tudósításai „kérüg- matikus jellegűek” (a görög „ké- rügma” szó hirdetést, közelebbről: az evangélium továbbadását jelenti). Az evangélisták tudósításainak bizonyságtétel jellege ennek ellenére nem jelenti . azt, hogy a leírt eseményeknél nem fontos a történeti igazság, hanem csak azt, hogy az evangéliumok megbízhatóságának vizsgálatánál

Hittel és reménységgel

Lcikcsziktatás Sátoraljaújhelyen

Ott, ahol 400 évvel ezelőtt a magyar reformáció bölcsője ringott, a szinte egész — volt Zemplén megyére kiterjedő — óriási területen, ma alig néhány száz evangélikus lélek él. Bensőséges ünnepi alkalomra jöttek össze ennek a maroknyi gyülekezetnek tagjai Tokajból, Sárospatakról és egyéb szórványokból a sátoraljaújhelyi evangélikus templomba augusztus 8-án, délután 4 órára. Évek óta húzódó problémája oldódott meg a Sátoraljaújhely— tokaji társgyülekezetnek azzal, hogy Tarjáni Gyula személyében újra állandó lelkészt kapott ez a nagy kiterjedésű szórványgyülekezet.

A SZÍNÜLTIG MEGTELT KIS TEMPLOMBAN az új lelkész beiktatása alkalmával a bizakodás, a reménység, a hit hangja szólalt meg. Beiktató beszédében Szebik Imre borsod—hevesi esperes arról tett bizonyságot, hogy a „mi szolgálatunk nem hiábavaló az Orbán.” Lehetnek körülmények, amelyek emberileg időnként elcsüggeszthetik a lelkészt és a gyülekezeti tagokat egyaránt. Nekünk azonban bizonyosságunk van: Jézus él! Él és munkálkodik ma is szerte a világon anyaszentegyhá- zában. Nagy és kis gyülekezetekben egyaránt. Ebben a bizonyosságban reménységgel élhetünk és szolgálhatunk.

VISSZHANGKÉNT CSENDÜLT ERRE A BIZTATÁSRA az újonnan beiktatott lelkész, Tarjáni I Gyula igehirdetése: „a reménység

pedig nem szégyenít meg!” Ebbe kapaszkodhat bele lelkész és gyülekezet. Ebbe fogódzik most is, amikor elindul újabb szolgálati útjára, s a gyülekezettől is azt kéri, hogy mindnyájan együtt ezzel a hittel és reménységgel nézzenek előre.

ENNEK A REMÉNYSÉGNEK JEGYÉBEN HANGZOTT EL a beiktatáson részt vevő hét evangélikus és a testvér református gyülekezet lelkészének ajkán az áldó igék sora, ezt a reménységet pecsételte meg a lelkészek ajkán felhangzó „Confirma” is. Ugyanennek a reménységnek hangján szólaltak meg a beiktatást követő ünnepi közgyűlésen az új lelkészt köszöntő szavak a helybeli gyülekezet, a testvér református gyülekezet, az egyházmegyei Lelkészi Munkaközösség, a római katolikus gyülekezet, s az új lelkészt előző szolgálati helyén éiő diósgyőri evangélikus gyülekezet képviselőinek ajkán. A hazánkban és társadalmunkban való együttmun- kálkodás reménységéről beszélt Szabó János HNF-elnök is, amikor meleg szavakkal köszöntötte az újonnan beiktatott lelkészt.

Az ünnepélyes beiktató istentisztelet, az ünnep! díszközgyűlés és az azt követő szeretetvendég- ség résztvevői azzal a hittel távozhattak el, hogy hitükben megerősödve, naponként megújuló reménységgel kezdhetik új lelkészükkel együtt a Sátoraljaújhely— tokaji társgyülekezet életének új szakaszát.

Abaffy Gyula

nem elégséges felvetni a szokásos kérdést, vajon így vagy úgy tör- tent-e pontosan valamelyik esemény, hanem tekintettel kell lenni arra az alapállásra is, amelyből az evangélisták az általuk leírt eseményeket nézték. (Különben: ugyanezt a kérdést szoktuk felvetni bármely más történeti, irodalmi műalkotás esetében is.) Mi volt az az alapállás?

Vizsgálódásunknál figyelnünk kell arra, hogy Lukács, evangéliumának bevezetésében (1, 1—4), nem általában a szemtanúkat nevezi a Jézus Krisztus életéről és cselekedeteiről szóló elbeszélések hordozóinak, hanem akik az „ige szolgái” voitak. tehát akik magukat az evangélium hirdetésére odaszánták. És az is fontos, hogy az „ige szolgái” az evangélium hirdetésének szolgálatát már nem Jézus életében végezték — bár ők erre a munkára már Jézus életében elhivattak. Ök az „ige szolgáivá” valójában csaik Jézus halála után lettek, amint azt az Apostolok cselekedeteiről írott könyv jól bizonyítja, de ezt megelőzően már Máté evangéliuma 28, 18—20 is erre utal.

MIVEL NEM JÉZUS ÉLETÉBEN KEZDŐDÖTT EL A HA- GY OMÁN YKÉPZÖDÉS, magától értődő, hogy nem maga Jézus volt a róla szóló hagyomány első hordozója (olyan formában, hogy például leírta volna beszédeit és saját maga készített volna feljegyzéseket életének eseményeiről). Talán ezzel az is szándékában állt, hogy a róla szóló hagyomány továbbadása csak halála után kezdődjék.

Hogy a Jézusról szóló hagyomány és továbbadása először Jézus halála után kezdődött, igen erősen reányomta bélyegét és annak egészen sajátos jelleget adott. Nem arról van szó, mintha az események elmúltától i számított idői távolság miatt ez a hagyomány hézagos vagy megbízhatatlan lett volna, sokkal fontosabb az, hogy a hagyomány első hordozói olyan emberek voltaik, akik nemcsak látták Jézus egyes cselekedeteit, hanem akik átélték nagypéntek, húsvét és pünkösd eseményeit is és Jézus minden régebben mondott szavát és végrehajtott cselekedetét innét, ebből a szemszögből, ennek a világosságában és bizonyosságában nézték és írták le. Tehát mindent húsvét és pünkösd felől néztek — de mindenekelőtt húsvét felől. Ez vonatkozik már a szenvedéstörténetre is, amelynek hagyomány-anyaga a legkorábban formálódott ki.

D. Káldy Zoltán nyomán: V. 3.

Tornyok, minaretek, pagodák...

A sivatag prófétája

Aligha tartozna Mohamed a nagy vallásalapítók sorába, ha alakját nem öveznék rendkívüli események, csodák. Már születését csodás események előzték meg, s adták hírül az emberiségnek e jelentős pillanatot. Sivatagi látomásai közül, ahol Gábriel arkangyallal beszélt, aki teleírt selyemkendőt tartott az írni-olvasni nem tudó próféta elé, a Korán 96. «túrájának első öt versét hibátlanul olvasta. Győztes csatáiba beleavatkozott a túlvilág, s koporsója közel, tíz évszázadig lebeghetett Mekkában.

„MOHAMED KOPORSÓJA”

szállóigévé lett a legendából. A hiedelem szerint a mekkai szentélyben lebegett. Európai ember először a 16. században tehette be ide a lábát. A bolognai Barthema nevéhez fűződik a csalás leleplezése. Addig úgy vélték, hogy mágneses erő kiegyenlítődése kapcsán nem zuhant földre a próféta koporsója. Barthema nyomán tudjuk azt is, hogy sírja Medinában van.

Hatodfélszáz millió követője van annak az embernek, akit történeti ismereteink alapján — különösen életének utolsó szakaszában —, kéjvágyó, élveteg embernek tartunk, s aki önzésével, hiúságával, gyakori kegyetlenkedéseivel messze elüt más vallásalapítók jellemétől. Igaz, hogy ennek az arab férfiúnak az élete áll időben legközelebb hozzánk, hiszen 570 körül született, s tulajdonképpeni szereplése csak 51 éves korában kezdődött, 622-ben. Az is meggondolkodtató .hogy tanaival szemben masszív vallások álltak már, melyeknek tudásai az új vallásalapítónak alakját iparkodtak sötétíteni, különösen érzéki vágyait, zsarnoki jellemét kipellengérezni. Hogy más anyagból volt gyúrva, mint teszem azt Gótámáé, az szembetűnő. De ha nem lett volna vonzó személye és tana, aligha követnék napjainkban is többen, mint 550 milliónyian, s missziója révén ez a szám csak növekedőben van.

SZEGÉNY CSALÁDBAN SZÜLETETT, beduin módra pásztor- ember volt, majd egy gazdag kereskedő özvegyének szolgája lett Nagy megbotránkozására a családnak, a 15 évvel idősebb özvegy, Kadisa, Mohamednek nyújtotta kezét. Csak 25 éves volt, s gazdag felesége oldalán 40 éves koráig meglehetősen szürke életet élt.

Sivatagi látomásai ezután kezdődtek. Korábban járt Szíriában, ahol valószínűleg megismerkedett a keresztyénséggel, és bizonyos, hogy ismerte a zsidók hitét, és azt a megvetést, amelyet tanúsítottak a fekete Kába-kő iránt, amelyhez sűrű tömegekben zarándokoltak a sok száz arab törzs tagjai. Amikor

magát új prófétának hirdette, és az egy Isten küldöttének, aki bálványokat nem tűr, egyszerre ideges remegés futott végig Mekkán, hiszen a Kába, az ősidők óta imádott meteorit forgott veszélyben. A mekkaiak a próféta új tanaiban — aki a zsidó próféták és Jézus utódjának hirdette magát — hadüzenetet éreztek, és mivel eddig igen szűk, inkább családi körben voltak hívei, 622-ben Medinába tette át székhelyét.

SENKI NEM LEHET PRÓFÉTA A SAJÁT HAZÁJÁBAN! Viszont Medinában gátlás nélkül emelkedett csillaga. Itt nőtt államférfivá, aki elhatározta, hogy hatalmát nemcsak megszilárdítja, hanem ki is terjeszti az egész világra. Hívei követték Mekkából, s itt is rövidesen szélesedett a hívek tábora. Kezdetben karavánokat fosztogattak, s a rajtaütésekben kiderült hadvezéri képessége is. A két sivatagi város között 627-ben jött létre békeszerződés, majd 630-ban kardcsapás nélkül nyitotta meg Mekka is kapuit a próféta előtt. Mohamed ekkor megtisztította a Kába szentélyét, ellenségeit kivégeztette, s mivel kitűnő érzékkel bírt a realitások iránt — „Mekka megér egy tál lencsét” —, tanrendszerébe beépítette a Kábát, a zarándoklatok révén anyagi előnyöket biztosító bálványt, az arab közösségtudat egyetlen kitapintható valóságát.

Ettől kezdve hatalma szakadatlanul nőtt. Csaták, vérfürdők, árulások története következett ezután, de mindig ő kerekedett felül mindaddig, míg egész Arábiát meg nem hódította. 632-ben, amikor meghalt, gyakorlatilag egész Arábia ura volt. Tekintélye eddigre oly nagy volt, hogy az arab törzsek mindenünnen hozzá küldték követeiket, s neki sikerült vallását ezekkel elfogadtatni. Most már nemcsak Isten küldötte volt, hanem egy teokratíkusan berendezett államnak szervezője és hivatott vezetője. Törvényhozó, hadvezér, bíró és uralkodó egy személyben, aki változatlanul Isten parancsa végrehajtójának tisztségére tartott igényt.

Kadisa halála után két nőt vett feleségül, majd négy törvényes felesége lett, s számos rabszolganő tartozott háreméhez. Szafijját, a zsidó asszonyt úgy vette el, hogy férjét megölette. (Lásd: Dávid és Uriás.) ,

Néhány mozzanat volt ez a sivatag prófétájának életéből.

CÉLOZTUNK ARRA, HOGY ÉRINTKEZÉSBE JUTOTT KERESZTYÉNEKKEL, ZSIDÓKKAL. Hogy a Bibliát ismerte-e, erre nézve nemmel -kell felelnünk, mivel minden valószínűség szerint nem tudott olvasni. Az viszont általánosan elfogadott nézet, hogy vallásának kialakításában keresztyénektől és zsidóktól kapott ösztönzést. Az 0- és Újszövetség hézagos ismerete mutatkozik meg abban is, hogy az ősatyákról, Krisztusról sereg téves információja volt. Különös, hogy ennek ellenére a Bibliát hiteles, szentiratnak ismerte el, míg Korán-beli kijelentései isteni sugallaton alapultak.-Ahol viszont ösz- szeegyeztethetetleq ellentmondások adódtak, ott arra hivatkozott, hogy meghamisították, vagy titokban tartották a Biblia igazságait.

Mindezekből következtethetünk arra, hogy Mohamed magát olyan prófétának tartotta, aki által töretlenül folytatódik a zsidó egy Isten hit, s ebben a sorban Jézus egy volt a próféták közül. Ezért érthető, hogy számított arra; „a zsidók osztatlan örömmel üdvözlök majd, mint a megígért, Messiást, és seregestül csatlakoznak mozgalmához”. Ennek érdekében Medinában szários újítást vezetett be, templomot épített, s elrendelte, hogy az imádságot Jeruzsálem felé fordulva végezzék, stb. Csak amikor tapasztálra, hogy a zsidók megmaradnak hitüknél, rendelte el Mekka felé fordulva az imádkozást, s helyezte át más időre a böjtöt.

Dr. Rédey Pál