Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-08-22 / 34. szám

A tengernek szeme, az erdőnek füle van Finnországi útiképek Változatlanul $\ü\m egySiázi problémák Ckilébea, Argentínában PÓSFAY GYÖRGY, a LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG LA­TIN-AMERIKAI TITKÁRA, június 24. és 26. között felkereste a chilei evangélikus-lutheránus egyházat és tájékoztatást adott az Egyházi Együttműködési Bizottság saskatooni (Kanada) üléséről. Pósfay titkár látogatásának elsődleges célja az volt, hogy kifejez­ze az Egyházi Együttműködési Bizottság aggodalmát a jelenlegi chi­lei evangélikus egyházi helyzet felett és hogy felajánlja a bizottság segítségét a tavaly óta három részre szakadt kis egyháznak. (Mint ismeretes, ez a szakadás akkor következett be, amikor egyes, a Pi- nochet-rezsimhez húzó egyházi személyek kiváltak a chilei evan­gélikus-lutheránus egyházból, elérve azt is. hogy ellehetetlenítették a törvényesen megválasztott püspök szolgálatát. így és ilyen módon alakult meg a „chilei lutheránus egyház” s alakult ki egy olyan cso­portosulás, amely tovább „függetlenítette” magát.) A DÉL-AMERIKAI TITKÁR BESZÁMOLÓJÁT AZ LVSZ KŐ­NYOM ATOSÁBAN OLVASVA azt kell mondanunk, hogy a chilei evangélikusság helyzete áttekinthetetlenül ellentmondásos; változat­lanul nyomasztó s minden aggodalomra okot adó. A szolgálatában erősen korlátozott „lutheránus-evangélikus” egy­ház vagyonát a magát „lutheránusnak” mondó, a katonai junta által most már törvényileg is elismert szervezet igyekszik megkaparintani. Ugyanakkor a lehetőségeiben korlátozott egyház „nem látja magát abban a helyzetben”, hogy hivatalosan együttműködjék a haladó ró­mai katolikus papok békebizottságaival, noha más protestáns egy­házakkal együtt igyekszik támogatni a szükséget szenvedő családo­kat. A SZAKADÁR EGYHÁZI SZERVEZET „LAIKUS EGYHÁZ­NAK” HANGOZTATVA MAGÁT az éppen az ö szakadása által a gyülekezetekben meglevő lelkészhiányt — elutasítva a felkínált kül­földi segítséget — teológiát nem végzett személyek lelkészi szol­gálatba való állításává igyekszik felszámolni. (A másik „önállósult” csoport, amely két gyülekezetből áll — úgy tűnik — elfogadja a bra­zíliai evangélikus egyház felkínált segítségét és így tölti be a meg­üresedett lelkészi állásokat.) A valamivel teljesebb képhez tartozik még az is, hogy az egysze­rű gyülekezeti tagok nemigen tudnak az „egyházszakadásról" és ezért a „levált” csoportok hívei igénybe veszik régi lelkészük szol­gálatát. Pósfay titkár Chile után felkereste Argentínát is, ahol több egy­házi vezetővel folytatott megbeszélést — elsősorban a külföldi me­nekültek súlyos helyzetéről. A menekültek nagyobb része Chiléből való,' de van közöttük uruguayi és paraquayi állampolgár is. A menekültek többségének — elsősorban a chileieknek — amint lehet, el kell hagyniuk az országot, mert Argentínában nincs biztosítva a jövőjük. Az argentínai menekültmunkában részt vevő protestáns munka­társak véleménye szerint az emberi jogok megvalósításáért akkor lehetne hathatósan cselekedni, ha ennek megvolna a széles ökume­nikus alapja — beleértve a római katolikus egyházat is. Ha ezt az ökumenikus egységet nem sikerül megteremteni, akkor a két argen­tin lutheránus és az egy methodista egyháznak — amelyek hosszabb idő óta végzik a menekültek gondozását — ezt a munkát hama­rosan fel kell adnia. A NYOMASZTÓ CHILEI EGYHÁZI HÍREK OLVASÁSA, HAL­LÁSA MEGERŐSÍT BENNÜNKET ABBAN, hogy támogatnunk kell mindazokat, akik hazájukban vagy külföldön küzdenek népük sza­badságáért és támogatnunk kell azokat a világszerte az egyházakban is meglevő erőket, amelyek Chile szabadságáért szállnak síkra. S tesszük ezt azért is. mert csak egy szabad Chilében látjuk biztosítva, az ottani evangélikus egyház egységét, szolgálatát. V. István Marian: NŐK ITALBOLTBAN Mintha a bolt hajó volna, imbolyog benne sok ember. Bánatát ki-ki fölmondja. henceg is bor-harcos kedvvel. Van, kinek csorog a nyal a, van, aki böfög meg csuklik, van. ki a falat lehányja, s mégis eltáncol a pultig. Akár a panoptikumban, figura mind, csakhogy élő, idegyűltek valahonnan, döbben a józan betérő. Nők is dolgoznak a boltban, borbűzös bók száll feléjük, hessegetik csak unottan, ők itt keresik meg a bérük. Lelkűkben másra figyelnek, szép szóra tán, kicsi dalra, van. kit vár otthon a gyermek, vennék már ölükbe, karra. A főnök zár, redőnyt zörget... Haza hát! Ök félve néznek hátra, nem követi őket mámora jogán egy részeg?... „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) Istentiszteletek a Balaton mellett Már a repülőgép .ablakából is csodálatos kép tárult szemünk elé, amikor Finnország felé kö­zeledtünk. Szerettük volna fény­képezőgépünkkel azonnal rögzí­teni a számunkra újszerű tája­kat, a sokezernyi tó, sziget, er­dők, gyönyörű együttesét, sajnos, azonban ■ fényképezőgépeink még nem vehetik fel a versenyt az emberi szem tökéletes lencséjé­vel, s így ezek a képek csak a mi emlékezetünkben maradnak meg kitörölhetetlenül.... És még sok más kép, amelyek tájakat, embe­reket, templomokat, szavakat és testvéri szeretetsugarakat rögzí­tettek, már a leszállás után, há­romhetes finnországi üdülésünk során. A finn—magyar egyházi kap­csolatok és csereüdülések sorá­ban idén is három magyar lel­készházaspár utazhatott a finn evangélikus egyház vendégeként Finnországba, hogy pihenés köz­ben megismerjék északi hittest­véreink és barátaink, országát, mindennapi és egyházi életét. Mindnyájan először jártunk eb­ben az országban, hallottunk ugyan már úti beszámolókat és láttunk diaképeket, ismertük a jellegzetességeit és az egyházi élet sok tekintetben imponáló számadatait, tudtunk arról a tisz­teletet ébresztő politikáról, mely­nek eredményeként éppen egy évvel ezelőtt a nagy fontosságú európai biztonsági értekezlet há­zigazdájává lehettek, és azokról a nagyszerű eredményekről is. amelyekkel népük életszínvona­lát az elmúlt évtizedek során ma­gasra emelték. Amit azonban sa­ját maga lát és hall az ember, azt semmilyen útikönyv vagy má­sok látta kép nem pótolhat. így azután bennünk is életre keltek a már tudott dolgok és sok-sok olyan élmény csatlakozott hozzá­juk, melyekről előzetesen fogal­munk sem lehetett. Ezekről sze­retnék beszámolni olvasóinknak is, akik Finnországról már eddig is sok cikket, beszámolót olvas­hattak lapunk hasábjain. Tájak, emberek „Harmóniában élni a termé­szettel és úgy alkotni, hogy az emberek életét minél harmoniku- sabbá tegyük” — ezek a közel­múltban elhunyt nagy finn épí­tész, Alvar Aalto gondolatai, melyeknek megvalósulását lép- ten-nyomon tapasztalhattuk. A Teremtő és Gondviselő Isten gyö­nyörű világa tárult ki előttünk: fenséges fenyvesek , és délceg nyírfák, idillien szép tavak és szi­getek és közöttük olyan házgk, fából vagy kőből, amelyek bele­simulnak a környezetbe. Nagyon vigyáznak természeti kincseikre, egyetlen fa sem pusztulhat el ér­telmetlenül, egyetlen tábla ter­mőföld sem maradhat bevetetle­nül. „A tengernek szeme, az er­dőnek füle van” — tartja a finn közmondás, és egyszeriben meg­értjük Linnankoski, Waltari vagy Saarikoski regényeit, a faúszta- tókról, halászokról szóló roman­tikusnak hitt történeteket. Ezek a környezetbe tökéletesen beillesz­kedő házak (akár a látott papla­kokra, akár a nyári házakra vagy állandó lakásul szolgáló ottho­nokra gondolok) a lakáskultúra, ízlés és harmónia legmagasabb fokát érik el. Minden egyszerű és mégis tökéletes kényelmet nyújt, a látogató azonnal otthonosan ér­zi magát. Az az egyházi üdülő a Tampere melletti íí/cfeó-ban, ahol két hé­tig laktunk, és ahonnan sok szép kirándulást szerveztek számunk­ra vendéglátóink, a nyugalom­nak és szépségnek helye volt, belső helyiségeivel és külső kör­nyezetével, a nyírfákkal és a hat­van méter mélységű, kristály­tiszta tóval együtt. Kirándulá­saink során jártunk gyönyörű templomokban és gyülekezeti he­lyiségekben, szociális intézmé­nyekben, erdő közepén konfir­mandusok részére szolgáló tábor­ban és szépen berendezett pa­rasztházakban, melyekhez kitű­nően felszerelt gazdasági épüle­tek tartoztak és nem utolsósor­ban a szinte valamennyi finn ott­honhoz szervesen hozzá tartozó szaunákban, melyeket a kedves vendégek tiszteletére mindig be- fűtenek, hogy azok magukkal vi­gyék a tisztaság és egészség nyír- facsomókkal fűszerezett illatát. Néhány szó emberi élmé­nyeinkről. A finn emberek zár­kózottak és magányt kedvelők. Csendesek, nyugodtak, melankó­liára hajlamosak, akik azonban, ha vendég érkezik, azonnal fel­oldódnak és nemcsak otthonukat, de szívüket is megnyitják a ven­dég előtt. Különösképpen, ha ma­gyar vendégekről van szó. Szinte megható volt számunkra hallani, hogyan újságolták el minden is­merősnek, akivel útközben talál­koztak, hogy magyar vendégek vagyunk és hogyan derült fel még azok arca is, akikkel a köszöné­sen kívül egy szót sem beszél­tünk. A lelkészek között vannak olyanok, akik évekkel vagy évti­zedekkel ezelőtt hazánkban ta­nultak ösztöndíjas teológusok­ként. Joukko Karanko lempäälä-i nyugalmazott esperes, iskolaigaz­gatótól vagy Väinö Karhumäki helsinki lelkésztől rengeteg sze- retetet kaptunk. Mindketten jól beszélnek magyarul. Kedves Joukko bácsink még abban is se­gítségünkre volt, hogy egyetlen vasárnapon mindhárom . lelkész igehirdetését tolmácsolta a finn gyülekezetek számára. Nagy él­ményt jelentett mindnyájunk szá­mára az, ahogyan magyar törté­neteket mesélt ízes tájszólással, vagy amikor magyar népdalokat énekelt velünk. Egy alkalommal a tamperei utcán megszólítottak és nemzetiségünk felől érdeklőd­tek és Joukko bácsi volt az első, aki ékes angolsággal válaszolta,: magyarok vagyunk, természete­sen Önmagát is beleértve ... Az ő közvetítésével ismerkedhettünk meg azzal a házaspárral, akiknek vendéglátó szeretetét és keresz­tyén szolgáló szeretefből és a hi­vő ember csendes bölcsességéből példát mutató leleményességét soha nem felejthetjük el. A hét gyermekét felnevelő, az öregek Otthonában hűséges szolgálatot végző Annikki asszony szavai és arca elkísér bennünket lelkészi szolgálatunkban is. Sok-sok em­beri élményünk volt még, ame­lyekre itt nem keríthetek sort, de úgy érzem, valamit megfejtet­tünk a finn emberek lelki vilá­gából és jólesett tapasztalni, hogy a népeink közötti rokonság meny­nyire közelivé és tapinthatóvá vált találkozásaink nyomán. Egyházi, gyülekezeti élet Már említettem, hogy sok gyö­nyörű templomot, egyházi épü­letet, temetőkápolnát láttunk. Pompásan felszerelt és mintasze­rűen karbantartott épületek ezek, szemeknek és szíveknek egyaránt minden igényét kielégítők. Az egyetlen gondjuk finn hittestvé­reinknek az, hogy a templomi és gyülekezeti alkalmak látogatott­sága bizony sok kívánnivalói: hagy maga után. A mi számará­nyunkhoz képest óriási gyüleke­zetekben a vasárnapi istentiszte­leteken csak egy egészen kis szá­zalék vesz részt. Még egy neves budapesti orgonaművész nagysze­rű koncertjén is üres maradt a férőhelyek nagy része, de ugyan­ez volt a helyzet igehirdetői szol­gálataink során is. Az egyetlen kivétel a a Helsinki legújabb és legmodernebb templomában, a híres Taivattahti sziklatemplom­ban volt, ahol majdnem megtel­tek a nyári vasárnapon is a szék­sorok. Nagy élményünk volt egy másik modern templom, a tam­perei Kolera-templomban történt látogatásunk is, ahol a nemrég elhulyt nagy magyarbarát, Paavo Viljanen magnetofonról hallott magyar szavai mutatták be az ál­tala építtetett templom minden részletét. A gyülekezeti munka sokrétű, lelkészellátásuk bőséges és ezért jól el tudják osztani ma­guk között a lelkészi és diakó- niai feladatokat. Örömmel emlékezünk vissza a Kansanaho tamperei püspök ott­honában tett látogatásunkra és a baráti beszélgetésre, valamint a Pertti Ranta dómesperesnek és munkatársának tiszteletünkre adott búcsúvacsorájára, amelyét Tampere híres kilátótornyában, a tengerparti naplamente csodála­tos fényei között fogyaszthattunk el. Néhány tanulság A kedves vendégek tiszteletére a finn házak udvarán felhúzzák a finn nemzeti zászlót. A legtöbb látogatásunk alkalmával ilyen fel­vont zászlót találtunk és ez is jel­zi, hogyan fogadták magyar ven­dégeiket finn barátaink. Sok min­dent tanulhattunk tőlük, nyugodt, Ságban, harmóniára törekvésben, a természet szeretetében, a fák és virágok szerepének hangsúlyozá­sában. Örömmel hallottuk, hogy milyen sok finn lelkészcsalád járt már Magyarországon és kivétel nélkül szép élményekkel tértek vissza hazájukba s már újra ké­szülődnek hozzánk, ök is elmond­ták, hogy a magyar vendégsze­retetből és főként a magyar egy­házi élet sok pozitív példájából tanulni akarnak. Jó ezt itthon is tudnunk, ha finn vendégek ér­keznek gyülekezetünkbe. Nyári időben Finnországban még későn este is nappali vilá­gosság van. Így, ezzel a derűs, világos képpel emlékezünk vissza mi is az ott töltött szép nap­jainkra. Szirmai Zoltán J. S. BACH ÉS AZ ORGONAZENE MESTEREI címmel orgonaest lesz augusz­tus 27-én. pénteken és augusz­tus 30-án, hétfőn este fél 7 óra­kor a Bécsikapu téri templom­ban. Bach: a-moll prelúdium és fúga Három korálelőjáték c-moll triószonáta Franck: Prelúdium, fúga, variáció Miniatűrök a-moll korálfantázia Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: a hó­nap utolsó vasárnapján du. 1/4 2. Ba­latonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) mindsn va­sárnap du. 4. Balatonboglár reformá­tus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves re­formátus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 3. Bala- tonfüred református templom: a hó­nap utolsó vasárnapján de. 8. Balaton- fűzfő református templom (József At­tila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. G. Balatonkenese re­formátus templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle refor­mátus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján de. fél 11. Balaton­szárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.) minden vasárnap de. 10. és refor­mátus templom: a hónap második és negveiik vasárnapján de. 10. Balaton- szemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasár­napján de. fél 9. Balatonszepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrí­nyi u. 36.): júliusban és augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód pro­testáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 2 Gye- nesdiás evangélikus szeretetthűn (Béke u. 57.) : minden vasárnap de. 10. kesztheiy evangélikus templom (Deák Ferenc u. 18.): minden vasárnap de. 10 Kőröshegy református templom: a hónap második vasárnapján du. 1. Kő- vágóörs evangélikus templom: minden vasárnap de 11. Révfülöp evangélikus templom: « hónap első vasárnap iát kivéve minden vasárnap de. 9. Siófok (Fő u 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.) : a hónap negyedik vasárnapién du. fél 4 Tapolca protestáns templom (Darány’ u 1—S.): a hónap második vasárnapién du. 4.. a hónáp negyedik vasárnapján de 10. Zamárdi evangéli­kus imaház (Aradi u. és IV. köz sa­rok) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evan­gélikus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján de. 11. A Finnlandia palota — Alvar Aalto alkotása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents